Liszka József: Az adventi koszorú (Egy felmérés előzetes eredményei)

A 60 éves Voigt Vilmosnak tanítványi tisztelettel

Napjainkban Európa-szerte advent első vasárnapján egy asztalra helyezett vagy a mennyezetre felfüggesztett, rendszerint fenyőgallyakból, télizöldből készült, négy gyertyával ellátott koszorú első gyertyáját meggyújtják. A további gyertyák a következő adventi vasárnapokon lobbannak lángra. Térségünkben, a szlovákiai magyarság körében a jelenség viszonylag új keletű, s fölbukkanása, el terjedése lényegé ben az utóbbi évtizedre tehető. Amíg 1989 előtt adventi koszorút jószerével csak az osztrák televízióban vagy külföldi karácsonyi üdvözlőlapokon láthattunk, mára a karácsony előtti hetekben a virágkereskedésekben bőséges kínálatukkal találkozunk. Ott van városaink piacain éppúgy, mint képes újságaink karácsony előtti számaiban. De vajon milyen mélyen hatolt be legszentebb családi ünnepünk belső intimitásába, elterjedése mennyire tekinthető általánosnak a szlovákiai magyarság körében? Az alábbiakban először az adventi koszorú megjelenésének kezdeteit, elterjedésének helyét és idejét, majd az elterjedés irányait, a szlovákiai magyar közegben való meggyökerezés társadalmi, vallási és etnikai meghatározóit, végezetül pedig a kérdés körrel kapcsolatban felvetődő kutatás-módszertani problémákat tekintjük át.

1. Az adventi koszorú megjelenése és elterjedése a német nyelvterületen

Hermann Bausinger vizsgálódásaiból tudjuk, hogy az adventi koszorú, a korábbi (felületes) kutatás állításaival ellentétben meglehetősen új képződmény. Északnémet területen, protestáns egyházi körökben alakult ki a 19. század első felében (az első egyértelmű nyoma 1833-ból származik), majd elsősorban polgári, ipari környezet ben, nem kis mértékben az iskolákban zajló képzőművészeti nevelés, továbbá a virágkereskedelem közvetítésével terjedt. A katolikus délnémet és osztrák területek a hatásnak hosszú ideig ellenálltak, s a szokás csak az első világháború után érte el őket. Bécsben is a húszas években bukkan fel. Ezt követően viszont éppen a katolikus egyház és a hívek révén terjedt elsősorban (Bausinger 1977). Annak ellené re, hogy maga az adventi koszorú és a vele rokon különféle adventi kalendáriumok ilyen új keletű találmányok, egyes elemei (örökzöld, valamint az idő- és fényszimbolika) természetesen sokkal régebbi gyökerűek. Leopold Schmidt rámutat az adventi koszorú liturgiájának mély, nem okvetlenül genetikusan összefüggő gyökereire (Schmidt 1966, 27; vö. Hartinger 1992, 68). Az adventi koszorú napjainkban gyakorlatilag az egész német nyelvterületen ismert, a kapcsolódó kopogtató koszorúkkal és egyéb, karácsonyi hangulatot árasztó külső ablak- és ajtódíszekkel együtt. A jelenség persze hódít szinte világszerte, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a legutóbbi adventi időszakban a különféle kereskedelmi televíziók “teleshoping” műsorai éneklő és kacsingató kopogtató koszorúkat kínáltak a nagyérdeműnek.

2. Az adventi koszorú megjelenése az egykori “keleti blokk” országaiban

Német telepesek révén az adventi koszorú már a két világháború között fölbukkan a Kárpát-medencében is. Gelencsér József a Móri-völggyel és a Zámolyi-medencével kapcsolatban az alábbiakat írja: “Valószínűleg német hatásra a két világháború között Csákváron néhány családnál feltűnt az adventi koszorú. A mintegy 20 cm átmérőjű tárgyat fenyőágból fonták, az adventi négy hetet szimbolizáló négy gyertyát tettek rá, és a sublótra helyezték. Minden adventi vasárnap az esti imádságnál eggyel több gyertyát gyújtottak meg rajta, így karácsonyhoz közeledve, egyre erősödött a fénye. Csókakőn, Söréden, Bodajkon a templomban – az emlékezet szerint – hosszabb ideje helyeznek el adventi koszorút. Napjainkban is az a szokás, hogy a plébános a mise előtt gyújtja meg az esedékes számú gyertyát. A lakásokba viszont itt nem került be” (Gelencsér 1991, 251).

