Murzsa Tímea–Papp Ágnes Klára (szerk.): „Nekem is csak maszkjaim voltak”

Tanulmányok Szabó Magda életművéről. Budapest, Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2023, 304 p.

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság (MIT) és az ELTE Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke 2022. március végén rendezett egy Szabó Magda életművéről szóló konferenciát Budapesten. Az ezen a konferencián elhangzott előadásokból született meg a „Nekem is csak maszkjaim voltak” c. tanulmánykötet Murzsa Tímea és Papp Ágnes Klára szerkesztésében. A tanulmánykötet hat fejezetre tagolódik, melyek műfaji vagy elméleti kategóriák által meghatározott egységekbe rendeződnek.

Az egyes fejezetek központi témáját a címbe emelt, Szabó Magdától vett idézetek foglalják össze. Az első fejezetben, melynek címe „Vers, neked is?”, Szabó Magda lírájáról olvashatunk három tanulmányt. Sebők Melinda Szabó Magda pályakezdése című írása bemutatja Szabó Magda költői pályakezdését és nyomon követi versnyelvének alakulásait. A költővé érés fontos állomása volt a Magyarok folyóirat indulása, majd az Újhold megalapítása, mely a háború utáni romokból való újrakezdést jelentette. Sebők Szabó Magda több, a klasszikus minták ihlette költeményét elemzi, majd megállapítja, hogy „a háborús emlékektől szabadulni képtelen művész keserű lázadása, intellektuális lírai feszültsége Nemes Nagy Ágnes és Pilinszky János költészetével is rokonítható”.

Széchenyi Ágnes tanulmánya a Bárány című, 1947 júliusában megjelent verseskötettel foglalkozik, melyért Szabó Magda Baumgarten-díjat kapott, amit aztán visszavontak tőle. A tanulmány elhelyezi a kötetet az Újhold lírájának kontextusában, alaposan elemez a Bárányban közölt több költeményt, kiemelve a túlélésversként olvasható címadó verset. A Bárány című kötet után két évvel megjelent Vissza az emberig című kötet, majd a hallgatás éveiben született versek után Szabó Magda prózaíróként jelentkezett, de a költői indulás prózai műveinek megformálására is kihatott.

Osztroluczky Sarolta „Vers, neked is?” című tanulmányában néhány, az ars poetica verstípusához tartozó költeményt vizsgál annak reményében, hogy képet alkosson „e félbemaradt költői pályaszakasz változó, módosuló költészetfelfogásáról és poétikai stratégiáiról”. A kiválasztott verseket keletkezési időrendben tárgyalja, a negyvenes évek elejétől az ötvenes évek elejéig. Az első elemzett vers a Vedret a kút (1940 eleje), míg az utolsó az Ősz (1954). Elemzéseiben Osztroluczky rámutat arra, hogy a nyelvi és poétikai elemek (a vesszők nyelvtani funkciója, a verstani, zenei hatások, a rímszerkezet, a költői képek) hogyan támasztják alá az önreferencialitás megnyilvánulását. A tanulmány az Ősz utolsó két sorával zárul, mely Osztroluczky szerint „Szabó Magda félbemaradt költői életművének önértelmező foglalata”: „A visszhang sem volt sosem ismerős, / mért volna ismerős a némaság?”

A tanulmánykötet második fejezete az „Elég legenda van forgalomban rólam”: a drámaíró Szabó Magda címet viseli. Ebben a fejezetben két tanulmánnyal találkozhatunk. Az elsőben – melynek címe „…mégis, Uram?” – Maczák Ibolya szövegalkotási, műfajtörténeti és dramaturgiai kérdéseket fejteget Szabó Magda Béla-trilógiája kapcsán. A szerző összegzi, hogy miként jött létre a trilógia összevont változata (az És ha mégis, Uram című színmű), melyet a debreceni színház mutatott be 1997-ben Szabó Magda 80. születésnapjának tiszteletére. Végezetül arra a megállapításra jut, mely szerint az És ha mégis, Uram című darab fontos példája a hazai királydrámáknak, „mivel mind a műfaj, mind pedig az írónő kapcsolódó trilógiája lényegében máig a tudományosság és a szakmai közbeszéd homlokterében áll”.

