Szarka László: Kisebbségi léthelyzetek – közösségi alternatívák. Az etnikai csoportok helye a kelet-közép-európai nemzetállamokban (Simon Attila)

Szar­ka Lász­ló: Ki­sebb­sé­gi lét­hely­ze­tek – kö­zös­sé­gi al­ter­na­tí­vák. Az et­ni­kai cso­por­tok he­lye a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai nem­zet­ál­la­mok­ban. Bu­da­pest, Luci­dus Ki­adó, 2004, 342 p.

Hogy a Tri­a­non­ról és a ki­sebb­sé­gi ma­gyar lét­ről szó­ló dis­kur­zu­sok­ban a sír­va­vi­ga­dás ko­ra he­lyett a meg­fon­tolt tu­do­má­nyos elem­zé­sek ide­je jött el, azt már rég­óta sej­tet­tük. A Luci­dus Ki­adó Ki­sebb­ség­ku­ta­tás köny­vek so­ro­za­tá­ban a Szar­ka Lász­ló tol­lá­ból meg­je­lent Ki­sebb­sé­gi lét­hely­ze­tek – kö­zös­sé­gi al­ter­na­tí­vák cí­mű mun­ka azon­ban kéz­zel­fog­ha­tó­an bi­zo­nyít­ja is ezt a té­telt. Azt, hogy a szer­ző a je­len mun­ká­já­val ne­héz fá­ba vág­ta fej­szé­jét mi sem bi­zo­nyít­ja job­ban, hogy a ma­gyar szak­iro­da­lom va­ló­já­ban még az anya­or­szág ha­tá­ra­in kí­vül élő ma­gya­rok meg­ne­ve­zé­sé­ben sem tu­dott meg­egyez­ni. Mint a kö­tet­ben sze­rep­lő egyik ta­nul­mány láb­jegy­zet­ében a szer­ző ma­ga is em­lí­ti egy­más mel­lett él­nek a nem­ze­ti ki­sebb­ség, a nem­zet­rész, a nem­ze­ti kö­zös­ség, az au­to­nóm nem­ze­ti kö­zös­ség és más ha­son­ló fo­gal­mak, mi­köz­ben a több­sé­gi nem­ze­tek (szlo­vák, ro­mán, szerb stb.) egyi­ket sem fo­gad­ják el, s meg­pró­bál­ják sa­ját ter­mi­nu­sa­ik­kal (nem­ze­ti­sé­gi ki­sebb­ség, nem­ze­ti­sé­gi kö­zös­ség stb.) meg­ne­vez­ni a ma­gyar ki­sebb­sé­ge­ket, s ez­zel egy­ben le­szű­kí­te­ni azok moz­gás­te­rét.
A mátyusföldi-pozsonyi ki­sebb­sé­gi lét­ből el­szár­ma­zott, de az itt ha­gyott sors­tár­sak irán­ti fe­le­lős­ség sú­lyát to­vább­ra is vi­se­lő szer­zőt el­ső­sor­ban tör­té­nész­ként is­mer­tük meg. Je­len köny­ve azon­ban im­már azt a sze­rep­vál­tást pre­zen­tál­ja, amely az MTA Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­té­nek igaz­ga­tó­já­nak tiszt­sé­gét be­töl­tő Szar­ka Lász­ló pá­lyá­ját jel­lem­zi. A szer­ző ér­dek­lő­dé­sé­nek kö­zép­pont­já­ba im­már el­ső­sor­ban a ki­sebb­sé­gi lét­hely­zet prob­lé­mái ke­rül­tek, s a kö­tet­ben he­lyet ka­pó tör­té­ne­ti té­mák fel­dol­go­zá­sát is az a szán­dék ve­zér­li, hogy azok ál­tal a je­len prob­lé­má­it job­ban meg­ért­sük. A kö­tet­ből te­hát nem a tör­té­nész Szar­ka lép elénk, ha­nem a köz­éle­ti sze­rep­lő, akit el­ső­sor­ban a ki­sebb­ség­ben élő ma­gyar­ság jö­vő­je irán­ti fe­le­lős­ség ve­zé­rel.