Papp Árpád szíves szóbeli közléséből tudom, hogy az 1999 első adventi vasárnapján a szabadkai (német származású) magyar katolikus pap arról prédikált, hogy meg kell gyújtani az ősi szokás alapján használatos adventi koszorú első gyertyáját. Ő állítólag gyermekkorából is emlékszik az adventi koszorúra, vagyis a két világ há ború között – német közvetítéssel – már Szabadka környékén is fölbukkan az adventi koszorú, bár az adat némi fenntartással kezelendő.

Ezzel szemben az erdélyi szászok körében csak a második világháború után terjedt el. Erről Pozsony Ferenc a következőket írja: “Az adventi koszorú készítése a második világháborúig nem volt szokásban az erdélyi szászoknál. Első ízben városi családoknál jelent meg az 1960-as évek végén, majd fokozatosan terjedt el a falusi közösségekben is az 1970-es években. Nagykapuson a lányok fonták az adventi koszorút. A fenyőgallyakból készített koszorúra négy gyertyát helyeztek, és advent mindegyik vasárnapján újabb és újabb gyertyát gyújtottak meg rajta. (…) Keresztényszigeten a halotti koszorúkat készítő családtól vásárolták. Egy nagyobbat elhelyeztek a templomi csilláron is, s advent négy vasárnapján egy-egy újabb gyertyát gyújtottak meg rajta…” (Pozsony 1997, 228).

Az adventi koszorú az erdélyi Sóvidéken is ismert, ahogy az Madar Ilona leírásából kiderül. Hogy mióta, arra sajnos nem derül fény, ám rendkívül tanulságos, hogy itt a reformátusok lényegében a katolikusoktól vették át az eredendően protestáns szokást: “Karácsony böjtjének elején fenyőkoszorút kötöttek a sóvidéki katolikusok. Négy szál gyertyát állítottak bele, s hetenként egy-egy szállal többet gyújtottak meg. »Igaz – panaszkodnak a parajdi és a korondi protestánsok – már mi is fonunk karácsonyi koszorút, mint a katolikusok, lassan már egyformák leszünk velük«” (Madar 1998, 110).

Ahogy az Lukács László dolgozatából kiderül, Székesfehérvárott az adventi koszorú 1980-ban bukkant föl először, mégpedig egy virágüzlet kirakatában. Ide NDK-s importként jutott, és nagyon gyorsan népszerűvé vált a városban (Lukács 1983, 56).

A magyar néprajz legutóbbi összefoglalásában Tátrai Zsuzsanna az adventi koszorú magyarországi megjelenéséről a következőket írja: “Az adventi koszorú a ma népszerűsödő karácsonyi szimbólumok közé sorolható. A feltehetően német eredetű szokás Ausztriában a két világháború közötti időszakban kezdett terjedni. A fővárosi virágüzletek hazánkban számtalan változatban, színes gyertyákkal és szalaggal készítik, népszerűsítik az adventi koszorút” (Tátrai 1990, 249). Nem tudunk meg sokkal többet Tátrai Zsuzsanna csaknem egy évtizeddel későbbi leírásából sem: “Az adventi koszorú készítése feltehetően német eredetű szokás. Ausztriában a két világháború közötti időszakban kezdett elterjedni, hazánkban csak a legutóbbi időkben. Rendszerint örökzöldből fonják. A ráhelyezett négy gyertya az adventi négy va sár napot jelképezi. Advent első vasárnapján gyújtják meg az elsőt, a rá következő vasárnapokon mindig eggyel többet” (Tátrai-Karácsony 1997, 231).

