Lampl Zsuzsanna: Romakérdés magyar szemmel

(avagy hogyan látja a szlovákiai magyar közvélemény az ún. roma problematikát)

Egy este a Jóistennek nagy ötlete támadt. “Megteremtettem a napot és a holdat, már csak embert kell teremtenem.” Fogta az agyagot, embert formált, betette a sütőbe, de elaludt, s mire felébredt, az ember feketére égett. “Hát ezt bizony nagyon megsütöttem, néger embert teremtettem!” Gyorsan gyúrt egy másik emberalakot, betette a sütőbe. De izgalmában, nehogy nagyon megsüljön, túl gyorsan kiszedte. “Nahát, ez még nem kész, mint a túró, olyan fehér! De kár, de kár, fehér embert alkottam!” Nekigyürkőzött harmadszorra is. Most már nagyon vigyázott, nem aludt el, nem sietett, csak a sütőt figyelte. S amikor kinyitotta, mit lát! Szép embert teremtett! Se nem fekete, se nem fehér, a roma sikerült neki a legjobban!

Ez a roma népmese találóan és frappánsan jellemzi azt a társadalompszichológiai jelenséget, amelyet saját csoportnak nevezünk, szemben az ún. külcsoporttal.¹ Nem véletlen tehát, hogy tanulmányom bevezetőjéül választottam, hiszen kiindulópontom épp a saját csoport és a külcsoport közötti különbség verbalizálása. A továbbiakban a saját csoportot a szlovákiai magyarság, a külcsoportot pedig a romák alkotják. A tanulmányban, amely a Fórum Intézet legújabb közvélemény-kutatására²épül, a következő kérdésekre keresem a választ:

1. konkrétan hogyan fogalmazódik meg a megkérdezettek tudatában a roma problematika, romakérdés lényege;

2. milyen a roma népesség megítélése a szlovákiai magyarság körében, különbözik-e ez a megítélés az össznépesség és a szlovákok romákról alkotott képétől; az első két kérdés összefonódik, ezért együtt tárgyalom: az elsőre a válasz, hogy a cigányokra gondolnak, nem közéleti-politikai vetületben,hanem a mindennapi tapasztalatok alapján, főleg a munkához való viszonyuk alapján. Ami a 2. kérdést illeti, a megítélés negatív, minden vizsgálati módszer erre utal. Ugyanez látható a szlovákoknál és a magyaroknál is;

3. milyen konkrét tapasztalatokkal rendelkeznek a megkérdezettek a romákkal kapcsolatban;

4. a hétköznapi magyar-roma együttélés során milyen konkrét problémák fordulnak elő a megkérdezettek lakhelyén;

5. hogyan képzelnék el a szlovákiai magyarok a romakérdés megoldását.

1. A romakérdés és a roma népesség megítélése

Az 1991-es népszámlálás szerint Szlovákiában 75 000 roma él, ők képezik a lakosság 1,4 százalékát. A szakemberek azonban sokkal többre, 420-500 ezerre becsülik a romák számát. A szlovák törvényhozás a romákat nemzeti kisebbségként értelmezi (az EBESZ és az ET etnikai csoportnak).

A roma specifikus kisebbség: belülről is nagyon differenciált, eredet, nyelv, dialektus, életkörülményei, anyagi helyzete stb. szempontjából. A hazai szociológiában máig hivatkozási alapul szolgáló, 1990-ben készült roma családok tipológiája³ szerint a roma családok többsége a következőképpen jellemezhető:

– A roma fiatalok, főleg a lányok 18 éves koruk betöltése előtt megkezdik a családi életet. Először csak partnerkapcsolatban élnek, de 91 százalékuk előbb vagy utóbb házasságot is köt. A válás ritka jelenség, nem éri el a 4 százalékot.

– A roma nők reprodukciós ciklusa a biológiai határig terjed, s ennek során átlagosan 6 gyermeket szülnek.

– A családtagok nem rendelkeznek semmiféle szakképesítéssel.

– A családfenntartó s egyben a család egyetlen kereső tagja a férfi, aki segédmunkásként dolgozik, nem a lakhelyén, hanem egy azon kívül eső településre ingázik. Jövedelme nagyon alacsony.

A romák gazdasági helyzete már ebben az időszakban is katasztrofális, fenyeget a tömeges elszegényedés veszélye, s Bačová figyelmeztet a legtipikusabb jelenségre: “épp a legalacsonyabb jövedelmű családok esetében figyelhető meg az »elvarázsolt kör«: a dolgozó férfi-apa szakképzetlensége, alacsony fokú iskolai végzettsége a lakosság átlagfizetéséhez képest alacsonyabb jövedelemmel jár. Ennek következtében csökken az egy főre jutó átlagkereset (főleg a sokgyermekes családokban). Az egy családtagra jutó alacsony átlagkereset miatt a család szociális segélyekre van utalva. A segélyek azonban nem ösztönöznek sem a kereset, sem pedig a szakképesítés növelésére. Ezt az egész család életmódját befolyásoló »ördögi kör«-t csak gazdasági mechanizmusok bevezetésével lehet megszüntetni. A rögzült szokások és sztereotípiák felvilágosító és nevelő tevékenységgel történő eltávolítása nem igazán hatékony.”⁴

Az eltelt tíz esztendő igazolta Bačová megállapításait. A romák iskolázottsági szintje nem emelkedett. A roma gyerekek közül csak kevesen járnak óvodába. Az alapiskolában rosszabb az előmenetelük, mint a többi gyermeknek. Nagyon kevés roma jár középiskolába, és a roma egyetemisták száma statisztikailag elhanyagolható. Ezzel szemben magas a kisegítő iskolát látogató roma gyerekek aránya. Az alapiskolai problémák gyökere, hogy a roma gyerekek rosszul beszélik az iskola tanítási nyelvét, nem sajátították el az alapvető higiéniai és egyéb szokásokat. Tesztelés során nagy részük az intelligenciaszint alsó sávjában foglal helyet.⁵

Ezzel egyidejűleg tovább romlott a romák gazdasági és szociális helyzete is. Rövid idő alatt kiszorultak a munkaerőpiacról – vannak települések, ahol a roma munkanélküliek aránya 100 százalék -, többségük nem rendelkezett semmiféle tartalékkal, így a legtöbben teljesen elszegényedtek. Segélyekből élnek. Iskolázatlanságuk és szegénységük miatt (e kettő a fentiekből adódóan nagyon szorosan összefügg) zsákutcába kerültek, s nem igazán képesek önerőből változtatni a helyzetükön. Michal Vašečka szerint⁶ a romák etnikai kisebbségből egyre inkább kezdenek szociális kisebbséggé válni, egyre jellemzőbb rájuk az “underclass” meghatározása: hosszan tartó munkanélküliség, töredékes munkakarrier, tartósan érvényesülni csak a másodlagos munkaerőpiacon tudnak, az állami segélyektől és az árnyékgazdaságban fellelhető tevékenységektől függnek. Általános rezignáltság uralkodik körükben, csökken a tekintélytisztelet, a társadalmi kontroll mértéke alacsony, a munkaerkölcs pedig teljesen szétfoszlik. Ugyanakkor nem megfelelő anyagi helyzetük, magas munkanélküliségük, jogi tudatuk alacsony színvonala és a törvény szabta büntetések alacsony hatékonysága miatt a romák bűnözési statisztikája jóval magasabb, mint a többségi lakosságé. Többnyire szabálysértésekről és társadalmi szempontból kevésbé súlyos bűncselekményekről van szó. Emellett egyre több roma válik drogfüggővé, a játékautomaták és egyéb hazárdjátékok rabjává.⁷

Az adatfelvétel időszakában még nem nyugodtak meg az 1998-as roma kivándorlás által felborzolt kedélyek sem, amelyek hátterében nem az áll, hogy néhány száz roma család kivándorolt Angliába, Belgiumba és más országokba, hanem az, hogy ennek az ország valamennyi lakosára kiterjedő vízumkényszer lett a következménye.

Ezek a permanens jelenségek képezik a roma problematika objektív alapját.

Első, tapogatózó jellegű kérdésünk a problémakör szubjektív értelmezésére irányult. Arra voltunk tehát kíváncsiak, hogy a romakérdésről mi jut a megkérdezettek eszébe, s hogyan fogalmaznák ezt meg a saját szavaikkal. Feltételeztük, hogy a “romakérdés” fogalom hallatán többségük válasza a kivándorlás, bűnözés és szociális problémák kategóriái köré csoportosul majd, egyrészt azért, mert ezek olyan létező és egyre inkább elharapódzó problémák, amelyek a leginkább szembetűnnek, másrészt pedig az utóbbi hónapokban a tömegkommunikációs eszközök is sokat foglalkoztak velük.

S valóban megjelentek ezek a válaszok. Ám korántsem olyan súllyal, mint ahogyan feltételeztük. Először is: a kapott válaszcsomag nem csupán az említett három kategória köré fonódott. Ennél sokkal több, összesen 13 fajta megfogalmazás különböztethető meg a beérkezett válaszok között, s ezek sokkal szélesebb skálán mozognak, mint a kivándorlás, bűnözés és a szociális problémák. Másodszor: a romakérdés a legtöbb megkérdezettnek nem ezeket a jelenségeket juttatta az eszébe, hanem valami egészen mást.

Ha leszámítjuk a nem válaszolók és a válaszolni nem tudók 15 százalékot kitevő csoportját, akkor a válaszoló többség egyötöde a romakérdés kapcsán a romák tulajdonságaira asszociál. Bár a megfogalmazásnak van egyfajta halvány, de érzékelhető megkülönböztetés jellege, önmagában nagyon általános az a válasz, hogy “a romakérdésről a romák tulajdonságai jutnak az eszembe”. Sőt semmitmondó is, hiszen nem tudhatjuk, a válaszadók milyen konkrét tulajdonságokra gondolnak, s ezek közül milyen mértékben vannak jelen a jó, s milyen mértékben a rossz tulajdonságok. Kontrollkérdések segítségével azonban feltárul a válasz tartalmi dimenziója. Először is, amikor megkérdeztük, eltérnek-e a romák emberi tulajdonságai a fehérek emberi tulajdonságaitól, kiderült, hogy a néhány mondattal fentebb megfogalmazott halvány megkülönböztető jelleg valójában nagyon határozott mértékben van jelen, hiszen a megkérdezettek 67 százaléka egyértelműen megkülönbözteti a romák emberi tulajdonságait a fehérek emberi tulajdonságaitól, s egyben elismeri, hogy vannak jellegzetesen roma tulajdonságok. Ennél is fontosabb azonban, hogy a tipikus roma tulajdonságok felsorolása után a túlnyomórészt negatív jellemzések listája tárul a szemünk elé, amint az az 1.táblázatban látható:

1. táblázat: Ön szerint melyek a romák legjellemzőbb tulajdonságai?

	Esetszám	%
Nem szeretnek dolgozni, lusták	109	22,5
Piszkosak, büdösek	52	10,8
Bűnözők	44	9,2
Alattomosak, sunyik, hazugok	33	6,9
Agresszívek, durvák	26	5,4
Nem tűrik a kötöttséget, szabadok	23	4,8
Zenében, táncban tehetségesek	16	3,3
Szemtelenek, pimaszok	15	3,1
Összetartanak	14	2,9
Egyszerűen mások, mint mi	13	2,7
Lármásak, hangoskodnak	12	2,5
Buták	11	2,3
Indulatosak, hirtelen haragúak	10	2,1
Igénytelenek	8	1,7
Mindenkit kihasználnak	5	1,0
Gyerekszeretők	5	1,0
Csak a külsejük különbözik	4	0,8
Csoportban erősek, egyedül bezzeg félnek	3	0,6
Szegények	3	0,6
Gyorsan szaporodnak	2	0,4
Sajnáltatják magukat	1	0,2
Nem akarnak beilleszkedni a társadalomba	1	0,2
Egyéb válaszok	7	1,5
Nem tudja	64	13,3
Összesen	480	100,0

A megkérdezettek 67,2 százaléka negatív jellemzéssel illeti a romákat (ezeket a negatív jelentéstartalmú jellemzéseket a táblázatban félkövér betűvel jelöltem)⁸, s ezek között ugyanúgy megtalálhatók a romák külsejére, mint belső tulajdonságaikra, viselkedésükre, életmódjukra vonatkozó negatív jellemzések. Mindent összevetve tehát tipikus roma tulajdonságok alatt a válaszadók kétharmada negatív tulajdonságokat ért, s a romákat elsősorban negatív emberi tulajdonságaikkal különbözteti meg a fehérektől.