A kö­tet­be so­rolt ta­nul­má­nyo­kat a szer­ző há­rom kü­lön­ál­ló szer­ke­ze­ti részt al­ko­tó fe­je­zet­be so­rol­ta, ame­lyek kö­zül a re­cen­zens szá­má­ra a tör­té­ne­ti jel­le­gű ta­nul­má­nyo­kat tar­tal­ma­zó Etnicitás, iden­ti­tás, tör­té­ne­lem cí­mű rész tűnt a leg­ér­de­ke­sebb­nek. A fe­je­zet el­ső há­rom ta­nul­má­nya tu­laj­don­kép­pen ösz­­sze­füg­gő­en is ol­vas­ha­tó, no­ha meg­írá­suk kö­zött évek tel­tek el. Ezt a fo­lya­ma­tos ol­va­sást a kö­tet egyéb szem­pont­ból nem túl sze­ren­csés tör­de­lé­se is elő­se­gí­ti, mi­vel az egyes ta­nul­má­nyok cí­me­i­nek túl­sá­go­san ha­tá­ro­zat­lan meg­je­le­ní­té­se mi­att az ol­va­só szin­te ész­re sem ve­szi, hogy új ta­nul­mány ol­va­sá­sá­ba kez­dett. Az idő­rend­ben utol­já­ra el­ké­szült Több­ség és ki­sebb­ség a 20. szá­za­di ke­let-kö­zép-eu­ró­pai nem­zet­ál­la­mok­ban cí­mű ta­nul­mány mint­egy elő­ké­szít­ve a rá kö­vet­ke­ző két írást, tá­gabb ér­tel­me­zé­si le­he­tő­sé­get nyújt azok szá­má­ra. Eb­ben az egész kö­te­tet be­ve­ze­tő ta­nul­mány­ban Szar­ka Lász­ló a kö­zép-ke­let-eu­ró­pai nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek sor­sa szem­pont­já­ból dön­tő je­len­tő­sé­gű tör­té­nel­mi sors­for­du­ló­kat te­kin­ti át, fel­vil­lant­va köz­ben azo­kat a szem­pon­to­kat, ame­lyek elem­zé­se nél­kül a ki­sebb­sé­gek tör­té­ne­té­nek ér­tel­me­zé­se le­he­tet­len. A szer­ző ál­tal fel­vá­zolt szi­tu­á­ci­ók ta­nul­sá­ga, hogy a ki­sebb­sé­gi kér­dés ren­de­zé­sé­re tér­sé­günk­ben ed­dig al­kal­ma­zott meg­ol­dá­sok mind­egyi­ke elég­te­len­nek bi­zo­nyult: a Ver­sailles­-ban meg­ál­mo­dott kis­ál­la­mi rend­szer, a párt­ál­la­mi ke­re­tek kö­zé szo­rí­tott ju­go­szláv in­ter­na­ci­o­na­liz­mus, majd a leg­utób­bi év­ti­ze­dek újabb nem­zet­ál­la­mi kí­sér­le­tei mind cső­döt mond­tak. En­nek okát Szar­ka – tel­je­sen meg­ala­po­zot­tan – ab­ban lát­ja, hogy min­den eset­ben hi­ány­zott az érin­tett nem­ze­tek és nem­ze­ti­sé­gek kö­zöt­ti kon­szen­zus al­kot­má­nyos rög­zí­té­se és ál­lam­jo­gi sza­va­to­lá­sa. Már­pe­dig e nél­kül ré­gi­ónk­ban a ki­sebb­sé­gi kér­dést nem le­het meg­nyug­ta­tó­an ren­dez­ni.