Papp Árpádtól tudom, hogy a Vajdaságban az adventi koszorú az utóbbi években futótűzként terjedt el, szerinte Magyarország irányából. Érdekes módon az elmúlt két-három évtizedben az Ausztriában és Németországban dolgozó vajdasági vendégmunkások révén nem honosodott meg a térségben a jelenség.

Az 1995-ben megjelent szlovák néprajzi enciklopédia külön címszóban nem foglalkozik ugyan az adventi koszorúval, de az advent utolsó két mondata rá vonat ko zik: “Az utóbbi időszakban városi környezetben elterjedt a szobabelső adventi koszorúkkal való feldíszítésének a szokása. Ez a hagyomány elsősorban a germanofón vidékekre jellemző” (Feglová 1995). A szlovák és a cseh néprajzi irodalomban egyébként több nyomára nem akadtam (vö. Frolec 1989; Horváthová 1986).

3. Az adventi koszorú a szlovákiai magyarok mindennapi kultúrájában

Kissé részletesebben vizsgáljuk most meg az adventi koszorú térhódítását a vizsgált területen! A szlovákiai magyar tannyelvű alapiskolák harmadik osztálya számára kiadottOlvasókönyvben az alábbiakat olvashatjuk: “A karácsonyvárás hangulatát emeli az adventi koszorú. Ez a szokás régi időkre nyúlik vissza, és kapcsolatban van a téli napforduló ősi szokásaival. A gyűrű, a kör, a koszorú az ősrégi időkben mágikus jel volt, és varázslatra alkalmas tárgynak számított. Réges-régen december elején az emberek az északi országokban fűzfavesszőből koszorút fontak, és örökzöld gallyakkal körülcsavarták. Ezt színes szalagokkal díszítették, majd később gyertyát is erősítettek rá, és a mennyezetről szalagokon lógatták le. Az utóbbi időben koszorút helyeznek az asztalra vagy a bejárati ajtóra. Amikor ma otthonunkat adventi koszorúval díszítjük, nem is gondolunk arra, hogy valójában egy ősi pogány szokás hagyományait folytatjuk” (Szuchy-Marták 1996, 77).

A leírás kísértetiesen emlékeztet a Hermann Bausinger által bemutatott, egy német tanítótól származó adventi koszorú-értelmezéshez (Bausinger 1977, 9-10). Nem mondja el viszont az adventi koszorút meghatározó alapvető lényeget, hogy tudniillik a négy adventi vasárnapon mindig eggyel több gyertyát gyújtanak meg raj ta. Az ajtóra függesztett kopogtató koszorút sem lett volna szabad az adventi koszorúval összekeverni.

1989 előtt szlovákiai magyar képes hetilapban nem találtam adventi koszorúra utaló cikket, ám ezt követően már szinte kötelező erővel, gyakorlatilag minden év karácsony előtti számaiban fölbukkan. Ebből lássunk egy kis válogatást! Az 1990-ben indult katolikus hetilap, a Remény december 9-i számában László János adventi eszmefuttatása alatt viszont már egy adventi koszorú fényképe látható, a következő szöveggel: “Amikor az ádventi koszorú negyedik gyertyája is lángra gyúl, ez azt jelenti majd, hogy felkészülten, tiszta szívvel várjuk a kis Jézust.” A lap 1990. évi december 16-i száma címoldalán illusztrációs képként egy további adventi koszorú fotóját közli. A Hét ugyanebben az esztendőben karácsonyi ötlet címmel bemutat egy adventi koszorút, és leírja a készítés módját is: “Az adventi koszorú nem csak csillárra, lámpára, falra függesztve mutat szépen, hanem szemet gyönyörködtető látvány a megterített asztalon is. A koszorút úgy készítjük el, hogy karikába fogott drótra tekerjük, hajlítgatjuk a kisebb, hajlékony fenyőgallyakat, ágacskákat, közé szúr va egy-két fagyöngyágat, amelyek tetejére különféle apró díszeket, kis piros gombákat, csillagokat, gyertyákat erősíthetünk” (Hét, 1990, 50, 20).

