Szemle archív

Fórum Társadalomtudományi Szemle



2007/1

Impresszum 2007/1

Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le
negyedévenként megjelenő tu­do­má­nyos fo­lyó­ira­t
XI. évfolyam

Főszerkesztő
Csanda Gábor

A szerkesztőbizottság elnöke
Öllös László

Szer­kesz­tő­bi­zott­ság
Biró A. Zoltán (Románia), Fedinec Csilla (Magyarország), Holger Fischer (Németország), Gyurgyík László (Szlovákia), Hunčík Péter (Szlovákia), Petteri Laihonen (Finnország), Lampl Zsuzsanna (Szlovákia), Lanstyák István (Szlovákia), Lengyel Zsolt (Németország), Liszka József (Szlovákia), Mészáros András (Szlovákia), Roncz Melinda (Szlovákia), Simon Attila (Szlovákia), Szarka László (Magyarország), Andrej Tóth (Csehország), Végh László (Szlovákia)

Tartalom

Tanulmányok

Petőcz Kálmán: A dél-szlovákiai szlovákok választási viselkedése 3
Szinek Kénesy Marianna–Orbán Elvira–Juhász Attila: Családtámogatás a szlovák közpolitikában 27
Mikóczy Ilona–Domonkos Lívia: A nők társadalmi helyzete Szlovákiában 53
Fedinec Csilla: Magyar pártok Kárpátalján a két világháború között 83
Márkus Éva: Kisebbségi oktatás – a magyarországi németek 111
Horbulák Zsolt: Tóth Ferenc báró élete és munkássága 129
Zuzana Poláèková: A szlovák–magyar kapcsolatok néhány európai uniós ország sajtójának és tudományos szakirodalmának tükrében 143
M. Pintér Tibor: „Határtalan” magyar nyelv – az első, határon túli magyar nyelvváltozatokat tartalmazó strukturált magyar nyelvi korpuszról 165

Reflexió

Kiss József: Az ideológiai sablonoktól a történelemértelmezés pluralizmusáig 183

Konferencia

Jelek a térben. Konferencia szakrális és nemzeti jeleinkről (L. Juhász Ilona) 191

Lapszemle

A Filozofia 2006-os évfolyama (Mészáros András) 193
Organon F – az analitikus filozófia folyóirata (Marián Zouhar) 195

Könyvek

Fenyvesi Anna (szerk.): A határon túli magyar nyelvváltozatok (Mészáros Tímea) 197
Paládi-Kovács Attila (szerk.): A nemzetiségek néprajzi felfedezői (Kocsis Aranka) 201
Ormos Mária: A gazdasági világválság magyar visszhangja (1929–1936) (Gaucsík István) 203
Archivum Sala. A Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának Évkönyve (Pokreis Hildegarda) 207

Petőcz Kálmán: A dél-szlovákiai szlovákok választási viselkedése

Ta­nul­má­nyunk a dél-szlo­vá­ki­ai szlo­vá­kok vá­lasz­tá­si vi­sel­ke­dé­sét, a vá­lasz­tá­so­kon ki­nyil­vá­ní­tott po­li­ti­kai pre­fe­ren­ci­á­it vizs­gál­ja. E szem­pon­tot szem előtt tart­va át­te­kin­ti a Szlo­vá­ki­á­ban ed­dig meg­ren­de­zett par­la­men­ti, re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti, hely­ha­tó­sá­gi és köz­tár­sa­sá­gi el­nö­ki vá­lasz­tá­sok, va­la­mint nép­sza­va­zás­ok ered­mé­nye­it.
A vá­lasz­tá­si ered­mé­nye­ket ál­ta­lá­ban já­rá­si vagy ke­rü­le­ti bon­tás­ban vizs­gál­ják a té­má­val fog­lal­ko­zó elem­zők. Ám mi­vel a dé­li já­rá­sok­ban je­len­tős szá­mú ma­gyar ki­sebb­sé­gi sza­va­zó­pol­gár él, ezért a „nagy” szá­mok­ból el­ső pil­lan­tás­ra nem egy­ér­tel­mű, ho­gyan osz­la­nak meg egyéb­ként a szlo­vák pár­tok­ra le­adott sza­va­za­tok a szlo­vák sza­va­zók kö­ré­ben.
A 2006. évi par­la­men­ti vá­lasz­tást Robert Fico Smer ne­vű párt­ja nyer­te meg­le­he­tő­sen nagy fö­lén­­nyel, 29,14%-os ered­mén­­nyel. Gyor­san meg­szü­le­tett a Smer–HZDS– SNS ko­a­lí­ció, ame­lyet né­hány szlo­vá­ki­ai pub­li­cis­ta azon­nal „rém­álom-ko­a­lí­ció”-nak ne­ve­zett el. Mind­há­rom párt­el­nök – Robert Fico mi­nisz­ter­el­nök, Vla­di­mír Meèiar, a De­mok­ra­ti­kus Szlo­vá­ki­á­ért Moz­ga­lom (HZDS) el­nö­ke, va­la­mint Ján Slota, a Szlo­vák Nem­ze­ti Párt (SNS) ve­zé­re – te­kin­tély­el­vű, po­pu­lis­ta, de­ma­góg és na­ci­o­na­lis­ta po­li­ti­kus hí­ré­ben állt. Az utób­bi ket­tő ezt az 1994–1998 kö­zöt­ti kö­zös kor­mány­zá­suk al­kal­má­val már a gya­kor­lat­ban is bi­zo­nyí­tot­ta.
A kor­mány­ala­kí­tás után lát­vá­nyo­san rom­lott a szlo­vák–ma­gyar vi­szony mind Szlo­vá­ki­án be­lül, mind a két ál­lam köz­ti kap­cso­la­tok te­rén. En­nek a fo­lya­mat­nak a ki­csú­cso­so­dá­sa az őszi vi­seg­rá­di csúcs­ta­lál­ko­zó egyik moz­za­na­ta volt, ami­kor Gyurcsány Fe­renc ma­gyar mi­nisz­ter­el­nök – a ren­dez­vény há­zi­gaz­dá­ja – el­uta­sí­tot­ta a két­ol­da­lú meg­be­szé­lést Robert Fico szlo­vák kor­mány­fő­vel.
Kor­mány­pár­ti po­li­ti­ku­sok a szlo­vák–ma­gyar vi­szony­ban be­állt fe­szült­sé­gért a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ját (MKP) okol­ják: az MKP ki­szo­rult a kor­mány­ból, el­vesz­tet­te a be­fo­lyá­sát a kü­lön­bö­ző költ­ség­ve­té­si és eu­ró­pai uni­ós for­rá­sok el­osz­tá­sá­ra, s ezt az új hely­ze­tet nem ké­pes fel­dol­goz­ni. Az MKP és ál­ta­lá­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar, va­la­mint a ma­gyar­or­szá­gi köz­vé­le­mény ez­zel el­len­tét­ben a vi­szony rom­lá­sá­ért a vá­lasz­tás után meg­ala­kult szlo­vák kor­mány­ko­a­lí­ci­ót okol­ja, pon­to­sab­ban az ab­ban he­lyet fog­la­ló, szél­ső­sé­ges ma­gyar­el­le­nes­sé­gé­ről el­hí­re­sült Szlo­vák Nem­ze­ti Pár­tot.
Sok elem­ző, új­ság­író és po­li­ti­kus a nyár és az ősz fo­lya­mán mint­ha új­ból fel­fe­dez­te vol­na, hogy Szlo­vá­ki­á­ban él­nek ma­gya­rok, és hogy van szlo­vák–ma­gyar vi­szony. Szlo­vák–ma­gyar vi­szony ed­dig is volt, és az MKP kor­mány­zá­sa ide­jé­ben sem volt min­dig a leg­ide­á­li­sabb. Szá­mos – fő­leg he­lyi és re­gi­o­ná­lis szin­ten je­lent­ke­ző – prob­lé­ma ke­ze­lé­sé­re, ren­de­zé­sé­re nem ke­rült sor. Szte­re­o­tí­pi­ák­kal, mí­to­szok­kal, el­len­mí­to­szok­kal volt ter­hes ez a vi­szony ed­dig is.
Az aláb­bi ta­nul­mány iga­zol­ni, eset­leg cá­fol­ni kí­ván­ja azt a né­ze­tet (hi­e­del­met), mi­sze­rint a „dé­li” szlo­vá­kok má­sok, mint az „észa­ki­ak”, hogy ál­ta­lá­ban azok­nak a szlo­vá­kok­nak van ba­juk a ma­gya­rok­kal, a ma­gyar po­li­ti­ku­sok te­vé­keny­sé­gé­vel, a ma­gyar po­li­ti­kai pár­tok cél­ja­i­val, akik éle­tük­ben még ma­gyar em­bert nem lát­tak. Ele­mez­ni kí­ván­ja, mi­lyen tá­mo­ga­tott­sá­ga van a dé­li szlo­vá­kok kö­ré­ben az eu­ró­pai tí­pu­sú, de­mok­ra­ti­kus ér­ték­ren­det kép­vi­se­lő pár­tok­nak, il­let­ve a te­kin­tély­el­vű, a nem­ze­ti és szo­ci­á­lis populizmussal fel­vér­te­zett, de­ma­góg po­li­ti­kai cso­por­to­su­lá­sok­nak.
Meg­kí­sér­li meg­ha­tá­roz­ni Dél-Szlo­vá­kia fo­gal­mát és meg­vizs­gál­ni, va­jon van-e lét­jo­go­sult­sá­ga an­nak az el­kép­ze­lés­nek, hogy a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja „re­gi­o­ná­lis” párt­tá vál­jon, és az egész ré­gió la­kos­sá­gá­nak ér­dek­kép­vi­se­let­ét és ér­dek­ér­vé­nye­sí­té­sét je­löl­je ki cél­já­ul.

1. Dél-Szlo­vá­kia fo­gal­má­nak meg­ha­tá­ro­zá­sa

A szlo­vák–ma­gyar kér­dés ren­de­zé­sé­nek egyik fon­tos ele­me nyil­ván azok­nak a szlo­vá­kok­nak és ma­gya­rok­nak a vi­szo­nya, akik tény­le­ge­sen együtt él­nek Szlo­vá­kia dé­li ré­szén. Amen­­nyi­ben ezt a vi­szonyt kí­ván­juk vizs­gál­ni, elő­ször is tisz­táz­ni kell, mit ér­tünk Dél-Szlo­vá­ki­án, nem­ze­ti­sé­gi­leg ve­gye­sen la­kott te­rü­le­ten, il­let­ve ma­gya­rok ál­tal la­kott te­rü­le­ten. Eze­ket a fo­gal­ma­kat gyak­ran szi­no­ni­ma­ként hasz­nál­ják mind a szak­iro­da­lom­ban, mind a pub­li­cisz­ti­ká­ban, il­let­ve a po­li­ti­kai köz­be­széd­ben. Szlo­vák szer­zők ál­ta­lá­ban a 14 dél-szlo­vá­ki­ai já­rás al­kot­ta sá­vot szok­ták ve­gyes la­kos­sá­gú te­rü­let­ként kezelni.1 Ma­gyar szer­zők eh­hez a 14 já­rás­hoz ál­ta­lá­ban még hoz­zá­ve­szik a Nyitrai, il­let­ve a Nagymihályi já­rást, va­la­mint Po­zsony és Kas­sa vá­ro­sát.
Szlo­vák elem­zők és po­li­ti­ku­sok ál­ta­lá­ban hang­sú­lyoz­zák, hogy ez a ve­gyes la­kos­sá­gú, ma­gya­rok ál­tal la­kott ré­gió még így is szlo­vák több­sé­gű. (Ami kó­dolt meg­fo­gal­ma­zá­sa an­nak az üze­net­nek, hogy et­ni­kai ala­pú te­rü­le­ti au­to­nó­mi­á­nak lét­jo­go­sult­sá­ga nincs!) Va­ló­ban, ha a 14 já­rást ves­­szük ala­pul, ak­kor a ma­gya­rok a „ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók” össz­la­kos­sá­gá­nak alig 40%-át te­szik ki.2 Ha hoz­zá­ves­­szük a Nyitrai és a Nagymihályi já­rást, ak­kor a ma­gya­rok ará­nya az így be­ha­tá­rolt te­rü­let össz­la­kos­sá­gá­nak pusz­tán egy­har­ma­dá­ra csök­ken. Ez per­sze an­nak kö­szön­he­tő, hogy az el­ső­fo­kú ál­lam­igaz­ga­tá­si te­rü­le­ti egy­sé­gek (já­rá­sok) ha­tá­ra­it ilyen mó­don húz­ták meg az 1960-as cent­ra­li­zá­ció fo­lya­mán. Az 1960-as já­rás­ha­tá­ro­kat Dél-Szlo­vá­ki­á­ban csak rész­ben mó­do­sí­tot­ta az 1996-os köz­igaz­ga­tá­si és te­rü­le­ti át­szer­ve­zés: a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók szem­pont­já­ból in­kább hát­rá­nyo­san, mint elő­nyö­sen (vö. Petőcz 1998).
2001-től Szlo­vá­ki­á­ban re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­zat­ok is mű­köd­nek. Lo­gi­kus és ké­zen­fek­vő lett vol­na, ha a re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­zat­ok te­rü­le­té­nek ki­ala­kí­tá­sá­nál job­ban fi­gye­lem­be ve­szik az et­ni­kai el­vet. Ez azon­ban nem tör­tént meg: csak nyolc ön­kor­mány­za­ti egy­ség ala­kult, még­pe­dig az ad­dig lé­te­ző nyolc má­sod­fo­kú ál­lam­igaz­ga­tá­si te­rü­le­ti egy­ség ha­tá­ra­in belül.3
A Dél-Szlo­vá­ki­á­ban élő szlo­vá­kok és ma­gya­rok vi­szo­nyát el­ső íz­ben be­ha­tó mó­don a Márai Sán­dor Ala­pít­vány vizs­gál­ta 1994-ben (Bor­dás et al. 1995). Ér­de­kes mó­don itt is fel­lel­he­tő bi­zo­nyos el­lent­mon­dás ab­ban, ho­gyan ha­tá­roz­zák meg a szer­zők a vizs­gált te­rü­le­tet. Pavol Friè szo­ci­o­ló­gus be­ve­ze­tő ta­nul­má­nyá­ban egy he­lyen „a több­ség­ben ma­gya­rok lak­ta Dél-Szlo­vá­ki­á”-­ról be­szél, ugyan­ak­kor má­sutt Dél-Szlo­vá­kia et­ni­ka­i­lag ve­gyes te­rü­le­tét a 11 dé­li já­rás al­kot­ta ré­gi­ó­ként de­fi­ni­ál­ja (Bor­dás et al. 1995, 15, 27). Amint már fent em­lí­tet­tük, en­nek a két fo­ga­lom­nak a tar­tal­ma nem azo­nos. Friè ugyan­ak­kor a te­rü­let „matrjozska” jel­le­gé­ről ír: „Az et­ni­ka­i­lag ve­gyes la­kos­sá­gú Dél-Szlo­vá­kia egé­szét néz­ve [a szlo­vá­kok – P. K.] ki­sebb­ség­ben van­nak, vi­szont egyes lokalitásokban több­sé­get al­kot­nak. Eze­ken a he­lye­ken a ma­gya­rok van­nak ki­sebb­ség­ben, akik vi­szont bi­zo­nyos még ki­sebb lokalitásokban is­mét több­ség­ben van­nak, és így to­vább” (Bor­dás et al. 1995, 16).
Vé­le­mé­nyem sze­rint a „matrjozska” ha­son­lat itt sán­tít. An­nak el­le­né­re, hogy az utób­bi 80 év­ben lé­nye­ge­sen fel­la­zult a te­rü­let et­ni­kai ho­mo­ge­ni­tá­sa a be­te­le­pí­té­sek, a ter­mé­sze­tes nép­moz­gá­sok, il­let­ve az as­­szi­mi­lá­ció következményeként,4 az et­ni­kai ha­tárt azért még min­dig elég­gé vi­lá­go­san meg le­het von­ni. Te­le­pü­lés­szer­ke­ze­ti szem­pont­ból „matrjozska” jel­le­ge iga­zá­ból csak a Nyitra–Érsekújvár–Léva há­rom­szög­nek van. En­nek a te­rü­let­nek vi­szont már Tri­a­non előtt és a 20. szá­zad har­min­cas éve­i­ben is „matrjozska” jel­le­ge volt. Ezért oko­zott itt kü­lö­nös gon­dot az 1938-as ha­tár ki­je­lö­lé­se, amely egyéb­ként vi­szony­lag hű­en kö­vet­te az et­ni­kai ha­tárt. Ér­sek­új­vár és Lé­va kö­zött „igaz­sá­gos” ha­tárt húz­ni nem le­he­tett. Mint ké­sőbb lát­ni fog­juk, ez a tény az ott élő szlo­vá­kok po­li­ti­kai vi­sel­ke­dé­sé­re má­ig ki­ha­tás­sal van.
Mi­vel cé­lunk az, hogy a ma­gyar több­sé­gű ré­gi­ók­ban élő szlo­vá­kok po­li­ti­kai pre­fe­ren­ci­á­it vizs­gál­juk, ezért ami­kor Dél-Szlo­vá­ki­á­ról be­szé­lünk, a ma­gyar több­sé­gű, te­hát az et­ni­kai ha­tá­ron be­lü­li te­rü­let­ről van szó. En­nek a meg­kö­ze­lí­tés­nek van egy hát­rá­nya, ami ab­ból adó­dik, hogy ilyen köz­igaz­ga­tá­si és sta­tisz­ti­kai egy­ség nem lé­te­zik. Adat­gyűj­tés és ös­­sze­ha­son­lí­tó elem­zés szem­pont­já­ból ez két­ség­kí­vül meg­ne­he­zí­ti a fel­ada­tot, ám a vá­lasz­tott mód­szert még­is cél­sze­rű­nek tart­juk.
Se­gít­ség­kép­pen az 1990–1996 kö­zött funk­ci­o­ná­ló, ún. ide­ig­le­nes köz­igaz­ga­tá­si fel­osz­tást idéz­zük fel. Ek­kor a má­sod­fo­kú ál­lam­igaz­ga­tá­si egy­sé­gek meg­szűn­tek, és a (nagy) já­rá­so­kat ki­sebb kör­ze­tek­re osz­tot­ták. Dél-Szlo­vá­ki­á­ban ezen kör­ze­tek ha­tá­rai töb­bé-ke­vés­bé kö­vet­ték a ma­gyar–szlo­vák et­ni­kai ha­tárt. Ma­gyar­lak­ta te­rü­le­ten, il­let­ve Dél-Szlo­vá­ki­án te­hát azok­nak az 1990-es kör­ze­tek­nek a te­rü­le­tét ért­jük, ahol a ma­gya­rok ará­nya el­ér­te leg­alább a 20%-ot.5 Az így be­ha­tá­rolt te­rü­le­ten az 1991-es nép­szám­lá­lás ada­tai sze­rint kb. 60%-nyi ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű sze­mély élt.

2. A mes­­szi­ről jött em­ber mí­to­sza

A dél-szlo­vá­ki­ai szlo­vá­kok­ról a köz­vé­le­mény egy ré­szé­ben az a hi­e­de­lem él, hogy a ma­gya­rok­hoz va­ló vi­szo­nyu­lá­suk más, mint az „észa­ki” szlo­vá­ko­ké. Ezt a né­ze­tet elő­sze­re­tet­tel ter­jesz­tik egyes saj­tó­or­gá­num­ok és szlo­vák po­li­ti­ku­sok is. Gya­ko­ri­ak az olyan tu­dó­sí­tá­sok, ame­lyek rá­mu­tat­nak, hogy a „lent élő” szlo­vá­kok­nak és ma­gya­rok­nak sem­mi ba­juk sincs egy­más­sal, a fe­szült­sé­ge­ket „fe­lül­ről” vagy „kül­föld­ről” szít­ják. To­váb­bá, hogy a ma­gya­rok­kal ál­ta­lá­ban olyan szlo­vá­kok­nak van ba­juk, akik éle­tük­ben még ma­gyar em­bert nem lát­tak. Ezért le­het pél­dá­ul olyan tá­mo­ga­tott­sá­ga Ján Slotának Zsol­nán.
Eze­ket a né­ze­te­ket ne­ve­zi a Márai Sán­dor Ala­pít­vány (a továbbiakban MSA) idé­zett pub­li­ká­ci­ó­ja „el­len­mí­to­szok”-nak. Egy di­a­met­rá­li­san el­té­rő érv­rend­szert kí­ván­nak el­len­pon­toz­ni, amely sze­rint a szlo­vák–ma­gyar vi­szony so­sem volt jó, és a jö­vő­ben sincs esély a lé­nye­ges ja­vu­lás­ra. Az MSA fel­mé­ré­sei ja­va­részt cá­fol­ták a fent em­lí­tett „el­len­mí­tosz”-t. A szlo­vá­kok ma­gya­rok­hoz fű­ző­dő vi­szo­nyá­nak szo­ci­o­ló­gi­ai és etnopszichológiai vizs­gá­la­ta meg­mu­tat­ta, hogy van­nak ugyan né­mi el­té­ré­sek az észa­ki és a dé­li szlo­vá­kok at­ti­tűd­jei, a fruszt­rá­ci­ók mér­té­ke, a szte­re­o­tí­pi­ák el­ter­jedt­sé­ge és jel­le­ge kö­zött, ezek azon­ban nem an­­nyi­ra je­len­tő­sek, mint ami­re eset­leg szá­mí­ta­ni le­he­tett vol­na.
Mi va­la­mi­vel egy­sze­rűbb és ke­vés­bé idő­igé­nyes mód­szert vá­lasz­tot­tunk a dé­li és az észa­ki szlo­vá­kok ma­gya­rok­hoz fű­ző­dő vi­szo­nyá­nak vizs­gá­la­tá­hoz. Ha ugyan­is fel­tételezzük, hogy a dé­li szlo­vá­kok más­ként vi­szo­nyul­nak a ma­gyar­kér­dés­hez, mint az észa­ki­ak, ak­kor en­nek meg kel­le­ne mu­tat­koz­nia a vá­lasz­tá­so­kon ki­nyil­vá­ní­tott po­li­ti­kai pre­fe­ren­ci­á­i­kon. Te­hát sta­tisz­ti­ka­i­lag szig­ni­fi­kán­san ki­sebb mér­ték­ben kel­le­ne vá­lasz­ta­ni­uk a na­ci­o­na­lis­ta de­ma­gó­gi­át hir­de­tő vagy leg­alább­is an­nak sza­bad te­ret adó pár­to­kat, po­li­ti­ku­so­kat.
A szlo­vá­ki­ai vá­lasz­tá­si ered­mé­nye­ket tag­la­ló elem­zé­sek, pél­dá­ul Vla­di­mír Krivý mun­kái (pl. Krivý – Feglová – Balko, 1996; Krivý 2002a, b) ar­ra mu­tat­nak rá, hogy a HZDS-nek és az SNS-nek nincs je­len­tős tá­mo­ga­tott­sá­ga a dé­li já­rá­sok­ban. Ez két­ség­kí­vül így van, ha a nagy szá­mo­kat néz­zük és a já­rá­si bon­tás­ban köz­zé­tett adat­so­ro­kat vizs­gál­juk. Ha azon­ban te­le­pü­lé­si szin­ten vizs­gál­juk a kér­dést, és azt néz­zük, ho­gyan osz­la­nak meg a pre­fe­ren­ci­ák csak a szlo­vák sza­va­zók kö­ré­ben, sok­kal ár­nyal­tabb ké­pet ka­punk.
Itt lát­szó­lag egy mód­szer­ta­ni prob­lé­má­ba üt­kö­zünk: a Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal ál­tal köz­zé­tett ada­tok­ból nem tud­juk pon­to­san ki­mu­tat­ni, hány ma­gyar, il­let­ve hány szlo­vák sza­va­zott. Azt sem tud­juk tel­jes bi­zo­nyos­ság­gal meg­ál­la­pí­ta­ni, mi­lyen volt a „ke­reszt­sza­va­zás” mér­té­ke, te­hát hány szlo­vák sza­va­zott az MKP-re, és hány ma­gyar sza­va­zott szlo­vák párt­ra. Ezért a ta­nul­mány táb­lá­za­ta­i­ban sze­rep­lő ada­tok egé­szen pre­cí­zen meg­fo­gal­maz­va nem azt mu­tat­ják, ho­gyan sza­vaz­tak a Dél-Szlo­vá­ki­á­ban élő szlo­vá­kok, ha­nem azt, mi­lyen arány­ban sza­vaz­tak a „szlo­vák” pár­tok­ra azok, akik nem az MKP-re vagy az MKP je­lölt­je­i­re vok­sol­tak. Ez ugyan­is pon­to­san meg­ál­la­pít­ha­tó. Ám az ös­­szes ed­di­gi szlo­vá­ki­ai vá­lasz­tás és nép­sza­va­zás ered­mé­nye­i­nek át­ta­nul­má­nyo­zá­sa után elég nagy bi­zo­nyos­ság­gal ál­lít­hat­juk, hogy a ket­tő kö­zöt­ti kü­lönb­ség – leg­alább­is az utób­bi két par­la­men­ti vá­lasz­tás ese­té­ben – oly cse­kély, hogy sta­tisz­ti­kai je­len­tő­sé­ge gya­kor­la­ti­lag nincs. En­nek a prob­lé­má­nak a vizs­gá­la­tá­ra az egyes táb­lá­za­tok elem­zé­se­kor még vis­­sza­té­rünk.

3. A 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok

3.1. Szlo­vák sza­va­zók és szlo­vák pár­tok­ra sza­va­zók: men­­nyi­re fe­di egy­mást a két hal­maz?

1. táb­lá­zat. Par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok 2006. A szlo­vák sza­va­za­tok meg­osz­lá­sa a dél-szlo­vá­ki­ai já­rá­sok­ban (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

Járás Részvételi arány Magyarok

aránya

MKP SDKÚ KDH SF Smer HZDS SNS KSS
      Mindből Csak a szlovák pártokra szavazókból
Szenc 57,10 20,4 24,01 34,24 8,88 5,07 23,99 8,09 11,62 3,66
Dunaszerdahely 62,62 83,3 86,31 35,28 4,89 5,04 23,67 11,98 5,11 4,02
Galánta 55,76 38,6 45,59 21,56 6,56 3,57 34,83 10,77 12,06 5,02
Vágsellye 53,84 35,7 44,82 26,21 6,49 4,01 32,98 9,26 11,94 3,81
Komárom 54,51 69,1 76,17 26,52 3,61 4,15 31,43 9,40 11,33 4,91
Érsekújvár 58,02 38,3 46,01 17,10 6,85 3,28 37,25 11,15 15,48 3,96
Nyitra 57,08 6,7 8,09 19,70 8,35 3,36 36,57 11,36 12,53 3,91
Léva 54,88 27,9 32,91 20,03 7,54 3,80 34,09 11,94 10,96 4,26
Nagykürtös 55,15 27,4 34,42 16,12 5,05 3,20 39,34 10,49 12,29 6,33
Losonc 51,36 27,6 31,06 18,28 3,67 3,95 37,98 9,54 12,37 6,38
Rimaszombat 55,51 41,3 40,85 12,34 2,70 3,65 39,17 6,07 13,81 6,15
Nagyrőce 52,54 22,0 26,45 11,67 4,23 2,80 43,01 10,64 12,88 7,30
Rozsnyó 53,32 30,6 37,78 17,74 2,12 3,18 40,97 8,92 12,09 6,94
Kassa-környék 50,64 13,2 20,56 20,90 10,15 4,04 33,65 7,96 9,60 3,93
Tőketerebes 49,37 29,3 29,20 17,95 9,44 3,59 37,34 8,46 9,10 4,79
Nagymihály 47,83 11,7 14,63 14,70 8,32 3,21 41,62 9,46 11,00 5,39
Szlovákia 54,67 9,7 11,68 18,35 8,31 3,47 29,14 8,79 11,73 3,88
Csak szlovákok –* 20,78 9,41 3,93 33,00 9,95 13,28 4,39

For­rás: a www.statistics.sk/nrsr_2006 alap­ján a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.

Meg­jegy­zés: MKP – Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja, SDKÚ – Slovenská demokratická a kresanská únia (Szlo­vák De­mok­ra­ti­kus és Ke­resz­tény Unió), KDH – Kresanskodemokratické hnutie (Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Moz­ga­lom), SF – Slobodné fó­rum (Sza­bad Fó­rum), Smer, SNS – Slovenská národná strana (Szlo­vák Nem­ze­ti Párt), KSS – Komunistická strana Slovenska (Szlo­vá­kia Kom­mu­nis­ta Párt­ja), HZDS – Hnutie za demokratiké slovensko (De­mok­ra­ti­kus Szlo­vá­ki­á­ért Moz­ga­lom)

* Nincs adat.

Néz­zük te­hát az 1. táb­lá­za­tot, amely a 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tások­ról ad ké­pet! Eb­ben az egy eset­ben mi is a „ha­gyo­má­nyos” 16 dé­li já­rást ves­­szük ala­pul. Az ösz­­szes sza­va­zás­ra jo­go­sult sze­mély­re ki­ve­tít­ve meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy ezek­ben a já­rá­sok­ban a vá­lasz­tá­si rész­vé­tel nagy­já­ból meg­fe­lelt a szlo­vá­ki­ai át­lag­nak. Nyu­gat­ról ke­let fe­lé ha­lad­va mér­sé­kel­ten csök­kent a rész­vé­te­li arány, ami szin­tén tük­rö­zi az or­szá­gos ten­den­ci­át. A ma­gya­rok több­sé­gét ma­gá­ban fog­la­ló nyu­ga­ti já­rá­sok­ban ma­ga­sabb volt a rész­vé­te­li arány az át­lag­nál (a Dunaszerdahelyi és az Ér­sek­új­vá­ri já­rás­ban rá­adá­sul jó­val ma­ga­sabb). Ezért nagy va­ló­szí­nű­ség­gel meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy or­szá­gos vi­szony­lat­ban is ma­ga­sabb volt a ma­gya­rok rész­vé­te­li ará­nya az 54,67%-os át­lag­nál, még­pe­dig kb. 1%-kal, mi­köz­ben Lo­sonc­tól ke­let­re a ma­gya­rok vá­lasz­tá­si ked­ve ala­cso­nyabb volt, mint nyugaton.6
Ha ös­­sze­ha­son­lít­juk az MKP-re sza­va­zók ará­nyát és a 2001-es nép­szám­lá­lás ada­ta­it, azt lát­juk, hogy két já­rás ki­vé­te­lé­vel min­den­hol töb­ben sza­vaz­tak az MKP-re, mint amen­­nyi ma­gyar az adott te­rü­le­ten „hi­va­ta­lo­san” ki­mu­tat­ha­tó. (A két „kakukktojás”-járásban – a Ri­ma­szom­ba­ti­ban és a Tőketerebesiben – is csak mi­ni­má­lis volt az el­té­rés.) En­nek egyik ké­zen­fek­vő ma­gya­rá­za­ta az, hogy vi­szony­lag je­len­tős szá­mú szlo­vák az MKP-re vok­solt. Ezen­kí­vül még egy sor egyéb té­nye­ző játsz(hat)ott sze­re­pet en­nek az ered­mény­nek a ki­ala­ku­lá­sá­nál:
1. Mint már ar­ra rá­mu­tat­tunk, a ma­gya­rok vá­lasz­tá­si ked­ve va­la­mi­vel na­gyobb, mint az or­szá­gos át­lag.
2. A ma­gya­rok ked­ve­zőt­le­nebb kor­fá­ja kö­vet­kez­té­ben a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek kö­ré­ben ma­ga­sabb a sza­va­zás­ra jo­go­sult sze­mé­lyek ará­nya, mint a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­ek kö­ré­ben. Szlo­vá­ki­ai vi­szony­lat­ban 2006-ban a sza­va­zás­ra jo­go­sult sze­mé­lyek az össz­la­kos­ság 79%-át tet­ték ki. A 2001. évi nép­szám­lá­lás­nak a bi­o­ló­gi­ai kor­cso­port­ok sze­rin­ti meg­osz­lás­ra vo­nat­ko­zó ada­tai azt mu­tat­ják, hogy Szlo­vá­kia ma­gyar né­pes­sé­gé­nek vi­szont kb. 81-81,5%-a vá­lasz­tó­ko­rú, ami a ha­son­ló össz­né­pes­sé­gi mu­ta­tó­hoz vi­szo­nyít­va leg­alább 2%-kal több.
3. Az MKP-re nem­csak azok sza­vaz­nak, akik hi­va­ta­lo­san ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­nek vall­ják ma­gu­kat, ha­nem azok kö­zül is so­kan, akik ma­gyar­nak ér­zik ma­gu­kat, te­hát:
– ma­gyar anyanyelvűek;7
– azok, akik va­la­mi­lyen ob­jek­tív vagy szub­jek­tív ok mi­att (akár ké­nyel­mes­ség­ből) hi­va­ta­lo­san szlo­vák­nak je­lö­lik ma­gu­kat;
– a ket­tős iden­ti­tá­sú, ve­gyes há­zas­ság­ból szár­ma­zó sze­mé­lyek egy ré­sze, akik egyéb­ként túl­nyo­mó­részt szlo­vák­nak vall­ják ma­gu­kat.
Ha a ma­gyar anya­nyel­vű­ek szá­má­ból in­du­lunk ki, a sza­va­zás­ra jo­go­sul­tak ará­nyát 81,5%-ra, a vá­lasz­tá­si rész­vé­tel ará­nyát pe­dig 56%-ra tes­­szük, ak­kor kb. 260 000 po­ten­ci­á­lis sza­va­zót ka­punk. Az MKP-re sza­va­zók szá­ma 2006-ban ös­­sze­sen 269 111 volt. En­nél a szá­mí­tás­nál te­hát 9-10 ezer sza­va­zat­több­le­tet ka­punk.
Ha vi­szont a „tisz­ta” szlo­vák ke­rü­le­tek­ben ha­son­lít­juk ös­­sze a nép­szám­lá­lá­si ada­to­kat és az MKP vá­lasz­tá­si ered­mé­nye­it (is­mét a 81,5-es és 56-os ko­ef­fi­ci­en­sek­kel szá­mol­va), ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re jut­ha­tunk, hogy a Trencséni, Zsol­nai és Eper­je­si ke­rü­let­ben 1700-1800 „tisz­ta” szlo­vák sza­va­zott az MKP-re. Ez az egész or­szág­ra ki­ve­tít­ve hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen 4500-5000 sza­va­za­tot tesz ki.
Vé­le­mé­nyem sze­rint ez a má­so­dik szám a re­á­lis. Ám ha a 10 000-es szá­mot vesszük is ala­pul, ez alig 4%-a az MKP-re sza­va­zók szá­má­nak, és az ös­­szes sza­va­zó­nak is csak 0,43%-a. Te­hát nem kö­ve­tünk el nagy hi­bát, ha a vá­lasz­tá­si ered­mé­nyek elem­zé­sé­nél a „szlo­vák” sza­va­za­to­kat a „szlo­vák” pár­tok­ra (= nem az MKP-re) le­adott sza­va­za­tok­kal azo­no­sít­juk.

3.2. A szlo­vák sza­va­za­tok meg­osz­lá­sa

Az 1. táb­lá­zat vizs­gá­la­tá­nál el­ső pil­lan­tás­ra szem­be­tű­nik, hogy a Szlo­vák Nem­ze­ti Párt tá­mo­ga­tott­sá­ga egy­ál­ta­lán nem ala­cso­nyabb, mint a szlo­vá­ki­ai át­lag, és a vizs­gált já­rá­sok több­sé­gé­ben a csak szlo­vák sza­va­za­tok­ra ki­ve­tí­tett or­szá­gos mu­ta­tót is meg­kö­ze­lí­ti. Ki­vé­telt pusz­tán a Dunaszerdahelyi já­rás ké­pez, va­la­mint rész­ben a ke­let-szlo­vá­ki­ai já­rá­sok.
A Smer tá­mo­ga­tott­sá­ga kö­rül­be­lül meg­fe­lel az or­szá­gos át­lag­nak. Nyu­gat­ról ke­let­re ha­lad­va mér­sé­kel­ten nö­vek­szik, még­pe­dig az SDKÚ-val for­dí­tott arány­ban, amely­nek a tá­mo­ga­tott­sá­ga vi­szont ke­let fe­lé ha­lad­va csök­ken. Az is szem­be­tű­nő, hogy a kom­mu­nis­ta párt, amely or­szá­go­san nem lép­te át a par­la­ment­be ju­tás­hoz szük­sé­ges 5%-os kü­szö­böt, Dél-Szlo­vá­ki­á­ban a Szenci já­rás ki­vé­te­lé­vel át­la­gon felül tel­je­sí­tett. A leg­jobb ered­ményt Gömörben és Nóg­rád­ban (a Nagy­kür­tös­től Rozs­nyó­ig ter­je­dő ré­gi­ó­ban), te­hát a struk­tu­rá­lis gon­dok­kal és mun­ka­nél­kü­li­ség­gel leg­in­kább súj­tott vi­dé­ken. Itt ta­pasz­tal­hat­juk egyéb­ként a leg­na­gyobb kü­lönb­sé­get a Smer és az SDKÚ kö­zött is, a Smer ja­vá­ra.
A HZDS ered­mé­nye meg­fe­lel az or­szá­gos át­lag­nak, sőt a leg­több já­rás­ban meg is ha­lad­ja azt. Lé­nye­ge­sen el­ma­radt az or­szá­gos tel­je­sít­mé­nyé­től vi­szont a KDH, amely csak a re­gi­o­ná­lis bás­tyái (Po­zsony, Nyitra, Kas­sa) von­zás­kör­ze­té­ben tu­dott át­la­gon felül tel­je­sí­te­ni.
A Sza­bad Fó­rum­nak (SF) bal­ol­da­li li­be­rá­lis prog­ram­já­val nem si­ke­rült be­jut­nia a par­la­ment­be, és az or­szá­gos át­lag­nál a dé­li szlo­vá­kok kö­ré­ben sem volt sok­kal sike­resebb.8
A Smer és az SDKÚ kö­zöt­ti leg­na­gyobb kü­lönb­ség az SDKÚ ja­vá­ra a Szenci és a Dunaszerdahelyi já­rás­ban ta­pasz­tal­ha­tó. Ez nyil­ván a po­zso­nyi, li­be­rá­li­sabb kör­nye­zet ki­su­gár­zá­sá­nak kö­szön­he­tő. Mi­ért van vi­szont ak­ko­ra kü­lönb­ség a két já­rás kö­zött az SNS tel­je­sít­mé­nye te­kin­te­té­ben? Mi le­het az oka az SNS ki­ug­ró­an si­ke­res sze­rep­lé­sé­nek az Ér­sek­új­vá­ri já­rás­ban? Vi­lá­go­sabb ké­pet ka­punk er­ről, ha meg­néz­zük a 2. táb­lá­za­tot, amely a dél-szlo­vá­ki­ai vá­ro­sok vá­lasz­tá­si ered­mé­nye­it mu­tat­ja.

2. táb­lá­zat. A 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok 15 dél-szlo­vá­ki­ai vá­ros­ban. A szlo­vák sza­va­za­tok meg­osz­lá­sa (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

Város

 

 

Magyarok

aránya

 

 

MKP

 

SDKÚ

 

KDH

 

SF

 

Smer

 

HZDS

 

SNS

 

KSS

 

Mindből Csak a szlovák pártokra szavazókból
Szenc 22,1 26,56 37,70 7,60 6,00 23,11 7,10 12,18 2,63
Somorja 66,6 70,83 45,76 5,31 5,83 23,30 5,76 6,44 2,80
Dunaszerdahely 79,8 81,96 35,20 3,32 4,40 20,18 20,18 4,66 3,55
Nagymegyer 84,6 87,28 30,03 1,80 4,25 21,46 21,18 6,13 3,85
Galánta 36,8 44,37 24,05 4,98 4,75 28,90 7,30 10,20 4,46
Érsekújvár 27,5 39,89 29,33 4,84 5,40 32,90 7,30 10,31 4,29
Komárom 60,1 64,52 32,98 2,87 5,47 29,03 7,90 11,05 4,14
Párkány 70,5 73,71 34,95 3,50 4,60 24,34 11,67 11,26 2,63
Zseliz 50,0 57,56 28,18 3,93 3,34 34,00 8,17 7,06 4,66
Ipolyság 62,0 74,42 34,44 4,76 4,42 26,54 11,53 6,78 3,99
Fülek 64,9 68,71 21,25 1,73 4,09 35,63 8,30 10,26 6,26
Rimaszombat 35,3 33,36 18,06 2,76 5,76 37,84 5,95 12,48 5,22
Tornalja 62,1 69,95 17,46 2,70 2,37 37,77 5,40 9,43 11,40
Rozsnyó 26,8 34,36 30,96 3,41 4,08 33,58 4,19 10,17 5,64
Szepsi 43,7 60,18 23,36 2,41 5,73 33,32 6,93 8,21 5,04
Nagykapos 57,0 63,10 23,90 4,44 3,28 43,80 6,90 6,04 4,90
Királyhelmec 76,9 69,62 36,04 4,05 4,51 31,76 5,80 1,48 3,23
Szlovákia 9,7 11,68 20,78 9,41 3,93 33,00 9,95 13,28 4,39

For­rás: a www.statistics.sk alap­ján a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.

Az Ér­sek­új­vá­ri já­rás két ma­gyar­lak­ta vá­ro­sá­ban, Ér­sek­új­vár­ban és Pár­kány­ban 10-11% kö­rü­li az SNS ered­mé­nye. Ha­son­ló a hely­zet, de az SNS-re néz­ve ked­ve­zőt­le­nebb, a já­rás egész dé­li ré­szé­ben, amely tel­je­sen ma­gyar jel­le­gű. Az SNS mu­ta­tó­it te­hát a já­rás észa­ki fe­le ja­vít­ja fel, amely­nek, mint fen­tebb em­lí­tet­tem, „matrjozska” jel­le­ge van (ma­gyar és szlo­vák fal­vak vál­ta­koz­nak). Eb­ben a já­rás­ban te­hát az et­ni­kai ha­tár kö­ze­lé­ben élő szlo­vá­kok tá­mo­gat­ják a leg­na­gyobb mér­ték­ben az SNS-t.
Néz­zük, ho­gyan vo­nat­koz­tat­ha­tó ez a meg­ál­la­pí­tás a Szenci és a Dunaszer­da­helyi já­rás­ra! A 2. táb­lá­zat­ból lát­juk, hogy az SNS vo­nat­ko­zá­sá­ban a két já­rás vá­ro­sai „má­sol­ják” a já­rá­si áb­rát. Som­or­ján, Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren az SNS tá­mo­ga­tott­sá­ga jó­val ala­cso­nyabb, mint Szencen.
En­nek a ma­gya­rá­za­ta a kö­vet­ke­ző le­het: Mind­két já­rás­ban vi­szony­lag ma­gas volt a né­pes­ség­nö­ve­ke­dés az 1989 utá­ni idő­szak­ban (1991–2001 kö­zött 3,9, il­let­ve 2,8 százalékponttal).9 Eköz­ben a ma­gya­rok szá­ma csök­kent (13,6, il­let­ve 1,7 szá­za­lék­pont­tal), te­hát a nö­ve­ke­dés a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­ek­nél je­lent meg. A nö­ve­ke­dés el­ső­sor­ban a be­köl­tö­zé­sek­nek tud­ha­tó be. De mi­köz­ben a Dunaszerdahelyi já­rás­ba, fő­leg Fel­ső-Csal­ló­köz­be, po­zso­nyi szlo­vák csa­lá­dok köl­töz­tek „le”, Szencre az et­ni­kai ha­tá­ron le­vő vagy a mö­göt­te fek­vő fal­vak­ból szár­má­zó szlo­vá­kok köl­töz­tek „fel” (kö­ze­lebb Po­zsony­hoz). A fel­ső-csal­ló­kö­zi „új szlo­vá­kok” a po­zso­nyi li­be­rá­li­sabb men­ta­li­tást hoz­zák ma­guk­kal – egyéb­ként is ja­va­részt Po­zsony­ban dol­goz­nak. Azt, hogy le­köl­töz­nek a tisz­ta ma­gyar fal­vak­ba, il­let­ve Som­or­já­ra, ön­ként vál­lal­ták – tisz­tá­ban vol­tak an­nak min­den ve­le­já­ró­já­val, hogy ott ma­gyar kö­zeg­be ke­rül­nek.
Ha job­ban meg­néz­zük a 2. táb­lá­za­tot, azt lát­juk, hogy Somorja a vizs­gált vá­ro­sok kö­zül az egyet­len, ahol a szlo­vá­kok kö­ré­ben a 2006 előt­ti kor­mány­ko­a­lí­ció szlo­vák ré­sze fö­lé­nye­sen győ­zött. (Ha az SDKÚ-ból ki­vált Sza­bad Fó­ru­mot is ide­szá­mít­juk, va­la­mint az Új Pol­gá­ri Szö­vet­sé­get [Aliancia nového obèana, ANO], amely a táb­lá­zat­ban nem sze­re­pel.) A má­sik vá­ros, ahol nem nyert az új kor­mány­ko­a­lí­ció, ép­pen Szenc, nyil­ván a ré­geb­ben ott élő szlo­vá­kok­nak, il­let­ve a rész­ben szin­tén Po­zsony­ból „ki­köl­tö­zők”-nek kö­szön­he­tő­en. Az ös­­szes töb­bi vizs­gált vá­ros­ban vi­szont az ad­di­gi el­len­zék (te­hát a nem­ze­ti po­pu­lis­tá­nak ne­vez­he­tő pár­tok ko­a­lí­ci­ó­ja) szer­zett több­sé­get.
Ves­sünk most egy pil­lan­tást ar­ra, ho­gyan sza­vaz­tak a „ma­gyar ten­ger” kel­lős kö­ze­pén élő dunaszerdahelyi és nagymegyeri szlo­vá­kok! Kö­rül­be­lül fe­le-fe­le arány­ban ré­sze­sí­tet­ték előny­ben az ad­di­gi kor­mány­pár­to­kat, il­let­ve az el­len­zé­ket. Ám azok, akik a nem­ze­ti po­pu­lis­ta pár­to­kat vá­lasz­tot­ták, in­kább a HZDS fe­lé haj­lot­tak, mint az SNS fe­lé. Egé­szen meg­le­pő­en ma­gas eb­ben a két vá­ros­ban – a töb­bi vá­ros­hoz ké­pest – a HZDS-re sza­va­zók ará­nya. Ez leg­in­kább az­zal ma­gya­ráz­ha­tó, hogy a „tisz­ta” ma­gyar kör­nye­zet­ben élő szlo­vá­kok, akik fruszt­rá­ci­ó­ként élik meg ezt a hely­ze­tet, sok­kal in­kább Vla­di­mír Meèiarban lát­ják a tá­maszt vélt vagy va­lós sé­rel­me­ik ke­ze­lé­sé­ben, sok­kal in­kább ben­ne lát­ják a „meg­vál­tót”, mint Ján Slotában. Ér­zik, hogy Slota stí­lu­sa az ő kör­nye­ze­tük­ben nem „be­vet­he­tő”. Meèiart az el­kö­vet­ke­ző évek­ben nyil­ván Robert Fico fog­ja e „mes­si­á­si” sze­rep­ben fel­vál­ta­ni.
A (töb­bé-ke­vés­bé) ho­mo­gén ma­gyar töm­bön be­lül Meèiarra és Slotára el­ső­sor­ban azok a szlo­vá­kok és le­szár­ma­zot­ta­ik sza­vaz­nak, akik az 1918-tól 1990-ig ter­je­dő idő­szak­ban nem ön­ként, sza­bad el­ha­tá­ro­zás­ból jöt­tek le Dél-Szlo­vá­ki­á­ba, ha­nem va­la­mi­lyen kül­de­tés tel­je­sí­tő­i­ként, még­pe­dig az et­ni­kai ha­tár mö­göt­ti te­rü­le­tek­ről. ők to­vább­ra sem tud­ják fel­dol­goz­ni ma­guk­ban az ab­ból szár­ma­zó fruszt­rá­ci­ót, hogy „sa­ját ál­la­muk te­rü­le­tén” má­sok aka­ra­ta is ér­vé­nye­sül, hogy Szlo­vá­kia nem csak a szlo­vá­ko­ké, hogy a kül­de­tés – te­hát a ma­gyar­lak­ta vi­dé­kek be­ta­go­lá­sa a szlo­vák ál­lam­test­be, eset­leg elszlovákosítása („visszaszlovákosítása”) – nem si­ke­rült ma­ra­dék­ta­la­nul, leg­alább­is az ő ge­ne­rá­ci­ó­juk szá­má­ra és ide­jé­ben biz­to­san nem. A szlo­vák nem­zet­ál­lam meg­ala­kult, ben­ne még­is ide­gen kör­nye­zet­ben ér­zik ma­gu­kat. Fel­ve­szik a „sün­disz­nó­ál­lást” a „ter­jesz­ke­dő, kö­ve­te­lé­se­i­ket ál­lan­dó­an fo­ko­zó, és a szlo­vá­ko­kat sa­ját ál­la­mu­kon be­lül diszk­ri­mi­ná­ló” ma­gya­rok­kal szemben.10
Ke­let fe­lé ha­lad­va az ada­tok ta­nul­má­nyo­zá­sá­nál is­mét va­la­mi­vel ár­nyal­tabb ké­pet ka­punk, ha a já­rá­si táb­lá­za­tot a vá­ro­sok­ról ké­szí­tett táb­lá­zat­tal vet­jük ös­­sze. Mi­vel a ma­gyar et­ni­kai sáv Ipoly­ság­tól ke­let­re sok­kal kes­ke­nyebb, mint nyu­ga­ton, így a já­rá­sok észak–dé­li el­nyúlt­sá­gá­ból kö­vet­ke­ző tor­zu­lás sok­kal job­ban ér­vé­nye­sül. A vá­ro­si táb­lá­zat­ból lát­juk, hogy Bod­rog­köz­ben gya­kor­la­ti­lag ki­ala­kult a szlo­vák két­párt­rend­szer: a Smer és az SDKÚ fel­osz­tot­ta egy­más kö­zött a te­re­pet, az Ung-vidéken a Smer fö­lé­nye­sen ta­rolt. A gömöri és nóg­rá­di vá­ro­sok­ban is át­la­gon fe­lü­li a Smer tá­mo­ga­tott­sá­ga – a HZDS ká­rá­ra. A KDH gya­kor­la­ti­lag nem lé­te­zik, vi­szont a SNS tá­mo­ga­tott­sá­ga elég­gé je­len­tős, ami va­ló­szí­nű­leg leg­alább úgy a ro­mák je­len­lé­té­re va­ló re­ak­ció, mint a ma­gya­ro­ké­ra.

4. Az ed­di­gi szlo­vá­ki­ai vá­lasz­tá­sok ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa

4.1. Egy szlo­vák szi­get a ma­gyar ten­ger­ben

To­vább­lép­ve meg­kí­sé­rel­jük ös­­sze­ha­son­lí­ta­ni az ed­di­gi négy szlo­vá­ki­ai par­la­men­ti vá­lasz­tás ered­mé­nye­it öt dél-szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sen. Emel­lett meg­pró­bá­lunk rá­mu­tat­ni azok­ra a tren­dek­re, ame­lyek kö­ve­tik az or­szá­gos fo­lya­ma­to­kat, il­let­ve ame­lyek el­tér­nek azok­tól. Az ed­dig tár­gyalt te­le­pü­lé­sek kö­zé beemel­jük a Ko­má­ro­mi já­rás­ban fek­vő Újgyallát (Dulovce).
Újgyalla egy „tisz­ta” szlo­vák szi­get, kö­rül­vé­ve ma­gyar te­le­pü­lé­sek­kel, mé­lyen a ma­gyar töm­bön be­lül. A tö­rö­kök ki­űzé­sét kö­ve­tő­en, a 18. szá­zad kö­ze­pén kezd­ték a szlo­vák csa­lá­dok észak­ról va­ló ide­te­le­pí­té­sét. A ki­egye­zés után a fa­lu kez­dett el­ma­gya­ro­sod­ni, de nem an­­nyi­ra, hogy el­ve­szít­se szlo­vák jel­le­gét. 1918 után szer­ve­zet­ten új te­le­pe­sek ér­kez­tek, és a fa­lu is­mét tel­je­sen szlo­vák lett. 1938–1941 kö­zött az új te­le­pe­sek kö­zül so­kan el­hagy­ták a fa­lut, 1945 után azon­ban vis­­sza­tér­tek. Is­mét ki­ala­kult Újgyalla tisz­ta szlo­vák jel­le­ge, amit a mai na­pig is őriz.
Az újgyallai szlo­vá­kok vá­lasz­tá­si vi­sel­ke­dé­sét vizs­gál­va 2002-ig Vla­di­mír Meèiar „min­den­ha­tó­sá­gát” fi­gyel­het­jük meg. A HZDS-re lé­nye­ge­sen na­gyobb arány­ban sza­vaz­tak a fa­lu­ban, mint or­szá­gos vi­szony­lat­ban a szlo­vá­kok kö­ré­ben. Az 1994-es 58%-os, de még a 2002-es 38%-os ered­mény is te­kin­télyt pa­ran­cso­ló.
3. táb­lá­zat. Par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok öt dél-szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sen 1994–2006. A szlo­vák sza­va­za­tok el­osz­lá­sa (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

Év

 

Közigazgatási egység Részvétel

 

Magyar Koalíció

 

Magyarok aránya

 

Szlovák pártok eredménye, csak a rájuk leadott szavazatok alapján
KDH DS SDĽ* HZDS SNS ZRS
1994 Szlovákia 75,6 10,18 10,8 8,57 10,08 3,42 10,41 34,96 5,40 7,34
Somorja 66,0 69,22 71,0 16,02 7,57 4,78 20,89 23,72 6,62 7,01
Komárom 68,5 59,16 63,6 17,85 4,97 7,44 19,95 21,96 6,58 7,59
Újgyalla 78,0 0,85 ** 4,01 7,74 5,92 4,58 58,41 5,92 8,31
Tornalja 70,0 61,46 67,8 20,96 2,18 3,22 19,38 23,81 3,08 10,24
Királyhelmec 60,0 67,49 80,4 10,61 3,96 5,29 46,17 10,61 0,70 3,29
1998     MKP*** 1991 SDK (DÚ+KDH+DS+2)**** SOP SDĽ HZDS SNS ZRS+

KSS

Szlovákia 84,2 9,12 10,8 26,33 8,01 14,66 27,00 9,07 4,09
Somorja 84,0 62,22 71,0 57,30 6,83 14,55 12,33 4,86 2,19
Komárom 85,0 55,06 63,6 50,27 9,71 12,26 17,69 5,14 3,38
Újgyalla 82,0 1,08 n.a. 22,12 5,02 6,76 44,06 12,97 7,66
Tornalja 81,0 53,79 67,8 38,60 11,03 15,87 18,05 3,96 6,26
Királyhelmec 79,0 54,59 80,4 42,00 32,02 11,70 8,50 1,20 1,80
2002     MKP 2001 SDKÚ KDH ANO Smer HZDS SNS+

PSNS

KSS
Szlovákia 70,1 11,16 9,7 16,98 9,29 9,02 15,15 21,95 7,85 7,11
Somorja 72,0 72,80 66,6 36,47 4,96 9,89 16,43 12,39 5,00 4,30
Komárom 69,5 66,28 60,1 22,86 2,85 15,75 18,18 14,26 3,50 6,32
Újgyalla 66,0 1,66 2,9 7,33 7,78 7,22 14,77 37,92 12,29 1,80
Tornalja 62,5 63,47 62,1 15,11 2,10 14,21 16,73 10,68 3,07 14,70
Királyhelmec 56,0 76,02 76,9 22,10 4,13 15,89 16,01 11,88 2,25 8,47
2006     MKP 2001 SDKÚ KDH SF Smer HZDS SNS KSS
Szlovákia 54,7 11,68 9,7 20,78 9,41 3,93 33,00 9,95 13,28 4,39
Somorja 59,8 70,83 66,6 45,76 5,31 5,83 23,30 5,76 6,44 2,80
Komárom 50,4 64,52 60,1 32,98 2,87 5,47 29,03 7,90 11,05 4,14
Újgyalla 53,9 1,05 2,9 13,09 10,42 1,47 39,43 13,63 16,71 2,13
Tornalja 49,5 69,95 62,1 17,44 2,70 2,36 37,70 5,39 9,42 11,38
Királyhelmec 46,8 69,62 76,9 36,04 4,05 4,51 31,76 5,80 1,48 3,23

For­rás: a www.statistics.sk alap­ján a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.

Meg­jegy­zés: MKP – Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja, DÚ – Demokratická únia (De­mok­ra­ti­kus Unió), KDH – Kresanskodemokratické hnutie (Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Moz­ga­lom), DS – Demokratická strana (De­mok­ra­ta Párt), SD¼ – Strana demokratickej ¾avice (De­mok­ra­ti­kus Bal­ol­dal Párt­ja), HZDS – Hnutie za demokratiké Slovensko (De­mok­ra­ti­kus Szlo­vá­ki­á­ért Moz­ga­lom), SNS – Slovenská národná strana (Szlo­vák Nem­ze­ti Párt), ZRS – Združenie robotníkov Slovenska (Szlo­vák Mun­kás­szö­vet­ség), SDK – Slovenská demokratická koalícia (Szlo­vák De­mok­ra­ti­kus Ko­a­lí­ció), PSNS – Pravá Slovenská národná strana (Iga­zi Szlo­vák Nem­ze­ti Párt)
* Az SD¼ a Kö­zös Vá­lasz­tás (Spoloèná vo¾ba) el­ne­ve­zé­sű vá­lasz­tá­si ko­a­lí­ci­ót ve­zet­te, amely raj­ta kí­vül az SDSS (Sociálnodemokratická strana Slovenska – Szlo­vák Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt), az SZS (Strana zelených – Zöl­dek Párt­ja) és a HP (Hnutie po¾nohospodárov – Szö­vet­ke­ze­ti Moz­ga­lom) pár­to­kat tö­mö­rí­tet­te.
** Nincs adat.
*** A sza­va­zat­arány­ok ki­szá­mí­tá­sá­nál fi­gye­lem­be vet­tük a (ma­gyar) Moz­ga­lom a Meg­bé­ké­lé­sért és a Jó­lét­ért ered­mé­nyét is. Ez or­szá­go­san 0,12%-ot tett ki.
**** Az SDK vá­lasz­tá­si ko­a­lí­ció to­váb­bi két tag­ja az SDSS és a SZ (Strana zelených – Zöl­dek Párt­ja).

Eh­hez ké­pest a Szlo­vák Nem­ze­ti Párt11 sze­rep­lé­se sze­ré­nyebb­nek tű­nik. Mint már ar­ra rá­mu­tat­tunk Dunaszerdahely és Nagymegyer ese­té­ben, Meèiarban a vi­szony­la­gos el­szi­ge­telt­ség­ben élő szlo­vá­kok na­gyobb tá­maszt vél­nek fel­fe­dez­ni (leg­alább­is 2002-ig így volt), mint az SNS-es po­li­ti­ku­sok­ban. En­nek el­le­né­re lát­ni kell, hogy a Szlo­vák Nem­ze­ti Párt is min­dig job­ban tel­je­sí­tett Újgyallán, mint or­szá­go­san. Sőt, a Szlo­vák Nem­ze­ti Párt tá­mo­ga­tott­sá­ga fo­lya­ma­to­san nő. A 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok so­rán el­ső íz­ben meg­előz­te a HZDS-t, még­hoz­zá elég nagy kü­lönb­ség­gel.
Az SNS 16,7%-a rend­kí­vül ma­gas szám, és nem ar­ra vall, hogy a dé­li szlo­vá­kok ma­ra­dék­ta­la­nul ki­bé­kül­tek vol­na a ma­gyar ki­sebb­ség kor­mány­za­ti sze­rep­vál­la­lá­sá­val, a ma­gyar elem na­gyobb tér­hó­dí­tá­sá­val. Az a té­tel is meg­kér­dő­je­le­ző­dik, hogy a szlo­vák–ma­gyar vi­szony­ban új­ból fel­lán­go­ló in­du­la­tok csak­is a vá­lasz­tá­sok utá­ni tör­té­né­sek­kel ma­gya­ráz­ha­tók. A Smer szin­tén na­gyon jól sze­re­pelt Újgyallán. 39,5%-os ered­mé­nye lé­nye­ge­sen jobb, mint a párt or­szá­gos át­la­ga. Mind­há­rom po­pu­lis­ta párt ered­mé­nyét ös­­sze­ha­son­lít­va azt lát­juk, hogy Vla­di­mír Meèiar a fa­lu­ban még min­dig nép­sze­rűbb, mint más vi­dé­ke­ken, ám sza­va­za­tai fo­ko­za­to­san át­száll­nak a Smerre és az SNS-re.
A négy vá­lasz­tást ös­­sze­ha­son­lít­va meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy a nyu­ga­ti tí­pu­sú és a po­pu­lis­ta pár­tok köz­ti sza­va­zat­arány a fa­lu­ban gya­kor­la­ti­lag nem vál­to­zik – 25:75 kö­rül van. Újgyalla egy kü­lön vi­lág, ahol a nem­ze­ti ho­va­tar­to­zás sok­kal hang­sú­lyo­sab­ban je­le­nik meg vá­lasz­tá­si mo­ti­vá­ci­ó­ként, mint más ré­gi­ók­ban.
Ez az „izolacionizmus” más po­li­ti­kai meg­nyil­vá­nu­lá­sok­nál is ki­ta­pint­ha­tó. A 2003. évi EU-csatlakozásról szó­ló nép­sza­va­zá­son csu­pán 41,36%-nyi újgyallai vá­lasz­tó­pol­gár vett részt, eb­ből is 13,5% a be­lé­pés el­len sza­va­zott. Az or­szá­gos szá­mok­tól, il­let­ve a dél-szlo­vá­ki­ai vá­ro­so­ké­tól me­rő­ben el­té­rő ez az ered­mény. Szlo­vá­kia sza­va­zás­ra jo­go­sult pol­gá­ra­i­nak ugyan­is 52,15%-kal já­rult az ur­nák­hoz a nép­sza­va­zás­kor, de Som­or­ján 58,15%, Ko­má­rom­ban pe­dig 57,39% volt a rész­vé­te­li arány. Or­szá­gos vi­szony­lat­ban 6,20%-nyi­an sza­vaz­tak a be­lé­pés el­len, Som­or­ján pusz­tán 2,74%, Ko­má­rom­ban pe­dig csak 2,73%.

4.2. Ma­gyar több­sé­gű vá­ro­sok – a ma­gya­rok

A ma­gya­rok sza­va­zá­sá­ra uta­ló szá­mok­ból lát­ha­tó (lásd 3. táb­lá­zat), hogy míg 2006-ban és 2002-ben gya­kor­la­ti­lag min­den ma­gyar sza­va­zó az MKP-re sza­va­zott, sőt még azok is, akik hi­va­ta­lo­san nem vall­ják ma­gu­kat ma­gyar­nak, ad­dig az 1994-es és az 1998-as vá­lasz­tá­son ez né­mi­leg el­té­rő­en ala­kult. Ál­ta­lá­ban ke­ve­seb­ben sza­vaz­tak az MKP-re, mint amen­­nyi­re az 1991. évi nép­szám­lá­lá­si ada­tok­ból szá­mí­ta­ni le­he­tett vol­na.
1998-ban a ma­gya­rok – a szlo­vá­kok­hoz ha­son­ló­an – na­gyon óhaj­tot­ták a vál­to­zást. Mi­vel en­nek a zá­lo­gát kö­zü­lük is so­kan a Mikuláš Dzurinda ál­tal ve­ze­tett Szlo­vák De­mok­ra­ti­kus Ko­a­lí­ci­ó­ban vél­ték fel­fe­dez­ni, a sza­va­zó­ur­nák­nál nyo­ma­té­kot ad­tak eme meg­győ­ző­dé­sük­nek. A ma­gya­rok szin­tén ki akar­ták ven­ni a ré­szü­ket a nagy pár­harc, a „jó” (vagy leg­alább re­mé­nye­ket kel­tő) Dzurinda és a „rossz” Meèiar köz­ti küz­de­lem el­dön­té­sé­ben. Ez­zel ma­gya­ráz­ha­tó az SDK na­gyon ma­gas, il­let­ve az MKP vi­szony­lag ala­csony sza­va­za­ti ará­nya a ma­gyar­lak­ta vá­ro­sok­ban. Ke­le­ten a ma­gya­rok kö­zött is hó­dí­tott a „Schuster-jelenség”. A ké­sőb­bi köz­tár­sa­sá­gi el­nök párt­ja, a SOP (Strana obèianskeho porozumenia – Pol­gá­ri Egyet­ér­tés Párt­ja) el­ső­sor­ban Ke­let-Szlo­vá­ki­á­ban szer­zett vok­sa­i­nak kö­szön­het­te par­la­ment­be ju­tá­sát – fi­gye­lem­re mél­tó a Királyhelmecen el­ért 32%-os „szlo­vák” rész­arány –, de Dél-Szlovákia-szerte is akad­tak szép szám­mal tá­mo­ga­tói, mi­u­tán a vá­lasz­tá­si kam­pány­ban elég sok gesz­tust tett a ma­gya­rok fe­lé. A De­mok­ra­ti­kus Bal­ol­dal Párt­ja (SD¼), ha­son­ló­an az 1994-es vá­lasz­tás­hoz, szin­tén szer­zett szá­mot­te­vő ma­gyar sza­va­za­tot. E há­rom szlo­vák párt ma­gyar te­rü­le­ten foly­ta­tott vi­szony­lag si­ke­res hó­dí­tá­sá­hoz ter­mé­sze­te­sen hoz­zá­já­rult az, hogy a Vla­di­mír Meèiar ál­tal kez­de­mé­nye­zett új vá­lasz­tó­jo­gi tör­vény ar­ra kényszerítette a Ma­gyar Ko­a­lí­ció há­rom párt­ját, a Ma­gyar Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Moz­gal­mat, az Együtt­élés Po­li­ti­kai Moz­gal­mat és a Ma­gyar Pol­gá­ri Pár­tot, hogy egye­sül­je­nek. Az egye­sü­lés fo­lya­ma­tát kí­sé­rő, az egyes pár­to­kon be­lü­li és a pár­tok köz­ti vi­ták, bo­nyo­dal­mak, ki­sebb-na­gyobb eti­kát­lan­sá­gok a pár­tok sza­va­zó­bá­zi­sá­nak egy ré­szét el­ked­vet­le­ní­tet­ték.
1994-ben fő­leg a bal­ol­da­li ér­zel­mű ma­gya­rok kö­zül ke­rül­tek ki azok, akik nem az MKP-t erő­sí­tet­ték. Eb­ben ter­mé­sze­te­sen köz­re­ját­szott az, hogy az SD¼-nek vol­tak be­fu­tó he­lyen sze­rep­lő ma­gyar je­lölt­jei, és volt ki­sebb­sé­gi prog­ram­ja. A párt királyhelmeci ered­mé­nye, mi­sze­rint a szlo­vák pár­tok­ra le­adott sza­va­za­tok 46%-át gyűj­töt­te be, ezek­nek a té­nyek­nek tud­ha­tó be. Itt még nyil­ván na­gyobb mér­ték­ben sze­re­pet ját­szot­tak a ré­gi párt­kö­tő­dé­sek is és a nyíl­tan vál­lalt bal­ol­da­li ér­zel­mek. 1994-ben a Ma­gyar Ko­a­lí­ció gyen­gébb sze­rep­lé­sé­hez nyil­ván hoz­zá­já­rult a há­rom ak­ko­ri ma­gyar párt he­te­kig el­hú­zó­dó, konf­lik­tu­sok­kal te­li tár­gya­lás­so­ro­za­ta a vá­lasz­tá­si szö­vet­ség meg­kö­té­sé­nek fel­tét­ele­i­ről.
Min­dent ös­­sze­vet­ve: 1994-ben és 1998-ban még vol­tak szlo­vák pár­tok, me­lyek tud­tak vagy akar­tak va­la­mit nyúj­ta­ni a ma­gya­rok­nak. 2002-től kez­dő­dő­en azon­ban, kü­lö­nös­kép­pen pe­dig azok után, hogy biz­tos­sá vált az or­szág csat­la­ko­zá­sa az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz, a szlo­vák pár­tok le­mond­tak er­ről az igye­ke­ze­tük­ről, és tel­je­sen át­en­ged­ték a te­re­pet az MKP-nek. Éke­sen bi­zo­nyít­ják ezt a tényt eme pár­tok 2006-os vá­lasz­tá­si prog­ram­jai: a ki­sebb­sé­gi kér­dés­kör­rel egyik sem fog­lal­ko­zik be­ha­tó­an. Eköz­ben vi­szont egyik szlo­vák párt sem fe­led­ke­zik meg ar­ról, hogy idő­ről idő­re elő ne húz­za az ún. ma­gyar kár­tyát, és ne áll­jon ki ke­mé­nyen a „szlo­vák ál­la­mi és nem­ze­ti ér­de­kek” meg­vé­dé­se mel­lett, füg­get­le­nül at­tól, hogy egyéb­ként a ma­gyar ki­sebb­ség po­li­ti­kai párt­ja szö­vet­sé­ge­se-e vagy sem.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar vá­lasz­tó­nak je­len­leg szin­te csak egy vá­lasz­tá­sa van: az MKP-re sza­vaz­ni. Ám hi­ba len­ne eb­ből a tény­ből azt a kö­vet­kez­te­tést le­von­ni, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok mes­­sze­me­nő­en elé­ge­det­tek len­né­nek párt­juk po­li­ti­zá­lá­sá­val. Tény, hogy or­szá­gos vi­szony­lat­ban egy szá­za­lék­nyi­val töb­ben men­tek el sza­vaz­ni, ez azon­ban így is csak 56%-ot tesz ki. Ez a szám – a ma­gya­rok kor­fá­já­nak ala­ku­lá­sát fi­gye­lem­be vé­ve – azt je­len­ti, hogy a fi­a­ta­lok kö­ré­ben még en­nél is jó­val ki­sebb a vá­lasz­tá­si kedv, a po­li­ti­ka és a köz­ügyek irán­ti ér­dek­lő­dés.
A 2006. évi de­cem­be­ri hely­ha­tó­sá­gi vá­lasz­tá­sok al­kal­má­val hat ma­gyar több­sé­gű vá­ros­ban – Nagymegyeren, Pár­kány­ban, Ipoly­sá­gon, Ko­má­rom­ban, Királyhel­me­cen és Tornalján – nem az MKP pol­gár­mes­ter­je­lölt­je győ­zött. Rá­adá­sul há­rom eset­ben MKP-s par­la­men­ti kép­vi­se­lő volt a vesz­tes. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság egyik bás­tyá­já­ban, Dunaszerdahelyen csak haj­szál­lal nyert az MKP ál­tal tá­mo­ga­tott pol­gár­mes­ter­je­lölt, cse­kély 76 sza­va­zat­tal. Ko­má­rom­ban még en­nél is szo­ro­sabb ered­mény szü­le­tett. A hi­va­tal­ban lé­vő pol­gár­mes­ter, aki az MKP par­la­men­ti kép­vi­se­lő­je, csu­pán 23 sza­va­zat­tal tu­dott győz­ni. Ko­má­rom­ban négy ma­gyar je­lölt in­dult, mi­köz­ben a he­lyi MKP-alapszervezet pol­gár­mes­ter­je­lölt­je nem volt azo­nos az or­szá­gos ve­ze­tés ál­tal tá­mo­ga­tott je­lölt­tel – a hi­va­tal­ban lé­vő pol­gár­mes­ter­rel –, aki ezért a vá­lasz­tás ide­jé­re fel­füg­gesz­tet­te párt­tag­sá­gát. A má­so­dik he­lyen vég­zett szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű ko­má­ro­mi je­lölt (aki egyéb­ként tö­ké­le­te­sen be­szél ma­gya­rul) szé­les tá­mo­ga­tott­sá­got él­ve­zett a szlo­vá­kok kö­ré­ben.