A Tri­a­non: a kény­szer­ki­sebb­sé­gek lét­re­jöt­te cí­mű ta­nul­mány egy ma­gyar szem­pont­ból meg­ke­rül­he­tet­len té­ma új­sze­rű meg­kö­ze­lí­té­sét vá­zol­ja fel. Eb­ben a ki­vá­ló és rend­kí­vül ta­nul­sá­gos es­­szé­ben a szer­ző nem va­la­mi­fé­le meg­cá­fol­ha­tat­lan igaz­sá­gok ki­mon­dá­sá­ra tö­rek­szik, ha­nem olyan kér­dé­se­ket tesz fel, ame­lyek meg­vá­la­szo­lá­sa új szem­pont­ok­kal bő­vít­he­ti a té­ma meg­le­he­tő­sen gaz­dag és vál­to­zó szín­vo­na­lú szak­iro­dal­mát. Szar­ka Lász­ló si­ker­rel pró­bál­ja el­ke­rül­ni azt, amit a ta­nul­má­nyá­ban is em­lít, hogy a tri­a­no­ni pa­ra­dig­mát gyak­ran egyet­len té­nye­ző­re szű­kít­ve pró­bál­ják ér­tel­mez­ni. Ma­gunk a szer­ző­vel ér­tünk egyet ab­ban, mi­sze­rint Tri­a­non prob­lé­má­ját még ak­kor sem le­het el­vá­lasz­ta­ni a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág nem­ze­ti­ség­po­li­ti­ká­já­nak kér­dés­kö­ré­től, ha tud­juk, hogy a bé­ke­szer­ző­dé­sek tar­tal­mát meg­ha­tá­ro­zó nagy­ha­tal­mak el­ső­sor­ban más mo­tí­vu­mok alap­ján dön­töt­tek. A ma­gyar­or­szá­gi Tri­a­non-iro­da­lom két­ség­kí­vül nagy adó­sá­ga az, hogy mind­ed­dig meg­le­he­tő­sen ke­vés fi­gyel­met szen­telt an­nak, mi­lyen sze­re­pet ját­szot­tak a szom­szé­dos né­pek ál­lam­al­ko­tó tö­rek­vé­sei a tör­té­nel­mi ma­gyar ha­za fel­bom­lá­sá­ban, s mi mo­ti­vál­ta – a szer­ző sza­va­i­val él­ve – a nem­ze­ti­sé­gi szem­be­for­du­lás, le­sza­ka­dás tö­meg­lé­lek­ta­nát. A ta­nul­mány­ban Tri­a­non kap­csán meg­fo­gal­ma­zott kér­dé­sek és vá­la­szok nem­csak a ha­mis ön­ál­ta­tás­tól men­te­sek, de egy el­len­ség­kép­től és tra­u­mák­tól men­tes Tri­a­non-kép ki­ala­kí­tá­sát is le­he­tő­vé te­he­tik. Szar­ka ugyan­is min­den ha­mis ön­kri­ti­ka nél­kül mond­ja ki a ma­gyar kor­mány­po­li­ti­ka vég­ze­tes té­ve­dé­se­it, de nem ab­szo­lu­ti­zál­ja azo­kat.
Az öt ta­nul­mányt fel­vo­nul­ta­tó el­ső fe­je­zet ak­tu­á­lis és ben­nün­ket, szlo­vá­ki­ai ma­gya­ro­kat ki­vált­képp érin­tő dol­go­za­ta az ere­de­ti­leg Sza­bó Re­zső: A Cse­ma­dok és a prá­gai ta­vasz cí­mű köny­vé­nek utó­sza­va­ként meg­je­lent Nem­ze­ti­sé­gi egyen­jo­gú­ság és ön­igaz­ga­tás cí­mű írás. Eb­ben Szar­ka – el­ső­sor­ban Sza­bó Re­zső sze­mé­lyé­hez köt­ve – a Cse­ma­dok ál­tal az 1968-ban ki­dol­go­zott ön­kor­mány­za­ti el­kép­ze­lé­sek hát­te­rét vá­zol­ja fel. Az, aho­gyan a Cse­ma­dok ak­ko­ri ve­ze­té­se a le­he­tő­sé­gek ha­tá­ra­it fel­mér­ve azon­nal re­a­gál­ni tu­dott az új vi­szo­nyok­ra és egy át­gon­dolt nem­ze­ti­ség­po­li­ti­kai prog­ra­mot tett le az asz­tal­ra im­po­ná­ló­nak tű­nik, s ta­lán je­len­le­gi po­li­ti­ku­sa­ink szá­má­ra is pél­da­ér­té­kű le­het.