Ezt követi Baranyai Norbert „Elég legenda van forgalomban rólam…” című tanulmánya, mely Vörösmarty kultuszát és emlékezetét vizsgálja Szabó Magda Sziluett című drámájában. Baranyai alaposabban kitér a drámaszerkezet kérdéseire, hosszasan elemzi az Etelka-szerelmet, végül megállapítja, hogy „bár a Sziluett főként a Vörösmarty-emlékezet tekintetében érdemelhet kitüntetett figyelmet, a dráma végső soron Szabó Magda írásművészetének szempontjából is szolgálhat tanulságokkal”.

A tanulmánykötet harmadik fejezete a „Gyakran segítettem szerkeszteni az életnek”: térpoétika és narratológia címet viseli. Ebben a fejezetben öt tanulmányt olvashatunk. Az első Nagy Csilla Kísérlet műportréra című tanulmánya, mely Szabó Magda Szüret című verses regényét elemzi. A Debrecen 1944-es ostromáról szóló verses regény 1948–49-ben született, de teljes terjedelmében csak 1975-ben jelent meg a Szilfán halat című gyűjteményes kötetben. A Szüret a Szabó Magda-életműben csak kisebb hangsúllyal van jelen, ez Nagy Csilla szerint összefügg a megkésett publikálással. Nagy beszél az idealizáltnak mondható Debrecen-kép ellenképéről, az emlékezés szerepéről, a szüret motívumáról, a magyar és világirodalmi előzményekről, a háborús trauma női megfogalmazási módjáról. Végezetül arra a megállapításra jut, hogy bár a Szüret „a pályakép későbbi alakulásának kontextusában zárványként tűnik fel, valójában mind a nemzedéki poétikai törekvések, mind pedig a műfaji hatástörténet későbbi alakulása szempontjából szervesen illeszkedik az irodalomtörténeti folyamatokba”.

Kosztrabszky Réka Az énelbeszélés sajátosságai Kaffka Margit és Szabó Magda regényeiben című tanulmányában a Színek és évek, valamint Az őz című regények összehasonlítására vállalkozott, mivel mind a két említett mű „egy-egy női főhős élettörténetére fókuszáló homodiegetikus elbeszélés, amelyben a narrátor és a főhős alakja egybeesik”. A szerző párhuzamokat mutat ki az elemzett regények elbeszéléstechnikájában, az emlékidéző helyzet körülményeiben, az aposztrophékban, a szerepjátszás motívumában, a visszatekintő perspektívában, a művek időszerkezetében, a perspektívaváltásokban.

Érdekes a műfaja Kosztolánczy Tibor Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő című írásának, egy elképzelt fiatal lektor által megírt lektori jelentésről van ugyanis szó. A Mózes egy, huszonkettő Ábrahám és Izsák ószövetségi történetének modern feldolgozása, melyet Kosztolánczy új megközelítésben tárgyal, közben az 1960-as évekbeli és a mai olvasó befogadói horizontját is összehasonlítja. Elemzi a cselekményt, a narráció módozatait, s közben finoman rámutat a regény hibáira, következetlenségeire, ellentmondásaira, didaktikus elemeire, taktikus és manipulatív gesztusaira („a regényben több helyütt is imponálóan ügyes hűségnyilatkozatokat olvashatunk a konszolidációs politika mellett”).