4.3. Ma­gyar több­sé­gű ré­gi­ók – a szlo­vá­kok

A ko­má­ro­mi pol­gár­mes­ter-vá­lasz­tás szo­ros „ma­gyar–szlo­vák” ered­mé­nyét egy­sze­rű len­ne az MKP he­lyi szer­ve­ze­te pil­la­nat­nyi bel­ső vál­sá­gá­nak ro­vá­sá­ra ír­ni, s el­köny­vel­ni, hogy a vá­lasz­tó­pol­gár­ok is­mét böl­csen vi­sel­ked­tek, hi­szen „nem en­ged­ték, hogy Ko­má­rom­nak szlo­vák pol­gár­mes­te­re le­gyen”. Ha vi­szont meg­vizs­gál­juk a 2005. évi re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­sok ko­má­ro­mi ered­mé­nye­it, ak­kor már en­nél sok­kal bo­nyo­lul­tabb ké­pet ka­punk.
Ak­kor ugyan­is Anton Marek, aki a 2006-os pol­gár­mes­ter-vá­lasz­tás­on csak 23 sza­va­zat­tal ma­radt alul Bastrnák Ti­bor hi­va­tal­ban lé­vő pol­gár­mes­ter­rel szem­ben, Ko­má­rom vá­ro­sá­ban fö­lé­nye­sen le­kö­röz­te az ös­­szes ma­gyar je­löl­tet. Marek ös­­sze­sen 3295 vok­sot ka­pott, ami a Ko­má­rom­ban le­adott sza­va­za­tok kö­zel 49%-a volt, míg Bastrnák csak 2087 sza­va­za­tot szer­zett, ami 31%-ot tett ki.12 Mind­ez egy­ben azt is je­len­ti, hogy amen­­nyi­ben Marekra csak szlo­vá­kok sza­vaz­tak, és fel­te­he­tő­en a vok­so­ló szlo­vá­kok több­sé­ge őt ka­ri­káz­ta be, ak­kor a szlo­vá­kok kö­ré­ben a rész­vé­te­li arány 30% fö­löt­ti volt! Ez ön­ma­gá­ban nem lát­szik túl sok­nak, ám ha ös­­sze­ha­son­lít­juk a szlo­vá­ki­ai 18%-os, il­let­ve a Ko­má­ro­mi já­rás­ban ki­mu­ta­tott 22%-os arán­­nyal, ak­kor ez a szám már je­len­tős­nek mond­ha­tó. Eköz­ben a ma­gya­rok rész­vé­te­li ará­nya Ko­má­rom­ban alig ha­lad­ta meg a 15%-ot, te­hát ala­cso­nyabb volt az or­szá­gos át­lag­nál.
Anton Marek 2005-ben vé­gül nem ju­tott be a nyitrai re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti kép­vi­se­lő-tes­tü­let­be. 260 sza­va­zat­tal ma­radt le a be­fu­tó „ma­gyar nyol­cas” mö­gött, mi­vel a já­rás te­le­pü­lé­se­in ke­ve­sebb sza­va­za­tot fo­gott, mint a vá­ros­ban. Ered­mé­nye még­is mi­nő­sé­gi ug­rást je­len­tett a 2001. évi, el­ső íz­ben meg­ren­de­zett re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tás­hoz ké­pest. Ak­kor ugyan­is Marek még 8683 sza­va­zat­tal ma­radt le a be­ju­tó „ma­gyar nyol­cas” utol­só tag­já­tól. Rá­adá­sul, Marek 2005-ben 2001-hez vi­szo­nyít­va nö­vel­te a já­rás­ban szer­zett sza­va­za­ta­i­nak szá­mát – 5886-ról 6322-re –, an­nak el­le­né­re, hogy a rész­vé­te­li arány 37,43%-ról 22,13%-ra csök­kent. Bastrnák Ti­bor pol­gár­mes­ter sza­va­za­tai vi­szont 19 810-ről 8064-re csök­kentek.
Ves­sünk még egy pil­lan­tást a 2006. évi hely­ha­tó­sá­gi vá­lasz­tá­sok ko­má­ro­mi ered­mé­nye­i­re! Anton Marek ugyan nem lett polgármester,13 ám a vá­ro­si kép­vi­se­lő-tes­tü­le­ti vá­lasz­tá­sok­nál mes­­sze a leg­több sza­va­za­tot kap­ta – 1909-et. A leg­na­gyobb – 3. szá­mú sza­va­zó­kör­zet­ben – 552 sza­va­zat­tal meg­előz­te az MKP he­lyi szer­ve­ze­té­nek elnökét.14 Eb­ben a kör­zet­ben a négy leg­több sza­va­za­tot ka­pott je­lölt kö­zül há­rom volt szlo­vák (il­let­ve szlo­vák­nak el­köny­velt füg­get­len je­lölt).
Or­szá­gos szin­ten te­hát a ma­gya­rok kö­zött to­vább­ra is erő­sen mű­kö­dik az „ön­vé­del­mi ösz­tön”, ami az MKP-re va­ló tö­me­ges sza­va­zás­ban nyil­vá­nul meg. Re­gi­o­ná­lis és he­lyi szin­ten azon­ban mu­tat­koz­nak a ki­áb­rán­dult­ság, a csa­ló­dott­ság és a fá­sult­ság je­lei. Az egy­párt­rend­szer je­len­leg mű­kö­dő mo­dell­je nyil­ván nem fe­lel meg a szer­te­ága­zó he­lyi ér­de­kek meg­je­le­ní­té­sé­hez. A má­sik ol­da­lon vi­szont azt lát­juk, hogy a dél-szlo­vá­ki­ai szlo­vá­kok közt kezd mű­köd­ni az a faj­ta „ön­vé­del­mi ösz­tön”, amely a ma­gyar vá­lasz­tó­kat or­szá­gos szin­ten jel­lem­zi.
2005-ben, ami­kor a Nyitrai ke­rü­let­ben a szlo­vák pár­tok – te­kin­tet nél­kül po­li­ti­kai és ide­o­ló­gi­ai be­ál­lí­tott­sá­guk­ra – vá­lasz­tá­si szö­vet­sé­get kö­töt­tek, hogy meg­szün­tes­sék az MKP do­mi­nan­ci­á­ját a re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti kép­vi­se­lő-tes­tü­let­ben, az MKP, va­la­mint a ma­gyar saj­tó ezt az ér­dek­szö­vet­sé­get éle­sen el­ítél­te. Ko­má­rom­ban azon­ban nyil­ván egy kis­sé más­ról van szó: nem a szlo­vák pár­tok fog­tak ös­­sze, ha­nem a szlo­vák vá­lasz­tók so­ra­koz­tak fel a füg­get­len szlo­vák je­löl­tek egy cso­port­ja mögött.15
Mint fen­tebb rá­mu­tat­tunk, az 1994. évi és az 1998. évi par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok­nál vi­szony­lag sok ma­gyar sza­va­zott szlo­vák párt­ra. Ezért a 3. táb­lá­zat­ban ta­lál­ha­tó, a szlo­vák sza­va­zók eme két vá­lasz­tá­son ta­nú­sí­tott vi­sel­ke­dé­sé­re vo­nat­ko­zó ada­tok nyil­ván né­mi mó­do­sí­tás­ra szo­rul­nak. 1998-ban a csak szlo­vák sza­va­za­tok­ból az SDKÚ, a SOP és az SD¼ nyil­ván va­la­mi­vel ki­sebb, a HZDS és az SNS nyil­ván na­gyobb mér­ték­ben ré­sze­sült.
Itt az 1999. évi köz­tár­sa­sá­gi­el­nök-vá­lasz­tás ered­mé­nye­it hí­vjuk se­gít­sé­gül. Ezen a vá­lasz­tá­son ös­­sze­sen 10 je­lölt in­dult, de már elő­re nyil­ván­va­ló volt, hogy va­ló­szí­nű­leg Vla­di­mír Meèiar és Ru­dolf Schuster kö­zött dől el a ver­seny. Ez az el­ső ilyen vá­lasz­tás volt Szlo­vá­ki­á­ban, ezért vi­szony­lag nagy volt az ér­dek­lő­dés és az eb­ből kö­vet­ke­ző vá­lasz­tá­si rész­vé­tel. Mi­vel az MKP egy­ér­tel­mű­en ki­állt az egyik je­lölt mel­lett, így a szlo­vá­kok és ma­gya­rok rész­vé­te­li ará­nya kö­zött nem volt lé­nye­ges el­té­rés.

4. táb­lá­zat. Köz­tár­sa­sá­gi­el­nök-vá­lasz­tás 1999. A sza­va­za­tok meg­osz­lá­sa négy dél-szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sen (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

Település Első forduló* Második forduló
Részvétel Mečiar** Schuster Vášáryová Slota Mjartan Részvétel Mečiar** Schuster
Somorja 71,7 6,32 (16) 83,51 7,00 0,55 1,10 77,5 7,29 (20) 92,70
Komárom 71,9 9,44 (20) 81,14 5,93 0,52 1,34 78,0 10,15 (29) 89,84
Újgyalla 70,7 61,08 25,91 5,20 2,39 4,05 70,7 68,14 31,85
Komját 77,7 68,52 20,81 2,60 2,39 3,51 79,2 77,53 22,44
Szlovákia 73,9 37,23 47,37 6,60 2,50 3,59 74,6 42,81 57,18

For­rás: www.statistics.sk, il­let­ve a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.

Meg­jegy­zés:
* Ös­­sze­sen 10 je­lölt in­dult, ezért a fel­tün­te­tett szá­za­lék­arány­ok ös­­sze­ge ke­ve­sebb, mint száz. Michal Kováè ad­di­gi köz­tár­sa­sá­gi el­nök még a vá­lasz­tás előtt vis­­sza­lé­pett. A töb­bi há­rom je­lölt ered­mé­nye ös­­szes­sé­gé­ben is na­gyon ala­csony volt.
** A zá­ró­jel­ben sze­rep­lő ér­ték ar­ra utal, mi­lyen arány­ban sza­vaz­tak Meèiarra a szlo­vák sza­va­zók. Nagy va­ló­szí­nű­ség­gel rá csak szlo­vá­kok sza­vaz­tak, a ma­gya­rok nem. Az ös­­szes le­adott sza­va­zat Meèiarra eső re­la­tív ér­té­két vi­szo­nyí­tot­tuk a szlo­vák sza­va­zók szá­má­hoz, fel­té­te­lez­vén, hogy a ma­gya­rok és a szlo­vá­kok vá­lasz­tá­si rész­vé­te­li ará­nya nem tért el lé­nye­ge­sen egy­más­tól.

Ha fel­té­te­lez­zük, hogy Meèiarra csak szlo­vá­kok sza­vaz­tak (ami nagy va­ló­szí­nű­ség­gel ál­lít­ha­tó), ak­kor ki­szá­mít­ha­tó, hogy Meèiar Som­or­ján a „tisz­tán” szlo­vák sza­va­za­tok­nak kö­rül­be­lül a 16%-át sze­rez­te meg az el­ső kör­ben, Ko­má­rom­ban pe­dig az ilyen sza­va­za­tok 20%-át. 1998 nya­ra és 1999 ta­va­sza kö­zött nem vál­toz­ha­tott lé­nye­ge­sen Meèiar nép­sze­rű­sé­ge, ezért a 3. és 4. táb­lá­zat kö­zöt­ti kb. 2,5-3,5 szá­za­lék­pont­nyi el­té­rés je­len­ti azt a tor­zí­tást, amit a ma­gya­rok szlo­vák pár­tok­ra le­adott sza­va­za­tai je­len­tet­tek 1998-ban.
Meèiar az el­nök­vá­lasz­tás má­so­dik for­du­ló­já­ban szá­mí­tá­sa­ink sze­rint – mi­köz­ben is­mét fel­té­te­lez­zük, hogy a ma­gya­rok Schusterre sza­vaz­tak – Som­or­ján 20%-kal, Ko­má­rom­ban pe­dig 29%-kal ré­sze­se­dett a szlo­vá­kok sza­va­za­ta­i­ból. Meèiar nyil­ván be­gyűj­töt­te Slotának és Mjartannak az el­ső for­du­ló­ban szer­zett sza­va­za­ta­it, il­let­ve az SNS és a ZRS (és a KSS) tá­mo­ga­tó­i­nak vok­sa­it.
Már itt meg­fi­gyel­he­tő a somorjai és a ko­má­ro­mi szlo­vá­kok vá­lasz­tá­si vi­sel­ke­dé­se kö­zöt­ti el­té­rés, ami­re a 2006. évi par­la­men­ti vá­lasz­tás elem­zé­se­kor rá­mu­tat­tunk. Egy­részt a kb. 9%-nyi kü­lönb­ség elég szá­mot­te­vő. En­nél ér­de­ke­sebb azon­ban az ál­ta­lá­nos trend: 1994–1998 kö­zött Som­or­ján sok­kal na­gyobb mér­ték­ben vesz­tet­tek nép­sze­rű­ség­ük­ből a po­pu­lis­ta pár­tok, mint Ko­má­rom­ban. Kö­rül­be­lül azo­nos szint­ről, 37-38%-ról az egyik he­lyen 20%-ra, a má­sik he­lyen vi­szont csak 29%-ra esett vis­­sza nép­sze­rű­ség­ük.
Az el­nök­vá­lasz­tás­nál me­rő­ben más­kép­pen sza­vaz­tak azok a szlo­vá­kok, akik zárt kö­zös­sé­gek­ben él­nek a ma­gyar töm­bön be­lül. A már em­lí­tett Újgyallán 68%-os volt Meèiar ered­mé­nye a má­so­dik for­du­ló­ban, de már az el­ső for­du­lót is ma­ga­biz­to­san meg­nyer­te. Még jobb ered­ményt ért el az 1994–1998 kö­zöt­ti idő­szak­ban reg­ná­ló mi­nisz­ter­el­nök a fent em­lí­tett, Nyitra–Érsekújvár–Léva kö­zött el­te­rü­lő, „matrjozska” jel­le­gű ré­gi­ó­ban. Komját (Komjatice) te­le­pü­lé­sen több mint 77%-ot szer­zett! (A „matrjozska” ré­gi­ó­val a ké­sőb­bi­ek­ben kü­lön fog­lal­ko­zom.)
A 2004. évi köz­tár­sa­sá­gi­el­nök-vá­lasz­tást be­mu­ta­tó táb­lá­zat­ból ar­ra kö­vet­kez­tet­he­tünk, hogy Meèiar nép­sze­rű­sé­ge a somorjai és a ko­má­ro­mi szlo­vá­kok kö­ré­ben 1999-hez vi­szo­nyít­va gya­kor­la­ti­lag nem vál­to­zott. Som­or­ján az el­ső for­du­ló­ban kb. 20%-ot, Ko­má­rom­ban pe­dig kb. 26%-ot sze­rez.

5. táb­lá­zat. Köz­tár­sa­sá­gi­el­nök-vá­lasz­tás 2004. A sza­va­za­tok meg­osz­lá­sa négy dél-szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sen (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

Település

 

Első forduló* Második forduló
Részvétel Mečiar** Gašparovič Kukan Bútora Mikloško Schuster Részvétel Mečiar Gašparovič
Somorja 28,2 10,58 (20) 7,18 (14) 43,04 17,58 13,47 6,78 20,5 17,15 (26) 82,85
Komárom 27,2 16,31 (26) 13,08 (20) 36,60 12,68 10,50 8,86 21,7 22,17 (31) 77,82
Újgyalla 49,3 51,06 21,21 15,60 2,72 2,42 5,45 43,9 59,73 40,26
Komját 57,3 46,75 31,02 10,41 3,43 2,84 4,34 53,15 55,79 44,20
Szlovákia 47,9 32,73 (36) 22,28 (25) 22,09 6,51 6,51 7,42 43,5 40,08 59,91

For­rás: www.statistics.sk, il­let­ve a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.

Meg­jegy­zés:
* Ös­­sze­sen 12 je­lölt in­dult, ezért a fel­tün­te­tett szá­za­lék­arány­ok ös­­sze­ge ke­ve­sebb, mint száz. A töb­bi hat je­lölt ered­mé­nye azon­ban ös­­szes­sé­gé­ben is na­gyon ala­csony volt.
** A zá­ró­jel­ben sze­rep­lő ér­ték ar­ra utal, mi­lyen arány­ban sza­vaz­tak Meèiarra, il­let­ve Gašparovièra a szlo­vák sza­va­zók. A szá­mí­tás mód­sze­ré­hez lásd a 4. táb­lá­zat­hoz csa­tolt meg­jegy­zést az­zal a ki­egé­szí­tés­sel, hogy itt még egy to­váb­bi koeficienst kel­lett köz­be­ik­tat­ni. A ma­gya­rok és a szlo­vá­kok rész­vé­te­li ará­nya ugyan­is lé­nye­ge­sen el­tért egy­más­tól ab­ból ki­fo­lyó­lag, hogy az MKP nem tá­mo­ga­tott tel­je­sen egy­ér­tel­mű­en egy je­löl­tet sem. Ezért ab­ból a fel­té­te­le­zés­ből in­dul­tunk ki, hogy a szlo­vá­kok rész­vé­te­li ará­nya a dé­li já­rá­sok­ban is az or­szá­gos át­lag­nak fe­lelt meg.

A szá­mí­tás eb­ben az eset­ben va­la­mi­vel bo­nyo­lul­tabb volt, mint az 1999. évi vá­lasz­tá­sok ada­ta­i­nak elem­zé­se­kor, ugyan­is a ma­gya­rok és a szlo­vá­kok lé­nye­ge­sen el­té­rő arány­ban vet­tek részt a vá­lasz­tá­so­kon. Az MKP egy ide­ig fon­tol­gat­ta, hogy sa­ját je­löl­tet ál­lít, az­tán et­től el­állt, és tel­je­sen egy­ér­tel­mű­en egyet­len szlo­vák je­löl­tet sem tá­mo­ga­tott. Ez ki­ha­tás­sal volt a ma­gya­rok vá­lasz­tá­si ked­vé­re. Ezért fel­té­te­lez­zük, hogy a ma­gyar­lak­ta já­rá­sok­ban a ma­gya­rok vá­lasz­tá­si ked­ve na­gyon ala­csony volt, ami lé­nye­ge­sen ron­tot­ta a já­rá­si rész­vé­te­li arányt, azon­ban a szlo­vá­kok ha­son­ló mér­ték­ben já­rul­tak az ur­nák­hoz, mint or­szá­gos vi­szony­lat­ban.
A má­so­dik for­du­ló­ban, szá­mí­tá­sa­ink sze­rint, Meèiar Som­or­ján 26%-ot szer­zett a szlo­vá­kok kö­ré­ben, Ko­má­rom­ban pe­dig 31%-ot. Az el­ső for­du­ló­hoz ké­pest je­lent­ke­ző több­le­tet két ös­­sze­te­vő al­kot­hat­ta: egy­részt, hogy az el­ső for­du­ló­ban Gašparovièra sza­va­zók egy ki­sebb há­nya­da nyil­ván „vis­­sza­tért” Meèiarhoz; más­részt, hogy a töb­bi je­lölt vá­lasz­tói kö­zül so­kan ott­hon ma­rad­tak (er­re utal a két for­du­ló rész­vé­te­li ará­nya kö­zöt­ti kü­lönb­ség).
A ko­má­ro­mi szlo­vá­kok „ra­di­ka­li­zá­ló­dá­sa” a somorjaiakhoz ké­pest még in­kább nyo­mon kö­vet­he­tő a 2005. évi re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­so­kon. Mi­vel a Nagy­szom­ba­ti ke­rü­let­ben a me­gyei el­nö­ki tiszt­sé­gért foly­ta­tott küz­de­lem­ben MKP-jelölt nem vett részt, a Nyitrai ke­rü­let­ben pe­dig a má­so­dik for­du­ló előtt vis­­sza­lé­pett, a vá­lasz­tás má­so­dik for­du­ló­ja a ma­gya­rok csak­nem tel­jes ér­dek­te­len­sé­ge mel­lett zaj­lott.

6. táb­lá­zat. Re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­sok 2005. A „me­gye­fő­nök” vá­lasz­tá­sá­nak második for­du­ló­ja (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

Közigazgatási egység

 

Részvétel HZDS-jelölt*

 

SDKÚ-jelölt**

 

Mind Szlovák
Somorja 4,6 15,0 22,95 77,05
Dunaszerdahelyi járás 4,9 19,0 16,78 83,21
Nagyszombati kerület 9,4 13,5 54,74 45,25
Komárom 8,5 23,0 58,22 41,78
Újgyalla 20,1 20,0 84,80 15,20
Komáromi járás 6,8 23,0 50,76 49,23
Komját 22,0 22,0 90,45 9,55
Érsekújvári járás 13,9 23,0 68,22 31,77
Nyitrai kerület 16,2 24,0 74,08 25,91

For­rás: a www.statistics.sk alap­ján a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.

Meg­jegy­zés:
* A Nagy­szom­ba­ti ke­rü­let­ben a két je­löl­tet a kö­vet­ke­ző párt­ko­a­lí­ci­ók tá­mo­gat­ták:
Ti­bor Mikuš – HZDS, PSNS, ZSNS, ¼avicový blok; Jozef Klokner – SDKÚ, KDH, DS.
** A Nyitrai ke­rü­let­ben a 2. for­du­ló­ba ju­tott két je­lölt mö­gött ezek a pár­tok áll­tak:
Milan Belica – HZDS, PSNS, ZSNS, ¼avicový blok, KSS, ASV; Ján Greššo: SDKÚ, DS.

Mind­két ke­rü­let­ben úgy esett, hogy a HZDS és az SDKÚ je­lölt­je kö­zött dőlt el a vá­lasz­tás. Mint lát­juk, Som­or­ján az SDKÚ je­lölt­je nyert fö­lé­nye­sen, a HZDS a szlo­vák sza­va­za­tok „sta­bil” kb. 20%-át kap­ta. Ko­má­rom­ban ez­zel szem­ben a HZDS je­lölt­je nyert, még­pe­dig szo­kat­la­nul nagy előn­­nyel, 58%-os ered­mén­­nyel. A Ko­má­ro­mi já­rás egé­szé­ben is a HZDS-jelölt nyert, ha­bár sok­kal szo­ro­sabb küz­de­lem­ben.
A zárt kö­zös­ség­ben élő újgyallai és komjáti szlo­vá­kok szá­má­ra nem volt két­sé­ges, ki­re kell sza­vaz­ni. A me­gyei­el­nök-vá­lasz­tá­son a HZDS je­lölt­je 84%-ot, il­let­ve 90%-ot (!) szer­zett a két fa­lu­ban, a köz­tár­sa­sá­gi­el­nök-vá­lasz­tá­son pe­dig Meèiar ké­nyel­me­sen meg­ver­te Gašparovièot. Itt egy ér­de­kes je­len­sé­get fi­gyel­he­tünk meg: Meèiar a má­so­dik for­du­ló­ban el­vit­te Gašparoviè sza­va­za­ta­i­nak egy ré­szét is (kb. 30-40%-át), Gašparovièot pe­dig a töb­bi je­lölt sza­va­za­tai erő­sí­tet­ték.

4.4. A „matrjozska” je­len­ség

Vé­ge­ze­tül a „matrjozska” ré­gi­ó­ban ta­lál­ha­tó szlo­vák te­le­pü­lé­sek vá­lasz­tá­si ada­ta­it te­kint­jük át. Mint már fen­tebb em­lí­tet­tük, a Márai Sán­dor Ala­pít­vány 1995-ben ki­adott ku­ta­tá­si je­len­té­se nyo­mán azt a te­le­pü­lés­szer­ke­ze­tet ne­vez­tük „matrjozska” jel­le­gű­nek, amely­ben vi­szony­lag zárt szlo­vák, il­let­ve ma­gyar te­le­pü­lé­sek vált­ják egy­mást. Ez a Nyitra, Ér­sek­új­vár és Lé­va kö­zött el­te­rü­lő ré­gió, amely­nek na­gyobb ré­sze az 1938-as ha­tár­re­ví­zió nyo­mán Ma­gyar­or­szág­hoz ke­rült. Je­len ta­nul­mány cél­ja­i­ra – gya­kor­la­ti szem­pont­ok mi­att – ezt a ré­gi­ót le­szű­kí­tet­tük az Ér­sek­új­vá­ri já­rás észa­ki fe­lé­re, amely a 2001-es rész­le­ges köz­igaz­ga­tá­si át­szer­ve­zés után Ér­sek­új­vá­ri kör­zet­ként (obvod) funk­ci­o­nál.
A kör­zet 37 te­le­pü­lé­se kö­zül (Ér­sek­új­vár vá­ro­sát nem szá­mít­va) 25 „tisz­ta” szlo­vák, 11 „tisz­ta” ma­gyar és 1 ve­gyes lakosságú.16
Néz­zük elő­ször a 2004. évi nép­sza­va­zást az elő­re­ho­zott vá­lasz­tások­ról!

7. táb­lá­zat. Nép­sza­va­zás az elő­re­ho­zott vá­lasz­tás­okról 2004 (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

Település

 

Részvétel

 

Igen

 

Nem

 

Igen* szlovákok
Somorja 10,41 72,63 26,78 25,0
Komárom 14,04 81,32 17,81 32,5
Újgyalla 39,70 87,93 9,87 35,0
Komját 52,05 91,61 7,38 47,5
„Matrjozska” 48,58 90,12 9,87 43,8
Szlovákia 35,86 86,78 11,93 34,7

For­rás: a www.statistics.sk alap­ján a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.
Megjegyzés: * Az ös­­szes sza­va­zás­ra jo­go­sult szlo­vák szá­má­hoz vi­szo­nyít­va.

A szak­szer­ve­ze­tek ál­tal kez­de­mé­nye­zett, de Robert Fico párt­ja ál­tal is tá­mo­ga­tott nép­sza­va­zás ered­mé­nye­i­ből le­szűr­he­tő, mi­lyen erő­sen óhaj­tot­ták a dé­li szlo­vá­kok a Dzurinda-kormány, és ve­le együtt az MKP mi­előb­bi le­vál­tá­sát. Som­or­ján és Ko­má­rom­ban az ös­­szes sza­va­zás­ra jo­go­sult szlo­vák 25%-a, il­let­ve 32%-a vet­te a fá­radt­sá­got, hogy de­monst­rál­ja a vál­toz­ta­tás igé­nyét. Újgyallán 35%-nyi­an vol­tak az elő­re­ho­zott vá­lasz­tást kí­vá­nók, Komjáton vi­szont már majd­nem 48%-nyi­an, az egész „matrjozska” ré­gi­ó­ban 44%-nyi­an. Meg­jegy­zen­dő, hogy ezt a nép­sza­va­zást Vla­di­mír Meèiar nem tá­mo­gat­ta.
Ves­sük ös­­sze most en­nek a nép­sza­va­zás­nak az ered­mé­nye­it a 2000. évi nép­sza­va­zás­sal, ame­lyet vi­szont a HZDS kez­de­mé­nye­zett, szin­tén az elő­re­ho­zott vá­lasz­tások ki­írá­sa ér­de­ké­ben! Ek­kor az or­szá­gos rész­vé­te­li arány csak 20%-os volt, a ma­gyar­lak­ta vi­dé­ken pe­dig a nép­sza­va­zás csőd­be tor­kol­lott. A Dunaszerdahelyi já­rás­ban a sza­va­zó­pol­gá­rok­nak pusz­tán 1,17%-a já­rult az ur­nák­hoz, eb­ből Som­or­ján 2,51%-nyi­an sza­vaz­tak. A Ko­má­ro­mi já­rás­ban 3,67%-os volt a rész­vé­te­li arány, eb­ből a já­rá­si szék­he­lyen 4,18%-os. Te­hát a szlo­vá­kok, ezen be­lül a HZDS hí­vei sem men­tek el sza­vaz­ni nagy szám­ban. Az em­be­rek még ér­dek­lő­dés­sel vár­ták az új kor­mány ered­mé­nye­it, sen­ki­nek sem volt ked­ve ilyen ha­mar ki­ten­ni ma­gát egy újabb vá­lasz­tá­si kam­pány okoz­ta meg­ter­he­lés­nek. Nem így az újgyallai és a „matrjozska” te­rü­le­tén élő szlo­vá­kok! Újgyallán 38%-nyi­an sza­vaz­tak, Komjáton pe­dig több mint 43%-nyi­an. Mind­két fa­lu­ban 95%-os volt az igen­nel sza­va­zók ará­nya.
Most pe­dig néz­zük meg, ho­gyan ala­kul­tak a „matrjozskán” be­lül élő szlo­vá­kok vá­lasz­tá­si szo­ká­sai a négy ed­di­gi par­la­men­ti vá­lasz­tás so­rán!
8. táb­lá­zat. A nem­ze­ti po­pu­lis­ta pár­tok ered­mé­nyei a „matrjozska” jellegű területen 1994–2006 (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

Év Terület Nemzeti populista pártok Összesen
1994   HZDS SNS ZRS  
„Matrjozska” 52,94 10,48 8,18 70,43
Szlovákia 38,93 6,01 6,98 53,12
1998   HZDS SNS    
„Matrjozska” 44,34 15,09   59,43
Szlovákia 29,78 10,00   39,78
2002   HZDS SNS+PSNS Smer  
„Matrjozska” 32,50 11,82 17,57 61,89
Szlovákia 21,96 7,86 15,16 44,98
2006   HZDS SNS Smer  
„Matrjozska” 13,03 19,60 40,03 72,66
Szlovákia 9,95 13,28 33,00 56,23

For­rás: a www.statistics.sk alap­ján a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.

Azt lát­juk, hogy ez a te­rü­let po­li­ti­kai ér­te­lem­ben na­gyon ne­he­zen „európaizálódik”. Az or­szá­gos át­lag­hoz ké­pest a po­pu­lis­ta pár­tok itt min­dig leg­alább 15-20%-kal több sza­va­za­tot kap­nak. Még 1998-ban is, ami­kor az or­szág a nagy vál­tás él­mé­nyét él­te meg, ezen a vi­dé­ken az eu­fó­ri­á­nak a hal­vány je­lei sem mu­tat­koz­tak. A HZDS–SNS ket­tős ak­kor is meg­sze­rez­te a vok­sok majd­nem 60%-át.
Va­jon ér­vé­nyes ez a kép­let a nóg­rá­di és gömöri – ma­gyar te­le­pü­lé­sek kö­zé zárt – szlo­vák te­le­pes fal­vak­ra is? Er­re lás­sunk né­hány szá­mot a 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok ered­mé­nye­i­ből! Az SNS Romhánypusztán (Lipovany) 19,28%-ot, Sá­tor­osbányán (Šiatorská Bukovinka) 21,73%-ot, Rátkapusztán (Ratka) 17,53%-ot, Bot­tovón 11,20%-ot szer­zett. Át­la­gon fe­lü­li ered­ményt ért el ezek­ben a fal­vak­ban a Smer és a HZDS is, sőt a HZDS Rátkapusztán 40,28%-nyi sza­va­za­tot gyűj­tött be.
Mi le­het en­nek az oka? Az egyik ok nyil­ván a kon­zer­va­tí­vabb, vi­dé­ki tra­dí­ci­ók­ban rej­lik: rész­ben ezért ta­pasz­tal­ha­tó itt ak­ko­ra el­to­ló­dás még a ma­gyar vá­ro­sok­ban élő (kon­zer­va­tí­vabb, el­szi­ge­telt­sé­gük miatt fruszt­rált, hely­ze­tük­kel elé­ge­det­len, a ma­gyar do­mi­nan­ci­á­val ki­bé­kü­let­len) szlo­vá­kok sza­va­zá­si kép­le­te­i­hez vi­szo­nyít­va is.
A nem­ze­ti po­pu­lis­ta pár­tok ek­ko­ra si­ke­re a „matrjozska” jel­le­gű te­rü­le­ten, va­la­mint az et­ni­kai ha­tár men­tén azon­ban csak egy en­nél még na­gyobb fruszt­rá­ci­ó­val ma­gya­ráz­ha­tó. Ez pe­dig nem le­het más, mint az 1938-as tra­u­ma. Ezt a tra­u­mát de­le­gál­ják az idő­seb­bek a má­so­dik, har­ma­dik ge­ne­rá­ci­ó­ra is. Ugyan­úgy, ahogy a tri­a­no­ni tra­u­ma, il­let­ve a hon­ta­lan­ság éve­i­nek nem­ze­dék­ről nem­ze­dék­re át­adott ne­ga­tív él­mé­nye te­re­li vég­ső so­ron a par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok al­kal­má­val a ma­gya­ro­kat az MKP „vé­dő­szár­nyai” alá, ugyan­így ke­re­sik az et­ni­kai ha­tá­ron és azon be­lül élő, az eu­ró­pai ér­ték­ren­det nem is­me­rő vagy azt ne­he­zen be­fo­ga­dó szlo­vá­kok azt a po­li­ti­kai erőt, amely­ről el­hi­szik, hogy egy ha­son­ló tra­u­má­tól őket meg­vé­de­ni ké­pes.
Ös­­sze­fog­la­lás

Az et­ni­kai ha­tá­ron be­lül élő szlo­vá­kok vá­lasz­tá­si vi­sel­ke­dé­sé­nek vizs­gá­la­ta meg­mu­tat­ta, hogy nincs szig­ni­fi­káns kü­lönb­ség köz­tük és a más­hol élő szlo­vá­kok kö­zött ab­ban a te­kin­tet­ben, hogy „meg­ér­tőb­bek”, „nagy­vo­na­lúb­bak” len­né­nek a ma­gya­rok „kö­ve­te­lé­sei” iránt, il­let­ve a ma­gyar po­li­ti­kai kép­vi­se­let ál­tal hir­de­tett cé­lok iránt. Ter­mé­sze­te­sen je­len­tős kü­lönb­ség ta­pasz­tal­ha­tó a vá­ro­si és a vi­dé­ki szlo­vá­kok po­li­ti­kai pre­fe­ren­ci­ái kö­zött. A vá­ro­sok­ban élő szlo­vá­kok nagy ré­sze nyi­tott az eu­ró­pai esz­mék iránt, a de­mok­ra­ti­kus, sőt a li­be­rá­lis po­li­ti­ka fe­lé. Ne fe­led­kez­zünk meg az SDK óri­á­si si­ke­ré­ről az 1998. évi vá­lasz­tá­sok al­kal­má­val, avagy pél­dá­ul a ma­gát li­be­rá­lis­nak de­fi­ni­á­ló ANO si­ke­ré­ről a 2002. évi vá­lasz­tá­so­kon. A bal­ol­da­li be­ál­lí­tott­ság na­gyobb je­len­lé­te vi­lá­go­san meg­mu­tat­ko­zik a sze­gé­nyebb, kö­zép-szlo­vá­ki­ai és ke­let-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ók­ban. Ugyan­ak­kor a po­pu­lis­ta pár­tok tá­mo­ga­tott­sá­ga is je­len­tős, ha­bár ré­gi­ók sze­rint vál­to­zik. Po­zsony kö­zel­sé­ge és ki­su­gár­zá­sa ér­ző­dik Som­or­ján és Szencen, más­hol az 1989 előtt be­te­le­pí­tett szlo­vá­kok fruszt­rá­ci­ó­ját még nö­ve­li az MKP re­gi­o­ná­lis és he­lyi po­li­ti­ku­sa­i­nak nem elég­gé meg­fon­tolt po­li­ti­zá­lá­sa. Kü­lön ka­te­gó­ri­át ké­pez­nek a ma­gyar töm­bön be­lül el­he­lyez­ke­dő zárt szlo­vák fa­lu­si kö­zös­sé­gek. Ezek az ös­­szes ed­di­gi par­la­men­ti, hely­ha­tó­sá­gi, re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti vagy köz­tár­sa­sá­giel­nö­k-vá­lasz­tá­son, il­let­ve nép­sza­va­zás al­kal­má­val tö­ret­le­nül ki­tar­tot­tak a po­pu­lis­ta pár­tok, a nem­ze­ti po­pu­lis­ta po­li­ti­ku­sok vagy az izolacionalista esz­mék tá­mo­ga­tá­sa mel­lett. Ez a vi­sel­ke­dés nagy va­ló­szí­nű­ség­gel ös­­sze­füg­gés­be hoz­ha­tó a Fel­vi­dék 1938-as vis­­sza­csa­to­lá­sá­ból szár­ma­zó tra­u­má­val.
Min­dent egy­be­vet­ve meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy az MKP-re na­gyon kis arány­ban sza­vaz­nak szlo­vá­kok. Ugyan­ez meg­ál­la­pít­ha­tó for­dí­tott vi­szony­lat­ban is. Ez vál­to­zást je­lent az 1994. évi és az 1998. évi vá­lasz­tá­sok­hoz ké­pest, ami­kor nagy­szá­mú ma­gyar sza­va­zott a bal­ol­da­li pár­tok­ra, il­let­ve az SDK-ra. An­nak az igény­nek és el­kép­ze­lés­nek, ame­lyet né­hány ma­gyar po­li­ti­kus oly­kor meg­fo­gal­maz, hogy az MKP tör­jön ki az et­ni­kai párt kény­szer­zub­bo­nyá­ból, és vál­jon re­gi­o­ná­lis párt­tá, nincs be­fo­ga­dó táp­ta­la­ja és lét­jo­go­sult­sá­ga. Az sem vi­lá­gos, ho­gyan ha­tá­rol­ha­tó be az a ré­gió, amely­nek ér­de­ke­it kép­vi­sel­ni kí­ván­ná az MKP, ha nem akar­ja meg­vál­toz­tat­ni az or­szág te­rü­le­ti-köz­igaz­ga­tá­si fel­osz­tá­sát.
Dél-Szlo­vá­ki­á­ban az egyik leg­sú­lyo­sabb meg­ol­dat­lan prob­lé­ma a he­lyi és a re­gi­o­ná­lis ki­sebb­sé­gi ér­dek­kép­vi­se­let és ér­dek­ér­vé­nye­sí­tés köl­csö­nö­sen elő­nyös mód­ja. Je­len ál­la­po­tok kö­zött ugyan­is ott, ahol (és ami­kor) a szlo­vá­kok van­nak több­ség­ben, ők majorizálják a ma­gya­ro­kat, ahol (és ami­kor) vi­szont a ma­gya­rok van­nak több­ség­ben, ők játs­­szák el a he­ge­món sze­re­pét. En­nek a kér­dés­nek a ren­de­zé­se nem (csak­) a jó­in­du­lat vagy a po­li­ti­kai aka­rat dol­ga, ha­nem az in­téz­mé­nyek és a me­cha­niz­mu­sok ki­ala­kí­tá­sá­nak, ki­épí­té­sé­nek ügye. Az et­ni­kai vi­szo­nyo­kat a leg­jobb és leg­cél­ra­ve­ze­tőbb vi­lá­gos ke­re­tek, sza­bály­rend­sze­rek kö­zé he­lyez­ni. Hos­­szú tá­von ez sok­kal elő­nyö­sebb és ki­fi­ze­tő­dőbb, mint a po­li­ti­kai cse­re­be­re, ami­kor a párt ha­tal­mon van, il­let­ve a sé­rel­mi po­li­ti­zá­lás, ami­kor nincs ha­tal­mon.
Ne­héz meg­ítél­ni, van-e még Dél-Szlo­vá­ki­á­ban re­a­li­tá­sa egy olyan mo­dell­nek, amely pél­dá­ul egy sváj­ci két­nyel­vű kan­ton min­tá­já­ra len­ne ki­ala­kít­va. Az a tény, hogy a 2001-es köz­igaz­ga­tá­si re­form so­rán nem si­ke­rült hely­re­hoz­ni az 1996-os te­rü­le­ti át­ren­de­zés „vét­ke­it” a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók­kal szem­ben, nagy­ban csök­ken­ti az ilyen meg­ol­dás esé­lye­it.
2006 őszi és té­li hó­nap­ja­i­ban szá­mos kon­fe­ren­cia, szim­pó­zi­um, kul­tu­rá­lis ese­mény zaj­lott, amely a szlo­vák–ma­gyar vi­szony je­le­né­vel és jö­vő­jé­vel fog­lal­ko­zott. Ezek kö­zé tar­to­zott a Szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok: ho­gyan to­vább? cí­mű nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­cia, amely a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet meg­ala­ku­lá­sá­nak 10. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból ke­rült meg­ren­de­zés­re. Az egyik fő üze­ne­te ezek­nek a ren­dez­vé­nyek­nek az, hogy kez­de­mé­nyez­ni kell az ér­tel­mes, nyi­tott, őszin­te szlo­vák–ma­gyar pár­be­szé­det, köl­csö­nö­sen ki kell be­szél­nünk a gond­ja­in­kat, az ag­go­dal­ma­in­kat, a fruszt­rá­ci­ó­in­kat és a tra­u­má­in­kat. Na­gyobb sze­re­pet kell kap­nia az ön­ref­le­xi­ó­nak, az ön­vizs­gá­lat­nak és az em­pá­ti­á­nak – még­pe­dig mind­két ol­da­lon. A szlo­vák fél­nek (a szlo­vák ál­lam­nak) be kell lát­nia, hogy amen­­nyi­ben ko­mo­lyan hir­de­ti azt, hogy a ma­gyar ki­sebb­ség­nek jo­ga van az iden­ti­tás meg­őr­zé­sé­re és ápo­lá­sá­ra, eh­hez hos­­szú tá­von kell sza­va­tol­ni a szük­sé­ges in­téz­mé­nyi és jo­gi hát­te­ret, ami pil­la­nat­nyi­lag nincs ma­ra­dék­ta­la­nul meg. A ma­gyar po­li­ti­ká­nak (és az ér­tel­mi­ség­nek) to­vább­ra is tisz­tá­ban kell len­nie az­zal, hogy szö­vet­sé­ge­sek nél­kül nem tud­ja meg­va­ló­sí­ta­ni el­kép­ze­lé­se­it. Az MKP et­ni­kai párt ma­rad, ami nem bűn, azon­ban a ma­gyar­sá­got tá­gab­ban kell ér­tel­mez­nie, mint ed­dig. A ma­gyar tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai elit­nek nem­csak a tömb­ma­gyar­ság­ra sza­bad gon­dol­nia – amely­nek sza­va­zó­tá­bo­ra még leg­alább két vá­lasz­tá­son biz­to­sít­ja a párt ve­ze­té­sé­nek a par­la­men­ti bár­sony­szé­ke­ket –, ha­nem az et­ni­ka­i­lag ve­gyes te­rü­le­te­ken élők­re, az et­ni­kai ha­tár mö­gé szo­rul­tak­ra, a ket­tős iden­ti­tá­sú­ak­ra, a ve­gyes há­zas­ság­ban élők­re, a szlo­vák is­ko­lá­kat lá­to­ga­tó ma­gyar gye­re­kek­re, di­á­kok­ra is.
Ru­dolf Chmel, Cseh­szlo­vá­kia utol­só bu­da­pes­ti nagy­kö­ve­te (1990–1992 kö­zött töl­töt­te be ezt a posz­tot) több he­lyen is el­mond­ta, hogy a szlo­vák–ma­gyar vi­szony ala­ku­lá­sa el­ső­sor­ban bel­ügy – te­hát a szlo­vá­kok és a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok „ki­egye­zé­sé”-nek, meg­bé­ké­lé­sé­nek, a köl­csö­nös elő­nyös­sé­gen ala­pu­ló meg­ol­dás őszin­te ke­re­sé­sé­nek a függ­vé­nye. Eb­ből a fo­lya­mat­ból nyil­ván ki kell ven­ni­ük a ré­szü­ket a po­li­ti­ku­sok­nak, de a pol­gá­ri tár­sa­da­lom­ra, a ci­vil szer­ve­ző­dé­sek­re, az ér­tel­mi­ség­re is ko­moly fel­adat há­rul.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Bor­dás Sándor–Friè, Pavol–Haidová, Katarína–Hunèík Pé­ter–Ró­bert Máthé 1995. El­len­pró­bák. A szlo­vák–ma­gyar vi­szony vizs­gá­la­ta szo­ci­o­ló­gi­ai és etnopszichológiai mód­sze­rek­kel. Dunaszerdahely, Nap Ki­adó.
Bor­dás Sándor–Hunèík Pé­ter 1999. FER (Fe­szült­ség-elő­re­jel­ző rend­szer). Pozsony–Du­naszer­dahely, Márai Sán­dor Alapítvány–Nap Ki­adó.
Bú­to­ra, Martin – Bútorová, Zora – Mesežnikov, Grigoorij (ed.) 1999. Slovenské vo¾by 1998. Kto? Preèo? Ako? Bratislava, Inštitút pre verejné otázky.
Do­há­nyos Róbert–Lelkes Gá­bor–Tóth Kár­oly 2006. Nem­ze­ti és et­ni­kai ki­sebb­sé­gek Szlo­vá­ki­á­ban 2005. Somorja, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet.
Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (szerk.) 2004. Ös­­sze­fog­la­ló je­len­tés. A rend­szer­vál­tás­tól az eu­ró­pai uni­ós csat­la­ko­zá­sig (1989–2004). Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó. /Magyarok Szlovákiában, 1./
Gyurgyík Lász­ló 2004. A ma­gyar­ság de­mog­rá­fi­ai, te­le­pü­lés- és tár­sa­da­lom­szer­ke­ze­té­nek vál­to­zá­sai. In Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (szerk.): Ös­­sze­fog­la­ló je­len­tés. A rend­szer­vál­tás­tól az eu­ró­pai uni­ós csat­la­ko­zá­sig (1989–2004). Somorja–Dunaszer­da­hely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó, 2004, 141–182. p. /Magyarok Szlovákiában, 1./
Hor­váth Gyu­la (szerk.) 2004. Dél-Szlo­vá­kia. Bu­da­pest–Pécs, MTA–Regionális Ku­ta­tá­sok Köz­pont­ja.
Hunèík, Pé­ter (ed.) 2000. Confidence Bu­il­ding in the Carpathian Basin. Bratislava, Sán­dor Márai Foundation.
Krivý, Vla­di­mír – Feglová, Viera – Balko, Daniel 1996. Slovensko a jeho regióny: sociokultúrne súvislosti volebného správania. Bratislava, Nadácia Médiá.
Krivý, Vla­di­mír 2002a. Výsledky parlamentných volieb 2002. In: Kol­lár, Miroslav – Mesežnikov, Grigorij (ed.): Slovensko 2002. Bratislava, IVO, 127–153. p.
Krivý, Vla­di­mír 2002b. Regionálne vo¾by 2001 – analýza výsledkov. In: Mesežnikov, Grigorij – Nižòanský, Vik­tor (ed.): Reforma verejnej správy na Slovensku 1998–2002. Súvislosti, akt­éri, vo¾by. Bratislava, IVO, 201–249. p.
Lampl Zsu­zsan­na 2006. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 8. évf. 4. sz.
Öllös Lász­ló 2006. A Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja a 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok után. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 8. évf. 4. sz. 25–36. p.
Petőcz Kál­mán 1998. Vá­lasz­tá­sok és fel­osz­tá­sok. Dunaszerdahely, Fó­rum Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Si­mon, At­ti­la (ed.) 2005. Mýty a predsudky v dejinách. Šamorín–Dunajská Streda, Fó­rum Inštitút pre výskum menšín–Lilium Aurum.
Szar­ka Lász­ló 2004. Ki­sebb­sé­gi több­párt­rend­szer és kö­zös­ség­épí­tés (A szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­kai pár­tok mű­kö­dé­se 1989–1998 kö­zött). In Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (szerk.): Ös­­sze­fog­la­ló je­len­tés. A rend­szer­vál­tás­tól az eu­ró­pai uni­ós csat­la­ko­zá­sig (1989–2004). Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó, 2004, 79–103. p. /Magyarok Szlo­vá­ki­á­ban, 1./
Vo¾by do Národnej rady Slovenskej republiky konané 30. 9. a 1. 10. 1994. Výsledky hlasovania pod¾a obcí 1994. Bratislava, Štatistický úrad Slovenskej republiky.
Výsledky hlasovania vo vo¾bách do Národnej rady Slovenskej republiky 25.–26. september 1998 1998. Bratislava, Štatistický úrad Slovenskej republiky.
www.komarno.sk
www.statistics.sk/struk/volby.htm
www.statistics.sk/ref2000/index.html
www.statistics.sk/ref2003/default.html
www.statistics.sk/ref2004

Szinek Kénesy Marianna – Orbán Elvira – Juhász Attila: Családtámogatás a szlovák közpolitikában

1. Be­ve­ze­tés

A rend­szer­vál­tást kí­sé­rő gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi for­du­lat az ön­meg­va­ló­sí­tás le­he­tő­sé­gét kí­nál­ta a fi­a­tal ge­ne­rá­ci­ók­nak és ez­zel pár­hu­za­mo­san az in­di­vi­du­a­liz­mus el­ter­je­dé­sét hoz­ta ma­gá­val. A csa­lá­di ma­ga­tar­tás­ban erős el­to­ló­dás ész­lel­he­tő a ki­lenc­ve­nes évek ele­jé­től a nyu­gat-eu­ró­pai csa­lád­mo­dell fe­lé, mely­nek kí­sé­rő je­len­sé­gei töb­bek kö­zött az ala­csony szü­le­tés­szám, a gyer­mek­vál­la­lá­si kor ki­to­ló­dá­sa, a há­zas­ság­kö­té­sek szá­má­nak csök­ke­né­se, és ez­zel egy időben a há­zas­ság in­téz­mé­nyé­nek gyen­gü­lé­se.
A ked­ve­zőt­len de­mog­rá­fi­ai vál­to­zá­sok ered­mé­nye­kép­pen Szlo­vá­kia né­pes­sé­ge a je­len­le­gi ter­mé­keny­sé­gi szint mel­lett szük­ség­sze­rű­en fogy. Amen­­nyi­ben a tár­sa­da­lom azt kí­ván­ja, hogy fenn­ma­rad­jon, fel­tét­le­nül meg kell ke­res­nie a mód­ját, hogy az egy­mást kö­ve­tő nem­ze­dé­kek lét­szá­ma biz­to­sít­sa az egy­sze­rű rep­ro­duk­ci­ót. Az ala­csony gyer­mek­szám a né­pe­se­dés csök­ke­né­se mel­lett to­váb­bá szá­mos olyan gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi prob­lé­mát te­remt­het, me­lyek­nek mes­­sze­me­nő ha­tá­sai má­ig nem kel­lő­kép­pen tisz­tá­zot­tak. Va­jon meg le­het-e for­dí­ta­ni ezt a fo­lya­ma­tot és mi­lyen mó­don?
A ta­nul­mány el­ső­sor­ban a fen­ti kér­dé­sek­re ku­tat­ja a vá­laszt. Az el­ső rész a csa­lá­dok de­mog­rá­fi­ai és szo­ci­á­lis-gaz­da­sá­gi hely­ze­té­vel fog­lal­ko­zik; a má­so­dik rész a csa­lád­tá­mo­ga­tó in­téz­ke­dé­sek fel­osz­tá­sát, cél­ja­it és le­het­sé­ges ha­tá­sa­it mu­tat­ja be; a har­ma­dik rész a szlo­vák köz­po­li­ti­ka csa­lád­tá­mo­ga­tó ele­me­it tár­ja fel, kü­lön ki­tér­ve az adó­rend­szer vál­to­zá­sa­i­nak ha­tá­sá­ra az egyes ki­tün­te­tett csa­lád­mo­del­lek ese­té­ben.

2. Csa­lá­dok de­mog­rá­fi­ai hely­ze­te Szlo­vá­ki­á­ban

A ke­let-kö­zép-eu­ró­pai ré­gió or­szá­ga­i­hoz ha­son­ló­an Szlo­vá­kia is óri­á­si de­mog­rá­fi­ai vál­to­zá­sok­nak le­he­tett szem­ta­nú­ja az ál­la­mi szo­ci­a­liz­mus­ból a pi­ac­gaz­da­ság­ba va­ló át­me­ne­tet kö­ve­tő­en. A né­pes­ség ös­­sze­té­tel­ének ala­ku­lá­sa in­do­kolt­tá, sőt meg­ke­rül­he­tet­len­né tet­te a csa­lád­tá­mo­ga­tá­si rend­sze­rek és a csa­lád­po­li­ti­ka új­ra­for­má­lá­sát. Az egyik leg­szem­be­tű­nőbb kí­sé­rő­je a vál­to­zá­sok­nak a csök­ke­nő szü­le­té­si arány volt: a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en a posztszocialista ál­la­mok­ban je­gyez­ték a vi­lá­gon a leg­ala­cso­nyabb ter­mé­keny­sé­gi mu­ta­tó­kat: a ré­gi­ó­ban az egy nő­re eső él­ve szü­le­té­sek át­la­ga 2,00-ról 1,3-ra esett vis­­sza1 (Rostgaard 2004). Szlo­vá­ki­á­ban az UNICEF ada­tai sze­rint 2004-ben a ter­mé­keny­sé­gi mu­ta­tó még ezt az át­la­got sem ér­te el a ma­ga 1,2-es ér­té­ké­vel.2

2.1. Csök­ke­nő szü­le­tés­szám

A szlo­vá­ki­ai la­kos­ság de­mog­rá­fi­ai vi­sel­ke­dé­sé­nek komp­lex vál­to­zá­sa a szü­le­té­si arány­szám ala­ku­lá­sá­nak je­len­le­gi fo­lya­ma­tá­val is jel­le­mez­he­tő. A szü­le­té­sek szá­má­nak csök­ke­né­se egy­ben ös­­sze­fo­nó­dik a ha­gyo­má­nyos csa­lád­mo­dell gyen­gü­lé­sé­vel, en­nek el­le­né­re a gyer­mek­vál­la­lás mind­má­ig el­ső­sor­ban a csa­lád kö­te­lé­ke­in be­lül tör­té­nik.
A het­ve­nes évek­ben Eu­ró­pa a de­mog­rá­fi­ai fo­lya­ma­to­kat te­kint­ve is ket­té­sza­kadt: míg nyu­ga­ton a há­zas­sá­gok szá­má­hoz ha­son­ló­an a szü­le­té­si arány­szám is csök­ken­ni kez­dett, és ez­zel egyidőben a gyer­mek­vál­la­lás idő­pont­ja is ki­to­ló­dott; ad­dig Ke­let-Eu­ró­pá­ra ma­gas szü­le­té­si arány­szám és az anyák vi­szony­lag fi­a­tal ko­ra volt jel­lem­ző. Szlo­vá­ki­á­ban a het­ve­nes évek­ben erős pronatalista ál­la­mi po­li­ti­ka ér­vé­nye­sült: az ál­lam szo­ci­á­lis és la­kás­po­li­ti­ká­ján ke­resz­tül kí­ván­ta erő­sí­te­ni a csa­lád in­téz­mé­nyét, a csa­lá­di ér­té­ke­ket és tá­mo­gat­ni a gyer­me­kes csa­lá­do­kat, me­lyet töb­bek kö­zött a tö­me­ges la­kás­épí­té­sek, a fi­a­tal há­za­so­kat tá­mo­ga­tó ked­vez­mé­nyes köl­csö­nök, az anya­sá­gi sza­bad­ság meg­hos­­szab­bí­tá­sa, a csa­lá­di pót­lék eme­lé­se és az óvo­dák és böl­cső­dék szá­má­nak eme­lé­se kí­sért. A ked­ve­ző csa­lád­po­li­ti­kai rend­szer­nek kö­szön­he­tő­en nőtt a gyer­mek­vál­la­lá­sok szá­ma csak­úgy, mint a kü­lön­bö­ző szü­le­té­si mu­ta­tók.
A rend­szer­vál­tást kí­sé­rő tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai vál­to­zá­sok ki­ha­tot­tak a la­kos­ság gyer­mek­vál­la­lá­si vi­sel­ke­dé­sé­re, mely kö­ze­led­ni kez­dett a nyu­gat-eu­ró­pai mo­dell­hez. A pi­ac­gaz­da­ság­ra va­ló át­té­rést olyan, ed­dig nem is­mert je­len­sé­gek kö­vet­ték, mint az emel­ke­dő mun­ka­nél­kü­li­ség és a ma­gas inf­lá­ció. Az in­di­vi­du­a­liz­mus tér­hó­dí­tá­sa és a ha­té­kony fo­gam­zás­gát­ló mód­sze­rek be­ve­ze­té­se to­vább erő­sí­tet­te a csa­lá­dok meg­gyen­gült gaz­da­sá­gi-szo­ci­á­lis hely­ze­té­nek ne­ga­tív ha­tá­sát a la­kos­ság ter­mé­keny­sé­gi ma­ga­tar­tá­sá­ra.
En­nek nyo­mán a ter­mé­keny­ség a ki­lenc­ve­nes évek ele­jén ra­di­ká­li­san vis­­sza­esett. A leg­in­ten­zí­vebb csök­ke­nést 1993–1995 kö­zött je­gyez­ték – eb­ben az idő­szak­ban az él­ve szü­le­té­sek szá­ma meg­kö­ze­lí­tő­leg 12 ezer­rel esett vis­­sza, a ter­mé­keny­ség pe­dig 21,2%-kal csök­kent (Pilinská 2004). A 2001-es év víz­vá­lasz­tó­nak szá­mít Szlo­vá­kia la­kos­sá­gá­nak de­mog­rá­fi­ai ala­ku­lá­sá­ban: eb­ben az év­ben elő­ször nem nö­ve­ke­dett, ha­nem 844 sze­mél­­lyel csök­kent a ter­mé­sze­tes nép­sza­po­ru­lat. 2003-tól mind az él­ve szü­le­té­sek szá­ma, mind a ter­mé­keny­ség nö­vek­vő ten­den­ci­át mu­tat: 2004-ben 53 958 gyer­mek szü­le­tett, az egy nő­re szá­mí­tott tel­jes ter­mé­keny­sé­gi arány­szám 1,24 volt – a gyer­mek­vál­la­lás­ban be­állt ked­ve­ző for­du­lat el­le­né­re azon­ban Szlo­vá­kia je­len­leg is a leg­ki­sebb ter­mé­keny­ség­gel ren­del­ke­ző or­szá­gok kö­ré­be so­rol­ha­tó.3 A szü­le­tés­szám csök­ke­né­sé­nek hát­te­ré­ben nem ki­zá­ró­lag a la­kos­ság ér­ték­ren­di vál­to­zá­sát kell ke­res­nünk: a csa­lá­dok vál­to­zat­la­nul gyermekcentrikus be­ál­lí­tott­sá­gú­ak, nem jel­lem­ző az aka­rat­la­gos gyer­mek­te­len­ség, a csa­lá­dok je­len­tős ré­sze azon­ban to­vább­ra is az egy-, leg­fel­jebb a két­gyer­me­kes csa­lád­mo­dell meg­va­ló­sí­tá­sá­ra tö­rek­szik (Matulník – Ritomský – Pastor 2003).

2.2. A csa­lád­ala­pí­tást és gyer­mek­vál­la­lást be­fo­lyá­so­ló de­mog­rá­fi­ai és tár­sa­dal­mi té­nye­zők

2.2.1. Szü­lők csa­lá­di ál­la­po­ta – há­za­so­dás és al­ter­na­tív együtt­élé­si for­mák

Szlo­vá­ki­á­ban a há­zas­ság még min­dig az együtt­élés leg­el­ter­jed­tebb for­má­ja, an­nak el­le­né­re, hogy az utób­bi évek­ben a pár­kap­cso­la­tok más for­mái is egy­re el­ter­jed­teb­bek. A há­zas­ság­kö­té­sek ala­ku­lá­sa több év­ti­ze­den ke­resz­tül két fő té­nye­ző kom­bi­ná­ci­ó­já­val volt jel­le­mez­he­tő: a há­zas­ság­kö­té­sek szá­má­nak nö­ve­ke­dé­sé­vel, va­la­mint a há­za­su­lan­dó fe­lek fi­a­tal ko­rá­val. Mi­u­tán má­ig a há­zas­ság kö­te­lé­ke­in be­lül szü­le­tik a leg­több gyer­mek, a há­zas­ság­kö­té­sek szá­má­nak vizs­gá­la­ta a csa­lá­dok vi­sel­ke­dé­sé­nek és hely­ze­té­nek elem­zé­sé­vel fog­lal­ko­zó ta­nul­má­nyo­zá­sok hom­lok­te­ré­ben áll.
A má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en a há­zas­ság­kö­té­sek szá­ma Eu­ró­pa-szer­te nö­ve­ke­dett. A nö­ve­ke­dé­si hul­lám egé­szen a hat­va­nas évek kö­ze­pé­ig tar­tott, ami­kor a la­kos­ság fej­lő­dé­sé­ben jel­leg­ze­tes for­du­lat kö­vet­ke­zett be: míg Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban a há­zas­ság­kö­té­sek szá­ma csök­ke­nés­nek in­dult, ad­dig Szlo­vá­ki­á­ban, más kom­mu­nis­ta rend­sze­rű or­szá­gok­hoz ha­son­ló­an, a há­zas­ság­kö­té­sek szá­ma to­vább nö­ve­ke­dett; és ez­zel egy időben fo­ko­za­to­san csök­kent a há­za­su­lan­dó fe­lek élet­ko­ra. A het­ve­nes nyolc­va­nas éve­ket a há­zas­sá­gi ma­ga­tar­tás ki­egyen­sú­lyo­zott­sá­ga jel­le­mez­te. A leg­na­gyobb há­za­su­lá­si haj­lan­dó­sá­got eb­ben az idő­szak­ban mind­két nem ese­té­ben a 20–24 éves ko­rú­ak mu­tat­ták, öt­éves in­ter­val­lu­mo­kat ös­­sze­ha­son­lít­va a leg­ma­ga­sabb há­zas­sá­gi arányt 1975-ben je­gyez­ték.
A há­zas­ság­kö­té­sek in­ten­zi­tá­sá­nak a csök­ke­né­se, mely az új tár­sa­dal­mi vi­szo­nyok­ra va­ló re­ak­ci­ó­ként fog­ha­tó fel, a leg­mar­kán­sab­ban a ki­lenc­ve­nes évek el­ső fe­lé­ben je­lent­ke­zett. A há­zas­ság­kö­té­sek szá­ma 1990-től 2001-ig csök­ke­nő ten­den­ci­át mu­ta­tott: 2001-ben je­gyez­ték 1920 óta a leg­ala­cso­nyabb há­za­so­dá­si arányt. A há­zas­sá­gi arány csök­ke­né­se a vál­to­zá­so­kat kö­ve­tő évek­ben szo­ro­san ös­­sze­füg­gött az ál­lam gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi transz­for­má­ci­ó­já­val, me­lye­ket nö­vek­vő ház­tar­tá­si ki­adá­sok, a szo­ci­á­lis po­li­ti­ka re­form­ja, a fi­a­tal há­za­sok­nak nyúj­tott ked­vez­mé­nyes hi­te­lek meg­szün­te­té­se, va­la­mint a tö­me­ges la­kás­épí­té­sek le­ál­lí­tá­sa jel­lem­zett. 2002-től a há­zas­ság­kö­té­sek in­ten­zi­tá­sa új­ra nö­vek­vő ten­den­ci­át mu­tat.4
A há­zas­sá­gok fel­épí­té­se hos­­szú ide­je két fő jel­lem­ző­vel ír­ha­tó le. Az el­ső a há­zas­sá­gok ho­mo­ge­ni­zá­ló­dá­sa a há­za­su­lan­dó fe­lek is­ko­lá­zott­sá­gát te­kint­ve, más sza­vak­kal gyak­rab­ban lép­nek há­zas­ság­ra azo­nos is­ko­lá­zott­ság­gal ren­del­ke­ző pá­rok. 1990-ben az azo­nos is­ko­lá­zott­ság­gal ren­del­ke­ző fe­lek ál­tal kö­tött há­zas­sá­gok az eb­ben az év­ben jegy­zett há­zas­sá­gok 50%-át tet­ték ki, ez az arány 2004-re 62,8%-ra emel­ke­dett. A má­so­dik jel­lem­ző a kö­zép­is­ko­lai, il­let­ve a fel­ső­fo­kú vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző la­kos­ság há­zas­ság­kö­té­si ará­nyá­nak nö­ve­ke­dé­se, ami ös­­sze­füg­gés­ben áll a la­kos­ság is­ko­lá­zott­sá­gi szint­jé­nek nö­ve­ke­dé­sé­vel (Pilinská 2004).
A há­zas­sá­gon kí­vü­li pár­kap­cso­la­tok egy­re el­ter­jed­tebb és tár­sa­dal­mi­lag el­fo­ga­dot­tabb for­mái az együtt­élés­nek. A há­zas­ság­tól az együtt­élé­sig va­ló el­to­ló­dás a csa­lá­di ma­ga­tar­tás­ban meg­fi­gyel­he­tő egyik leg­na­gyobb vál­to­zás. Szlo­vá­ki­á­ban a rend­szer­vál­tá­sig az együtt­élés mint a há­zas­ság al­ter­na­tí­vá­ja csu­pán egye­dül­ál­ló ese­tek­ben for­dult elő, tük­röz­ve a nyil­vá­nos­ság el­uta­sí­tó vé­le­mé­nyét az együtt­élés al­ter­na­tív, há­zas­sá­gon kí­vü­li mód­ja­i­val szem­ben – a tar­tós pár­kap­cso­la­tok egyet­len el­fo­ga­dott for­má­já­nak a há­zas­ság szá­mí­tott. A há­zas­ság­ról va­ló dön­tés­ben je­len­tős sze­re­pet ját­szott to­váb­bá az ak­tu­á­lis la­kás­po­li­ti­ka, mely a há­zas­tár­sa­kat előny­ben ré­sze­sí­tet­te az egye­dül­ál­ló kér­vé­nye­zők­kel szem­ben.