Ennek az idézetnek az a legfőbb tanulsága, hogy a szöveg írója nem volt tisztában az adventi koszorú lényegével: adventi koszorút falra nem szokás (és nem is lehet!) akasztani, hiszen akkor a négy gyertya meggyújtása problémákba ütközhet.

Bálint Anna a Losoncon megjelent Nógrádi Szó című lapban “régi medvesalji karácsonyok”-ról szólva a következőket írja: “A halottak napja után még egy alkalom nyílt a koszorúkészítésre. Az ádventi koszorút fenyőgallyakból fonták, szárított virággal, fenyőtobozzal díszítették. Szerves tartozéka volt a négy gyertya, amelyeket ádvent vasárnapokon gyújtottak meg” (Bálint 1991). Feltűnő, hogy “régi” szokásként írja le a szerző. Megjegyzendő, hogy Kotics József 1986-ban megjelent medvesalji kismonográfiája a szokás meglétéről még nem tud (Kotics 1986).

A Dunaszerdahelyen megjelent Déli Hírlap 1991. évi decemberi számában egy, a mennyezethez felfüggesztett adventi koszorú fényképét közölte, mellette a szöveg gel: “November 30-ától, András napjától Advent van. A Krisztus születése előtti utol só hónap. A készülődés, a várakozás, a megtisztulás napjai. A magunkba fordulásé, az újragondolásé. Meggyújtjuk az adventi koszorú gyertyáit, és »díszbe öltöztetjük szívünket« az ünnepre. Mindannyiuknak szeretetteljes, békés adventet kívánunk” (Déli Hírlap 1991, 12-13, 7).

A Hét 1993. évi karácsony előtti száma egész oldalas összeállítást közöl, amelyben (fotókkal, ábrákkal illusztrálva) bemutatja az adventi koszorú készítésének módját (Ünnepek előtti hangulat. Adventi koszorú. A Hét, 1993, 50, 18). Az Új Nő című képes folyóiratban 1997-ben jelent meg egy képes összeállítás arról, hogyan készítsünk többek között adventi koszorút (Karácsonyra. Új Nő, 1997, 12, 32-34).

Az adventi koszorú a sajtóbeli fölbukkanással párhuzamosan természetesen meg jelenik a valóságban is: virágüzletek kínálatában, települések közterületeinek karácsony előtti díszeként. Komáromban a Klapka tér négy sarkába a város egy-egy hatalmas adventi koszorút függeszt fel, négy villanykörtével 1997 óta. Egy komáromi belvárosi virágüzletben való tájékozódás (1999. november 29.) alapján az idén advent első karácsonya előtt mintegy húsz adventi koszorút adtak el. Az utóbbi években mindig ez volt az átlag, s még karácsonyig mintegy hatvan kelt el tavaly is. Mindez azt jelenti (ti. hogy még közvetlen karácsony előtt is vásárolnak adventi koszorút), hogy nincsenek tisztában magával a rítussal, csupán a formát veszik át. Ugyanitt a tulajdonos elmondta, hogy rendszeresen jár Budapestre és Győrbe, ahol a hasonló virág- és ajándékboltok kínálata alapján követi nyomon a legújabb “trendet”. Hasonló eredményekre jutottunk a komáromi piacon való kérdezősködés során is. Itt is kiderült, hogy évente az adventi koszorúknak egynegyedét, egyharmadát adják el advent első vasárnapja előtt. A koszorúk zöme közvetlenül karácsony előtt kel el. A Komáromi Városi Televízió Komáromi Magazin című hírműsorában a bemondó előtt 1999 adventjében egy adventi koszorú volt elhelyezve, amelyen az idő múlásával mindig több gyertyát gyújtottak meg. Ugyanez a műsor beszámolt arról is, hogy a Matica slovenská helyi székházában képzőművészeti versenyt (s ehhez kapcsolódó kiállítást) rendeztek. A bemutatott képsor alapján a szlovák alapiskolások adventi koszorúkat, betlehemeket, adventi kalendáriumokat is készítettek. 1999. december 10-én Gútán egy út menti haláljel mellett sikerült megfigyelni (és lefényképezni) egy adventi koszorút. Advent harmadik vasárnapja előtt járunk ekkor, de egy gyertya sem volt rajta még meggyújtva. Advent harmadik vasárnapján (1999. december 12.) végigjárva a komáromi református, evangélikus és katolikus temetőket, megállapítható volt, hogy adventi koszorút egyik felekezet sem helyez sírjaira. Mindössze egy katolikus síron láttam egy koszorút, egy (meggyújtatlan) gyertyával. Ausztriában ugyanakkor szokás sírokon is elhelyezni adventi koszorút (Lukács 1983, 57).