Visszatérve az indító kérdéshez, vagyis ahhoz, mire gondol a megkérdezett, amikor a romakérdésről van szó, a következőképpen pontosíthatjuk a választ: amikor a megkérdezettek 22,2 százaléka a romák tulajdonságait emeli ki, akkor elsősorban negatív tulajdonságokra gondol, vagyis eleve egyfajta negatív attitűdöt aktivizál. Ahhoz képest, hogy a tulajdonságok felsorolásánál a megkérdezettek kétharmada jellemezte negatív tulajdonságokkal a romákat, ez az egyötöd még kevésnek is tűnhet, ám mielőtt ilyen elhamarkodott eszmefuttatásba kezdenénk, érdemes szemügyre venni, mi a helyzet a többi reszpondensnél.

A 2. táblázatban látható, hogy a “mi jut eszébe a romakérdésről” második leggyakoribb válaszreakciója a negatív érzések kifejezése. A válaszadók 11,5 százaléka fejezte ki a romákkal kapcsolatos negatív érzéseit, mégpedig nem konkretizált (például: “nem bírom őket”, “nem szeretem őket”) vagy teljesen konkrét formában (például: “undorodom a koszos fajtájuktól”, “utálom, ahogy mindig előretolakodnak a sorban”).

A további válaszok között sincsenek kimondottan pozitív töltetűek.⁹ Akad ugyan néhány semleges, de mindenképpen a negatív konnotációjú válaszok vannak többségben: a megkérdezettek azon 73,3 százalékának, amely válaszolt a kérdőívben feltett nyitott kérdésre, a roma problematikáról negatív dolgok jutnak az eszébe¹⁰, még akkor is, ha a megfogalmazás formálisan nem okvetlenül negatív:

2. táblázat: Az utóbbi időben gyakori téma az ún. romakérdés. Önnek mi jut erről az eszébe?

	%
A romák tulajdonságai	22,2
Negatív érzelmek	11,5
Kivándorlás	10,0
Túlbeszélt téma (túl sok figyelmet szentelünk nekik, vannak sokkal fontosabb problémák)	9,5
Sürgősen megoldandó probléma	8,0
Szociális problémák (nincs pénzük, mert nem akarnak dolgozni, kapják a segélyeket, közben mi dolgozunk rájuk)	7,3
Bűnözés	4,9
Megoldhatatlan probléma (mert a romák sosem fognak megváltozni, sosem alkalmazkodnak)	4,8
Sok a roma	4,7
Vízumkényszer	4,6
Egyéb válaszok	4,3
Személyes rossz tapasztalatok	3,8
Cigányok	2,7
A romák mások, idegenek	1,5
Összesen	100,0

A megkérdezettek csaknem háromnegyede tehát a romakérdésre rossz szájízzel reagál, kétharmaduk a romákat negatív tulajdonságokkal jellemzi. Ezek után nem hat a meglepetés erejével, hogy a romákhoz való viszonyulás szubjektív fokmérője, az irántuk érzett rokonszenv sem erős.

A romákhoz való közvetlen viszonyulást a rokonszenv-ellenszenv skála segítségével mértük. A romákon kívül további kilenc csoportot soroltunk fel, ezek szolgáltak referenciakeretként. A válaszmegoszlások első fokú osztályozása a 3. táblázatban látható:

3. táblázat: Ön hogyan viszonyul a következő csoportokhoz? (%)

	Nagyon rokonszenves	Inkább rokonszenves	Közömbös	Inkább ellenszenves	Nagyon ellenszenves
Munkanélküliek 5,2,6	4,8	18,1	60,8	13,5	2,7
Szlovákok 3,4, 7	4,4	24,6	59,0	11,0	1,0
Magyarországi magyarok 1,7,10	22,3	42,1	32,7	2,9	0,0
Romák 7, 7,3	1,3	3,8	42,1	38,1	14,8
Menekültek 6,3,5	2,1	20,2	60,4	13,3	4,0
Zsidók 4,1,9	5,2	19,8	68,1	5,2	1,7
Homoszexuálisok 8,6,4	0,6	3,5	45,0	27,1	23,8
Bőrfejűek 9,10,1	0,0	0,8	13,3	23,3	62,5
Kábítószeresek 10,9,2	0,0	0,6	18,3	27,5	53,5
Vállalkozók 2,5, 8	7,9	28,3	53,5	7,3	2,9

A 3. táblázat azt jeleníti meg, hogy a felsorolt csoportokkal szemben a megkérdezettek milyen részaránya érez rokonszenvet, ellenszenvet, illetve milyen részarányban közömbösek irántuk. A három viszonyulási forma közül elsőként a közömbösséget vizsgáljuk, mivel a magyarországi magyarok, a bőrfejűek és a kábítószeresek kivételével valamennyi csoport esetében épp a megkérdezettek nagyfokú közömbössége a jellemző. Ez leginkább a zsidókkal szembeni viszonyulásnál mutatkozik meg, irántuk a megkérdezettek kétharmada közömbös, de magas a közömbösek részaránya a munkanélküliek, a menekültek, a szlovákok és a vállalkozók esetében is (53,5 százaléktól 60,8 százalékig terjed). A közömbös viszonyt az összes többi csoportnál megelőzi a rokonszenv vagy az ellenszenv¹¹, hiszen minél kevésbé közömbösek a megkérdezettek, annál erősebb a rokonszenvük vagy az ellenszenvük.

A legrokonszenvesebbek a magyarországi magyarok (64,4%), majd őket követik a vállalkozók (36,2%), a szlovákok (29%), a zsidók (25,9%, a munkanélküliek (22,9%), a menekültek (22,3%), a romák (5,1%), a homoszexuálisok (4,1%), a bőrfejűek (0,8%) és a kábítószeresek (0,6%).

Az ellenszenv sorrendje a következő: bőrfejűek (85,8%), kábítószeresek (81%), romák (52,9%), homoszexuálisok (50,9%), menekültek (17,3%), munkanélküliek (16,2%), szlovákok (12%), vállalkozók (10,2%), zsidók (6,9%), magyarországi magyarok (2,9%).

A tíz csoport közül a romák tehát a hetedik legrokonszenvesebb, ugyanakkor a harmadik legellenszenvesebb csoportot alkotják. Bár nem ők állnak az ellenszenv-lista első helyén, a harmadik hely valójában azt jelenti, hogy minden második megkérdezettnek ellenszenvesek. A rokonszenv-ellenszenv különböző mértékben nyilvánul meg a kerületek és a korcsoportok szerinti bontásban (1. grafikon). Más mutatók – például a település magyar lakosainak részaránya, valamint iskolai végzettsége – szerinti bontásban nincsenek tendencia jellegű különbségek.

1. grafikon: A romákkal szemben tanúsított rokonszenv és ellenszenv kerületek és korcsoportok szerint

	Nyugat-Szlovákia	Közép-Szlovákia	Kelet-Szlovákia	18-34	35-55	55 fölött
Rokonszenves	7,3	4,0	1,7	8,7	2,9	6,1
Közömbös	46,1	37,4	28,0	35,7	42,4	42,9
Ellenszenves	46,5	58,7	64,2	56,7	54,9	51

Amint azt az 1. grafikon ábrázolja, a romákhoz való viszonyulásban érvényesül a kerületi szempont, ami annyit jelent, hogy Nyugat-Szlovákiából Kelet-Szlovákia felé haladva számottevően csökken a velük szimpatizálók, de még a közömbösek részaránya is, ugyanakkor növekszik az ellenszenvezők részaránya. Az utóbbiak Közép-Szlovákiában csaknem 7 százalékkal, Kelet-Szlovákiában pedig 9 százalékkal meghaladják az országos átlagot.

Ugyancsak az 1. grafikonon láthatók a korcsoportok szerinti válaszmegoszlások: a 18-34 évesek csaknem 36 százaléka közömbös a romákkal szemben, a három korcsoport közül ők azok, akiknek a legrokonszenvesebbek, ám egyben a legellenszenvesebbek is. A középkorúaknak és az 55 éven felülieknek közömbösebbek a romák, mint a fiataloknak, de az irántuk érzett ellenszenvük is kisebb.

A rokonszenv-ellenszenv skálán nyert adatokat faktoranalízissel is feldolgoztuk, s az eredmény alapján kezdenek feltárulni az ellenszenv okai is:

4. táblázat: A felsorolt csoportokhoz való viszonyulás

(Faktortáblázat 59,5%)

Faktor	1	2	3	4
Kábítószeresek	.789	-.136	.200	-.035
Bőrfejűek	.769	-.125	-.110	.146
Homoszexuálisok	.622	.359	.082	-.250
Magyarországi magyarok	-.040	.729	-.284	.143
Szlovákok	-.038	.664	.187	.097
Zsidók	-.060	.536	.262	-.405
Munkanélküliek	.015	-.096	.726	.194
Romák	.057	.102	.723	-.041
Menekültek	.131	.326	.493	-.389
Vállalkozók	-.001	.212	.165	.829
Variancia	19,9	16,4	12,3	11,0

A négy faktor a felsorolt csoportokhoz való viszonyulás más-más dimenzióját jelenti. Az első faktor olyan viszonyulást feltételez, amelynek alapja a társadalmi deviancia, esetünkben a kábítószeresek, bőrfejűek és homoszexuálisok hordozta olyan viselkedés, amely eltér a társadalmi normaként elfogadottól. A második faktor tulajdonképpen a felsoroltak kontextusában legkevésbé problémás, a vizsgált kérdéskört tekintve az én-csoporthoz leginkább közel eső csoportokhoz való viszonyulásra utal. A negyedik faktor, amely a vállalkozókhoz való viszonyulást jelzi, a kutatói várakozásnak megfelelően egy specifikus, teljesen különálló mutató.

Bennünket jelenleg leginkább a harmadik faktor érdekel, amelyet a megkérdezettek egy részének a munkanélküliekhez, a romákhoz és a menekültekhez való viszonya alkot. A felsorolt három csoportnak vajon melyik lehet az a közös jellemzője, amelyből kifolyólag a hozzájuk való viszonyulás is hasonló? Kézenfekvő feltételezésnek tűnik, hogy ez a közös jellemző a munkanélküliek, a romák és a menekültek munkához való viszonyából ered.¹² Ez a viszony a köznapi nyelv szintjén a következőképpen írható le: a munkanélküliek, a romák (többségük ugyancsak munkanélküli) és a menekültek nem dolgoznak, állami segélyekből élnek. Ezzel szemben nekünk, többieknek dolgoznunk kell, ha boldogulni akarunk, de nemcsak magunkra dolgozunk, hanem rájuk, az ő segélyeikre is. A harmadik faktort tehát nyugodtan nevezhetjük az “ingyenélők”-höz való viszonyulás faktorjának.

Ezt az értelmezést több érv is alátámasztja.

1. Az 1. táblázatban, amely a romák tulajdonságait ismerteti a megkérdezettek válaszai alapján, a sok negatív tulajdonság közül az első helyen a “nem szeretnek dolgozni, lusták” válasz szerepel. A megkérdezettek 22,5 százaléka mondta ezt, azaz csaknem minden negyedik-ötödik.

2. A Szlovák Statisztikai Hivatal Közvélemény-kutató Intézete 1995-ben végzett közvélemény-kutatása szerint¹³ a megkérdezettek fele a romákat tartja az ország második számú¹⁴veszélyforrásának, mégpedig a következő okok miatt:

– bűnözés (41%);

– gazdasági destruktivitás (25%) – gazdasági terhet jelentenek, ingyenélők, sosem fognak dolgozni;

– társadalmi alkalmatlanság (25%) – hangosak, piszkosak, lusták, szemtelenek;

– a romák reprodukciójának különböző vetületei (16%) – gyorsan szaporodnak, szellemileg elmaradottakat nemzenek, általános degeneráció.