2.2.2. Vá­lás

A vá­lá­sok szá­ma Szlo­vá­ki­á­ban a má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en fo­lya­ma­to­san nö­ve­ke­dett; míg Eu­ró­pá­ban a hat­va­nas évek­től je­gyez­ték a vá­lá­sok szá­má­nak je­len­tős nö­ve­ke­dé­sét, Szlo­vá­ki­á­ban egy év­ti­zed­del ké­sőbb, a het­ve­nes évek­ben in­dult meg ez a fo­lya­mat. Mint a há­zas­ság­kö­té­sek szá­má­nak elem­zé­se­kor lát­tuk, a het­ve­nes évek ele­jén ki­emel­ke­dő­en sok há­zas­sá­got kö­töt­tek, a vá­lá­sok ugyan­ezen év­ti­zed­ben, il­let­ve a kö­vet­ke­ző­ben el­ső­sor­ban eze­ket, a fi­a­ta­lon kö­tött há­zas­sá­go­kat érin­tet­ték. Sta­tisz­ti­kai ada­tok ta­nús­kod­nak ró­la, hogy a há­zas­sá­gok tö­ré­ke­nyeb­bek, mint va­la­ha: míg Szlo­vá­ki­á­ban 1970-ben 100 há­zas­ság­kö­tés­re 9,5 vá­lás ju­tott, ad­dig 2001-ben ez az ér­ték 43,7-re emel­ke­dett.5 A leg­több vá­lást 2002-ben modták ki, ek­kor szá­muk a 11 ez­res ha­tárt sú­rol­ta.
A nők és a fér­fi­ak kö­zöt­ti tár­sa­dal­mi vi­szony az utób­bi év­ti­ze­dek­ben alap­ve­tő vál­to­zá­so­kon ment ke­resz­tül. A női eman­ci­pá­ció, a li­be­ra­li­zá­ci­ós fo­lya­ma­tok, a mun­ka­vi­szony­ok és mun­ka­vál­la­lók kö­ré­nek meg­vál­to­zá­sa, a nők pénz­ügyi önál­ló­so­dá­sa, a val­lás csök­ke­nő be­fo­lyá­sa a ne­mek sze­re­pé­nek át­ér­té­ke­lő­dé­sé­hez ve­ze­tett. A há­zas­ság idő­sebb kor­ra ha­lasz­tá­sa és a há­za­su­lan­dó fe­lek is­ko­lá­zott­sá­gi szint­jé­nek nö­ve­ke­dé­se alap­ján azt vár­hat­nánk, hogy a pá­rok fel­ké­szül­teb­ben, éret­teb­ben lép­nek frigy­re egy­más­sal, ami ala­cso­nyabb vá­lá­si arány­szá­mot in­du­kál­na. A skan­di­náv or­szá­gok ta­pasz­ta­la­tai azon­ban ezt a fel­te­vést nem tá­maszt­ják alá, épp el­len­ke­ző­leg, azt mutaják, hogy a vá­lá­sok szá­má­nak csök­ke­né­sé­vel a kö­zel­jö­vő­ben Szlo­vá­ki­á­ban sem szá­mol­ha­tunk.

2.2.3. A gyer­mek­vál­la­lá­si kor ki­to­ló­dá­sa

A csa­lád­ala­pí­tá­si szo­ká­so­kat hos­­szú év­ti­ze­de­ken ke­resz­tül a há­za­su­lan­dó fe­lek fi­a­tal ko­ra és a fi­a­tal­ko­ri gyer­mek­vál­la­lás jel­le­mez­te. En­nek a fo­lya­mat­nak a vál­to­zá­sai már a rend­szer­vál­tás előtt meg­je­len­tek, azon­ban csu­pán a ki­lenc­ve­nes évek­ben vál­tak egy­re meg­ha­tá­ro­zób­bá. A szü­lő nők kor­ös­­sze­té­tel­ében je­len­tős vál­to­zá­so­kat fi­gyel­he­tünk meg: míg a het­ve­nes és nyolc­va­nas évek­ben a 20–22 éves kor­osz­tály kö­ré­ben je­gyez­ték a leg­ma­ga­sabb ter­mé­keny­sé­get, ad­dig a ki­lenc­ve­nes évek­ben erő­sen vis­­sza­esett a fi­a­ta­lok gyer­mek­vál­la­lá­si ked­ve, ami­nek kö­vet­kez­té­ben jó­val ki­sebb arány­ban szü­le­tik meg az el­ső 1-2 gyer­mek a nők 25 éves ko­rá­ig6 (Pilinská 2004). Egy­re mar­kán­sab­ban raj­zo­lód­nak ki an­nak a fo­lya­mat­nak a kör­vo­na­lai, mi­sze­rint a ter­mé­keny­ség csök­ke­né­sét az anyák „öre­ge­dé­se” kí­sé­ri.

2.2.4. Munkaerőpiaci konf­lik­tu­sok

Az anyák és ter­hes nők mun­ka­he­lyi diszk­ri­mi­ná­ci­ó­ja fon­tos prob­lé­ma, mi­vel a gyer­me­ket vál­lal­ni ké­pes ko­rú nők ad­ják Szlo­vá­ki­á­ban a mun­ka­erő 46%-át.7 Ál­ta­lá­nos, hogy egy­re több nő ha­laszt­ja ké­sőb­bi idő­pont­ra a gyer­mek­vál­la­lást, ami­kor már mun­ka­he­lyi cél­jai és kar­ri­er­je biz­to­sít­va van­nak, va­la­mint pénz­ügyi­leg sta­bil hát­tér­rel ren­del­ke­zik. A fog­lal­koz­ta­tott anyák gyer­mek­vál­la­lá­si ked­vé­nek csök­ke­né­se egy­ér­tel­mű­en ar­ra mu­tat, hogy a je­len­le­gi mun­ka­pi­a­ci kö­rül­mé­nyek nem, il­let­ve ke­vés­bé tá­mo­gat­ják a gyer­mek­vál­la­lást, mint a rend­szer­vál­tás előtt. A pi­ac­gaz­da­ság erő­sö­dé­se ke­mé­nyebb mun­ka­fel­té­te­le­ket ered­mé­nye­zett, ami ma­gá­ban is a ne­ga­tív diszk­ri­mi­ná­ció ér­zé­sét vál­tot­ta ki a le­en­dő és fi­a­tal csa­lád­anyák kö­ré­ben. A hely­ze­tet to­vább sú­lyos­bít­ják a kis­gyer­me­kes csa­lád­anyák­ról és ter­hes nők­ről ki­ala­kí­tott szte­re­o­tí­pi­ák (az ál­la­po­tos nő ke­vés­bé kom­pe­tens mun­ka­kör­ében, ki­sebb pro­duk­ti­vi­tá­sú és még so­rol­hat­nánk). Egy­re több nő ér­zi azt, hogy a gyer­mek­vál­la­lás csök­ken­ti az anya mun­ka­erő-pi­a­ci esé­lye­it: a mun­ka­adók a fog­lal­koz­ta­tás­kor mér­le­ge­lik, hogy a női mun­ka­erő men­­nyi­re ter­hel­he­tő a csa­lá­di fel­ada­tok mel­lett, vár­ha­tó-e, hogy gyer­mek­vál­la­lás mi­att hos­­szabb idő­re ki­esik a mun­ká­ból, gyer­me­ke be­teg­sé­ge mi­att hi­ány­zik stb.

3. A csa­lá­dok szo­ci­á­lis-gaz­da­sá­gi hely­ze­te Szlo­vá­ki­á­ban

A Szlo­vák Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal8 ada­tai sze­rint az át­lag no­mi­nál­bé­rek 2005-ben el­ér­ték az 17 260 Sk-t, ami 2004-es ös­­sze­ha­son­lí­tás­ban 9,2%-os emel­ke­dést je­lent. A no­mi­nál­bé­rek ilyen nagy­fo­kú emel­ke­dé­sét va­ló­szí­nű­leg a ma­gán­szek­tor bér­mó­do­sí­tá­sa­i­ba be­le­fog­lalt 2004-es fo­gyasz­tói ár­in­dex (7,5%) is be­fo­lyá­sol­ta. Az át­lag re­ál­bé­rek a je­len­tő­sen ala­cso­nyabb fo­gyasz­tói árak­nak kö­szön­he­tő­en 6,3%-kal nőt­tek. 1997 óta 2005-ben je­gyez­ték a leg­na­gyobb re­ál­bér-nö­ve­ke­dést, amely a no­mi­nál­bé­rek emel­ke­dé­sén túl ös­­sze­füg­gés­ben állt az inf­lá­ció ala­cso­nyabb mér­té­ké­vel is (2005-ben 2,7%, míg 2004-ben 7,5%). A re­ál­bé­rek in­de­xe 2005 har­ma­dik ne­gyed­év­ében 1995 óta a leg­na­gyobb ér­té­ket ér­te el, ami an­­nyit je­lent, hogy egy át­lag fog­lal­koz­ta­tott 1995 óta a ke­re­se­té­ből a leg­több árut tud­ta meg­ven­ni. A megnövekedett re­ál­ke­re­se­tek ha­tás­sal vol­tak a csa­lá­dok ki­adá­sa­i­nak és fo­gyasz­tá­sá­nak ala­ku­lá­sá­ra: a ház­tar­tá­sok vég­ső fo­gyasz­tá­sa 1,7%-kal nőtt 2005 so­rán. A fo­gyasz­tói ko­sár egyes ös­­sze­te­vő­it te­kint­ve 2005-ben az elő­ző év­hez vi­szo­nyít­va leg­in­kább az ok­ta­tás­sal (32,2%) és az egész­ség­üg­­gyel (9,2%) kap­cso­la­tos ki­adá­sok nőt­tek.

1. áb­ra. Re­ál- és no­mi­nál­bé­rek ala­ku­lá­sa 1994–2005 kö­zött
szinek-tablazat-1

For­rás: www.statistics.sk.
Mi­vel a ház­tar­tá­sok kü­lön­bö­ző for­mái más-más fo­gyasz­tói szo­ká­sok­kal él­nek, ezért ér­de­mes meg­fi­gyel­ni a fo­gyasz­tói ár­in­dex ala­ku­lá­sát az egyes ház­tar­tá­sok tí­pu­sa­i­ra néz­ve. A Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal ada­tai sze­rint 2005-ben a 2004-es év­hez vi­szo­nyít­va a leg­na­gyobb mér­ték­ben a há­rom- és egy­gyer­me­kes csa­lá­dok ki­adá­sai nőt­tek (9,97%, il­let­ve 9,39%), míg a gyer­me­ket nem ne­ve­lő mun­ka­vál­la­lók ház­tar­tá­sa­i­ban a fo­gyasz­tói ki­adá­sok nö­ve­ke­dé­se je­len­tő­sen ala­cso­nyabb mér­té­ket öl­tött: 2,6%-ot ért el csu­pán.

2. áb­ra. Ház­tar­tá­sok éves be­vé­te­le és ki­adá­sa 1995–2004-ben
szinek-tablazat-2

For­rás: http://www.ueos.sk/mvrr.sr/isvov/s3/m6/catb.asp.

A sta­tisz­ti­kai mu­ta­tók a la­kos­ság je­len­tős jö­ve­del­mi dif­fe­ren­ci­ált­sá­gá­ra mu­tat­nak rá. Az egyik ol­da­lon a csa­lá­dok bi­zo­nyos tí­pu­sai anya­gi szük­ség­hely­zet­ben van­nak és nagy­ban az ál­lam szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tá­sa­i­tól füg­ge­nek (pl. a nagy­csa­lá­dos­ok vagy azon csa­lá­dok, ahol mind­két fél tar­tó­san mun­ka­nél­kü­li). A má­sik ol­da­lon olyan csa­lá­dok áll­nak, akik­nek nem je­lent ne­héz­sé­get min­den­na­pi szük­ség­le­te­ik biz­to­sí­tá­sa (ti­pi­ku­san egyes fog­lal­koz­ta­tá­si kö­rök­ben, ma­ga­sabb is­ko­lai vég­zett­ség ese­tén, ala­csony mun­ka­nél­kü­li­ség­gel ren­del­ke­ző ré­gi­ók­ban). A leg­né­pe­sebb cso­por­tot azon­ban azok a csa­lá­dok al­kot­ják, ame­lyek jö­ve­del­me­i­ket és gaz­da­sá­gi mo­dell­jü­ket te­kint­ve a szlo­vá­ki­ai át­lag­ér­ték­hez kö­zel es­nek – ese­tük­ben az élet­szük­ség­le­tek biz­to­sí­tá­sa a jö­ve­del­mük je­len­tős ré­szét fel­emész­ti.
A 2003-as Mikrocenzus ada­tai sze­rint 2002-ben a ház­tar­tá­sok 59,4%-a gyer­mek­te­len volt, 17,5%-uk egy, 16,8%-uk két gyer­me­ket ne­velt. A ház­tar­tás­ban egy sze­mély­re eső tisz­ta jö­ve­de­lem a gyer­me­ket nem ne­ve­lő ház­tar­tá­sok­ban volt a leg­ma­ga­sabb (8290 Sk), és az el­tar­tott gyer­me­kek szá­má­nak nö­ve­ke­dé­sé­vel pár­hu­za­mo­san fo­lya­ma­to­san csök­kent (az öt és több gyer­me­ket ne­ve­lő ház­tar­tá­sok ese­té­ben csu­pán 2542 Sk-t ért el). A mun­ka­vi­szony­ból szár­ma­zó be­vé­te­lek a gyer­me­ket nem ne­ve­lő ház­tar­tá­sok­ban, il­let­ve az egy­gyer­me­kes ház­tar­tá­sok­ban szin­te meg­egye­zett (5088 Sk, il­let­ve 5044 Sk). Lé­nye­ges kü­lönb­sé­get a szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tá­sok te­rén lát­ha­tunk: a gyer­me­ket nem ne­ve­lő ház­tar­tá­sok egy sze­mély­re szá­mít­va 38,5%-kal ma­ga­sabb szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tást él­vez­tek, mint az egy gyer­me­ket ne­ve­lők. A szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tá­so­kat te­kint­ve a leg­hát­rá­nyo­sabb hely­zet­ben a két- és há­rom­gyer­me­kes ház­tar­tá­sok van­nak – az ő ese­tük­ben 942 Sk, il­let­ve 978 Sk az egy sze­mély­re szá­mí­tott szo­ci­á­lis jut­ta­tá­sok ös­­sze­ge.9

1. táb­lá­zat. A ház­tar­tá­sok egy sze­mély­re szá­mí­tott be­vé­te­le az el­tar­tott gyer­me­kek szá­ma sze­rint 2002-ben
Eltartott gyermekek szma

For­rás: Mikrocenzus 2003 (www.sdf.sk/sdf_media/2004_mikrocenzus2003.pdf).

Az anya­gi szük­sé­get szen­ve­dő la­kos­ság össz­la­kos­ság­ból vett ará­nyát te­kint­ve Szlo­vá­kia meg­ala­ku­lá­sa óta 2005-ben ér­te el a leg­ala­cso­nyabb szin­tet. Ezen sze­mé­lyek szá­ma 2001-től fo­ko­za­to­san csök­ke­nő ten­den­ci­át mu­tat: a 2001-ben jegy­zett 11,5%-ról 2005-re 6,9%-ra esett vis­­sza. 2005-ben a ha­vi át­la­got te­kint­ve 175 746 sze­mély ré­sze­sült szo­ci­á­lis se­gély­ben. Eb­ből 100 928 egye­dül­ál­ló, 10 381 gyer­me­ket nem ne­ve­lő csa­lád (2004-hez vi­szo­nyít­va 19,8%-os nö­ve­ke­dés) és 64 313 gyer­me­kes csa­lád (az elő­ző év­hez vi­szo­nyít­va 3%-os csök­ke­nés). A gyer­me­kes csa­lá­do­kon be­lül a leg­na­gyobb arány­ban az egy gyer­me­ket ne­ve­lők cso­port­ja van kép­vi­sel­ve (39%), őket kö­ve­tik a két­gyer­me­kes csa­lá­dok (29,8%).

3. áb­ra. Szo­ci­á­lis se­gély­ben ré­sze­sü­lők a ház­tar­tás tí­pu­sa sze­rint 2005-ben
szinek-tablazat-4
For­rás: Správa… 2005

2. táb­lá­zat. A szo­ci­á­lis se­gély­ben ré­sze­sü­lők struk­tú­rá­ja 2004–2005-ben
szinek-tablazat-5

For­rás: Správa… 2005.

A Vi­lág­bank 2002-es fel­mé­ré­se sze­rint – 2,15 USD-s sze­gény­sé­gi kü­szö­böt vé­ve ala­pul – a szél­ső­sé­ges sze­gény­ség a la­kos­ság 2,6%-át súj­tot­ta. Ez az arány a szom­szé­dos ál­la­mok­ban jegy­zett ará­nyok két­sze­re­se. A szél­ső­sé­ges sze­gény­ség­gel el­len­tét­ben (4,3 USD-s kü­szöb mel­lett) Szlo­vá­kia ren­del­ke­zett az egyik leg­ala­cso­nyabb sze­gény­sé­gi arán­­nyal az eu­ró­pai és kö­zép-ázsi­ai ré­gi­ó­ban (a ház­tar­tá­sok 6,3%-a, a la­kos­ság 8,6%-a tar­to­zott ide)10 (World Bank 2002). Az át­lag­ház­tar­tá­sok élet­szín­vo­na­la 2002 óta ro­ha­mo­san nőtt, amely ös­­sze­füg­gés­ben áll az or­szág 1998-as pénz­ügyi vál­sá­ga után ta­pasz­tal­ha­tó nö­vek­vő gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mé­nyé­vel (míg 1999-ben a re­ál GDP 1,5%-kal nö­ve­ke­dett, 2004-ben a nö­ve­ke­dés el­ér­te az 5,5%-ot) (World Bank 2005).
A csa­lá­dok gaz­da­sá­gi hely­ze­té­nek ala­ku­lá­sát je­len­tő­sen be­fo­lyá­sol­ja a fi­a­tal, gyer­mek­vál­la­lás előtt ál­ló vagy kis­gyer­me­kes női mun­ka­erő al­kal­ma­zá­sá­val kap­cso­la­tos ne­ga­tív meg­kü­lön­böz­te­tés. A meg­vál­to­zott mun­ka­erő-pi­a­ci fel­té­te­lek mel­lett a mun­ka­adók nem haj­la­nak túl­sá­go­san a szü­lői és pro­fes­­szi­o­ná­lis sze­rep har­mo­ni­zá­lá­sa fe­lé. Azon csa­lád­po­li­ti­kai kez­de­mé­nye­zé­sek, me­lyek az édes­anyá­kat vol­tak hi­va­tot­tak vé­de­ni (egy­részt a gyer­mek­gon­do­zás idő­sza­ká­ban – biz­to­sít­va szá­muk­ra a mun­ka­erőpi­ac­ra va­ló vi­szony­lag zök­ke­nő­men­tes vis­­sza­té­rést –, más­részt a töb­bi mun­ka­vál­la­ló­val szem­be­ni ne­ga­tív diszk­ri­mi­ná­ció el­len) „ki­csor­bul­tak”: a mun­ka­adók sok eset­ben ki­hasz­nál­ják a tör­vény ad­ta kis­ka­pu­kat a szá­muk­ra „vesz­te­sé­ges”, „ke­vés­bé pro­duk­tív” vagy „nem ki­szá­mít­ha­tó” női mun­ka­erő le­épí­té­sé­re.

4. Csa­lád­tá­mo­ga­tó in­téz­ke­dé­sek

A Szlo­vák Köz­tár­sa­ság csa­lád­po­li­ti­ká­já­nak kon­cep­ci­ó­ja ki­mond­ja, hogy „a csa­lád az élet ke­let­ke­zé­sé­nek, a sze­mé­lyi­ség for­má­ló­dá­sá­nak és az ér­té­kek el­sa­já­tí­tá­sá­nak he­lye. Ah­hoz, hogy a csa­lád be­tölt­hes­se a csa­lád­tag­ok­kal és a tár­sa­da­lom­mal szem­be­ni funk­ci­ó­ját ked­ve­ző kör­nye­zet­re van szük­sé­ge, ahol ki tud­ja elé­gí­te­ni sa­ját anya­gi, kul­tu­rá­lis és lel­ki szük­ség­le­te­it, és sta­bil és ér­té­kes kap­cso­la­to­kat tud ki­ala­kí­ta­ni […] A de­mok­ra­ti­kus ál­lam fel­ada­ta a csa­lá­dok­kal szem­ben olyan jo­gi, gaz­da­sá­gi és in­téz­mé­nyi fel­té­te­lek ki­ala­kí­tá­sa, me­lyek kel­lő te­ret biz­to­sí­ta­nak a csa­lá­dok fe­le­lős­sé­gé­nek ér­vény­re jut­ta­tá­sá­nak.”11
A tár­sa­da­lom­ban ál­ta­lá­nos egyet­ér­tés van a csa­lá­dok tá­mo­ga­tá­sá­nak szük­sé­ges­sé­gé­ről – a konk­rét meg­va­ló­sí­tás te­rén azon­ban több né­zet, vé­le­mény üt­kö­zik. A leg­több nyi­tott kér­dés fel­te­he­tő­en to­vább­ra is a tá­mo­ga­tás for­mái és meg­va­ló­sí­tá­sa te­rén ma­rad. A cél egy olyan egy­sé­ges csa­lád­tá­mo­ga­tá­si rend­szer ki­ala­kí­tá­sa, amely ös­­sze­fo­nó­dik az ál­lam szo­ci­á­lis, po­pu­lá­ci­ós és mig­rá­ci­ós po­li­ti­ká­já­val köl­csö­nö­sen tá­mo­gat­va egy­mást a fel­ál­lí­tott cé­lok el­éré­sé­ben. A csa­lá­dok ha­té­kony és ra­ci­o­ná­lis tá­mo­ga­tá­sá­nak elő­fel­té­te­le a csa­lá­dok prob­lé­má­i­nak, élet­szín­vo­na­lá­nak és ér­ték­rend­szer­ében fel­állt vál­to­zá­sok­nak szisz­te­ma­ti­kus fel­mé­ré­se.

4.1. Az ál­la­mi csa­lád­tá­mo­ga­tá­si po­li­ti­ka stra­té­gi­ai cél­jai

A csa­lád­tá­mo­ga­tá­si po­li­ti­kát el­ér­ni kí­vánt cél­jai alap­ján két fő te­rü­let­re oszt­hat­juk: né­pe­se­dé­si és szo­ci­á­lis cé­lú po­li­ti­ká­ra. A né­pe­se­dé­si cé­lú po­li­ti­ka kö­zép­pont­já­ban olyan kör­nye­zet ki­ala­kí­tá­sa áll, mely a gyer­mek­vál­la­lás­hoz meg­fe­le­lő élet­szín­vo­na­lat és önál­ló­sá­got biz­to­sít min­de­nütt, ahol a csa­lá­dok en­nek el­éré­sé­re ön­erő­ből kép­te­le­nek. A szlo­vák ál­la­mi csa­lád­po­li­ti­ka alap­ve­tő stra­té­gi­ai cél­jai a kö­vet­ke­zők:
– a csa­lá­dok re­la­tív gaz­da­sá­gi önál­ló­sá­gá­nak el­éré­se;
– a csa­lá­dok si­ke­res­sé­ge funk­ci­ó­ik el­lá­tá­sá­ban;
– a há­zas­tár­si és szü­lői kap­cso­la­tok sta­bi­li­tá­sa, ami az egyen­jo­gú­sá­got és a sze­re­pek el­osz­tá­sát il­le­ti;
– a gyer­mek­vál­la­lás­hoz szük­sé­ges op­ti­má­lis fel­té­te­lek ki­ala­kí­tá­sa.
Ezen hos­­szú tá­vú cé­lok a kö­vet­ke­ző négy, az ál­lam ha­tás­kö­ré­be tar­to­zó te­rü­le­ten ke­rül­nek meg­va­ló­sí­tás­ra:
– a csa­lád és tag­ja­i­nak jo­gi vé­del­me;
– a csa­lá­dok gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis biz­to­sí­tá­sa;
– a gyer­me­kek és fi­a­ta­lok ne­ve­lé­se, fel­ké­szí­té­se a há­zas­ság­ra és a szü­lői sze­rep­re;
– a csa­lád­tag­ok egész­sé­gé­nek vé­del­me.12
A csa­lá­dok éle­té­be va­ló ál­la­mi be­avat­ko­zás or­szá­gon­ként kü­lön­bö­ző, s ös­­sze­füg­gés­ben áll töb­bek kö­zött a csa­lá­dok élet­szín­vo­na­lá­val, a nem­ze­ti tra­dí­ci­ók­kal, a ki­ala­kult tár­sa­dal­mi ér­ték­rend­del, a la­kos­ság igé­nye­i­vel, és tár­sa­dal­mi meg­ál­la­po­dá­son alap­szik. A nyu­gat-eu­ró­pai or­szá­gok több­sé­ge nem he­lyes­li a de­mog­rá­fi­ai fo­lya­ma­tok­ba va­ló kül­ső be­avat­ko­zást, ugyan­ak­kor ezek­ben az or­szá­gok­ban is lé­te­zik csa­lád­po­li­ti­ka, amely azon­ban nem né­pe­se­dé­si in­dít­ta­tá­sú, ha­nem a gyer­mek­vál­la­lás­ból adó­dó ter­he­ket kí­ván­ja eny­hí­te­ni.
A né­pe­se­dé­si cé­lú po­li­ti­kák vizs­gá­la­ta­kor fel­me­rül a kér­dés, hogy az ál­la­mi csa­lád­po­li­ti­ka men­­nyi­re be­fo­lyá­sol­ja a csa­lá­dok gyer­mek­vál­la­lá­si ma­ga­tar­tá­sát, il­let­ve mi­lyen sze­re­pe van a gyer­mek­szám­mal kap­cso­la­tos dön­té­sek­ben. A csök­ke­nő szü­le­tés­szám és a rend­szer­vál­tás után be­kö­vet­ke­zett csa­lád­po­li­ti­kai rest­rik­ci­ók kö­zöt­ti szo­ros kap­cso­lat­ra utal, hogy a posztszocialista or­szá­gok kö­zül egye­dül Ma­gyar­or­szá­gon vol­tak vi­szony­lag sta­bi­lak a ter­mé­keny­sé­gi mu­ta­tók 1990 és 1994 kö­zött, ami alap­ve­tő­en a né­pe­se­dé­si in­dít­ta­tá­sú csa­lád­po­li­ti­ka és csa­lád­tá­mo­ga­tá­si rend­szer meg­őr­zé­sé­vel és sta­bi­li­tá­sá­val ma­gya­ráz­ha­tó. A csa­lá­dok nagy ré­szét súly­tó ked­ve­zőt­len gaz­da­sá­gi hely­zet és a mély­re­ha­tó tár­sa­dal­mi vál­to­zá­sok el­le­né­re is meg­őr­ző­dött a gyer­mek­vál­la­lá­si kedv. Az 1994–1998 kö­zött ha­tal­mon lé­vő kor­mány a csa­lád­po­li­ti­ka cél­ja­it és esz­köz­rend­sze­rét is át­ala­kí­tot­ta – ez lé­nye­gé­ben a tá­mo­ga­tá­sok tel­jes vagy rész­le­ges meg­vo­ná­sát je­len­tet­te, ami a szü­le­té­si mu­ta­tók ro­ha­mos vis­­sza­esé­sé­hez ve­ze­tett.13 Ezek a vál­to­zá­sok utó­lag iga­zol­ták a csa­lád­po­li­ti­ka ered­mé­nyes­sé­gét, ha­té­kony­sá­gát. Több nyu­gat-eu­ró­pai or­szág – köz­tük Fran­cia­or­szág és Svéd­or­szág – ta­pasz­ta­la­tai is azt mu­tat­ják, hogy a ki­szá­mít­ha­tó, meg­bíz­ha­tó és tar­tó­san ér­vé­nye­sü­lő csa­lád­tá­mo­ga­tá­si in­téz­ke­dé­sek és for­mák ered­mé­nye­sen tud­ják be­fo­lyá­sol­ni a gyer­mek­vál­la­lá­si ma­ga­tar­tást, kü­lö­nö­sen ak­kor, ha a gyer­mek­ne­ve­lés tel­jes cik­lu­sát át­öle­lik. Nem­zet­kö­zi ta­pasz­ta­la­tok bi­zo­nyít­ják, hogy a köz­vet­len pénz­ügyi tá­mo­ga­tá­sok po­zi­tí­van, sta­tisz­ti­ka­i­lag mér­he­tő mó­don be­fo­lyá­sol­ják a ter­mé­keny­sé­gi szin­tet, ugyan­ak­kor csu­pán ak­kor iga­zán ha­té­ko­nyak, ha ki­szá­mít­ha­tó gaz­da­sá­gi kör­nye­zet­tel és ked­ve­ző gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok­kal pá­ro­sul­nak. Hang­sú­lyoz­ni kell azon­ban, hogy az anya­gi tá­mo­ga­tá­sok nem csu­pán pénz­be­li ér­té­kü­kön ke­resz­tül fej­tik ki ha­tá­su­kat a né­pe­se­dé­si fo­lya­ma­tok­ra, nem el­ha­nya­gol­ha­tó sze­re­pük van a gyer­me­ket ne­ve­lő csa­lá­dok tár­sa­dal­mi presz­tí­zsé­nek nö­ve­ke­dé­sé­ben és meg­be­csü­lé­sé­ben (Pongrácz 2002).
5. Csa­lád­tá­mo­ga­tás a szlo­vák szo­ci­á­lis rend­szer­ben

A transz­for­má­ci­ós fo­lya­mat a csa­lád­po­li­ti­ka, konk­ré­tan az ál­la­mi szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tás te­rü­le­tén 1994-ben kez­dő­dött. A transz­for­má­ci­ós fo­lya­mat cél­ja egy egy­sé­ges tá­mo­ga­tá­si rend­szer ki­épí­té­se volt az ál­lam ál­tal el­is­mert kü­lön­bö­ző élet­hely­ze­tek ki­ala­ku­lá­sa ese­tén.
Az ál­la­mi szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tás rend­sze­ré­nek alap­el­ve a gyer­mek­te­len és gyer­me­kes csa­lá­dok kö­zöt­ti szo­li­da­ri­tás, ill. a ma­ga­sabb és ala­cso­nyabb be­vé­tel­lel ren­del­ke­ző gyer­me­kes csa­lá­dok kö­zöt­ti szo­li­da­ri­tás (Stanek 1999, 201).
A szo­li­da­ri­tás a köl­csö­nös tá­mo­ga­tás és se­gít­ség­nyúj­tás és az ezen ala­pu­ló tár­sa­dal­mi ös­­sze­fo­gás fi­lo­zó­fi­á­ja, amely az em­be­rek együtt­élé­sé­nek egyik alap­el­ve, egyút­tal a mo­dern tár­sa­da­lom egyik jel­lem­ző­je. A szo­li­da­ri­tás­ra épü­lő tár­sa­da­lom fe­le­lős­sé­get vál­lal tag­jai élet­kö­rül­mé­nye­i­nek ala­kí­tá­sá­ért, bi­zo­nyos mér­té­kig a tár­sa­da­lom egé­szé­ért is fe­le­lős. A gya­kor­lat­ban ez azt je­len­ti, hogy a szo­li­dá­ris tár­sa­da­lom­ban a jó kö­rül­mé­nyek kö­zött élők együtt­mű­köd­nek a nél­kü­lö­zők élet­kö­rül­mé­nye­i­nek ja­ví­tá­sán. A szo­ci­á­lis rend­szer­ben a szo­li­da­ri­tás an­­nyit tesz, hogy pél­dá­ul be­teg­ség, bal­eset, mun­ka­nél­kü­li­ség, élet­kor mi­att vagy más ok­ból tá­mo­ga­tás­ra és se­gít­ség­re szo­ru­ló egyén­nek a tár­sa­da­lom biz­to­sít­ja az ín­sé­ges idő­szak­ra az em­ber­hez mél­tó kö­rül­mé­nye­ket.
Az ál­lam meg­ha­tá­roz­ta azo­kat az élet­hely­ze­te­ket, me­lyek meg­ol­dá­sá­ban részt kí­ván vál­lal­ni, meg­előz­ve ez­zel a csa­lá­dok élet­szín­vo­na­lá­nak nem kí­vánt csök­ke­né­sét. Ilyen élet­hely­ze­tek el­ső­sor­ban a gyer­mek­vál­la­lás, a gyer­mek­ne­ve­lés, a gyer­mek is­ko­láz­ta­tá­sa, a sú­lyo­san fo­gya­té­kos gyer­mek je­len­lé­te a csa­lád­ban, az egyik csa­lád­fenn­tar­tó át­me­ne­ti vagy tar­tós hi­á­nya, a csa­lád­tag el­ha­lá­lo­zá­sa.
A szlo­vák ál­lam a gyer­me­kes csa­lá­do­kat köz­vet­len és köz­ve­tett anya­gi se­gít­ség rend­sze­rén ke­resz­tül kí­ván­ja tá­mo­gat­ni. A köz­vet­len anya­gi se­gít­ség rend­sze­rét ké­pe­zik az ál­la­mi szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tá­sok, a nyug­díj­biz­to­sí­tás és a be­teg­biz­to­sí­tás já­ru­lé­kai, a szo­ci­á­lis se­gély és egyes kap­cso­ló­dó tá­mo­ga­tá­sok, va­la­mint az egyéb jut­ta­tá­sok, mint az ösz­tön­díj és az új há­za­sok­nak já­ró köl­csön. Az egyes tá­mo­ga­tá­si for­mák ös­­sze­ge a jut­ta­tá­so­kat sza­bá­lyo­zó tör­vé­nyek­ben ál­ta­lá­ban ab­szo­lút ér­ték­ben van meg­ha­tá­roz­va. A köz­ve­tett anya­gi se­gít­ség rend­sze­rét az ál­la­mi költ­ség­ve­tés­ből nyúj­tott tá­mo­ga­tá­sok ké­pe­zik, mint pél­dá­ul a gyer­mek is­ko­lai ét­kez­te­té­sé­hez va­ló hoz­zá­já­ru­lás, az in­gye­nes tan­köny­vek és se­géd­esz­kö­zök. Köz­ve­tett anya­gi se­gít­ség­nek szá­mít a jö­ve­de­lem­adó-ked­vez­mény is.
A Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Mun­ka-, Szo­ci­á­lis- és Csa­lád­ügyi Mi­nisz­té­ri­u­ma a szo­ci­á­lis rend­szer­ben több vál­toz­ta­tást is ter­vez. A vál­toz­ta­tá­sok oka a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Kor­má­nyá­nak ab­ban az el­ha­tá­ro­zá­sá­ban ke­re­sen­dő, hogy kor­mány­zá­sa alatt szo­ci­ál­po­li­ti­kai el­ve­ken mű­kö­dő or­szá­got sze­ret­ne ki­épí­te­ni. Prog­ram­nyi­lat­ko­za­tá­ban el­mond­ja, hogy po­li­ti­ká­já­nak cél­ja olyan szo­ci­á­lis prog­ram be­ve­ze­té­se, amely ga­ran­tál­ja a la­kos­ság szá­má­ra az olyan sze­mé­lyi, gaz­da­sá­gi, szo­ci­á­lis és kul­tu­rá­lis jog­alap meg­tar­tá­sát és tör­vény­be ik­ta­tá­sát, amely mél­tó élet­szín­vo­na­lat biz­to­sít min­den­ki szá­má­ra.
Az aláb­bi­ak­ban ki­emel­ten fog­lal­ko­zunk az egyes tá­mo­ga­tá­si for­mák­kal, ill. is­mer­tet­jük a ter­ve­zett vál­toz­ta­tá­so­kat.

5.1. Ál­la­mi szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tá­sok

Az ál­la­mi szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tá­si rend­szer egy­sze­ri és is­mé­telt jut­ta­tá­sok­ból te­vő­dik ös­­sze.
Egy­sze­ri jut­ta­tá­sok:
– szü­le­té­si jut­ta­tás;
– szü­lői tá­mo­ga­tás;
– egy­sze­ri hoz­zá­já­ru­lás a gyer­mek ne­ve­lői el­lá­tás­ban va­ló részésítéséhez;
– egy­sze­ri hoz­zá­já­ru­lás a gyer­mek ne­ve­lői el­lá­tás­ban va­ló ré­sze­sí­té­sé­nek meg­szű­né­se­kor.
Is­mé­telt jut­ta­tá­sok:
– csa­lá­di pót­lék;
– gyer­mek­gon­do­zá­si se­gély (gyes);
– is­mé­telt hoz­zá­já­ru­lás a ne­ve­lői el­lá­tás­ban ré­sze­sü­lő gyer­mek ré­szé­re;
– pót­szü­lő­nek já­ró is­mé­telt hoz­zá­já­ru­lás;
– pót­szü­lő­nek já­ró egyé­ni is­mé­telt hoz­zá­já­ru­lás.
Az egyes tá­mo­ga­tá­si for­má­kat az ál­lan­dó lak­hely sze­rint il­le­té­kes Mun­ka-, Szo­ci­á­lis- és Csa­lád­ügyi Hi­va­tal­ban le­het írás­ban kér­vé­nyez­ni. A kér­vé­nye­ző jo­go­sult­sá­ga ese­tén a pénz­ös­­sze­get a hi­va­tal fo­lyó­szám­lá­ra utal­ja, ill. kész­pénz­ben ki­fi­ze­ti.

5.1.1. Csa­lá­di pót­lék14

A tá­mo­ga­tás­ban ré­sze­sü­lők szá­mát és a ki­fi­ze­tett pénz­ös­­szeg nagy­sá­gát te­kint­ve az ál­la­mi szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tá­si for­mák leg­na­gyobb ré­szét ké­pe­zi. A Mun­ka-, Szo­ci­á­lis- és Csa­lád­ügyi Hi­va­tal 2005-ben ös­­sze­sen 8676 mil­lió ko­ro­nát fi­ze­tett ki 1 312 573 el­lá­tat­lan gyer­mek­re.
Csa­lá­di pót­lék­ra jo­go­sult az el­lá­tat­lan gyer­mek szü­lő­je, örök­be­fo­ga­dás ese­tén – az örök­be­fo­ga­dás­ról szó­ló ha­tá­ro­zat ér­vény­be lé­pé­sé­től – az örök­be­fo­ga­dó szü­lő, ill. az a sze­mély, aki a gyer­me­ket ne­ve­lő­szü­lői el­lá­tás­ban ré­sze­sí­ti az il­le­té­kes szerv jog­erős ha­tá­ro­za­ta alap­ján. A jo­go­sult­ság fel­té­te­le az el­lá­tat­lan gyer­mek­ről va­ló gon­dos­ko­dás, ill. a jo­go­sult sze­mély és az el­lá­tat­lan gyer­mek ál­lan­dó lak­hel­­lyel va­ló ren­del­ke­zé­se a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság te­rü­le­tén.
A gyer­mek el­lá­tat­lan a kö­te­le­ző is­ko­la­lá­to­ga­tás idő­tar­ta­ma alatt, leg­fel­jebb 25 éves ko­rá­ig, ha ta­nul­má­nya­it kö­zép­is­ko­lá­ban vagy egye­te­men, fő­is­ko­lán nap­pa­li ta­go­za­ton foly­tat­ja s mel­let­te nem dol­go­zik. El­lá­tat­lan az a 18. élet­év­ét még be nem töl­tött gyer­mek is, aki­nek hos­­szan tar­tó nem ki­elé­gí­tő egész­sé­gi ál­la­po­ta nem en­ge­di ta­nul­má­nyai foly­ta­tá­sát, ill. a pénz­ke­re­ső te­vé­keny­sé­get.
A csa­lá­di pót­lék je­len­le­gi ha­vi ös­­sze­ge 540 Sk. Min­den év szep­tem­ber 1-jé­től kor­mány­ren­de­let vál­toz­tat­hat­ja ezt az ös­­sze­get.

5. táb­lá­zat. A csa­lá­di pót­lék ala­ku­lá­sa 2002–2005 kö­zött
v

For­rás: Správa… 2005.
Meg­jegy­zés: * ha­vi át­lag; ** mil­lió Sk; *** hi­ány­zó adat

2002. jú­ni­us 30-ig a csa­lá­di pót­lék­ra va­ló jo­go­sult­ság a csa­lád jö­ve­del­mi szint­jé­től és a gyer­mek élet­ko­rá­tól fügött. 2002. jú­li­us 1-jé­től a csa­lá­di pót­lék ala­nyi jo­gon jár, az ala­cso­nyabb be­vé­te­lű csa­lá­do­kat az ál­lam a csa­lá­di pót­lék ki­egé­szí­té­sé­vel se­gí­ti. 2004. ja­nu­ár 1-jé­től a csa­lá­di pót­lék ala­nyi jo­gon jár min­den­ki­nek, füg­get­len a csa­lád jö­ve­del­mi szint­jé­től és a gyer­mek élet­ko­rá­tól.

6. táb­lá­zat. Csa­lá­di pót­lék ös­­sze­gé­nek ala­ku­lá­sa 2002–2006 kö­zött
A támogatás összege az adott évben (Sk)

For­rás: Správa… 2005 és sa­ját szá­mí­tá­sok.
Meg­jegy­zés: * Az egyes évek­ben az inflaciót fi­gye­lem­be vé­ve, az­az ugyan­ez a pénz­ös­­szeg 2006-ban meny­­nyit ért.

A csa­lá­di pót­lék ös­­sze­gé­nek ala­ku­lá­sát fi­gyel­ve meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy a 2004. szep­tem­ber 1-jé­től tör­té­nő 40 ko­ro­nás eme­lést kö­vet­ve a tá­mo­ga­tás 540 ko­ro­nás szin­ten stag­nál, ami azt je­len­ti, hogy re­ál­ér­té­ke csök­ken az éves inf­lá­ció kö­vet­kez­té­ben.

5.1.2. Gyer­mek­gon­do­zá­si se­gély (gyes)17

Azon szü­lő­nek nyúj­tan­dó tá­mo­ga­tás, aki há­rom év­nél fi­a­ta­labb gyer­mek­ről gon­dos­ko­dik, sú­lyo­san be­teg gyer­mek ese­té­ben a kor­ha­tár hat év. A tá­mo­ga­tás a pót­szü­lő­nek is jár, amen­­nyi­ben hat év­nél fi­a­ta­labb gyer­mek­ről gon­dos­ko­dik. A gyer­mek ne­ve­lő­szü­lő­nél va­ló el­he­lye­zé­sé­ről szó­ló bí­ró­sá­gi dön­tés ér­vény­be­lé­pé­sé­től szá­mí­tott leg­fel­jebb há­rom évig kap­ha­tó. A ha­von­ta ki­utalt gyer­mek­gon­do­zá­si se­gély je­len­le­gi ös­­sze­ge 4440 Sk, mely­re igényt tart­hat a dol­go­zó szü­lő és a pót­szü­lő is az­zal a fel­té­tel­lel, hogy a gyer­me­ket nem óvo­dá­ba (mely már ré­sze­sül tá­mo­ga­tás­ban az ál­la­mi költ­ség­ve­tés­ből), ha­nem más, az ál­lam ál­tal nem tá­mo­ga­tott in­téz­mény­be já­rat­ja, eset­leg ma­gán­sze­mély gon­do­zá­sá­ra bíz­za. A gyest ezidáig csak a gyer­me­ke­i­ket ott­hon ne­ve­lő szü­lők kap­hat­ták. A vál­to­zás cél­ja, hogy a szü­lő sa­ját ma­ga dönt­hes­sen, ön­ma­ga fog­ja gon­doz­ni gyer­me­két, avagy gon­do­zó­ra, eset­leg böl­csö­dé­re bíz­za; el­ső­sor­ban azért, hogy ne ve­szít­se el kap­cso­la­tát a mun­ka­erő­pi­ac­cal. Egyút­tal meg­szűnt a gye­sen lé­vő, ám­de dol­go­zó szü­lő­nek já­ró ha­vi csök­ken­tett, ill. a má­sik szü­lő­nek fi­zet­he­tő egy­sze­ri 1300 ko­ro­nás gyes fo­lyó­sí­tá­sa, me­lyet a 2005. jú­li­us 1-jé­ig ér­vény­ben lé­vő tör­vény le­he­tő­vé tett.
A gyes ugyan­azon gyer­mek ese­té­ben csak az egyik szü­lő­nek jár. Az a szü­lő, aki­nek anya­sá­gi se­gé­lye ala­cso­nyabb a gyer­mek­gon­do­zá­si se­gély ös­­sze­gé­nél, kér­vé­nyez­he­ti a kü­lönb­ség ki­egyen­lí­té­sét.

7. táb­lá­zat. A gyer­mek­gon­do­zá­si se­gély ös­­sze­gé­nek ala­ku­lá­sa18 2002–2006 kö­zött
A támogatás összege az adott évben (Sk)

For­rás: Správa… 2005 és sa­ját szá­mí­tá­sok.

An­nak el­le­né­re, hogy a tá­mo­ga­tás ös­­sze­ge a 2002–2006 közötti idő­szak­ban ab­szo­lút ér­ték­ben nö­vek­szik, re­ál­ér­té­ke az inf­lá­ció kö­vet­kez­té­ben csök­ken. For­du­lat csak a 2006. szep­tem­ber 1-jé­től be­ve­ze­tett 210 ko­ro­nás eme­lés­sel kö­vet­ke­zett be, ami­kor a tá­mo­ga­tás re­ál­ér­ték­ben is nö­ve­ke­dett.
Gyer­mek­gon­do­zá­si se­gély­re 2005-ben ös­­sze­sen 6531,3 mil­lió ko­ro­nát fi­zet­tek ki 126 482 anyá­nak és 3435 apá­nak. A 2004-es év­hez ké­pest ez 741,3 mil­lió ko­ro­nás nö­ve­ke­dés az él­ve szü­le­tett gyer­me­kek szá­má­nak nö­ve­ke­dé­sé­vel, de fő­leg a 2005. jú­li­us 1-jé­től ér­vény­be lé­pett tör­vény­mó­do­sí­tás­sal és a tá­mo­ga­tás ös­­sze­gé­nek 2005. szep­tem­ber 1-jé­vel, 4110 ko­ro­ná­ról 4230 ko­ro­ná­ra tör­té­nő eme­lé­sé­vel ma­gya­ráz­ha­tó.

8. táb­lá­zat. A gyer­mek­gon­do­zá­si se­gély ala­ku­lá­sa 2003–2005 kö­zött
v

For­rás: Správa… 2005.
Meg­jegy­zés: * ha­vi át­lag; ** milió Sk

Viera Tomanová, a je­len­le­gi mun­ka-, szo­ci­á­lis- és csa­lád­ügyi mi­nisz­ter há­rom év alatt 7100 ko­ro­ná­ra emel­né a gyer­mek­gon­do­zá­si se­gély ös­­sze­gét. Vál­toz­na a gyes meg­ha­tá­ro­zá­sa is, a tár­ca 2007 jú­li­us el­se­jé­től há­rom sá­vot kí­ván el­kü­lö­ní­te­ni. A gyes ese­té­ben há­rom kü­lön­bö­ző ös­­sze­get ter­vez­nek be­ve­zet­ni. A leg­ma­ga­sabb ös­­sze­get az a szü­lő kap­ja, aki ma­ga ne­ve­li gyer­me­két, en­nek ös­­sze­gét 4850 ko­ro­ná­ra akar­ják emel­ni. To­vább­ra is jár majd tá­mo­ga­tás azok­nak, akik mun­ka vagy ta­nu­lás mel­lett ne­ve­lik há­rom­éves­nél fi­a­ta­labb gyer­me­kü­ket. A mi­nisz­té­ri­um ezt az össze­get azon­ban jö­vő­re nem emel­né, ma­rad­na az idén szep­tem­ber­től ér­vé­nyes 4440 ko­ro­nás szin­ten. Ezt va­ló­já­ban nem tart­ja gyes­nek a mi­nisz­ter, ha­nem va­la­mi­fé­le ál­la­mi tá­mo­ga­tás­nak a gyer­mek­ne­ve­lés­sel kap­cso­la­tos szol­gál­ta­tá­sok biz­to­sí­tá­sá­hoz. Tá­mo­gat­ná azo­kat a szü­lő­ket is, akik ál­la­mi se­gít­ség­gel mű­kö­dő in­téz­mény­be, pél­dá­ul óvo­dá­ba já­rat­ják gyer­me­kü­ket. En­nek ös­­sze­ge azon­ban jó­val ala­cso­nyabb len­ne a má­sik két tí­pu­sú gyes ös­­sze­gé­nél, a tár­ca mind­ös­­sze 1000 ko­ro­nát ja­va­sol ha­von­ta. A gyes to­vább­ra is a gyer­mek há­rom­éves ko­rá­ig jár majd. A mi­nisz­té­ri­um 2008-tól to­váb­bi je­len­tős eme­lés­re ké­szül, 2008-tól már 5540 ko­ro­nát, 2009 ok­tó­ber el­se­jé­től pe­dig 7100 ko­ro­nát ad­na, fel­te­he­tő­en csak a gyer­me­kü­ket ma­guk ne­ve­lő szü­lők­nek. Az idei, mint­egy 200 ko­ro­nás eme­lés jö­vő­re 342 mil­li­ós több­let­költ­ség­gel jár, ha 2008-ban több mint ezer ko­ro­ná­val akar töb­bet ad­ni a mi­nisz­té­ri­um, az 1,7 mil­li­árd Sk plusz­ki­adást je­lent.

5.1.3. Szü­le­té­si tá­mo­ga­tás20

Az új­szü­lött leg­fon­to­sabb szük­ség­le­te­i­vel kap­cso­la­tos ki­adá­sok fe­de­zé­sé­re nyúj­tott egy­sze­ri tá­mo­ga­tás. Szü­le­té­si tá­mo­ga­tás­ra a szü­lést kö­ve­tő­en jo­go­sult az anya, ill. az apa, ha az anya meg­halt vagy az egy év­nél fi­a­ta­labb gyer­me­ket az apa ne­ve­li, ill. az örök­be­fo­ga­dó szü­lő. A szü­le­té­si tá­mo­ga­tás­ra az igényt a szü­lést kö­ve­tő 180 na­pon be­lül le­het be­nyúj­ta­ni. A ha­tár­idő el­mu­lasz­tá­sa jog­vesz­tés­sel jár. A szü­le­té­si tá­mo­ga­tás je­len­le­gi gyer­me­ken­kén­ti ös­­sze­ge 4460 Sk. Ha egy­szer­re két vagy több gyer­mek szü­le­tik és kö­zü­lük leg­alább ket­tő meg­éri a 28 na­pos kort, úgy ez az ösz­­szeg min­den gyer­mek után ezen ös­­szeg fe­lé­vel nö­vek­szik. A jut­ta­tás nem jár, ha a szü­lők az igény be­nyúj­tá­sát meg­elő­ző­en nyi­lat­ko­zat­ban hoz­zá­já­rul­tak a gyer­mek örök­be­adá­sá­hoz vagy ha a gyer­mek a gyám­ha­tó­ság dön­té­se alap­ján ki­ke­rül a csa­lád­ból.

9. táb­lá­zat. A szü­le­té­si tá­mo­ga­tás ös­­sze­gé­nek ala­ku­lá­sa21 2004–2006 kö­zött
A támogatás összege az adott évben (Sk)

For­rás: Správa… 2005 és sa­ját szá­mí­tá­sok.

A szü­le­té­si tá­mo­ga­tás ös­­sze­gé­nek ala­ku­lá­sát fi­gyel­ve szin­tén le­szö­gez­het­jük, hogy a tá­mo­ga­tás ös­­sze­gé­nek ab­szo­lút ér­ték­ben va­ló nö­ve­ke­dé­se nem von­ja ma­ga után re­ál­ér­té­ké­nek nö­ve­ke­dé­sét. El­len­ke­ző­leg, az inf­lá­ció kö­vet­kez­té­ben csök­ken.

10. táb­lá­zat. A szü­le­té­si tá­mo­ga­tás ala­ku­lá­sa 2002–2005 kö­zött

For­rás: Správa… 2005.

A szo­ci­á­lis tár­ca ál­tal elő­ter­jesz­tett tör­vény­ja­vas­lat alap­ján a tá­mo­ga­tás nö­ve­ke­dé­sé­nek mér­té­két a kor­mány min­den év szep­tem­ber 1-ig ha­tá­roz­ná meg.
A Mun­ka-, Szo­ci­á­lis- és Csa­lád­ügyi Mi­nisz­té­ri­um sze­rint 2007-ben a tá­mo­ga­tás ter­ve­zett nö­ve­ke­dé­se meg­kö­ze­lí­tő­leg 288 mil­li­ós több­let­költ­sé­get ró­na az ál­lam­ház­tar­tás­ra. Ez a költ­ség 2008-ra el­ér­he­ti a 294 mil­lió ko­ro­nát, 2009-ben pe­dig a 300 mil­li­ót. A szá­mí­tá­sok­nál a Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal 2005-ös ada­ta­it vet­ték ala­pul, ami­kor is 25 250 el­ső­szü­lött jött a vi­lág­ra.
A tör­vény­ja­vas­lat sze­rint a tá­mo­ga­tás fel­té­te­le az len­ne, hogy a gyer­mek meg­ér­je a 28. na­pot, el­len­tét­ben a je­len­le­gi tá­mo­ga­tás­sal, amely min­den meg­szü­le­tett gyer­mek után jár. A mi­nisz­té­ri­um el­ső­sor­ban a szü­le­té­sek szá­mát sze­ret­né nö­vel­ni. Ugyan­ak­kor kor­lá­to­zást is be­ve­zet­ne: mi­vel nem kí­ván­ja a lány­anyák szá­mát nö­vel­ni, ezért nem jár majd ez a tá­mo­ga­tás a 18 éves­nél fi­a­ta­labb kor­ban szü­lő lá­nyok­nak.
A ter­ve­zet el­len­ző­i­nek ki­sebb ki­fo­gá­sai van­nak az újabb szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tás­sal kap­cso­lat­ban. A Dzurinda-kormány mun­ka­ügyi mi­nisz­te­re, Iveta Radièová is fel­lé­pett a tá­mo­ga­tás nö­ve­lé­se el­len. Vé­le­mé­nye sze­rint nem ez a lé­pés a leg­ha­té­ko­nyabb mód­ja a ked­ve­zőt­len de­mog­rá­fi­ai ada­tok ja­ví­tá­sá­nak. A Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Szö­vet­ség jó né­hány al­ka­lom­mal han­got adott an­nak a vé­le­mé­nyé­nek, hogy a tá­mo­ga­tást nem­csak az el­ső­szü­löt­tek­nek kel­le­ne kap­ni­uk, ha­nem az ös­­szes meg­szü­le­tett gyer­mek­nek. Fé­lő, hogy ez csak az egy gyer­mek vál­la­lá­sát erő­sí­ti, hi­szen már ma is min­den má­so­dik gyer­mek el­ső és utol­só is egy­ben. Nem he­lyes­li, hogy a szo­ci­á­lis hely­zet­re va­ló te­kin­tet nél­kül min­den­ki egy­for­ma tá­mo­ga­tás­ban ré­sze­sül­jön, hi­szen a sze­gé­nyeb­bek­nek több­re len­ne szük­sé­gük, a gaz­da­gabb csa­lá­dok­nak pe­dig sok eset­ben nem hi­á­nyoz­na a meg­ígért pénz.
Ha­son­ló vál­toz­ta­tást haj­tott vég­re Jiøí Paroubek szin­tén bal­ol­da­li kor­má­nya Cseh­or­szág­ban. 2006 áp­ri­li­sá­tól a cseh csa­lá­dok 17 500 cseh ko­ro­nát – amely meg­kö­ze­lí­tő­leg 23 000 szlo­vák ko­ro­na – kap­nak. Ez az ös­­szeg ed­dig 8750 cseh ko­ro­na – va­gyis 11 400 Sk – volt. El­len­tét­ben a szlo­vák ter­ve­zet­tel, ahol csak az el­ső­szü­lött len­ne jo­go­sult a tá­mo­ga­tás­ra, Cseh­or­szág­ban az ös­­szes gyer­mek meg­kap­ja ezt az ös­­sze­get.22
5.1.4. Szü­lői tá­mo­ga­tás

Szü­lők­nek nyúj­tott tá­mo­ga­tás, akik­nek egy­szer­re há­rom vagy több gyer­me­kük szü­le­tett vagy két éven be­lül is­mé­tel­ten ik­re­ik szü­let­tek. Az éven­te ki­utalt tá­mo­ga­tás je­len­le­gi ös­­sze­ge min­den egyes gyer­mek­re 2420 Sk a gyer­mek hat éves ko­rá­ig, 2980 Sk a gyer­mek hat és ti­zen­öt éves ko­ra kö­zött és 3170 Sk a gyer­mek ti­zen­öt éves ko­rá­ban.

11. táb­lá­zat. A szü­lői tá­mo­ga­tás ala­ku­lá­sa 2002–2005 kö­zött

For­rás: Správa… 2005.

5.1.5. Ne­ve­lé­si hoz­zá­já­ru­lás23

2006. ja­nu­ár el­se­jé­től lé­pett élet­be a ne­ve­lé­si hoz­zá­já­ru­lás­ról szó­ló új tör­vény, mely e tá­mo­ga­tás öt for­má­ját kü­lön­böz­te­ti meg. Eb­ből ket­tő egy­sze­ri, há­rom pe­dig is­mé­telt tá­mo­ga­tá­si for­ma:
1. Egy­sze­ri hoz­zá­já­ru­lás a gyer­mek ne­ve­lői el­lá­tás­ban va­ló részésítéséhez – a tá­mo­ga­tás a gyer­mek alap­ve­tő szük­ség­le­te­i­nek, mint ru­há­zat, ci­pő, tisz­tál­ko­dá­si kel­lé­kek, bú­tor ki­elé­gí­té­sé­re szol­gál. Az egy­sze­ri hoz­zá­já­ru­lás je­len­le­gi ös­­sze­ge 9290 Sk.
2. Egy­sze­ri hoz­zá­já­ru­lás a gyer­mek ne­ve­lői el­lá­tás­ban va­ló ré­sze­sí­té­sé­nek meg­szű­né­se­kor – a gyer­mek önál­ló­su­lá­sát hi­va­tott elő­se­gí­te­ni. A tá­mo­ga­tás­ra igényt tart­hat a nagy­ko­rú­sá­got el­ért gyer­mek, ha a ne­ve­lői el­lá­tás leg­alább egy évig tar­tott a nagy­ko­rú­ság el­éré­se előtt. Az egy­sze­ri hoz­zá­já­ru­lás je­len­le­gi ös­­sze­ge 23 240 Sk.
3. Is­mé­telt hoz­zá­já­ru­lás a ne­ve­lői el­lá­tás­ban ré­sze­sü­lő gyer­mek ré­szé­re – az ál­lam e mó­don el­ső­sor­ban a gyer­mek ne­ve­lé­sé­vel, ta­nít­ta­tá­sá­val és la­ká­sá­val kap­cso­la­tos költ­sé­gek­hez já­rul hoz­zá. A tá­mo­ga­tás je­len­le­gi ös­­sze­ge ha­vi 3490 Sk, ha az el­lá­tat­lan gyer­mek­nek nincs be­vé­te­le; be­vé­tel ese­tén a tá­mo­ga­tás a fen­ti ös­­szeg és a be­vé­tel köz­ti kü­lönb­ség.
4. Pót­szü­lő­nek já­ró is­mé­telt hoz­zá­já­ru­lás – a tá­mo­ga­tás­ra a pót­szü­lő jo­go­sult. Ki­vé­telt ké­pez az a pót­szü­lő, aki­nek há­zas­tár­sa vagy ön­ma­ga anya­sá­gi tá­mo­ga­tást vagy gyer­mek­gon­do­zá­si tá­mo­ga­tást kap, ill. a gyer­mek­kel egye­nes ágú ro­ko­ni kap­cso­lat­ban van. Az is­mé­telt tá­mo­ga­tás je­len­le­gi ha­vi ös­­sze­ge 4440 Sk. Amen­­nyi­ben a pót­szü­lő sze­mé­lye­sen gon­dos­ko­dik há­rom vagy több gyer­mek­ről, akik egyút­tal test­vé­rek, ez az ös­­szeg ha­von­ta 3150 ko­ro­ná­val több.
5. Pót­szü­lő­nek já­ró egyé­ni is­mé­telt hoz­zá­já­ru­lás – e tá­mo­ga­tás­ra jo­go­sult az a pót­szü­lő, aki bí­ró­sá­gi dön­tés alap­ján sú­lyo­san fo­gya­té­kos gyer­me­ket ré­sze­sít ne­ve­lői el­lá­tás­ban, ró­la sze­mé­lye­sen gon­dos­ko­dik és ál­lan­dó lak­hel­­lyel ren­del­ke­zik a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság te­rü­le­tén. A ha­von­ta ki­utalt tá­mo­ga­tás je­len­le­gi ös­­sze­ge 1830 Sk.

12. táb­lá­zat. A ne­ve­lé­si hoz­zá­já­ru­lás ala­ku­lá­sa 2002–2005 kö­zött

For­rás: Správa… 2005.
Meg­jegy­zés: * mil­lió Sk; ** ha­vi át­lag

5.1.6. Ét­ke­zé­si hoz­zá­já­ru­lás, tan­szer­tá­mo­ga­tás, mo­ti­vá­ci­ós hoz­zá­já­ru­lás, ösz­tön­díj24

Óvo­dás és alap­is­ko­lás ko­rú gyer­me­ke­ik után já­ró szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tás­ban ré­sze­sül­het­nek az anya­gi szük­ség­hely­zet­ben25 lé­vő csa­lá­dok.
A rá­szo­ru­lók ét­kez­te­té­si hoz­zá­já­ru­lást na­pi rend­sze­res­ség­gel kap­hat­nak, mely­nek ös­­sze­ge ha­von­ta mint­egy 500 ko­ro­nát tesz ki. Az ös­­sze­get ha­von­ta fo­lyó­sít­ják az il­le­té­kes óvo­dá­nak, ill. is­ko­lá­nak.
A tan­szer­tá­mo­ga­tás ér­té­ke 1000 Sk. Egy­sze­ri, éves szin­tű hoz­zá­já­ru­lást je­lent. Két rész­let­ben fo­lyó­sít­ják. Míg ko­ráb­ban csak az is­ko­lás ko­rú gyer­me­kek, je­len­leg már az óvo­dá­sok is jo­go­sul­tak a tan­szer­tá­mo­ga­tás­ra. A tá­mo­ga­tást azon­ban csak ab­ban az eset­ben fo­lyó­sít­ják szá­muk­ra, ha a rá­kö­vet­ke­ző év­ben szü­le­ik be­írat­ják őket az is­ko­lá­ba. A tan­szer­tá­mo­ga­tás­ra ki­utalt ös­­sze­get szin­tén nem a szü­lő, ha­nem az óvo­da, ill. az is­ko­la kap­ja meg.
A szü­lő­nek fél­éven­ként kell iga­zol­nia, hogy gyer­me­ke jo­go­sult a tá­mo­ga­tás­ra, ill. min­den olyan eset­ben, ha szá­mot­te­vő vál­to­zás áll be anya­gi hely­ze­té­ben. A kér­vé­nye­ző nem a szü­lő, ha­nem az óvo­da-, ill. az is­ko­la­fenn­tar­tó ön­kor­mány­zat.
Az alap- és kö­zép­is­ko­lák di­ák­jai ta­nul­má­nyi ered­mé­nye­ik függ­vé­nyé­ben ösz­tön­díj­ban is ré­sze­sül­het­nek. Az is­ko­lák ál­lít­ják ös­­sze a di­ák­ja­ik ta­nul­má­nyi át­la­gát fel­tün­te­tő jegy­zé­ket, a mun­ka-, szo­ci­á­lis- és csa­lád­ügyi hi­va­ta­lok­nak ezt kö­ve­tő­en kell meg­ál­la­pí­ta­ni­uk mind a jo­go­sult­sá­got, mind a tá­mo­ga­tás mér­té­két.
13. táb­lá­zat. Szo­ci­á­lis ösz­tön­dí­jak a di­ák tamulmányi ered­mé­nyei alap­ján 2006-ban

For­rás: Správa… 2005
Meg­jegy­zés: * elő­ző fél­évi

Anya­gi szük­ség­hely­zet­ben lé­vő gyer­me­kek ré­szé­re 2005-ben 427,3 mil­lió Sk tá­mo­ga­tást fi­zet­tek ki. Ha­von­ta 80 900 gyer­mek ré­sze­sült ét­ke­zé­si hoz­zá­já­ru­lás­ban, 20 058 gyer­mek ka­pott ösz­tön­dí­jat és 123 880 gyer­mek tan­szer­tá­mo­ga­tást.
A Mun­ka-, Szo­ci­á­lis- és Csa­lád­ügyi Mi­nisz­té­ri­um 2005 jú­ni­u­sá­ban vég­zett fel­mé­ré­sé­nek ered­mé­nye ezen tá­mo­ga­tá­si for­mák po­zi­tív ha­tá­sá­ról szá­mol be az anya­gi szük­ség­hely­ze­tű csa­lá­dok­ból szár­ma­zó gyer­me­kek esély­egyen­lő­sé­gé­nek nö­ve­lé­sé­re.