4. Az adventi koszorú a szlovákiai magyarság körében 1999-ben. Egy felmérés tanulságai

A Fórum Társadalomtudományi Intézet komáromi Etnológiai Központja 1999 adventjében egy kérdőíves felmérést végeztetett el.* Ennek keretében hét dél-szlovákiai településen vizsgáltuk meg az adventi koszorú ismertségi és elterjedtségi fokát. Mivel többé-kevésbé teljes képet szerettünk volna nyerni a dél-szlovákiai helyzetről, kutatópontjaink közé négy kisalföldi és három gömöri települést soroltunk be. A kutatópontok kiválasztásánál figyelembe vettük azok vallási és nemzetiségi össze tételét is. A kérdőívek a vizsgált háztartások, illetve családok vallási és etnikai hovatartozásán kívül figyeltek a vizsgált csoport társadalmi, szociális helyzetére, iskolai végzettségére is. Érdeklődésünk arra is kiterjedt, hogy ha ismerik az adventi koszorút, emlékezetük szerint honnan ismerték meg, maguk készítik-e vagy pedig vásárolják. Kérdezőbiztosainkkal az adventi koszorú elhelyezését és formáját, díszítményeit is leírattuk, fényképeket is készíttettünk. Nem figyeltünk viszont oda két fontos kérdésre: előre nem tudhattuk, így menet közben derült ki, hogy sokan csak közvetlenül karácsony előtt veszik meg az “adventi koszorút” és helyezik el a karácsonyi asztalon, ami által természetszerűleg elsikkad az eredeti funkció. Sokan az egy gyertyával ellátott karácsonyi koszorút, valamint a külső ajtóra függesztett kopogtató koszorút is adventi koszorúnak hívják. Ezeket a jelenségeket kérdezőbiztosaink ugyan jól tudták differenciálni, viszont nem mindegyikük jegyezte föl, hogy az adott koszorú valóban adventi koszorúként funkcionál-e, illetve nem mindenki jegyezte föl az olyan járulékos jelenségek meglétét, mint például a kopogtató koszorú. Az így birtokunkba került, viszonylag nagyszámú értékelhető válaszokat tartalmazó, összesen 1543 kérdőív alapján azonban így is viszonylag pontos képet rajzolhatunk majd az adventi koszorú dél-szlovákiai jelenlegi elterjedtségéről, annak földrajzi, etnikai, társadalmi, szociális vonatkozásairól. Jelen dolgozat a kérdőívek előzetes értékelése alapján kíván tanulságokat levonni. Részletesebb elemzésükre egy, egy év múlva megismétlendő felmérés értékelésével együtt kerítünk majd sort. Nézzük először a vizsgált települések lakosságának nemzetiségi és vallási számarányát százalékban a legutóbbi, 1991-es népszámlálás adatai tükrében (Forrás:Národ nostná štruktúra obyvateľstva SR. Predbežné výsledky sčítania 1991. Slovenský štatistický úrad, Bratislava, 1992; Náboženská štruktúra obyvateľstva. Predbežné výsledky sčítania 1991. Slovenský štatistický úrad, Bratislava, 1992), majd az egyes településekre lebontva a vizsgálat konkrét eredményeit!