Ugyanezen felmérés adatai szerint a megkérdezettek 61 százaléka a romák jellemző tulajdonságának tartja, hogy kerülik a becsületes munkát.

E ponton talán az olvasóban is felmerül a kérdés, hogy vajon van-e valóságalapja az “ingyenélő” faktornak. Ezt a kérdést eleve két részre kell bontani: a roma munkanélküliség, valamint a roma munkanélküliség okainak problematikájára. Az első jelenség létét nem kell bizonygatni, hiszen a hivatalos statisztikai adatokból tudjuk, hogy a romák körében milyen hatalmas méreteket öltött a munkanélküliség. A másik jelenség tudományos behatárolása annál nagyobb nehézségekbe ütközik. A romák munkanélküliségének lehetséges okaival kapcsolatban a fejezet elején már ismertettem néhány összefüggést, amelyből kiderült, hogy szakképzetlenségük miatt már tíz évvel ezelőtt is eleve a munkapiac peremére szorultak. De milyen mértékben okozója a romák munkanéküliségének a saját, munkához való negatív viszonyulásuk? Erre a kérdésre nem létezik számszerűsített válasz (mivel a kérdést ilyen formában senki sem teszi fel), csupán általános utalásokra hagyatkozhatunk. A Szlovák Statisztikai Hivatal Közvélemény-kutató Intézetének 1991-es zárójelentéséből¹⁵ idézek: “a felnőtt roma állampolgároknak több mint a fele (58%) nincs munkaviszonyban. Sok család kizárólag családi pótlékból (8%) él, rokkantnyugdíjból (8%), esetleg különböző munkanélküli vagy gyermekgondozási segélyekből. (…) Feltűnő, hogy a problémákkal küszködő roma állampolgárok elsősorban a nemzeti bizottságoktól (helyi önkormányzatoktól – a szerk megj.) várják el a segítséget (49%). Megszokták, hogy más oldja meg helyettük a problémáikat, elsősorban a szociális dolgozók”.¹⁶ Vašečka szerint a helyenként száz százalékos roma munkanélküliség okai: alacsony kvalifikáció, kevés munkalehetőség az ilyen képzetlen munkaerő számára, a romák alacsony munkaerkölcse, valamint az, hogy a romák nem akarnak közhasznú munkákat végezni.¹⁷

Összegezve a szlovákiai magyarok romákhoz való viszonyát az eddig tárgyalt mutatók szerint a következőket mondhatjuk el: a megkérdezettek 73,3 százalékának a romakérdésről negatív dolgok jutnak az eszébe, elsősorban a romák tulajdonságai. Ugyanakkor a romák tulajdonságai alatt 67,2 százalékuk negatív tulajdonságokat ért, s bár ezek a negatív tulajdonságok nagyon széles skálán mozognak, a leggyakrabban említett a romák lustasága, az, hogy nem akarnak dolgozni. Amikor nyíltan is rákérdezünk a romákkal szemben érzett rokonszenvre-ellenszenvre, az elmondott összefüggések további megerősítést nyernek, hiszen a megkérdezettek 53 százaléka ellenszenvet érez a romák iránt. Ennek az ellenszenvnek alapvető okozója pedig “visszatérő motívumként” egyrészt az, hogy a romák nem dolgoznak, másrészt az, hogy a megkérdezettek szerint nem is akarnak dolgozni.

2. A romákkal kapcsolatos konkrét élmények, tapasztalatok

A megkérdezettek a romák negatív munkához való viszonyulásán kívül azonban más rossz tulajdonságokat is felsoroltak. Főleg ápolatlan külsejüket, erőszakos, hangos, másokat zavaró, a bűnözésig fajuló viselkedésüket kifogásolták. Pozitív tulajdonsággal kevesebben jellemezték őket. Ezek alapján a romák muzikális, család- és saját csoportcentrikus, független, szabad, nincstelen népesség képét öltik magukra.

Míg munkanélküliségi statisztika létezik, a roma bűnözés is számszerűsítve van, arról nem léteznek megbízható adatok, hogy hány roma piszkos, mennyien hazudnak, hányan verik fel esténként a nyugodni vágyók ablaka alatt a csendet, hányan tudnak hangszeren játszani, hányan törődnek jó szülők módjára a gyermekeikkel. A felsoroltak közül bármelyik jellemzés – úgy a rossz, mint a jó – megcáfolható, ugyanakkor valamennyinek van valóságalapja is. A továbbiakban éppen az érdekel, hogy a megkérdezettek miből merítettek, amikor a romákat jellemezték, mire épül, miből táplálkozik a romákhoz való viszonyulásuk. Élményszintű, azaz egyszeri vagy nagyon ritka, de meghatározó tapasztalatból? A mindennapi együttélés tapasztalatából? Véleményeikkel létező sztereotípiákat, esetleg előítéleteket juttattak felszínre?

A megkérdezettek először arra a kérdésre válaszoltak, hogy rendelkeznek-e olyan konkrét élménnyel, tapasztalattal, amely meghatározta a romákhoz fűződő viszonyukat (5. táblázat):

5. táblázat: Van-e olyan konkrét élménye, tapasztalata, amely meghatározta a romákhoz fűződő viszonyát?

	Esetszám	%
Pozitív élmények	45	9,4
Negatív élmények	148	30,8
Nincs konkrét tapasztalata	287	59,8
Összesen	480	100,0

A megkérdezettek 60 százalékának nincs semmilyen konkrét élménye a romákkal kapcsolatban. Időponttól és helytől független, konkrét meghatározó tapasztalattal 40 százalékuk rendelkezik, ebből 30,8 százalékuknak negatív tapasztalatai vannak. A legtöbben, kilencvenöten saját bőrükön tapasztalták meg a roma bűnözést: ellopott pénztárcákról, biciklikről, tyúkokról, termésről stb. szól a felsorolásuk. Huszonegy megkérdezett családtagja, ismerőse meglopását ecsetelte (például a fiának iskolából jövet elvették a karóráját, a feleségét megtámadták az utcán, és elvették a kabátját). Tizenhét válaszadónak roma szomszédja van, ők állandó hangoskodásukat, agresszív viselkedésüket kifogásolták. Tizenöten ugyancsak a romák szemtelenségére, agresszivitására panaszkodtak, amelyet a munkahelyükön naponta tapasztalnak (például a tanárnő az iskolában, a nővér az orvosi rendelőben).

A pozitív élményekkel rendelkezők közül huszonegy megkérdezett rokoni és baráti kapcsolatokat idézett fel: jó szomszédságban éltek-élnek a romákkal, valamelyik felmenőjük roma volt, roma nősült be a családjukba. A pozitív tapasztalatok között többször előfordul, hogy a megkérdezettnek roma lány volt a nagy szerelme. Tizenegy megkérdezett számára a romák muzikalitása volt meghatározó élmény, mulatságon, bálban élték át, vagy pedig közvetlen barátjuk volt nagyon jó zenész. A pozitív élményeket felsorolók közül utolsóként említem a tizenhárom magát romának valló megkérdezettet.

A pozitív tapasztalattal rendelkezők között csaknem kétszer annyi a férfi (14,4%), mint a nő (7,5%). Az egyes korcsoportok szerint is különbségek mutatkoznak (2. grafikon2. grafikon: A romákkal kapcsolatos meghatározó élmények a korcsoportok függvényében

	18-34 éves	35-55 éves	55 éven felüli
Pozitív élmények	12,5	8,2	13,1
Negatív élmények	32,4	30,8	26,7
Nincs konkrét élménye	55,1	61,0	60,1

Amint azt a 2. grafikon ábrázolja, pozitív élménnyel legkevésbé a középkorúak, negatív élménnyel legkevésbé az idősebbek rendelkeznek. Negatív élményre leginkább a fiatalok tettek szert.

Első látásra az iskolai végzettség szerinti bontás is érdekesnek tűnik, mivel pozitív élményei kimagaslóan az alapiskolai végzettségűeknek vannak. Ám valójában ez egy torzított összefüggés. Abból származik, hogy a pozitív élményekkel rendelkező alapiskolai végzettségű válaszadók egyharmada roma.

Nagyon erősen érvényesült viszont a kerületi szempont (3. grafikon):

3. grafikon: A romákkal kapcsolatos meghatározó élmények a kerületek függvényében

	Nyugat-Szlovákia	Közép-Szlovákia	Kelet-Szlovákia
Pozitív élmények	12,1	12,9	6,4
Negatív élmények	25,6	24,8	45,8
Nincs konkrét élménye	62,3	62,3	47,8

A pozitív élményekkel rendelkezők között kétszer annyi a nyugat- és közép-szlovákiai megkérdezett, mint a kelet-szlovákiai. Az utóbbiak közül viszont jóval többnek van romákkal kapcsolatos meghatározó élménye, főleg ami a negatív élményeket illeti. Tehát Kelet-Szlovákia felé haladva csaknem húsz százalékkal csökken azok száma, akiknek nincsen romákkal kapcsolatos konkrét meghatározó élményük, ugyanannyival növekszik azonban a negatív élményekkel rendelkezőké. A konkrét élmények kerületi identifikálása arról vall, hogy elsősorban Kelet-Szlovákiában vannak kitéve a megkérdezettek a roma bűnözés korábban felsorolt formáinak.

Az általánosabb megközelítés után a fehér-roma együttélés jellegét vizsgáltuk meg. A közvélemény-kutatás előkészítő szakaszában ügyeltünk arra, hogy olyan mintasokaságot alakítsunk ki, amely az egyéb kritériumok mellett annak is megfelel, hogy a lakhelyén romák is élnek. A 4. grafikon a megkérdezettek eloszlását ábrázolja aszerint, hogy lakhelyükön milyen részarányt alkotnak a romák:

4. grafikon: A reszpondensek eloszlása lakhelyük roma lakosságának részaránya szerint

Nincsenek romák	9,5
1% alatti roma részarány	52,0
1-2%	18,9
2-5%	18,3
5-10%	1,3
Összesen	100,0

A 4. grafikon alapján elmondható, hogy egyetlen vizsgált településen sem alkották a romák a lakosság többségét, és egyensúlyban sem voltak a fehér lakossággal. Ugyanakkor a romák részaránya valamennyi településen kisebb volt, mint a fehéreké, hiszen sehol sem haladta meg a 10 százalékot. A megkérdezettek 90,5 százaléka olyan településen él, ahol a romák elenyésző kisebbséget alkotnak, 9,5 százalékuk lakhelyén pedig nem élnek romák.

A szakirodalomban többen utalnak arra, hogy egy “problémás” ellenszenves külcsoport mennyiségi mutatóinak szubjektív megítélése különbözhet azok objektív állapotától. Bennünket is érdekelt, hogy vajon a megkérdezettek szubjektív becslése lakhelyük roma lakosságának részarányát illetően fedi-e a romák valós részarányát. A becslés abból állt, hogy a megkérdezettek aszerint sorolták be magukat, amekkorára becsülték a lakhelyükön élő romák arányát (5. grafikon):

5. grafikon: Az Ön lakhelyén élnek romák? – becsült részarány

Igen, ők alkotják a lakosság többségét	2,3
Igen, nagyjából ugyanannyian vannak, mint a fehérek	5,4
Igen, de kisebbségben vannak a fehérekkel szemben	64,8
Igen, elenyésző számban élnek itt romák	15,1
Nem jellemző a lakhelyemre a roma lakosság jelenléte	12,4
Összesen	100,0

A megkérdezettek 12,4 százaléka él olyan településen, amelyen becslése szerint nincsenek romák. A többiek lakhelyén kisebb-nagyobb részarányban ugyan, de élnek romák is. 64,8 százalékuk becslése szerint lakhelyükön a roma lakosság részaránya kisebb, mint a fehéreké, 15 százalékuk szerint elenyésző. A megkérdezettek 7,7 százaléka a roma lakosság részarányát a fehér lakosság részarányával azonosnak becsüli, vagy úgy látja, a romák vannak többségben.