A könyv Ki­sebb­sé­gi lét­hely­ze­tek, jo­gi stá­tu­sok cí­mű má­so­dik, il­let­ve a Ki­sebb­sé­gek hely­ze­te a nem­zet­ál­la­mok­ban és az Uni­ó­ban cí­mű fe­je­ze­té­ben a tör­té­nész Szar­ka Lász­ló he­lyett már sok­kal in­kább a nem­zet­stra­té­ga Szar­ka lép elénk. Szi­go­rú elem­zés alá ve­szi a kö­zép-ke­let-eu­ró­pai ma­gyar nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek hely­ze­tét, az ál­ta­luk gya­ko­rolt ki­sebb­sé­gi jo­go­kat, nyelv­hasz­ná­la­ti hely­ze­tü­ket, a több­sé­gi nem­ze­tek hoz­zá­juk fű­ző­dő vi­szo­nyát, s eb­ből az elem­zés­ből ki­in­dul­va pró­bál­ja fel­vá­zol­ni azo­kat a mo­del­le­ket, ame­lyek egy ki­dol­go­zan­dó ma­gyar jö­vő­kép és nem­zet­stra­té­gia alap­jai le­het­nek. Mind­ezt azon­ban a meg­szo­kot­tól el­té­rő­en nem a ma­gyar ki­sebb­sé­gi kér­dés és tri­a­no­ni pa­ra­dig­ma get­tó­já­ba zár­va te­szi, ha­nem össz­eu­ró­pai vi­szo­nyí­tá­si pon­to­kat és pár­hu­za­mo­kat fel­hasz­nál­va. Az eb­be a két fe­je­zet­be tar­to­zó ta­nul­má­nyok a szer­ző ér­dek­lő­dé­sé­nek szé­les ská­lá­ját bi­zo­nyít­ják, hi­szen a ki­sebb­sé­gek­kel fog­lal­ko­zó tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sok és ku­ta­tó­mű­he­lyek ered­mé­nye­it fel­vá­zo­ló ta­nul­mány épp­úgy helyt ka­pott ben­nük, mint a ma­gyar­or­szá­gi ki­sebb­sé­gek as­­szi­mi­lá­ci­ó­já­ról szó­ló vagy az ön­kor­mány­za­ti­ság kér­dés­kö­rét kö­rül­já­ró dol­go­zat. Ta­lán a ma­gyar–ma­gyar pár­be­széd le­he­tő­sé­ge­i­nek és ered­mé­nye­i­nek fel­vá­zo­lá­sa te­het­te vol­na még tel­je­seb­bé a kö­tet ál­tal ben­nünk ki­ala­kult ké­pet. Szar­ka sem ke­rül­het­te meg vi­szont, hogy a ked­vez­mény­tör­vény­ről ki­fejt­se vé­le­mé­nyét. Saj­nos ezt a té­mát a na­pi saj­tó olyan mér­ték­ben szét­rág­ta, hogy ne­héz ve­le kap­cso­lat­ban anél­kül meg­szó­lal­ni, hogy rög­tön po­li­ti­kai fel­han­go­kat ne ke­res­né­nek mö­göt­te. Szar­ka Lász­ló­nak azon­ban si­ke­rült el­ke­rül­nie ezt a buk­ta­tót, s ha csak a té­ma egyik szeg­men­sé­re is kor­lá­toz­za vizs­gá­la­tát, de ér­té­kes meg­ál­la­pí­tá­sok­kal gaz­da­gít­ja a ked­vez­mény­tör­vény szak­iro­dal­mát. A ked­vez­mény­tör­vényt Szar­ka a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő „nem­zet­stra­té­gi­ai dis­kur­zus” leg­fon­to­sabb ered­mé­nyé­nek tart­ja, ame­lyet az „ed­dig gya­kor­la­ti­lag bár­mi­fé­le el­len­súly nél­kül zaj­ló as­­szi­mi­lá­ció” el­ső ko­moly el­len­lé­pé­se­ként ér­té­kel. A tör­vény el­le­ni meg-meg­úju­ló szlo­vák és ro­mán tá­ma­dá­sok okát is ép­pen ab­ban lát­ja, hogy a még min­dig nem­zet­ál­la­mi mo­del­lek­ben gon­dol­ko­dó po­li­ti­ku­sok is fel­is­mer­ték, hogy a ki­sebb­sé­gi ma­gyar ok­ta­tás és kul­tú­ra tör­vé­nyi­leg biz­to­sí­tott és rend­sze­res ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­sa akár ko­moly ered­mé­nye­ket is hoz­hat. No­ha en­gem sze­mély sze­rint ér­de­kelt vol­na a szer­ző­nek a ked­vez­mény­tör­vény kö­rül ki­ala­kult po­li­ti­kai harc­cal kap­cso­la­tos vé­le­mé­nye is, ezt ő gon­do­san el­hall­gat­ja, ami ugyan két­ség­kí­vül hasz­ná­ra vá­lik az írás­nak, bi­zo­nyos ér­te­lem­ben azon­ban még­is le­szű­kí­ti az elem­zés le­he­tő­sé­ge­it.
A ki­vált­kép­pen ér­de­kes írá­sok kö­zé tar­to­zik még A ki­sebb­sé­gi ön­kor­mány­za­ti­ság je­le­ne és jö­vő­je Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pá­ban cí­mű, amely a kö­tet mél­tó le­zá­rá­sa. Eb­ben a szer­ző a ki­sebb­sé­gi kér­dés­nek egy olyan meg­ol­dá­si le­he­tő­sé­gét vá­zol­ja fel, amely­re már je­len­leg is ta­lál­ni pél­dát az EU-ban, s amely a ma­gyar ki­sebb­sé­gek szá­má­ra is ki­utat je­lent­het. Szar­ka Lász­ló a kö­tet egyik ko­ráb­bi ta­nul­má­nyá­ban (A ki­sebb­sé­gi ma­gyar kö­zös­sé­gek hely­ze­te és fej­lő­dé­si ten­den­ci­ái a ku­ta­tá­sok tük­ré­ben) is fog­lal­ko­zik az au­to­nó­mia és ön­kor­mány­za­ti­ság kér­dés­kö­ré­vel. Jó­ma­gam an­nak ol­va­sá­sa­kor úgy érez­tem, a szer­ző túl rö­vid­re fog­ta mon­da­ni­va­ló­ját, s le­zá­rat­la­nul hagy­ta a prob­lé­mát. A kö­tet utol­só ta­nul­má­nya azon­ban pó­tol­ta ezt a hi­ány­ér­ze­tet, hi­szen a dol­go­zat komp­lex mó­don a ki­sebb­sé­gi au­to­nó­mi­ák eu­ró­pai kon­tex­tu­sá­ból ki­in­dul­va, a szlo­vé­ni­ai po­zi­tív pél­dán ke­resz­tül jut el a meg­va­ló­su­lat­lan er­dé­lyi és fel­vi­dé­ki ma­gyar au­to­nó­mia­ter­ve­ze­te­kig. A dol­go­zat zá­ró ré­szé­ben pe­dig az au­to­nó­mi­á­val kap­cso­lat­ban vár­ha­tó al­ter­na­tí­vá­kat vá­zol­ja fel.