Boldogfa

Összesen 125 háztartást kerestünk fel, s ebből 49-ben találtunk adventi koszorút, ami az összes vizsgált háztartás 39,1%-a. A templomban évek óta van adventi koszorú, advent kezdetekor a pap is beszél róla, így nem csoda, hogy a megkérdezettek döntő része a templomból, hittanóráról ismerte meg a szokást.

Sókszelőce

Mivel a településen több mint ezer ház található, ebből 300 családot látogattunk meg (ezek vallási megoszlása: 233 katolikus, 67 református és 26 roma, akik egyéb ként szintén katolikus vallásúak). A vizsgáltakból 41 háztartásban találtunk adventi koszorút (25 katolikus, 16 református), ami az egész 13,6%-a. A 26 roma háztartásból 7-ben találtunk adventi koszorút. A faluban van római katolikus és református templom is. Adventi koszorú egyikben sem volt.

Komárom

Összesen 349 háztartást látogattunk végig, s ebből 156-ban volt adventi koszorú (44,7%). Mivel egy többé-kevésbé valósághű képet szerettünk volna nyerni, ezen belül két metszetet készítettünk. Megvizsgáltuk egy lakótelepi utca (Polgár utca) összes háztartását (az eredmény összesen 289 kérdőív), s ebből 121-ben találtunk adventi koszorút (41,8%). Amolyan szúrópróbaszerűen a város kertesház-övezeté ben is végeztünk továbbá, a teljességre nem törekvő felmérést (Bástya u., Murgas u., Apáli u.). Itt összesen 60 értékelhető kérdőívünk lett, melyből 34 pozitív választ tartalmazott (56,6%).

1999 advent első vasárnapján a komáromi Szt. Rozália-templomban a reggeli misén kb. 20 adventi koszorút szentelt meg a pap. (Köbölkúton is bejelentette a lelkész – már 3-4 éve így történik -, hogy advent első vasárnapján megszenteli az adventi koszorúkat.) A komáromi evangélikus és református templomban szintén van évek óta adventi koszorú.

Kisújfalu

A településen 239 családot kerestünk fel. Ebből 21-ben találtunk adventi koszorút, ami a megkérdezettek 8,7%-a. A református lelkész 1998 adventjén egy adventi koszorút helyezett az úrasztalra, ami nagy felháborodást keltett a hívek körében. Elsősorban a “gyertyák miatt”. Közben a papot más településre helyezték át, és az 1999. évi adventre új lelkésze lett a falunak. Ő már nem próbálkozott adventi koszorúval, így “ismét tiszta az úr asztala”. (Alistál református templomában viszont advent idején évek óta van adventi koszorú, és az adventi vasárnapokon mindig eggyel több gyertyát gyújtanak meg rajta.)

Baraca

A község 66 háztartásában egyetlen adventi koszorút sem találtunk. Megjegyzendő, hogy bár a megkérdezettek gyakorlatilag egyöntetűen magyarnak vallották magukat (leszámítva négy beházasodott szlovákot), 60,6%-uk (azaz 40 család) a faluban roma származásúnak számít. A faluban 3-4 éve egy német misszionárius pap (Lorenz páter) tevékenykedik, aki a magyar hívekkel szlovákul beszél. Ő az utóbbi években a templom első padsora fölé fölakasztat egy viszonylag nagy méretű (kb. 60 cm át mérőjű) adventi koszorút, négy hatalmas piros gyertyával. Amíg a helyi alapiskolában voltak hittanórái (az idén már nem), addig oda is elvitte az adventi koszorút, és a gyerekeknek elmagyarázta a lényegét.

Rudna

A faluban összesen 244 háztartást látogattunk meg. Ebből 44-ben találtunk adventi koszorút (25 római katolikus, 12 evangélikus és 7 református családnál. Megjegyzendő, hogy az összlakosságot tekintve a vallási arány éppen fordítottja ennek a sornak). Ez az egész 18%-a. A faluban evangélikus és református templom van. Adventi koszorú egyikben sem volt.