Összehasonlítva a becslést a valósággal, ezúttal nem tapasztalunk lényeges különbségeket. Bár a becslés 3 százalékkal haladja meg a valóságot azoknak a településeknek az esetében, ahol nem élnek romák, ez a különbség statisztikailag elhanyagolható. A becsült és a valós roma részarány között csupán egyetlen fontosabb eltérés mutatkozik: a megkérdezettek csaknem 8 százaléka többséginek vagy egyenlőnek becsülte a romák részarányát a fehérekkel szemben, holott a valóságban ilyen településen nem is folyt lekérdezés. A megkérdezettek többsége a valóságnak megfelelően kisebbséginek vagy elenyésző számúnak becsülte lakhelye roma lakosságát.

További kérdésünk arra irányult, okoz-e gondokat, s ha igen, milyen problémákkal jár a romákkal való együttélés?

6. táblázat: Problémákat okoz a romák jelenléte?

	Esetszám	%
Mindennapos problémákat okoz	48	12,4
Gyakran előfordulnak ilyen jellegű problémák	78	20,1
Ritkán, de előfordulnak ilyen jellegű problémák	108	28,0
Nincsenek velük különösebb gondok	136	35,1
Nem tudom	17	4,3
Összesen	468	100,0

Problémamentes együttélésről a válaszadók egyharmada (35,1%) tanúskodik. Ezzel szemben csaknem kétharmaduk lakhelyén problémát okoznak a romák: a válaszadók 32,5 százaléka mindennap vagy gyakran megél problémás helyzeteket, 28 százalékuk csak ritkán, de ezeket mégis említésre méltónak találja. A romák okozta problémákat felsorolásuk gyakorisága szerint a következőképpen csoportosíthatjuk:

– a leggyakoribb probléma a lopás és a betörés. Ez bárhol előfordulhat, például a buszon, az iskolában vagy az utcán, s nemcsak este, hanem fényes nappal is. A romák leállítják a gyermekeket, és elveszik a tízóraijukat, értékesebb tárgyaikat, ruháikat, de a felnőtteket is megtámadják, kitépik a kezükből a táskát, megfenyegetik őket. Tapogatják a nőket, láncot tesznek a nyakukra, s közben megerőszakolják őket (több megkérdezett megjegyezte, hogy a többi járókelőhöz hasonlóan, akik láttak ilyen eseteket, ő sem mert közbeavatkozni, egyszerűen azért, mert félt). Nagyon gyakori, hogy a romák a megkérdezett szeme láttára lopnak a kertjéből, s ha számon kéri tőlük vagy megfenyegeti őket, hogy feljelentést tesz, akkor megátkozzák vagy kinevetik őt, esetleg viszonzásképpen meg is fenyegetik;

– a második leggyakoribb probléma a romák nyilvános civilizálatlan viselkedése, azaz az utcai, lépcsőházi hangoskodás, randalírozás, veszekedés, verekedés, szemetelés, vandalizmus;

– az említés gyakoriságában harmadik helyen áll a romák félelemkeltő, egyfajta erőt demonstráló viselkedése. Ezt kizárólag csoportban prezentálják, például este csoportosan garázdálkodnak, erőszakoskodnak az utcán, provokálják az embereket, igyekeznek konfliktust kirobbantani;

– a romák csalnak, megbízhatatlanok, nem tartják be a szavukat. Ezt a problémakört aránylag kevesen említették, ugyanakkor konkrét példákkal illusztrálták: a roma kölcsönkér, de a kölcsönt nem adja meg, sőt még le is tagadja. Megígéri, hogy elviszi a gyermekét az orvosi ellenőrzésre, de nem jelenik meg sem a megbeszélt időpontban, sem máskor. Aláírás ellenében felveszi az esedékes segélyt, de a hivatalban a másik referensnek égre-földre esküdözve állítja, hogy semmit sem kapott.

A romákhoz fűződő meghatározó élmények elemzése megmutatta, hogy a megkérdezettek csaknem 60 százalékának nincsenek ilyen élményei, 30 százalékuknak viszont negatív élményei vannak. Ennek ellentettjét tapasztaljuk, amikor a fehér-roma együttélést vizsgáljuk, hiszen azt a megkérdezetteknek csupán egyharmada ítéli problémamentesnek, míg csaknem kétharmaduk szerint a romák jelenléte gyakrabban vagy ritkábban, de problémákat okoz. Hogyan lehetséges az, hogy miközben a megkérdezettek kétharmadának semmiféle meghatározó élménye nincs a romákkal, ugyancsak kétharmaduk a problémás együttélésre panaszkodik, amelyet konkrét példákkal bizonyít? Itt nemcsak arról van szó, hogy a két kérdésben eleve másképp koncipiálva közelítettük meg a problémát – először az időhöz, helyhez nem kötött élmény, másodszor pedig a lakhelyhez kötött helyzetek, az együttélés szempontjából -, hiszen a kettő nemegy esetben fedte egymást. Miről van szó tehát? A próbakérdezés során gyakran magam is találkoztam ezzel az ellentmondással, s amikor magyarázatot kértem, a következőhez hasonló válaszokat kaptam: “nem mehetek el hazulról, mert figyelik, mikor lépek ki a kapun, hogy azután átugorhassanak a kerítésen, és lophassák el, ami csak mozdítható. Ez nem élmény, ez mindennapos dolog, a mindennapjaink része, mert ugyanezt megcsinálják a szomszédokkal, nemegyszer láttam már az ablakból, csak nem mertem rájuk szólni, mert a hátsó szomszédot már egyszer megverték, amikor ki akarta őket kergetni a kertjéből. Nekünk évek óta ilyen feszültségben kell élnünk, csak azért nem fásulunk bele, mert félünk. Minket aztán senki sem véd meg tőlük, a rendőrök is vagy félnek tőlük, vagy összepaktálnak velük. Akkor lenne élményem a cigányokkal kapcsolatban, ha mindez megszűnne. Akkor ezt válaszolnám, mint velük kapcsolatos pozitív élményt.” Vagyis, általánosítva a fenti gondolatsort, feltételezhető, hogy minél több problémát okoznak a romák a megkérdezett lakhelyén, minél gyakoribbak a megkérdezett ez irányú tapasztalatai, annál kevésbé éli meg ezeket különleges, meghatározó élményként, problémaként viszont annál inkább regisztrálja. Tehát ha konkrét élményt nem is tüntet fel, azért még konkrét problémái vannak. Emellett a problémás együttélés eseteinek felduzzadását (s egyben az élmények és a mindennapos tapasztalatok különböző jellegét) magyarázza az is, hogy a problémákat nemcsak azok érzékelik, akiknek nincs meghatározó élményük, hanem azok is, akiknek pozitív meghatározó élményük van. A 6. és 7. grafikon alátámasztja ezeket a feltételezéseket:

6. grafikon: A romák okozta problémák a megkérdezettek meghatározó élményei tükrében

	Pozitív élmények	Negatív élmények	Nincs konkrét élménye
Mindennapos problémákat okoznak	11,3	27,1	4,3
Gyakran okoznak problémákat	20,2	28,5	15,4
Ritkán, de előfordulnak problémák	28,4	33,1	24,9
Nincsenek különösebb problémák	40,0	10,6	48,1

7. grafikon: A romákkal kapcsolatos élmények az általuk okozott problémák függvényében

	Mindennapos problémák	Gyakori problémák	Ritka problémák	Nincsenek problémák
Pozitív élmények	10,9	12,0	12,2	13,7
Negatív élmények	69,7	45,1	37,8	9,6
Nincs élménye	19,4	42,8	50,0	76,8

A 6. és 7. grafikon tanúsága szerint a romák okozta problémák gyakorisága, valamint a megkérdezettek pozitív élményei közötti összefüggés egyenesen arányos, azaz a pozitív élménnyel rendelkezők részarányának növekedésével egyenes arányban nő a kevésbé problémás településeken élők részaránya (a 6. grafikonon 11,3-tól 40 százalékig). Másrészt minél gyakoribbak a problémák, annál kevesebb a pozitív élmény (a 7. grafikonon 13,7-től csökken 10,9 százalékig).

A negatív élménnyel rendelkezők arányától nem függ, hogy milyen gyakoriak a romák által okozott problémák a településen, tehát itt nem arról van szó, hogy a megkérdezettek kivetítik valamelyik meghatározó élményüket a településen lakó romákra. Negatív élményeket megélt válaszadók olyan településeken is élnek, amelyekre véleményük szerint a problémamentes fehér-roma együttélés a jellemző, és az is tény, hogy a problémás településeken ugyancsak élnek pozitív élménnyel rendelkező reszpondensek.¹⁸ Ugyanakkor a problémák gyakorisága kihat az élmények alakulására: minél több probléma van a romákkal, annál több megkérdezettnek van negatív élménye (a 7. grafikonon 9,6 százaléktól 69,7 százalékig).

Minél több a probléma a megkérdezett lakhelyén, annál kevesebben számolnak be meghatározó élményről (a 7. grafikonon 19,4% a mindennapos problémákkal küszködő településeken, 50% ott, ahol ritkák a romák okozta problémák). Minél kevesebb megkérdezettnek van meghatározó élménye, annál problémásabb településen él (a 6. grafikonon a meghatározó tapasztalattal nem rendelkezők 4,3 százaléka él olyan településen, ahol mindennapos gondot okoznak a romák, 24,9 százalékuk pedig olyan településen, ahol nem okoznak problémákat).

A megkérdezettek kétharmada érzékeli tehát aggasztónak a romákkal való együttélést. A romák okozta problémák gyakorisága összefügg a megkérdezettek romákkal kapcsolatos meghatározó élményeivel, mégpedig úgy, hogy minél gyakoribbak a problémák, annál kevesebb a pozitív, és annál több a negatív élmény, s nem fordítva: nem a korábbi élmények határozzák meg, hogy a megkérdezett milyennek ítéli a romákkal való együttélést. Ezt az is bizonyítja, hogy akiknek pozitív élményük van, ugyanúgy beszámolnak problémás együttélésről, mint akik negatív élmények birtokában problémamentesnek ítélik a romák jelenlétét.

Mivel függ össze, hogy a romák problémákat okoznak-e vagy sem a vizsgált településen?

A meghatározó élmények esetében a megkérdezett kerületi hovatartozása fontos szempontként szerepelt. A fehér-roma együttélésnél ugyanez tapasztalható (8. grafikon):

8. grafikon: Okoz-e problémát a romák jelenléte az Ön lakhelyén? (Kerületi bontás)

	Nyugat-Szlovákia	Közép-Szlovákia	Kelet-Szlovákia
A romák problémákat okoznak	53,5	52,4	84,7
Nincsenek velük különösebb gondok	41,1	41,0	14,8

A romák okozta problémákról leginkább a Kelet-Szlovákiában élő reszpondensek számolnak be. A 8. grafikonból kiolvasható, hogy amíg Nyugat-Szlovákiában 53,5%, Közép-Szlovákiában 52,4%, tehát átlagon aluli a romák okozta problémák miatt panaszkodók részaránya, Kelet-Szlovákiában 84,7%, ami csaknem 25 százalékkal több az átlagnál. A Kelet-Szlovákiában lakók 14,8 százaléka szerint nincsenek lakhelyén a romák jelenlétéből fakadó problémák, ezzel szemben a másik két kerületben jóval többen (41%) állítják ugyanezt. Az tehát, hogy a romák okoznak-e problémákat a megkérdezettek lakhelyén, s ha igen, milyen gyakorisággal, nagymértékben függ attól, hogy a vizsgált település Szlovákia nyugati, középső vagy keleti részében terül el. A legtöbb problémát a romák egyértelműen Kelet-Szlovákiában okozzák.