Radvánszky Anikó A szkéné közepén című tanulmányában önéletrajzi és térpoétikai szempontból elemzi a Régimódi történetet. A szövegben fontos szerepe van a színpadmetaforának, „a földrajzi és történelmi reáliák kereszteződésében […] egy családtörténet színpadképeként jelenik meg Debrecen”. Radvánszky a Régimódi történetet anyaregénynek tartja, foglalkoztatja a terek és a szereplők jelleme közötti összefüggés, a térábrázolás elbeszéléssé alakulása. A tér ábrázolása a mítoszteremtéssel és a szociológiai érdeklődéssel, a korrajzzal és a származás kérdéseinek tárgyalásával is összefügg, s genderszempontból, a női tapasztalat megformálódása szempontjából is vizsgálható.

Papp Ágnes Klára Mi a baj a lekerekített történettel? című tanulmányának központi kérdésfelvetése, hogy tulajdonképpen mit is takar a szakirodalomban, Szabó Magda műveiről írt kritikákban gyakran kárhoztatott „lekerekítés”, s mennyiben tekinthető negatív jelenségnek. Ehhez kapcsolódóan vizsgálja a regényszerkezeteket, a retrospektív elbeszélés és a célelvűség összefüggéseit, az énelbeszélés és az önigazolás kapcsolódását. A lekerekítés az egyértelmű igazságba vetett hittel és az irónia hiányával is összefügg. Ellenpéldaként Papp Ágnes Klára egyrészt a célelvet kiiktató Ókút című művet hozza fel, melyben a humor és az önirónia is szerepet kap, másrészt az én koherenciáját felszámoló hasonmástörténeteket.

A kötet negyedik fejezetébe sorolt tanulmányok kulcsszava a mítosz. A Szabó Magdától választott mottó („én csinálom a magam mitológiáját”) is utal arra, hogy nemcsak az antik mítoszok megidézésről, hanem egy sajátos mitológia megalkotásáról is beszélhetünk az életmű kapcsán. Szabó Magda Vergilius-átiratával, A pillanat című regénnyel két tanulmány is foglalkozik. Ajkay Alinka Fikció, önmitologizálás és metrikai virtuozitás című írásában A pillanat különböző értelmezési lehetőségeire mutat rá. A mű különlegessége, hogy túllép a korábbi regények időbeli és térbeli keretein, az írónő egyetlen olyan regényéről van ugyanis szó, mely nem Szabó Magda korában, s nem a 20. századi Európában játszódik. Értelmezésébe bevonhatók az európai és magyar eposzirodalom alapművei (a legszembetűnőbb a Vergiliushoz és Zrínyihez való kötődés), de az antik irodalom számos más alkotása is, az említetteken kívül Ovidius művei. Ajkay Alinka elemzi az eposzi hangulat megteremtésének elemeit (eposzi kellékek, hexameter-töredékek), rámutat, hogy a regény számos kortárs utalást tartalmaz, ezért kulcsregényként is olvasható, s az önmitologizálás eszközévé is lesz.

Kusper Judit tanulmányában (A mítosz nőneműsége, mitopoétikák újrakonstruálása Szabó Magda A pillanat című regényében) a vergiliusi férfiközpontú narratíva mellé helyezett női narratívát és a testnarratívákat vizsgálja. A pillanat című regény párhuzamos univerzum, „a fiktív antikvitás imaginárius világa”. A Trójából menekülő hősök Szabó Magda univerzumában sérült testtel indulnak útnak (Cicusnak, a néma szolgálónak kivágták a nyelvét, Caietát a megidézett Eszkiesz istennő fosztja meg nő testétől), az Aeneas páncélját magára öltő Creusának pedig testidentitása válik kérdésessé. Kusper Judit a testmetaforát a földrajzi térre vetítve a regény kapcsán Trójáról mint beteg testről, Latiumról mint egészséges, életerős szervezetről beszél.