5.1.7. Egye­te­mi ösz­tön­dí­jak – szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tás

Csak­is azok a nap­pa­li ta­go­za­tos hall­ga­tók kap­hat­ják, akik nem lé­pik túl ta­nul­má­nya­ik elő­re meg­sza­bott idő­ke­re­tét, va­gyis nem is­mé­tel­nek évet. Ha az egye­te­mis­ta lak­he­lyén kí­vü­li fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény­ben foly­tat­ja ta­nul­má­nya­it, a tá­mo­ga­tás ösz­­sze­ge nö­ve­ked­het.
A csa­lád ha­vi jö­ve­del­mé­hez nem szá­mít­ják hoz­zá a hall­ga­tó ke­res­mé­nyét, ha nem ha­lad­ja meg a ha­vi 5676 ko­ro­nát, va­gyis a lét­mi­ni­mum 1,2-sze­re­sét. Ha a hall­ga­tó a lét­mi­ni­mum 1,2-sze­re­sé­nél ma­ga­sabb ha­vi jö­ve­de­lem­mel bír, csu­pán a kü­lönb­sé­get ad­ják hoz­zá a csa­lád­ja be­vé­tel­éhez. Ha az egye­te­mis­ta – te­gyük fel – ha­vi 7000 Sk mun­ká­ból szár­ma­zó be­vé­tel­re tesz szert, a csa­lád jö­ve­del­mé­hez 1324 ko­ro­nát ad­nak hoz­zá, va­gyis a meg­ke­re­sett ös­­szeg és a lét­mi­ni­mum 1,2-sze­re­se köz­ti kü­lönb­sé­get. A tá­mo­ga­tást az adott fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény ta­nul­má­nyi osz­tá­lyán kell kér­vé­nyez­ni.

5.1.8. Pót­tar­tás­díj

A 2005. ja­nu­ár el­se­jé­től ér­vény­be lé­pett 452/2004 szá­mú tör­vény sza­bá­lyoz­za. A pót­tar­tás­díj az ál­lam ál­tal nyúj­tott ös­­szeg a bí­ró­sá­gi dön­tés alap­ján tar­tás­díj­ra jo­go­sult gyer­mek ré­szé­re ab­ban az eset­ben, ha a tar­tás­dí­jat nem fi­ze­ti a bí­ró­sá­gi dön­tés alap­ján meg­ha­tá­ro­zott sze­mély.
A pót­tar­tás­díj­ra igény tart­ha­tó, ha a kö­te­les sze­mély a tar­tás­dí­jat há­rom egy­más után kö­vet­ke­ző hó­na­pon ke­resz­tül nem fi­ze­ti, ha a gyer­mek rend­sze­re­sen jár is­ko­lá­ba és ál­lan­dó lak­hel­­lyel ren­del­ke­zik a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság te­rü­le­tén, va­la­mint ha az igény­lő és a ve­le kö­zö­sen el­bí­rá­lan­dó sze­mé­lyek be­vé­te­le nem ha­lad­ja meg a lét­mi­ni­mum 2,2-sze­re­sét. A ha­von­ta ki­fi­ze­tett póttarsdásdíj leg­fel­jebb az el­lá­tat­lan gyer­mek­re szá­mí­tott lét­mi­ni­mum 1,2-sze­re­se le­het, je­len­leg 2724 Sk.
Az ál­lam ilyen mó­don vál­lal­ja át a tar­tás­díj fi­ze­té­sét, me­lyet azon­ban a kö­te­les sze­mé­lyen bün­te­tés­sel együtt be­hajt, ami­nek nagy­sá­ga a ki­fi­ze­tett pót­tar­tás­díj 25%-a.
2005-ben 38,437 mil­lió ko­ro­nát for­dí­tot­tak a pót­tar­tás­dí­jak ki­fi­ze­té­sé­re.
6. Csa­lád­tá­mo­ga­tó ele­mek a szlo­vák adó­rend­szer­ben

An­nak el­le­né­re, hogy szá­mos el­len­érv szü­le­tett az adó­rend­szer szo­ci­ál­po­li­ti­kai cé­lok­ra va­ló fel­hasz­ná­lá­sa el­len, a leg­több ál­lam, így Szlo­vá­kia adó­rend­szer­ének is szer­ves ré­szét ké­pe­zik a csa­lád­tá­mo­ga­tó in­téz­ke­dé­sek. Az adó­rend­szer az anya­sá­gi jut­ta­tá­sok és a csa­lá­di pót­lék mel­lett a csa­lád­po­li­ti­ka fon­tos esz­kö­ze. Az adó­ked­vez­mé­nyek a tár­sa­dal­mi igaz­sá­gos­ság egyik faj­tá­ját kép­vi­se­lik, amen­­nyi­ben fi­gye­lem­be ve­szik az adó­alany te­her­vi­se­lő ké­pes­sé­gé­nek szint­jét a jö­ve­de­lem­adó ös­­sze­gé­nek meg­ha­tá­ro­zá­sa­kor. A csa­lád­po­li­ti­ka for­má­ló­dá­sá­nak idő­sza­ká­ban (múlt szá­zad el­ső fe­le) a tár­sa­da­lom­ban az egy­ke­re­sős csa­lád­fenn­tar­tói mo­dell volt a meg­ha­tá­ro­zó, az­az a csa­lád­fő egye­dül gon­dos­ko­dott fe­le­sé­gé­ről és gyer­me­ke­i­ről. Az adó­ked­vez­mé­nyek rend­sze­re ezért a csa­lá­do­kat két le­het­sé­ges irány­ból kö­ze­lí­ti meg: a ked­vez­mé­nyek egyik cso­port­ja fi­gye­lem­be ve­szi a há­zas­pár egyik tag­já­nak el­tar­tot­ti hely­ze­tét, a má­sik cso­port­ba azon ked­vez­mé­nyek so­rol­ha­tók, ame­lyek az el­tar­tott gyer­me­kek­re vo­nat­ko­zó­an jár­nak (Mé­szá­ros 2006).

6.1. A 2004. ja­nu­ár 1-jé­től ér­vény­be le­vő adó­rend­szer csa­lád­tá­mo­ga­tó ele­mei

A 2004-ben élet­be lé­pő adó­re­form az egy­kul­csos adó be­ve­ze­té­sén túl mó­do­sí­tot­ta az ad­dig ér­vény­ben le­vő adó­rend­szer csa­lád-, ill. gyer­mek­tá­mo­ga­tá­si ele­me­it. Emel­ke­dett az adó­alany­ra és a ve­le egy ház­tar­tás­ban élő há­zas­társ után igé­nyel­he­tő ked­vez­mény: mind­ket­tő ös­­sze­ge 2004-től a min­den­ko­ri lét­mi­ni­mum 19,2-sze­re­sé­re vál­to­zott. (2003-ban 38 760 Sk, ill. 12 000 Sk, 2004-ben 80 832 Sk, 2005-ben 87 936 Sk.) A re­for­mot meg­elő­ző tör­vé­nyi sza­bá­lyo­zás csu­pán az adó­kö­te­les jö­ve­de­lem­mel nem ren­del­ke­ző há­zas­társ ese­tén jo­go­sí­tot­ta fel az adó­alanyt az adó­csök­ken­tő té­tel igény­be vé­te­lé­re. 2004-től az adó­alany min­den olyan eset­ben jo­go­sult a ked­vez­mény­re, mi­kor há­zas­tár­sa jö­ve­del­me nem éri el a lét­mi­ni­mum 19,2-sze­re­sét, és e két ös­­szeg kü­lönb­sé­gé­vel csök­kent­he­ti adó­alap­ját. Meg­vál­to­zott a gyer­me­kek után le­szá­mít­ha­tó adó­ked­vez­mény: 2003-ban 16 800 SK-t le­he­tett éven­te26 gyer­me­ken­ként le­ír­ni az adó­alap­ból, 2004-ben ez évi 4800 SK adóbónuszra vál­to­zott, mely a fi­ze­ten­dő adó ös­­sze­gét csök­ken­ti. Amen­­nyi­ben leg­alább az egyik szü­lő dol­go­zik, az el­tar­tott gyer­mek­kel egy ház­tar­tás­ban él és jö­ve­del­me meg­ha­lad­ja a min­den­ko­ri mi­ni­mál­bér hat­szo­ro­sát, a gyer­mek után já­ró bónuszt, ill. en­nek a fi­ze­ten­dő adó­val mó­do­sí­tott ré­szét kész­hez kap­ja. A bónusz ki­fi­ze­té­se a gyer­mek óvo­da-, il­let­ve is­ko­la­lá­to­ga­tá­sá­hoz kö­tött. Ez az in­téz­ke­dés a mun­ka­nél­kü­li­ség csök­ken­té­sé­re irá­nyul, hi­szen az adóbónuszra csak az jo­go­sult, aki önál­ló vál­lal­ko­zás­ból vagy mun­ka­vi­szony­ból szár­ma­zó jö­ve­de­lem­mel ren­del­ke­zik. Ér­de­kes vo­nás, hogy a tör­vény nem tesz kü­lönb­sé­get ha­zai, ill. kül­föld­ről szár­ma­zó jö­ve­de­lem kö­zött, ez­zel ösz­tö­nöz­ve a mun­ka­erő mo­bi­li­tá­sát az or­szá­gon be­lül és kül­föld­re egy­aránt.27
14. táb­lá­zat. A sze­mé­lyi jö­ve­de­lem­adó főbb vál­to­zá­sai 2003–2004-ben

For­rás: a 366/1999 és az 595/2003 (11. §) szá­mú tör­vény.

Az adóbónusz be­ve­ze­té­se le­he­tő­vé tet­te, hogy az ala­cso­nyabb jö­ve­del­mű csa­lá­dok is ha­szon­él­ve­zői le­gye­nek az adó­rend­szer ál­tal nyúj­tott csa­lád­tá­mo­ga­tá­si ele­mek­nek, hi­szen az ala­csony adó­kö­te­les jö­ve­de­lem­mel ren­del­ke­ző csa­lá­dok a re­form előtt a gyer­me­kek utá­ni ked­vez­mé­nyek­től el­es­tek. Az adóbónusz be­ve­ze­té­sé­vel a kor­mány meg­szün­tet­te a hát­rá­nyo­san érin­tett csa­lá­dok ilyen jel­le­gű diszk­ri­mi­ná­ci­ó­ját: az ő ese­tük­ben az ed­dig nem ér­vé­nye­sít­he­tő ked­vez­mé­nye­ket pénz­ügyi tá­mo­ga­tás (adóbónusz) for­má­já­ban kész­hez kap­ják.

6.2. A 2004-ben élet­be lé­pő re­form­cso­mag ha­tá­sa a csa­lá­dok gaz­da­sá­gi-szo­ci­á­lis hely­ze­té­re

A 2004-ben élet­be lé­pő szé­les­kö­rű re­form­prog­ram – mely a be­fek­te­té­si kör­nye­zet ja­ví­tá­sá­val Szlo­vá­kia gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mé­nyét hi­va­tott nö­vel­ni – mind az or­szá­gon be­lül, mind nem­zet­kö­zi vi­szony­lat­ban nem cse­kély el­is­me­rést ví­vott ki ma­gá­nak. 2005-ben a Vi­lág­bank Szlo­vá­ki­át vá­lasz­tot­ta a 2004-es év re­form­or­szá­gá­nak, és a be­fek­te­té­si kör­nye­zet te­kin­te­té­ben he­te­dik­nek rang­so­rol­ta a vizs­gált 145 or­szág kö­zül. Ugyan­ak­kor a re­form­ter­ve­ze­tek ke­mény el­len­ál­lás­ba üt­köz­tek az or­szág egyes te­rü­le­te­in és bi­zo­nyos ér­de­kelt­sé­gi kö­rök­ben. A leg­több tá­ma­dás­nak az adott ala­pot, hogy a re­for­mok amel­lett, hogy a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dést tá­mo­gat­ják, egy­ben mé­lyí­tik a sza­ka­dé­kot a ked­ve­zőbb gaz­da­sá­gi kör­nye­zet ha­szon­él­ve­zői és azon cso­por­tok kö­zött, akik jö­ve­del­mük je­len­tős vis­­sza­esé­sé­nek koc­ká­za­tá­val szá­mol­hat­nak a re­for­mot kö­ve­tő­en.
Mind a szlo­vák, mind a nem­zet­kö­zi meg­fi­gye­lők kö­ré­ben meg­ál­la­pí­tást nyert, hogy Szlo­vá­ki­á­ban a ki­lenc­ve­nes évek­ben fenn­ál­ló szo­ci­á­lis el­lá­tó rend­szer meg­le­he­tő­sen ha­té­kony biz­ton­sá­gi há­ló­ként mű­kö­dött, de ugyan­ak­kor pénz­ügyi szem­pont­ból fenn­tart­ha­tat­lan volt, az ala­csony jö­ve­del­mi po­ten­ci­ál­lal ren­del­ke­ző­ket demotiválta a mun­ka­hely­ke­re­sés­ben és gaz­da­sá­gi ak­ti­vi­tá­suk­ban, va­la­mint fenn­tar­tá­sa ma­gas adó­ter­he­ket kö­ve­telt, ami je­len­tős aka­dály­nak szá­mí­tott a mun­ka­hely­te­rem­tés­ben.
A Vi­lág­bank szá­mí­tá­sai sze­rint a 2004-ben élet­be lé­pett szo­ci­á­lis és gaz­da­sá­gi re­form­cso­mag a csa­lá­dok több­sé­gét po­zi­tí­van érin­tet­te, kü­lö­nö­sen azo­kat a csa­lá­do­kat, ahol leg­alább az egyik a há­zas­tár­sak kö­zül ren­del­ke­zett mun­ka­vi­szon­­nyal. Ez nagy­ban an­nak kö­szön­he­tő, hogy nem ér­te őket anya­gi vesz­te­ség a szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tá­sok kor­lá­to­zá­sa, il­let­ve csök­ke­né­se mi­att (hi­szen nem volt rá jo­go­sult­sá­guk), és egy­ben nyer­tek az adó­re­form ál­tal be­ve­ze­tett újí­tá­sok (pl. az adóbónusz) ál­tal. Kü­lö­nö­sen igaz ez az át­la­gon fe­lü­li jö­ve­de­lem­mel ren­del­ke­ző csa­lá­dok­ra, akik­nek be­vé­te­le több eset­ben nö­ve­ke­dett, hi­szen a csa­lá­di pót­lék csök­ke­né­sé­ből szár­ma­zó jövedelemkiesést mes­­sze túl­sú­lyoz­ta az adó­tör­vény ad­ta új le­he­tő­sé­gek­ből szár­ma­zó ha­szon (World Bank 2005).
Ös­­sze­tet­tebb kér­dés azon csa­lá­dok hely­ze­té­nek meg­íté­lé­se, ahol gaz­da­sá­gi­lag egyik csa­lád­tag sem ak­tív – eb­be a ka­te­gó­ri­á­ba tar­toz­nak ál­ta­lá­nos­ság­ban vé­ve a mun­ka­nél­kü­li­ek és a szo­ci­á­lis ese­tek. Az adó­re­form a szo­ci­á­lis se­gély­ben ré­sze­sí­tett csa­lá­dok élet­szín­vo­na­lá­nak bi­zo­nyos mér­té­kig va­ló csök­ke­né­sét ered­mé­nyez­te (a ma­ga­sabb inf­lá­ció okán), a má­sik ol­da­lon vi­szont a köz­vet­len adó­kon ke­resz­tül se­gí­tett a gaz­da­sá­gi­lag inak­tív la­kos­ság mun­ka­vál­la­lá­si mo­ti­vá­ci­ó­já­nak hely­re­ál­lí­tá­sá­ban (IFP 2005).
Gaz­da­sá­gi ku­ta­tá­sok (Áren­dás et al. 2006; IFP 2005; Moore 2005) vi­lá­go­san azt mu­tat­ják, hogy az adó­rend­szer re­form­ja ja­ví­tott azon csa­lá­dok hely­ze­tén, ahol leg­alább egy szü­lő dol­go­zik. Amen­­nyi­ben az adó­alany leg­alább egy el­tar­tott gyer­mek után adó­ked­vez­mény­re jo­go­sult, a jö­ve­de­lem­re va­ló te­kin­tet nél­kül jö­ve­del­me na­gyobb ré­szét kap­ja kéz­hez a re­form ál­tal be­ve­ze­tett mó­do­sí­tá­sok után, mint vál­to­zat­lan fel­té­te­lek mel­lett 2003-ban. A gyer­me­kek szá­má­nak nö­ve­ke­dé­sé­vel a po­zi­tív ha­tá­sok egy­re mar­kán­sab­bak. Azok az adó­alany­ok, akik­nek az adó­alap­juk­ból szá­mí­tott adó nem ha­lad­ja meg az ál­ta­luk igé­nyel­he­tő adóbónusz ös­­sze­gét, a két ös­­szeg kü­lönb­sé­gét kéz­hez kap­ják, ami e cso­por­tok ese­té­ben ne­ga­tív ef­fek­tív adó­kul­csot in­du­kál. Az IFP28 szá­mí­tá­sai sze­rint 2004-ben a mun­ka­vál­la­lók tisz­ta re­ál­jö­ve­del­me nem csök­kent, sőt a mun­ka­vál­la­lók nagy ré­sze a re­form be­ve­ze­té­sé­vel nyert – el­ső­sor­ban a gyer­me­kes csa­lá­dok.
A re­for­mok kri­ti­ku­sai szá­mos eset­ben azon csa­lá­dok anya­gi hely­ze­té­nek rom­lá­sá­val ér­vel­tek, ahol mind­két szü­lő mun­ka­nél­kü­li: az adó­rend­szer­be fog­lalt gyer­me­kek után já­ró ked­vez­mé­nyek e ré­te­gek szá­má­ra nem el­ér­he­tők, így őket kü­lö­nö­sen ér­zé­ke­nyen érin­ti az adóbónusz be­ve­ze­té­sé­vel pár­hu­za­mo­san tör­té­nő csa­lá­di­pót­lék-csök­ke­nés. Egyes ki­emel­ke­dő­en ma­gas mun­ka­nél­kü­li­ség­gel súj­tott ré­gi­ók­ban a szü­lők mun­ká­ba ál­lá­sá­nak esé­lye erő­sen kor­lá­to­zott, így na­gyon cse­kély az esé­lye an­nak, hogy a jö­vő­ben ezt a tá­mo­ga­tá­si for­mát igény­be ve­gyék.

15. táb­lá­zat. A net­tó jö­ve­de­lem vál­to­zá­sa 2004-ben a csa­lád szem­pont­já­ból

For­rás: www.finance.gov.sk.
A Nagy­szom­ba­ti Egye­tem ál­tal ké­szí­tett fel­mé­rés – mely töb­bek kö­zött a csa­lá­dok szo­ci­á­lis-gaz­da­sá­gi hely­ze­te és a gyer­mek­vál­la­lá­si kedv köz­ti ös­­sze­füg­gé­se­ket kí­ván­ta fel­mér­ni – tük­rö­zi, hogy a csa­lá­dok gyer­mek­vál­la­lás­ról szó­ló dön­té­sé­re a ma­te­ri­á­lis fel­té­te­lek tel­je­sü­lé­sé­nek van a leg­na­gyobb sze­re­pe (la­kás, pénz­ügyi hely­zet, tár­sa­dal­mi bi­zony­ta­lan­ság). A gyer­mek­vál­la­lás­sal kap­cso­la­tos aka­dá­lyok te­hát, leg­alább­is elv­ben, el­há­rít­ha­tók, meg­szün­tet­he­tők. A gaz­da­sá­gi re­for­mok foly­ta­tá­sa cél­zott csa­lád­po­li­ti­ká­val ös­­sze­köt­ve vis­­sza­ál­lít­hat­ná a né­pes­ség sta­bil fenn­tar­tá­sá­hoz szük­sé­ges szü­le­té­si mu­ta­tó­kat (Matulník – Ritomský – Pastor 2003).

7. Ös­­szeg­zés

Szlo­vá­kia óri­á­si de­mog­rá­fi­ai vál­to­zá­sok­nak le­he­tett szem­ta­nú­ja az ál­la­mi szo­ci­a­liz­mus­ból a pi­ac­gaz­da­ság­ba va­ló át­me­ne­tet kö­ve­tő­en. A né­pes­ség ös­­sze­té­tel­ének ala­ku­lá­sa in­do­kolt­tá, sőt meg­ke­rül­he­tet­len­né tet­te a csa­lád­tá­mo­ga­tá­si rend­sze­rek és po­li­ti­ka új­ra­for­má­lá­sát, amely a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság mint önál­ló ál­lam meg­ala­ku­lá­sát kö­ve­tő­en fo­ko­za­tos és ál­lan­dó vál­to­zá­so­kon ment ke­resz­tül.
Az ál­lam fő fe­le­lős­sé­ge a csa­lá­dok szo­ci­á­lis-gaz­da­sá­gi biz­ton­sá­gát il­le­tő­en olyan po­li­ti­kai, jo­gi, adó­zá­si és in­téz­mé­nyi fel­té­te­lek ki­ala­kí­tá­sa, me­lyek tá­mo­gat­ják a gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mény nö­ve­ke­dé­sét és a makroökonómiai egyen­súly el­éré­sét. A szo­ci­á­lis szfé­ra te­rén a szlo­vák kor­mány­nak olyan po­li­ti­kát kell kö­vet­nie, amely össz­hang­ban áll a tra­di­ci­o­ná­lis eu­ró­pai ér­té­kek­kel. Ez alatt fő­ként az egyé­ni fe­le­lős­sé­get, az egyen­jo­gú­sá­got, az egyén ön­meg­va­ló­sí­tá­si le­he­tő­sé­ge­i­nek ma­xi­ma­li­zá­lá­sát ért­jük, il­let­ve a kö­zös­ség azon fel­ada­tát, hogy a hát­rá­nyos hely­ze­tű tár­sa­dal­mi ré­te­gek­ről gon­dos­kod­jon.
A 2004-ben ér­vény­be lé­pő re­for­mok si­ke­res­sé­gét mi sem bi­zo­nyít­ja job­ban, mint a ha­tal­mas ha­zai és nem­zet­kö­zi po­zi­tív vissz­hang. A Vi­lág­bank 2005-ben ké­szí­tett, a re­form­cso­mag egé­szé­nek szen­telt vizs­gá­la­tá­ban rá­mu­ta­tott, hogy a vál­to­zá­sok ki­mu­tat­ha­tó­an elő­nyös­nek bi­zo­nyul­tak mind makroökonómiai, mind mikroökonómiai szem­pont­ból. Mint min­den tör­vé­nyi vál­to­zás, e re­form­cso­mag is ma­gá­ban hor­doz­za egyes tár­sa­dal­mi cso­por­tok élet­szín­vo­nal vál­to­zá­sá­nak le­he­tő­sé­gét, azon­ban ke­vés két­ség fér hoz­zá, hogy a 2004-es szlo­vák re­for­mok „po­ten­ci­á­lis Pareto-javítást”29 ered­mé­nyez­tek (World Bank 2005).

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Acs, Gregory 1996. The impact of welfare on young mothers’ subsequent childbearing decisions. The Jo­ur­nal of Human Resources, Vol. 31, No. 4 (Fall 1996), 898–915. p.
Áren­dás Csaba–Dudás Ta­más–Il­lés Gábor–Szinek Kénesy Ma­ri­an­na 2006. A szlo­vá­ki­ai adó­re­form 2004-ben – a 19% egy éve. In Keszegh Béla–Török Ta­más (szerk.): Gaz­da­sá­gi vál­tás Szlo­vá­ki­á­ban – Economic Reforms in Slovakia. Ko­má­rom, Kempelen Far­kas Tár­sa­ság, 63–96. p.
Dar­vas Ág­nes 2000. Utak vagy té­vu­tak? Csa­lád­tá­mo­ga­tá­sok Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pá­ban a rend­szer­vál­tás után. Phd-disszertáció. Bu­da­pest, EL­TE BTK Szo­ci­o­ló­gi­ai és Szo­ci­ál­po­li­ti­kai In­té­zet és To­vább­kép­ző Köz­pont.
Gauthier, Anne 1996. The State and the Family: A Comparative Analysis of Family Policies in Industrialized Countries. Ox­ford, Clarendon Press.
Gauthier, Anne 2005. Trends in Policies for Family-friendly Societies. In Macura, Miroslav – MacDonald, Alphonse – Haug, Werner (eds.): The New Demographic Regime. Population Challenges and Policy Responses. New York–Geneva, United Nations, 95–110. p.
Gauthier, Anne – Hatzius, Jan 1997. Family Benefits and Fertility: An Econometric Analysis. Population Studies, Vol. 51, No. 3 (No­vem­ber 1997), 295–306. p.
IFP 2005: Prvý rok daòovej reformy alebo 19% v akcii 2005. www.finance.gov.sk/ifp.
Kamerman, Sheila – Kahn, Alfred 1978. Family Policy. Government and Families in Fourteen Countries. New York, Co­lum­bia University Press.
Matulník, Jozef – Ritomský, Alojz – Pastor, Ka­rol 2003. Makrospoloèenské faktory súèasného vývoja pôrodnosti na Slovensku. Sociológia, roè. 35, è. 4, 307–332. p.
Mé­szá­ros Jó­zsef 2006. A csa­lá­di tí­pu­sú jö­ve­de­lem­adó­zás. valosagonline.hu/index.php ?oldal=cikk&cazon=657&lap=0.
Moore, David 2005. Slovakia’s 2004 Tax and Welfare Reforms. IMF Working papers 05/133. Wa­shing­ton, International Monetary Fund.
Pilinská, Viera (ed.) 2004. Demografická charakteristika rodiny na Slovensku. www. stena.infostat.sk/vdc/pdf/rodina2004.pdf.
Plošná podpora rodín – áno èi nie? Bul­le­tin ISP è. 1/05. http://www.employment. gov.sk/mpsvrsr/internet/home/page_pdf.php?id=959&sID=2fa9058f92e1216a5dd0e461c41ba9cb#search=%22Plo%C5%A1n%C3%A1%20podpora%20rod%C3%ADn%20%E2%80%93%20%C3%A1no%20%C4%8Di%20nie%22.
Pongrácz Tiborné 2002. Ter­mé­keny­ség, csa­lád, csa­lád­po­li­ti­ka. www.nepinfo.hu/doc.php ?doc= NDM1&f=. /f0705050 10002.pdf.
Rostgaard, Tine 2004. Family Support Policy in Central and Eastern Europe – A Decade and a Half of Transition. Copenhagen, The Danish National Institute of Social Research. /Early Childhood and Family Policy, 8./
Sleebos, Joëlle 2003. Low Fertility Rates in OECD Countries: Facts and Policy Responses. http://puck­.­sourceoecd.org/vl=11113322/­cl=11/n­w=1/rpsv/cgib­in/w­p­pdf ?file=5lgsjhvj7qg7.pdf.
Som­lai Pé­ter 1998. A sok­fé­le­ség za­va­ra: a csa­lá­di élet­for­mák pluralizációja Ma­gyar­or­szá­gon. www.nepinfo.hu/doc.php?doc=NDIw&f=./f070401010002.pdf.
Stanek, Vojtech – Dudová, Iveta – Laluha, Ivan – Rievajova, Eva 1999. Sociálna po­li­ti­ka. Bratislava, Sprint.
Správa o sociálnej situácii 2005 2005. http://www.employment.gov.sk/mpsvrsr/internet/ home/page_pdf.php?id=2200&sID=ef79d91f3bba5241c542a1468b271b65.
UNECE 2000: Transition economies: less money, fewer children. http://www.unece. org/press/pr2000/00gen13e.htm.
UNICEF 2000: A League Table of Child Poverty in Rich Nations. http://www.uniceficdc.org/ publications/pdf/repcard1e.pdf.
UNICEF 2005: Child Poverty in Rich Countries. http://www.unicef.org/sowc06 /pdfs/repcard6e.pdf.
Van de Kaa, Dirk 1996. Anchored Naratives: The Story and Findings of Half a Century of Research into Determinants of Fertility. Population studies, Vol. 50, No. 3. 432. p.
Van de Kaa, Dirk 1999. Europe and its Population: The Long View. In van de Kaa, Dirk – Leridon, Hen­ri – Gesano, Guiseppe – Okolski, Marek: European Populations, Unity and Diversity. Kluwer, Dordrecht, 1–49. p.
van Zundert, Halman Luijkx (ed.) 2005. The Atlas of European Values. Herndon, Brill Academic Publishers.
World Bank 2002: Slovak Republic: Living Standards, Employment and La­bor Market Study. World Bank Country Study No. 23976. http://www.wds.worldbank.org/ servlet/WDSContentServer/WDSP/IB/2002/05/03/000094946_02042504020158/Rendered/INDEX/multi0page.txt.
World Bank 2005: The Quest for Equitable Growth in the Slovak Republik, Earning Your Way Out of Poverty: Assessing the Distributional Effects of Recent Slovak Reforms of the Tax and Bene?t Systems. Report No. 32433-SK. http://siteresources. worldbank.org/INTSLOVAKIA/Resources/TechnicalNote.pdf#search=%22World%20bank%20Report%20No.%2032433-SK%22.
Opatrenie è. 160/1999 Z. z. o úprave súm životného minima. www.zbierka.sk.
Opatrenie è. 187/2000 Z. z. o úprave súm životného minima. www.zbierka.sk.
Opatrenie è. 232/2001 Z. z. o úprave súm životného minima. www.zbierka.sk.
Opatrenie è. 285/2002 Z. z. o úprave súm životného minima. www.zbierka.sk.
Opatrenie è. 213/2003 Z. z. o úprave súm životného minima. www.zbierka.sk.
Opatrenie è. 372/2004 Z. z. o úprave súm životného minima. www.zbierka.sk.
Opatrenie è. 262/2005 Z. z. o úprave súm životného minima. www.zbierka.sk.
Opatrenie è. 415/2006 Z. z. o úprave súm životného minima. www.zbierka.sk.
Zákon è. 286/1992 Z. z. o daniach z príjmov. www.zbierka.sk.
Zákon è. 90/1996 Z. z. o minimálnej mzde v znení neskorších predpisov. www.zbierka.sk.
Zákon è. 125/1998 Z. z. o životnom minime. www.zbierka.sk.
Zákon è. 235/1998 Z. z. o príspevku pri narodení dieaa, o príspevku rodièom, ktorým sa súèasne narodili tri deti alebo viac detí alebo ktorým sa v priebehu dvoch rokov opakovane narodili dvojèatá a ktorým sa menia ïalšie zákony. www.zbierka.sk.
Zákon è. 236/1998 Z. z. o zaopatrovacom príspevku. www.zbierka.sk.
Zákon è. 366/1999 Z. z. o daniach z príjmov. www.zbierka.sk.
Zákon è. 280/2002. Z. z. o rodièovskom príspevku. www.zbierka.sk.
Zákon è. 595/2003 Z. z. o daniach z príjmov. www.zbierka.sk.
Zákon è. 599/2003 Z. z. o pomoci v hmotnej núdzi a o zmene a doplnení niektorých zákonov. www.zbierka.sk.
Zákon è. 600/2003 Z. z. o prídavku na diea a o zmene a doplnení zákona è. 461/2003 Z. z. o sociálnom poistení. www.zbierka.sk.
Zákon è. 601/2003 Z. z. o životnom minime a o zmene a doplnení niektorých zákonov. www.zbierka.sk.
Zákon è. 452/2004 Z. z. o náhradnom výživnom. www.zbierka.sk.
Zákon è. 244/2005 Z. z., ktorým sa mení a dopåòa zákon è. 280/2002 Z. z. o rodièovskom príspevku v znení neskorších predpisov a o zmene a doplnení niektorých zákonov. www.zbierka.sk.
Zákon è. 627/2005 Z. z. o príspevkoch na podporu náhradnej starostlivosti o diea. www.zbierka.sk.
www.crlp.org/pdf/pub_bp_trendsinrr_ece.pdf
www.epmloyment.gov.sk
www.em­ploy­men­t.­gov­.sk/rodin­na_poli­tika/kon­c_s­tat_rod_poli­tiky.html
www.eu­rac­tiv.­com/en/­so­cialeu­rope/­wom­en-slo­vak-­work­force-chal­lenges/articl­e-­­1­5­32­7­7
www.europa.eu
www.finance.gov.sk
www.infostat.sk/vdc/data/databoris.htm
www.oecd.org
www.statistics.sk/
www.sdf.sk/sdf_media/2004_mikrocenzus2003.pdf
www.tarki.hu/adatbank-h/nok/pdf/fuggelek1-7.pdf
www.ueos.sk/mvrr.sr/isvov/s3/m6/catb.asp
www.unicef.org/infobycountry/slovakia_statistics.html
w3.unece.org/stat/scriptsdb/catalog.asp

Mikóczy Ilona – Domonkos Lívia: A nők társadalmi helyzete Szlovákiában

1. Be­ve­ze­tés

A női egyen­jo­gú­ság kér­dé­se, a fe­mi­niz­mus, az eman­ci­pá­ció di­va­tos fo­gal­mak ma­nap­ság. A női jo­gok az alap­ve­tő és egye­te­mes em­be­ri jo­gok ré­szét ké­pe­zik. A té­ma fon­tos­sá­gát mu­tat­ja az is, hogy az Eu­ró­pai Unió 2007-et a ne­mi egyen­jo­gú­ság évé­nek hir­det­te meg. A tár­sa­dal­mi köz­vé­le­mény azon­ban, gon­dol­va a har­cos fe­mi­nis­ták gyak­ran még a nők kö­ré­ben is vis­­sza­tet­szést kel­tő hoz­zá­ál­lá­sá­ra, ré­gi­ónk­ban ál­ta­lá­ban el­uta­sí­tó­an áll hoz­zá a kér­dés­hez mint túl­po­li­ti­zált, eről­te­tett prob­le­ma­ti­ká­hoz. Va­ló­ban, Kö­zép-Eu­ró­pa nem tar­to­zik azon tér­sé­gek kö­zé, ahol a nők el­nyo­má­sa egy­ér­tel­mű, min­den­na­pos do­log. A női jo­gok drasz­ti­kus és ál­ta­lá­nos meg­sér­té­se, egy­ál­ta­lán a jo­go­sult­ság tár­sa­dal­mi­lag el­fo­ga­dott meg­kér­dő­je­le­zé­se, a nők jo­ga­i­nak cson­kí­tá­sa, tel­jes ki­szo­rí­tá­sa a köz­élet­ből nem en­nek a ré­gi­ó­nak a sa­já­tos­sá­ga. Je­len ta­nul­mány­nak nem is cél­ja mes­ter­sé­ge­sen prob­lé­mát kre­ál­ni és konf­lik­tust kel­te­ni. Ugyan­csak nem cél­ja az erő­sza­kos fe­mi­niz­mus tá­mo­ga­tá­sa, a nők és fér­fi­ak kö­zöt­ti kü­lönb­sé­gek ta­ga­dá­sa, il­let­ve az el­va­kult ér­ve­lés egyik vagy má­sik nem kép­vi­se­le­te mel­lett. Cél­ja vi­szont az esély­egyen­lő­ség mel­let­ti ér­ve­lés és a szlo­vá­ki­ai nők a tár­sa­da­lom­ban be­töl­tött hely­ze­té­nek ob­jek­tív vizs­gá­la­ta. Ku­ta­tá­sunk ak­tu­a­li­tá­sát sta­tisz­ti­kai ada­tok is alá­tá­maszt­ják. A 2001-es nép­szám­lá­lá­si ada­tok sze­rint Szlo­vá­kia la­kos­sá­ga 5,380 mil­lió fő, mely­nek 51,4%-a nő. A né­pes­ség 56%-a vi­dé­ken él. A ma­gas is­ko­lá­zott­sá­gi ará­nyok el­le­né­re nők és fér­fi­ak át­la­gos ke­re­se­te kö­zött 28%-os kü­lönb­sé­get ta­pasz­tal­ha­tunk a fér­fi­ak ja­vá­ra; a mun­ka­erő­pi­a­con a nők 13%-kal van­nak alul­rep­re­zen­tál­va a fér­fi­ak­hoz ké­pest; a par­la­ment­ben vá­lasz­tá­si cik­lu­son­ként át­lag 15%-ban je­len­nek meg.1
Mi­ért ép­pen a nők hely­ze­tét vizs­gál­juk? Mi­ért nem fog­lal­ko­zunk a fér­fi­ak tár­sa­da­lom­ban be­töl­tött hely­ze­té­vel is? Adó­dik ez egy­részt a ta­nul­mány kor­lá­to­zott ter­je­del­mé­ből, de ter­mé­sze­te­sen ab­ból is, hogy bár mind­két nem sze­re­pét erő­sen meg­ha­tá­roz­zák a ki­ala­kult szte­re­o­tí­pi­ák; ezek még­is leg­in­kább a nők esély­egyen­lő­sé­gi mu­ta­tó­it tor­zít­ják ne­ga­tív irány­ba. A kö­vet­ke­zők­ben a szlo­vá­ki­ai nők a tár­sa­da­lom kü­lön­bö­ző szeg­men­se­i­ben be­töl­tött sze­re­pé­nek vizs­gá­la­tá­val fog­lal­ko­zunk.

2. A szlo­vá­ki­ai nők hely­ze­te

Ku­ta­tó­cso­por­tunk kü­lön­bö­ző tár­sa­dal­mi szfé­rák­ban, élet­hely­ze­tek­ben vizs­gál­ta a nők tár­sa­dal­mi hely­ze­tét Szlo­vá­ki­á­ban. A há­rom rend­kí­vül fon­tos élet­te­rü­let – a csa­lád, a dön­tés­ho­za­tal és a mun­ka­hely – be­mu­ta­tá­sa mel­lett rend­kí­vül fon­tos­nak tar­tot­tuk olyan szfé­rák be­mu­ta­tá­sát is, me­lyek kü­lö­nös­kép­pen be­fo­lyá­sol­ják az ál­ta­lá­nos hely­ze­tet, va­la­mint az egyes szek­torális le­he­tő­sé­ge­ket is. Ezért érez­tük szük­sé­ges­nek, hogy vizs­gál­juk a nők sze­re­pét a mé­di­á­ban, il­let­ve a mé­dia sze­re­pét a nők he­lyé­nek és hely­ze­té­nek tár­sa­dal­mi meg­ala­po­zott­sá­gá­ban. Ugyan­csak rend­kí­vül lé­nye­ges az ok­ta­tás és az is­ko­lá­zott­ság kér­dé­se.

2.1. Nők a csa­lád­ban

A nők csa­lád­ban be­töl­tött fon­tos sze­re­pe meg­kér­dő­je­lez­he­tet­len. Adó­dik ez a fi­zi­kai adott­sá­gok­ból, a ha­gyo­má­nyos csa­lád­mo­dell­ből, a nők gyer­mek­vál­la­lás­ban és gyer­mek­ne­ve­lés­ben be­töl­tött alap­ve­tő sze­re­pé­ből egy­aránt.

2.1.1. Há­zas­ság, csa­lád­ala­pí­tás és szak­mai kar­ri­er

A rend­szer­vál­tás előtt Szlo­vá­kia azon eu­ró­pai or­szá­gok kö­zé tar­to­zott, ahol a leg­na­gyobb volt a há­zas­sá­gok ará­nya, s ez a ten­den­cia a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő li­be­ra­li­zá­ció kor­sza­ká­ban sem vál­to­zott ra­di­ká­li­san a töb­bi eu­ró­pai or­szág mu­ta­tó­i­hoz ké­pest. A tra­dí­ci­ók, mi­sze­rint a fi­a­tal pá­rok a szü­lők­től pá­lya­vá­lasz­tá­suk, ta­nul­má­nya­ik be­fe­jez­te, s leg­alább a fér­fi mun­ka­vál­la­lá­sa után pró­bál­nak sa­ját láb­ra áll­ni, önál­ló csa­lá­dot ala­pí­ta­ni má­ig rend­kí­vül meg­ha­tá­ro­zók; azon­ban ál­ta­lá­nos je­len­ség, hogy a szü­lők tá­mo­ga­tá­sá­ra a fi­a­tal csa­lá­dok, pá­rok még 1-5 évig rás­zorul­nak.2 Mi­lyen sze­re­pet töl­te­nek be a nők az így in­du­ló, s eb­ből az alap­hely­zet­ből ki­in­du­ló csa­lá­dok­ban? A ha­gyo­má­nyos női sze­re­pek – mint a nők a gyer­mek­ne­ve­lés­ben be­töl­tött fel­adat­kö­re – alap­ve­tő­en be­fo­lyá­sol­ják a csa­lá­don be­lü­li sze­re­pe­ket. Nem vál­toz­tat ezen a té­nyen az sem, hogy az egy ke­nyér­ke­re­sőn ala­pu­ló csa­lád­mo­dell Szlo­vá­ki­á­ban – a gaz­da­sá­gi hely­zet mi­att is – hos­­szú tá­von gya­kor­la­ti­lag meg­va­ló­sít­ha­tat­lan. Igaz ugyan, hogy a nők az el­múlt év­ti­ze­dek­ben – kö­szön­he­tő­en a be­vett kom­mu­nis­ta gya­kor­lat­nak, az erő­sza­kolt egyen­lő­ség­nek, nagy arány­ban van­nak je­len a mun­ka­erő­pi­a­con; ez azon­ban a csa­lád­ban be­töl­tött sze­re­pü­ket il­le­tő­en nem ho­zott túl sok vál­to­zást. A nők­nek ugyan­úgy helyt kell áll­ni­uk tö­ké­le­tes anya­ként és há­zi­as­­szony­ként tel­jes fog­lal­koz­ta­tott­ság mel­lett is. Még ma is rit­ka­ság­szám­ba megy az ott­ho­ni há­zi­mun­ká­ból vagy a gyer­mek­ne­ve­lés idő­igé­nyes fel­ada­ta­i­ból ré­szét ki­ve­vő fér­fi pél­dá­ja. Eb­ből ki­fo­lyó­lag a nők fog­lal­koz­ta­tott­sá­ga nem szol­gál­hat a szlo­vák tár­sa­da­lom­ban az eman­ci­pá­ció ki­fe­je­ző­dé­sé­nek, hi­szen alap­ve­tő­en nem az esély­egyen­lő­ség el­is­mert­sé­gén, ha­nem a csa­lá­dok ne­héz anya­gi hely­ze­tén ala­pul.3
A há­zas­ság­kö­té­si, il­let­ve csa­lád­ala­pí­tá­si kedv a rend­szer­vál­tó or­szá­gok­ban lát­vá­nyo­san vis­­sza­esett az utób­bi évek­ben. Egyik hi­po­té­zis sze­rint a rend­szer­vál­tás­sal já­ró sú­lyos tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi krí­zis szük­ség­sze­rű­en csa­pó­dott le és mu­tat­ko­zott meg a de­mog­rá­fi­ai ma­ga­tar­tá­sok­ban is. Ez­zel egyi­de­jű­leg be­gyű­rűz­tek a nyu­gat-eu­ró­pai tár­sa­dal­mi, ma­ga­tar­tá­si min­ták és nor­mák. Ugyan­csak köz­re­ját­szik a „tu­dás­szomj”, az­az a jó­val na­gyobb igény az is­ko­la­rend­szer­ben maradás­ra.4
Az eu­ró­pai mu­ta­tók­hoz ké­pest Szlo­vá­kia ugyan még min­dig ma­gas ará­nyo­kat kép­vi­sel a há­zas­ság­kö­té­sek szá­mát il­le­tő­en, azon­ban az or­szá­gon be­lü­li fo­lya­ma­to­kat vizs­gál­va meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy a nyu­ga­ti min­ták át­vé­te­le, a csa­lád­ala­pí­tás és a gyer­mek­vál­la­lás sa­já­tos­sá­ga­it, il­let­ve azok de­mog­rá­fi­ai kö­vet­kez­mé­nye­it te­kint­ve igen­csak rá­nyom­ta bé­lye­gét tár­sa­dal­munk­ra. A ki­vál­tó oko­kat il­le­tő­en, fő­leg a ha­gyo­má­nyos ér­té­kek­től és nor­mák­tól va­ló el­tá­vo­lo­dást, az in­di­vi­du­a­liz­mus ter­je­dé­sét, a ko­ráb­bi anya­gi, er­köl­csi és sze­xu­á­lis kö­tött­sé­gek­től va­ló meg­sza­ba­du­lást, a poszt­ma­te­ri­al­ista és poszt­mo­dern ér­té­kek és élet­for­mák ter­je­dé­sét hoz­zák fel leg­gyakrab­ban.5 Az ál­ta­lá­no­sí­tás­sal azon­ban vi­gyáz­ni kell. Ezen je­len­sé­gek ugyan Eu­ró­pa min­den or­szá­gá­ra jel­lem­zők, azon­ban más kér­dés, hogy a tár­sa­dal­mi tu­dat­ba mi­kép­pen, s mi­lyen mér­ték­ben ágya­zód­nak be­le. Az egy­sé­ges­ség ha­tá­ro­zott irány­vo­na­la mel­lett ugyan­is fenn­ma­rad­tak a kü­lön­bö­ző­sé­gek is, nem­csak az egyes ré­gi­ók, or­szá­gok kö­zött, ha­nem a kü­lön­bö­ző tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi hát­tér­rel és el­té­rő kul­tu­rá­lis gyö­ke­rek­kel ren­del­ke­ző né­pes­ség­cso­por­tok kö­zött is.6
A nők csa­lá­di ál­la­po­tát il­le­tő­en alap­ve­tő­en két prob­lé­má­ra sze­ret­nénk fel­hív­ni a fi­gyel­met. Az egyik, a csa­lá­don be­lü­li sze­re­pek; sőt a ge­ne­rá­ci­ó­kon be­lül le­osz­tott sze­re­pek szte­re­o­ti­pi­zá­lá­sá­ból adó­dik; a má­sik vi­szont ép­pen a ma oly di­va­tos „szing­li je­len­ség­gel” fém­je­lez­he­tő. A két do­log lát­szó­lag el­lent­mond egy­más­nak, azon­ban tár­sa­dal­mi meg­ítélt­sé­gét il­le­tő­en vé­le­mé­nyünk sze­rint még min­dig ugyan­azok­hoz a gyö­ke­rek­hez ve­zet­nek vis­­sza. A hir­te­len ránkzú­dult glob­al­izá­ció­nak kö­szön­he­tő­en a nyu­gat-eu­ró­pai nor­mák ve­gyül­nek a szlo­vák tár­sa­dal­mi, kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok­kal. A fi­a­ta­lok jó­val hos­­szabb ide­ig tar­tó is­ko­la­rend­szer­ben ma­ra­dá­sa ma­ga után von­ja, hogy jó­val ké­sőbb áll­nak a sa­ját lá­buk­ra, jó­val ké­sőbb hagy­ják el a szü­lői há­zat. (1990 és 2003 kö­zött Szlo­vá­ki­á­ban 15%-kal emel­ke­dett a há­za­su­lók élet­ko­ra.) Ugyan­ak­kor a gaz­da­sá­gi ne­héz­sé­gek mi­att (is) a gyer­mek­vál­la­lá­sok szá­ma ro­ha­mo­san csök­ken. Az élet­tár­si kap­cso­la­tok, bár szá­muk egy­ér­tel­mű­en nö­vek­szik, egy­elő­re nem jel­lem­zők szé­les kör­ben, s kü­lö­nö­sen nem vi­dé­ken, a kis­vá­ros­ok­ban, a fal­vak­ban. Leg­in­kább „pró­ba­há­zas­ság” cí­men lé­te­zik ez az „in­téz­mény”. Mind­ezen ten­den­ci­ák mel­lett azon­ban a nők tár­sa­dal­mi hely­ze­te, csa­lá­di élet­ben be­töl­tött sze­re­pe to­vább­ra is rend­kí­vül ha­gyo­má­nyos meg­kö­ze­lí­tés­ben van. Hi­á­ba di­va­tos a szing­li élet­mód, az egye­dül­ál­ló nők, anyu­kák tár­sa­dal­mi el­fo­ga­dott­sá­ga to­vább­ra is kor­lá­to­zott. Ál­ta­lá­nos je­len­ség, hogy nők és fér­fi­ak egy­aránt fenn­tar­tá­sok­kal ke­ze­lik az egye­dül­ál­ló nő­ket. Ha­son­ló­an fur­csa pil­lan­tá­sok kö­ve­tik azo­kat a fér­fi­a­kat, akik a ha­gyo­má­nyos tár­sa­dal­mi kat­e­go­rizá­ció sze­rin­ti női sze­rep­ben je­len­nek meg. Az elő­í­té­le­tek, mi­sze­rint nem az a nor­má­lis, ha az apu­ka jár szü­lői ér­te­kez­let­re, ha az apu­ka megy a ta­ní­tó né­ni után a fo­ga­dó­órá­ra (kü­lö­nö­sen ha ez rend­sze­res), vagy ha az apu­ka ma­rad ott­hon a gyer­mek­kel ha be­teg. Ilyen ese­tek­ben is el­ső­sor­ban a nő­ket kri­ti­zál­ják. El­vég­re mi­lyen nő le­het az, aki ezt hagy­ja? Mi­lyen nő az, aki nem úgy egyez­te­ti ös­­sze a kar­ri­ert és a csa­lá­dot, hogy az ös­­sze­egyez­te­tés köz­ben vég­ér­vé­nye­sen le­mond pro­fes­­szi­o­ná­lis éle­té­ről?
Csa­lád és szak­mai kar­ri­er ös­­sze­egyez­te­té­se évek óta az Eu­ró­pai Unió pri­o­ri­tá­sai kö­zé tar­to­zik. Az ál­ta­lá­no­san jel­lem­ző öre­ge­dő tár­sa­dal­mak jö­vő­ké­pe ugyan­is sem­mi­kép­pen nem ered­mé­nyez­het si­ke­res gaz­da­sá­got, fej­lő­dést, amen­­nyi­ben a ke­mény­vo­na­las ha­gyo­má­nyos csa­lád­fel­fo­gás, a nők a köz­élet­ből, a szak­mai élet­ből va­ló vis­­sza­tar­tá­sa, il­let­ve a szak­mai élet­be va­ló vis­­sza­té­rés­nek nem ösz­tön­zé­se lesz a ten­den­cia. Ugyan­ak­kor ter­mé­sze­te­sen sú­lyos hi­ba len­ne az olyan csa­lád­po­li­ti­ka, mely épp a csa­lá­di éle­tet ál­doz­ná fel az EU si­ke­res gaz­da­sá­gi éle­té­ért. Ezért az­tán a kulcs­szóaz ös­­sze­egyez­te­tés. Olyan nem­ze­ti jog­al­ko­tás, il­let­ve in­téz­mény­rend­szer ki­ala­kí­tásának ösz­tön­zé­se, mely egy­aránt le­he­tő­vé te­szi a ki­egyen­sú­lyo­zott csa­lá­di élet vi­te­lét a szak­mai to­vább­fej­lő­dés­sel, nők és fér­fi­ak szá­má­ra egyen­lő mérték­ben.7

2.1.2. A csa­lá­don be­lü­li erő­szak je­len­sé­ge Szlo­vá­ki­á­ban

A nők csa­lád­ban be­töl­tött sze­re­pé­nek vizs­gá­la­ta köz­ben nem ke­rül­het­jük ki a csa­lá­don be­lü­li erő­szak té­má­ját, ugyan­is a leg­több erő­sza­kos bűn­cse­lek­mény a csa­lád­ban, ill. az ott­ho­non be­lül tör­té­nik.
Erő­szak­nak de­fi­ni­ál­juk a sze­mé­lyi sér­tés, a ha­ta­lom, a fenn­ha­tó­ság, a fe­nye­ge­tő­zés, a ha­ta­lom­mal va­ló vis­­sza­élés, a fi­zi­kai és pszi­chi­kai, va­la­mint sze­xu­á­lis kény­szer min­den for­má­ját. Az erő­szak nem fel­tét­le­nül tar­tal­maz fi­zi­kai kap­cso­la­tot (tes­ti bán­tal­ma­zás), meg­nyil­vá­nul a szó­be­li fe­nye­ge­tő­zés és pszi­chi­kai ha­tás­gya­kor­lás for­má­i­ban is. Pszi­chi­kai erő­szak­nak szá­mít to­váb­bá min­den olyan vi­sel­ke­dés, ami a sza­bad aka­rat és ön­tisz­te­let ha­tá­ra­it rom­bol­ja, nem hagy ma­ga után szem­mel lát­ha­tó bi­zo­nyí­té­ko­kat, vi­szont az ál­do­zat lel­ké­ben nyo­mot hagy, s gyak­ran még a fi­zi­kai erő­szak­tól is ros­­szabb for­má­ja le­het az ilyen erő­sza­kos meg­nyil­vá­nu­lás­nak. Az ál­do­zat szem­be­sül­het el­kö­ve­tő­jé­vel az élet bár­mely te­rü­le­tén, le­gyen az ut­ca, köz­te­rü­let, csa­lád, ott­hon vagy épp a munka­he­ly.8 Szlo­vá­ki­á­ban az erő­szak meg­nyil­vá­nu­lá­si he­lyei kü­lön­bö­ző­ek, leg­gya­ko­ribb hely­szín a vi­dé­ki kör­nye­zet, az el­kö­ve­tők pe­dig túl­nyo­mó­részt az el­ma­ra­dot­tabb tár­sa­dal­mi cso­port tag­jai.9
A csa­lá­don be­lü­li erő­szak vi­lág­vi­szony­lat­ban gya­ko­ri je­len­ség, sok nő és gyer­mek szá­má­ra az ott­hon egy­ben az erő­szak he­lyét is je­len­ti. A WHO ku­ta­tá­sai so­rán ki­de­rült, min­den ötö­dik nő erő­szak ál­do­za­ta lesz éle­te fo­lya­mán. Glo­bá­li­san az ál­do­za­tok szá­ma a vi­lá­gon 700 mil­lió lány és nő, mely­ből az USA-ban 25 mil­lió, Ang­li­á­ban pe­dig 4 mil­lió fe­lett mo­zog az ál­do­za­tok szá­ma. A UNICEF ada­tai sze­rint az ak­tu­á­lis ada­tok sze­rint 130 mil­lió nő élt már át ne­mi zak­la­tást, ami éven­te 2 mil­lió lányt je­lent. A meg­erő­sza­kolt és pros­ti­tú­ci­ó­ra kénysz­erített nők szá­ma 700 ezer és 4 mil­lió közöt mo­zog éven­te. A HIV-pozitív em­be­rek 60%-a nő, mely adat szo­ro­san ös­­sze­függ a ne­mi erő­szak kér­dé­sé­vel. A hor­ro­felmérések szám­sze­rin­ti meg­ha­tá­ro­zá­sa foly­ta­tód­hat­na, hisz vég­te­len a lis­ta. A ne­mek­re irá­nyu­ló erő­szak gyö­ke­rei az egyen­lőt­len­ség el­mé­le­té­hez ve­zet­he­tők vis­­sza, mely a fér­fi ne­mi dom­i­nancájá­val jel­le­mez­he­tő, de ugyan­úgy ke­res­he­tünk oko­kat a szo­ci­á­lis rend­szer­ben és a tár­sa­dal­mi in­téz­mé­nyek mű­kö­dé­sé­ben is.10
Szlo­vá­ki­á­ban a csa­lá­don be­lü­li erő­sza­kos cse­lek­mé­nyek ma­gán­in­dít­vány­ra ül­dö­zen­dők, a gya­kor­lat­ban azon­ban ke­vés nő szán­ja rá ma­gát a hi­va­ta­los fel­je­len­tés­re; egy­részt a csa­lád „bé­ké­je”, más­részt a kö­rül­mé­nyek kény­sze­rí­tő ha­tá­sa, a ki­tör­ni kép­te­len­ség, a le­he­tő­sé­gek hi­á­nya mi­att. A csa­lád­ban el­kö­ve­tett erő­szak a leg­ke­vés­bé fel­fed­he­tő faj­tá­ja a kri­mi­na­li­tás­nak. A becs­lé­sek sze­rint ezek­nek a cse­lek­mé­nyek­nek csak mint­egy 10%-a ke­rül ki a csa­lád­ból, és csak 2%-ban ke­rül­nek be a rend­őr­sé­gi jegy­ző­köny­vek­be.
A csa­lá­don be­lü­li erő­szak fi­zi­kai, sze­xu­á­lis és pszi­chi­kai erő­szak for­má­já­ban egy­aránt meg­je­le­nik az ott­ho­nok­ban. A rend­őr­sé­gi ada­tok sze­rint, az erő­sza­kos bűn­cse­lek­mé­nyek 79%-a egy­más­hoz kö­ze­li vi­szony­ban ál­ló sze­mé­lyek kö­zött tör­té­nik, s a há­zon be­lü­li erő­szak ese­te­i­nek 90%-ában az ál­do­zat nő vagy gyer­mek. Az ese­tek 90%-ában a bűn­cse­lek­mény part­ner­kap­cso­la­tok­ban tör­té­nik, ahol az el­kö­ve­tő sze­mé­lye le­het a je­len­le­gi férj, a volt férj, il­let­ve az élet­társ.11 A csa­lá­don be­lü­li erő­szak a leg­ve­szé­lye­sebb, a leg­tra­gi­ku­sabb és a leg­el­ter­jed­tebb faj­tá­ja az erő­sza­kos bán­tal­ma­zás­nak, mi­vel lé­te­zé­se ne­he­zen ­fed­he­tő fel hi­va­ta­los úton. Emi­att is szá­mít na­gyon ké­nyes és ne­he­zen ke­zel­he­tő tár­sa­dal­mi je­len­ség­nek számít, mely saj­nos a fej­lett és a fej­lő­dő or­szá­gok­ban egy­aránt gya­ko­ri je­len­ség.

Erő­szak a kap­cso­la­tok­ban és a csa­lád­ban, avagy „a pénz szá­mol­va, az as­­szony ver­ve jó” el­ve

A nők el­len el­kö­ve­tett erő­szak sú­lyos tár­sa­dal­mi prob­lé­má­nak bi­zo­nyul, ami nem­csak ve­szé­lyez­te­ti a nők biz­ton­sá­gát, de lel­ki ép­sé­gük­ben is kárt tesz. Az erő­szak­kal kap­cso­lat­ban sok hely­te­len meg­fo­gal­ma­zás ter­jeng, pl. hogy okai az al­ko­hol, a sze­gény­ség, a mun­ka­nél­kü­li­ség és az egyes szo­ci­á­lis ré­te­gek köz­ti kü­lönb­sé­gek­ben ke­re­sen­dők. Még ma is el­ter­jedt hi­po­té­zis, hogy az ese­tek több­sé­gé­ben a nők idé­zik elő és to­le­rál­ják az erő­sza­kos meg­nyil­vá­nu­lást a part­ner­kap­cso­lat­ban. Ezek a hi­e­del­mek ala­kít­ják ki ké­sőbb a tár­sa­da­lom ál­lás­fog­la­lá­sát is. A va­ló­sá­gos okok kö­zé tar­to­zik a nők fér­fi­ak­kal szem­be­ni nem egyen­ran­gú tár­sa­dal­mi hely­ze­te, ami a fér­fi fi­zi­kai (túl)ere­jéből is adó­dik. Ugyan­ak­kor tár­sa­dal­mi erő­ről is be­szél­he­tünk, mi­vel nincs egyen­súly a ne­mi szte­re­o­tí­pi­ák közt, ami a tra­di­ci­o­ná­lis pat­ri­ar­chá­lis tár­sa­da­lom­ból és a tár­sa­dal­mi-kul­tu­rá­lis nor­mák sze­rin­ti vi­sel­ke­dés­ből adó­dik. Az erő­szak szo­ro­san ös­­sze­függ az em­be­ri­ség tör­té­nel­mé­vel, a háza­ság­gal, a csa­lád­dal, a tör­vé­nyek­kel és a kul­tu­rá­lis, il­let­ve val­lá­si nor­mák­kal. Az erő­szak a tár­sa­da­lom min­den po­li­ti­kai, kul­tu­rá­lis, gaz­da­sá­gi ré­te­gé­ben meg­talál­ható.12 Szlo­vá­ki­á­ban je­len­leg a csa­lá­dok 25%-a van ki­té­ve az erő­szak je­len­sé­gé­nek, s 11%-ban sú­lyos tes­ti sér­té­sek­ről beszél­hetünk.13 A fel­mé­ré­sek ki­mu­tat­ták, hogy a la­kos­ság mind­ös­­sze 88%-a tart­ja fon­tos­nak az ott­ho­ni erő­szak prob­le­ma­ti­ká­ját. So­kun­kat meg­bot­rán­koz­tat az erő­szak fo­gal­ma, még­sem ér­ke­zik meg­fe­le­lő jo­gi kez­de­mé­nye­zés és bün­te­té­si té­tel meg­fo­gal­ma­zá­sa, il­let­ve be­tar­ta­tá­sa az el­kö­ve­tők bün­te­té­si mód­jára.14

Vé­de­lem és oda­fi­gye­lés

Szlo­vá­kia még min­dig ko­moly hi­á­nyos­sá­gok­kal ren­del­ke­zik a nők el­len el­kö­ve­tett erő­szak kér­dé­sé­ben. Több oda­fi­gye­lést igé­nyel ez a té­ma­kör, min­de­nek­előtt vé­del­mi prog­ra­mok elő­ké­szí­té­sét és mű­kö­dé­sét kell biz­to­sí­ta­ni, hogy az erő­szak ál­do­za­tai tisz­tá­ban le­gye­nek jo­ga­ik­kal, ugyan­ak­kor nem elég a jo­gok hang­sú­lyo­zá­sa, ha­nem biz­to­sí­ta­ni kell az ef­fek­tív vé­del­met is. Ezért kell tá­mo­gat­ni olyan in­téz­mé­nyek lét­re­ho­zá­sát, ame­lyek se­gí­tik a nő­ket – il­let­ve az erő­szak ál­do­za­ta­it – jo­ga­ik gya­kor­lá­sá­ban, és ugyan­ak­kor ké­pe­sek vé­del­met is biz­to­sí­ta­ni. El­vég­re nem meg­ol­dás a prob­lé­má­ra, ha a nő ugyan meg­te­szi a fel­je­len­tést a fér­fi el­len, azon­ban utá­na ugyan­eh­hez a fér­fi­hez kell ha­za­men­nie, s vi­sel­nie még a rend­őr­sé­gi fel­je­len­tés mi­at­ti dü­höt is. Rend­kí­vül fon­tos len­ne az ál­la­mi szer­vek, kü­lö­nös­kép­pen az ön­kor­mány­zat­ok, a rend­őr­sé­gi szer­vek al­kal­ma­zott­ja­i­nak kép­zé­se a csa­lá­don be­lü­li erő­szak té­ma­kör­ében. A mé­dia ugyan­csak rend­kí­vül nagy sze­re­pet kap az in­for­má­ció he­lyes áram­lá­sá­nak biz­to­sí­tá­sá­ban, ami az­zal jár, hogy a jö­vő ge­ne­rá­ci­ó­ja egyen­ran­gú ké­pet kap­jon a két nem jel­lem­zé­sé­ről. Ugyan­ak­kor fon­to­sak a tá­jé­koz­ta­tó fel­hí­vá­sok, a le­het­sé­ges ka­pasz­ko­dók be­mu­ta­tá­sa, va­la­mint a ki­út le­he­tő­sé­gé­nek meg­mu­ta­tá­sa az ál­do­za­tok szá­má­ra. El­en­ged­he­tet­le­nek a hi­va­ta­los be­avat­ko­zá­sok az ál­lam és a tör­vény­ho­zói erő ol­da­lá­ról, és ter­mé­sze­te­sen a non­prof­it szer­ve­ze­tek te­vé­keny­sé­ge, ame­lyek nagy­ban elő­moz­dít­hat­ják az ügyet.15 Nem utol­só sor­ban nagy fi­gyel­met kell szen­tel­ni az olyan tí­pu­sú ku­ta­tá­sok­nak, me­lyek kvan­ti­ta­tív és kva­li­ta­tív szem­pont­ból is fel­mé­rik ezt a prob­le­ma­ti­kát.

2.2. Nők a fog­lal­koz­ta­tás­ban

Szlo­vá­kia a gaz­da­sá­gi re­for­mok te­rén po­zi­tí­van mu­tat­ko­zott be, va­la­mint az EU ver­seny­ké­pes­sé­gé­hez mér­ten a lis­­sza­bo­ni straté­gia16 sze­rint pró­bál­ta meg­va­ló­sí­ta­ni a re­for­mo­kat. A vál­to­zá­sok azon­ban még sok he­lyen kés­nek. Ezt ér­zé­kel­het­jük a be­ru­há­zá­sok, a tu­do­mány és a ku­ta­tás te­rén. A fo­lya­ma­tot las­sít­ja a ma­gas mun­ka­nél­kü­li­sé­gi arány, az egyes szo­ci­á­lis cso­por­tok meg­kü­lön­böz­te­té­se és a regiók köz­ti nagy gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi kü­lönb­sé­gek. A re­form­prog­ra­mok ér­té­ke­lé­sé­ből az de­rül ki, hogy a ne­mek köz­ti sza­ka­dék to­vább­ra is fen­nál, ami nagy­ban hoz­zá­já­rul a struk­tu­rá­lis mun­ka­nél­kü­li­ség­hez.
A mun­ka­erő­pi­ac re­form­jai el­vá­laszt­ha­tat­la­nok a lis­­sza­bo­ni stra­té­gia pont­ja­i­tól. A cé­lok egyi­ke ugyan­is a mun­ka­erő­pi­a­con le­vő egyen­lől­tenséget pró­bál­ja eny­hí­te­ni, hogy az egyes meg­kü­lön­böz­te­tett cso­por­tok kép­vi­se­lői (nők, idő­sek, et­ni­kai ki­sebb­sé­gek) ne érez­zék a diszk­ri­mi­ná­ció ha­tá­sát és nyíl­tan tud­ja­nak el­le­ne fel­lép­ni. Ha az esély­egyen­lő­ség té­má­ját gór­cső alá ves­­szük, Szlo­vá­ki­á­ban a diszk­ri­mi­ná­ció fo­gal­má­val az aláb­bi ese­tek­ben ta­lál­koz­ha­tunk:
– Né­mely szek­tor­ban ma­ga­sabb a mun­ka­nél­kü­li­ség, ez pe­dig azt je­len­ti, hogy egy­faj­ta szeg­re­gá­ció ala­kul ki, és ez­ál­tal a fog­lal­ko­zá­sok női, il­let­ve fér­fi pre­fe­ren­ci­ák sze­rint osz­la­nak meg.
– A nők na­gyobb va­ló­szí­nű­ség­gel fog­lal­nak el ala­cso­nyabb bér­rel fi­ze­tett mun­ka­he­lye­ket, és a vál­la­la­ti hi­e­rar­chi­á­ban ala­cso­nyabb po­zí­ci­ót töl­te­nek be.
– A fér­fiak fi­ze­té­séhez ké­pest ala­cso­nyabb fi­ze­té­si szin­tet ér­nek el azo­nos, il­let­ve azo­nos ér­té­kű munkáért.17
Ezek a té­nyek, va­la­mint a gaz­da­ság és a tár­sa­da­lom je­len­le­gi ál­la­po­ta ar­ra utal­nak, hogy az el­mé­le­ti­leg meg­fo­gal­ma­zott jog­rend­szer hi­á­nyos­sá­go­kat rejt­het ma­gá­ban. A ta­nul­mány szer­zői ezért nem­zet­kö­zi és ha­zai ada­to­kat fel­hasz­nál­va a mun­ka­erő­pi­ac konk­rét ana­lí­zi­sé­re tö­rek­sze­nek.