A romák által okozott problémák gyakorisága attól is függ, hogy az adott településen milyen a roma lakosság részaránya. A 9. grafikon ábrázolja, hogy ahol több roma él, több a probléma is, ahol kisebb a részarányuk, problémát is kevesebbet okoznak.¹⁹ Figyelemreméltó továbbá, hogy az a 45 megkérdezett, akinek lakhelyén nem élnek romák, csaknem fele-fele arányban válaszolta, hogy a romák problémát okoznak, és nincsenek velük különösebb gondok:

9. grafikon: Okoz-e problémát a romák jelenléte az Ön lakhelyén? (A romák részaránya szerint)

	nincsenek	1% alatt	1-5%
A romák problémákat okoznak	48,6	52,8	72,8
Nincsenek velük különösebb gondok	51,5	43,0	21,7

Utolsóként azt vizsgáltuk meg, van-e valamiféle összefüggés az élmények, tapasztalatok és az 1. fejezetben ismertetett romák iránti rokonszenv között:

10. grafikon: A romákkal kapcsolatos élmények az irántuk érzett rokonszenv függvényében

	Rokonszenves	Közömbös	Ellenszenves
Pozitív élmény	60,4	13,9	3,9
Negatív élmény	11,6	20,8	41,9
Nincs semmilyen élménye	27,9	65,3	54,2

11. grafikon: Hogyan függ a romák iránti rokonszenv a velük kapcsolatos élményektől?

	Pozitív élmény	Negatív élmény	Nincs semmilyen élménye
Rokonszenves	13,6	1,0	1,6
Közömbös	51,6	28,0	44,8
Ellenszenves	1,6	34,9	54,2

A 10. grafikon azt ábrázolja, hogy a pozitív élménnyel rendelkezők csaknem kétharmadának rokonszenvesek a romák, tehát számukra a legszimpatikusabbak, s egyben a legkevésbé közömbösek és legkevésbé ellenszenvesek. A negatív élménnyel rendelkezők 42 százalékának ellenszenvesek a romák, s ők rokonszenveznek velük a legkevésbé. A meghatározó élménnyel nem rendelkezők közül a legtöbbnek, a megkérdezettek kétharmadának közömbösek a romák, 54 százalékuknak ellenszenvesek. A 11. grafikonon is látható, hogy akiknek pozitív élményei vannak a romákkal, azok szimpatizálnak velük a leginkább, s minél több negatív élményük van a romákkal kapcsolatban, annál nagyobb ellenszenvet éreznek irántuk. Mindkét grafikon mutatja, hogy akiknek nincs romákkal kapcsolatos meghatározó élményük, azoknak a legellenszenvesebbek.

A meghatározó élmények és a romák iránti rokonszenv összefügg, mégpedig a következőképpen: leginkább a pozitív élmények szülik a rokonszenvet, a negatív élmények pedig az ellenszenvet. Az, hogy ki hogyan viszonyul a romákhoz, nagymértékben függ attól, milyenek a velük kapcsolatos élményei. Akiknek nincsenek meghatározó élményeik, többféleképpen viszonyulhatnak a romákhoz: a legtöbben ellenszenvet éreznek irántuk, vannak, akiknek indifferensek maradnak, s a rokonszenvezők aránya a legkisebb. Az ellenszenvet érzők két csoportra oszlanak: az egyik csoport a már említett meghatározó élménnyel nem rendelkezők, de az együttélésből adódó gyakori problémákról beszámolók népessége, a másik egy előítéletes mag, amelyről még lesz szó.

A rokonszenv függvényében újra megmutatkozik, hogy a fehér-roma mindennapi együttélés teljesen más kérdés, mint az élmények szintjén létező tapasztalat, amely befolyásolja a romákhoz való viszonyulást. Annak megítélése azonban, hogy a romák okoznak-e vagy sem gondot a megkérdezett lakhelyén, nem függ attól, hogy a megkérdezett mit érez a romák iránt. Amint már volt róla szó, nem az élményeiket vetítik ki az együttélésre. De nem is a rokonszenvüket: a rokonszenvezők többsége (69,2%) ugyanúgy sorol fel problémákat, mint a romákkal ellenszenvezők többsége (74,9%). Egészen más képet mutat a romák iránti rokonszenv alakulása attól függően, hogy a romák jelenlétéből az adott településen milyen gyakran származnak problémák. Amint az a 12. grafikonból kiderül, minél több problémát okoznak a romák, annál ellenszenvesebbek a megkérdezetteknek:

12. grafikon: A romák megítélése az általuk okozott problémák függvényében (EZ LEGYEN KÖRGRAFIKON “PIE, azaz rétes”

	A romák problémákat okoznak
Rokonszenvesek	3.2
Közömbösek	27,7
Ellenszenvesek	97

Az élmények tehát kihatással vannak a rokonszenv-ellenszenv folyamatra, s úgy tűnik, az újabb élmények besorolása is függ attól, hogy az előző élmények alapján inkább rokonszenvesek-e vagy inkább ellenszenvesek-e a romák.²⁰ Ezzel szemben a rokonszenv-ellenszenv nem befolyásolja azt, hogy a megkérdezettek hogyan ítélik meg a lakhelyükön élő romák viselkedését, viszont a romák viselkedése nagymértékben hat a rokonszenv-ellenszenv kialakulására. Oly mértékben, hogy az eredendő rokonszenv is ellenszenvvé válhat. Ez nagyon fontos összefüggés, hiszen arra utal, hogy a romákhoz való negatív viszonyulásnak nem egyszeri élményeknek köszönhetően alakul ki a végső formája, hanem a mindennapos tapasztalatok hatására.

Az elmondottakat egy további érv is alátámasztja. Az 1. fejezetben ismertetett “ingyenélő” faktor regressziós analízissel történő elemzése a jelen fejezetben ismertetett szempontok alapján a következő eredményt hozta: az “ingyenélő” faktorban prezentálódó romák iránti negatív viszonyulás erősen összefügg a keleti országrészben élőkkel (F=14.051, szignifikancia .002, béta=.171), valamint azokkal a megkérdezettekkel, akiknek lakhelyén a romák gyakran előforduló problémákat okoznak (F=10.065, szignifikancia .001, béta=.159). Ugyanakkor nem jár együtt a pozitív tapasztalatokkal (F=29.548, szignifikancia .000, béta= -.244).

Kelet-Szlovákia kimagasló szerepet játszik a romákkal kapcsolatos valamennyi negatív viszonyulásban. Ennek több oka van (13. grafikon):

13. grafikon: A legfontosabb mutatók kerületi bontása

	1-5% romaarány a megkérdezettek lakhelyén	Romákkal kapcsolatos negatív élmény	A településen a romák problémákat okoznak	A válaszadónak ellenszenvesek a romák
Nyugat-Szlovákia	19,5	25,6	53,5	46,5
Közép-Szlovákia	44,1	24,8	52,4	58,7
Kelet-Szlovákia	78,6	45,8	84,7	70,2

A 13. grafikonon jól láthatók a különbségek a három kerület között. A kelet-szlovákiai megkérdezettek 78,6 százaléka olyan településeken él, amelyeken a romák részaránya 1-5% (Nyugat-Szlovákiában 19,5 százalékuk, Közép-Szlovákiában 44,1 százalékuk él ilyen településeken). A kelet-szlovákiai megkérdezettek 45,8 százalékának van romákkal kapcsolatos negatív élménye (Nyugat-Szlovákiában 25,6%, Közép-Szlovákiában 24,8%). Kelet-Szlovákiában 84,7 százalékuk panaszkodik a romák okozta problémákra (a nyugat-szlovákiaiak 53,5%-a, a közép-szlovákiaiak 52,4%-a). Ennek megfelelően alakul a romák iránti ellenszenv: Kelet-Szlovákiában a megkérdezettek 70,2 százalékának ellenszenvesek, Nyugat-Szlovákiában 46,5 százalékuknak, Közép-Szlovákiában 58,7 százalékuknak.

S e ponton szeretnék még egyszer visszatérni az “ingyenélő” faktorhoz, amelynek alapjaként a munkához való viszonyt definiáltam. Kelet-Szlovákiában a megkérdezettek iskolai végzettségi struktúrája különbözik a másik két országrészben élő válaszadók iskolai végzettségi struktúrájától. A legnagyobb különbség az alapiskolai végzettségűek részaránya.²¹ Bár az iskolai végzettség egyik kérdéskörnél sem befolyásolta a válaszokat, a munkához való viszonyban fontos szerepet játszhat, mivel összefügg a munkanélküliséggel. Nemcsak a romák szakképzetlenek, hanem a kelet-szlovákiai megkérdezettek kétharmada is, s nemcsak a romák körében nagy a munkanélküliség, hanem a kelet-szlovákiai megkérdezettek körében is: 58,4% (Nyugat-Szlovákiában 44%, Közép-Szlovákiában 48,9%). A megkérdezettek nagyfokú munkanélküliségének az iskolai végzettségen kívül ugyanúgy vannak más objektív és szubjektív okai is, mint a romák munkanélküliségének, ám az ismertetett összefüggés újabb dimenzióval gazdagítja az “ingyenélő” faktor magyarázatát: nemcsak az a probléma, hogy a romák munkanélküliek, nemcsak az, hogy egy részük nem is akar dolgozni, hanem az is, ahogyan a szegénységből adódó problémáikat megoldják. Ezen a ponton kapcsolódik egymáshoz a “nem akarnak dolgozni, lusták” és a roma bűnözés, mint az “ingyenélő” faktor s általában a romák iránti nagy ellenszenv két gócpontja.

Visszatérve a fejezet indító kérdéséhez, vagyis miből táplálkozik a megkérdezettek romák iránti ellenszenve, a közvélemény-kutatás adatai alapján a következőket válaszolhatjuk.

A megkérdezettek 40 százalékának van meghatározó romaélménye. A fehér-roma együttélést illetően kétharmaduk szerint okoznak problémákat a romák a település életében. A megkérdezettek felének ellenszenvesek a romák. Az ellenszenv kialakulása összefügg a romákkal kapcsolatos meghatározó élményekkel, vagyis az élmények meghatározzák a romák iránti viszonyt, ezzel szemben nem befolyásolják a mindennapi együttélés problémáinak regisztrálását. Többségük nem azért beszél problémákról, mert előzetes élményei negatívak, hanem azért, mert többségük lakhelyén valóban problémákat okoznak a romák.²² Azaz ott beszélnek problémákról, ahol léteznek problémák. Nem az ellenszenv hatására mondják azt, hogy problémás a település élete, hanem fordítva, a problémák gyakorisága hat ki a romákhoz való viszonyra.

A megkérdezettek nagyobbik része tehát a mindennapi együttélés tapasztalataiból kiindulva viszonyul úgy a romákhoz, ahogy azt az 1. és 2. fejezetben ismertettem. Esetükben az ellenszenvnek nem tisztán egyszerű klisé, sztereotípia vagy előítélet²³ az alapja, hiszen az eredendő szimpátia épp a mindennapi együttélés negatív tapasztalatai hatására változhat ellenszenvvé. Ugyanakkor a megkérdezettek kisebbik csoportja minden bizonnyal előítéletesnek minősíthető. Ők azok, akik túlbecsülik a romák lélekszámát, azok, akik azt állítják, hogy mindennapos negatív tapasztalataik vannak a romákkal, holott lakhelyükön nem is élnek romák, s ők képezik azon válaszadók egy részét, akiknek nincs meghatározó romaélményük, és a lakhelyükön sem élnek romák, mégis ellenszenvesnek tartják őket. Ennek a csoportnak a pontosabb behatárolásáról a következő fejezetben lesz szó.

Az utolsó kérdéskör, amelynek megválaszolására a 2. fejezetben sor kerül, a szlovákiai magyarok romákhoz való viszonyulásának összehasonlítása a szlovákok romákhoz való viszonyulásával. Nem a teljesség igényével, csupán a rendelkezésemre álló adatok alapján, s anélkül, hogy kiderülne, mi áll a romákhoz való viszonyulás hátterében, ugyanis erre a kérdésre a tárgyalt anyagokban nincs semmiféle válasz.