A kö­tet gyen­gé­jét ma­gá­nak a könyv­nek a ki­vi­te­le je­len­ti, hi­szen a kö­tet né­hány lap­ja már az el­ső hasz­ná­lat ide­jén ki­hul­lott. Szá­mom­ra nem szim­pa­ti­kus meg­ol­dás az sem, hogy az ol­da­lak fel­ső ré­szén meg­ta­lál­ha­tó ak­tu­á­lis fe­je­zet­cím nem egye­zik pon­to­san a tar­ta­lom­jegy­zék­ben fel­tün­te­tett fe­je­zet­cí­mek­kel. Ez bi­zo­nyos ese­tek­ben za­va­ró és az ol­va­só tá­jé­ko­zó­dá­sát meg­ne­he­zí­tő le­het. Mi­ként fél­re­ve­ze­tő az is, hogy a har­ma­dik fe­je­zet cí­me más vál­to­zat­ban je­le­nik meg a tar­ta­lom­jegy­zék­ben (Ki­sebb­sé­gek hely­ze­te a nem­zet­ál­la­mok­ban és az Uni­ó­ban) és más­ként a fe­je­zet­hez tar­to­zó la­pok te­te­jén (Ki­sebb­sé­gek hely­ze­te az Ál­la­mok­ban és az Uni­ó­ban), ami fél­re­ér­tés­re ad­hat okot, hi­szen az Ál­la­mok ki­fe­je­zés alatt nem az Eu­ró­pai Unió ál­la­ma­it, ha­nem sok­kal in­kább az Egye­sült Ál­la­mo­kat ért­jük.
No­ha a kö­tet­ben ta­lál­ha­tó ta­nul­má­nyok egy ré­sze ko­ráb­ban már meg­je­lent, ez egy­ál­ta­lán nem csök­ken­ti ér­té­kü­ket, sőt az át­gon­dolt szer­kesz­tő­mun­ká­nak kö­szön­he­tő­en a könyv­ben új ér­tel­me­zé­sek­kel gaz­da­god­va egy­sé­ges egés­­szé áll­nak ös­­sze. Ta­lán csak a ma­gyar­or­szá­gi nem­ze­ti­sé­gek­kel fog­lal­ko­zó dol­go­za­tok lóg­nak ki a sor­ból, hi­szen ki­mond­va-kimondatlanul az egész kö­tet el­ső­sor­ban a ma­gyar ki­sebb­ség je­len­le­gi hely­ze­té­nek és a ve­le kap­cso­la­tos nem­zet­stra­té­gi­á­nak a fel­vá­zo­lá­sá­ra tesz kí­sér­le­tet. A szer­ző­nek mint az MTA Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­té­nek igaz­ga­tó­já­nak azon­ban ugyan­úgy fog­lal­koz­nia kell a ma­gyar­or­szá­gi ki­sebb­sé­gek­kel (né­met, szlo­vák, ro­ma stb.), mint a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok­kal. Eb­ből a szem­pont­ból vi­szont ért­he­tő az érin­tett ta­nul­má­nyok be­vá­lo­ga­tá­sa.
A kö­tet iga­zi ér­té­két az a szer­zői ma­ga­tar­tás – va­gyis a több­szem­pon­tú­ság és az elem­zett té­mák irán­ti őszin­te ér­dek­lő­dés – ad­ja, amely vé­gig­kí­sé­ri az ös­­szes be­vá­lo­ga­tott ta­nul­mányt. Szar­ka nem azért nyúl az egyes té­mák­hoz, hogy kö­te­les­ség­sze­rű­en le­tud­jon egy-egy újabb té­mát, őt a prob­lé­mák fel­ol­dá­sá­nak szán­dé­ka ve­ze­ti, amely­hez a leg­jobb esz­köz a meg­fe­le­lő kér­dé­sek meg­fo­gal­ma­zá­sa. En­nek pe­dig Szar­ka Lász­ló, mint a je­len kö­tet­ben is bi­zo­nyít­ja, iga­zi mes­te­re.

Si­mon At­ti­la