Rekenyeújfalu

A település 220 háztartását látogattunk meg. Ebből mindössze 16-ban találtunk adventi koszorút, illetve arra való hivatkozást, hogy az idén ugyan nincs, de tavaly volt (9 evangélikus, 6 római katolikus és 1 ateista családban). Ez az egésznek 7,3%-a. A római katolikus templomban kb. 5 éve, az evangélikusban pedig 3 éve van adventi koszorú.

5. Összefoglalás

A rendelkezésünkre álló szórványos adatok, valamint a kérdőíves felmérés eredményeiből megállapítható, hogy az adventi koszorú elterjedése a kilencvenes években vette kezdetét a szlovákiai magyarság körében, annak is elsősorban nyugati szállásterületein. Elsősorban városi, továbbá értelmiségi, vállalkozói körökben is mert. Egyik legfontosabb terjesztője a katolikus egyház.

Már Hermann Bausinger is figyelmeztetett arra, hogy a megkérdezettek az adventi koszorú gyertyáinak fokozatos meggyújtásáról olykor mint ősrégi, távoli, ködös, pogány időkbe visszanyúló szokásról beszéltek, ami “mindig is ismert volt” az adott faluközösségben. A teljesen egzakt kutatásokon alapuló eredmények viszont ennek éppen ellenkezőjét bizonyították (Bausinger 1977, 9-14). Hasonló jelenségekkel a mi felmerésünk során is találkoztunk. A megkérdezettek egy része úgy nyilatkozott, hogy gyermekkorától emlékszik rá, szüleitől, nagyszüleitől tanulta. Itt három magyarázat is lehetséges: 1. valóban ismerték már ilyen régen (ennek igen csak kicsi a valószínűsége); 2. az adventi koszorút, a maga növekvő fényszimboliká jával összetévesztik azzal a télizöldből készült koszorúval, melyen egy gyertya díszeleg és a karácsonyi asztalon gyújtanak meg; 3. egyszerűen elfelejtik a fölbukkanás valódi időpontját. Az mindenesetre tény, hogy a szlovákiai magyar néprajzi kutatás a kilencvenes évek előtt nem rögzítette az adventi koszorú ismeretét (vö. Liszka 1997a; 1997b). A különféle képes heti- és havilapok szemlézése is azt bizonyítja, hogy csak az utóbbi évtizedben vált mind szélesebb körben ismertté. A megkérdezettek zöme is így nyilatkozott, s forrásként általában a sajtót, televíziót, (kizárólag római katolikusok esetében) a templomot jelölve meg. Fölvethető a kérdés, ahogy azt Bausinger meg is teszi, vajon miért mondanak az adatközlők egy olyan szokást “ősréginek”, “mindig is létezőnek”, olyannak, amely “azóta létezik, amióta advent van”, holott maguk is jól tudhatják, hogy mikortól datálódik. Arról lehet szó, hogy mégsem tudják. Számtalan példája hozható fel annak, hogy az emberek milyen gyorsan (akár egy-két év távlatában is) elfelejtenek dolgokat, pontosabban úgy őrződnek ezek meg emlékezetükben, mintha azok már “örök idők óta” léteztek volna. Ez valahol a hagyomány lényege is lehet: mintha egyénnek, közösségnek szüksége is len ne arra, hogy bizonyos dolgoknak nagyobb időbeli mélységet tulajdonítson. Akár tudat alatt kialakított mesterséges hagyományra is. Tamás Gáspár Miklós megállapítása, miszerint “a hagyomány lényege nem az emlékezet, hanem a feledés” (Tamás 1999, 235) így is értelmezhető.

További tanulsága a szóban forgó kutatásnak, hogy kiderült: a futótűzként terjedő adventi koszorút döntő mértékben csak formailag veszi át a vizsgált közösség. Közben a tartalom valahol elsiklott, azaz sok esetben olyan jelenségeket is adventi koszorú megjelöléssel illetnek, amelyeknek semmi közük a most szóban forgó objektumhoz, másrészt magát az adventi koszorút sem rendeltetésszerűen, a növekvő fény szimbolikájának megfelelően használják (vö. Schmidt 1966, 289-312).