A Szlovák Statisztikai Hivatal Közvélemény-kutató Intézete 1990-ben és 1991-ben végzett felmérései szerint 1990-ben a lakosság 56 százaléka szimpatizált a romákkal, egy évvel később már csak 45 százalékuk. Az ellenszenvezők 20 százaléknyi csoportjában a 18-29 évesek (51%), a középiskolai végzettségűek (44%) és az Szlovák Nemzeti Párt szimpatizánsainak (56%) romák iránti ellenszenve magasan meghaladta az átlagot. 1991-ben a közvélemény-kutatást egy romalakta települések polgármestereivel készült ankét is kiegészítette. A polgármesterek 93 százaléka azt válaszolta, hogy településén komoly gondokat okoznak a romák (lopás, betörés 78%, rendbontás 53%, megfelelő munkahelyek hiánya 48%, a romák nem akarnak dolgozni 43%). 40 százalékuk egyértelműen problémásnak tartotta települése fehér-roma együttélését.

A Szlovák Statisztikai Hivatal Közvélemény-kutató Intézete 1992-ben megismételte az előző két évben végzett felmérést, s a romák iránti ellenszenv ekkorra már több mint a kétszeresére, 52 százalékra szökött. Az 1995-ben végzett közvélemény-kutatásból már idéztem az 1. fejezet végén. Ebben a felmérésben a rokonszenv-ellenszenv skála a következő eredményeket hozta: 11 csoport közül a romák végeztek az utolsó helyen, mivel a megkérdezettek 66 százalékának voltak ellenszenvesek. A megkérdezettek kétharmada negatív tulajdonságokkal jellemezte őket, ezek közül első helyen a roma bűnözést említették (74%), majd a munkakerülést (61%) és azt, hogy a romák piszkosak, ápolatlanok (56%). A 15-29 éves válaszadók még jobban kiemelték ezeket a negatív tulajdonságokat. A felmérés nem kutatta a romákhoz való negatív viszonyulás okait, csak annyit állapított meg, hogy leginkább azoknak ellenszenvesek, akik a romáktól veszélyeztetve érzik magukat Szlovákiában.

A Szlovák Statisztikai Hivatal említett közvélemény-kutatásainak mintasokaságában a szlovákiai magyarok valós számarányuknak megfelelően, megközelítőleg 11 százalékot tettek ki. Az ismertetett adatok nemzetiségek szerinti bontása nem szerepel a kutatási jelentésekben, ám a mi felmérésünkből származó adatokkal összehasonlítva látható, hogy a szlovákiai magyarok 1999 végén mért romák iránti ellenszenve (52%) az összlakosság öt évvel ezelőtti (66%) ellenszenvéhez képest is 14 százalékkal alacsonyabb. Nem tudjuk, az elmúlt öt évben hogyan alakult az összlakosság romák iránti ellenszenve, de ha 1995-höz képest nem is változott, már ez a 14 százaléknyi eltérés is arra utal, hogy a szlovákiai magyarok romák iránti nem kismértékű ellenszenve még mindig átlagon aluli a szlovákok romák iránt tanúsított ellenszenvéhez képest.

3. A romák problémáinak megoldása

3.1. Ki oldja meg a romák problémáit?

“A roma probléma az ország egyik legkomolyabb szociális, kulturális és civilizációs problémájává növi ki magát. Mivel a romák évi szaporulata 2,3 százalék, a negatív jelenségek reprodukálódnak. Ma 1 nem roma családra 1,51 gyermek jut, egy roma családra 4,2. Ha a jelenlegi demográfiai trend megmarad, 2060-ra a roma kisebbség Szlovákiában többséggé válik”.²⁴ Nem vitás, hogy épp a negatív jelenségek reprodukálása miatt társadalmi problémáról van szó. A romák problémái tehát egyben a nem romák problémái is, hiszen következményüket közvetett vagy közvetlen módon a társadalom valamennyi tagja viseli. A 7. táblázatból kiderül, hogy ezt a megkérdezettek többsége is így gondolja:

7. táblázat: Az Ön véleménye szerint a romakérdés…

	Esetszám	%
Társadalmi probléma, amely mindannyiunkat érint	419	87,3
A romák problémája	33	6,9
Nem tudja	28	5,8
Összesen	480	100,0

Minél fiatalabbak a megkérdezettek, annál inkább társadalmi problémaként élik meg a roma problémát. Az iskolai végzettség emelkedésével és a település roma részarányának növekedésével²⁵ is nő azok száma, akik társadalmi problémaként értelmezik a romakérdést. A romák problémájának elsősorban a magukat romának valló megkérdezettek tartják.

Ki hivatott megoldani a romák problémáit? A reszpondensek 14. grafikonon szemléltetett határozott állásfoglalása szerint elsősorban a roma szubjektumok és a helyi önkormányzatok. 62 százalékuk az állam szerepét is hangsúlyozta. A külföld, valamint az egyház és a karitatív intézmények segítségét többségük elutasította:

14. grafikon: Ki oldja meg a romák problémáit? (%)

	Igen	Nem
A roma értelmiség	78,9	13,3
A roma pártok	75,2	16,9
A helyi önkormányzatok	75,0	17,7
A roma kulturális és társadalmi szervezetek	72,9	17,5
Maguk a romák	71,3	23,3
Állami segítség kell	62,3	26,3
Külföldi segítség kell	22,8	55,4
Az egyházi és karitatív intézmények	21,9	60,8

A Szlovák Statisztikai Hivatal Közvélemény-kutató Intézetének már említett felmérései szerint a nem roma lakosság körében már 1990-ben a fentihez hasonló vélemény uralkodott: 61 százalékuk a roma polgári kezdeményezésektől, 37 százalékuk az államtól, 17 százalékuk a helyi önkormányzatoktól, 12 százalékuk az egyháztól várta a romák problémáinak megoldását. Ugyanabban az évben a romák 49 százaléka az államtól (nemzeti bizottságoktól), 40 százalékuk önerőből, 5 százalékuk roma szubjektumtól és a családtól, rokonságtól várta a segítséget. A romák 1994-ben is elsősorban az államra (60%), önerőre (57%), és a helyi önkormányzatokra (50%) támaszkodtak, bár mellettükmegjelent a roma értelmiség (23%), a roma pártok (23%), a roma kulturális és társadalmi szervezetek (17%), az egyház (9%), valamint a külföldi romák (6%) segítsége iránti igény is. Nem tudom, jelenleg kitől várják a romák a segítséget. A rendelkezésre álló adatok azonban rámutatnak a megközelítés ellentmondásosságára: míg a nem romák kezdettől fogva a roma szubjektumokra és az állami szervekre hárítják a megoldás felelősségét, a romák elsősorban az államtól várják a segítséget, s ezt a pontosabban nem értelmezett önerő követi.

Az 1. fejezetben részletesen ismertettem, hogy a megkérdezettek a roma problematika alatt a romák tulajdonságait értik, s az általuk felsorolt tulajdonságok felölelik a romák viselkedését, külsejét és életmódbeli sajátosságait. A válaszadók alulról, szubjektív megközelítésben látták mindazt, amit felülnézetből három stratégiai jelentőségű részproblémaként fogalmazhatunk meg:

1. A legfontosabb, s egyben az egyetlen preventív jellegű problémakör a roma gyerekek iskoláztatása, hiszen a társadalmi élet valamennyi területén ezen múlik a romák további társadalmi felemelkedése. Több alternatíva létezik a problémák kiküszöbölésére: a nulladik tanítási évfolyam bevezetése, az integrált tanítás, a Step by step program, roma segédtanárok alkalmazása az oktatási folyamatban. Ezek közül némelyek kísérleti stádiumban vannak, másokat már kipróbáltak és helyenként sikeresen alkalmaznak.²⁶ Valamennyi alternatíva fő célkitűzése a roma gyerekek szlovák nyelvtudásának fejlesztése, az alapvető higiéniai szokások elsajátítása, valamint a finommotorikai képességek gyakorlása.

2. A második problémakör ugyancsak nagyon fontos, de az előzőhez képest inkább “tűzoltás” jellegű, s önmagában hosszú távon nem jelent megoldást a romakérdésre. Ez pedig a romák szociális-gazdasági helyzete, beleértve a munkapiacon elfoglalt helyüket, lakáshelyzetüket, szociális problémáikat. A romák szociális támogatása mindig szálka volt a nem roma lakosság szemében, s ma sincs ez másképp. A szociális segélyek miatt nagyon nagy az ellenszenv a romák iránt, mivel a nem romák azzal érvelnek, hogy a romák ingyen nagy összegeket kapnak, amit azután elkótyavetyélnek vagy elisznak. Vašečka szerint is nagyobb állami odafigyelést igényel a romák pénzzel való bánásmódja, mert nem igazán képesek megtervezni a kiadásaikat, s a pénzt sem nagyon tudják kezelni. Az uzsora is nagyon elterjedt köreikben.

3. A harmadik terület a roma-nem roma viszony, amelyet a kölcsönös ellenszenv jellemez.²⁷ Az előző két területen belül elért eredmények jelentős mértékben csökkenthetnék az együttélés kapcsán kialakuló kisebb-nagyobb konfliktusokat, bár maradéktalanul valószínűleg egyik oldalon sem szüntetnék meg őket.

3. 2. A megkérdezettek saját javaslatai a romák problémáinak megoldására

Előbb arra voltunk kíváncsiak, hogyan oldanák meg maguk a megkérdezettek a romák olyan konkrét problémáit, mint a munkanélküliség, a roma gyerekek iskoláztatása, a putrikban élő romák lakáshelyzete, a romacsaládok szociális-gazdasági helyzete, valamint a fehér-roma együttélés. Nem adtunk kész recepteket, mindenkinek magának kellett megfogalmaznia a választ. Amint az alábbi táblázatok szemléltetik, a válaszok ezúttal is széles skálán mozogtak.

Tekintsük át először a stratégiailag legfontosabb probléma, a roma gyerekek iskoláztatásának megoldására nyújtott javaslatokat!

8. táblázat: Hogyan oldaná meg a roma gyerekek iskoláztatását?

	Esetszám	%
1. Nem tudja	143	29,8
2. Kötelezővé tenném az iskolába járást	83	17,3
3. Speciális oktatási formákat vezetnék be	77	16,0
4. Lenne saját, roma iskolájuk	63	13,1
5. Ha nem jár a gyerek iskolába, a szülőtől megvonni a segélyt	44	9,2
6. Közös iskola a fehérekkel, semmilyen különleges bánásmód	18	3,8
7. Ez megoldhatatlan probléma	16	3,3
8. A roma gyerekek iskoláztatása már megoldott dolog	13	2,7
9. Oldják meg maguk a romák	11	2,3
10. Elvinném őket a családjukból	2	0,4
11. Egyéb	10	2,1
Összesen	480	100,0

Amint az a 8. táblázatból kitűnik, a megkérdezettek 30 százaléka semmit sem tudott javasolni. Egy elenyésző kisebbség szerint (2,7%) a roma gyerekek iskoláztatása megoldott kérdés, csaknem ugyanennyien (3,3%) viszont megoldhatatlan problémának tartják. Néhányan úgy vélekednek, hogy ezt a problémát maguknak a romáknak kell megoldaniuk (2,3%). Csaknem 60 százalékuk viszont különböző konkrét javaslatokat fogalmaz meg, s ezek lényege a szigorúbban ellenőrzött iskolalátogatás (a családi pótlék kifizetését is részben ennek függvényévé tenni), a roma gyerekekkel való különfoglalkozás inkább roma iskolában, de lehet a nem roma iskolában is. A “saját roma iskola” javaslatnak kissé szegregáció íze van, a kérdőívek szövegkörnyezetében azonban nemcsak azt jelenti, hogy el kellene különíteni a roma gyerekeket roma iskolába, hogy ne keveredjenek a fehérekkel (bár ez a jelentéstartalom is előfordul). Gyakoribb a speciálisan kisebbségi jelentéstartalom, amely a megfogalmazásban is felfedezhető, azaz a “legyen saját magyar iskolánk” példájára javasolt roma kisebbségi iskola.²⁸ A megkérdezettek javaslataiban csírájában benne foglaltatnak az ismertetett kísérleti modellek elemei is (speciális oktatás, integrált nevelés), de első helyen még egy lényeges mozzanatot emelnek ki: az iskolába járás szigorítását, ellenőrzését. Bačová is utal arra idézett tanulmányában, hogy a roma családok – főleg az értékmeghatározó apa – számára az iskolába járás, a művelődés nem játszik fontos szerepet. Mindezek tudatában felmerül a kérdés: milyen mértékben lehet hatékony a pedagógiai szempontból akár legtökéletesebb modell is, ha a roma szülők, s következésképpen gyermekeik sem tartják fontosnak az iskolát? Létezik-e más megoldás a roma gyerekek iskolába kényszerítésére azon kívül, hogy ebben a szüleik is normatív módon érdekeltté váljanak?