Murzsa Tímea Predesztináció és szabad akarat kérdései Szabó Magda prózájában című tanulmánya a Pilátus és a Mózes egy, huszonkettő című, bibliai hátterű regényekkel foglalkozik. A Wolf Schmid-i narratív ekvivalencia fogalmából kiindulva a tematikus ismétlődéséket, motivikus kapcsolatokat vizsgálja a két regényben, elemzi a generációk közti eltéréseket és hasonlóságokat, szülők és gyerekek (főként anyák és lányok) konfliktusait, a determinált életút és a szabad akarat kérdéskörét.

Narratológiai kiindulópontú, de a mitológiai referenciákat is érinti Gintli Tibor A jelentéstulajdonítás mozgástere Szabó Magda A Danaida című regényében című tanulmánya. Az elemzett regényt – elismerve, hogy vannak olyan jegyei, amelyek korlátozzák, egyirányúvá teszik a befogadói aktivitást – védelmébe veszi a korabeli kritikai fogadtatással szemben, mely poétikai szempontból visszalépésnek tekintette a mindentudó narrátor alkalmazását. Gintli hangsúlyozza, hogy a didaxissal, a túlmagyarázással szemben hatnak a regénynek a nyitottságot alátámasztó jegyei (ilyen pl. a nyitva maradó alapkérdés, hogy bűnösnek, vagy áldozatnak tekinthető-e Katalin), a jelentésbeli nyitottságot fokozzák az életrajz szövegének széttördelt darabjaiból álló fejeztcímek és a mitológiai vonatkozások is.

A tanulmánykötet ötödik fejezetének középpontjában az ifjúsági regények állnak, elsősorban az Abigél. Szilágyi Zsófia „Mint maga a szabálytalanság” címmel az iskolát mint helyszínt vizsgálja Szabó Magda regényeiben, „a tündériskolától a Matuláig, az Eperjes Benjámin utcai iskolától az Apáczai Csere téri lányiskoláig”. Ezzel összefüggésben azt a kérdéskört is körbejárja, hogy mennyiben lehet Szabó Magdának az iskolával kapcsolatos, imázsépítő nyilatkozatait bevonni az értelmezésbe. Szabó Magda a tanárfigurákat (ahogy más foglalkozási ágak képviselőit is) tudatos írói elgondolás alapján lépteti fel, az iskola pedig sokféle viszonyrendszer megrajzolására nyújt számára lehetőséget.

Horváth Zsuzsa Az Abigél és a lányregény poétikája – retorikai játék egy műfajjal címmel értekezik arról, mennyiben illeszkedik az Abigél a lányregény műfaji szabályaihoz. Amellett, hogy az Abigél számos más műfajjal (iskolaregény, fejlődésregény, történelmi regény) is kapcsolatba hozható, feltűnő a játék a lányregény sémáinak kibillentésével (a címe pl. egy női név, ami a lányregények esetében is megszokott, itt azonban a címbe emelt név nem a főszereplőre, sőt, nem is egy lányra, hanem egy szoborra és végső soron egy férfira utal).

Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódik Schein Gábor Az Abigél műfaji kódjai és emlékezetpolitikája című tanulmánya is, mely a middlebrow, a minőségi szórakoztató irodalom definiálásból indul ki. Az Abigél iskolaregényként az Iskola a határon rokona, ám Ottlik műve Szabó Magdáéval ellentétben soha nem számított az ifjúsági regény kategóriájába. Az Abigél háborús regényként az emlékezetpolitika keretei között vizsgálva az emlékezet meghamisítását, megszépítését szolgálja, Magyarországon ugyanis a második világháború alatt nem volt a regényben bemutatotthoz hasonlóan kiterjedt ellenállási mozgalom, a református iskolák pedig (a regénybeli Matula védelmező funkciójával szemben) a valóságban éppen ellenkezőleg, az uralkodó ideológia kiszolgálóiként többnyire elzárkóztak a zsidó diákok fogadása elől.