A felmérés még egy, kutatás-módszertani tapasztalatot is eredményezett. Már most érzékelhető volt, hogy magával a kutatás tényével hozzájárultunk ahhoz, hogy az adventi koszorú ismertebbé váljon, és feltehetően nagyobb arányú elterjedését is elősegítettük. Rudnán például több adatközlő is “megígérte” a kérdezőbiztosnak, hogy jövőre már lesz adventi koszorújuk… Hogy ez valóban így lesz-e, azt az egy év múlva megismétlendő hasonló felmérés feltehetőn alá tud majd támasztani. Ez a tapasztalat mindenesetre fokozottabb körültekintésre kell, hogy intse a néprajzkutatót.

Irodalom

Bálint Anna

1991 Régi medvesalji karácsonyok. Nógrádi Szó, 25-26. sz. 7. p.

Bausinger, Hermann

1977 Der Adventskranz. Ein methodisches Beispiel. Würzburg-München, Byerisches Blatter für Volkskunde-Bayerisches Nationalmuseum, 31 p. /Ethnologia Bavarica Heft 4./

Feglová, Viera

1995 Advent. In: Encyklopédia ľudovej kultúry Slovenska. 1. Red. Botík, Ján-Slavkovský, Peter. Bratislava, Veda, 13. p.

Frolec, Václav (szerk.)

1989 Vánoce v české kultuře. Praha, Nakladatelství Vyšehrad, 439 p.

Gelencsér József

1991 Jeles napi szokások és hiedelmek a Móri-völgyben és a Zámolyi-medencében. In: Gelencsér József-Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. Székesfehérvár, István Király Múzeum, 241-374. p.

Hartinger, Walter

1992 Religion und Brauch. Wissenschaftliche Darmstadt, Buchgesellschaft, 314 p.

Horváthová, Emília

1986 Rok vo zvykoch nášho ľudu. Bratislava, Tatran, 246 p. /Korene./

Kotics József

1986 Kalendáris szokások a Medvesalján. Debrecen, Kossuth Lajos Tudomány egye tem Néprajzi Tanszék, 148 p. /Gömör Néprajza 3./

László János

1990 Ádventi boldog várakozás. Remény, 1. évf. 36. sz. 2. p.

Liszka József

1997a Adventi koszorú. Katedra, december, 2. p.

1997b “Karácsonyfa, karácsonyfa!” Hogyan lett a karácsony jelképe a karácsonyfa, s hogyan kapott egyre fontosabb szerepet az adventi koszorú? Új Nő, 1997. 12. sz. 14-15. p.

Lukács László

1983 Adventi koszorú. Múzeumi Kurír, 41. sz. V. kötet 1. sz. 56-57 p.

Madar Ilona

1998 A sóvidéki vallásosságról. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 174 p.

Moser, Hans

1985 Volksbräuche im geschichtlichen Wandel. Ergebnisse aus fünfzig Jahren volks kundlicher Quellenforschung. München-Berlin, Deutscher Kunstverlag, 415 p.

Pozsony Ferenc

1997 Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, 332 p. /Krónika Könyvek./

Schmidt, Leopold

1966 Volksglaube und Volksbrauch. Gestalten – Gebilde – Gebärden. Berlin, Erich Schmidt Verlag, 420 p.

Tamás Gáspár Miklós

1999 Vázlat a hagyományról. In: Törzsi fogalmak. II: 233-259. p. Budapest, Atlan tisz. /East-European Non-Fiction./

Tátrai Zsuzsanna

1990 Jeles napok – ünnepi szokások. In: Magyar Néprajz. VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Szerk. Hoppál Mihály. Budapest, Akadémiai Kiadó, 102-264. p.

Tátrai Zsuzsanna-Karácsony Molnár Erika

1997 Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, Planétás, 298 p. /Jelenlévő múlt./