A második problémakör a romák szociális-gazdasági helyzete. A roma munkanélküliség méreteit és társadalmi kihatását tekintve a jelen egyik legfontosabb társadalmi problémájának tekinthető. A romák munkához való viszonyáról és munkanélküliségéről már volt szó, s bebizonyosodott, hogy a megkérdezettek romákhoz való viszonyulásának ez az egyik neuralgikus pontja:

9. táblázat: Hogyan oldaná meg a roma munkanélküliséget?

	Esetszám	%
1. Nem tudja	123	25,6
2. Végezzenek közhasznú munkát	98	20,4
3. Új munkahelyeket létesítenék számukra	79	16,5
4. Munkára neveléssel, átképzéssel	35	7,3
5. Nem adnék segélyt annak, aki nem dolgozik	30	6,3
6. Ez megoldhatatlan probléma	25	5,2
7. Kényszermunkát végeztetnék velük	21	4,4
8. Oldják meg maguk	19	4,0
9. Sehogy, mert ők nem akarnak dolgozni	15	3,1
10. Ahogy a fehérek munkanélküliségét	17	3,5
11. Elkülöníteném őket a fehérektől	5	1,0
12. Likvidálni őket	4	0,8
13. Egyéb válaszok	9	1,9
Összesen	480	100,0

Amint a 9. táblázatból kiderül, a megkérdezettek egynegyede nem tudta megfogalmazni, hogyan oldaná meg a roma munkanélküliséget. Ugyanakkor ez a probléma csupán 8,3 százalékuk szerint megoldhatatlan, részben azért, mert a romák nem akarnak dolgozni. A többiek javaslatait három csoportra oszthatjuk:

1. A válaszolók többsége (44,2%) pozitív megoldásokat javasol – a romák végezzenek közhasznú munkát (20,4%), új munkahelyeket kell létesíteni a romák számára (16,5%), munkára való nevelés és átképzés (7,3%). Ezek a javaslatok elsősorban abból a megközelítésből indulnak ki, hogy a romák számára nincsenek munkahelyek, a létező munkahelyeken a romák nem képesek helytállni képzetlenségük miatt.

2. Az a javaslat, hogy a romák munkanélküliségét hasonlóan kell megoldani, mint a nem romák munkanélküliségét, többféleképpen értelmezhető: “csak semmi különbséget a romák javára!” vagy “egy cipőben járunk”. Mivel a kérdőívekből nem tudtam egyértelműen identifikálni, hogy valójában melyik értelmezésről van szó, ezt a javaslatot közömbösnek tekintem.

3. A válaszolók 16,5 százaléka negatív megoldásokat javasol – segélyelvonást (6,3%), kényszermunkát (4,4%), sorsukra hagyni (4%), elkülöníteni (1%) és likvidálni a romákat (0,8%).

A romák szociális-gazdasági problémái közül a munkanélküliséget követően a putrikban, pérókban élők lakáshelyzete is komoly gondot jelent. A romák lakáshelyzete három objektív tényező függvénye: hol laknak (putriban, bérlakásban vagy családi házban), hány helyiségből áll a lakás, végezetül hányan laknak benne.²⁹ A lakáshelyzet elsősorban a putrikban rossz, mivel hiányzik az infrastruktúra és nagy a járványveszély.³⁰ A rossz lakáshelyzet okai: a romák rossz szociális helyzete, fizetésképtelensége, egy részük nem is tartja fontosnak a lakáshelyzete megoldását, tönkreteszik a lakásokat, melyekben élnek, nem fizetik lakbért és a lakásszolgáltatási díjakat (villany, stb.).³¹

A megkérdezettek 9. táblázatban feltüntetett javaslatai azt jelzik, hogy a romák lakáshelyzetének megoldását nem tartják fontosnak, mivel nincsenek meggyőződve arról, hogy a romák megbecsülnék a jó lakásokat.³²

10. táblázat: Hogyan oldaná meg a putrikban élő romák lakáshelyzetét?

	Esetszám	%
1. Nem tudja	195	40,6
2. Oldják meg maguk a romák	89	18,5
3. Külső segítséggel (nem specifikált)	38	7,9
4. Adnék nekik lakást	38	7,9
5. Nem kell megoldani, nekik így jó	32	6,7
6. Megoldhatatlan probléma	30	6,3
7. Nem kell megoldani, maradjanak ott	23	4,8
8. Elkülöníteni őket	14	2,9
9. Külső segítséggel – pénzsegély	12	2,5
10. Neveléssel, meggyőzéssel	6	1,3
11. Úgy, mint a fehérek lakáshelyzetét	3	0,6
Összesen	480	100,0

A megkérdezettek 40,6 százaléka nem tudott megoldást javasolni, 6,3 százalékuk szerint a romák lakáshelyzetének orvoslása megoldhatatlan. 20 százalékuk különféle módon segítene, 33 százalékuk azonban nem, mert úgy gondolja, hogy ez a romákra tartozik, nekik kell megoldást keresniük (18,5%), vagy meg sem kell oldani, mert a romáknak jó a putriban (6,7%). Végezetül újra előbukkan a szegregációpártiak kis csoportja: a romák maradjanak csak a putriban (4,8%), vagy még jobban el kell őket különíteni (2,9%).

A második problémakör utolsó fordulójában arra kértük a válaszadókat, hogy mondjanak javaslatokat a roma családok szociális-gazdasági problémáinak megoldására:

11. táblázat: Hogyan oldaná meg a roma családok szociális-gazdasági problémáit?

	Esetszám	%
Nem tudja	168	35,0
Munkát adnék nekik	71	14,7
Dolgozzanak és jobb lesz nekik	57	11,9
Segélyekkel, támogatással	36	7,5
Oldják meg maguk a romák	35	7,3
Megoldhatatlan probléma	32	6,7
Úgy, mint a fehérek szociális helyzetét	21	4,4
Csak akkor adnék segélyt, ha dolgoznának	19	4,0
Egyéb válaszok	32	6,7
Összesen	480	100,0

Amint a 11. táblázat jelzi, a megkérdezettek egyharmada ezúttal sem tudott megoldást javasolni, s ugyancsak akadtak, akik szerint ez a probléma megoldhatatlan (6,7%). Pozitív és negatív megoldásokat a válaszadók csaknem azonos részaránya javasolt. A pozitív válaszok közül (22,2%) a munkalehetőség biztosítása dominált (14,7%) a segélyezés (7,5%) előtt. Valójában a negatív javaslatok (19,2%) nagyobbik része is a munkába állást sürgette, csak nyilvánvalóan más, támadó, vádoló hangnemben (11,9%), ami az önerőből történő megoldásra való felhívással együtt (7,3%) egyértelművé teszi, hogy a megkérdezetteknek ez a csoportja csakis a romákat teszi felelőssé azért, hogy nem dolgoznak.

S ezzel a megállapítással újra visszakanyarodtunk a már ismerős tézishez: a romák problémáinak – s ezzel a velük való együttélés problémáinak is – a munkához való összetett viszony az egyik alapvető oka. S már az sem meglepő, hogy a harmadik roma problémakör, a roma-nem roma együttélés minőségének javítására a megkérdezettek 43,8 százaléka nem talál megoldást, 12,3 százalékuk szerint pedig nincs is rá megoldás. Talán csak a kölcsönös alkalmazkodás (11,4%) és felvilágosítás (5,2%) – vagy a teljes elkülönítés (7,9%).

3. 3. A már létező megoldási kísérletek véleményezése

A kutatás következő szakaszában a reszpondensek a már létező megoldási alternatívákat értékelték. A 12. táblázat azt szemlélteti, hogy az egyes javaslatokkal milyen mértékben értenek egyet, milyen mértékben utasítják el őket, illetve mennyire határozatlanok a válaszadásban:

12. táblázat: A romakérdés megoldására többféle elképzelés létezik. Kérem, véleményezze ezeket az elképzeléseket!

	Egyetért	Határozat- lan válasz	Nem ért egyet
Közhasznú munkahelyek létesítése a munkanélküli romáknak	79,4	12,0	8,6
Kis létszámú felzárkóztató osztályok létrehozása	72,1	17,5	10,4
Nulladik iskolai évfolyam bevezetése az óvodás korú roma gyerekek számára	64,4	18,1	17,5
Ingyenes egészségügyi felvilágosító programok és tanácsadás romáknak	57,9	19,4	22,7
A romák helybeli problémáinak megoldására szociális munkások alkalmazása	45,8	29,7	24,5
Ingyenes rekvalifikáció és munkaügyi tanácsadás romáknak	43,2	24,3	32,5
Az iskolázatlan roma felnőttek ingyenes továbbképzése	42,1	22,1	35,8
A roma nyelv és kultúra fejlesztésének állami támogatása	31,9	24,2	43,9
A roma történelem és kultúra tananyaggá tétele minden gyerek számára	22,1	28,3	49,6
Állami támogatás a romák lakáshelyzetének javítására	19,8	53,1	27,1
Pozitív diszkrimináció az egyetemi felvételiknél	13,5	21,0	65,5

Amikor a 3. 2. fejezetben a megkérdezettek saját megoldási javaslatai iránt érdeklődtünk, legkevesebb 25 százalékuk sosem tudott válaszolni. A 12. táblázatban feltüntetett válaszmegoszlásokból kiderül, hogy a megkérdezettek egy része a kész alternatívákat illetően is határozatlan, nem tudja eldönteni, egyetértsen-e az adott elképzeléssel vagy inkább ne.

Mely alternatívákat támogatják, s melyeket ellenzik leginkább a megkérdezettek? A közhasznú munkahelyek, korrekciós-felzárkóztató osztályok, nulladik évfolyamok és az ingyenes egészségügyi felvilágosítás bevezetése 57,9 százaléktól 79,4 százalékig terjedő többségi támogatást élvez. A többi elképzeléssel kapcsolatban 20 százalék fölé szökik a határozatlanok és az elképzelést elutasítók részaránya, s egyúttal csökken a támogatóké. A legnagyobb tanácstalanságot a romák lakáshelyzetének állami támogatása váltotta ki, de ezzel együtt is inkább elutasítják. Egyértelműen ellenzik a roma nyelv és kultúra fejlesztésének állami támogatását, a roma történelem és kultúra általános tananyaggá tételét. Leginkább azonban az egyetemi felvételiknél megnyilvánuló pozitív diszkriminációval nem értenek egyet: a megkérdezettek kétharmada tiltakozik az ellen, hogy az egyetemi felvételiknél meghatározott számú roma fiatalt előnyben részesítsenek.