A kötet záró fejezete az „Annyi titkom volt”: politika, imázs, kánon címet viseli és az életmű politikai aspektusait, Szabó Magdának a Kádár-rendszer irodalmi életében betöltött szerepét, az írói imázs kiépítésének módszereit tárgyalja. Lengyel Imre Zsolt Mellérendelés vagy hierarchia? címmel a Freskó című regény etikai és politikai vonatkozásait boncolgatja. A Freskóval Szabó Magda 1958-ban tért vissza az irodalmi nyilvánosságba, s Lengyel Imre Zsolt értelmezése szerint a regény maga is „a nyilvánosságba való visszatérésnek mint problémának adja körültekintő analízisét”, nem egyszerűen társadalmi tabló, hanem egy politikai dilemmát próbál etikai alapokra helyezve körüljárni.

Reichert Gábor Az őz és a „hátranézésvita” című tanulmányában Szabó Magda regényét az 1950-es és 1960-as évek fordulójának irodalmi diskurzusából kiindulva tárgyalja, és arra a kérdésre keresi a választ, mit mond az ötvenes években játszódó mű a Kádár-korszakról, amelyben íródott. Reichert rámutat Szabó Magda ködösítő és taktikus írói módszerének egyes elemeire, melyek azt biztosították, hogy az osztályalapú olvasat ne tudjon fogást találni a művön, ugyanakkor azoknak a sémáknak a jelenlétére is, melyek meghatározták az adott korszakban az élettörténet elbeszélhetőségét.

Kiss Noémi A magyar irodalom átpolitizáltsága nyugaton a rendszerváltás tükrében címmel Kertész Imre és Szabó Magda Haldimann-leveleit hasonlítja össze. Rámutat arra, hogy a két életmű egymás inverze: Kertész a Kádár-korszakban mellőzött író, a rendszerváltás után lendül fel a karrierje, Szabó Magda viszont – részben megalkuvásainak, tudatosan kiépített kapcsolati hálójának köszönhetően – ünnepelt szerzőnek számított a rendszerváltás előtt, a rendszerváltás viszont frusztrálja, elbizonytalanítja, bár a későbbiekben – elsősorban a Für Elisének és Az ajtó külföldi sikereinek köszönhetően – sikerül újra talpra állnia. A pályának ezeket a szakaszait a szerepjátszásokkal terhelt interjúknál jobban dokumentálják a Svájcban élő Haldimann Évához írt levelek (bár a válaszlevelek sajnos nem hozzáférhetőek).

A tanulmánykötetet V. Gilbert Edit Áthangolva, átszínezve – kitalálni az életet című, a konferencia tanulságait is összegző írása zárja, mely az áthangolásnak, átszínezésnek elsősorban azokra a módszereire mutat rá, melyek révén Szabó Magda igyekezett saját recepcióját befolyásolni, nemegyszer tudatosan félrevezetve olvasóit és kritikusait. A kitalált élet részeként pályatársait is olyan színbe állította, amilyet az ő imázsa szempontjából megfelelőnek gondolt. Ezt az életet átszínező játékot még Haldimann Évának írt magánleveleiben is játszotta – a csúsztatásnak egyik megdöbbentő esetét Gergely Ágnes leplezte le az Oklahoma ezüstje Szabó Magda-portréjában. Zárásként V. Gilbert Edit a Szabó Magdát kategorizáló, egyoldalú címkék helyett az életmű ellentmondásaira is rámutató, komplexebb, pármondatos összegzést nyújt.

A zárótanulmány utal arra, hogy Szabó Magdáról egyrészt irodalomtörténeti elhelyezésének problematikussága, másrészt „a személye körüli történések” kérdéses megítélése miatt nem íródott eddig „teljesnek tekinthető monográfia és életrajz” – ha a monográfiát nem is helyettesíti, az életmű értékelésének mégis egy különösen fontos mérföldköve ez a számos aspektust átfogó, különböző elemzési szempontokat alkalmazó, rendkívül sokrétű és alaposan átgondolt szerkezetű tanulmánykötet.