2.2.1. Az esély­egyen­lő­ség mé­ré­si mu­ta­tói

A fi­ze­tés­be­li kü­lönb­sé­gek Szlo­vá­kia ese­té­ben az eu­ró­pai szint­hez mér­ten még min­dig a leg­ma­ga­sabb ér­té­kek fe­lé kon­ver­gál­nak. Az 1. táb­lá­zat – egy ob­jek­tív felmérés18 alap­ján ös­­sze­ál­lí­tott ada­to­kat fel­dol­goz­va – Szlo­vá­kia hely­ze­tét az esély­egyen­lő­ség te­rén más EU-s or­szá­go­ké­val ve­ti ös­­sze. Az ove­rall score, az­az a tel­jes ki­ér­té­ke­lés rend­sze­re, ame­lyet a gen­der iro­dal­ma macho in­dex­nek is ne­vez, a leg­ob­jek­tí­vebb mé­ré­si mód­szer­nek te­kint­he­tő. A táb­lá­zat­ban le­vő pon­tok a kö­vet­ke­ző ka­te­gó­ri­ák sze­rint egy komp­lex mé­ré­si mu­ta­tó­val el­lá­tott rend­szert mod­elleznek:19
1. gaz­da­sá­gi lehetőség;
2. gaz­da­sá­gi részvétel;
3. po­li­ti­kai hely­zet;
4. mű­ve­lő­dés;
5. egész­ség és jó­lét.
A tel­jes ki­ér­té­ke­lés te­hát eb­ben a táb­lá­zat­ban öt té­nye­ző alap­ján ad ké­pet a je­len­le­gi szi­tu­á­ci­ó­ról. Ezek sze­rint a kri­té­ri­u­mok sze­rint Szlo­vá­kia nem mu­tat nagy el­té­rést az EU át­la­gá­tól. Szlo­vá­kia rang­so­rol­va a 21. leg­ke­vés­bé „diszk­ri­mi­ná­ló” or­szág­nak szá­mít, va­gyis szo­ro­san az USA és Len­gyel­or­szág után a leg­jobb esély­egyen­lő­sé­gi po­li­ti­ká­val ren­del­ke­zik.

1.tábláza­t. Esély­egyen­lő­ség Szlo­vá­ki­á­ban és más EU-tagállamban

Ország

Rangsor

Index

 

Gazdasági

lehetőség

Gazdasági

résztvétel

Politikai

helyzet

Művelődés

 

Egészség

és jólét

Svédország 1 5,53 5 12 8 1 1
Norvégia 2 5,39 13 2 3 6 9
Izland 3 5,32 17 7 2 7 6
Dánia 4 5,27 6 1 20 5 2
Finnország 5 5,19 12 17 4 10 4
Lettország 11 4,60 4 6 10 24 48
USA 17 4,40 19 46 19 8 42
Lengyelország 19 4,36 49 30 9 14 30
Szlovákia 21 4,30 14 33 29 23 35
Magyarország 24 4,19 30 3 28 39 40
Csehország 25 4,19 29 4 43 25 23
Görögország 50 3,41 44 48 50 45 22

For­rás: www.euractiv.sk/cl/202/5374/Zeny-na-trhu-prace-na-Slovensku.

Az in­dex a tel­jes ki­ér­té­ke­lés 1-től 7-ig ter­je­dő ská­lá­ján el­ért ered­mény, ahol a 7 pont a nem diszk­ri­mi­ná­ló, ide­a­li­zált tár­sa­dal­mat je­len­ti. Ahogy lát­hat­juk Svéd­or­szág is csak 5,53-­mal büsz­kél­ked­het, nem is be­szél­ve a szlo­vá­ki­ai 4,3-as mu­ta­tó­ról, mely a diszk­ri­mi­ná­ció lé­te­zé­sé­re és az esély­egyen­lő­ség hi­á­nyá­ra utal. Az ös­­sze­ha­son­lí­tá­sok alap­ján Szlo­vá­kia leg­jobb mu­ta­tói a gaz­da­sá­gi rész­vé­tel te­rén (14) és a mű­ve­lő­dés meg­szer­zé­sé­ben mér­he­tők (23). Az egész­ség és jó­lét 35, a gaz­da­sá­gi le­he­tő­ség mé­ré­si mu­ta­tó­ja pe­dig még ma­ga­sabb, 33 pont­ará­nyú; mind­ez azon­ban ked­ve­zőt­le­nebb ered­mény, mint a ki­sebb ér­té­kű mu­ta­tó. A hi­á­nyos­sá­gok leg­főbb te­re­pe te­hát ezek­ben a ka­te­gó­ri­ák­ban mu­tat­ko­zik, míg a leg­ide­á­li­sabb mo­del­lel Svéd­or­szág, Nor­vé­gia és Iz­land ren­delkezik.20

2.2.2. A mun­ka­erő­pi­ac­ra ju­tás le­he­tő­sé­gei

A ne­mi diszk­ri­mi­ná­ció je­len­sé­ge a mun­ka­erő­pi­ac­ra ju­tás fo­lya­ma­ta­kor Szlo­vá­ki­á­ban is je­len van, sőt bi­zo­nyos ese­tek­ben ra­di­ká­lis elő­for­du­lá­sa is meg­fi­gyel­he­tő. A la­kos­ság sze­gény és idős ré­te­gé­ben jó­val több a sze­gény és idős nők szá­ma, mint a fér­fi­a­ké – ezt a sze­gény­ség fem­i­nizá­ciójá­nak ne­vez­zük. A mun­ka­erő­pi­ac azo­nos le­he­tő­sé­ge­ket kí­nál fér­fi és nő szá­má­ra, vi­szont lé­tez­nek ún. lát­ha­tat­lan aka­dá­lyok – mint pél­dá­ul a mun­ka­adó a gyer­me­ket ne­ve­lő mun­ka­vál­la­ló csa­lá­di kö­te­le­zett­sé­ge­i­től va­ló fé­lel­me, az idő­sebb mun­ka­vál­la­lók szak­mai ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek meg­kér­dő­je­le­zé­se vagy a fi­a­tal, pá­lya­kez­dő mun­ka­vál­la­lók ta­pasz­ta­lat­hi­á­nya –, ame­lyek­nek for­rá­sa az elő­í­té­let. A mun­ka­jog hát­rá­nyos hely­ze­tű mun­ka­ke­re­sők­ről beszél.21 Az EU lis­­sza­bo­ni csú­csán meg­hir­de­tett fog­lal­koz­ta­tás­po­li­ti­kai prog­ram sze­rint hát­rá­nyos hely­ze­tű mun­ka­ke­re­sők­nek fő­képp a 25 éven alu­li még mun­ka­ta­pasz­ta­lat­tal nem ren­del­ke­ző pá­lya­kez­dők, az 50 év fe­let­ti idő­sö­dő mun­ka­vál­la­lók és a nők tar­toz­nak.22
Egy bi­zo­nyos mun­ka meg­szer­zé­sé­nek ki­vá­lasz­tá­si mód­sze­re az ob­jek­tív kö­ve­tel­mé­nyek tel­je­sí­té­se mel­lett a fel­vé­te­li ál­lás­in­ter­jú. Kér­dés azon­ban az, hogy ki jut­hat el egy­ál­ta­lán a fel­vé­te­li el­be­szél­ge­tés­re. A gya­kor­lat­ban ugyan­is ren­ge­teg diszk­ri­mi­ná­ló mun­ka­hir­de­tés­nek le­he­tünk ta­núi, és egy ál­lás­in­ter­jú so­rán a mun­ka­adó is szí­ve­sen ér­dek­lő­dik a po­zí­ció be­töl­té­sé­hez nem re­le­váns in­for­má­ci­ók­ról. A női mun­ka­erő­nek ugyan­is nem kö­te­les­sé­ge be­szá­mol­ni je­len­le­gi csa­lá­di ál­la­po­tá­ról (el­vált, egye­dül­ál­ló, öz­vegy), gyer­me­kei szá­má­ról, csa­lád­ter­ve­zé­si el­kép­ze­lé­se­i­ről. Az élet­rajz­ban a pá­lyá­zó­nak nem kö­te­le­ző meg­ad­nia élet­ko­rát, nem­ze­ti­sé­gét, val­lá­si ho­va­tar­to­zá­sát, ne­mét és csa­lá­di állapotát.23 Az EU-ban ké­szü­lő­ben van a név nél­kü­li, úgy­ne­ve­zett „ano­nim élet­rajz” be­ve­ze­té­se. Szlo­vá­ki­á­ban ez az új­don­ság még nem ak­tu­á­lis, vál­to­zá­sok re­mél­he­tő­leg a jö­vő­ben vár­ha­tók.

2.2.3. A mun­ka­erő­pi­ac szeg­re­gá­ci­ó­ja

Szlo­vá­kia mun­ka­erő­pi­a­cán je­len van a szeg­re­gá­ció je­len­sé­ge is, ez azt je­len­ti, hogy a vál­la­la­ti hi­e­rar­chia leg­fel­ső szint­jé­re ke­vés nő jut. A ma­gán­szfé­rá­ban ta­pasz­tal­juk, hogy a nők a dol­go­zó la­kos­ság 41%-át al­kot­ják. A vál­lal­ko­zók közt a nők rész­vé­te­li ará­nya 25%, ez je­lent­het al­kal­ma­zott nél­kü­li vagy csak mi­ni­má­lis al­kal­ma­zot­tal mű­kö­dő vál­lal­ko­zást. A nők sze­re­pe a vál­lal­ko­zá­sok­ban egyéb­ként leg­in­kább mun­ka­vál­la­ló­ként nyil­vá­nul meg, vagy al­kal­ma­zás­ban, vagy pe­dig ki­se­gí­tő csa­lá­di mun­ka­erő for­má­já­ban, ahol a női kép­vi­se­let meg­ha­lad­ja a 70%-ot. A ki­se­gí­tő csa­lá­di mun­ka­erő al­kal­ma­zá­sa nem il­le­gá­lis.
Szlo­vá­ki­á­ban je­len­tős a szeg­re­gá­ció ho­ri­zon­tá­lis és ver­ti­ká­lis el­osz­lá­sa. A do­mi­ná­ló ipar­ágak a nők szá­má­ra to­vább­ra is a szol­gál­ta­tá­sok, a gaz­da­ság har­ma­dik szek­to­ra, ahol az al­kal­ma­zot­tak több mint 70%-a nő. Né­hány szak­ma olyan mér­ték­ben fem­i­nizált, hogy az al­kal­ma­zot­tak több mint 80%-a nő, ilyen az egész­ség­ügy, a szo­ci­á­lis gon­dos­ko­dás, az is­ko­la­ügy, a kön­­nyű­ipar, a kis­ke­res­ke­de­lem, az ét­ter­mi és gaszt­ro­nó­mi­ai szol­gál­tatá­sok.24 Ezt tá­maszt­ják alá a Szlo­vák Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal ada­tai is, me­lyek sze­rint a női po­pu­lá­ció ál­tal leg­in­kább el­fog­lalt szek­to­rok a kö­vet­ke­zők: ok­ta­tás, szo­ci­á­lis ügyek, ad­mi­niszt­rá­ció. A mun­ka­erő szeg­re­gá­ci­ó­já­ból ki­fo­lyó­lag bi­zo­nyos ipar­ága­kat női, il­let­ve fér­fi jel­ző il­let. Egy­re in­kább erő­sö­dik Szlo­vá­ki­á­ban az ága­za­ti (25,4%) és a fog­lal­ko­zá­si (18,1%) el­kü­lö­nü­lés. Tíz női mun­ka­vál­la­ló­ból négy – ez az arány a fér­fi­ak ese­té­ben tíz a ket­tő­höz – a köz­igaz­ga­tás­ban, az ok­ta­tás­ban, az egész­ség­ügy­ben vagy szo­ci­á­lis te­rü­le­ten dol­go­zik. Min­den ilyen ága­zat­ban fog­lal­koz­ta­tott fi­ze­té­se a gaz­da­ság­ban le­vő át­lag­bér alatt mo­zog (2005-ben kb. 15 000 Sk). Va­la­mely fog­lal­ko­zás tisz­tán női mun­ká­vá vált, így pél­dá­ul az óvó­nő, az egész­ség­ügyi nő­vér, az ala­cso­nyabb be­osz­tás­ban dol­go­zó hi­va­tal­nok vagy az el­áru­sí­tó­nő.
A ver­ti­ká­lis szeg­re­gá­ció fo­gal­má­val is ta­lál­koz­ha­tunk, ahol a nő ne­he­zen jut a kar­ri­er­lép­cső fel­ső fo­ká­ra, ez­ál­tal nem vagy csak ki­sebb mér­ték­ben tölt be ve­ze­tő funk­ci­ót. A ve­ze­tő sze­re­pe­ket te­hát ja­va­részt fér­fi­ak töl­tik be. Min­den mi­nisz­té­ri­um és hi­va­tal 60%-ban ugyan al­kal­maz nő­ket, de ve­ze­tő po­zí­ci­ót mind­ös­­sze 27% tölt be. Sőt az ese­tek nagy ré­szé­ben még az el­nő­i­e­se­dett mun­ka­kö­ri ka­te­gó­ri­ák ve­ze­tő sze­re­pe­it is fér­fi­ak töl­tik be (pl. is­ko­la­igaz­ga­tó, fő­or­vos, vál­la­la­ti igaz­gató).25

2.2.4. A mun­ka­erő­pi­a­con fenn­ál­ló diszk­ri­mi­ná­ció leg­kéz­zel­fog­ha­tóbb bi­zo­nyí­té­ka: a bér­kü­lönb­ség

Az al­kal­ma­zot­tak fi­ze­tés­be­li meg­kü­lön­böz­te­té­se ki­zá­ró­lag a ne­mek alap­ján tör­vény­el­le­nes, mi­vel a ne­mi ho­va­tar­to­zás nem be­fo­lyá­sol­ja a mun­ka­vég­zés tel­je­sít­mé­nyét. En­nek el­le­né­re a gya­kor­lat­ban a nők mint tár­sa­dal­mi cso­port eb­ben a te­kin­tet­ben hát­rá­nyos hely­zet­ben van­nak. A múlt fo­lya­mán szin­te ál­ta­lá­nos ér­vé­nyű­vé vált a té­zis, hogy egy női al­kal­ma­zott mun­ká­já­nak ér­té­ke­lé­se ala­cso­nyabb fi­ze­té­si költ­sé­gek­kel jár, mi­köz­ben egy fér­fi ugyan­azon mun­ká­ért ma­ga­sabb jut­ta­tást kap. Ugyan­ez ér­vé­nyes az azo­nos ér­té­kű mun­ká­ról szó­ló elv­ről is, ahol mint ér­ték­ről a mun­ka esz­mei ér­té­ké­ről be­szél­he­tünk Mind­két eset­ben tör­vény­el­le­nes meg­nyil­vá­nu­lás a meg­kü­lön­böz­te­tő ered­mény.
Szá­mos pél­dá­ja és faj­tá­ja fel­so­rol­ha­tó an­nak, ho­gyan diszk­ri­mi­nált egy női kol­lé­ga:
– a nők fi­ze­té­si ka­te­gó­ri­á­ja (ská­lá­ja) már ele­ve kü­lön­bö­zik a fér­fi­a­ké­tól;
– ugyan­az a mun­ka más meg­ne­ve­zést kap;
– min­den al­kal­ma­zott más egyé­ni fi­ze­té­si ka­te­gó­ri­át kép­vi­sel sze­mé­lyes meg­egye­zés sze­rint.
A bér­kü­lönb­sé­gek­ről rö­vi­den el­mond­ha­tó, hogy ar­ról a bé­re­zé­si kü­lönb­ség­ér­ték­ről van szó, amely azo­nos idő alatt tel­je­sí­tett mun­ká­ért a kü­lön­bö­ző al­kal­ma­zot­tak szá­má­ra kü­lön­bö­ző fi­ze­té­si ös­­sze­get szab ki.
A 2005-ös fel­mé­ré­sek alap­ján át­la­go­san a vál­lal­ko­zói szfé­rá­ban az egy­órás mun­ka­bér 136 Sk-t tett ki, míg a nők csak 98 Sk-t kap­tak órán­ként. 2000 óta a vál­to­zá­sok e te­kin­tet­ben nem a ja­vu­lás ten­den­ci­á­ját mu­tat­ják, ugyan­is míg 2000-ben a fér­fi és női bé­rek kö­zöt­ti kü­lönb­ség 20 Sk volt, 2006-ban ez 40 Sk-ra nőtt. A Trex­i­ma adat­fel­dol­go­zó cég fel­mé­ré­sei alap­ján ki­de­rült, hogy Szlo­vá­ki­á­ban az át­lag­fi­ze­té­sek­ben is ki­mu­tat­ha­tó a ne­mek köz­ti kü­lönb­ség.

2. táb­lá­zat. Fér­fi­ak és nők át­lag­ke­re­se­te 2005-ben

Férfiak átlagkeresete 18 804 Sk
Nők átlagkeresete 13 711 Sk

For­rás: www.trex­i­ma.sk.

A leg­na­gyobb el­té­ré­sek a 35–39 éves kor­osz­tály­nál ész­lel­he­tők, mi­vel itt a nők a fér­fi­ak fi­ze­té­sé­nek 68%-át kap­ják. A fen­ti táb­lá­zat ar­ról ta­nús­ko­dik, hogy az át­lag­fi­ze­té­sek több mint 25%-kal ma­ga­sab­bak az erő­sebb nem ja­vá­ra. A má­sik ve­szé­lyez­te­tett ka­te­gó­ria a hat­van év kö­rü­li nők cso­port­ja, ahol a nyug­díj előt­ti diszk­ri­mi­ná­ció fo­gal­má­ba üt­kö­zünk. Ki­de­rült az is, hogy a meg­kü­lön­böz­te­tés nem­csak a brut­tó fi­ze­té­se­ken ész­lel­he­tő, de a fi­ze­té­si sza­la­gok vál­to­zó ös­­sze­te­vő­in is, va­gyis a ha­szon­él­ve­ze­ti cik­kek és já­ru­lé­kos mo­ti­vá­ci­ós esz­kö­zök te­kin­te­té­ben is.26 Pusz­tán az át­lag­ke­re­se­tek ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa sok szem­pon­tot fi­gyel­men kí­vül hagy, mint pél­dá­ul a fog­lal­koz­ta­tá­si szek­to­ro­kon be­lü­li dif­fe­ren­ci­á­ló­dást. Ér­de­mes el­gon­dol­kod­nunk azon­­ban, hogy a prob­lé­ma gyö­ke­re ugyan­oda ve­zet: az­az az el­nő­i­e­se­dett szak­mák ér­té­ké­nek meg­kér­dő­je­le­zé­sé­hez, va­la­mint a tár­sa­dal­mi meg­íté­lés sze­rint alap­ve­tő­en a női mun­ka­erő ér­té­ké­nek vi­szony­la­gos­sá­gá­hoz.

1. áb­ra. A 2006-os át­lag­bé­rek meg­osz­lá­sa Szlo­vá­ki­á­ban ne­mek és élet­kor sze­rint (Sk-ban)
mikoczy-graf-1

For­rás: www.trex­i­ma.sk

A nők fi­ze­té­se át­lagosan 25%-kal ke­ve­sebb a fér­fi­a­ké­tól, de bi­zo­nyos mun­ka­kö­rök­ben (tör­vény­ho­zás, ve­ze­tő be­osz­tás) ez az arány 30%-ot is ki­te­het. Az ala­csony bé­rek az ala­csony nyug­díj je­len­sé­gét von­ják ma­guk­kal, ez pe­dig az egye­dül­ál­ló idő­sebb nők ese­té­ben egy­faj­ta el­sze­gé­nye­dé­si ri­zi­kót ered­ményezhet.27

3. táb­lá­zat. Ága­za­tok sze­rin­ti fi­ze­té­si diszk­ri­mi­ná­ció Szlo­vá­ki­á­ban (2005)

  A nők fizetése a férfiakéhoz viszonyítva
Átlag 78,1%
Törvényhozó, vezető, manager 67,2%
Tudományos, szakmai és szellemi tevékenység 95,3%
Üzemi dolgozók, szolgáltatások, kereskedelem 70,6%
Szakképzett munkaerő 70,8%
Gépipar 73,9%
Szakképzetlen segédmunkaerő 80,1%

For­rás: http://www.em­ploy­men­t.­gov­.sk/mpsvrsr/in­ter­net/home­/in­dex.ph­p?id=7­1­9&d­ir­=­1&­s­ID=76e­b7444d27653ac08de­fab­b4­fa60e­b4.

A fen­ti táb­lá­zat­ban a szek­to­ron­kén­ti fi­ze­tés­be­li kü­lönb­sé­ge­ket lát­hat­juk, mely­ből vi­lá­go­san ki­tű­nik, hogy a leg­na­gyobb sza­ka­dék a ve­ze­tő po­zí­ci­ó­kat érin­ti. Ezen túl­me­nő­en, az át­la­gos fi­ze­té­si sza­ka­dék – fő­ként az ipar­ban, il­let­ve a ma­nu­á­lis mun­ka­vég­zés­re kor­lá­to­zó­dó te­vé­keny­sé­gek ese­té­ben – 70% kö­rül mo­zog. A ne­mek egyen­jo­gú­sá­ga szem­pont­já­ból a le­he­tő leg­ide­á­li­sabb fog­lal­ko­zá­si te­rü­let, ahol a leg­ki­sebb a fér­fi­ak és a nők kö­zöt­ti fi­ze­tés­be­li kü­lönb­ség a tu­do­mány és szel­le­mi mun­ka ága­za­ta.

2.2.5. A fog­lal­koz­ta­tott­ság és a mun­ka­nél­kü­li­ség kér­dé­se

A nők fog­lal­koz­ta­tott­sá­ga a szlo­vák mun­ka­erő­pi­a­con so­ká­ig 46% kö­rül moz­gott a gaz­da­ság­ban dol­go­zó ak­tív mun­ka­erő szá­má­hoz mér­ten. Az 1997–2002-es idő­szak­ban ez a rész­arány 4,5%-kal nö­ve­ke­dett, an­nak el­le­né­re, hogy a nők­nél a fér­fi­ak­hoz ké­pest a pro­duk­tív élet­kor 5 év­vel csök­kent. 2002-ig a fér­fi­ak nyug­díj­ko­rhatára 60 év volt, a nők­é 57 év, mely a nők esetében csök­ken­he­tett a vál­lalt gyer­me­kek szá­má­nak függ­vé­nyé­ben. 2002-ben el­fo­gad­ták a nyug­díj­re­form ter­vét, amely a két nem nyug­díj­kor­ha­tá­rá­nak fo­lya­ma­tos ki­egyen­lí­té­sé­hez vezet.28 A mun­ka­nél­kü­li­ség Szlo­vá­ki­á­ban nem jel­le­mez­he­tő je­len­tős el­té­rés­sel a ne­mek szem­pont­já­ból. Sőt a 2001 és 2002-es évek alap­ján el­mond­ha­tó, hogy a fér­fi­ak­nál a mun­ka­nél­kü­li­ség va­la­mi­vel ma­ga­sabb volt (18,9% a 18,7%-hez ha­son­lít­va), majd a 2003-as, 2004-es év­ben a hely­zet meg­for­dult. Ahogy lát­ha­tó, a hely­zet elég­gé ki­egyen­sú­lyo­zott, és va­ló­já­ban csak a sta­tisz­ti­kai mé­rés pon­tos­sá­gá­ról van szó. A nyil­ván­tar­tott mun­ka­nél­kü­li­ek kö­zül 45,7% nő (a je­len­le­gi ada­tok sze­rint). Ez a hos­­szú tá­vú mun­ka­nél­kü­li­ség­nél az­zal a vál­to­zás­sal jár, hogy kü­lönb­ség ész­lel­he­tő a fér­je­zett és az egye­dül­ál­ló nők kö­zött. Az egye­dül­ál­ló nők fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi ará­nya na­gyobb, hi­szen szük­sé­gük van a mun­ká­ra. Szlo­vá­ki­á­ban em­lí­tés­re mél­tó a re­gi­o­ná­lis mun­ka­nél­kü­li­ség is, ugyan­is van­nak ré­gi­ók, ame­lyek hát­rá­nyos hely­zet­ben van. Meg­em­lí­ten­dő még a ro­ma nők ma­gas mun­ka­nél­kü­li­sé­ge és az ala­cso­nyabb ké­pe­sí­tés­sel ren­del­ke­zők ve­szé­lyez­te­tett hely­ze­te. Ez az úgy­ne­ve­zett hal­mo­zott dis­zkrim­iná­ció.29

4. táb­lá­zat. A fér­fi­ak és nők fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi ará­nya Szlo­vá­ki­á­ban és az EU-ban 2001–2004

  2001 2002 2003 2004
A nők foglalkoztatottsági aránya Szlovákiában 51,8% 51,4% 52,2% 50,9%
A férfiak foglalkoztatottsági aránya Szlovákiában 62,0% 62,4% 63,3% 63,2%
A nők foglalkoztatottsági aránya az Európai Unióban 54,3% 54,7% 55,0% 55,7%
A férfiak foglalkoztatottsági aránya az Európai Unióban 71,3% 71,0% 70,8% 70,9%

For­rás: http://www.gender.gov.sk/index.php?sID=c2138a7e00fea4479a8ec31bc1cdcf3e&SMC=1& id60.

A nők fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi ará­nya a 15–64 éve­sek ese­té­ben a tel­jes női po­pu­lá­ci­ó­ból lát­ha­tó, ez a mu­ta­tó az EU mun­ka­erő­pi­ac-ku­ta­tá­sa­i­ból szár­ma­zik. Szlo­vá­ki­ai vi­szo­nyok alap­ján el­mond­ha­tó, hogy a nők és fér­fi­ak közt a fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi arány­ban kö­zel 10%-os a kü­lönb­ség.

5. táb­lá­zat. A nők és a fér­fi­ak mun­ka­nél­kü­li­ség­ének ará­nya Szlo­vá­ki­á­ban és az EU-ban 2001–2004

  2001 2002 2003 2004
Nők munkanélkülisége – Szlovákia 18,7% 18,7% 17,7% 19,2%
Férfiak munkanélkülisége – Szlovákia 19,8% 18,9% 17,4% 17,4%
Nők munkanékülisége – EU 9,8% 10,0% 10,2% 10,2%
Férfiak munkanékülisége – EU 7,3% 7,8% 8,1% 8,1%

For­rás: http://www.gender.gov.sk/index.php?sID=72505b68621e48d415441465153f903f&S MC=1& id=164.

A mun­ka­nél­kü­li­sé­gi arány a gaz­da­sá­gi­lag ak­tív la­kos­ság­hoz mért szá­za­lék­arány a 15 és 74 év köz­ti ál­lam­pol­gár­ok ese­té­ben. Az el­múlt évek jel­lem­ző­je, hogy a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi mu­ta­tók nem fo­lya­ma­to­san kö­ze­lí­te­nek egy­más­hoz, in­kább rend­el­le­nes­sé­get ta­pasz­tal­ha­tunk. A nők ese­té­ben nö­ve­ke­dést fi­gyel­he­tünk meg mind a 2003-as, mind a 2004-es év­ben, ho­lott csök­ke­nést vár­nánk. A fér­fi­ak és nők hely­ze­te Szlo­vá­ki­á­ban a mun­ka­nél­kü­li­ség te­rén kö­ze­le­dik az EU-s át­lag­hoz (az EU-ban nö­ve­ke­dett a mun­ka­nél­kü­li­ség, Szlo­vá­ki­á­ban pe­dig csök­kent). A je­len­le­gi szi­tu­á­ció alap­ján egy­más­hoz a két mun­ka­nél­kü­li­sé­gi arány szám­be­li­leg kon­ver­gál (15,2% és 16,6%). Az EU-s és a szlo­vá­ki­ai fi­ze­té­sek köz­ti kü­lönb­ség még min­dig szá­mot­tevő.30
A fél év­ti­ze­des gaz­da­ság­tör­té­neti vis­­sza­te­kin­tés után vis­­sza­tér­ve a leg­fris­sebb ada­tok elem­zé­sé­hez azt mond­hat­juk, hogy a hely­zet nem so­kat vál­to­zott sem a szám­arány alap­ján, sem pe­dig a re­a­li­tás­ban. Po­zi­tív hang­vé­telt ka­pott azon­ban a mul­ti­na­ci­o­ná­lis cé­gek­nél már be­vált mun­ka­vi­szony mód­sze­re, a fél­mun­ka­idő és a fle­xi­bi­lis idő­be­osz­tás.

6. táb­lá­zat. Mun­ka­nél­kü­li­ség, mun­ka­vál­la­lás és rész­mun­ka­idő 2005-ben (%-ban)

  Munkanélküliség Munka Részmunkaidő Manageri pozíció Átlagos fizetési

különbségek

(gendergap)

  Férfi Férfi Férfi
EU-25 7,6% 9,6% 71,2% 56,3% 7,3% 32,6% 32,1% 15%
Szlovákia 15,2% 16,6% 64,1% 50,8% 1,2% 3,9% 31,2% 24%

For­rás: http://ec.eu­ropa.eu­/em­ploy­men­t_ social/pub­li­ca­tion­s/2006/ke060026_en.pdf.

A rész­mun­ka­idő ese­té­ben ki­tű­nik, hogy a fér­fi­ak csak 1,2%-ban él­nek ez­zel a le­he­tő­ség­gel Szlo­vá­ki­á­ban, míg a nők 3,9%-ban. Ezek a szá­mok rend­kí­vül ala­cso­nyak az EU-átlaghoz vi­szo­nyít­va, ahol a fér­fi­ak ese­té­ben az arány 7,3%, a nők ese­té­ben pe­dig 32,6%. Ez te­hát azt je­len­ti, hogy az uni­ó­ban a rész­mun­ka­idő na­gyon el­ter­jedt for­má­ja a nők fle­xi­bi­lis mun­ka­vi­szo­nyá­nak, amely így le­he­tő­vé te­szi a gyer­mek­ne­ve­lés és a ház­tar­tás­be­li fel­ada­tok el­vég­zé­sét is. Szlo­vá­ki­á­ban a vál­la­la­tok 48%-a hasz­nál­ja ezt a faj­ta mun­ka­vi­szonyt, a cé­gek nagy ré­sze 16%-ban csak a mun­ka­idő kez­de­tét és vé­gét en­ge­dé­lye­zi sza­bá­lyoz­ni, 7% pe­dig meg­en­ge­di a túl­órák ide­jé­nek ak­ku­mu­lá­ci­ó­ját. 12% en­ge­dé­lye­zi az egy­na­pos sza­bad­sá­got, mint a túl­órák ide­jé­nek kom­pen­zá­ci­ó­ját. A lisz­aboni cé­lok közt sze­re­pel a mo­dern, di­na­mi­kus mun­ka­hely gon­do­la­ta, ami nagy­ban be­fo­lyá­sol­ja a mun­ka mi­nő­sé­gét és az at­ti­tű­dök vál­to­zá­sát is.31 Ami­kor a bér­kü­lönb­ség EU-s és szlo­vá­ki­ai ös­­sze­ha­son­lí­tá­sát vizs­gál­juk, meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy míg a gen­der gap eu­ró­pai uni­ós át­la­ga 15% kö­rül mo­zog, ez a sza­ka­dék jó­val na­gyobb Szlo­vá­kia vi­szony­la­tá­ban, hi­szen itt 25%-os kü­lönb­sé­get fi­gyel­he­tünk meg, ami a gya­kor­lat­ban azt je­len­ti, hogy a nők a fér­fi­ak fi­ze­té­sé­nek csu­pán há­rom­ne­gyed­ét kap­ják nők.

2.2.6. A nők és a vál­lakozá­sok

Az Eu­ró­pai Szo­ci­á­lis Alap köz­re­mű­kö­dé­sé­vel a női vál­lakozók pénz­be­li és ta­nács­adói tá­mo­ga­tást is kap­hat­nak új vál­lakozá­sok beindítására.32 Szlo­vá­ki­á­ban je­len­leg a nők vál­lal­ko­zá­sok­ban be­töl­tött sze­re­pé­vel a Združe­nie žien v pod­nikaní ne­vű non­prof­it szer­ve­zet fog­lal­ko­zik. Az Eu­ró­pai Par­la­ment­ben pe­dig A nők a vál­lal­ko­zás­ban el­ne­ve­zé­sű plat­form ala­kult; mely­nek szlo­vá­ki­ai meg­va­ló­sí­tá­sát a Szlo­vák Üz­le­ti és Ipa­ri Ka­ma­ra kez­de­mé­nyez­te. A prog­ram cél­ja a szlo­vák vál­lal­ko­zó nők vé­le­mé­nyé­nek, ér­dek­lő­dé­sé­nek és szük­ség­le­te­i­nek kép­vi­se­le­te. A plat­form le­he­tő­sé­get nyújt a vé­le­mény­cse­ré­re és pro­fes­­szi­o­ná­lis mun­ka­fó­ru­mot in­dít a női me­ne­dzse­rek közt. Eu­ró­pá­ban nem pél­da nél­kü­li a kez­de­mé­nye­zés: Finn­or­szág­ban már mű­kö­dik a Vál­lakozó Nők Szer­ve­ze­te; Por­tu­gá­li­á­ban si­ke­res egy pro­jek­tum, mely a női vál­lal­ko­zá­sok be­in­dí­tá­sá­ra össz­pon­to­sít; Fran­cia­or­szág­ban az ál­la­mi költ­ség­ve­tés cél­irá­nyos gen­der budg­et ös­­sze­te­vő­vel is büsz­kél­ked­het; ugyan­ez Né­met­or­szág­ban és Auszt­ri­á­ban is meg­ta­lál­ha­tó, ahol mind­emel­lett még az adó­zá­si te­rü­le­te­ken is gen­der­érzé­ke­ny adó­kat ve­zet­nek be, tá­mo­gat­va így a nők in­du­ló vál­lal­ko­zá­sa­it.

2.2.7. A sze­gény­ség fem­i­nizá­ció­ja Szlo­vá­ki­á­ban

A sze­gény­ség fem­i­nizá­cióját, va­gyis azt, hogy a szo­ci­á­li­san rá­szo­ru­lók közt mind job­ban túl­rep­re­zen­tál­tak a nők, szá­mos tár­sa­da­lom­ban meg­fi­gyel­ték már. Bár vi­szony­lag új je­len­ség­ről van szó – mely kap­cso­lat­ban áll a nők csa­lá­di és ro­kon­sá­gi kap­cso­la­tok­tól va­ló nö­vek­vő füg­get­le­ne­dé­sé­vel –, a ne­mek kö­zöt­ti je­len­tős sze­gény­sé­gi sza­ka­dék alap­ve­tő­en meg­vál­toz­tat­ja a sze­gény­ség ter­mé­sze­tét, és a rá adott po­li­ti­kai vá­laszt egy­aránt. Amen­­nyi­ben ugyan­is a nők egy­re nö­vek­vő – s a fér­fi­a­ké­nál na­gyobb – szám­ban él­nek nyo­mor­ban, ez ha­tás­sal van az egész tár­sa­da­lom­ra, hi­szen így a gye­re­kek is na­gyobb esél­­lyel lesz­nek sze­gé­nyek, és ez hos­­szú tá­vú kö­vet­kez­mé­nyek­kel jár a tár­sa­dal­mi mo­bi­li­tás­ra és ré­teg­ző­dés­re nézve.33
A nem­zet­kö­zi ös­­sze­ha­son­lí­tó sta­tisz­ti­kák sze­rint az szá­mít sze­gény­nek, aki olyan ház­tar­tás­ban él, ahol az egy fő­re ju­tó jö­ve­de­lem ke­ve­sebb, mint az adott or­szág ház­tar­tá­si medián­já­nak 50%-a. A jö­ve­de­lem eb­ben az eset­ben iga­zít­va van a ház­tar­tá­si szer­ke­zet­hez, és ma­gá­ban fog­lal­ja az ös­­szes kész­pénzt és kész­pénz jel­le­gű ki­fi­ze­tést (az­az bér­jö­ve­del­met és bár­mely jó­lé­ti prog­ram­ból szár­ma­zó se­gélyt vagy kész­pén­zes tá­mo­ga­tást), de nem tar­tal­maz­za a ter­mé­szet­be­ni jut­ta­tá­so­kat, mint pél­dá­ul az in­gye­nes ál­la­mi gyer­mek­el­lá­tást, az egész­ség­ügyi el­lá­tást vagy az oktatást.34
A sze­gény­ség fem­i­nizá­ciójá­nak ku­ta­tá­sa so­rán két mé­rés­re tá­masz­kod­ha­tunk, az egyik szo­ci­o­ló­gi­ai szem­pont­ból, a má­sik komp­le­xebb mó­don – a Laeken-­mu­atókkal – ku­tat­ja a prob­lé­mát.
Fo­dor Éva idé­zett ta­nul­má­nyá­ban a ne­mek kö­zöt­ti sze­gény­sé­gi sza­ka­dék meg­íté­lé­sé­re négy kü­lön­bö­ző mé­rő­szá­mot hasz­nál, ame­lyek meg­mu­tat­ják:
– az alul­táp­lált­ság szint­jét;
– az egy­sze­rű fo­gyasz­tá­si cik­kek bir­tok­lá­sát;
– a lak­ha­tás mi­nő­sé­gét és
– a vá­lasz­adó sa­ját ház­tar­tá­sa gaz­da­sá­gi hely­ze­té­ről adott szub­jek­tív ér­té­ke­lé­sét.
Ez a több­di­men­zi­ós meg­kö­ze­lí­tés a ré­gió sze­gény­sé­gé­nek ter­mé­sze­té­ről ár­nyal­tabb ké­pet ad, mint az, amely egye­dül a ház­tar­tá­si jö­ve­del­met hasz­nál­ja.
A má­sik mé­ré­si rend­szer­hez vis­­sza­tér­ve a gen­der iro­dal­ma a Laeken-­mu­tató­val ír­ja le a sze­gény­ség di­men­zi­ó­ját és vi­sel­ke­dé­sét. A lis­­sza­bo­ni konfer­en­cián el­fo­ga­dott há­rom­ré­te­gű sta­tisz­ti­kai mé­ré­si rend­szer meg­fo­gal­maz­za a mul­ti­di­men­zionális sze­gény­ség prob­le­ma­ti­ká­ját, mely­nek lé­nye­ge, hogy nem­csak a tár­sa­da­lom­ban mért re­la­tív és agg­re­gát ri­zi­kó­val szá­mol, de ki­tér a szub­jek­tív sze­gény­ség fo­gal­má­ra is.35
A nyu­ga­ti fej­lett ka­pi­ta­lis­ta tár­sa­dal­ma­kat vizs­gá­ló ös­­sze­ha­son­lí­tó ta­nul­má­nyok­ban a női sze­gény­sé­gi rá­tá­nak a fér­fi sze­gény­sé­gi rá­tá­hoz vi­szo­nyí­tott ará­nya (va­gyis a ne­mek köz­ti sze­gény­sé­gi sza­ka­dék) vál­to­zó szá­mo­kat mu­tat or­szá­gon­ként. Az egyen­sú­lyi hely­zet­hez ké­pest a leg­ma­ga­sabb az Egye­sült Ál­la­mok­ban mért 1,41-es ér­ték­től a né­met 1,29-en át a hol­lan­di­ai szin­te tel­jes egyen­lő­sé­gig (1,00) ter­jedt, il­let­ve for­dí­tott irá­nyú volt pél­dá­ul Olasz­or­szág­ban és Svéd­or­szág­ban (0,9). A leg­több or­szág­ban – az utób­bi há­rom ki­vé­te­lé­vel – je­len­tős sze­gény­sé­gi sza­ka­dék ta­lál­ha­tó a két nem egy­más­hoz va­ló vi­szo­nyá­ban, s a nők ál­ta­lá­ban na­gyobb esél­­lyel sze­gé­nyed­nek el, mint a fér­fi­ak. Ezt az or­szá­gok köz­ti el­té­ré­se­ket a há­zas­ság­kö­té­si arány el­té­ré­se­i­vel ma­gya­ráz­zák (ami kü­lö­nö­sen ma­gas Olasz­or­szág­ban, és ez ma­gya­ráz­za az ala­csony sze­gény­sé­gi sza­ka­dé­kot), va­la­mint a mun­ka­erő-pi­a­ci rész­vé­tel ará­nyá­val (ame­ly ki­emel­ke­dő­en ma­gas Své­dország­ban).36
Szlo­vá­ki­á­ra néz­ve még min­dig el­mond­ha­tó, hogy – ha­son­ló­kép­pen Orosz­or­szág­hoz vagy Ro­má­ni­á­hoz – Kö­zép-Ke­let-Eu­ró­pá­ban ki­vé­te­les he­lyet fog­lal el. A ne­mek kö­zöt­ti sze­gény­sé­gi sza­ka­dék vizs­gá­la­ta így a ne­mi rend­szer­nek (gen­der regime) leg­alább két ki­ala­ku­ló­ban lé­vő tí­pu­sát tár­ta fel poszt­szo­cial­ista tér­sé­günk­ben. Bár az a faj­ta struk­tu­rá­lis át­ala­kí­tá­si po­li­ti­ka (struc­tur­al adjust­ment pol­i­cy), amit az IMF és a Vi­lág­bank tá­mo­ga­tott Ke­let-Eu­ró­pá­ban, más­hol nö­vek­vő tár­sa­dal­mi és kü­lö­nö­sen ne­mi egyen­lőt­len­sé­ge­ket ho­zott lét­re; nem tű­nik úgy, hogy ese­tünk­ben is ez tör­tént vol­na. Ami­kor a ku­ta­tók azt ál­lít­ják, hogy azok a gaz­da­ság­po­li­ti­kai in­téz­ke­dé­sek, ame­lyek a nagy vo­lu­me­nű ex­port­ra ter­me­lést bá­to­rít­ják a fér­fi mun­ka­erőt ré­sze­sí­tik előny­ben, ar­ra a fel­te­vés­re ala­poz­nak, hogy a nők az egye­dü­li fe­le­lő­sei a rep­ro­duk­tív mun­ká­nak, és így nö­vek­szik a fér­fi­ak­tól va­ló füg­gő­sé­gük, va­la­mint pro­duk­tív, fi­ze­tett és nagy presz­tí­zsű mun­kák­ból va­ló kirekesztésük.37 Az­ál­tal, hogy az ál­la­mi költ­ség­ve­tés­ben csök­ken­tik az ok­ta­tás­ra és az egész­ség­ügy­re for­dí­tott ki­adá­so­kat, a struk­tu­rá­lis át­ala­kí­tá­si ren­de­le­tek nö­ve­lik a nők rep­ro­duk­tív ter­he­it, meg­nyir­bál­ják a szo­ci­á­lis jut­ta­tá­so­kat ab­bé­li igye­ke­ze­tük­ben, hogy meg­te­remt­sék a „költ­ség­ve­té­si egyen­súly”-t. A mul­ti­na­ci­o­ná­lis cé­gek a fi­a­tal nő­ket gyak­ran ki­zsák­má­nyol­ják ne­héz, ve­szé­lyes és rö­vid tá­vú mun­ka­kö­rök­ben, ahon­nan so­ha nem lép­te­tik elő őket ve­ze­tői po­zí­ci­ó­ba. Né­hány évi szol­gá­lat után meg­vál­nak tő­lük, hogy he­lyük­re még fi­a­ta­labb és ol­csóbb mun­ká­so­kat tegyenek.38 E fo­lya­ma­tok kö­zül né­hány va­ló­ban meg­fi­gyel­he­tő a ré­gió min­den or­szá­gá­ban. Pél­dá­ul a nők ott­ho­ni ter­hei nö­ve­ked­tek, kü­lö­nö­sen a sze­gé­nyebb nők töl­te­nek több időt a csa­lá­di mun­ka­erő új­ra­ter­me­lé­sé­vel, mert gyak­ran nem en­ged­he­tik meg ma­guk­nak, hogy meg­fi­zes­sék az ilyen jel­egű szol­gál­ta­tá­so­kat (pél­dá­ul az ol­csó üze­mi kosz­tot), és sa­ját mun­ka­ere­jü­ket kell hogy ezek elő­ál­lí­tá­sá­ra for­dít­sák. Még­is, a struk­tu­rá­lis át­ala­kí­tá­sok­nak sok olyan kö­vet­kez­mé­nye, ame­lyet Ázsi­á­ban és Af­ri­ká­ban meg­fi­gyel­tek, nem re­le­váns Len­gyel­or­szág­ban, Ma­gyar­or­szá­gon és Szlo­vá­ki­á­ban. Sok nő – a leg­va­ló­szí­nűb­ben an­nak az eman­ci­pá­ci­ós fo­lya­mat­nak a kö­vet­kez­mé­nye­ként, amely­nek ré­geb­ben ők és anyá­ik erő­tel­je­sen ki vol­tak té­ve – jobb hely­zet­ben volt ah­hoz, hogy a pi­a­ci ala­pú gaz­da­ság­ban részt ve­gyen, mint más fej­lő­dő or­szá­gok­ban élő tár­sa­ik. Ez jó pél­dá­ja an­nak, hogy ha­son­ló tí­pu­sú struk­tu­rá­lis át­ala­kí­tá­si in­téz­ke­dé­sek (akár­csak a glob­al­izá­ció) mi­kép­pen ve­zet­nek el­té­rő ered­mény­re a ne­mi sze­re­pek te­rén az adott tár­sa­da­lom in­téz­mé­nyi örök­sé­gé­től füg­gő­en. En­nek foly­tán szá­mos nő szer­zett és tar­tott meg jó ál­lást és biz­tos fog­lal­koz­ta­tást. Ter­mé­sze­te­sen sok nő Szlo­vá­ki­á­ban sem tud­ta ki­hasz­nál­ni azo­kat a mun­ka­le­he­tő­sé­ge­ket és bér­jut­ta­tá­so­kat, ame­lye­ket a mul­ti­na­ci­o­ná­lis cé­gek, a kül­föl­di non­prof­it szer­ve­ze­tek vagy a ma­gán­vál­lal­ko­zás­ok aján­lot­tak. Eb­ben a te­kin­tet­ben nem­igen kü­lön­böz­nek sok fér­fi hon­fi­tár­suk­tól. Más szó­val: ezen or­szá­gok bi­zo­nyos faj­ta nő­ba­rát rend­sze­rét egy de­mok­ra­ti­kus, sza­bad­pi­ac­ra ala­po­zó pat­ri­ar­chá­lis rend­szer vál­tot­ta fel. Ez rom­bo­ló­an ha­tott az osz­tály­vi­szo­nyok­ra, nö­vel­ve a sze­gény­sé­get és az osz­tályala­pú egyen­lőt­len­sé­ge­ket. En­nek kö­vet­kez­mé­nye­ként ter­mé­sze­te­sen meg­vál­toz­tat­ta a ne­mek kö­zöt­ti kap­cso­la­to­kat is, de nem tű­nik úgy, hogy mé­lyí­tet­te vol­na a nők egyen­lőt­len­sé­gé­nek és el­nyo­má­sá­nak fo­kát (leg­alább­is nem kü­lö­nö­seb­ben a tár­sa­dal­mi hi­e­rar­chia leg­al­ján).
Más­rész­ről azok­ban az or­szá­gok­ban, ame­lyek las­sab­ban fej­lőd­tek, a pi­a­ci stra­té­gi­á­kat ha­boz­va vet­ték át, a nők nem tud­ták fel­hasz­nál­ni azo­kat az erő­for­rá­sa­i­kat, ame­lye­ket a szo­ci­a­lis­ta kor­szak­ban sze­rez­tek. Itt a jó­lé­ti ál­lam ös­­sze­om­lá­sa és a kap­cso­la­to­kon ala­pu­ló, ál­la­mi kont­roll alatt ál­ló (bár ez már nem nő­ba­rát ál­lam, még re­to­ri­ká­já­ban sem) mun­ka­pi­a­ci pre­fe­ren­ci­ák hát­rány­ba hoz­ták a nő­ket a fér­fi­ak­kal szem­ben. Egy más­fé­le „ne­mi rend­szer” jött lét­re, s ez olyan ne­mi el­kü­lö­nü­lést és diszk­ri­mi­ná­ci­ót mu­tat, amely kü­lön­bö­zik mind az állam­szo­cial­ista új­ra­el­osz­tó rend­szer jó­in­du­la­tú pa­ter­na­lis­ta mód­já­tól, mind a nyu­ga­ti ka­pi­ta­lis­ták ál­tal kikénysz­e­rítet­t, ne­mi vo­nat­ko­zás­ban fel­te­he­tő­en sem­le­ges pat­ri­ar­chá­lis diszk­ri­mi­ná­ci­ó­tól. Kö­vet­ke­zés­kép­pen a pi­a­co­so­dás, bár nö­vel­te az osz­tály­egyen­lőt­len­sé­ge­ket, úgy tű­nik, hoz­zá­já­rult a ke­let-eu­ró­pai, a sze­gény­ség­ben a ne­mek kö­zött fenn­ál­ló egyen­lőt­len­sé­gek csök­ken­té­sé­hez (vagy né­hány eset­ben szin­ten tar­tá­sá­hoz) – leg­alább­is az ál­lam­szo­ci­a­liz­mus ös­­sze­om­lá­sa utá­ni el­ső tíz év­ben. Az op­ti­mis­ták sze­rint a nők nem en­ged­he­tik meg ma­guk­nak, hogy el­ve­szít­sék elő­nye­i­ket, a pes­­szi­mis­ták sze­rint nem en­ged­he­tik meg ma­guk­nak, hogy meg­tart­sák.
Ku­ta­tá­sok alap­ján ál­ta­lá­no­san el­mond­ha­tó, hogy Eu­ró­pá­ban a nők sze­gény­sé­ge va­la­mi­vel ma­ga­sabb ér­té­ket mu­tat a fér­fi­a­ké­nál, vi­szont a sze­gény­ség ext­rém meg­nyil­vá­nu­lá­sai még­is in­kább a fér­fi­a­kat érin­ti. Az egyes kor­osz­tály­ok közt meg­em­lít­het­jük a 65 év fe­let­ti ve­szé­lyez­te­tett cso­por­tot, ahol a ku­ta­tá­sok alap­ján nem ész­lel­he­tő na­gyobb kü­lönb­ség a fér­fi­ak és nők közt. A sze­gény­ség­gel küz­dés ve­szé­lye a gyer­me­kü­ket egye­dül ne­ve­lő nők ese­té­ben na­gyobb. Ez vis­­sza­ve­zet­he­tő a mun­ka­pi­a­ci vi­szo­nyok­ra és a tár­sa­dal­mi ki­re­kesz­tés gon­do­la­tá­ra. A TÁRKI ri­port­ja sze­rint nincs je­len­tő­sebb különb­ség.39

2.2.8. Munkaerőpiaci meg­ol­dá­sok

Ha a mun­ka­erő­pi­ac­cal kap­cso­lat­ban a nők és fér­fi­ak köz­ti esély­egyen­lő­ség­ről be­szé­lünk, egy de­mok­ra­ti­kus mun­ka­erő­pi­ac ér­de­ké­ben szá­mos meg­ol­dást kel­le­ne fi­gye­lem­be ven­ni. Min­de­nek­előtt tá­mo­gat­ni kell a nők ma­ga­sabb dön­tés­ho­za­ta­li funk­ci­ó­ba ju­tá­sát, be­ve­zet­ni egy al­kal­mi kvó­tát, amely át­me­ne­ti idő­szak­ra a nők lét­szá­mát el­ső­sor­ban az ál­la­mi, va­la­mint a nyil­vá­nos szek­tor­ban sza­bá­lyoz­ná. To­váb­bá szük­ség­sze­rű ösz­tö­nöz­ni a mun­ka­adó­kat ar­ra, hogy a női mun­ka­erő a hi­e­rar­chi­á­ban ma­ga­sabb be­osz­tás­ba ke­rül­hes­sen, na­gyobb fe­le­lős­sé­gű mun­ka­kört biz­to­sít­va. Az eset­le­ges el­uta­sí­tá­sok mö­gött gyak­ran az az érv áll, hogy a nők po­ten­ci­á­lis anyák. A nők mun­ka­kö­ri te­vé­keny­sé­gét spe­ci­á­lis tá­mo­ga­tó prog­ra­mok­kal le­het se­gí­te­ni. A re­gi­o­ná­lis kü­lönb­sé­gek sa­já­tos re­gi­o­ná­lis hoz­zá­ál­lást és prob­lé­ma­meg­ol­dást igé­nyel­nek. Aján­lott meg­erő­sí­te­ni a nők kép­vi­se­le­tét a tár­sa­dal­mi kom­mu­ni­ká­ció so­rán a szak­osz­tály­ok és al­kal­ma­zók kö­zött. Ez elő­se­gí­ti a nők jo­ga­i­nak meg­is­me­ré­sét, és fel­ké­szült­té, ill. nyi­tot­tá te­szi a ve­ze­tő­ket adan­dó prob­lé­má­ik or­vos­lá­sá­ra. A té­ma kap­csán a gyer­mek­gon­do­zá­si sza­bad­ság biz­to­sí­tá­sa a kö­vet­ke­ző fon­tos alap­elv. Szük­sé­ges len­ne a gyer­mek­gon­do­zá­si se­gély eme­lé­sé­re, va­la­mint a szü­lő sza­bad­sá­gá­nak tá­mo­ga­tá­sa, ez­ál­tal az apa is ak­tív részt vál­lal­na a gyer­mek­ne­ve­lés gya­kor­la­tá­ban. Nagy se­gít­ség len­ne a szo­ci­á­lis gon­do­zás in­téz­mé­nye­i­nek nö­ve­lé­se, tá­mo­gat­ni kel­le­ne nem­csak a ma­gán­jel­le­gű, de az ál­la­mi jel­le­gű in­téz­mé­nye­ket is, ez­ál­tal a szü­lők kön­­nyeb­ben egyez­tet­het­nék a csa­lá­di éle­tet a munkav­is­zon­nyal.40
Szlo­vá­kia ese­té­ben a nők fi­ze­té­si diszk­ri­mi­ná­ci­ó­já­nak oka a ha­gyo­mány: a ha­gyo­má­nyos hoz­zá­ál­lás, a ré­gi csa­lád­mo­dell, va­la­mint a proak­tív el­já­rá­sok hi­á­nya. Eze­ken a te­rü­le­te­ken szük­ség len­ne a szem­lé­let­vál­tás­ra, amely elő­se­gí­te­né a női mun­ka­erő dön­tés­ho­za­tal­ban va­ló meg­je­le­né­si ará­nyá­nak nö­ve­ke­dé­sét az egyes in­téz­mé­nyek­ben, a szo­ci­á­lis szol­gál­ta­tá­sok szín­vo­na­lá­nak fej­lő­dé­sét, min­dezál­tal pe­dig tá­mo­ga­tást nyer­ne a nők kar­ri­er­je és csa­lá­di éle­te. A meg­ol­dás te­hát egy új­faj­ta hoz­zá­ál­lás­ban rej­lik, amely ma­xi­má­li­san tá­mo­gat­ná a fle­xi­bi­lis mun­ka­időt, ahol a nő egy­aránt anya és dol­go­zó.41

2.3. Nők a köz­szfé­rai dön­tés­ho­za­tal­ban

A ne­mek esély­egyen­lő­sé­gé­nek vizs­gá­la­ta­kor ki­vá­ló tü­kör­ként szol­gál­hat a dön­tés­ho­za­tal, a fel­sővezetés vi­lá­gá­ba tör­té­nő be­te­kin­tés. A szá­mok akár ma­gu­kért is be­szél­het­nek, hi­szen nem ne­héz meg­ér­te­ni, vi­szont an­nál ne­he­zebb cá­fol­ni azt a tényt, hogy amely cso­por­tok a dön­tés­ho­za­tal­ból ki­zár­tak, avagy ala­csony szám­ban rep­re­zen­tál­tak, jó­val hát­rá­nyo­sabb hely­zet­ben van­nak, mint azon cso­por­tok, me­lyek va­ló­ban be­le­szól­hat­nak sa­ját sor­suk ala­ku­lá­sá­ba. El­is­mert tény ez a kü­lön­bö­ző hát­rá­nyos hely­ze­tű tár­sa­dal­mi cso­por­tok ese­té­ben, azon­ban má­ig vi­ta­tott, s gyak­ran a köz­vé­le­mény ál­tal ir­re­le­váns­nak tar­tott kér­dés ez a ne­mek egyen­jo­gú­sá­ga szem­pont­já­ból, hi­szen mi­ért is kel­le­ne kü­lönb­sé­get ten­ni az azo­nos ér­de­kek­hez va­ló hoz­zá­ál­lás­hoz csu­pán ne­mi ala­pon. Pe­dig amen­­nyi­ben va­ló­ban a szá­mok­ra ha­gyat­ko­zunk, fur­csa je­len­sé­get fi­gyel­he­tünk meg: bár a tár­sa­da­lom nő-fér­fi meg­osz­lá­sa hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen 50-50%-ban va­ló­sul meg, s bár az el­múlt év­ti­ze­dek­ben fo­lya­ma­tos és je­len­tős nö­ve­ke­dést ta­pasz­tal­ha­tunk az ambí­ciózus, a köz­hi­va­tal iránt ér­dek­lő­dő nők szá­mát il­le­tő­en, a rang­lét­rán fel­fe­lé ha­lad­va még­is egy­re ala­cso­nyabb ará­nyo­kat lá­tunk, s a nők he­lyen­ként alig 10-20%-ban van­nak je­len (lásd 7. táb­lá­zat) a dön­tés­ho­za­tal­ban. A mun­ka­erő­pi­ac vizs­gá­la­tá­nál már fog­lal­koz­tunk a női fel­sővezetés­ről a ma­gán­szek­tor­ban, azon­ban rend­kí­vül fon­tos a kér­dés vizs­gá­la­ta a kor­mány­zat te­rü­le­tén is. A kor­mány­zat, az or­szág min­den szint­jén va­ló gaz­da­sá­gi, po­li­ti­kai és köz­igaz­ga­tá­si ha­ta­lom gya­kor­lá­sát je­len­ti. Mind­ez in­téz­mé­nyek, me­cha­niz­mu­sok és el­já­rá­sok ál­tal tes­te­sül meg, s té­mánk szem­pont­já­ból nem ki­zá­ró­lag a női-fér­fi fi­zi­kai je­len­lét a lé­nyeg, ha­nem leg­in­kább a rész­vé­tel minősége.42 At­tól ugyan­is hogy több nőt ül­te­tünk a par­la­men­ti vagy ön­kor­mány­za­ti szé­kek­be, még ma­gá­ban nem va­ló­sul meg a gen­der­szen­z­itív kor­mány­zás. Ah­hoz, hogy egy or­szág kor­mány­zá­sa va­ló­ban gen­der­szen­z­itív le­gyen, há­rom alap­pil­lé­ren kell nyu­god­nia:
1. Meg­fe­le­lő szám­arány, mely­nek leg­alább a 30%-ot kell el­ér­nie ah­hoz, hogy va­ló­ban po­li­ti­kai erőt tud­jon kép­vi­sel­ni.
2. Ka­pa­ci­tás­nö­ve­lés, mi­vel egyik nem kép­vi­se­lői sem szü­let­nek a ne­mi esély­egyen­lő­ség tu­do­má­nyá­val, szük­sé­ges a meg­fe­le­lő kép­zés biz­to­sí­tá­sa fér­fi­ak és nők szá­má­ra egy­aránt.
3. Nem­ze­ti me­cha­niz­mu­sok, me­lyek ha­té­ko­nyan se­gí­te­nék az el­mé­let gya­kor­lat­ba ültetését.43
Alap­ve­tő­en két nagy szeg­menst kü­lön­böz­tet­he­tünk meg: a fel­ső, kor­mány­za­ti szin­tet és a he­lyi ön­kor­mány­zat­ok szint­jét. Meg­fi­gyel­he­tő, hogy a kor­mány­za­ti rend­szer­ben a he­lyi szint­től az or­szá­gos szint fe­lé ha­lad­va egy­re csök­ken a női kép­vi­se­lők szá­ma. Minden­nek oka ter­mé­sze­te­sen ab­ban rej­lik, hogy míg he­lyi szin­ten bi­zo­nyos mér­ték­ben kön­­nyebb a szte­re­o­tí­pi­ák­kal küz­de­ni, ad­dig or­szá­gos szin­ten – ahol már na­gyon ko­mo­lyak a ha­tal­mi já­té­kok – ez egy­re ne­he­zeb­bé vá­lik. Több fe­mi­nis­ta szer­ve­zet a kvó­ták be­ve­ze­té­se mel­lett érvel,44 mi­sze­rint szám­sze­rű­en meg kel­le­ne szab­ni a női kép­vi­se­lők je­len­lét­ét az in­téz­mé­nyek­ben, a kor­mány­za­ti szer­vek­ben. A kvó­ták ide­ig­le­ne­sen va­ló­ban je­lent­het­nek elő­re­lé­pést, azon­ban be­ve­ze­té­sük ese­tén is rend­kí­vül fon­tos len­ne, hogy ne a men­­nyi­ség­re, de el­ső­sor­ban a mi­nő­ség­re kon­cent­rál­junk, te­hát hogy ne csak egy­sze­rű­en nők, de fel­ada­tu­kat tu­da­to­san ér­té­ke­lő és ér­zé­ke­lő női kép­vi­se­lők ke­rül­je­nek a ha­ta­lom­gya­kor­lás­ba. A kvó­ták be­ve­ze­té­se azon­ban – s ezt sze­ret­nénk ki­hang­sú­lyoz­ni – csu­pán ide­ig­le­nes meg­ol­dás­ként jö­het szó­ba, hi­szen bár­mi­lyen elő­nyös meg­kü­lön­böz­te­tés csak a hát­rá­nyok meg­szün­te­té­sé­ig al­kal­maz­ha­tó, va­gyis ad­dig, amíg az egyen­lő esél­­lyel va­ló rész­vé­tel fel­tét­elei meg nem va­ló­sul­nak. A kvó­ta­rend­szer te­hát még nem te­remt tár­sa­dal­mi támoga­tottsá­got.45
A szo­ci­a­liz­mus bu­ká­sa óta, sza­bad vá­lasz­tá­sok út­ján a par­la­ment­be ke­rü­lő nők ará­nya 12-15% kö­rül mo­zog. A po­li­ti­kai pár­tok vá­lasz­tá­si lis­tá­it ugyan­csak ér­de­mes meg­vizs­gál­ni, ahol a nők ará­nya 20% kö­rül mo­zog, s szá­muk for­dí­tott arány­ban csök­ken a par­la­ment­be va­ló be­ju­tás esé­lyé­nek növekedésév­el.46 A leg­utób­bi szlo­vá­ki­ai vá­lasz­tá­sok is­mét nem hoz­tak ja­vu­lást a női kép­vi­se­lő­je­löl­tek és a par­la­ment­be ke­rü­lő női kép­vi­se­lők ará­nyá­ban. A női kép­vi­se­lő­je­löl­tek szá­má­nak kér­dé­sé­vel az utób­bi idő­ben vi­szony­lag nyo­ma­té­ko­san fog­lal­ko­zott a saj­tó, en­nek el­le­né­re nem ta­pasz­tal­ha­tunk fej­lő­dést az el­múlt évek­hez ké­pest. A párt­lis­tá­kon sze­rep­lő nők ará­nya a 2002-es év­hez vi­szo­nyít­va pár szá­za­lék­kal csök­kent; bár a lis­ták­ról a par­la­ment­be ke­rü­lő nők szá­mát te­kint­ve a pre­fe­ren­cia­sza­va­zás (ka­ri­ká­zás) le­he­tő­sé­gé­nek kö­szön­he­tő­en, hal­vá­nyan jobb ered­mény szü­le­tett, mint az elő­ző cik­lus­ban.
7. táb­lá­zat. A nők ará­nya a par­la­men­ti kép­vi­se­lő­je­löl­tek kö­zött az utób­bi há­rom vá­lasz­tá­si cik­lus­ban

Választási időszak Politikai pártok száma Képviselőjelöltek száma Női képviselőjelöltek száma A parlamentbe bejutó nők aránya
1998–2002 17 1 618 274 14,0 %
2002–2006 25 2 618 604 14,7 %47
2006–2010 21 2 353 529 16,0 %48

For­rás: Filadelfiová – Bútorová – Gyár­fásová: Ženy a muži…

A he­lyi ön­kor­mány­zat­ok kép­vi­se­lő­tes­tü­le­te­it, il­let­ve fel­ső­ve­ze­tő­it néz­ve ugyan­csak a nők alul­rep­re­zen­tált­sá­gát ta­pasz­tal­hat­juk, azon­ban az or­szá­gos kép­vi­se­let­hez ké­pest va­la­mi­vel jobb a hely­zet. Kü­lö­nö­sen igaz ez a ki­sebb fal­vak­ban, te­le­pü­lé­se­ken, ahol az am­bi­ci­ó­zus nők jó­val na­gyobb esél­­lyel in­dul­nak köz­hi­va­ta­li funk­ci­ó­kért, mint a na­gyobb vá­ro­sok­ban. En­nek az okát a kis­te­le­pü­lé­sek köz­vet­le­nebb em­be­ri kap­cso­la­ta­i­ban ta­lál­juk, ahol épp azért, mi­vel is­me­rik az em­be­rek egy­mást, is­me­rik a női je­löl­tek ké­pes­sé­ge­it, szak­mai, csa­lá­di hát­te­rét is, s így ele­ve bi­zal­mi ala­pon ad­ják le vok­su­kat. Ne­he­zebb ez már a nagy­vá­ros­ok­ban, ahol a köz­vet­len kap­cso­lat hi­á­nya mi­att az is­me­ret­len vagy ke­vés­bé is­mert kép­vi­se­lő­je­löl­tek kö­zül a vá­lasz­tók na­gyobb rá­ter­mett­sé­get tu­laj­do­ní­ta­nak a fér­fi je­löl­tek­nek.
Mi­ért fon­tos a női rész­vé­tel és kép­vi­se­let a köz­éle­ti dön­tés­ho­za­tal­ban? A köz­ügyek­ben va­ló rész­vé­tel va­la­men­­nyi ál­lam­pol­gár­nak al­kot­má­nyos jo­ga. Biz­to­sí­ta­ni, hogy nők és fér­fi­ak egy­aránt kor­lá­to­zá­sok nél­kül él­vez­he­tik és gya­ko­rol­hat­ják ezt a jo­gu­kat, az ál­lam köte­lessége.49 Az olyan ese­tek­ben, ahol va­la­me­lyik nem vagy köz­vet­len meg­kü­lön­böz­te­tés, vagy pe­dig rend­sze­res kor­lá­to­zá­sok mi­att alul­rep­re­zen­tált a köz­hi­va­tal­ok gya­kor­lá­sá­ban, a rész­vé­tel biz­to­sí­tá­sa tár­sa­dal­mi igaz­sá­gos­ság kér­dé­se. Ugyan­csak az ál­lam­rend­szer hi­te­les­sé­gét és le­gi­tim vol­tát tük­rö­zi a ne­mek köz­hi­va­tal­ok­ban meg­mu­tat­ko­zó egyen­súly­hely­ze­te, mely a tár­sa­da­lom­nak az ál­lam­ba ve­tett bi­zal­mát erő­sít­he­ti meg, amen­­nyi­ben a kép­vi­se­let és a dön­tés­ho­za­tal­ban va­ló rész­vé­tel tük­rö­zi a tár­sa­da­lom ös­­sze­té­tel­ét is. A ha­té­kony prog­ra­mo­zás­hoz és ha­ta­lom­gya­kor­lás­hoz erő­sen hoz­zá­já­rul­hat a nők is­me­re­te a ház­tar­tá­si igé­nyek és ezek kö­zös­sé­gi tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fej­lő­dés­hez va­ló vi­szo­nyá­ról, mely kér­dés­ről a ve­ze­tő po­zí­ci­ó­kat be­töl­tő fér­fi­ak­nak gyak­ran nincs he­lyes el­kép­ze­lé­se. Azt is fon­tos tu­da­to­sí­ta­ni, hogy a köz­hi­va­tal­ok be­töl­tői fon­tos mo­dell­sze­re­pet mu­tat­nak a tár­sa­da­lom fe­lé, s így női po­zí­ci­ók ese­té­ben lánc­re­ak­ció in­dí­tó­ja­ként más nő­ket is mo­ti­vál­hat­nak köz­hi­va­tal be­töl­té­sé­nek meg­pá­lyázására.50
Mi­ben lát­ják a szlo­vá­ki­ai nők és fér­fi­ak a nők alul­rep­re­zen­tált­sá­gá­nak oka­it a he­lyi és az or­szá­gos kor­mány­zat­ban? Kér­dés-e ez egy­ál­ta­lán a szlo­vák tár­sa­da­lom­ban? Nők és fér­fi­ak egy­aránt a csa­lá­di kö­te­le­zett­sé­ge­ket mint a po­li­ti­kai pá­lyá­ra lé­pés leg­fon­to­sabb aka­dá­lyát je­lö­lik meg, azon­ban az e te­rü­le­tet vi­szony­lag egyet­ér­tő meg­je­lö­lé­sen túl, a töb­bi okot, mint a fér­fi­ak ha­ta­lom­hoz va­ló ra­gasz­ko­dá­sát, a po­li­ti­kai pá­lyá­hoz szük­sé­ges ké­pes­sé­gek meg­lét­ét vagy a nők po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­te­len­sé­gét nők és fér­fi­ak tel­je­sen el­té­rő­en íté­lik meg.
8. táb­lá­zat. Mi gá­tol­ja a nő­ket a po­li­ti­kai sze­rep­vál­la­lás­ban?