A szociális munkások alkalmazása, a romák ingyenes rekvalifikációja és felnőtt kori továbbképzése, valamint a lakáshelyzetük megoldására javasolt állami támogatás elbírálásában nem mutatkoznak kiugró összefüggések. A többi javaslat elbírálásának mélyebb elemzése a következő eredményt hozta:

– a közhasznú munkahelyek létesítését a megkérdezettek 79,4 százaléka helyesli. Elsősorban az 55 éven felüliek (90%), a problémás településeken élők (gyakori problémák 89%), az egyetemi végzettségűek (86,4%), az alapiskolai végzettségűek (82,5%), s Kelet-Szlovákia felé haladva ugyancsak nő a javaslat elfogadóinak részaránya (Nyugat-Szlovákia 76,1%, Közép-Szlovákia 82%, Kelet-Szlovákia 85%);

– a kis létszámú korrekciós osztályok létesítését, amelyekből jó teljesítmény esetén a roma gyerekek rugalmasan átléphetnének a rendes alapiskolai osztályba, a megkérdezettek 72,1 százaléka fogadja el. Minél magasabb a válaszadók iskolai végzettsége, annál inkább egyetértenek ezzel az elképzeléssel (az alapiskolai végzettségűek 60 százaléka, az egyetemet végzettek 82 százaléka);

– a nulladik évfolyamok bevezetésének ötlete a megkérdezettek 64,4 százalékának tetszik. Az egyetértés egyenes arányban növekszik a korral (18-34 éveseknél 54,6%, 55 éven felülieknél 66,2%) és az iskolai végzettséggel (alapiskolai 59,4%, egyetemi 73,8%);

– a roma nyelv és kultúra állami támogatása 43,9 százalékos elutasítást kapott. Elsősorban a Kelet-Szlovákiában (62%) és azokon a településeken élőktől, ahol a romák mindennapos problémákat okoznak (57,4%). Minél magasabb a megkérdezettek iskolai végzettsége, annál kevésbé utasítják el ezt az alternatívát;

– a roma kultúra és történelem kötelező tananyaggá tételével a megkérdezettek 49,6 százaléka nem ért egyet, főleg a problémás településeken élők (gyakori problémákat okoznak a romák 69%, ahol mindennapos problémákat 63,2%), a 18-34 évesek (56,3%) és a negatív roma tapasztalatokkal rendelkezők (54%);

– a leginkább elutasított alternatíva a pozitív diszkrimináció. A megkérdezettek 65,5 százaléka nem ért vele egyet. Leginkább a kelet-szlovákiaiak (80%), a gyakori problémákat tapasztalók (80%), a negatív tapasztalattal rendelkezők (76%) és a 35-55 évesek (71,7%).

A 3. fejezet összegzéseképpen tehát elmondható, hogy a megkérdezettek csaknem 90 százaléka érzékeli társadalmi problémaként a romakérdést, s ennek megfelelő megoldást vár – elsősorban a romák politikai, társadalmi és kulturális szervezeteitől, valamint az önkormányzatoktól. A válaszadók javaslataikban és a létező megoldási kísérletek értékelésében többnyire pozitív megoldásokat támogatnak, olyan megoldásokat, amelyek a romák társadalmi integrációját célozzák meg. Főleg a roma gyerekek iskoláztatásáról és a roma felnőttek munkanélküliségének megszüntetéséről van szó. Ugyanakkor mindig előbukkan egy kisebb csoport, amelynek javaslatai valamilyen módon az elkülönítést célozzák, vagy a romakérdés olyan megoldását pedzegetik, amelynek szinte büntetés-végrehajtás jellege van.

Már a 2. fejezetben is utaltam rá, hogy a mintasokaságban létezik egy 8-10 százaléknyi csoport, amelynek véleményei, megnyilvánulásai a fent említett szegregációpártiakéhoz hasonló attitűdökről tanúskodnak. Bár ez a csoport kisebbséget alkot, a többségtől nagyon erősen különböző véleményei miatt tanulmányom végén még egyszer visszatérek hozzájuk.

A kérdőív végén egy szokványos előítélet skálát is alkalmaztunk. A kapott adatok faktoranalízise után a következő eredményeket kaptuk:

13. táblázat: A romák megítélése a következő vélemények szerint (Faktortáblázat)

Faktor	1	2	3
A romákat ki kellene tiltani a fehérek szórakozóhelyeiről	. 829	.022	-. 158
A romáknak a fehérektől elkülönítve kellene élniük	. 781	-.077	-. 229
A romákat szigorúbb törvények alapján kellene megítélni, mint a fehéreket	. 779	-.024	-. 156
A bűnözési hajlam a romák vérében van	. 566	-.375	. 173
A romáknak több segítségre, támogatásra van szükségük, mint a fehéreknek	-. 044	. 739	. 183
A romák többsége tisztességes munkával szeretné megkeresni a kenyerét	-. 031	. 628	. 277
A romák számának növekedése veszélyezteti a társadalom biztonságát	. 473	-. 545	. 204
A romák érettek arra, hogy saját dolgaikban maguk dönthessenek	. 069	. 088	. 765
A roma gyerekeknek az iskolában a fehér gyerekek közt a helyük	-. 289	. 193	. 707
A roma gyerekek ugyanolyan képességekkel rendelkeznek, mint a fehérek	. 001	. 494	. 514
Variancia 58,6	32,4	15,8	10,4

A besorolt esetek az összes vizsgált eset 58,6 százalékát teszik ki. Ezen belül a romák megítélésének háromfajta módja tárul elénk a 13. táblázatból. Az elsőt, amely az esetek többségét (32,4%) kimeríti, szegregációs faktornak nevezhetjük. A megkérdezetteknek ez az a csoportja, amely nagyon erős ellenszenvet érez a romák iránt ( F= 52.471, szignifikancia .000, béta=.354), ugyanakkor az általuk vallott vélemények szerint (kitiltani, elkülöníteni, szigorúbb törvények alapján megítélni, a romák született bűnözők) joggal feltételezhető róluk, hogy ellenszenvük elsődleges alapját az előítéletek képezik, a negatív élmények és tapasztalatok másodlagosak. A második faktor a megkérdezettek 15,8 százalékának segítségnyújtó alapállását tükrözi, a harmadik pedig arra épül, hogy a romák és nem romák egyformák, egyenlőek.

Összegzés

A romákkal kapcsolatos hazai közvélemény-kutatások általában vagy a romák helyzetére kíváncsiak, vagy pedig arra, hogy a többségi lakosság hogyan viszonyul a romákhoz. Az eredmények alapján azután arra a következtetésre jutnak, hogy a többségi lakosság szinte maradéktalanul erősen előítéletes, és sok problémának épp ez az előítéletesség az oka. Pedig rásütni valakire azt a bélyeget, hogy előítéletes, anélkül, hogy ezt felmérnénk és bizonyítanánk, ugyancsak előítéletességről tanúskodik, mégpedig egy áldemokrata, álszerény köntösbe bújtatott előítéletről. Ezért a roma kérdéskör, valamint a romák megítélése, a hozzájuk való viszony feltérképezése után kutatásunk során megpróbáltuk felderíteni ezek hátterét, esetleges okait is.

A roma problematikát illetően a megkérdezettek 73,3 százalékának negatív dolgok jutnak az eszébe. Elsősorban a romák tulajdonságai, ami alatt a megkérdezettek 67,2 százaléka negatív tulajdonságokat ért. Az általuk felsorolt negatív tulajdonságok nagyon széles skálán mozognak, de a leggyakrabban említett a romák lustasága, az, hogy nem akarnak dolgozni, rendezetlen a külsejük, továbbá agresszív és aszociálisnak minősített viselkedésük (nyilvános helyen hangoskodnak, veszekednek, verekednek). Amikor nyíltan is rákérdezünk a romákkal szemben érzett rokonszenvre-ellenszenvre, további megerősítést nyer a romákhoz való negatív viszonyulás, hiszen a megkérdezettek 5,1 százaléka érez rokonszenvet irántuk, 42 százalékuk közömbös, s a többség, a válaszadók 53 százaléka ellenszenvet érez a romák iránt. Ennek az ellenszenvnek alapvető okozója “visszatérő motívumként” egyrészt az, hogy a romák nem dolgoznak, s a megkérdezettek szerint nem is akarnak dolgozni, másrészt az, hogy “underclass” elemmé válva, azaz nem mint etnikai, hanem mint szociális kisebbség gyakran a bűnözéshez folyamodnak.

A romák nagymértékű munkanélkülisége munkaügyi statisztikákkal bizonyított tény, amely különböző okok következménye (pl. a romák szakképzetlensége, munkahelyek hiánya főképp az alacsony kvalifikációjú egyének számára). A hivatalos bűnözési statisztikák szerint a roma bűnözés aránya magasabbra szökött, mint a nem romák bűnözése. De a megkérdezetteknek nem kell okvetlenül ismerniük a statisztikákat, s ha azt mondják, hogy a romák agresszívek, az lehet ugyanolyan sztereotípia, mint amikor azt mondják, hogy a roma nők gyönyörűek. Lehet – de a vizsgált esetek többségében nem az. A részletes elemzés során ugyanis kiderült, hogy az esetek többségében a pozitív élmény pozitív, a negatív élmény negatív viszonyulást vált ki, ám a romákkal kapcsolatos élmény és az ezzel összefüggő viszonyulás nem befolyásolja az együttélésből fakadó problémák regisztrálást. Az esetek többségében nem arról van szó, hogy a megkérdezettek kivetítik a romákkal kapcsolatos élményeiket, az irántuk érzett ellenszenvet a lakhelyükön élő romákra, hanem arról, hogy ezeken a településeken valóban léteznek ezek a problémák. A problémák gyakorisága viszont erősen befolyásolja a romák iránti további viszonyulást, olyan erősen, hogy az eredetileg rokonszenvezők is átkerülhetnek az ellentáborba, mert a napi tapasztalatokat már a kellemes korábbi élmények sem képesek ellensúlyozni.

A megkérdezettek többségének romák iránti viszonya tehát az együttélés konkrét tapasztalataiból táplálkozik, s ha az előítélet klasszikus definíciójából indulunk ki, mely szerint az előítélet hibás és rugalmatlan állításon alapuló ellenszenv, olyan ellenszenv, amelyen az újonnan feltárt tények sem képesek változtatni, ez a viszony nem minősíthető előítéletesnek. Ugyanakkor létezik egy harminc százaléknyi csoport, amely erősen előítéletesen viszonyul a romákhoz, s szinte teljes mértékben egyetért a romák minden téren való elkülönítésével.

A kutatás során arra is kíváncsiak voltunk, hogyan oldanák meg a válaszadók a romák problémáit. Egy kisebb létszámú csoport elkeseredett, dühös hangnemű, szegregáció felé mutató javaslatokat tüntetett fel. A többség javaslatai összhangban voltak a létező elképzelésekkel, például közhasznú munkahelyek létesítését javasolták, szigorúbb feltételekhez kötött és jobban ellenőrzött segélyezési rendszer kidolgozását. A tapasztalataiból kiinduló többség tehát nem romaellenes intézkedéseket szeretne, hanem olyanokat, amelyek a romákat is érdekeltté teszik sorsuk alakulásában az iskolába járástól kezdve a civilizált higiéniai és egészségügyi életvitel kialakulásáig.

A szlovákiai magyarság többsége ugyan ellenszenvet érez a romák iránt, más felmérésekből származó adatokkal összehasonlítva azonban ez az ellenszenv kisebb, mint a szlovákok romák iránti ellenszenvének mértéke. Ez az ellenszenv nagyrészt a mindennapi együttélés tapasztalatainak következménye. Ugyanakkor a szlovákiai magyarok kisebb csoportjának ellenszenve erős előítéleteken alapul. A különböző népcsoportok egymás iránti előítéleten alapuló ellenszenvét kiirtani nagyon nehéz (nagyon gazdag például az amerikai négerek iránt érzett ilyen jellegű ellenszenvről szóló irodalom, amely jelzi, hogy az előítéletek nem szűntek meg maradéktalanul, csupán átalakultak “szalonképesebb” formákba). A tapasztalatokon alapuló ellenszenv viszont feltehetőleg csökkenne a pozitív tapasztalatok szaporodásával a negatív tapasztalatokkal szemben. Úgy gondolom tehát, nem helytálló a roma probléma az a fajta szociálpszichológiai megközelítése, amely rendszerint az előítéletek és tapasztalatokból táplálkozó ellenszenv összemosása után az előítéletek megszüntetését tartja a legfontosabb feladatnak. A roma kisebbség manapság nem etnikai jellege miatt jelent problémát, hanem gazdasági-szociális helyzete miatt, tehát ezt a területet kell megcélozniuk a javító intézkedéseknek, oly módon, hogy a romák ebben ne passzív-elfogadó, hanem aktív-érdekelt szerepet játsszanak.

 

A kutatás a Fórum Intézet keretén belül, 1999. decemberében készült.