Okok Női vélemények Férfi vélemények
A nőket a családi kötelezettségek gátolják a politikai szerepvállalásban 79%

 

70%

 

Ez a férfiak erőszakos, hatalomhoz és döntéshozatali joghoz való ragaszkodásának következménye 47%

 

29%

 

A nők politika iránti érdektelensége miatt 43% 54%
A politika piszkos és gátlástalan, ezért a nők elkerülik 42% 37%
A nők nincsenek eléggé felkészülve közhivatal gyakorlására 27% 25%
A nők önbizalomhiánya 21% 22%
A nők nem rendelkeznek a politikai élethez szükséges képességekkel és előfeltételekkel  

7%

 

15%

For­rás: Filadelfiová – Bútorová – Gyár­fásová: Ženy a muži…

Ér­de­kes a nők hely­ze­te az Eu­ró­pai Unió in­téz­mé­nye­i­nek tük­ré­ben. A tag­ál­lam­ok szint­jén ta­pasz­talt ará­nyok­hoz mér­ten sok­kal prog­res­­szí­vebb ké­pet lát­ha­tunk. Az EU már ed­dig is fon­tos lé­pé­se­ket tett a ne­mek kö­zöt­ti esély­egyen­lő­ség biz­to­sí­tá­sa ér­de­ké­ben, s a gen­dertem­ati­ka to­vább­ra is pri­o­ri­tá­sai kö­zé tar­to­zik. Az Eu­ró­pai Par­la­ment­be az el­ső köz­vet­len vá­lasz­tá­sok so­rán 17%-nyi nő ke­rült be, s ez az arány az­óta is fo­ko­za­to­san emel­ke­dik. Az or­szá­gok kö­zöt­ti el­té­ré­sek is fo­ko­za­to­san csök­ken­tek, an­nak el­le­né­re, hogy a nem­ze­ti par­la­men­tek­ben to­vább­ra is ha­tal­mas el­té­ré­sek mu­tat­koz­tak. A ma­gya­rá­zat er­re el­lent­mon­dá­sos és ös­­sze­függ olyan kér­dé­sek­kel, mint az Eu­ró­pai Par­la­ment ko­ráb­bi ha­ta­lom­nél­kü­li­sé­ge, s eb­ből ki­fo­lyó­lag a vá­lasz­tá­sok ki­sebb po­li­ti­kai koc­ká­za­ta és kö­vet­kez­mé­nyei; de ugyan­ak­kor erő­sen je­len volt az EU elvárás­rend­szere és szo­ci­a­li­zá­ci­ós ere­je is, mely kénysz­erítette az egyes or­szá­go­kat a női je­löl­tek na­gyobb szám­ban va­ló szere­pel­tetésére.51

2.4. Nők és is­ko­lá­zott­ság

Az is­ko­lá­zott­ság kér­dé­sé­ben fel­lel­he­tő alap­ve­tő hi­á­nyos­ság a nők tör­té­ne­lem fo­lya­mán ki­ala­kult, s emi­att de­ter­mi­nált stá­tu­sza. A nő mint az ún. gyen­gébb nem kép­vi­se­lő­je so­ká­ig nem ke­rül­he­tett az is­ko­la­pad­ok mö­gé, s ez a de­fi­cit még in­kább vo­nat­koz­tat­ha­tó volt az egye­te­mek­re. En­nek oka ab­ban rej­lett, hogy a nő sze­re­pe a csa­lád­anya és há­zi­as­­szony sze­re­pé­vel kez­dő­dött, s itt is fejeződött be. Az is­ko­lá­zott­ság­hoz va­ló jo­got nagy­ban be­fo­lyá­sol­ta az ál­lam tör­vény­al­ko­tó ap­pa­rá­tu­sa, mely ezt a jo­got nem­csak hogy sza­bá­lyoz­ta, de tel­jes mér­ték­ben be­til­tot­ta egé­szen a 20. szá­zad ele­jé­ig. Igaz, Má­ria Te­ré­zia ural­ko­dá­sa ide­jén Kö­zép-Eu­ró­pá­ban volt re­mény a po­zi­tív vál­to­zás­ra, meg­ha­tá­ro­zó for­du­la­tot vi­szont csak a 20. szá­zad 40-es évei hoz­tak. Ez a vál­to­zás egy idő­re te­he­tő a szüf­ra­zsett moz­gal­mak ak­ti­vi­tá­sá­val és a női vá­lasz­tó­jog kiterjesztésével.52 A nők tár­sa­dal­mi sze­re­pét szon­dáz­va to­váb­bá el­mond­ha­tó, hogy kor­lá­to­zott jo­ga­ik­hoz még nagy­ban hoz­zá­já­rult az esély­egyen­lő­ség kér­dé­se, te­hát a fér­fi­ak­kal szem­ben el­fog­lalt tár­sa­dal­mi he­lyük is. A nők nem sze­re­pel­het­tek a po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi élet szín­te­rén. Sok jog­sza­bály aka­dá­lyoz­ta nem­csak az is­ko­lá­zott­ság meg­szer­zé­sét, de az egyes fog­lal­ko­zá­sok gya­kor­lá­sát is. A nők tár­sa­dal­mi hely­ze­té­nek ja­ví­tá­sá­ra a leg­al­kal­ma­sabb tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai idő­szak a fran­cia for­ra­da­lom ide­jén ala­kult ki, ami­kor Olympe de Gouges – a nők kép­vi­se­lő­je – még Robe­spier­re-rel is szem­be­szállt. Azt han­goz­tat­ta, hogy a nők­nek ugyan­úgy jo­guk van sza­vaz­ni, ok­ta­tá­si in­téz­ményt lá­to­gat­ni és dol­goz­ni, mint ahogy jo­guk van a ki­vég­zet­tek közt len­ni. Ez a ki­je­len­tés az 1791-ben ki­adott Női jo­gok nyi­lat­ko­za­tá­nak egyik alap­té­te­le. A fi­lo­zó­fu­sok sze­rint ezek a gon­do­la­tok Jean Jacques Rous­seau el­mé­le­té­re re­a­gál­nak, mely sze­rint a nők a tár­sa­da­lom­ban a fér­fi se­gít­sé­gé­vel vesz­nek részt, és egy nő­nek az is­ko­lá­zott­sá­gát asze­rint kell ala­kí­ta­nia, hogy a fér­fi szá­má­ra a ház­tar­tás­ban a le­he­tő leg­hasz­no­sab­bá te­gye ma­gát. Az ipa­ri for­ra­da­lom nagy­ban meg­nö­vel­te a nők szá­mát az egyes ipar­ágak­ban és az eh­hez szük­sé­ges tu­dás meg­szer­zé­sét is tá­mo­gat­ta. Ez a kor­szak ked­ve­ző volt a nők is­ko­lá­zott­sá­gá­nak szem­pont­já­ból. Eb­ben az idő­ben kezd a pat­ri­ar­chá­lis el­mé­let szét­es­ni, és be­bi­zo­nyo­so­dik, hogy a nő nem­csak anya­ként, ha­nem csa­lád­fenn­tar­tó dol­go­zó nő­ként is je­len van a tár­sadalom­ban.53 Az ezt kö­ve­tő idő­szak pe­dig, nap­ja­ink tör­té­nel­me, ami­kor az egye­te­mek aj­ta­ja min­den­ki szá­má­ra nyit­va áll, és a nők­nek al­kal­ma nyí­lik az ed­dig el­ér­he­tet­len szak­mák gya­kor­lá­sá­ra.

2.4.1. Az is­ko­lá­zott­ság Szlo­vá­ki­á­ban

Ez a té­ma meg­kö­ve­te­li, hogy ki­té­rőt te­gyünk a tan­köny­vek­re is, me­lyek­nek szer­kesz­té­se és hang­vé­te­le szin­tén meg­ha­tá­ro­zó té­nye­ző. Az is­ko­lák, a tan­köny­vek és a ta­ná­rok be­fo­lyá­sa ha­tal­mas erő­vel bír az is­ko­lás gye­re­kek vé­le­mé­nyé­nek fej­lő­dé­sé­re. Már az ele­mi is­ko­lá­tól kezd­ve ta­lál­ko­zunk a ne­mi szte­re­o­tí­pi­ák lé­te­zé­sé­vel. A pe­da­gó­gu­sok cso­por­tok­ra oszt­ják a fi­ú­kat és lá­nyo­kat az alap­ján mit csi­nál­hat­nak, mit játsz­hat­nak, s ez­ál­tal mes­ter­sé­ge­sen ki­ala­kul­nak a kü­lön­bö­ző tu­laj­don­sá­gok, a hoz­zá­ál­lás és a vé­le­mény­for­má­lás. Míg a lá­nyok szor­gal­ma­sak, fi­gyel­me­sek, a fi­úk­nak job­ban el­né­zik a ló­gást, a ros­­szal­ko­dást és egyéb „ne­ga­tív” ak­ti­vi­tást, mi­vel ők mozgékonyab­bak.54 A ta­nár–di­ák kap­cso­lat­ban is meg­nyil­vá­nul az ilyen faj­ta vi­sel­ke­dés­mód. A ta­ná­rok na­gyobb fi­gyel­met szen­tel­nek a fi­úk­nak, több­ször is­mé­tel­nek bi­zo­nyos dol­go­kat, míg a lá­nyo­kat nem fe­gyel­me­zik olyan szi­gor­ral. Minerovièová egyik ta­nul­má­nyá­ban azt ír­ja, hogy a fi­úk ál­ta­lá­nos­ság­ban vé­ve több te­ret kap­nak a ki­bon­ta­ko­zás­ra. Itt ér­vé­nye­sül az a rög­esz­me is, hogy a fi­úk a ma­te­ma­ti­ká­ban, a lá­nyok az ide­gen nyel­vek te­rén job­bak. Ez az osz­tály­zá­si rend­szer­ben is meg­mu­tat­ko­zik. David Fon­tan pszi­cho­ló­gus sze­rint vi­szont bi­o­ló­gi­a­i­lag az em­be­ri agy tel­je­sít­mé­nye nem kü­lön­bö­ző, vagy leg­alább­is nem olyan mér­ték­ben, ahogy ezt a ne­mi szte­re­o­tí­pi­ák fel­vá­zol­ják. A pá­lya­vá­lasz­tás­nál szin­tén elő­buk­kan a tip­izá­ció, hisz sok pá­lya­vá­lasz­tá­si ta­nács­adó olyan egye­te­me­ket ajánl lá­nyok­nak, ami mel­lett ott­hon a gye­re­kek­re vi­gyáz­hat (ta­ná­ri, le­ve­le­ző, es­ti sza­kok). A tan­köny­vek kap­csán is re­for­mok­ra van szük­ség, hisz az elő­ző rend­szer­ből ma­radt szö­ve­gek ke­ve­red­nek a nem túl ta­lá­ló il­luszt­rá­ci­ók­kal, ahol az „anya a kony­há­ban az apa pe­dig mun­ká­ban van”, ezek a szte­re­o­tí­pi­ák pe­dig nagy­ban hoz­zá­já­rul­nak a pá­lya­vá­lasz­tás, az ott­ho­ni fel­ada­tok el­osz­tá­sa, a hős, a pél­da­kép és az elő­í­té­le­tek té­má­já­hoz. Gya­kor­la­ti­lag a nem­zet­kö­zi mér­cé­hez és kö­ve­tel­mé­nyek­hez mér­ve Szlo­vá­kia tan­köny­vei meg­ér­de­mel­né­nek egy újí­tá­si fo­lya­ma­tot, hogy a tár­sa­da­lom­ba ter­jesz­tett in­for­má­ció össz­hang­ban le­gyen a ne­mek esély­egyen­lő­sé­ge meg­va­ló­su­lá­sá­nak cél­ki­tű­zé­sé­vel.
Az Euro­stat ada­tai sze­rint olyan kö­vet­kez­te­té­se­ket von­ha­tunk le, hogy a szlo­vá­ki­ai nők „is­ko­lá­zot­tab­bak”, mint a fér­fi­ak, vagy leg­alább­is több a fő­is­ko­lát vég­zett nő szá­ma. Kü­lö­nö­sen a fi­a­tal szlo­vák nők, a 20–24 éves kor­osz­tály kö­ré­ben nagy­ará­nyú a fel­ső­fo­kú ok­ta­tás­ban részt­ve­vők szá­ma.55

9. táb­lá­zat. A fér­fi­ak és a nők* is­ko­lá­zott­sá­gi szint­je Szlo­vá­ki­á­ban és az EU-ban (2003)

  Érettségivel rendelkezők Nők aránya az egyetemeken
  Nők Férfiak Együtt Természet-tudományok Humán és

társadalomtudományok

 EU 25 80,0% 74,6% 54,6% 37,3% 65,6%
SZK 92,1% 90,9% 53,1% 33,9% 54,3%

For­rás: http://ec.eu­ropa.eu­/em­ploy­men­t_ social/pub­li­ca­tion­s/2006/ke060026_en.pdf.
Meg­jegy­zés: *20–24 éve­sek

Az Eu­ró­pai Unió ál­la­ma­i­ban a nők 80%-a és a fér­fi­ak 75%-a ren­del­ke­zik kö­zép­fo­kú vég­zett­ség­gel. Ami az egye­te­met vég­zett nők ará­nyát il­le­ti, az EU-s át­la­got meg­kö­ze­lít­jük, te­hát át­lag­ban a nők is­ko­lá­zot­tab­bak, mint a fér­fi­ak, vi­szont a nők a hu­mán szek­tor és a tár­sa­da­lom­tu­do­mány­ok te­rén össz­pon­to­sul­nak. A ter­mé­szet­tu­do­má­nyok­ban csak 34%-ban van­nak je­len, a hu­mán szek­tor ilyen szem­pont­ból jó­val pre­fe­rál­tabb, hi­szen mint­egy 54% a rész­vé­te­li arány. Az is­ko­lá­zott­sá­gi szint­re vo­nat­ko­zó ada­tok­ból kö­vet­kez­tet­ve ugyan a nők jó hely­zet­ben van­nak, azon­ban épp eb­ből ki­fo­lyó­lag ért­he­tet­len, hogy mi­lyen té­nye­zők in­do­kol­ják a meg­le­vő bér­kü­lönb­sé­ge­ket.

2.5. Nők a mé­di­á­ban

Té­mánk kulcs­fon­tos­sá­gú pont­ja a mé­dia, ez a csa­tor­na be­fo­lyá­sol­ja ugyan­is a leg­na­gyobb mér­ték­ben a köz­vé­le­ményt. Ha a nők és fér­fi­ak tár­sa­dal­mi élet­hely­ze­tek­ben ta­pasz­tal­ha­tó esély­egyen­lő­sé­gé­nek meg­va­ló­su­lá­sát vizs­gál­juk, két­ség­te­len, hogy a mé­dia rend­kí­vü­li sze­re­pet ját­szik a ne­mi sze­re­pek és a szte­re­o­tí­pi­ák tük­rö­zé­sé­ben. Ezek a szte­re­o­tí­pi­ák mint „a nor­má­li­sak” ref­lek­tá­lód­nak a tár­sa­dal­mi, a gaz­da­sá­gi és a po­li­ti­kai le­he­tő­sé­gek­ben. Ezért fon­tos a té­ma vizs­gá­la­ta mind a mé­dia ké­szí­tői mind pe­dig fel­hasz­ná­lói szem­pont­já­ból.
A mé­dia ké­szí­tői ke­zé­ben olyan ha­ta­lom van, mely ab­szo­lút el­len­őr­zést biz­to­sít nők és fér­fi­ak áb­rá­zo­lá­sá­nak be­mu­ta­tá­sá­ban a kü­lön­bö­ző csa­tor­nák ál­tal, te­hát vagy meg­erő­sít­he­ti a ne­ga­tív be­ideg­ző­dé­se­ket, vagy épp­hogy meg­kér­dő­je­lez­he­ti és meg­bont­hat­ja a szte­re­o­tí­pi­á­kat. Pél­da­ként em­lít­het­nénk a po­li­ti­ku­sok kü­lön­bö­ző be­mu­ta­tá­sát. Az erő­tel­jes ki­ál­lás – gyak­ran ag­res­­szió – a fér­fi po­li­ti­kus ese­té­ben a lénye­gretörő hoz­zá­ál­lást, a bá­tor­sá­got, a ve­zér­egyé­ni­sé­get tük­rö­zi. Ugyan­ilyen vi­sel­ke­dés­mód egy női köz­sze­rep­lő­nél vis­­sza­tet­sző­nek, kö­zön­sé­ges­nek van ál­ta­lá­ban áb­rá­zol­va. A mé­dia ugyan­is elő­sze­re­tet­tel mu­tat­ja be a női po­li­ti­ku­so­kat az ér­zel­mi ol­dal­ra, a ma­gán­élet­ük­re, il­let­ve kül­ső meg­je­le­né­sük­re kon­cent­rál­va. A cen­zú­ra, a szó­lás­sza­bad­ság jo­gá­nak egy­ér­tel­mű meg­sér­té­se, azon­ban a tar­tal­mi sza­bá­lyo­zás a szer­kesz­tő mér­le­ge­lé­si jog­kö­ré­be tar­to­zik. A szer­kesz­tő dön­ti el ugyan­is, hogy a szto­rit mi­lyen szem­pont­ból mu­tat­ja be, va­la­mint mi­lyen fon­tos­sá­gi sor­ren­det ál­lít fel a kü­lön­bö­ző té­mák tar­tal­má­ra vo­nat­ko­zó­lag. Ugyan­így az ő ha­tás­kö­ré­be tar­to­zik a szex­ista nyelv­hasz­ná­lat meg­en­ge­dé­se vagy mel­lőzése.56 Nem­csak a prog­ra­mok, de a rek­lá­mok kér­dé­se is ha­son­ló prob­lé­má­kat vet fel. Gon­dol­junk csak be­le: ha ház­tar­tás­sal ös­­sze­füg­gő ter­mé­ket rek­lá­moz­nak, a há­zi­as­­szony; ha ko­moly üz­le­ti, a pénz­ügyi élet­tel ös­­sze­füg­gő vagy ah­hoz kap­cso­ló­dó ter­mé­ket akar­nak el­ad­ni, a fér­fi je­le­nik meg a kép­er­nyőn vagy az új­ság ha­sáb­ja­in. Ugyan­úgy, ahogy több kor­mány ma már szi­go­rít­ja (he­lyen­ként egye­ne­sen tilt­ja) a do­hány­áru, il­let­ve al­ko­hol rek­lá­mo­zá­sát, ana­lóg mó­don le­het­ne meg­kö­ze­lí­te­ni a rek­lá­mok­ban a ne­mi egyen­lő­ség kér­dé­sé­nek be­mu­ta­tá­sát is.
A fel­hasz­ná­lás szem­pont­já­ból ugyan­csak nagy sze­re­pe van a kor­mány­nak, az or­szág ve­ze­té­sé­nek. Rend­kí­vül tu­da­to­san kell ala­kí­ta­nia kom­mu­ni­ká­ci­ó­ját – a köz­ér­de­kű fel­hí­vá­so­kat, a tá­jé­koz­ta­tó köz­le­mé­nye­ket, a po­li­ti­kai hir­de­té­se­ket, va­la­mint az ál­ta­lá­nos irány­el­ve­i­ket, a saj­tó­köz­le­mé­nye­i­ket –, hogy a ne­mek egyen­lő­sé­gét meg­fe­le­lő­en elő­se­gít­sék, meg­va­ló­su­lá­sát ér­vény­re jut­tas­sák.
A cél te­hát, hogy a ne­mi egyen­lő­ség pers­pek­tí­vá­ját mind a mé­dia ké­szí­tői, mind fel­hasz­ná­lói szá­má­ra in­teg­rál­juk; hogy a rossz be­ideg­ző­dé­sek, a szte­re­o­tí­pi­ák le­küz­dé­sé­vel el­há­rít­suk azo­kat az aka­dá­lyo­kat, ame­lyek nők és fér­fi­ak szá­má­ra a tár­sa­dal­mi, a po­li­ti­kai, a gaz­da­sá­gi élet­ben va­ló tel­jes rész­vé­telt gátolják.57
Ha a szlo­vák mé­dia tar­tal­mi ana­lí­zi­sét szem­lél­jük, fon­tos kez­de­mé­nye­zé­sek so­ka­sá­gát fe­dez­het­jük fel. Ma már vi­lág­vi­szony­lat­ban is sok for­ra­dal­mi­an új te­vé­keny­ség­nek le­he­tünk ta­núi, me­lyek a nők mé­di­á­ban ki­ala­kult hely­ze­tét kö­ve­tik nyo­mon. El­mond­ha­tó, hogy a nők rész­vé­te­le a mé­di­á­ban mint ipar­ág­ban meg­le­he­tő­sen bo­nyo­lult és erő­sen ös­­sze­köt­he­tő a mun­ka­he­lyi diszk­ri­mi­ná­ció fo­gal­má­val. Eb­ben a szfé­rá­ban ugyan­is a nők irán­ti tisz­te­let hi­á­nya rend­kí­vül meg­ne­he­zí­ti sze­rep­lé­sü­ket és szak­má­ba ju­tá­su­kat egy­aránt. Sok or­szág­ban a nők mé­di­á­ba ju­tá­sa ke­ve­re­dik a sze­xu­á­lis at­ti­tűd fo­gal­má­val, mely sze­xu­á­lis zak­la­tást és fi­ze­tés­be­li kü­lönb­sé­ge­ket ered­mé­nyez. Még olyan or­szá­gok­ról is, mint az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok el­mond­ha­tó, hogy az új­ság­írás sza­kon ta­nu­ló nők nagy ré­sze nem a mé­dia szek­to­rá­ban he­lyez­ke­dik el.58 En­nek oka az ala­cso­nyabb fi­ze­tés­ben és a meg­kü­lön­böz­te­tett bá­nás­mód­ban ke­res­he­tő, s a ké­sőb­bi meg­ol­dá­sok egyi­ke, hogy a PR-szektor más sza­ká­ban he­lyez­ked­nek el, mely szin­tén kö­zel áll a médiához.59 Ke­vés mé­dia­ok­ta­tá­si in­téz­mény fog­lal­ja prog­ram­já­ba a gen­der, az­az az esély­egyen­lő­ség té­má­já­nak bon­co­lá­sát, ami min­den­kép­pen el­lent­mon­dá­sos, hisz a mé­dia sze­re­pe len­ne a he­lyes in­for­má­ció ter­jesz­té­se, bi­zo­nyos mér­ték­ben a tár­sa­da­lom ok­ta­tá­sa is. Amen­­nyi­ben vi­szont a ri­por­te­rek vagy mé­di­á­ban dol­go­zó nők újabb ál­lás­ke­re­sés­kor be­le­fog­lal­ják ön­élet­raj­zuk­ba, hogy ezen a te­rü­le­ten te­vé­keny­ked­tek, ez in­kább ne­ga­tív tény­ként ke­ze­len­dő a vál­la­la­tok sze­mély­ze­ti ügy­osz­tá­lyai ál­tal szer­ve­zett fel­vé­te­li megbeszéléseken.60
Ér­de­mes meg­em­lí­te­ni egy Szlo­vá­ki­á­ban in­dult új pro­jek­tet, a Plus pre ženy 45 el­ne­ve­zé­sűt, amely ép­pen a mé­dia hi­bá­it pró­bál­ja rész­le­te­sen – női szem­pont­ból is – vizs­gál­ni, és a nők fi­gyel­mét fel­hív­ni a gen­derku­tatá­sok ered­ményeire.61 Az em­lí­tett pro­jekt fő­képp a kö­zép és idő­sebb kor­ban le­vő nők tár­sa­dal­mi hely­ze­tét vizs­gál­ja a mé­di­á­ban ter­jesz­tett ké­pük alap­ján, va­la­mint a mé­di­á­val együtt­mű­köd­ve pró­bál­ja ki­küsz­öböl­ni a nők diszk­ri­mi­ná­ci­ó­ját.

2.5.1. A nők sze­re­pe az írott saj­tó­ban

Az írott saj­tó fon­tos in­for­má­ció­köz­ve­tí­tő esz­köz, amely a te­le­ví­zi­ó­hoz és a rá­di­ó­hoz ha­son­ló­an nagy­ban be­fo­lyá­sol­ja a köz­vé­le­ményt. Leg­na­gyobb ver­seny­tár­sa ma már az inter­net, mely egy­re in­kább ki­szo­rít­ja a nyom­ta­tott saj­tót. A nők meg­íté­lé­sé­vel kap­cso­lat­ban a saj­tó­ban be­kö­vet­ke­zett hi­bák fő­leg szte­re­o­tí­pi­ák je­len­lét­ét jel­zik. A szte­re­o­tí­pia nem más, mint egy ir­ra­ci­o­ná­lis és emo­ci­o­ná­lis pszi­chi­kai és szo­ci­á­lis me­cha­niz­mus, amely a leg­több eset­ben be­rög­ző­dött ál­in­for­má­ci­ót jut­tat a köz­tu­dat­ba, sza­bá­lyoz­va a ter­mé­sze­tes, nem be­fo­lyá­solt ész­le­lés fo­lya­ma­tát a kom­mu­ni­ká­ci­ót fel­fo­gó alany gon­do­lataiban.62
A szlo­vák mé­di­á­ban a szte­re­o­tí­pi­ák két meg­je­le­né­si for­má­já­val ta­lál­koz­ha­tunk:
– Dichotómi­a: az el­len­té­tek le­írá­sán ke­resz­tül jel­le­mez, pl. önál­ló – se­gít­ség­re utalt
– Hi­e­rar­chi­kus vi­szo­nyok: a nor­ma alap­ján (fér­fi­as­ság, fi­a­tal­ság, majd az öreg­ség ké­pé­nek össze­ha­son­lítása)63
A ne­mi szte­re­o­tí­pi­ák a szlo­vák saj­tó nagy ré­szé­ben je­len van­nak. A szlo­vák női na­pi­lap­ok kap­csán meg­je­gyez­he­tő, hogy sok hi­bát kö­vet­nek el a té­mák egy­ol­da­lú irá­nyult­sá­gá­ban. A nők iden­ti­tás­tu­da­ta nem gyen­ge, csak az olyan jel­le­gű ro­va­tok gyen­gí­tik, me­lyek a szte­re­o­tí­pi­á­kat tá­mo­gat­ják. Ann Oak­ley pszi­cho­ló­gus sze­rint a női ma­ga­zi­nok a pszi­cho­ló­gia szem­pont­já­ból le­he­tő­vé tet­ték, hogy az ott­hon szen­ve­dő el­fá­radt anyák a ház­tar­tás­ban a la­pok ha­tá­sá­ra azt az egójukat érez­zék leg­in­kább, hogy jó csa­lád­anyák, jó fe­le­sé­gek és – vé­gül, de nem utol­só sor­ban – jól ve­ze­tik a ház­tar­tást. Egy szlo­vák női ma­ga­zint ke­zünk­be vé­ve fur­csa mó­don csak olyan té­mák­kal ta­lál­koz­ha­tunk, me­lyek az ide­á­lis alak­ra, a rán­cok­ra, a sztá­rok imázsára kon­cent­rál­nak, ahe­lyett, hogy – mint el­vár­hat­nánk – ko­mo­lyabb és re­le­ván­sabb té­mák­kal a nők iden­ti­tá­sát erősítenék.64
A Plus 45 prog­ram tar­tal­mi ana­lí­zi­se so­rán 4 szlo­vák új­sá­got (Sme, Hospodárske noviny, Nový èas, Prav­da) vizs­gál­tunk. Ki­de­rült, hogy 2005-ben 723 pub­li­kált cikk (Sme: 313, Prav­da: 143, Nový èas: 145, Hospodárske noviny: 122) össz­pon­to­sí­tott a nők­kel kap­cso­la­tos szte­re­o­tí­pi­ák­ra és a nők tár­sa­da­lom­ké­pé­re. Az elem­zés­ből ki­de­rül az is, hogy az egyes na­pi­lap­ok ho­gyan vi­sel­ked­nek a vizs­gált kér­dés­sel kap­cso­lat­ban, po­zi­tív vagy ne­ga­tív szem­szög­ből pub­li­kál­ják-e a nők­kel kap­cso­la­tos té­má­kat. A Hospodárske noviny cí­mű gaz­da­sá­gi és ke­res­ke­del­mi lap mind­ös­­sze egy ötöd rész­ben szó­lít meg nő­ket az ös­­szes meg­je­le­nő cikk szá­má­hoz vi­szo­nyít­va. Leg­in­kább a kar­ri­er, az egész­ség és a ma­gán­szfé­ra té­ma­kör­ében ta­lá­lunk nők­ről, il­let­ve nők­nek pub­li­kált cik­ke­ket. Gaz­da­sá­gi jel­le­gé­nek kö­szön­he­tő­en azon­ban fog­lal­ko­zik a vál­lal­ko­zó nők te­vé­keny­sé­gé­vel és vé­le­mé­nyé­vel is. A Sme és a Nový èas vi­szony­lag jól be­mu­tat­ja a diszk­ri­mi­ná­ció és az egész­ség te­ma­ti­ká­ját, vi­szont több cikk­ben az idő­sebb em­be­rek, fő­leg a nők ké­pe ne­ga­tív fény­ben van fel­tün­tet­ve: mint te­he­tet­len, a gaz­da­ság ter­hé­re le­vő sze­mé­lyek. Az új­sá­gok gaz­da­sá­gi­lag pas­­szív és se­gít­ség­re szo­ru­ló em­ber­ké­pet for­mál­nak az idő­sebb kor­ban le­vő, va­la­mint az el­sze­gé­nye­dett, a gyer­me­kü­ket egye­dül ne­ve­lő nők­ről. Az ak­tív öreg­kor­ról na­gyon ke­vés cikk ad hírt. Egye­di ka­te­gó­ri­át al­kot­nak az anya­ság­gal kap­cso­la­tos cik­kek is. A leg­ke­ve­sebb fi­gyel­met a Prav­da for­dít­ja az anyák­ra, mi­vel ez a lap fő­képp más té­mák­ra kon­cent­rál.
Ös­­sze­gez­ve azt ál­lít­hat­juk, hogy a na­pi­lap­ok pró­bál­ják po­li­ti­ka­i­lag kor­rek­tül in­for­mál­ni az em­be­re­ket, vi­szont a nyi­tott diszk­ri­mi­ná­ció né­ze­te még­is­csak ural­ko­dik, de oka­it és rej­tett for­má­i­nak ki­in­du­ló­pont­ját ne­héz len­ne be­ha­tá­rol­ni. A hasz­nált nyel­ve­zet „ne­mi­leg ne­ut­rá­lis”, he­lyen­ként túl­zá­sok sze­re­pel­nek, ami a cikk író­já­nak el­fo­gult­sá­ga, il­let­ve a már em­lí­tett szte­re­o­tí­pi­ák kö­vet­kez­mé­nye. A nők mé­di­á­ban be­töl­tött, il­let­ve mé­dia ál­tal su­gal­ma­zott tár­sa­dal­mi he­lye köz­vet­le­nül ki­hat a mun­ka- és csa­lá­di vi­szo­nyok­ra, va­la­mint a tár­sa­dal­mi bánás­mó­dra.65

2.5.2. A nők sze­re­pe a te­le­ví­zi­ó­ban és a rá­di­ó­ban

A té­vé és a rá­dió ak­tív tá­jé­koz­ta­tó jel­le­ge mi­att a gen­dertem­ati­ka leg­konst­ruk­tí­vabb esz­kö­ze le­het­ne. A ne­mi szte­re­o­tí­pi­ák a szlo­vák mé­dia szer­ves ré­szét ké­pe­zik. Ar­ról, hogy mi­lyen az ide­á­lis nő, il­let­ve fér­fi a rek­lá­mok­ból és a fil­mek­ből sze­rez­he­tünk tu­do­mást. A ne­mi szte­re­o­tí­pia se­gít­sé­gé­vel a mé­di­á­ban, fő­ként pe­dig a rek­lá­mok­ban a ti­pi­kus nőt pró­bál­ják meg­tes­te­sí­te­ni. A kar­csú, szép, mo­soly­gós nők leg­gyak­rab­ban az egész­sé­ges élel­mi­sze­rek rek­lám­ja­i­ban sze­re­pel­nek, va­la­mint a mo­só­szer, a koz­me­ti­ka és az egyéb ház­tar­tás­sal kap­cso­la­tos te­ma­ti­ká­ban. A fér­fi ez­zel szem­ben az erő­seb­bik nem meg­tes­te­sí­tő­je, a sport, a szó­ra­ko­zás, az au­tó­ipar te­rü­le­té­ről su­gár­zott rek­lám­fil­mek­ben je­le­nik meg. Ez a kép is­mét a nőt he­lye­zi a hát­tér­be olyan szem­pont­ból, hogy pat­ri­ar­chá­lis uta­lá­so­kat tesz az el­avult csa­lád­mo­dell­re, de­ter­mi­nál­ja azo­kat a ter­mé­ke­ket, me­lyek ki­fe­je­zet­ten nők szá­má­ra ké­szül­nek és – köz­vet­ve – a nőt a ház­tar­tás­ba te­re­lik. A „női kön­­nyek és fér­fi iz­mok” meg­ha­tá­ro­zás a leg­ta­lá­lóbb le­írá­sa a ne­mek kép­vi­se­lő­i­nek ide­a­li­zá­lá­sá­ra.
A má­sik ext­ré­mi­tás, amely­nek csap­dá­já­ba a mé­dia gyak­ran be­le­esik, a szing­li­te­ma­ti­ka. Itt az­zal a kö­zép­ko­rú nő­vel ta­lál­ko­zunk, aki egész­sé­ge­sen él, kar­ri­e­ris­ta és kü­lön­bö­ző, eh­hez as­­szo­ci­ál­ha­tó dol­go­kat pl. gyógy­sze­re­ket, vi­ta­mi­no­kat, zab­pely­het rek­lá­moz. A szing­li je­len­ség nap­ja­ink­ban nem­csak di­vat lett, ha­nem tár­sa­dal­munk egyik nagy csap­dá­ja is: az egy­gye­re­kes anyák – már ha vál­lal­nak gye­re­ket – az önál­ló­ság és a túl­fű­tött eman­ci­pá­ció han­gu­la­tát kel­tik. Ez az at­ti­tűd azt az ér­zést kelt­he­ti a fi­a­tal, cél­ju­kat is­me­rő nők­ben, hogy a csa­lád sze­re­pe tár­sa­dal­munk­ban nem­csak má­sod­la­gos, de exisz­ten­ciájá­nak fon­tos­sá­ga is meg­kér­dő­je­lez­he­tő.
A har­ma­dik és leg­ve­szé­lye­sebb té­ma a sze­xu­a­li­tás. A sze­xu­á­lis ér­té­kek­re tör­té­nő apel­lá­lás prob­lé­má­ja a ter­mé­kek ero­tizálásá­nak ered­mé­nye. Kez­det­ben a sze­xu­á­lis mo­tí­vu­mok csak a pil­lan­tást akar­ták meg­ra­gad­ni. A II. vi­lág­há­bo­rú után dif­fe­ren­ci­á­ló­dik a kép és a sze­xu­á­lis moz­za­na­tot mint dön­té­si sá­vot hasz­nál­ják fel egyéb mo­ti­vá­ci­ók meg­erő­sí­té­sé­re (bá­jos­ság, do­mi­nan­cia, eman­ci­pá­ció stb.), mi­vel a női alak meg­je­le­ní­té­se sok he­lyen nem ki­zá­ró­lag csak a szép­ség­re össz­pon­to­sít, ha­nem ket­tős ér­te­lem­ben a női sze­xu­a­li­tás­ra céloz.66 A „női szép­ség” és a sze­xu­a­li­tás­ra va­ló cél­zás mar­ke­ting­esz­köz­ként va­ló ma­ni­pu­lá­ci­ó­ja se­gít sok ter­mék el­adá­sá­ban. Nem is ma­ga a ter­mék el­adá­sa je­len­ti a gon­dot, ha­nem hogy az ilyen rek­lá­mok erő­sí­tik azo­kat a tár­sa­dal­mi szte­re­o­tí­pi­á­kat, hogy a nő, a női test is csak egy áru­cikk, mely meg­vá­sá­rol­ha­tó vagy ép­pen fél­re­dob­ha­tó ha az élet úgy hoz­za.
A TA3, az STV1, az STV2 és a Markíza csa­tor­nák meg­ha­tá­ro­zó sze­rep­pel bír­nak a szlo­vák te­le­ví­zi­ó­zás­ban. Köz­tük a TA3 és a Markíza li­be­rá­lis hang­vé­te­lű, és több le­he­tő­sé­get biz­to­sít a nők sze­mé­lyi­sé­gé­nek ki­bon­ta­ko­zá­sá­ban. Hely­te­len len­ne azt ál­lí­ta­ni, hogy az egyik té­vé­adó több nőt en­ged kép­er­nyő­i­re, mint a má­sik, vi­szont van­nak ki­fe­je­zet­ten olyan prog­ra­mok, ahol fő­leg a te­le­ví­zió női dol­go­zói kap­nak fő­sze­re­pet: pl. talk­show-k, beszél­getőestek, hír­adó (be­mon­dók ve­gyes ös­­sze­té­tel­ben). Ez a tény az­zal is ma­gya­ráz­ha­tó, hogy a nő, mint kel­le­mes meg­je­le­né­sű, a szép­ség és ked­ves­ség meg­tes­te­sí­tő­je sze­re­pel ezen prog­ra­mok nar­rá­to­ra­ként, ez­zel szem­ben vi­szont a szak­mai tu­dást meg­kö­ve­te­lő adá­sok, a po­li­ti­kai mű­so­rok, a mű­velt­sé­gi ve­tél­ke­dők mű­sor­ve­ze­tői ja­va­részt fér­fi­ak.67
Ugyan­csak ke­ve­sebb női po­li­ti­kust, vál­lal­ko­zót, szak­em­bert, ve­ze­tőt kér­dez­nek meg kü­lön­bö­ző fel­mé­ré­sek so­rán, an­nak el­le­né­re, hogy gyak­ran pont a nők azok, akik a nő­ket ha­gyo­má­nyo­san nem iga­zán fog­lal­koz­ta­tó ipar­ágak­ban ma­ra­dan­dót al­kot­tak.
A 2006-os vá­lasz­tá­sok so­rán az a kri­ti­ka ér­te a té­vé­ál­lo­má­sok több­sé­gét, hogy ke­vés fi­gyel­met for­dí­ta­nak a nők­re a mé­di­á­ban, így a vá­lasz­tók in­kább a fér­fi­ak­ra vok­sol­nak. El­mond­ha­tó, hogy a te­le­ví­zi­ós be­szél­ge­té­sek és kam­pány­mű­so­rok so­rán a be­mon­dók szí­ve­seb­ben vá­lasz­tot­tak fér­fi be­szél­ge­tő­tár­sat, mint nőt. Egy ta­nul­mány sze­rint a mű­sor­ba meg­hí­vott sze­mé­lyek kö­zött rend­kí­vül ala­csony arány­ban je­len­tek meg nők: egy nap le­for­gá­sa alatt – köz­vet­le­nül a vá­lasz­tá­si kam­pány le­zár­ta előtt – a kép­er­nyőn 8 fér­fi po­li­ti­kus és 1 női po­li­ti­kus je­lent meg (Té­ma dòa cí­mű mű­sor). Ilyen­kor fel­me­rül­het a kér­dés, hogy a szlo­vák köz­élet­ben va­jon a nők mé­dia nél­kül vagy a mé­dia nők nél­kül van jelen?68
Hogy a mé­dia be­mu­ta­tá­sa po­zi­tív hang­vé­tel­lel zá­rul­jon, vé­ge­ze­tül te­kint­sük meg a ke­ve­sebb ne­ga­tív kri­ti­kát ma­gá­é­nak tud­ha­tó rá­dió hely­ze­tét. A Szlo­vák Rá­di­ó­ról el­mond­ha­tó, hogy több mű­sor­ral for­dul a nők fe­lé, azon egy­sze­rű ok­ból ki­in­dul­va, hogy a hall­ga­tó­ság 60%-a nő (fő­leg ők hall­gat­ják ott­hon a rá­dió­ál­lo­mást), va­la­mint a já­ték­ra je­lent­ke­zők több­sé­ge szin­tén nő.69
Ös­­sze­fog­la­lá­sul a kö­vet­ke­ző prob­lé­mák vár­nak meg­ol­dás­ra a mé­dia te­rü­le­tén:
– A „szex­iz­mus” legis­zlatív fo­gal­má­nak de­fi­ni­á­lá­sa és bün­te­tő­jo­gi kö­vet­kez­mé­nye­i­nek tör­vény­be ik­ta­tá­sa (ha­son­ló­an, mint a rassz­iz­mus fo­gal­má­nál).
– Az esély­egyen­lő­ség tör­vé­nyé­nek hi­va­ta­los el­fo­ga­dá­sa és al­kal­ma­zá­sa a mé­di­á­ban.
– A köz­szol­gá­la­ti és a ke­res­ke­del­mi adók te­ma­ti­kai kö­re­i­nek el­kü­lö­ní­té­se, a ha­tá­rok szi­go­rú­sá­gá­nak sza­bá­lyo­zá­sa.
– A köz­szol­gá­la­ti mé­dia in­for­má­ci­ós és kom­mu­ni­ká­ci­ós esz­kö­ze­i­nek ja­ví­tá­sa a diszk­ri­mi­ná­ció el­ke­rü­lé­sé­nek ér­de­ké­ben ví­vott harc­ban.
– A mé­dia ön­re­gu­lá­ci­ó­já­nak fon­tos­sá­ga a pro­fes­­szi­o­ná­lis eti­ka te­rü­le­tén.
– A mé­dia ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­i­ben na­gyobb hang­súlyt he­lyez­ni az esély­egyen­lő­ség ok­ta­tá­sá­ra.
– Ös­­sze­ha­son­lí­tó ta­nul­má­nyok köz­zé­té­te­le és prog­ra­mok mű­köd­te­té­se, ame­lyek jó­in­du­la­tú kri­ti­ká­ik­kal se­gí­tik a mé­di­át a tár­sa­da­lom­ba su­gár­zott in­for­má­ció mód­já­nak he­lyes megválasztásában.70
Amen­­nyi­ben a mé­dia ko­mo­lyan ke­ze­li a nők ügyét és hal­lat­ja hang­ját, te­ret és lát­ha­tó­sá­got biz­to­sít­va a prob­le­ma­ti­ká­nak, azt mond­hat­juk, jó úton ha­lad. Ez azon­ban még nem elég. A ki­hí­vás ab­ban rej­lik, ho­gyan mu­tat­ja be a tör­té­ne­te­ket, mi­lyen cí­met vá­laszt ne­kik, és hogy az egész gya­kor­lat mi­nő­sé­ge mi­lyen ha­tást nyújt a nyil­vá­nos­ság fe­lé. Ös­­sze­gez­ve te­hát csu­pán hoz­zá­ál­lás, meg­je­le­ní­tés, rész­vé­tel, lát­ha­tó­ság, tér, nyel­ve­zet és in­terp­re­tá­ció kér­dé­se min­den.

3. Be­fe­je­zés

Egy­ér­tel­mű meg­ol­dást ta­lál­ni az esély­egyen­lő­ség te­ma­ti­ká­já­ra nem kön­­nyű fel­adat, fi­gye­lem­be vé­ve a té­ma komp­le­xi­tá­sát és ké­nyes jel­le­gét. A ta­nul­mány szer­zői nem pró­bál­tak el­mé­le­te­ket meg­dön­te­ni és a ren­del­ke­zés­re ál­ló ada­tok­ból olyan ál­lí­tá­so­kat for­mál­ni, me­lyek nem len­né­nek re­le­ván­sak min­den­nap­ja­ink­ban.
A ne­mek esély­egyen­lő­sé­gi le­he­tő­sé­ge­it vizs­gál­va Szlo­vá­ki­á­ban elő­ször a té­ma jo­gi ol­da­lát mu­tat­tuk be. A kö­vet­ke­zők­ben vi­szont a gya­kor­la­ti ol­dalt, a nők csa­lád­ban, köz­élet­ben, mun­ka­erő­pi­a­con be­töl­tött hely­ze­tét és he­lyét vizs­gál­tuk. Az em­lí­tett té­ma­kö­rök meg­ér­té­se szub­jek­tív hoz­zá­ál­lást igé­nyel, komp­lex tu­dást és fel­mé­rést kö­ve­tel meg a szo­ci­o­ló­gia, a jog és a köz­gaz­da­ság tu­do­má­nya­i­nak ke­resz­te­ző­dé­sé­ben.
Ál­ta­lá­no­san meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy a ne­mek tár­sa­da­lom­ban be­töl­tött hely­ze­té­nek meg­ítélt­sé­gét nagy­ban be­fo­lyá­sol­ják a szte­re­o­tí­pi­ák. Bár­mely szeg­men­sét is vizs­gál­juk a tár­sa­da­lom­nak, a szte­re­o­tí­pi­ák­kal va­ló szem­be­sü­lés és küz­dés el­ke­rül­he­tet­len és el­ső­ren­dű fel­adat. Ta­nul­má­nyunk­ban igye­kez­tünk ezen túl­me­nő­en is konk­rét aján­lá­so­kat meg­fo­gal­maz­ni.
A nők csa­lá­di hely­ze­té­nek vizs­gá­la­ta­kor nem kí­ván­tuk a csa­lád szent­sé­gét és a ha­gyo­má­nyok ér­té­két két­ség­be von­ni. Meg­győ­ző­dé­sünk azon­ban, hogy mind az ak­tu­á­lis gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi vi­szo­nyok, mind pe­dig po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi ki­lá­tá­sa­ink ösz­tö­nöz­nek ar­ra, hogy azon mun­kál­kod­junk, hogy a nők szá­má­ra a sza­bad dön­té­sek le­he­tő­sé­gét, va­la­mint a csa­lád és a kar­ri­er ös­­sze­egyez­tet­he­tő­sé­gét biz­to­sít­suk. A hang­súly pe­dig is­mé­tel­ten az ös­­sze­egyez­tet­he­tő­sé­gen van. Ugyan­csak vizs­gál­tuk a csa­lá­don be­lü­li erő­szak kér­dé­sét, mely prob­le­ma­ti­ka meg­ol­dá­sa tár­sa­dal­mi ös­­sze­fo­gást, kép­zést és tet­te­ket igé­nyel.
A leg­több eu­ró­pai or­szág mun­ka­erő­pi­a­ca, köz­tük Szlo­vá­kia is, az utób­bi év­ti­zed­ben je­len­tős lé­pé­se­ket tett a ne­mek esély­egyen­lő­sé­ge ér­de­ké­ben; a nők na­gyobb be­fo­lyás­ra tet­tek szert a múlt év­szá­zad­hoz ha­son­lít­va. A fenn­ál­ló ve­szé­lyek közt ta­lál­juk vi­szont még min­dig a há­rom fő prob­lé­mát: a fi­ze­té­si kü­lönb­sé­ge­ket, a szeg­re­gá­ci­ót és a fle­xi­bi­lis mun­ka­idő fo­gal­mát. A leg­na­gyobb gond to­vább­ra is a 25%-os bér­kü­lönb­ség (mely Eu­ró­pá­ban át­la­go­san 15%), de ez a fi­ze­té­si kü­lönb­ség a jog­rend­szer és a ki­épí­tett in­téz­mény­rend­szer se­gít­sé­gé­vel har­mo­ni­zál­ha­tó len­ne. Az elő­re de­fi­ni­ált sza­bá­lyok és a jog pon­tos is­me­re­te és be­tar­ta­tá­sa egy vál­la­lat és al­kal­ma­zott­ja kö­zött szük­sé­ges a zök­ke­nő­men­tes mun­ka­vi­szony­hoz. Az ano­nim élet­rajz­ok be­ve­ze­té­se már a fel­vé­tel pil­la­na­tá­tól sza­bá­lyoz­ná a pre­fe­ren­ci­át és a tu­dás­ala­pú, nem pe­dig a ne­mi ho­va­tar­to­zás alap­ján be­fo­lyá­solt mun­ka­vi­szony lét­re­jöt­tét, il­let­ve tar­tal­mát. A kö­vet­ke­ző prob­lé­ma, a szeg­re­gá­ció fo­gal­ma. A kvó­ták bezetése idő­le­ges meg­ol­dás­ként po­zi­tív ha­tás­sal bír­hat­na, ugyan­is – mégha a gaz­da­sá­got a pi­ac lát­ha­tat­lan ke­ze irá­nyít­ja is – a kli­sék és tár­sa­dal­mi mo­del­lek el­len ez a ka­te­go­ri­kus irány­mu­ta­tás szol­gál­hat­na jár­ha­tó út­ként. Vé­gül, de nem utol­só sor­ban vár­ha­tó, hogy a vál­la­la­tok­ban a fle­xi­bi­lis idő­be­osz­tás je­lent­het­né hos­­szú tá­von a kul­csot a ne­mi esély­egyen­lő­ség el­éré­sé­hez – nem­csak Szlo­vá­ki­á­ban, de Eu­ró­pa-szer­te. Fő­ként a munkaerőpiaci okok­ból is ki­fo­lyó­lag ta­lál­koz­ha­tunk a sze­gény­ség fem­i­nizá­ciójá­nak fo­gal­má­val, mely az egye­dül­ál­ló nők ese­té­ben fi­gyel­he­tő meg leg­in­kább mind Szlo­vá­ki­á­ban, mind Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. A ma­gán­szek­to­ron, a mun­ka­erő­pi­a­con túl ugyan­csak vizs­gál­tuk a szlo­vá­ki­ai nők po­li­ti­ká­ban, köz­élet­ben be­töl­tött sze­re­pét. Meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy míg a nagy­po­li­ti­ká­ban to­vább­ra is tra­gi­ku­san alul­rep­re­zen­tál­tak a nők, he­lyi szin­ten hely­ze­tük va­la­mi­vel prog­res­­szí­vebb ké­pet mu­tat. A hang­súlyt azon­ban min­den­kép­pen sze­ret­nénk a mi­nő­ség­re, s nem a pusz­ta men­­nyi­sé­gi kö­ve­tel­mé­nyek­re he­lyez­ni. Rend­kí­vül szük­sé­ges­nek tart­juk a női kép­vi­se­lők, köz­éle­ti sze­rep­lők to­vább­kép­zé­sét a té­má­ban.
Az is­ko­lá­zott­ság, mint ta­pasz­tal­hat­juk, fon­tos kö­ve­tel­mény a mun­ka­he­lyi fel­té­te­lek egyen­lő­sé­gé­hez – mond­hat­nánk a prob­lé­ma alap­kö­vét je­len­tik. Egy­aránt fon­tos a nők és a fér­fi­ak egyen­lő esé­lye­i­nek biz­to­sí­tá­sa ma­gá­ban az is­ko­la­rend­szer­ben is, de ugyan­csak rend­kí­vü­li fon­tos­ság­gal bír a ne­mi vi­szo­nyok tár­sa­dal­mi meg­ítélt­sé­gé­nek he­lyes irány­ba va­ló be­fo­lyá­so­lá­sa is. Az is­ko­lá­ban for­mált tár­sa­da­lom­kép és a tan­köny­vek­ben áb­rá­zolt szte­re­o­tí­pi­ák ugyan­is a ké­sőb­bi­ek­ben az élet más te­rü­le­tén is meg­nyil­vá­nul­nak. Szük­sé­ges­nek tar­tunk egy li­be­rá­li­sabb hang­vé­te­lű újí­tá­si fo­lya­ma­tot a könyv­ki­adás és a tan­anyag te­rü­le­tén. Más mód­szer­ta­ni szem­pont­ból kell meg­kö­ze­lí­te­ni az esély­egyen­lő­ség fo­gal­mát, és mint tár­sa­dal­mi je­len­ség­gel, a tan­ter­ven be­lül fog­lal­koz­ni ve­le.
Ku­ta­tá­sunk so­rán igye­kez­tünk ugyan­csak rá­vi­lá­gí­ta­ni a mé­dia sze­re­pé­re és vég­te­len fe­le­lős­sé­gé­re is. A lé­te­ző szte­re­o­tí­pi­ák ugyan­is ezen csa­tor­ná­kon ke­resz­tül ke­rül­nek meg- és fel­erő­sí­tés­re; s amen­­nyi le­he­tő­sé­get, an­­nyi buk­ta­tót is kí­nál az esély­egyen­lő­ség tár­sa­dal­munk­ban va­ló meg­va­ló­su­lá­sá­ra.
Kor­mány­za­ti és ci­vil szer­ve­ze­tek­nek egy­aránt konk­rét sze­re­pe van a ne­mek kö­zöt­ti esély­egyen­lő­sé­gért foly­ta­tott küz­de­lem­ben. Szük­sé­ge­sek egy­részt a tár­sa­dal­mi sa­já­tos­sá­go­kat, va­la­mint az egye­te­mes em­be­ri jo­go­kat egy­aránt fi­gye­lem­be ve­vő jo­gi sza­bá­lyok, az eze­ken nyug­vó prog­ra­mok és in­téz­mé­nyi le­he­tő­sé­gek; de ugyan­ak­kor rend­kí­vü­li fon­tos­ság­gal bír­nak a tár­sa­da­lom ön­szer­ve­ző­dő cso­port­ja­i­nak meg­nyil­vá­nu­lá­sai is, a ci­vil szer­ve­ze­tek te­vé­keny­sé­ge. Egy jól mű­kö­dő tár­sa­da­lom­ban a kor­mány­za­ti és nem kor­mány­za­ti szfé­ra köl­csö­nö­sen ki­egé­szí­te­nék egy­mást a he­lyes tár­sa­dal­mi fej­lő­dés biz­to­sí­tá­sa ér­de­ké­ben.
Bí­zunk ben­ne, hogy ta­nul­má­nyunk ol­va­sói át­fo­gó ké­pet kap­tak a szlo­vá­ki­ai nők tár­sa­da­lom­ban be­töl­tött he­lyé­ről és hely­ze­té­ről egy­aránt. Aján­lá­sa­in­kat, ja­vas­la­ta­in­kat nem­zet­kö­zi ös­­sze­ha­son­lí­tó ku­ta­tá­sok és az ezek­ből le­vont kö­vet­kez­te­té­sek alap­ján tet­tük meg. Nem tit­kolt szán­dé­kunk volt a fi­gye­lem­fel­hí­vás, a kér­dő­je­lek és fel­ki­ál­tó­je­lek el­ül­te­té­se, va­la­mint ol­va­só­ink té­nyek­kel va­ló szem­be­sí­té­se.

Fedinec Csilla: Magyar pártok Kárpátalján a két világháború között

A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti Kár­pát­al­ján a ma­gyar pár­tok ön­ma­guk fel­ta­lá­lá­sán, ön­ér­tel­me­zé­sén túl nem­igen ju­tot­tak. A kár­pát­al­jai ma­gyar párt­po­li­ti­zá­lás há­rom jól el­kü­lö­nít­he­tő pe­ri­ó­du­sa a vizs­gált idő­szak­ban: 1918–1920, 1920–(1927)–1936, 1936–(1938)–1940. 1927-től már nem lé­tez­tek sa­já­to­san kár­pát­al­jai pár­tok, ha­nem az (cseh­szlo­vá­ki­ai) or­szá­gos párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­teként mű­köd­tek az 1938-as for­du­la­tig, majd kö­vet­ke­zett a be­til­tás, vé­gül a „fel­vi­dé­ki­vé” vá­lás. A sa­rok­pon­tok: 1920 – a már nem ma­gyar, ha­nem cseh­szlo­vá­ki­ai/kár­pát­al­jai ma­gyar pár­tok el­in­du­lá­sa, 1936 – az egy­párt­rend­szer, 1940 – a vég­le­ges meg­szű­nés.
A Pod­karpat­sz­ka Rusz idő­sza­ká­nak ma­gyar párt­jai: Ma­gyar Jog­párt; ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja; Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt; Kis­gaz­da-, Kis­ipa­ros és Föld­mű­ves Párt (ké­sőb­bi ne­vén Ma­gyar Nem­ze­ti Párt) önál­ló­an, il­let­ve párt­szö­vet­ség­ben fej­tet­ték ki te­vé­keny­sé­gü­ket. Va­la­men­­nyi nem­ze­ti, jobb­ol­da­li be­ál­lí­tott­sá­gú volt. Te­vé­keny­sé­gük egy­más­ba fo­nó­dó, gyak­ran ne­he­zen szét­vá­laszt­ha­tó. A ve­ze­tő párt­po­li­ti­ku­sok po­li­ti­kai pá­lya­fu­tá­su­kat a for­du­lat után kezd­ték, az egyet­len ki­vé­tel Egry Fe­renc. Árky Ákos pél­dá­ul ka­to­na­tiszt, Hokky Kár­oly, R. Vozáry Ala­dár ta­nár, Rácz Pál ta­ní­tó, Ke­re­kes Ist­ván, Nagy Kál­mán or­vos, Kor­láth End­re ügy­véd volt, ar­ról nem tud­ni, hogy ko­ráb­ban ak­tí­van po­li­ti­zál­tak vol­na. A par­la­men­ti-sze­ná­tu­si vá­lasz­tá­so­kon el­ért ered­mé­nyek: 1924 – 11% (Ru­szinsz­kói ős­la­ko­sok Párt­ja – kép­vi­se­lő: Kor­láth End­re, sze­ná­tor: Egry Fe­renc); 1925 – 11,8% (Gaz­dák Szövetsége–Német Iparos­párt– Szlo­venszkói Né­me­tek és Ma­gya­rok Nem­ze­ti Po­li­ti­kai Párt­ja – kép­vi­se­lő: Kor­láth End­re, sze­ná­tor: Egry Fe­renc); 1929 – 11,4% (Autonomista Párt­szö­vet­ség – kép­vi­se­lő: Hokky Kár­oly, sze­ná­tor: Kor­láth End­re); 1935 – 10,6% (az Or­szá­gos Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt, a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt, az ős­la­kos Né­me­tek Párt­ja Szloven­szkón és Pod­karpat­sz­ka Ruszban, Szu­dé­ta­né­met Vá­lasz­tá­si Szö­vet­ség – kép­vi­se­lő: Kor­láth End­re, sze­ná­tor: Hokky Kár­oly). A nép­szám­lá­lá­si ada­tok alap­ján Kár­pát­al­ján a ma­gyar la­kos­ság lé­lek­szá­ma 1921-ben 102 144 (17,35%), 1930-ban 109 472 (15,44%). Egyéb­ként a kép­vi­se­lő­ház 300, a sze­ná­tus 150 ta­gú volt. Kár­pát­al­já­ról 9 kép­vi­se­lőt és 4 sze­ná­tort vá­lasz­tot­tak be, eb­ből min­den al­ka­lom­mal egyet-­e­gyet ad­tak a ma­gyar pár­tok. (Or­szá­go­san a ma­gyar el­len­zé­ki pár­tok 9-10 man­dá­tum­mal ren­del­kez­tek.) Ez jel­zi po­li­ti­kai sú­lyu­kat.
A fen­ti pár­tok­kal szem­ben a bal­ol­dal po­li­ti­ká­já­nak fon­tos ele­me az in­ter­na­ci­o­na­liz­mus, így a ma­gyar­kér­dés is, sőt a min­den­ko­ri sza­va­za­ti ará­nyok elem­zé­sé­ből az de­rül ki, hogy a la­kos­ság több­nyi­re bal­ol­da­li ér­zel­mű, il­let­ve eta­tis­ta. A nem ma­gyar pár­tok meg­ha­tá­ro­zó ele­me a po­li­ti­kai irá­nyult­ság („ru­szin”-, „orosz”-, „uk­rán”-pár­ti vagy ép­pen rész­ben ma­gyar­ba­rát, ame­lye­ken ter­mé­sze­te­sen az adott anya­or­szág fe­lé va­ló ori­en­tá­ló­dást ért­jük).
Egyéb je­len­tős kár­pát­al­jai pár­tok:1
– Au­to­nóm Föld­mű­ves Szö­vet­ség: el­len­zé­ki, auton­o­mista párt, mely Kur­tyák Iván ve­ze­té­sé­vel ruszi­nofil irány­vo­na­lat kép­vi­selt, majd 1933-as ha­lá­la után Bródy And­rás kö­vet­te, aki rus­zofil irány­ba te­rel­te a pár­tot. Mind­ket­tő­jük ide­jé­ben erős volt a ma­gyar­ori­en­tá­ció, a pár­tot Ma­gyar­or­szág­ról is tá­mo­gat­ták. Sze­rep­lé­se a par­la­men­ti-sze­ná­tu­si vá­lasz­tá­so­kon: 1924 – 8,4%, 1925 – 11,6%, 1929 – 18,2%, 1935 – 13,9%.
– Ag­rár­párt (Kár­pát­orosz Köz­tár­sa­sá­gi Föld­mű­ves Párt): rus­zofil irány­vo­na­lú párt volt, mely­nek min­den et­ni­kai cso­port­ban vol­tak tá­mo­ga­tói. Több szak­szer­ve­ze­tet és szö­vet­ke­ze­tet ho­zott lét­re, min­den cik­lus­ban volt kép­vi­se­lő­je a tör­vény­ho­zás­ban. Ma­gyar nyel­vű lap­ja a Köz­tár­sa­sá­gi Ma­gyar Hír­adó volt. Vá­lasz­tá­si ered­mé­nyei: 1924 – 6,4%, 1925 – 14,2%, 1929 – 29%, 1935 – 19%.
– Kár­pát­orosz Mun­ka­párt: rus­zofil, auton­o­mista irány­vo­na­lat kép­vi­se­lő ag­rár­párt volt, 1924-ben és 1925-ben a cseh­szlo­vák Nem­ze­ti Szo­ci­a­lis­ta Párt­tal szö­vet­ség­ben szer­zett 8%-ot, il­let­ve 6,4%-ot; 1929-ben lét­re­hoz­ta az Orosz Blok­kot, mely szö­vet­ség­ben a cseh­szlo­vák Nem­ze­ti De­mok­ra­ta Párt­tal 18,3%-ot ért el.
– Kom­mu­nis­ta Párt: ma­gyar kom­mu­nis­ták köz­ve­tí­té­sé­vel, a moszk­vai Ko­min­tern pén­zén 1920-ban ala­kult meg Ung­vá­ron Pod­karpat­sz­ka Rusz Nem­zet­kö­zi (In­ter­na­ci­o­na­lis­ta) Szo­ci­a­lis­ta Párt­ja, mely a kö­vet­ke­ző év­ben be­le­ol­vadt a Cseh­szlo­vák Kom­mu­nis­ta Párt­ba, s an­nak he­lyi szer­ve­ze­te­ként mű­kö­dött to­vább. A Kom­mu­nis­ta In­ter­na­ci­o­ná­lé el­ve­it kö­vet­te, el­le­ne volt az au­to­nó­mi­á­nak, szo­ci­á­lis kö­ve­te­lé­sek­kel lé­pett fel, if­jú­sá­gi szer­ve­ze­tek és „vö­rös szak­szer­ve­ze­tek” tar­toz­tak hoz­zá, az 1930-as évek ele­jén éh­ség­lá­za­dá­so­kat szer­ve­zett, a Ko­min­tern VII. kong­res­­szu­sa (1935) után an­ti­fa­sisz­ta ló­zun­go­kat hir­de­tett. Az 1938-as vál­ság ide­jén a köz­tár­sa­ság vé­del­mé­ben lé­pett fel, a Szov­jet­unió fe­lé ori­en­tá­ló­dott. Az egyet­len párt volt az or­szág­ban, amely min­den et­ni­ku­mot át­fo­gott. Ma­gyar nyel­vű saj­tó­or­gá­nu­ma a Mun­kás Új­ság. A par­la­men­ti-sze­ná­tu­si vá­lasz­tá­so­kon el­ért ered­mé­nyei: 1924 – 39,4%, 1925 – 30,8%, 1929 – 15,2%, 1935 – 24,4%.
– Pod­karpat­sz­ka Ruszi Föld­mű­ves Szö­vet­ség: ruszi­nofil, auton­o­mista pa­raszt­párt volt, mely 1923-ban rész­ben be­ol­vadt a Kár­pát­orosz Köz­tár­sa­sá­gi Föld­mű­ves Párt­ba, az ez­zel egyet nem ér­tők 1924-ben be­lép­tek az Au­to­nóm Föld­mű­ves Szö­vet­ség­be.
– Ke­resz­tény Nép­párt: az 1920-ban ala­kult ruszi­nofil, auton­o­mista Orosz Kis­gaz­da (Föld­mű­ves) Párt­ból szer­ve­ző­dött 1925-ben mint ke­resz­tény-kle­ri­ká­lis, uk­rán irány­vo­na­lú, az au­to­nó­mi­á­val egyet­ér­tő párt. Élén Avgusztin Volosin állt. Az előd­párt az 1924-es vá­lasz­tá­so­kon nem szer­zett man­dá­tu­mot. A Ke­resz­tény Nép­párt is igen cse­kély tá­mo­ga­tott­ság­gal bírt, de a Cseh­szlo­vák Nép­párt­tal kö­tött szö­vet­ség­nek kö­szön­he­tő­en Volosin 1925-ben és 1929-ben is man­dá­tum­hoz ju­tott.
– Pod­karpat­sz­ka Rusz Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt­ja: a Cseh­szlo­vák Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt tag­szer­ve­ze­te, auton­o­mis­ta, ukrain­ofil és gaz­da­sá­gi kö­ve­te­lé­sek­kel lé­pett fel. Min­den vá­lasz­tá­son 10% alat­ti ered­ményt ért el, de min­dig tu­dott kép­vi­se­lőt kül­de­ni a tör­vény­ho­zás­ba. Mun­kás­aka­dé­mi­át, mun­kás ér­dek­vé­del­mi szer­ve­ze­te­ket, sport­egye­sü­le­tet ala­pí­tott, a Cseh­szlo­vák Szak­szer­ve­ze­ti Egye­sü­let­re tá­masz­ko­dott. Ma­gyar nyel­ven is meg­je­len­te­tett la­pot Sza­bad­ság cím­mel.

Az ál­lam­for­du­lat (1918–1920)

1918 vé­ge fe­lé a la­kos­ság sú­lyos te­her­ként él­te meg az el­hú­zó­dó há­bo­rú kö­vet­kez­mé­nye­it, fő­leg az el­lá­tá­si gon­dok kö­vet­kez­té­ben. Az élel­mi­szer­ből fej­ada­got osz­tot­tak, a cu­kor nagy ré­szét „Ga­lí­ci­á­ból csem­pé­szik”, ke­vés a zsír, az „ara­tá­si sza­lon­na”, a „ha­di­ká­vé”, a mo­só­szer stb.2 Fa­lu­he­lyen pró­bál­koz­tak do­hány­ter­mesz­tés­sel, de ezt mint tör­vény­te­len vál­lal­ko­zást a pénz­ügy­őr­ség szi­go­rú­an bün­tette.3 A ha­tó­sá­gok egy új ren­de­let­tel be­til­tot­ták a há­zi­la­gos „kis­üst­ön va­ló fő­zés”-t is.4 Az em­be­re­ket leg­in­kább a ha­lá­los ál­do­za­to­kat is kö­ve­te­lő „spa­nyol­jár­vány” nyomasz­tot­ta.5 Emi­att ta­ní­tá­si szü­net is volt.6 Az úgy­ne­ve­zett po­li­ti­kai kér­dés ek­kor még nem a há­bo­rú­val, ha­nem a köz­igaz­ga­tás­sal kap­cso­la­tos. A Ha­tár­szé­li Új­ság a vi­lág­há­bo­rú mi­att „el­al­ta­tott” prob­lé­mát bon­col­gat­ja új­ra a köz­igaz­ga­tás át­szer­ve­zé­sé­ről, és Ung me­gye meg­na­gyob­bí­tá­sá­ról áb­rán­do­zik, az­zal a konk­lú­zi­ó­val, hogy: „Ké­szü­let­le­nül ne ta­lál­jon ben­nün­ket az új re­form, mert ha nem emel­jük fel sza­vun­kat, ha­nem hall­ga­tunk, el­mú­lik fe­let­tünk a köz­igaz­ga­tá­si re­form is anél­kül, hogy ré­gi vá­gyunk, as­pi­rá­ci­ónk a te­rü­le­ti nö­ve­ke­dést il­le­tő­leg meg­való­sul­na”.7 Ok­tó­ber­ben ki­de­rült, hogy Ma­gyar­or­szág el­vesz­tet­te a há­bo­rút. Ek­kor azon­ban ez még nem tűnt tra­gi­kus­nak. „Az Is­ten vég­ze­té­vel nem szál­lunk per­be” – ír­ta a lap.8
A bu­da­pes­ti for­ra­da­lom hí­ré­re a ka­to­na­ság kö­ré­ben is el­ural­ko­dik a há­bo­rú­el­le­nes hangu­lat.9 A nem­ze­ti ta­ná­csok mel­lett sor­ra ala­kul­tak az új pár­tok, pél­dá­ul: az Ung me­gyei Nem­ze­ti Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Szövet­ség10, az ung­vá­ri Nem­zet­kö­zi Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt11, az Ung­vá­ri Füg­get­len­sé­gi Párt12, Ung­vá­ron a Kár­olyi Párt13, az Ung­vá­ri Pol­gá­ri Ra­di­ká­lis Párt14, a Be­reg­szá­szi Pol­gá­ri Ra­di­ká­lis Párt15 stb. Ös­­szes­sé­gé­ben úgy tű­nik, hogy a hir­te­len meg­sza­po­ro­dott pár­to­kat sok­kal in­kább a he­lyi ha­ta­lom meg­szer­zé­sé­nek kér­dé­se fog­lal­koz­tat­ta, nem pe­dig a Kár­pát­al­ját mint sa­já­tos (nem­ze­ti­sé­gi-val­lá­si) tér­sé­get, fe­szí­tő prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­nak gon­do­la­ta. Pe­dig ek­ko­ri­ban a kor­mány ép­pen elő­ké­szí­ti, majd tör­vény­be fog­lal­ja a ru­szin au­to­nó­mi­át.
De­cem­ber­ben a fő hír: meg­száll­ják-e a „cse­h-s­zlovákok”16 a ré­gi­ót vagy sem? Az ung­vá­ri Ha­tár­szé­li Új­ság ezt ír­ta: „Cseh­szlo­vák­ok! Le­het, hogy pár nap múl­va itt lesz­tek. Úgy hall­juk, pa­ran­cso­tok van reá, nem is Prá­gá­ból, ha­nem Páris­ból, hogy meg­száll­já­tok vá­ro­sun­kat is. […] Ké­rünk te­hát ben­ne­te­ket azon sze­re­tet alap­ján, ame­lyet ke­resz­tény nép ke­resz­tény nép iránt érez­ni kö­te­les, hogy e fegy­ver­rel véd­jé­tek meg vá­ro­sunk min­den pol­gá­rát ki­vé­tel nél­kül és mi ígér­jük, hogy el­le­nünk for­dí­ta­ni nem lesz oko­tok!”17 A saj­tó­or­gá­num lap­tu­laj­do­nos-ki­adó­ja Földe­si Gyu­la, aki az Au­to­nóm Föld­mű­ves Szö­vet­ség egyik ve­ze­tő­je lesz; fe­le­lős szer­kesz­tő­je Ma­gyar Bá­lint az Ung­vá­ri Nem­ze­ti Ta­nács tag­ja, ké­sőbb a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt egyik ve­ze­tő­je; társ­szer­kesz­tő­je Rácz Pál a Nem­ze­ti Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Szö­vet­ség tit­ká­ra, az Ung­vá­ri Nem­ze­ti Ta­nács tag­ja, ké­sőbb a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap, a Ma­gyar Jog­párt és a Ma­gyar Párt­szö­vet­ség hi­va­ta­los lap­já­nak ve­ze­tő új­ság­író­ja. Az Ung­vá­ri Pol­gá­ri Ra­di­ká­lis Párt el­nö­ke, Reis­man Hen­rik ál­tal szer­kesz­tett Ung­vá­ri Köz­löny vi­szont a rém­hír­ter­jesz­tés­től óvot­t: „Ma min­den­ki­nek egy kö­te­les­sé­ge van: nyu­ga­lom­mal be­vár­ni a fej­le­mé­nye­ket. Aki ok­ta­la­nul iz­gat és rém­hí­re­ket ter­jeszt: bűnt kö­vet el a for­ra­da­lom és a köz­tár­sa­ság el­len. A ha­za­fi­ság azt kö­ve­te­li min­den ung­vá­ri pol­gár­tól ma, hogy bi­za­lom­mal és hi­deg­vér­rel vár­ja az eseményeket”.18 Az új­ság sze­rint: „A bé­ke­kon­fe­ren­cia elv­ben el­fo­gad­ta a né­pek szö­vet­sé­gé­nek meg­ala­kí­tá­sá­ra vo­nat­ko­zó ja­vas­la­tot […] Nem lesz tit­kos dip­lo­má­cia és nem lesz háború!”19
A Ha­tár­szé­li Új­ság­ból prog­ram­sze­rű­en ki­emel­he­tők az ung­vá­ri ma­gyar köz­sze­rep­lő­ket fog­lal­koz­ta­tó leg­főbb kér­dé­sek. Ma­gyar Bá­lint ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta ün­nep­sé­gen fo­gal­maz­ta meg a ma­gya­rok szá­má­ra új hely­ze­tet: „Volt idő, ami­kor mikivülünk tu­laj­don­kép­pen más nem is volt. Csi­nál­tuk a kul­tú­rát, az ókor sö­tét éj­je­le után hir­det­tük a »sz­abad­ság«, »testvériség« esz­mé­jét […] de jött az el­len­ség és azt mond­ta: ő hoz­za az iga­zi sza­bad­sá­got, ő hoz­za az iga­zi test­vé­ri­sé­get, ő az iga­zi kultúrát”.20 A po­li­ti­kát a ru­szi­nok csi­nál­ják, a ma­gya­rok csak ol­dal­ról szem­lé­lőd­nek, mond­ja Ma­gyar. „Sze­ret­tünk vol­na be­le néz­ni ab­ba a po­li­ti­ká­ba, ame­lyet a ru­szi­nok egy év óta foly­tat­nak […] föl­ke­res­tük a ru­szin po­li­ti­ka egyik kép­vi­se­lő­jét, aki­től egyes kér­dé­se­ink­re szí­ves fel­vi­lá­go­sí­tást kértünk.”21 Meg­in­dult – a sa­ját meg­ha­tá­ro­zá­som­ban, ké­sőbb is an­­nyi­ra jel­lem­ző – ho­mály­ba ve­szés; már nem tud­ják, mi­kor is volt az az ese­mény, ami­hez egy év­vel ko­ráb­ban még a ha­ta­lom­vál­tást kö­töt­ték: „Vá­ro­sunk, mint olyan, utol­já­ra ak­kor sze­re­pelt a po­li­ti­ká­ban, ami­kor azon a bi­zo­nyos ezer­ki­lenc­száz­ti­zen­ki­len­ce­di­ki ja­nu­á­ri vagy feb­ru­á­ri na­pon Moys zsu­pán meg­je­lent a városházán”.22 Az idé­zet­ben, il­let­ve an­nak foly­ta­tá­sá­ban ben­ne van a kö­vet­ke­ző fon­tos elem, a po­li­ti­kai élet­nek a ma­gyar po­li­ti­kai sze­mé­lyi­sé­gek­hez va­ló kö­té­se: „E fen­ti ese­mény óta vá­ro­sunk éle­té­ben po­li­ti­kai vo­nat­ko­zá­sú do­log nem igen tör­tént. Úgy lát­szik most kö­vet­ke­zett be az újabb fázis”23 az­zal, hogy a pol­gár­mes­te­ri szék­ben az 1916-tól hi­va­tal­ban le­vő Berze­viczy Ist­vánt kor­mány­biz­tos vál­tot­ta fel. (Mi­köz­ben a lap ja­nu­ár­ban fo­lya­ma­to­san kö­zöl­te Gre­go­ry Zhatkovych kor­mány­zó 30 pon­tos po­li­ti­kai prog­ram­ját.)
A bűn­bak­ke­re­sés konk­rét cso­por­tot tett fe­le­lős­sé a Ma­gyar­or­szág­tól va­ló el­sza­kí­tott­sá­gért. „[…] a volt Ma­gyar­or­szág egyes né­pe­it tu­laj­don­kép­pen az tet­te ál­lam­gyű­lö­lők­ké és ma­gyar­gyű­lö­lők­ké, mert meg­gyű­löl­ték a ma­gyar kor­má­nyok azon po­li­ti­ká­ját, amely a zsi­dó­kat az ő ká­ruk­ra tá­mo­gat­ta, erő­sí­tet­te, be­fo­lyás­hoz engedte.”24 „Kell ne­künk a min­ket meg­ér­tő és bár sa­ját jóvoltukért, de nem el­le­nünk, nem a mi ká­runk­ra fá­ra­do­zó zsi­dó­ság, amely zsi­dó val­lá­sa mel­lett ma­gyar­nak me­ri ma­gát val­la­ni, de nem kell ne­künk a kon­junk­tú­ra­zsi­dó­ság és en­nek se­gít­sé­gé­re sem ref­lek­tá­lunk, mert úgy sem len­ne so­ha ál­dás és ered­mény azon. Nem kell ne­künk a bol­se­vikiekkel ka­cér­ko­dó […] zsi­dó­ság, hogy úton-út­fé­len ha­zug rá­gal­ma­kat ter­jeszt a ma­gyar­or­szá­gi ál­la­po­tok­ról […] mi […] ha ta­lán ke­ve­seb­ben is, de be­csü­let­tel aka­runk itt jo­ga­ink­hoz jut­ni.”25 Sa­já­tos mó­don a cseh­szlo­vák idő­szak­be­li két nép­szám­lá­lás­hoz kap­cso­ló­dó­an a kor­társ ma­gyar vissz­hang­ok sze­rint a ma­gyar­ság szá­má­nak csök­ke­né­sét nem an­­nyi­ra a nép­szám­lá­lás meg­ha­mi­sí­tá­sa, ha­nem sok­kal in­kább a zsi­dó­ság el­kü­lö­nü­lé­se ered­ményezte.26
Meg­in­dult az el­ván­dor­lás. Ung­vá­ron „szo­mo­rú em­be­rek jöt­tek-men­tek […] ké­szü­lőd­tek, bú­csúz­tak […] Bu­da­pest­re mentek”.27 Ta­lá­lunk pél­dát a múlt­ba ré­ve­dés­re, az ősök fel­ma­gasz­ta­lá­sá­ra: „El­men­tem a te­me­tő­be a ma­gya­rok­hoz. […] Ezek már ár­tal­mat­lan ma­gya­rok min­den e vi­lá­gi élő nép szá­má­ra, akik­től nem kell fél­ni a mai idők in­ga­tag em­be­ré­nek. […] A haj­da­ni urak­ból kol­du­sok let­tek, más vi­lág­szel­lem asz­ta­lá­ról éle­tet tengetők”.28 Ezt a faj­ta si­rán­ko­zást a tri­a­no­ni bé­ke ve­ze­ti át a meg­vál­toz­tat­ha­tat­lan­ság tu­da­to­sí­tá­sá­ból ere­dő új gon­dol­ko­dás fe­lé: „A tri­a­no­ni bé­ke ra­ti­fi­kál­va van. A ha­tá­rok köl­csö­nö­sen el van­nak is­mer­ve. A lég­men­tes el­zá­rás­ra nem lá­tunk okot. Kö­ve­tel­jük a kí­nai fa­lak le­bon­tá­sát, ame­lyek ben­nün­ket sze­ret­te­ink­től s anya­gi ér­de­ke­ink­től el­vá­lasz­ta­nak s kö­ve­tel­jük leg­alább a pos­ta­for­ga­lom megindítását”.29 Az új idő­szá­mí­tás el­kez­dő­dött.

Ma­gyar Jog­párt (1920–1922)

A saj­tó hír­adá­sa sze­rint 1920. jú­ni­us 1-jén Ung­vá­ron meg­ala­kult a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt Kor­láth End­re he­lyi ügy­véd elnök­letév­el.30 A ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta és a kis­gaz­da­párt­hoz in­té­zett át­irat ki­mond­ta: „Be­je­lent­jük, hogy Ruszin­szkó te­rü­le­tén Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt né­ven új po­li­ti­kai ma­gyar pár­tot ala­kí­tot­tunk. Ezen po­li­ti­kai párt ala­kí­tá­sá­val azon­ban nem a to­vább ta­go­zó­dás volt a cé­lunk, ha­nem a te­rü­le­ten élő ma­gyar­ság­nak le­he­tő­leg egy tö­meg­ben va­ló tö­mö­rí­té­se. – Ezen cél­ból a párt po­li­ti­kai, tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis prog­ram­ját már úgy dol­goz­ta ki, hogy ab­ban mind­két test­vér­párt tag­jai he­lyet fog­lal­has­sa­nak. A prog­ram­ja mind­két ma­gyar test­vér­párt prog­ram­já­val meg­egye­zik. A gaz­da­sá­gi prog­ra­munk ugyan nem öle­li fel a két test­vér­párt gaz­da­sá­gi prog­ram­ját, de az el­len­té­tek nem olya­nok, hogy azok át­hi­dal­ha­tók ne vol­ná­nak”. A jog­párt „fő cél­ja a ru­szinsz­kói ma­gyar­ság­nak egy tö­meg­ben va­ló egye­sí­té­se min­den te­kin­tet­ben, mert csak az ilyen nagy tö­meg­gel le­het a kor­mány­zat­tal szem­ben a ma­gyar­ság jo­ga­it megvédelmezni”.31 A párt prog­ram­ja töb­bek kö­zött ki­mond­ta a ru­szinsz­kói au­to­nó­mia tá­mo­ga­tá­sát, va­la­mint kö­ve­tel­te a vár­me­gyei, a köz­sé­gi és az egy­há­zi au­to­nó­mi­ák vis­­sza­ál­lí­tá­sát; gaz­da­sá­gi té­ren az adó­rend­szer, a föld­bir­tok­re­form ren­de­zé­sét, a kár­ta­la­ní­tást a gaz­da­sá­gi vesz­te­sé­ge­kért; kul­tu­rá­lis té­ren a meg­szün­te­tett is­ko­lák vis­sza­adását.32 „[Z]ászlónk alá hí­vunk rang-, val­lás- ne­mi és osz­tály­kü­lönb­ség nél­kül min­den­kit, ki Pod­karpat­sz­ka Ruszban ma­gyar­nak vall­ja ma­gát. Az új ál­lam­ban – s itt Pod­karpat­sz­ka Rusz te­rü­le­tén sem űz­het a ma­gyar­ság lu­xus­po­li­ti­kát. Nem le­he­tünk té­koz­lók, hogy ma­gyar­ja­in­kat pár­tok­ra hagy­juk szét­fec­sérel­ni.”33
Au­gusz­tus ele­jén a pár­ton be­lül jog­vé­dő li­ga ala­kult, ugyan­csak Kor­láth ve­ze­té­sé­vel. A szer­ve­zet cél­ja „a ma­gyar­ság köz­jo­gi, po­li­ti­kai és köz­ér­de­kű ma­gán­pa­na­sza­i­nak vé­del­me a ha­tó­sá­gok előtt s szük­ség ese­tén a saj­tó út­ján és a par­la­ment­ben”.34
Jú­ni­us 3-án Ung­vá­ron meg­je­lent a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap el­ső szá­ma. A fej­léc sze­rint a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt po­li­ti­kai na­pi­lap­ja. Fe­le­lős szer­kesz­tő: Zom­bo­ry De­zső; szer­kesz­tők: Bol­di­zsár Bol­di­zsár és Rácz Pál; a ki­adá­sért fe­le­lős: az ung­vá­ri Lap­ki­adó Vál­la­lat Rt. 1921. jú­li­us 5-től a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­gé­nek hi­va­ta­los na­pi­lap­ja lett. He­lyet­te a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt hi­va­ta­los lap­ja az Ung­vá­ri Köz­löny.
1921. no­vem­ber 4-én to­váb­bi ren­del­ke­zé­sig a rend­őr­ség be­til­tot­ta a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt működését.35 Fő fel­ada­tát, „a ma­gya­rok jog­se­gé­lye­zé­sét” ide­ig­le­ne­sen át­vet­te a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szövet­sége.36 Kor­láth End­re párt­ve­zért a kas­sai bör­tön­be szál­lí­tot­ták, ahon­nan két hét múl­va szabadult.37 Ezt kö­ve­tő­en le­mon­dott a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt­ban és a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­gé­ben be­töl­tött ügy­ve­ze­tői tisz­té­ről, „mert il­do­mos­nak tar­tot­ta, hogy bár alap­ta­lan, de min­den­eset­re meg­tör­tént meg­hur­col­ta­tá­sa után a párt­ve­ze­tő­sé­gek­re bíz­za, hogy a jö­vő­ben is al­kal­mas­nak tart­ják-e az ő sze­mé­lyét a po­li­ti­kai vezetés­re”.38 1921. de­cem­ber 31-én Ung­vár­ra ér­ke­zett Edvard Beneš mi­nisz­ter­el­nök, aki­nek a ma­gyar pár­tok kép­vi­se­lői me­mo­ran­du­mot nyúj­tot­tak át, mely­ben töb­bek kö­zött kö­ve­tel­ték a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt be­til­tá­sá­nak vis­sza­vonását.39 Feb­ru­ár­ban a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta és a kis­gaz­da­párt par­la­men­ti klub­ja is szor­gal­maz­ta a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt új­bó­li engedé­lyezését.40
1922. áp­ri­lis 11-én Ehren­feld Pé­ter al­kor­mány­zó alá­ír­ta a sta­tá­ri­u­mot meg­szün­te­tő ren­deletet.41 Huber rend­őr­igaz­ga­tó tá­jé­koz­ta­tá­sa: „a párt­éle­tet kor­lá­to­zó in­téz­ke­dé­sek te­rén mai nap­pal a még itt fenn­ál­ló ma­gyar tör­vé­nyek lép­nek élet­be. […] a sta­tá­ri­um meg­szűn­te­té­sé­vel a po­li­ti­kai pár­tok mű­kö­dé­sé­hez nem lé­vén szük­ség en­ge­dély­re, ter­mé­szet­sze­rű­leg a Ma­gyar Jog­párt is prog­ram­já­nak be­je­len­té­sé­vel meg­kezd­he­ti működését”.42 A Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap hí­rül ad­ta: „fel­tá­madt” az a párt, amely „el­ső­nek mer­te hir­det­ni, hogy csak ma­gya­rok va­gyunk, s min­den ma­gyar­nak le­gyen az bár­mi­lyen ren­dű, ran­gú, fog­lal­ko­zá­sú vagy val­lá­sú, eb­ben a párt­ban he­lye van”.43
1922. no­vem­ber 4-én az ung­vá­ri rend­őr­ség is­mét be­til­tot­ta a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt mű­kö­dé­sét és hi­va­ta­los lap­ját, az Ung­vá­ri Köz­lönyt. A párt ez­zel las­san ele­nyé­szik. Az 1923. au­gusz­tu­sá­ban Ung­vá­ron lét­re­jö­vő Pod­karpat­sz­ka Ruszi Pol­gá­ri Párt­ba (me­ly, a saj­tó sze­rint, a kár­pát­al­jai ma­gyar zsi­dók párt­ja) a Ma­gyar Jog­párt­ból ki­vált ta­gok is be­lép­tek. Árky Ákos, az ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­já­nak el­nö­ke úgy nyi­lat­ko­zott, hogy sze­rin­te az új párt „a ma­gyar­ság meg­bon­tá­sá­ra hiva­tot­t”.44 Kor­láth End­re úgy vél­te, „az a kö­rül­mény, hogy a Ma­gyar­or­szá­gon dúlt ál­dás­ta­lan fe­le­ke­ze­ti tu­sa­ko­dás ide nem ha­tolt át, s a ke­resz­tény és zsi­dó fe­le­ke­ze­tek kö­zöt­ti eset­le­ges dif­fe­ren­ci­ák min­dig bé­ké­sen let­tek el­in­téz­ve, a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt prog­ram­já­nak, párt­ve­ze­tő­sé­gem­nek és így je­len­té­keny rész­ben én­ne­kem is ered­mé­nyül tud­ha­tó be. Azok te­hát, akik pár­tom­ból ki­vál­va ma hát­ba tá­mad­nak en­gem, s új pár­tot lé­te­sí­te­nek, ezt a bé­két veszé­lyeztetik”.45
ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja (1921–1927)

A Ru­szinsz­kói ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja mű­kö­dé­sét a ha­tó­sá­gok 1921. de­cem­ber 7-én en­ge­dé­lyez­ték hi­va­ta­lo­san, bár már az év fo­lya­mán fej­tett ki te­vé­keny­sé­get. Meg­va­ló­sí­tot­ta azt a for­ga­tó­köny­vet, amit a töb­bi ma­gyar párt is: dön­töt­tek a lét­re­ho­zá­sá­ról, el­fo­gad­ták az alap­sza­bá­lyát, a prog­ram­ját, majd úgy­mond elő­írás­sze­rű­en meg­ala­kult, a tör­vé­nyi jó­vá­ha­gyás­nak meg­fe­le­lő­en, mind­ez akár több hó­na­pos kü­lönb­ség­gel. A párt „Ruszinszkó ös­­szes la­kos­sá­ga” ér­de­ké­ben, gaz­da­sá­gi, szo­ci­á­lis kö­ve­te­lé­sek mel­lett, töb­bek kö­zött szor­gal­maz­ta a „bé­ke­szer­ző­dés­ben biz­to­sí­tott” au­to­nó­mia meg­adá­sát, „a vár­me­gyei, vá­ro­si, köz­sé­gi, és egy­há­zi au­to­nó­mi­á­nak” vis­­sza­ál­lí­tá­sát és tisz­te­let­ben tartását.46
A párt el­ső nyil­vá­nos sze­rep­lé­sé­re 1921 má­ju­sá­ban ke­rült sor, ami­kor a ru­szinsz­kói ma­gyar pár­tok nagy lét­szá­mú kül­dött­sé­get me­nesz­tet­tek Prá­gá­ba, hogy il­le­té­kes he­lyen ad­ják elő pa­na­sza­i­kat. A köz­tár­sa­sá­gi el­nök be­teg­ség­re hi­vat­koz­va el­há­rí­tot­ta a kül­dött­sé­get, mely má­jus 6-án já­rul­ha­tott Beneš kül­ügy­mi­nisz­ter elé. Az elő­ter­jesz­tés­ből: „Podkarpatska ős­la­kos au­to­nóm párt­já­nak és az au­to­nóm te­rü­le­ten la­kó ma­gyar pár­tok szö­vet­sé­gé­nek 250 ta­gú kül­dött­sé­ge élénk bi­za­lom­mal és re­mény­ség­gel el­tel­ve je­len­tünk meg kül­ügy­mi­nisz­ter úr, mint az entente ha­tal­mak és a cse­ho-s­zlovák ál­lam kö­zött lét­re­jött St. Ger­mai­ni bé­ke­szer­ző­dés hi­va­tott vég­re­haj­tó­ja előtt oly cél­ból, hogy leg­ége­tőbb kö­ve­tel­mé­nyün­ket elő­ter­jes­­szük. – Két év óta élünk a cse­ho-s­zlovák ál­lam im­pé­ri­u­ma alatt és más­fél év előtt jött lét­re az a szer­ző­dés, mely Pod­karpats­ka Rus ré­szé­re az au­to­nó­mi­át a nagy­ha­tal­mak te­kin­té­lyé­vel biz­to­sít­ja. – Bár e szer­ző­dés ra­ti­fi­kál­va van, még­is szo­mo­rú­an kell lát­nunk, hogy an­nak vég­re­haj­tá­sa fe­lé egyet­len lé­pés sem tör­tént”. Beneš vá­la­szá­ból: „Kárpáto Rus­sia kér­dé­se ad­mi­niszt­ra­tív és ci­vi­li­zá­ció kér­dé­se. Ed­dig a re­ánk bí­zott kér­dé­se­ket mi meg­ol­dot­tuk. Fi­gye­lem­be kell ven­ni Önök­nek, hogy a ro­má­nok csak hó­na­pok múl­va vo­nul­tak ki egyes ré­szek­ből, más­részt hogy a ma­gyar kor­mány el­ha­nya­golt ál­la­pot­ban hagy­ta vis­­sza a ne­künk ítélt te­rü­le­te­ket s óri­á­si mun­ka volt az el­ha­nya­golt is­ko­la ügyét és a hi­gi­é­ni­ai kér­dé­se­ket meg­ol­da­ni. – Kez­det kez­de­té­től kel­lett új­já­épí­té­si mun­kát vé­gez­nünk. Hoz­zá­já­rult még az a kö­rül­mény is, hogy az au­to­nóm te­rü­le­tün­kön nem volt in­tel­li­gen­cia és így a ma­gunk ere­jé­vel kel­lett e mun­kát vé­gez­nünk. […] Ter­mé­sze­tes, csak fo­ko­za­to­san épít­het­jük ki e tar­to­mány au­to­nó­mi­á­ját […] az au­to­nó­mia ki­épí­té­sé­nek nin­cse­nek el­vi, csu­pán tech­ni­kai akadályai”.47
Árky Ákos párt­el­nök szív­ügy­ének tar­tot­ta Ung­vár is­ko­la­ügy­ét. 1921. jú­li­us 28-án az ung­vá­ri ma­gyar gim­ná­zi­um szer­ve­zé­sé­re ala­kult bi­zott­ság jó­vá­hagy­ta az új ma­gyar gim­ná­zi­um szer­ve­ze­ti sza­bály­za­tát és dön­tött ar­ról, hogy a tan­in­téz­ményt ja­va­részt gyűj­tés­ből (ado­má­nyok­ból) fog­ják fenn­tar­ta­ni. A fel­ügye­lő bi­zott­ság el­nö­ké­vé Árkyt vá­lasz­tot­ták meg.48 A szer­ve­ző­ket a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap au­gusz­tus 1-jei szá­má­ban „új Drugeth­ek”-nek ne­vez­te (a 17. szá­zad­ban ke­let­ke­zett tan­in­té­zet ala­pí­tó­ja a Drugeth-­c­salád volt). Au­gusz­tus 2-án Árky az aláb­bi fel­hí­vást tet­te köz­zé: az ung­vá­ri gim­ná­zi­um­ban szep­tem­ber 1-jén csak egy ru­szin nyel­vű el­ső osz­tály in­dul, oda is ru­szin nyel­ven kell fel­vé­te­liz­ni; ez­zel „kez­de­tét ve­szi a jö­vő ma­gyar­ság el­nem­ze­ti­et­le­ní­té­se, ha ide­jé­ben nem vé­de­ke­zünk ezen erő­sza­kos in­téz­ke­dés el­len. […] A jö­ven­dő ma­gyar nem­ze­dék ne­vé­ben ké­rünk min­den­kit […] tá­mo­gas­sa anya­gi­lag az új ma­gyar reál­gim­náz­i­u­mot”.49 A kö­vet­ke­ző év áp­ri­li­sá­ban Árky el­nök­le­té­vel meg­kezd­te mun­ká­ját az ung­vá­ri ma­gyar gim­ná­zi­um szer­ve­ző bizottsá­ga.50 Au­gusz­tus­ban a párt­el­nök sze­mé­lye­sen járt Vavro Šrobár is­ko­la­ügyi mi­nisz­ter­nél, hogy tő­le az ung­vá­ri ru­szin re­ál­gim­ná­zi­um­ban ma­gyar osz­tá­lyok meg­nyi­tá­sá­nak en­ge­dé­lye­zé­sét kér­je.51 Az ered­mény­te­len küz­de­lem­ben a gim­ná­zi­um ügye vé­gül megrekedt.52
1922. ok­tó­ber 7-én meg­ala­kult Antonín Švehla (ag­rár­pár­ti) po­li­ti­ku­sok­ból ál­ló kor­má­nya. Árky párt­el­nök a kö­vet­ke­ző fel­hí­vást tet­te köz­zé: „A me­mo­ran­du­mo­zás, a kér­vé­nye­zés ide­je már le­járt, Ruszin­szkó ős­la­kos­sá­gát bol­do­gí­tó kor­mány­ha­ta­lom és ex­po­nen­se­i­nek er­köl­csi ér­té­ke már an­­nyi­ra is­me­re­tes, hogy jo­ga­ink töb­bé nem ké­rés, ha­nem ha­tá­ro­zott kö­ve­te­lés alak­já­ban ho­zan­dók a je­len­leg ha­ta­lom­ra ju­tot­tak tudomására”.53 1924-ben el­ké­szült Pod­karpat­sz­ka Rusz al­kot­má­nyá­nak ter­vezete.54 Az el­ső kár­pát­al­jai vá­lasz­tá­sok­ra ké­szül­ve, a Ru­szinsz­kói Szö­vet­ke­zett El­len­zé­ki Pár­tok Szö­vet­sé­ge be­reg­szá­szi ülé­sén úgy dön­tött, hogy Ru­szinsz­kói ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja né­ven ál­lít lis­tát, ami­re a ma­gyar­ság sza­vaz­hat a már­ci­us 16-i vá­lasz­tá­so­kon. (A sza­va­zás lis­ták­ra tör­té­nik, az egyes lis­ták­ra le­adott sza­va­za­tok men­­nyi­sé­ge alap­ján le­het be­ke­rül­ni a tör­vény­ho­zás­ba. A ma­gyar lis­ta a 4-es szá­mú.) Az ülé­sen el­fo­ga­dott ha­tá­ro­zat­ból: „a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­gé­nek El­nö­ki Ta­ná­csa mint az it­te­ni ma­gyar­ság ed­dig al­kot­má­nyos szer­ve el­ha­tá­roz­za, hogy a Ru­szinsz­kói ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­já­nak lis­tá­ján sze­rep­lő ös­­szes je­löl­te­ket az it­te­ni ma­gyar­ság meg­vá­lasz­tott kép­vi­se­lő­i­nek kell te­kin­te­ni, akik együtt­vé­ve – szám sze­rint 18-an és azon­kí­vül a Szö­vet­ség ke­be­lé­be tar­to­zó pár­tok el­nö­kei – al­kot­ják a ru­szinsz­kói ma­gyar­ság tá­gabb ér­te­lem­ben vett par­la­men­ti klub­ját. A klub tag­ja­i­nak szá­ma szük­ség sze­rint ki­egé­szít­he­tő a ma­gyar köz­élet te­rén sze­rep­lő más sze­mé­lyek­kel. A klub tag­jai út­ján érint­ke­zést tart fenn a ma­gyar­ság kü­lön­bö­ző párt­ja­i­nak ve­ze­tő­sé­ge­i­vel és ma­gá­val a tö­meg-ma­gyar­ság­gal. En­nek kö­vet­kez­mé­nye­kép­pen a ru­szinsz­kói szö­vet­ke­zett ma­gyar­ság meg­vá­lasz­tott kép­vi­se­lői a fon­to­sabb par­la­men­ti kér­dé­sek­ben res­pek­tál­ni tar­toz­nak a klub ha­tá­ro­za­ta­it. – A kép­vi­se­lő- és sze­ná­tor­je­löl­tek a je­lölt­sé­get el­fo­ga­dó nyi­lat­ko­zat­tal egyi­de­jű­leg egy le­mon­dó nyi­lat­ko­za­tot is kö­te­le­sek alá­ír­ni az eset­re, ha a párt­fe­gye­lem­mel el­len­ke­zés­be jut­ná­nak. […] A klub szék­he­lye Ungvár”.55 A Ru­szinsz­kói ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja nagyszőlősi vá­lasz­tá­si nagy­gyű­lé­sén Nagy Kál­mán, a kár­pát­al­jai ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt ügy­ve­ze­tő­je töb­bek kö­zött ki­je­len­tet­te: „Ruszinszkó au­to­nó­mi­á­ját föl­ad­ni nem le­het so­ha. A ru­szinsz­kói ma­gyar­ság meg­ta­nul­ta sze­ret­ni más nem­ze­ti­sé­gű test­vé­re­it és ez az ér­zés szül­te meg ben­ne az ős­la­kos­ság au­to­nóm párt­já­nak gon­do­la­tát.” Ha­son­ló szel­lem­ben szó­lalt fel Kör­mendy-Ékes La­jos szloven­szkói ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta par­la­men­ti képviselő.56
Már­ci­us 16-án Kár­pát­al­ján meg­tar­tot­ták az el­ső par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kat. (Pót­vá­lasz­tás­ok Cseh­szlo­vá­ki­á­ban.) A ti­zen­há­rom párt­lis­tá­ról 9 kép­vi­se­lőt és 4 sze­ná­tort vá­lasz­tot­tak meg. Az ős­la­kos Párt lis­tá­já­ról Kor­láth End­re lett par­la­men­ti kép­vi­se­lő és Egry Fe­renc sze­ná­tor.
Párt­já­nak ak­tu­á­lis prog­ram­ját Árky a po­zso­nyi Ma­gyar Új­ság­ban így fog­lal­ta ösz­­sze: „A Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság ke­re­té­ben le­vő el­len­zé­ki po­li­ti­ká­ban és kü­lö­nö­sen a ma­gyar­ság tá­bo­rá­ban, fő­ként két irány­zat ala­kult ki. Az egyik a nem­zet, a má­sik a ke­resz­té­nyek tö­mö­rí­té­sét cé­loz­za. Ruszin­szkóban e két irány­zat fö­lött áll az ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja, mely­nek prog­ram­ja az el­len­zé­ki küz­del­met egy­sé­ges és ki­zá­ró­lag az au­to­nó­mia alap­ján ál­ló prog­ram­ra he­lyez­i. – Ez a po­li­ti­ka több mint nem­ze­ti és mint ke­resz­tény po­li­ti­ka. És mert több, al­kal­ma­sabb is ar­ra, hogy az ős­la­kos­ság el­len­zé­ki küz­del­mé­nek mél­tó bá­zi­sa le­gyen. […] Saj­nos, nem ér­tünk még el odá­ig, hogy az egy­sé­ges or­szá­gos el­len­zé­ki po­li­ti­ka küz­dő vo­na­lát ki­épít­het­tük vol­na. […] A re­á­lis élet fog­ja […] meg­hoz­ni azt, amit ma so­kan le­he­tet­len­nek tar­ta­nak, hogy ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta és ma­gyar kis­gaz­da, szlo­vák és ru­szin, né­met és ro­mán mind mind egy tá­bor­ba kény­sze­rül­ten váll­vet­ve dol­goz­zék azon, hogy az el­múlt 6 esz­ten­dő­nek a pár­tok­ra sza­ka­dás­ból szár­ma­zó min­den csor­bá­ját ki­küsz­öböl­hes­se. […] Pa­ran­cso­ló szük­ség, hogy ad­dig is, amíg az ős­la­kos­ság ös­­sze nem forr, leg­alább a ma­gyar­ság tá­bo­ra jár­jon elől sa­ját jól fel­fo­gott ér­de­ké­ben […] Kell hogy a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta és a ma­gyar kis­gaz­da pár­tok ve­zér­fi­ai meg­ért­sék, hogy úgy szol­gál­ják nem­ze­tünk ér­de­két, ha egy­sé­ges párt­ban foly­tat­ják to­vább a küz­del­met. – Le­het, hogy az egy­ség nem tel­je­sen ide­á­lis és nem is örök, de a pa­ran­cso­ló szük­ség ko­moly kö­ve­te­lé­se. Ha el­ér­tük a kö­zös célt, ha az au­to­nó­mi­ánk­hoz [értsd Kár­pát­al­ja au­to­nó­mi­á­já­hoz – F. Cs. megj.] és ez­zel kap­cso­lat­ban egyéb jo­ga­ink­hoz hoz­zá­ju­tot­tunk, ha se­gít­sé­günk­kel a prá­gai kor­mány­ba oly fér­fi­a­kat jut­tat­tunk, akik en­nek a köz­tár­sa­ság­nak de­mok­ra­ta be­ren­de­zé­sét nem­csak frá­zis­ként ke­ze­lik, de ko­mo­lyan is ve­szik, ak­kor is­mét rá­érünk azt a lu­xust űz­ni, amely a kü­lön­fé­le vi­lág­né­ze­tek és el­vek kü­lön kul­ti­vá­lá­sá­nak gyö­nyö­rű­sé­gé­ből áll, mert nem fog­ja töb­bé se ma­gyar éle­tün­ket, se gaz­da­sá­gi és kul­tu­rá­lis hely­ze­tün­ket a ha­ta­lom el­nyo­mó ten­den­ci­á­ja fe­nye­get­ni. – Az el­len­zé­ki pár­tok je­len­le­gi kü­lön po­li­ti­ká­ját lu­xus­po­li­ti­ká­nak tar­tom”.57
Az 1925. évi vá­lasz­tá­sok­ra va­ló fel­ké­szü­lés al­kal­má­val Be­reg­szá­szon a kár­pát­al­jai ma­gyar pár­tok kö­zös vá­lasz­tá­si bi­zott­sá­ga dön­tött ar­ról, hogy a kár­pát­al­jai őslakospár­ti ma­gyar lis­tát egye­sí­tik a szloven­szkói né­met–ma­gyar lis­tá­val (Gaz­dák Szövetsége–Német Iparospárt–Szlovenszkói Né­me­tek és Ma­gya­rok Nem­ze­ti Po­li­ti­kai Párt­ja).58 Kor­láth és Egry is meg­őriz­te man­dá­tu­mát. Árky úgy vél­te: „ne­künk ma­gya­rok­nak el­ső­sor­ban az ed­di­gi is­ko­lai tör­vé­nyek meg­vál­toz­ta­tá­sát és az er­re vo­nat­ko­zó ren­del­ke­zé­sek­nek revoká­cióját kell kö­ve­tel­nünk […] a cseh pol­gá­ri pár­tok­kal vagy eset­leg a kor­mán­­nyal kö­ten­dő meg­ál­la­po­dás csak úgy le­het­sé­ges, ha ed­dig ért fá­jó se­be­ink elő­ző­leg ok­vet­len gyógy­ulást nyer­nek, ha leg­alább­is tel­jes kul­tu­rá­lis au­to­nó­mi­á­val bí­runk és er­re nem­csak tár­gyi, de sze­mé­lyi biz­to­sí­té­kot is nyúj­tanak”.59
1926. feb­ru­ár 2-án a kár­pát­al­jai Kis­gaz­da-, Föld­mű­ves és Kis­ipa­ros Párt át­ala­kult Ma­gyar Nem­ze­ti Párt­tá, mely­nek el­nö­ke Egry Fe­renc, ügy­ve­ze­tő­je pe­dig Kor­láth End­re lett. Ez utób­bit a to­vább­ra is fenn­ma­ra­dó párt­szö­vet­ség élén Árky vál­tot­ta.60 1926. jú­li­us 3-tól a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap meg­szűnt a kár­pát­al­jai ma­gyar párt­szö­vet­ség hi­va­ta­los lap­ja len­ni, meg­vált a lap­tól Zom­bo­ry De­zső fő­szer­kesz­tő. Az új­ság ma­gán­tu­laj­don­ba ke­rült. A lap­tu­laj­do­nos Kováts Mik­lós,61 a fő­szer­kesz­tő Árky Ákos („a ma­gyar nem­ze­ti egy­sé­gen is túl­me­nő »ős­lakos egység« esz­mé­jé­nek nagy­te­kin­té­lyű képviselő­je”62), a szer­kesz­tők Rácz Pál és Kováts Mik­lós let­tek.
1927. feb­ru­ár 12-én a Ru­szinsz­kói Ma­gyar El­len­zé­ki Pár­tok Szö­vet­sé­gé­nek be­reg­szá­szi ülé­sén Árky be­je­len­tet­te le­mon­dá­sát – hát­ra­hagy­va a ré­gió au­to­nó­mi­á­já­ra vo­nat­ko­zó elképzelé­seit63 – és át­köl­tö­zött Bu­da­pest­re, ahol 1942-ben halt meg. Ung­vár­tól a volt ka­to­na­tiszt (nyu­gal­ma­zott ez­re­des­ként ér­te a for­du­lat Ung­vá­ron 1919-ben), párt­ve­ze­tő így bú­csú­zott: „Úgy lá­tom, po­li­ti­kai ide­ám meg­va­ló­sít­ha­tá­sá­hoz erőm gyen­ge volt. A fel­ada­tot mint ka­to­na pre­cí­zen ki­je­löl­tem, a stra­té­gi­ai meg­ol­dás­hoz azon­ban mint po­li­ti­kus tá­jé­ko­zat­lan­nak bi­zo­nyul­tam. Nem tud­tam, hogy a po­li­ti­ka stra­té­gi­á­ja nem szá­mok­kal, de egyé­nek­kel dol­go­zik. Nem tud­tam, hogy ez egyé­nek em­be­rek, kik kö­zött van­nak, akik a leg­na­gyobb cé­lo­kat is csak ön­zé­sük szem­üve­gén át né­zik. Nem tud­tam, hogy az el­ső min­den­ben az ér­vé­nye­sü­lés, a ha­ta­lom eny­het nyúj­tó ár­nyé­ka: az ál­lás, a va­gyon, a tár­sa­dal­mi bi­zo­nyos­ság, az el­he­lyez­ke­dés, a köz­éle­ti nagy­ság­gá va­ló eme­lőd­he­tés. Nem tud­tam, hogy mind­ez a tö­rek­vés a leg­kü­lön­bö­zőbb vi­lág­szem­lé­le­ti esz­mék bűvködébe van be­bur­kol­va s hogy az ér­vé­nye­sü­lést ke­re­sők­re néz­ve e bűvködök – az ukra­jiniz­mus, a kom­mu­niz­mus, a ci­o­niz­mus, a szo­ci­a­liz­mus, a kis- és nagy­orosz irány­zat s mind­ezek szol­gá­ló­ja a saj­tó­sza­ba­dos­ság, ép­pen olyan meg­vál­tást hoz­ha­tó esz­mék hir­de­tő­ik ré­szé­re, mint ne­kem, az ál­mo­do­zó­nak, az ős­la­kos­ság egye­sí­té­sé­nek gon­do­lata”.64 Párt­ja, az ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja ve­le együtt el­tűnt a po­li­ti­kai pa­let­tá­ról.

Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt (1920–1936)

A Ma­gyar Jog­párt és az ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja spe­ci­fi­ku­san kár­pát­al­jai párt volt. Ez­zel szem­ben a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ták és a kis­gaz­dák az ún. or­szá­gos párt ru­szinsz­kói ke­rü­le­te­ként mű­köd­tek, igye­kez­ve meg­tar­ta­ni önál­ló­sá­gu­kat. Az 1920-tól Lel­ley Je­nő, 1925-től Szül­lő Gé­za, 1932-től Es­ter­házy Já­nos ve­zet­te Or­szá­gos Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt ru­szinsz­kói ke­rü­le­te hi­va­ta­lo­san 1920 au­gusz­tu­sá­tól mű­kö­dött. A párt 1919-ben ki­adott pro­gram­ja65 szo­ci­á­lis és gaz­da­sá­gi kö­ve­te­lé­se­ket fo­gal­ma­zott meg, a ke­resz­tény szel­le­mi­ség je­gyé­ben. A párt szer­ve­ző­bi­zott­sá­gát Ma­gyar Bá­lint irá­nyí­tot­ta; el­nök­ké Ke­re­kes Ist­ván or­vost vá­lasz­tot­ták meg, aki ezt a tisz­tét vé­gig meg­tar­tot­ta; az ügy­ve­ze­tő Nagy Kál­mán volt (ko­ra­be­li ál­ta­lá­nos struk­tú­ra, hogy a po­li­ti­kai el­nök mel­lett ügy­ve­ze­tő el­nök te­vé­keny­ke­dik). Az OKP kár­pát­al­jai ke­rü­le­te az 1924-ben a pár­ton be­lül ki­rob­bant csa­tá­ro­zás so­rán, mely a ma­gyar­or­szá­gi kor­mány­kö­rök uta­sí­tá­sá­nak meg­fe­le­lő­en a ke­mé­nyebb el­len­zé­ki vo­na­lat kö­ve­tő ke­le­ti cso­port és a Prá­gá­val szem­be­ni po­li­ti­ka eny­hí­té­se mel­lett hi­tet te­vő nyu­ga­ti cso­port kö­zött rob­bant ki, az utób­bi­ak­kal, az­az Lel­ley Je­nő­vel szem­ben fog­lalt állást,66 bár Kor­láth meg­fo­gal­maz­ta kü­lön­vé­le­mény­ét, mi­sze­rint a Szen­tiványi ál­tal szor­gal­ma­zott ma­gyar egy­ség kí­vá­nal­ma nem elég­sé­ges, ha­nem ős­la­kos egy­ség­re kell tö­re­ked­ni, az­az „a szloven­szkói és ru­szinsz­kói ős­la­kók párt­ja­i­nak egy­sé­gét” kell megteremteni.67
A párt hi­va­ta­los lap­ja a Kár­pá­ti Nap­ló volt, mely 1921 áp­ri­lis vé­gén meg­szűnt, he­lyé­be má­jus 8-tól a Ha­tár­szé­li Új­ság lé­pett, me­lyet Ma­gyar Bá­lint lap­tu­laj­do­nos­tól meg­vá­sá­rolt a Ru­szinsz­kói Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt.68 A párt­lap fe­le­lős szer­kesz­tő­je Hokky Kár­oly volt. Hokky Ko­lozs­vá­ron és Bu­da­pes­ten vé­gez­te a böl­csész­kart, kö­zép­is­ko­lai ta­ná­ri ok­le­ve­let szer­zett Bu­da­pes­ten, majd Kas­sán volt ta­nár, ahon­nan 1919-ben el­bo­csá­tot­ták. 1921-től Nagy­sző­lő­sön a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt fő­tit­ká­ra, 1928-tól a párt ügy­ve­ze­tő­je – mi­u­tán Nagy Kál­mán le­mon­dott. A ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ták kap­cso­la­to­kat tar­tot­tak fenn a szak­szer­ve­ze­tek­kel, il­let­ve a ma­gya­ro­kon kí­vül ru­szin és ro­mán ta­gok­kal is ren­del­kez­tek. A Ru­szinsz­kói Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt „köz­pont­ja” Nagy­sző­lős, ahol párt­na­po­kat tar­tot­tak. Az 1929-es par­la­men­ti és sze­ná­tu­si vá­lasz­tá­sok al­kal­má­val a kár­pát­al­jai „ma­gyar lis­tá”-ról je­lölt­je, Hokky Kár­oly nye­ri el a par­la­men­ti szé­ket, 1935-től pe­dig sze­ná­tor. (1938 őszén a Kár­pát­al­jai Ma­gyar Nem­ze­ti Ta­nács ve­ze­tő­sé­gé­nek tag­ja, 1939-től a ma­gyar par­la­ment kép­vi­se­lő­je, a há­bo­rú vé­gén a ten­ge­ren­túl­ra emig­rál.)
Hokky a prá­gai tör­vény­ho­zás­ban el­ső­sor­ban a ma­gyar is­ko­la­ügyet szor­gal­maz­ta. Fel­pa­na­szol­ta töb­bek kö­zött, hogy Kár­pát­al­ján ke­vés a ma­gyar óvo­da, azok több­sé­ge is fe­le­ke­ze­ti fen­ntartású;69 a ma­gyar is­ko­lák szá­ma nem fe­lel meg a ma­gyar la­kos­ság nép­szám­lá­lás sze­rin­ti arányá­nak;70 szó­vá tet­te, hogy csu­pán a be­reg­szá­szi ru­szin gim­ná­zi­um­nak van ma­gyar tagozata;71 in­ter­pel­lált a volt ung­vá­ri ka­to­li­kus ma­gyar gim­ná­zi­um vis­sza­adása,72 a nagyszőlősi ma­gyar pol­gá­ri is­ko­la meg­nyi­tá­sa ügyében;73 alá­írás­gyűj­tést szer­ve­zett an­nak ér­de­ké­ben, hogy ma­gyar ta­ní­tó­kép­ző nyíl­jon „ar­ra al­kal­mas vá­ros­ban Szloven­szkó vagy Kár­pát­al­ja területén”.74 Sze­rin­te a kár­pát­al­jai ma­gyar­ság már az­zal is elé­ge­dett len­ne, ha an­­nyi ma­gyar óvo­dá­ja, ele­mi, pol­gá­ri és kö­zép­is­ko­lá­ja len­ne, mint ahány cseh/szlo­vák van a tar­tomány­ban.75 Ezen­kí­vül több íz­ben fog­lal­ko­zott a nyel­vi jo­gok kérdésével,76 va­la­mint a mára­marosi cseh­szlo­vák–ro­mán ha­tár­kér­dés ren­de­zé­sé­nek ügyév­el.77 Vé­del­mé­be vet­te a meg­él­he­té­si csem­pé­szést: „A kár­pát­al­jai ma­gyar határ­men­ti la­kos­ság ín­sé­ge köz­is­mert tény. Az esz­ten­dők óta is­mét­lő­dő rossz ter­més foly­tán a la­kos­ság meg­él­he­té­se nincs biz­to­sít­va. […] a mun­ka­nél­kü­li­ek ha­tal­mas tö­me­ge […] a leg­sú­lyo­sabb nyo­mor­ral küzd. Kár­pát­al­ja nép­ének har­mad­ré­sze el­lá­tat­lan, akik min­den igye­ke­ze­tük mel­lett sem ké­pe­sek mun­ká­hoz, ke­re­set­hez jut­ni […] a […] la­kos­ság egy ré­sze […] a szük­ség kény­sze­ré­nek nyo­má­sa alatt a szom­szé­dos ma­gyar te­rü­le­tek­ről hoz át élel­mi­sze­re­ket […] El­is­me­rem, hogy a kár­pát­al­jai ín­sé­ge­sek, ami­kor ily mó­don gon­dos­kod­nak ma­guk­ról, nem jár­nak a tör­vény út­ján, de cse­le­ke­de­tük nem je­lent oly ve­szélyt az ál­lam ér­de­ke­i­re, hogy ezért éle­tük­kel kell­jen fi­zet­ni­ük. Már­pe­dig a kár­pát­al­jai határ­men­ti la­kos­ság ín­sé­ge­sei kö­zül nem egy nyo­mor­gó éle­tét ol­tot­ta ki a pénz­ügy­őrök golyó­ja”.78 Bár párt­ja a cseh­szlo­vák idő­szak­ban fon­tos­nak tar­tot­ta az au­to­nó­mia ügyét, a Te­le­ki Pál-fé­le au­to­nó­mia­vi­ták so­rán az egyet­len volt az érin­tett kár­pát­al­jai po­li­ti­ku­sok, köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek kö­zött, aki nem nyil­vá­ní­tott véleményt.79
A Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt „test­vér­párt”-ja volt a kis­gaz­dák­nak, „a két párt tu­laj­don­kép­pen egy­mást ki­egé­szí­ti”, ál­lí­tot­ta a kor­társ vélemény.80

Kis­gaz­da-, Kis­ipa­ros és Föld­mű­ves Párt (1921–1926)

1920. feb­ru­ár 17-én Ko­má­rom­ban meg­ala­kult az Or­szá­gos Ma­gyar Kis­gaz­da­párt. Az el­ső köz­gyű­lés­re 1920. má­jus 24-én ke­rült sor, ami­kor új ne­vet fo­gad­tak el: Or­szá­gos Ma­gyar Kis­gaz­da-, Föld­mű­ves és Kis­ipa­ros Párt. A párt el­nö­ké­vé Szen­tiványi Jó­zse­fet vá­lasz­tot­ták.
A párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­té­nek lét­re­jöt­té­ig sa­já­tos út ve­ze­tett, amely nem kö­vet­te a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta for­ga­tó­köny­vet: 1920. jú­ni­u­sá­ban Ung­vá­ron meg­ala­kult az Ung Me­gyei Kis­gaz­da­párt (el­nök: Egry Fe­renc, kisge­jő­ci harangön­tő),81 jú­li­us­ban pe­dig Be­reg­szász­ban a Bereg Me­gyei Kis­gaz­da­párt (el­nök: Rátz Mik­lós, badalói re­for­má­tus lelkész).82 Ok­tó­ber­ben az or­szá­gos párt pöstyéni ve­ze­tő­sé­gi ülé­sén Szen­tiványi ki­je­löl­te a kö­ve­ten­dő utat: „hogy a szloven­szkói és ru­szinsz­kói ma­gyar po­li­ti­ka sza­kít­son az ed­di­gi gon­dol­ko­dás­sal s he­lyez­ked­jék re­á­lis alap­ra […] az áb­rán­dok szö­vé­se he­lyett a ko­moly mun­ka ve­gye kez­de­tét és a ma­gyar­ság lét­ér­dek­ében ki­fej­les­­szük az ön­vé­del­met. A párt min­den ere­jé­vel és a párt­agi­tá­ció ös­­szes esz­kö­ze­i­vel igye­kez­ni fog a köz­tu­dat­ba be­le­vin­ni az ön­vé­de­lem szük­sé­ges­sé­gé­nek gon­do­la­tát s en­nek ér­de­ké­ben szük­sé­ges­nek tart­ja az ös­­szes szloven­szkói és ru­szinsz­kói ma­gyar pol­gá­ri pár­tok egy­sé­ges mun­ká­ját. Mint a szél­ső ke­resz­tény és li­be­rá­lis-ra­di­á­lis irány­za­tok kö­zött ál­ló kö­zép­párt fel­ada­tá­nak te­kin­ti, hogy az ed­dig szét­ta­golt és kü­lön ak­ci­ó­kat vég­ző ma­gyar pol­gá­ri pár­tok kö­zött igye­kez­zék meg­te­rem­te­ni az együttműködést”.83 No­vem­ber 18-án Egry nyílt le­vél­ben for­dult a Bereg me­gyei kis­gaz­dák­hoz, mely­ben töb­bek kö­zött ki­fej­tet­te: „A ma­gyar pár­tok ung­vá­ri ve­ze­tő­sé­ge már­is meg­mu­tat­ta az utat. Együtt ül­nek, együtt ta­nács­koz­nak Ung­vá­ron a Gaz­da­párt, a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt s a Jog­párt meg­bí­zot­tai. – Kö­ves­sé­tek pél­dá­ju­kat és ért­sük meg egy­mást min­de­nütt, ahol egy­nél töb­ben meg­je­le­nünk a ma­gyar­ság ja­vá­ra és mind­an­­nyi­unk boldogságára”.84 Ilyen előz­mé­nyek után 1921. ja­nu­ár 16-án Be­reg­szász­ban ta­nács­koz­tak a be­re­gi, a mára­marosi és az ugoc­sai kül­döt­tek. Meg­je­lent töb­bek kö­zött Szen­tiványi Jó­zsef, va­la­mint Egry Fe­renc. Az ülé­sen ki­mond­ták az Or­szá­gos Kis­gaz­da-, Föld­mű­ves és Kis­ipa­ros Párt ru­szinsz­kói ke­rü­le­té­nek meg­ala­ku­lá­sát, amely­be azon­ban az Ung me­gyei kis­gaz­dák nem lép­tek be, mind­azo­nál­tal el­nök­ké Egry Fe­ren­cet vá­lasz­tot­ták meg, aki a for­du­lat előtt a Füg­get­len­sé­gi Párt ak­ti­vis­tá­ja volt. A párt­prog­ram töb­bek kö­zött ki­mond­ta: tá­mo­gat­ni kí­ván­ják a kis- és kö­zép­gaz­dá­kat, kö­ve­te­lik a sza­bad ke­res­ke­de­lem vis­­sza­ál­lí­tá­sát, a ha­tá­rok meg­nyi­tá­sát a ke­res­ke­de­lem cél­ja­i­ra, fel­vál­lal­ják a fa­lu kul­tu­rá­lis fel­eme­lé­sé­nek ügyét, erő­fe­szí­té­se­ket tesz­nek, hogy szö­vet­ke­ze­ti úton me­ző­gaz­da­sá­gi hi­tel­hez jut­has­sa­nak. Ha­tá­ro­zat­ban mond­ták ki, hogy moz­gal­mat in­dí­ta­nak az Ung vár­me­gyé­ből Szloven­szkóhoz csa­tolt köz­sé­gek (Kár­pát­al­já­hoz tör­té­nő) vis­­sza­csa­to­lá­sa ér­de­ké­ben az­zal a cél­lal, hogy meg­szűn­tes­sék az eb­ből ke­let­ke­zett ká­ros gaz­da­sá­gi helyzetet.85 A kár­pát­al­jai kis­gaz­da­párt saj­tó­or­gá­nu­ma a Be­re­gi Hír­lap, 1922 má­ju­sá­tól a Kár­pát­al­jai (1926-tól Ru­szinsz­kói, 1930-tól Kár­pá­ti) Ma­gyar Gaz­da (Be­reg­szász).
1921 feb­ru­ár­já­ban Egry ar­ról be­szélt a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap­ban, hogy: „Az együtt élők és egy­más­sal kar­ölt­ve ha­lad­ni aka­rók csak úgy le­het­nek bé­ké­ben, ha ma­gát mind­egyik egyen­lő­nek érez­he­ti, csak úgy él­het­nek bé­ké­ben, ha nincs anyag a ke­se­rű­ség­re, az összeveszés­re”.86 Szen­tiványi és Kör­mendy-Ékes La­jos sze­mé­lye­sen utaz­tak Ung­vár­ra, hogy „az Ung Me­gyei Ma­gyar Kis­gaz­da­pár­tot új­ra szer­vez­ve be­kap­csol­ják az Or­szá­gos Ma­gyar Kis­gaz­da, Föld­mű­ves és Kis­ipa­ros Párt­ba, amely párt ma­gá­ba fog­lal­ja Szloven­szkó ös­­szes ma­gyar kis­gaz­da, kis­ipa­ros és föld­mun­kás né­pét és Ruszin­szkó­nak Bereg, Ugoc­sa, Mára­maros­ban la­kó, ma­gát ma­gyar­nak ér­ző kö­zön­sé­gét. – Egye­dül Ung me­gye van még hát­ra, hogy ezen csat­la­ko­zás­sal az egész ma­gyar tár­sa­da­lom egy­be­for­rasz­tá­sát betetőzze”.87
A rá­be­szé­lés ha­tott, ám rög­tön utá­na meg­kez­dő­dött a ru­szinsz­kói ke­rü­le­ten be­lü­li ta­go­zó­dás, el­len­tét­ben a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta (és a töb­bi ma­gyar) párt struk­tú­rá­já­val, ahol csak te­le­pü­lé­si alap­szer­ve­ze­tek lé­tez­tek, az or­szá­gos párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­te nem ta­go­zó­dott to­váb­bi alk­erületekre. 1921 jú­li­u­sá­ban az ungi szer­ve­zet (el­nök: Isaák Imre),88 1922 no­vem­be­ré­ben Nagy­sző­lő­sön a mára­maros–u­goc­sai szer­ve­zet (el­nök: Peleskey Sán­dor)89 mond­ta ki lét­re­jöt­tét. Ez a struk­tu­rá­lis elem át­örö­kí­tő­dött a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt­ba is. A Kis­gaz­da­párt­nak több al­el­nö­ke, va­la­mint fő­tit­ká­ra volt. A pár­ton be­lü­li te­rü­le­ti ta­go­zó­dást vis­­sza­tük­röz­te a vá­lasz­tói ma­ga­tar­tás is. Az 1923. évi köz­sé­gi vá­lasz­tá­sok al­kal­má­val Egry Fe­renc Pár szó a ma­gya­rok­hoz c. köz­le­mé­nyé­ben ki­fej­tet­te: a köz­sé­gi vá­lasz­tá­so­kon az ungi ma­gyar­ság el­is­me­rés­re mél­tó ös­­sze­fo­gás­ról tett ta­nú­bi­zony­sá­got, ám a bereg–u­goc­sai ma­gyar­ság saj­nos hi­telt adott a ma­gyar­el­le­nes agi­tá­ci­ó­nak (ar­ra utal, hogy szim­pa­ti­zált a Kár­pát­orosz Köz­tár­sa­sá­gi Föld­mű­ves Párt­tal). Egry fáj­lal­ja, hogy: „csak a ma­gyar az, amely nem tart össze”.90 Tö­rés­vo­nal a ma­gyar pár­tok kö­zött is fenn­állt, me­lyet Kor­láth End­re, a Szö­vet­ke­zett Ma­gyar El­len­zé­ki Pár­tok Szö­vet­sé­gé­nek ügy­ve­ze­tő­je egyik fel­szó­la­lá­sa is bí­rál: „ha bi­zo­nyos te­kin­tet­ben ta­lán el­len­té­te­sek is gaz­da­sá­gi ér­de­ke­ink, még­is le­gyünk min­dig egyek […] Ne hall­gas­sunk azok­ra az uszí­tók­ra, akik azt mond­ják, hogy a kis­gaz­da­pár­ti ma­gyar nem le­het együtt a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta ma­gyar­ral, vagy hogy a kis­gaz­da­pár­ti ma­gyar nem le­het együtt a li­be­rá­lis jog­pár­ti ma­gyar­ral, vagy – amint azt kü­lö­nö­sen sze­re­tik az uszí­tók han­goz­tat­ni – a li­be­rá­lis ma­gyar nem fér­het meg ab­ban a Szö­vet­ség­ben, amely­ben a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta ma­gyar van”.91 Má­sutt: „ma nem az a fon­tos, hogy ki me­lyik ma­gyar párt­ban van, ha­nem az, hogy min­den­ki, aki ma­gyar­nak vall­ja ma­gát, ben­ne le­gyen va­la­me­lyik ma­gyar párt­ban”.92
Egry Fe­renc kis­gaz­da­pár­ti el­nök­ként a hely­ben po­li­ti­zá­lást he­lyez­te elő­tér­be: köz­ben­járt és meg­ál­la­po­dás­ra ju­tott a kár­pát­al­jai kor­mány­zó­val a ga­bo­na­rek­vi­rá­lás ügyében;93 fo­lya­ma­tos tö­rek­vé­se volt az egy­ko­ri Ung vár­me­gye egy­sé­gé­nek meg­bon­tá­sá­ból ere­dő le­he­tet­len gaz­da­sá­gi hely­zet or­vos­lá­sa, amely­nek más meg­ol­dá­si mód­ja nem le­het, mint az, hogy a Kaposi já­rást Szloven­szkótól csa­tol­ják át Kár­pát­al­já­hoz („Ung me­gye az ungiaké!”).94 Til­ta­ko­zott az el­len, hogy cseh te­le­pe­se­ket hoz­za­nak a bátyui Lónyai-bir­tokra és a tisza­sala­m­oni Odescalchi-bir­tokra,95 va­la­mint, hogy Ung­vár­hoz csa­tol­ják a kör­nye­ző te­le­pü­lé­se­ket, ne­ve­ze­te­sen Rad­ván­cot, Alsó­domonyát, Gerényt96 stb. A Kis­gaz­da­párt­hoz fű­ző­dik, hogy 1923-tól kez­dő­dő­en min­den év ele­jén Be­reg­szász­ban Or­szá­gos Ma­gyar Bált ren­dez­tek (ez volt „a kár­pát­al­jai ma­gyar­ság leg­na­gyobb és leg­je­len­tő­sebb tár­sas össze­jövetele”97). A ha­gyo­mányt át­vet­te a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt. Az utol­só bál­ra 1937-ben ke­rült sor (1939-ben és 1940-ben Ti­sza­há­ti Ma­gyar Bál volt a vá­ros­ban).
Ko­ráb­bi moz­go­ló­dá­sok után 1925. áp­ri­lis 8-án a be­reg­szá­szi kis­gaz­da­pár­ti ve­ze­tők írás­ban je­len­tet­ték be csat­la­ko­zá­su­kat Szen­tiványi moz­gal­má­hoz azon a gyű­lé­sen, amely­re azon­ban nem hív­ták meg Egry­t. „Mi a ru­szinsz­kói ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt­tal en­ged­mé­nyek, sok­szor ön­fel­ál­do­zás árán is, min­dig test­vé­ri jó vi­szonyt igye­kez­tünk fenn­tar­ta­ni, de azért már most ki kell je­len­te­nünk, hogy aki nem lesz ben­ne az egy­sé­ges ma­gyar párt­ban, eb­ben a min­den jó ma­gyart be­fo­gad­ni kész és hi­va­tott szent haj­lék­ban – azok­ban mi po­li­ti­kai el­len­fe­let fo­gunk lát­ni ak­kor is, ha ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­tá­nak hív­ják őket.”98 Áp­ri­lis 18-án Ung­vá­ron a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­gé­nek ve­ze­tő­sé­ge és az ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­já­nak par­la­men­ti klub­ja ki­mond­ta: a kár­pát­al­jai ma­gyar pár­tok szö­vet­sé­ge tisz­te­let­ben tart­ja az ún. ér­sek­új­vá­ri egyez­ményt, s egye­dül az en­nek alap­ján lé­te­sí­tett Párt­kö­zi Ve­zér­lő Bi­zott­sá­got tart­ja il­le­té­kes­nek a ma­gyar po­li­ti­ka irá­nyí­tá­sá­ban. Ezért a kár­pát­al­jai ma­gyar pár­tok szö­vet­sé­ge nem fog­lal ál­lást az egy­sé­ges ma­gyar párt ügyé­ben, ha­nem min­den­ben a Párt­kö­zi Ve­zér­lő Bi­zott­ság dön­té­sé­nek és irá­nyí­tá­sá­nak ve­ti alá ma­gát. Az ülé­sen ven­dég­ként részt vett Szen­tiványi Jó­zsef kis­gaz­da­pár­ti el­nök, aki ki­fej­tet­te, hogy: „csak erős és nem­ze­ti ala­pon va­ló tö­mö­rü­lés­sel le­het az ide­zárt ma­gyar­ság kul­tu­rá­lis meg­ma­ra­dá­sát biz­tosí­tani”.99 Áp­ri­lis 26-án Egry Fe­renc, az or­szá­gos kis­gaz­da­párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­té­nek el­nö­ke „meg­nyug­ta­tó sza­vak­kal” for­dult párt­ja alap­szer­ve­ze­te­i­hez: „meg le­het ál­la­pí­ta­ni, hogy vál­ság ninc­s, nem is volt. Ta­lán le­het­ne mon­da­ni, hogy az egész fél­re­tö­rés jó­rész­ben az egyé­ni tü­rel­met­len­ség és ki­sebb rész­ben az egyé­ni ön­ér­dek szü­le­mé­nye. […] Az ung­vá­ri gyű­lés [1925. áp­ri­lis 18-án – F. Cs. megj.] min­ta­ké­pe volt a meg­gon­do­lt­ság­nak”.100

Ma­gyar Nem­ze­ti Párt (1926–1936)

1925. ok­tó­ber 13-án az Or­szá­gos Kis­gaz­da­párt fel­hí­vás­sal for­dult Szloven­szkó és Kár­pát­al­ja ma­gyar­sá­gá­hoz, hogy „al­kos­sák meg azt a pár­tot, mely min­den ma­gyar be­fo­ga­dá­sá­ra al­kal­mas” füg­get­le­nül tár­sa­dal­mi vagy fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zá­sá­tól, az­az tá­mo­gas­sák Szen­tiványi Jó­zsef kez­de­mé­nye­zé­sét a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt lét­re­ho­zá­sá­ra. Ez a párt a ma­gyar­ság po­li­ti­kai egy­sé­gé­nek szi­lár­dí­tá­sá­ra hi­va­tott, s to­vább­ra is fent kí­ván­ja tar­ta­ni a párt­szö­vet­sé­gi vi­szonyt a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt­tal.101 Ok­tó­ber 18-án Ér­sek­új­vá­ron az Or­szá­gos Kis­gaz­da­párt Ma­gyar Nem­ze­ti Párt né­ven ala­kult új­já Szen­tiványi el­nök­le­té­vel. Az egyik al­el­nök Egry Fe­renc lett. Az ülé­sen fel­ol­vas­ták Kor­láth End­re, a kár­pát­al­jai ma­gyar párt­szö­vet­ség ügy­ve­ze­tő­je tá­mo­ga­tó lev­elét.102 Az új párt lét­re­ho­zá­sá­val a fő cél a ma­gyar egy­ség meg­te­rem­té­se volt, mi­u­tán a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt bel­ső vál­sá­got élt át és érez­he­tő­en csök­kent az egyet­len tár­sa­dal­mi ré­te­get kép­vi­se­lő kis­gaz­dák be­fo­lyá­sa is. Szen­tiványi Jó­zsef az egész ma­gyar­ság ér­de­ke­it vé­dő párt elé ket­tős célt he­lye­zett: a né­metori­en­tá­ci­ót és a re­ál­po­li­ti­kát, az­az bi­zo­nyos elő­nyö­kért a kor­mány­párt­ok­kal is együtt kell mű­köd­ni. Bár Szen­tiványi a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­tá­kat is az új tá­bor­ban akar­ta tud­ni, ám Lel­ley el­len­ke­zett. A két párt a vá­lasz­tá­si együtt­mű­kö­dés­ről sem tu­dott egyez­ség­re jut­ni – bár Bu­da­pest ezt szor­gal­maz­ta. Az MNP és az OKP kü­lön in­dult. A Sze­pe­si Né­met Párt­tal szö­vet­ke­ző MNP szer­zett több man­dá­tu­mot, s en­nek a klub­nak lett tag­ja a ru­szinsz­kói ma­gyar pár­tok kö­zös kép­vi­se­lő­je is: Kor­láth a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Párt­szö­vet­ség je­lölt­je volt.103
1925. ok­tó­ber 21-re a kár­pát­al­jai kis­gaz­da­párt Be­reg­szász­ba ta­nács­ko­zás­ra hív­ta egy­be a ma­gyar pár­tok ve­ze­tő­it. Kor­láth End­re nem­zet­gyű­lé­si kép­vi­se­lő ki­fej­tet­te, hogy: „az egy­sé­ges, váll­ve­tett mun­ka ér­de­ké­ben, de meg a vá­lasz­tá­si harc si­ke­res le­foly­ta­tá­sa cél­já­ból is, szük­sé­ges, hogy a ru­szinsz­kói el­len­zé­ki pár­tok, a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt ki­vé­te­lé­vel, a nem­ze­ti gon­do­lat alap­já­ra he­lyez­ked­ve Ru­szin­sz­kói Ma­gyar Nem­ze­ti Párt név alatt men­je­nek a vá­lasz­tá­si küz­de­lem­be […] a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt­tal to­vább­ra is párt­szö­vet­sé­get al­kot­va ha­lad­jon azon cél fe­lé, amely az itt élő ma­gyar­ság és ős­la­kos­ság min­den irá­nyú ér­vé­nye­sü­lé­sé­hez vezet”.104
1926. feb­ru­ár 2-án a kár­pát­al­jai kis­gaz­da­párt vá­laszt­má­nyi gyű­lést tar­tott Be­reg­szász­ban. Kor­láth End­re kép­vi­se­lő elő­ter­jesz­tet­te a Szen­tiványi Jó­zsef­fel foly­ta­tott tár­gya­lá­sok ered­mé­nyét a kár­pát­al­jai Ma­gyar Nem­ze­ti Párt meg­ala­kí­tá­sá­ra vo­nat­ko­zó­an. A vá­laszt­mány ki­mond­ta, hogy: „a ru­szinsz­kói ke­rü­let az or­szá­gos ma­gyar kis­gaz­da, föld­mű­ves és kis­ipa­ros párt prog­ram­já­nak, szer­ve­ze­te­i­nek, cí­mé­nek fenn­tar­tá­sa mel­lett po­li­ti­kai küz­del­mét az or­szá­gos po­li­ti­ká­ban a ma­gyar nem­ze­ti párt lo­bo­gó­ja alatt vi­szi to­vább, mint an­nak ru­szinsz­kói ke­rü­le­te, mert szük­sé­ges­nek lát­ja a vá­ro­si ipa­ros­ság és ke­res­ke­dő­vi­lág ere­jé­nek fel­hasz­ná­lá­sá­val po­li­ti­kai ha­tal­mát na­gyob­bí­ta­ni, küz­del­mét ha­té­ko­nyab­bá ten­ni”.105 A kár­pát­al­jai Ma­gyar Nem­ze­ti Párt ve­ze­tő­sé­ge: Egry Fe­renc, el­nök; Kor­láth End­re, ügy­ve­ze­tő. A párt alk­erületei („kör­ze­tei”): ungi, alsóberegi, fel­sőberegi, ugoc­sai, mára­marosi; sa­ját el­nö­kök­kel, ügy­ve­ze­tők­kel. A vá­laszt­mány úgy dön­tött, hogy az MNP to­vább­ra is együtt­mű­kö­dik a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt­tal, fent kí­ván­ja tar­ta­ni az ad­di­gi párt­szö­vet­sé­gi ke­re­tet. A „ru­szinsz­kói Ma­gyar Nem­ze­ti Párt” és a „szloven­szkói Ma­gyar Nem­ze­ti Párt” meg­ál­la­po­dott ab­ban, hogy az előb­bi sza­bad ke­zet kap az au­to­nó­mia és a kár­pát­al­jai ad­mi­niszt­rá­ci­ós ügyek­ben.106
1926. szep­tem­ber 4-én Be­reg­szász­ban tar­tot­ták a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­té­nek vá­laszt­má­nyi ülé­sét. Tár­gy: a pár­ton be­lü­li szem­ben­ál­lás tisz­tá­zá­sa. A hely­szín­vá­lasz­tás oka, hogy az MNP el­len­zé­ke Be­reg­szász­ban ala­kult ki. Két el­kü­lö­nü­lé­si kí­sér­let tör­tént: el­ső al­ka­lom­mal a leg­utób­bi par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kat meg­elő­ző idő­szak­ban, ami­kor a be­reg­szá­szi­ak a vá­lasz­tá­si szö­vet­ség­gel nem ér­tet­tek egyet; má­sod­szor a nyár fo­lya­mán a Kár­pát­al­jai Ma­gyar Gaz­da, a párt hi­va­ta­los saj­tó­or­gá­nu­ma kö­rül ala­kult ki vi­ta. A lap­tu­laj­do­nos Ba­kó Gá­bor, a be­reg­szá­szi párt­szer­ve­zet el­nö­ke nem fo­gad­ta el a vá­laszt­mány­nak azt a dön­té­sét, hogy a meg­je­le­nés hely­szí­nét te­gyék át Ung­vár­ra. Er­re a ke­rü­le­ti ve­ze­tés jú­li­us­ban ki­mond­ta, hogy a lap be­le­ol­vad a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap­ba. Au­gusz­tus­ban is­mét meg­in­dult Be­reg­szász­ban a Kár­pát­al­jai Ma­gyar Gaz­da Kovách Bé­la szer­kesz­té­sé­ben, de el­len­zék­ben Egry Fe­renc­cel és Kor­láth End­ré­vel mint nem a Szen­tivány­i-féle prog­ram kép­vi­se­lő­i­vel. Most, a gyű­lés al­kal­má­val a je­len le­vő Egry és Kor­láth azt bi­zony­gat­ták, hogy Szen­tiványi­val a leg­na­gyobb egyet­ér­tés­ben van­nak. Ibrányi Györ­gy ke­rü­le­ti ügy­ve­ze­tő le­mon­dott, Kovách Bé­la re­vi­de­ál­ta ko­ráb­bi ál­lás­pont­ját, Ba­kó Gá­bor be­teg­ség­re hi­vat­koz­va egy éves sza­bad­sá­got kért, he­lyet­te a párt kör­ze­ti ügy­ve­ze­tő­je Polchy Ist­ván let­t.107 Nem sok­kal ez után a kor­mán­­nyal tár­gya­lá­so­kat foly­ta­tó MNP108 nem­zet­gyű­lé­si kép­vi­se­lői úgy dön­töt­tek, hogy a költ­ség­ve­tés el­le­ni sza­va­zás­sal nem akar­ják be­fo­lyá­sol­ni a tár­gya­lá­sok me­ne­tét, ezért a sza­va­zá­son nem vesz­nek részt. Kor­láth egye­dü­li­ként az MNP kép­vi­se­lői kö­zül részt vett a költ­ség­ve­tés vég­sza­va­zá­sán és el­le­ne sza­va­zott. El­já­rá­sát a Prá­gai Ma­gyar Hír­lap­ban az­zal in­do­kol­ta, hogy „a kor­mány el­já­rá­sá­ban pár­tunk kö­ve­te­lé­se­i­nek ho­no­rá­lá­sa te­kin­te­té­ben ko­moly­sá­got nem lát­tam”.109 Az MNP-n be­lül Kor­láth volt az egyet­len, aki el­le­nez­te az ak­ti­vis­ta po­li­ti­kát, ami vé­gül is ku­darc­ba ful­ladt. Az ok, hogy a né­met pár­tok a vá­lasz­tá­so­kon szö­vet­sé­ges ma­gya­rok­tól füg­get­le­nül be­lép­tek a kor­mány­ba, és ma­ga a kor­mány is óva­tos volt egy olyan ma­gyar párt­tal, ame­lyi­ket Bu­da­pest­ről irá­nyí­ta­nak. A Rothe­mere-ak­ció is el­le­ne dol­go­zott an­nak, hogy egy utód­ál­lam­ban ma­gyar ak­ti­vis­ta párt működ­jön.110 Egy­ér­tel­mű volt, hogy Kor­láth a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ták­hoz húz. „[A] Ma­gyar Nem­ze­ti Párt ki­zá­ró­lag a ma­gyar­ság sa­ját ere­jé­re tá­masz­kod­va akar­ja el­ér­ni, vagy meg­kö­ze­lí­te­ni a kö­zös nagy célt, míg a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt az összes el­nyo­mot­tak tö­mö­rí­té­sé­vel akar ugyan­ezen cél­hoz el­jut­ni.” Int­ran­zi­gens el­len­zé­ki­ség vagy kor­mány­ba lé­pés? Kos­suth vagy De­ák el­ve? Kor­láth sze­rint: „nincs itt még a ki­egye­zés ide­je”.111
Az 1929-es parlamenti és szenátusi választásokra a két magyar pártnak sikerült szövetséget kötni, s közös listát indítani a Szepesi Német Párttal.
A gaz­da­sá­gi vál­ság idő­sza­ka az ir­re­den­ta moz­gal­mak meg­erő­sö­dé­sét hoz­ta.112 1932 jú­ni­u­sá­ban a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­té­nek be­reg­szá­szi gyű­lé­sén 38 köz­ség 120 kül­dött­je vett részt. Kor­láth End­re ki­je­len­tet­te: „min­den jó szán­dé­kú em­ber a bé­ke ér­de­ké­ben a /béke/sz­erződések re­ví­zi­ó­ját tart­ja szük­séges­nek”.113
1935-ben a Kár­pá­ti Ma­gyar Hír­lap fel­hí­vást adott köz­re, mely­ben töb­bek kö­zött ez ol­vas­ha­tó: „Test­vé­ri sza­vunk a kár­pát­al­jai zsi­dó val­lá­sú ma­gyar­ság­hoz! […] Zsi­dó val­lá­sú ma­gyar test­vé­rek! Itt az utol­só óra! Tér­je­tek vis­­sza ab­ba az ős­la­kos kö­zös­ség­be, amely a ti él­te­tő ele­me­tek is! He­lyez­ked­je­tek vis­­sza a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt po­li­ti­ká­já­nak alapjára!”114
A Kis­gaz­da­párt, majd az MNP el­nö­ke Egry Fe­renc, kisge­jő­ci ha­rang­ön­tő mes­ter volt, aki­nek mű­he­lyét 1793-ban ala­pí­tot­ták. Ha­rang­jai a köz­tár­sa­ság egész te­rü­le­té­re el­ju­tot­tak, Ma­gyar­or­szág­ról is szá­mos ren­de­lést ka­pott. A ki­ál­lí­tá­so­kon rend­sze­rint arany­ér­met nyert. Ke­re­se­té­ből párt­cé­lok­ra és kul­tú­ra­szol­gá­lat­ra is ado­má­nyo­zott, meg­esett, hogy a ha­ran­got in­gyen ad­ta va­la­mely kár­pát­al­jai egy­ház­köz­ség­nek, fe­le­ke­ze­ti meg­kü­lön­böz­te­tés nél­kül. Ró­la, Egry Fe­renc­ről, aki a két vi­lág­há­bo­rú kö­zött Kár­pát­al­ja ta­lán leg­na­gyobb köz­tisz­te­let­nek ör­ven­dő fér­fi­ja volt, „vál­tott egy­más­sal ver­set” az ung­vá­ri Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap ha­sáb­ja­in Mécs Lász­ló és Reményik Sán­dor.115 1924-es és az 1925-ös vá­lasz­tá­so­kon sze­ná­to­ri man­dá­tu­mot nyert. El­ső sze­ná­tu­si be­szé­dé­ben saj­ná­la­tos­nak ne­vez­te, hogy a kor­mány még min­dig nem vál­tot­ta be az au­to­nó­mi­á­ra vo­nat­ko­zó ígé­re­tét, Kár­pát­al­ja ha­tá­ra­it nem a meg­ál­la­po­dá­sok ér­tel­mé­ben von­ták meg, föld­raj­zi és nép­raj­zi ér­te­lem­ben hoz­zá tar­to­zó te­rü­le­te­ket vet­tek el, a rossz er­dő­gaz­dál­ko­dás karsz­to­sí­tás­sal fe­nye­get, fel­ve­tet­te az ál­lam­pol­gár­sá­gi ügyek ren­de­zet­len­sé­gét, az el­bo­csá­tott al­kal­ma­zot­tak és a nyug­dí­ja­sok prob­lé­má­ját, a ma­gyar­ság ne­héz gaz­da­sá­gi hely­ze­tét, rá­mu­ta­tott a val­lá­si élet kusza­ságára.116 A Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Nép­szö­vet­sé­gi Li­ga kár­pát­al­jai el­nö­ki tisz­tét is betöltötte.117 Egry név­nap­já­ra ne­gyed szá­za­don át min­den év­ben Kisge­jőcre za­rán­do­kol­tak a kár­pát­al­jai ma­gya­rok fon­tos sze­mé­lyi­sé­gei. 1934-ben 70. szü­le­tés­nap­ján mint „a kár­pát­al­jai ma­gyar­ság ősz­be­bo­rult, de még min­dig da­li­ás ve­zé­ré”-t ünne­pelték.118 1939-ben még el­vál­lal­ta a Ba­ross Szö­vet­ség ung­vá­ri szervezetének,119 majd Ung Vár­me­gye Me­ző­gaz­da­sá­gi Bi­zott­sá­gá­nak vezetését.120
Ma­gyar Párt­szö­vet­ség (1920–1936)

A kár­pát­al­jai ma­gyar pár­tok – a Jog­párt, a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt és a Kis­gaz­da­párt – 1920. no­vem­ber 30-án Ung­vá­ron meg­ala­kí­tot­ta a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­gét. A ha­tá­ro­zat sze­rint: „a párt­ke­re­te­ket fenn­tart­va egy­más­sal szö­vet­ség­re lép­nek s egy­sé­ges­sé vál­tan, egy­sé­ges irá­nyí­tás alatt har­col­nak a ma­gyar­ság jo­gos törekvé­seiért”.121 El­nök­nek Kor­láth End­rét, tit­kár­nak Paulik Já­nost vá­lasz­tot­ták meg. Kor­láth sze­rint: „ma nem az a fon­tos, hogy ki me­lyik ma­gyar párt­ban van, ha­nem az, hogy min­den­ki, aki ma­gyar­nak vall­ja ma­gát, ben­ne le­gyen va­la­me­lyik párt­ban”.122 A Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap, ek­kor a Jog­párt hi­va­ta­los lap­ja, így kom­men­tál­ta az ese­ményt: „Nem egé­szen úgy, ahogy mi sze­ret­tük vol­na, de meg­szü­le­tett […] a ru­szinsz­kói ma­gyar­ság egy­sé­ge. – A Ruszin­szkó­ba szo­rult négy meg­szab­dalt vár­me­gye ma­gyar­sá­ga vég­re egy­be­fo­gott s kéz a kéz­ben megy a küz­de­lem fe­lé, mely reá itt a ne­héz na­pok­ban vár. – Mi töb­bet sze­ret­tünk vol­na, mint kéz a kéz­ben. Mi egy ke­zet akar­tunk, mely nyíl­tan mu­tas­sa a ma­gyar­ság út­ját. Mi a »pár­tok« jel­ző­it le akar­tuk mos­ni a ma­gyar­ság lo­bo­gó­já­ról s a pár­tok ke­re­te­it le­dönt­ve, egy­sé­ges tá­bor­ban tud­ni a ma­gyart. – Fen­sé­ges gon­do­lat volt szá­munk­ra s hit­tel szol­gál­tuk meg­moz­du­lá­sunk óta an­nak esz­mé­jét. Hi­tünk alap­ja, esz­ménk tar­tal­ma ama pa­ran­csa volt: nem kis­gaz­da, nem ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta, nem szo­ci­ál­de­mok­ra­ta, nem ci­o­nis­ta itt ma a ma­gyar, ha­nem csak ma­gyar. – A »jog­párt« sza­va is csak azért jel­ző szá­munk­ra, mert ve­szen­dő­be in­dult jo­ga­ink meg­men­té­sé­ben a jog szó kap­csol és nem bont. De cé­lun­kért kü­lön pár­tunk­ról is le­mond­tunk vol­na, csak együtt le­gyünk, csak egy kéz mu­tas­sa, mer­re men­jen a ma­gyar. Nem így lett. Egy kéz he­lyett csak kéz a kézben”.123 Paulik sze­rint a ru­szinsz­kói ma­gyar pár­tok együtt­mű­kö­dé­sé­re azért van szük­ség, mert eb­ben rej­lik „a for­rá­sa an­nak az erő­nek, amely ké­pes­sé te­szi a ma­gyar­sá­got ar­ra, hogy a rá kénysz­erített gaz­da­sá­gi és kul­tu­rá­lis harc­ban győ­ze­lem­re vi­hes­se a ma­gyar­ság lobogóját”.124 Úgy gon­do­lom, a va­la­mi­fé­le egy­ség meg­tes­te­sí­tő­je nem an­­nyi­ra a párt­szö­vet­ség, ha­nem Kor­láth sze­mé­lye volt. A szö­vet­ség so­sem va­ló­sí­tot­ta meg a tel­jes egy­sé­get. „A kü­lön ál­ló pár­tok rá­esz­mél­tek ar­ra, hogy csak együt­te­sen le­het si­ker­rel ne­ki­vág­ni a jö­vő­nek s ez élő gon­do­la­tot, a kü­lön ál­la­mok­ba szórt ma­gyar­sá­gok kö­zül elő­ször Ruszin­szkóban va­ló­sí­tot­ták meg. – Ne­he­zen ment s a szer­vez­ke­dés­nek még ma is van­nak hi­á­nyai. De hi­á­ba, em­be­rek s ezen­kí­vül ma­gya­rok va­gyunk. A ma­gyar­nak pe­dig sok ki­vá­ló­sá­ga mel­lett két rossz tu­laj­don­sá­ga: egyik a »széthúzás ősi átka«, a má­sik a min­dent örök­ké »csak bí­rál­ga­tó ter­mészete«.”125 Kor­láth ak­kor is a Ma­gyar Párt­szö­vet­ség ne­vé­ben be­szélt, ami­kor a csak két lé­te­ző párt­ból az egyik kü­lön vé­le­mé­nyen volt, mint pél­dá­ul az 1925. évi nem­zet­gyű­lé­si vá­lasz­tá­sok előt­t: „az egy­sé­ges, váll­ve­tett mun­ka ér­de­ké­ben, de meg a vá­lasz­tá­si harc si­ke­res le­foly­ta­tá­sa cél­já­ból is, szük­sé­ges, hogy a ru­szinsz­kói el­len­zé­ki pár­tok, a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt ki­vé­te­lé­vel, a nem­ze­ti gon­do­lat lap­já­ra he­lyez­ked­ve Ru­szinsz­kói Ma­gyar Nem­ze­ti Párt név alatt men­je­nek a vá­lasz­tá­si küz­de­lem­be […] a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt­tal to­vább­ra is párt­szö­vet­sé­get al­kot­va ha­lad­jon azon cél fe­lé, amely az itt élő ma­gyar­ság és ős­la­kos­ság min­den irá­nyú ér­vé­nye­sü­lé­sé­hez vezet”.126
1921. jú­li­us 5-től a szö­vet­ség hi­va­ta­los lap­ja a Ru­szinsz­kói (1930-tól Kár­pá­ti) Ma­gyar Hír­lap, 1922-ben pe­dig el­in­dí­tot­ta a Kár­pát­al­jai Ma­gyar Gaz­da Nap­tá­rat „Ruszinszkó és Zemp­lén mag­yarsá­ga”127 szá­má­ra.
1920. de­cem­ber 7-én Ótá­trafüre­den lét­re­jött a Szloven­szkói és Ru­szinsz­kói El­len­zé­ki Pár­tok Kö­zös Bi­zott­sá­ga. Az egyez­te­tő fó­rum­ban az Or­szá­gos Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt, az Or­szá­gos Kis­gaz­da­párt, a Sze­pe­si Né­met Párt, és ami szá­munk­ra kü­lö­nö­sen fon­tos, a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Párt­szö­vet­ség kép­vi­sel­tet­te ma­gát. 1921. feb­ru­ár 14-én Pöstyén­ben meg­ala­kult a csúcs­szerv, a ve­zér­lő bi­zott­ság Kör­mendy-Ékes La­jos el­nök­le­té­vel, akit 1925-ben ki­uta­sí­tot­tak az or­szág­ból, utó­da Bit­tó Dénes.128 A ve­zér­lő bi­zott­ság el­ha­tá­ro­zá­sá­ból 1922 feb­ru­ár­já­ban lét­re­jött a Köz­pon­ti Iro­da, Lo­sonc szék­hel­­lyel, Pet­ro­gal­li Osz­kár igaz­ga­tá­sa mel­lett, aki­nek ha­lá­la után, 1925-től az iro­da Prá­gá­ba tet­te át szék­hely­ét, az igaz­ga­tó Flach­barth Er­nő lett 1929-ig, ami­kor kül­föld­re tá­vo­zott, utá­na az iro­dát fel­szá­molták.129
A kár­pát­al­jai ma­gyar pár­tok igényt tar­tot­tak ar­ra, hogy a hely­ha­tó­ság­ok­kal va­ló egyez­te­té­sek­re ne csak mint párt­szö­vet­sé­get hív­ják meg őket, ha­nem hall­gas­sák meg min­den részt­ve­vő párt véleményét.130 Kor­láth óva in­tet­te a kár­pát­al­jai ma­gyar saj­tót, hogy vé­le­ményt nyil­vá­nít­son a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­ka bár­mely meg­nyil­vá­nu­lá­sa tek­in­tetében.131 Va­la­mi­fé­le na­iv hit­tel azt gon­dol­ta, hogy a köz­tár­sa­sá­gi el­nök az, aki­hez bi­za­lom­mal for­dul­hat­nak sé­rel­me­ik or­vos­lá­sa ügyében.132 Ezért a tri­a­no­ni szer­ző­dés be­cik­ke­lye­zé­se kap­csán is an­nak a vé­le­mé­nyé­nek adott han­got, hogy: „meg­ad­juk az ál­lam­nak, ami az ál­la­mé, de nem­ze­ti ön­tu­da­tunk bir­to­ká­ban meg­kö­ve­tel­jük és meg is fog­juk kö­ve­tel­ni azt, ami a miénk”.133 A ki­áb­rán­du­lás, a jó ál­lam­ba ve­tett hit el­vesz­té­se a köz­tár­sa­ság fenn­ál­lá­sá­nak 10. év­for­du­ló­ja kap­csán vált nyil­ván­va­ló­vá, ami­kor az ung­vá­ri fő­pol­gár­mes­ter ün­ne­pi meg­hí­vó­já­ra Kor­láth a Ma­gyar Párt­szö­vet­ség ne­vé­ben az­zal vá­la­szolt, hogy: „az a fel­sza­ba­du­lás, és az azt kö­ve­tő ál­lam­al­ko­tás, amely a cseh­szlo­vák nem­zet új­ra­é­le­dé­sé­nek alap­ját ad­ta meg, a nagy nem­zet­test­től el­sza­kí­tott és aka­ra­ta el­le­né­re ez ál­lam ha­tá­rai kö­zé zárt ma­gyar­ság szá­má­ra sú­lyos ki­sebb­sé­gi sor­sot ered­mé­nye­zett. […] Ha […] tisz­te­let­ben tart­ja a vi­lág­há­bo­rú után vesz­tes ma­gyar­ság nem­ze­ti ér­zé­se­it, ne kény­sze­rít­se a cseh nem­ze­ti di­cső­ség ün­nep­lé­sé­re és ne sok­szo­roz­za a ma­gyar­ság fáj­dal­mát az­zal, hogy ki­sebb­sé­gi sor­sa 10 éves gyá­szá­ban öröm­ün­ne­pet kell­jen ülnie”.134
1923. má­jus 6-án a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­ge Mun­ká­cson ren­dez­te meg a kor­szak egyet­len „Ma­gyar Nem­ze­ti Kong­res­­szus”-nak ti­tu­lált ese­mé­nyét. A kong­res­­szus je­len­tő­sé­ge, hogy: „A tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág meg­szag­ga­tá­sa, az új ál­lam­ala­ku­la­tok ös­­sze­ál­lí­tá­sa óta a Pod­karpat­sz­ka Rusz te­rü­le­té­re zárt ma­gyar­ság egye­te­mé­nek el­ső íz­ben van al­kal­ma, hogy nem pár­tok­ra sza­kad­va, ha­nem együt­te­sen jött lé­gyen ös­­sze ki­nyil­vá­ní­ta­ni aka­ra­tát it­te­ni jö­vő éle­té­re vonatkozóan”.135 Kor­láth End­re töb­bek kö­zött ki­je­len­tet­te: nem ru­szin, ha­nem ru­szinsz­kói au­to­nó­mi­á­ra van szük­ség; a zsi­dó­ság ma­gyar­el­le­nes, ami­kor el­sza­kad­ni kí­ván tő­le.
Szen­tiványi párt­egye­sí­té­si tö­rek­vé­se­i­vel kap­cso­lat­ban a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­ge 1925 áp­ri­li­sá­ban Ung­vá­ron tar­tott ülé­sén úgy ha­tá­ro­zott, hogy tisz­te­let­ben tart­ja a két nagy párt – az OKP és az OKgP – ál­tal meg­kö­tött ún. ér­sek­új­vá­ri egyez­ményt, s egye­dül az en­nek szel­le­mé­ben mű­kö­dő ve­zér­lő bi­zott­sá­got tart­ja il­le­té­kes­nek – szem­ben a Kör­mendy-Ékes és Pet­ro­gal­li ál­tal Ótá­trafüre­den kez­de­mé­nye­zett in­té­ző bi­zott­ság­gal – a ma­gyar po­li­ti­ka irá­nyí­tá­sá­ban. Ezért nem fog­lal ál­lást az egy­sé­ges ma­gyar párt ügyé­ben, ha­nem min­den­ben a Párt­kö­zi Ve­zér­lő Bi­zott­ság dön­té­sé­nek ve­ti alá ma­gát. Az ülé­sen részt­ve­vő Szen­tiványi ki­fej­tet­te: „csak erős és nem­ze­ti ala­pon va­ló tö­mö­rü­lés­sel le­het az ide­zárt ma­gyar­ság kul­tu­rá­lis meg­ma­ra­dá­sát biz­tosí­tani”.136
A szö­vet­ség ál­tal na­pi­ren­den tar­tott kér­dé­sek: az au­to­nó­mia, az ál­lam­pol­gár­ság ren­de­zé­se, a föld­re­form re­vi­de­á­lá­sa, az is­ko­la­ügy, az 1930-as évek ele­jén az ín­ség. A szö­vet­ség 1934 ok­tó­be­ri ung­vá­ri nagy­gyű­lé­sén Kor­láth ar­ról be­szélt, hogy le­het­sé­ges­nek tar­ta­ná „a Kár­pát­al­ján szór­vány­ban élő ma­gyar­ság és a bé­kés­csa­bai szlo­vá­kok ki­cse­ré­lé­sét”. Ez ügy­ben fel­ke­res­te Sze­berényi La­jos bé­kés­csa­bai evan­gé­li­kus es­pe­rest, aki a terv el­len eré­lye­sen tiltako­zot­t.137
A szö­vet­ség a két ma­gyar párt egye­sí­té­sé­re vo­nat­ko­zó tö­rek­vést úgy ér­tel­mez­te, hogy az „az egy­sé­ges szloven­szkói ma­gyar párt” meg­ala­kí­tá­sá­ra vonatkozik.138 1936 ja­nu­ár­já­ban Kor­láth még azt nyi­lat­koz­ta, hogy: „Ezen el­gon­do­lás ná­lunk, Kár­pát­al­ján már ré­gen nem ak­tu­á­lis, mert ná­lunk az egy­sé­ges párt gon­do­la­ta a párt­szö­vet­sé­gi szer­ve­zet alak­já­ban már […] ki­fe­je­zés­re jutot­t”.139 Úgy vél­te, nem len­ne he­lyén­va­ló a párt­szö­vet­sé­get az egy­sé­ges párt­tal fel­cse­rél­ni. „És­pe­dig azért nem, mert mi itt Kár­pát­al­ján nem­csak a ma­gyar nem­ze­ti gon­do­la­tot, de a szé­le­sebb kö­rű ős­la­kos gon­do­la­tot is kép­vi­sel­jük. – Azt a gon­do­la­tot, mely ben­nün­ket az év­szá­za­dok óta együtt élő töb­bi kár­pát­al­jai nép­pel ös­­sze­köt […] Ne­künk szé­le­sebb kö­rű és az egész Kár­pát­al­já­ra ki­ter­je­dő ős­la­kos gon­do­la­tot az­zal meg­bon­ta­ni, hogy ki­fe­je­zet­ten bár­hogy ves­­szük, még­is­csak szű­kebb kö­rű ma­gyar nem­ze­ti alap­ra he­lyez­ked­ni nem sza­bad! – Ne­künk in­kább áll ér­de­künk­ben e föld né­pe­i­nek ős­la­kos egy­sé­ge po­li­ti­ka­i­lag és gaz­da­sá­gi­lag is, mert ez na­gyobb erőt je­lent az an­­nyi­ra szent ma­gyar egy­ség gon­do­la­tá­nál is, amely a párt­szö­vet­ség­ben amúgy is tel­jes mér­ték­ben ki­dom­bo­ro­dik. […] Kár­pát­al­ja au­to­nó­mi­á­ját csak­is az ős­la­kos egy­ség har­col­hat­ja ki. Most pe­dig töb­bek kö­zött ez is a leg­főbb fela­datunk.”140 A szö­vet­ség hi­va­ta­los lap­ja azon­ban azt ír­ta, hogy: „A ma­gyar pár­tok szö­vet­sé­ge, meg­ala­ku­lá­sa el­ső pil­la­na­tá­tól kezd­ve a kár­pát­al­jai au­to­nó­mia alap­ján ál­lott, de so­ha­se kez­de­mé­nye­zett sem­mi­fé­le szö­vet­ke­zést sem­mi­fé­le po­li­ti­kai párt­tal en­nek az au­to­nó­mi­á­nak a ki­har­co­lá­sa vé­gett, mert tisz­tá­ban volt elő­ször az­zal, hogy Kár­pát­al­ja au­to­nó­mi­á­ját a bé­ke­szer­ző­dé­sek biz­to­sít­ják, ezt az au­to­nó­mi­át a prá­gai kor­mány­nak előbb vagy utób­b, jó­szán­tá­ból vagy in­kább a kül­föld nyo­má­sá­ra élet­be kell lép­tet­nie, má­sod­szor min­den­kor meg akar­ta sza­bad ke­zét e kér­dés­ben őrizni”.141 Nem vál­to­zott meg az a hoz­zá­ál­lás, ami­ről Kor­láth már a kez­de­tek­kor, 1922-ben azt nyi­lat­koz­ta, hogy: „fon­tos­nak tart­ják az au­to­nó­mia ügyét, a ru­szin párt­ve­ze­tők­kel azon­ban nem ke­re­sik a kap­cso­la­tot, mert biz­to­sak ab­ban, hogy így is »e te­rü­let au­to­nó­mi­á­ja ke­re­té­ben a ru­szin nép ré­szé­ről biz­to­sít­va lesz­nek a ma­gyar­ság jogai«”.142
A hi­va­ta­los ma­gyar kor­mány­zat az 1920-as évek­ben a Tár­sa­dal­mi Egye­sü­le­tek Szö­vet­sé­gé­nek Köz­pont­ján, az 1930-as évek­ben köz­vet­le­nül a mi­nisz­ter­el­nök­sé­gen és a kül­ügy­mi­nisz­té­ri­u­mon ke­resz­tül jut­ta­tott pén­zek ré­vén gya­ko­rolt be­fo­lyást a Fel­vi­dé­ken a ma­gyar po­li­ti­zá­lás­ra. Kár­pát­al­ján önál­ló té­tel­ként sze­re­pel­tek a kis­gaz­dák és a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ták, il­let­ve kü­lön tá­mo­ga­tás­ban ré­sze­sül­tek a sze­pes­sé­gi né­me­tek és Kur­tyák párt­ja (majd Bródy is). Kár­pát­al­ja fi­nan­szí­ro­zá­si kü­lön­ál­lá­sát a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti idő­szak­ban vé­gig megőrizte.143 A ru­szinsz­kói tá­mo­ga­tá­so­kat ál­ta­lá­ban Kor­láth End­re vagy köz­ve­tí­tő­je vet­te át.144 Kor­láth sze­re­pelt a Rá­kó­czi Szö­vet­ség ál­tal ös­­sze­ál­lí­tott lis­tán, akik ga­ran­ci­át kap­tak, hogy ha cseh­szlo­vák te­rü­let­ről ki­uta­sít­ják őket vagy me­ne­kül­ni­ük kell, Ma­gyar­or­szá­gon azon­nal ál­lást kap­nak.145 Ami­kor Te­le­ki Pál mi­nisz­ter­el­nök­ként szor­gal­maz­ta a ru­szin au­to­nó­mia ügyét, a ké­sőbb el­ső kor­mány­biz­tos­nak ki­ne­ve­zett Perényi Zsig­mond már az el­ső ér­te­kez­le­ten ki­je­len­tet­te: „igaz, hogy biz­tat­tuk őket au­to­nó­mi­á­val és csi­nál­tunk ter­ve­ze­te­ket is, de ezt a cse­hek­kel szem­ben csinál­tuk”.146 Te­le­ki sza­vai a so­ros ter­ve­ze­tet meg­vi­ta­tó 1940. áp­ri­lis 25-i mi­nisz­ter­el­nök­sé­gi ér­te­kez­le­ten: „a mi se­gít­sé­günk­kel jöt­tek lét­re és rész­ben itt is szer­kesz­tőd­tek – ma­gunk kö­zött va­gyunk, ma már be­szél­he­tünk ró­la – azok az au­to­nó­mia-ja­vas­la­tok és kö­ve­te­lé­sek, ame­lyek­kel Kár­pát­al­já­nak, Ruszin­szkó­nak né­pe Cseh­szlo­vá­ki­á­val szem­ben előál­lot­t”.147 A mi­nisz­ter­el­nök sze­rint ez er­köl­csi fe­le­lős­ség­gel is jár a kér­dés vég­le­ges meg­ol­dá­sa te­kin­te­té­ben. Eb­ben azon­ban azok a po­li­ti­ku­sok sem tá­mo­gat­ták, akik az 1920–30-as évek­ben a kér­dés ex­po­nen­sei vol­tak.
Kor­láth End­re, „az el­bo­csá­tott Ung vár­me­gyei tisz­ti ügyész­ből” lett párt­ve­zér, a vis­­sza­csa­to­lás után Ung vár­me­gye fő­is­pán­ja lett, s be­hív­ták a ma­gyar par­la­ment­be is. Az au­to­nó­mia­el­le­nes kár­pát­al­jai ma­gyar lob­bi ve­ze­tő fi­gu­rá­ja­ként tar­tot­ták szá­mon. Kor­láthról és kö­ré­ről Koz­ma Mik­lós úgy be­szélt, mint rö­vid­lá­tó és „so­vi­nisz­ta ha­tár­szé­li ma­gyar in­tel­li­gen­ci­á­ról”. Kor­láth az au­to­nó­mi­át csu­pán a kul­tú­rá­ra, a nyelv­re, az egy­há­zi élet­re és a he­lyi igaz­ga­tás­ra sze­ret­te vol­na kor­lá­toz­ni. Rá­adá­sul mind­ezt olyan elő­fel­té­tel tel­je­sü­lé­sé­hez kö­töt­te, mint a „ve­szé­lyes ru­szin” in­tel­li­gen­cia Kár­pát­al­já­ról tör­té­nő el­tá­vo­lí­tá­sa, mely­nek tag­ja­it át­ne­ve­lés vé­gett sze­rin­te négy-öt év­re az or­szág bel­se­jé­be kell he­lyez­ni. Sze­rin­te az au­to­nó­mia prob­lé­má­já­nak meg­ol­dá­sa ko­ránt­sem tár­sa­dal­mi, az ígé­re­tek mi­att leg­föl­jebb po­li­ti­kai követel­mény.148 Te­le­ki Pál mi­nisz­ter­el­nök sú­lyo­san meg­fe­nye­get­te Kor­láthot, az­zal, hogy ha til­ta­ko­zá­sul le­mond az ungi fő­is­pán­ság­ról, ak­kor „azon­nal főbelöveti”.149
Egye­sült Ma­gyar Párt (1936–1940)

1936. már­ci­us 10-én az OKP Po­zsony­ban, az MNP pe­dig ér­sek­új­vá­ri gyű­lé­sén dön­tött az egye­sí­tés­ről (az­az a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ták­kal va­ló egye­sü­lés­ről), amit Bu­da­pest már rég­óta szor­gal­ma­zott. Az egye­sü­lést el­len­ző Szül­lő Gé­zá­nak is ezért kel­lett tá­voz­nia párt­ja élé­ről, amit a ma­gyar­or­szá­gi anya­gi tá­mo­ga­tás meg­vo­ná­sá­nak ki­lá­tás­ba he­lye­zé­sé­vel kénysz­erítet­tek ki. A tár­gya­lá­so­kon Kár­pát­al­ja ré­szé­ről Kor­láth End­re vett részt, aki­vel kö­zöl­ték, hogy vagy csat­la­ko­zik, vagy buk­nia kel­l.150 Már­ci­us 18-án Be­reg­szász­ban a Kár­pát­al­jai Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­ge ho­zott ha­tá­ro­za­tot ar­ról, hogy csat­la­koz­nak a szloven­szkói­ak párt­egye­sí­té­si tö­rek­vé­se­i­hez, és e cél­ból egyez­te­tő bi­zott­sá­got hoz­nak lét­re. Kor­láth End­re fel­szó­la­lá­sá­ban ki­fej­tet­te, hogy a ma­gyar pár­tok Kár­pát­al­ján nem foly­tat­tak egy­ol­da­lú po­li­ti­kát, ha­nem tel­jes erő­vel küz­döt­tek a ru­szin, a ro­mán és a né­met la­kos­ság ér­de­ke­i­ért is.151 Az Egye­sült Or­szá­gos Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta és Ma­gyar Nem­ze­ti Párt (rö­vi­den: Egye­sült Ma­gyar Párt) lét­re­jöt­tét jú­ni­us 21-én Érsekújvárott mond­ták ki. A párt cél­ja har­col­ni Szloven­szkó és Kár­pát­al­ja au­to­nó­mi­á­já­ért oly mó­don, hogy azon be­lül biz­to­sí­ta­ni kí­ván­ja min­den nem­zet kü­lön nem­ze­ti ön­kor­mány­za­tát. A párt négy alap­el­ve: nem­ze­ti esz­me, ke­resz­tény val­lás­er­köl­csi fel­fo­gás, szo­ci­á­lis igaz­sá­gos­ság, de­mok­rá­cia. A párt el­nö­ke Jaross An­dor, ügy­ve­ze­tő­je Es­ter­házy Já­nos lett. Kár­pát­al­ja ré­szé­ről az al­el­nök Kor­láth End­re, nem­zet­gyű­lé­si kép­vi­se­lő. A párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­té­nek el­nö­ké­vé Ke­re­kes Ist­vánt, ügy­ve­ze­tő­jé­vé Kor­láth End­rét, fő­tit­ká­rá­vá Kö­szö­rű Ká­rolyt vá­lasz­tot­ták.
Az Egye­sült Ma­gyar Párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­té­nek 1937. szep­tem­be­ri be­reg­szá­szi gyű­lé­sén a vi­dék ma­gyar ki­sebb­sé­gé­nek gaz­da­sá­gi, kul­tu­rá­lis és szo­ci­á­lis prob­lé­má­i­val, va­la­mint idő­sze­rű po­li­ti­kai kér­dé­sek­kel fog­lal­koz­tak. Az el­fo­ga­dott ha­tá­ro­zat lé­nye­ge: fo­ko­zot­tan szol­gál­ni a mun­kás­ság („a nem­ze­ti köz­élet egyik leg­je­len­tő­sebb té­nye­ző­je”) ér­de­ke­it; egyet­ér­tés­ben és meg­ér­tés­ben él­ni a más nem­ze­ti­sé­gű ős­la­ko­sok­kal, tisz­te­let­ben tar­ta­ni nem­ze­ti tö­rek­vé­se­i­ket; „ma­gyar­nak csak az te­kint­he­tő, aki nem tá­mo­gat a ma­gyar­ság el­len irá­nyu­ló tö­rek­vést, po­li­ti­kai irány­za­tot”; to­vább­ra is meg­ma­rad­ni az el­len­zé­ki úton; a párt nem fo­gad­ja el a prá­gai par­la­ment ál­tal a kor­mány­zói ha­tás­kör ki­bő­ví­té­sé­ről ho­zott tör­vényt; „az au­to­nó­mia ke­nye­ret, meg­él­he­tést je­lent, an­nak el­ma­ra­dá­sa pusz­tu­lást és tönk­re­me­nést”; fo­ko­zott fi­gye­lem­mel kell kí­sér­ni a kár­pát­al­jai ma­gyar isko­laü­gyet.152 1938 nya­rá­ra, a kül­po­li­ti­kai té­nye­zők­től is be­fo­lyá­sol­va, meg­érett a (ma­gyar) nem­ze­ti au­to­nó­mia kö­ve­te­lé­sé­nek gon­do­la­ta.153
Nyil­ván­va­ló­an meg­vál­to­zott az au­to­nó­mia ke­ze­lé­sé­nek kér­dé­se. Ko­ráb­ban a hi­va­ta­los ma­gyar­or­szá­gi kor­mány­za­ti po­li­ti­ka „két év­ti­ze­den ke­resz­tül hol nyílt, hol tit­kos esz­kö­zök­kel ar­ra tö­re­ke­dett, hogy a szláv né­pek kö­zöt­ti kö­ze­le­dést meg­aka­dá­lyoz­za, il­let­ve a nyel­vi, val­lá­si kü­lönb­sé­ge­ket el­mé­lyít­se és ez­zel meg­in­gas­sa az ál­la­mot. Eh­hez igye­ke­zett fel­hasz­nál­ni a szlo­vák és a ru­szin au­to­nó­mia törekvéseket”.154 Göm­bös Gyu­la ma­gyar mi­nisz­ter­el­nök ré­szé­re 1934. no­vem­ber 24-i kel­te­zés­sel ké­szí­tett bi­zal­mas je­len­tés­ben pél­dá­ul ez állt: „Kurtyák Iván huszti ru­tén kép­vi­se­lő ha­lá­lá­val [1933. ja­nu­ár 2. – F. Cs. megj.] a Ma­gyar­or­szág­hoz va­ló csat­la­ko­zás gon­do­la­ta meg­gyen­gült a ru­tén nép kö­zött.” A „ru­tén föl­dön” az aláb­bi há­rom moz­ga­lom él: 1. „pra­vosz­láv nagy­orosz moz­ga­lom”. Ezt „gö­rög­ke­le­ti pra­vosz­láv pa­pok” és „nagy­orosz emig­rán­sok” irá­nyít­ják. A le­ven­té­hez ha­son­ló in­téz­mény­be tö­mö­rí­tik az if­jú­sá­got, az irá­nyí­tók közt sok a volt cá­ri tiszt. Fő tö­rek­vé­sük az Orosz­or­szág­hoz va­ló csat­la­ko­zás. 2. „uk­rán–kis­orosz moz­ga­lom”. Kü­lö­nö­sen az ér­tel­mi­ség és a ta­nu­ló­if­jú­ság kö­ré­ben ter­jed. Cél­ja az önál­ló uk­rán ál­la­mon be­lül egye­sí­te­ni az ös­­szes „kis­oroszt”. 3. „kom­mu­nis­ta moz­ga­lom”, ami leg­in­kább a sze­gény nép kö­ré­ben van el­ter­jed­ve. „[E]gy eset­le­ges ké­sőb­bi időpont­bani nép­sza­va­zás­nál a mag­yarhű la­kos­ság ki­sebb­ség­be kerül­het”.155 Meg­íté­lé­sem sze­rint az „ős­la­kos egy­ség” gon­do­la­tá­nak szor­gal­ma­zá­sa is azt szol­gál­ta, hogy a ma­gya­rok ter­mé­sze­tes haj­lan­dó­sá­ga mel­lett a töb­bi nem­ze­tet is Ma­gyar­or­szág fe­lé haj­lít­sák (nem utol­só sor­ban te­rü­le­ti meg­fon­to­lás­ból).
Az EMP eh­hez ké­pest más irány­ba for­dult. Ke­re­kes Ist­ván a kö­vet­ke­ző­ket nyi­lat­koz­ta a Kár­pá­ti Ma­gyar Hír­lap­nak: „Kár­pát­al­ján az ős­la­kos ru­szi­nok az utób­bi idő­ben lég­men­te­sen el­zár­kóz­tak a ma­gyar­ság­tól […] A kö­zös és élet­be­vá­gó ügye­ket, mint ami­lyen az au­to­nó­mia is, a ma­gyar­ság nél­kül ké­szül­nek elin­tézni”.156 Rácz Pál ír­ta a Kár­pá­ti Ma­gyar Hír­lap­ban: „ha Kár­pát­al­ja te­rü­le­ti au­to­nó­mi­á­já­nak ügyét nél­kü­lünk akar­ják meg­ol­da­ni, elő­tér­be to­lul a nem­ze­ti au­to­nó­mia kér­dé­se, mint amely a kár­pát­al­jai, nem­kü­lön­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ön­kor­mány­za­ti tö­rek­vé­se­i­nek job­ban megfelel”.157
1938. már­ci­us 28-án a prá­gai par­la­ment­ben Szül­lő Gé­za az Egye­sült Ma­gyar Párt ne­vé­ben a kö­vet­ke­ző nyi­lat­ko­za­tot ol­vas­ta fel: „A kép­vi­se­lő­ház nyil­vá­nos­sá­ga előtt szö­ge­zem le, hogy eb­ben a köz­tár­sa­ság­ban nem­csak szlo­vák, né­met, ru­tén, ha­nem ma­gyar kér­dés is van […] a ma­gyar­ság párt­jai már meg­ala­ku­lá­suk óta Szlo­vá­kia és Kár­pát­al­ja au­to­nó­mi­á­já­ért har­col­tak […] Az au­to­nó­mia alap­ját a pitts­burgh-i szer­ző­dés te­rem­tet­te meg, a Kár­pát­al­ja ön­kor­mány­za­tát ma­ga a bé­ke­szer­ző­dés ír­ta elő. Egyik fel­té­tel­nek sem tesz ele­get a kor­mány és ez az oka mos­ta­ni meg­ren­dült hely­ze­té­nek. […] Meg kell hogy ért­se a kor­mány, hogy más­ként itt bol­do­gu­lást nem tud el­ér­ni, mint­ha a tel­jes jog­egyen­lő­ség alap­ján áll­va meg­ad­ja min­den itt élő nem­zet­nek, ami őt is­te­ni és em­be­ri tör­vény alap­ján megilleti”.158
Az Egye­sült Ma­gyar Párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­té­nek jú­ni­us 26-i mun­ká­csi kong­resz­­szu­sán 124 tag­szer­ve­zet kép­vi­se­lő­je és a kár­pát­al­jai né­me­tek, ru­szi­nok és ro­má­nok több mint 600 kül­dött­je vett részt. A kong­res­­szus meg­ál­la­pí­tot­ta: a kár­pát­al­jai ma­gyar­ság po­li­ti­kai kép­vi­se­le­té­re ki­zá­ró­lag az egye­sült párt kép­vi­se­lői jo­go­sul­tak. A gyű­lé­sen ha­tá­ro­zat­ban mond­ták ki: kö­ve­te­lik Kár­pát­al­ja ön­kor­mány­za­tát, a tar­to­mány­gyű­lé­si vá­lasz­tá­sok azon­na­li ki­írá­sát, a rend­szer­te­len er­dő­ir­tás­ok be­szün­te­té­sét, a vég­re­haj­tott föld­re­form ki­iga­zí­tá­sát, a kár­ta­la­ní­tást az au­to­nó­mia be­ve­ze­té­sé­nek 19 év óta tar­tó ha­laszt­ga­tá­sa mi­att stb. (Az EMP 81 pont­já­nak ki­egé­szí­té­se.) Kor­láth End­re nem­zet­gyű­lé­si kép­vi­se­lő az au­to­nó­mi­á­val kap­cso­lat­ban ki­fej­tet­te: „Kár­pát­al­ja au­to­nó­mi­á­ja kér­dé­sé­ben to­vább­ra is ra­gasz­ko­dunk ah­hoz az ál­lás­pon­tunk­hoz, hogy az au­to­nó­mia min­ket is meg­il­let, mert a bé­ke­szer­ző­dés sze­rint nem­csak a ru­tén né­pet il­le­ti meg, ha­nem a Kár­pá­tok alatt lé­vő, több­sé­gé­ben ru­tén te­rü­le­ten élő ös­­szes ős­la­kos né­pe­ket. E meg­va­ló­sí­tan­dó au­to­nó­mia ke­re­té­ben meg fog­juk ta­lál­ni a meg­egye­zést a ru­tén nép­pel”.159
Jú­ni­us 29-én Milan Hodža mi­nisz­ter­el­nök fo­gad­ta az Egye­sült Ma­gyar Párt kép­vi­se­le­té­ben Szül­lő Gé­zát, Jaross An­dort, Es­ter­házy Já­nost és Kor­láth End­rét, akik át­nyúj­tot­ták a ma­gyar­ság kö­ve­te­lé­se­it, me­lyek leg­lé­nye­ge­sebb pont­ja a nem­ze­ti­sé­gi ön­kor­mány­zat meg­adá­sá­nak követelése.160 Az MTI sze­rint ugyan­ezen a na­pon a mi­nisz­ter­el­nök kü­lön fo­gad­ta a kár­pát­al­jai ma­gyar­ság ré­szé­ről Kor­láth End­rét, Hokky Ká­rolyt, R. Vozáry Ala­dárt és Kö­szö­rű Ká­rolyt, akik át­nyúj­tot­ták a kár­pát­al­jai ma­gyar­ság kü­lön kí­ván­sá­ga­it tar­tal­ma­zó me­mo­ran­du­mot, is­mer­tet­ték a jú­ni­us 26-i mun­ká­csi nagy­gyű­lés határoza­tát.161
1938. ok­tó­ber 7-én Po­zsony­ban az Egye­sült Ma­gyar Párt sze­ná­to­rai, nem­zet­gyű­lé­si és tar­to­mány­gyű­lé­si kép­vi­se­lői meg­ala­kí­tot­ták a Ma­gyar Nem­ze­ti Ta­ná­csot, mint a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság leg­főbb nem­ze­ti szer­vét. Idő­köz­ben Kár­pát­al­ján a Volos­in-ko­r­mány be­til­tot­ta az ös­­szes po­li­ti­kai pár­tot, köz­te az Egye­sült Ma­gyar Pár­tot.162 1939. ja­nu­ár 28-án Hokky Kár­oly kár­pát­al­jai sze­ná­tor in­ter­pel­lá­ci­ót je­gyez­te­tett be az Egye­sült Ma­gyar Párt­nak Kár­pá­tukra­jnában tör­tént be­til­tá­sa és a ma­gyar­ság­nak a vá­lasz­tá­sok­ból va­ló erő­sza­kos ki­re­kesz­té­se mi­att. Az ügy­ben Es­ter­házy Já­nos or­szá­gos el­nök – előd­je, Jaross An­dor tár­ca nél­kü­li fel­vi­dé­ki mi­nisz­ter lett az Imrédy-ko­r­mány­ban – is til­ta­ko­zott Emil Hácha köz­tár­sa­sá­gi elnöknél.163 E nap­tól az ung­vá­ri Kár­pá­ti Ma­gyar Hír­lap „Ung–Bereg–Ugocsa egye­sí­tett vár­me­gyék és a Fel­vi­dé­ki Egye­sült Ma­gyar Párt Kár­pát­al­jai Ke­rü­le­té­nek hi­va­ta­los lap­ja”-ként je­lent meg Kováts Mik­lós szer­kesz­té­sé­ben. A lap egyik fel­hí­vá­sa: „Lép­jen be min­den ma­gyar a Fel­vi­dé­ki Egye­sült Ma­gyar Párt­ba! – A volt kár­pát­al­jai, ma fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság­hoz szól ez a fel­hívás!”164 1940. már­ci­us 15-én ki­mond­ták az Egye­sült Ma­gyar Párt (volt Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt és a Ma­gyar Kis­gaz­da, Föld­mű­ves és Kis­ipa­ros Párt, ké­sőb­bi ne­vén Ma­gyar Nem­ze­ti Párt) fel­osz­lá­sát, il­let­ve a Ma­gyar Élet Párt­já­ba tör­té­nő be­ol­va­dá­sát. (A MÉP-et Te­le­ki Pál hoz­ta lét­re 1939-ben, s 1944 már­ci­u­sá­ig volt kor­má­nyon.) Kor­láth End­re már a ma­gyar par­la­ment kép­vi­se­lő­je­ként ki­je­len­tet­te: „akik nem az Egye­sült Ma­gyar Párt­nak, ha­nem cseh­szlo­vák pár­tok­nak vol­tak tag­jai, nem vol­tak sem nem­zet­hű­ek, sem tisz­tes­sé­ges mag­yarok”.165

Ös­­szeg­zés

Kár­pát­al­ja po­li­ti­kai ré­gi­ó­vá szer­ve­ző­dé­se nyo­mán az el­ső­sor­ban ru­szin­kér­dés­ként je­lent­ke­ző hi­va­ta­los po­li­ti­kai tör­té­né­sek­kel pár­hu­za­mo­san a he­lyi ma­gyar kö­zös­ség is sa­já­tos utat járt be. Hos­­szú időt vett igény­be an­nak a tény­nek a tu­da­to­sí­tá­sa, hogy az új ha­tá­rok nem ide­ig­le­nes ál­la­po­tot je­lez­nek, ha­nem vég­le­ge­sek. A ma­gyar kö­zös­sé­gen be­lül az el­ső lé­pé­sek kö­zött sze­re­pelt sa­ját po­li­ti­kai szer­ve­ze­te­i­nek lét­re­ho­zá­sa. Eb­ben a ko­rai idő­szak­ban meg­ala­kult kár­pát­al­jai ma­gyar pár­tok: Ma­gyar Jog­párt; ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja; Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt; Kis­gaz­da-, Kis­ipa­ros és Föld­mű­ves Párt. Kez­det­től nagy be­fo­lyá­sa volt a la­kos­ság­ra a Cseh­szlo­vá­ki­ai Kom­mu­nis­ta Párt­ja ma­gyar ta­go­za­tá­nak. A ma­gyar pár­tok kö­zül az 1920-as évek má­so­dik fe­lé­re meg­szűnt a Ma­gyar Jog­párt és az ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja. A Kis­gaz­da-, Föld­mű­ves és Ipa­ros Párt át­ala­kult Ma­gyar Nem­ze­ti Párt­tá, amely a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt­tal kö­tött az együtt­mű­kö­dést le­he­tő­vé te­vő szö­vet­sé­get. A ma­gyar pár­tok a vá­lasz­tá­sok al­kal­má­val a né­met pár­tok­kal kö­töt­tek szö­vet­sé­get. A vizs­gált idő­szak­ban Ma­gyar­or­szág hi­va­ta­los kö­rei e pár­to­kat, va­la­mint azon ru­szin pár­to­kat, ame­lyek az au­to­nó­mia kö­ve­te­lé­sét he­lyez­ték elő­tér­be, rend­sze­res anya­gi tá­mo­ga­tás­ban ré­sze­sí­tet­te. Szá­mot­te­vő sze­re­pet ját­szott a Kom­mu­nis­ta Párt (Cseh­szlo­vá­ki­á­ban az egyet­len min­den et­ni­ku­mot ös­­sze­fo­gó párt). A vá­lasz­tá­si ered­mé­nyek ta­nul­sá­ga sze­rint az 1920-as évek­ben Kár­pát­al­ján a la­kos­ság 70%-a tá­mo­gat­ta a mun­kás­pár­to­kat (az or­szág­ban en­nek kö­rül­be­lül fe­le), il­let­ve a cent­ra­lis­ta pár­tok fö­lény­ben vol­tak az au­to­nó­mi­át kö­ve­te­lők­kel szem­ben, s ez a hely­zet ké­sőbb sem vál­to­zott lé­nye­ge­sen. A ma­gyar­lak­ta já­rá­sok­ban a kom­mu­nis­ták min­dig több sza­va­za­tot kap­tak, mint a ma­gyar pár­tok. A vis­­sza­csa­to­lás után a hely­be­li la­kos­ság kö­ré­ben vis­­sza­tet­szést kel­tett töb­bek kö­zött a li­be­rá­lis cseh­szlo­vák de­mok­rá­ci­á­hoz ké­pest a vé­le­mény­sza­bad­sá­got sok­kal in­kább kor­dá­ban tar­tó Hor­thy­-rend­szer. Ez azon­ban nem csak a rend­szer­nek tud­ha­tó be, ha­nem köz­re­ját­szott az is, hogy ha­tár­te­rü­let­ről, ka­to­nai szem­pont­ból ki­emelt te­rü­let­ről volt szó. A „húsz­éves küz­de­lem­ben ki­ví­vott” in­téz­mé­nyek meg­szűn­tek, köz­tük a po­li­ti­kai szer­ve­ze­tek is.

 

Horbulák Zsolt: Tóth Ferenc báró élete és munkássága

A ma­gyar tör­té­ne­lem bő­vel­ke­dik kül­föld­ön si­ke­res ám itt­hon alig is­mert és alig be­csült ala­kok­kal. Kö­zé­jük so­rol­ha­tó Tóth Fe­renc – François de Tott (1733–1793), ma­gyar szár­ma­zá­sú fran­cia ge­ne­rá­lis, dip­lo­ma­ta, mér­nök és em­lék­irat­író. Mint a fran­cia­or­szá­gi Rá­kó­czi­-emig­rá­ció má­so­dik nem­ze­dé­ké­nek egyik leg­ki­emel­ke­dőbb kép­vi­se­lő­je leg­in­kább Fran­cia­or­szág­ban is­mert, de te­vé­keny­sé­gé­nek leg­je­len­tő­sebb hely­szí­ne alap­ján szá­mon tart­ják az Osz­mán Bi­ro­da­lom tör­té­ne­té­vel fog­lal­ko­zó mű­vek is. Tóth Fe­renc­cel a nyil­vá­nos­ság mind Fran­cia­or­szág­ban, mind Ma­gyar­or­szá­gon már éle­té­ben fog­lal­ko­zott. Éle­tét több fran­cia és ma­gyar nyel­vű mo­no­grá­fia fel­dol­go­z­ta1 és újab­ban már szlo­vák nyel­vű pub­li­ká­ci­ók is szü­let­nek (Daniš 1993; 2001, 16–17; Hor­bulák 2006, 13–14). Mi­vel éle­te több szá­lon is kö­tő­dik a Fel­vi­dék­hez, ér­de­mes egy ta­nul­mányt szen­tel­ni az it­te­ni ol­va­só­kö­zön­ség szá­má­ra is.
Aty­ja, Tóth And­rás (1698–1756) fel­te­he­tő­en Nyitráról szár­ma­zott és már igen fi­a­ta­lon részt vett a Rá­kó­czi­-sza­bad­ság­harc­ban. 1704-ben Forgách Si­mon ku­ruc tá­bor­nok ap­ród­ja lett, majd an­nak kegy­vesz­tett­sé­ge után köz­vet­le­nül a fe­je­de­lem alá ke­rült. A szab­daságharc bu­ká­sa után ve­le együtt tá­vo­zott Len­gyel­or­szág­ba. Mi­vel a búj­dosó Rá­kó­czi nem tu­dott to­vább fe­le­lő­sé­get vál­lani a még min­dig gyer­mek Tóth And­rá­sért, új­ra Forgách Si­mon gond­ja­i­ra bíz­ta őt.
Tóth And­rás út­ja ez­után Tö­rök­or­szág­ba ve­ze­tett, ahol a ku­ruc emig­rá­ció még min­dig re­mény­ke­dett a sza­bad­ság­harc új­ra­in­dí­tá­sá­ban. Az 1717–1718-as oszt­rák–tö­rök há­bo­rú­ban a Por­ta ol­da­lán har­colt. A ve­re­ség után to­váb­bi sor­sa bi­zony­ta­lan.
Vál­to­zást Tóth And­rás éle­té­ben a fran­cia hu­szár­to­bor­zás ho­zott. Ber­csé­nyi Lász­ló ez­re­des (1689–1778), ké­sőb­bi mar­sall, a fe­je­de­lem fő­ge­ne­rá­li­sá­nak, Ber­csé­nyi Mik­lós­nak fia, aki ma­ga már a sza­bad­ság­harc bu­ká­sa óta fran­cia szol­gált­ban állt, hu­szá­ro­kat to­bor­zott a fran­cia had­se­reg kö­te­lé­ké­be. Tóth And­rás is élt az al­ka­lom­mal, és az 1720-ban Fran­ciország­ban meg­ala­kult Ber­csé­nyi-hu­szár­ez­red­ben má­sod­had­na­gyi rang­ban kezd­te meg ka­to­nai pá­lya­fu­tá­sát.
A ké­sőb­bi­ek­ben szol­gá­la­tát ki­vá­ló­an lát­ta el. 1722-ben had­nag­­gyá lép­tet­ték elő, 1725-ben se­géd­őr­na­gyi be­osz­tást ka­pott, 1729-ben pe­dig ka­pi­tá­nyi ran­got nyert.
Az 1733-ban ki­tört len­gyel örö­kö­sö­dé­si há­bo­rú­ban a fran­cia had­ve­ze­tés­nek is­mét szük­sé­ge lett kön­­nyű­lo­va­sok­ra. Az Osz­mán Bi­ro­da­lom te­rü­le­tén még eb­ben az idő­ben is vol­tak buj­do­só ku­ru­cok, s a Por­ta is en­ge­délyt adott a to­bor­zás­ra. Tóth And­rás ké­pes­sé­gei is­mer­tek vol­tak: be­szélt tö­rö­kül, ta­tá­rul és len­gye­lül, meg­fe­le­lő hely­is­me­ret­tel ren­del­ke­zett és tö­ret­len volt a fran­cia ural­ko­dó irán­ti hű­sé­ge, ezért Rát­tky Györ­gy bri­ga­dé­ros ja­vas­la­tá­ra 1733-ban őt küld­ték to­bor­zó­ kör­út­ra Tö­rök­or­szág­ba. Már ezen út­ja al­kal­má­val egyéb fel­adat­ra is ki­je­löl­ték. A kons­tan­ti­ná­po­lyi fran­cia kö­vet to­vább küld­te őt dip­lo­má­ci­ai cél­lal a krí­mi ta­tár kán ud­va­rá­ba, hogy próbal­ja azt rá­ven­ni egy orosz­el­le­nes há­bo­rú­ra.
Fran­cia­or­szág­ba va­ló ha­za­té­ré­se után azon­nal részt vett a har­cok­ban. A há­bo­rú után szol­gá­la­tai el­is­me­ré­sé­ül 1737-ben a ka­to­nai Szent La­jos-rend lo­vag­ke­reszt­jé­vel tün­tet­ték ki. A kö­vet­ke­ző bé­ke­évek­ben már rend­sze­re­sen küld­ték dip­lo­má­cia kül­de­tés­sel a Por­tá­hoz.
Az oszt­rák örö­kö­sö­dé­si há­bo­rú­ban (1740–1748) a kez­de­tek­től részt vett. Ez­re­de fog­lal­ta el Prá­gát 1741-ben. E har­cok­ban már fia, Fe­renc is mel­let­te volt.
Ami­kor Ber­csé­nyi Lász­ló gró­fot 1743-ban ki­ne­vez­ték a fran­cia lo­vas­ság fő­fe­lügye­lő­jé­vé, Tóth And­rás vet­te át a Ber­csé­nyi-ez­red ve­ze­té­sét. To­váb­bi el­is­me­rés volt szá­má­ra, hogy az ural­ko­dó 1745-ben de Viviers elő­név­vel bá­rói rang­ra emel­te. Bri­ga­dé­ros­sá két év­vel ké­sőbb lép­tet­ték elő. Eze­ket az esz­ten­dő­ket ál­lan­dó harc­té­ri be­osz­tás­ban töl­töt­te.
Tóth And­rás­ról ma­ga a fe­je­de­lem is meg­em­lé­ke­zett sok év­vel ké­sőbb em­lék­ira­ta­i­ban: „Szeben ost­ro­ma köz­ben Forgách el­küld­te ap­ród­ját, Tóth And­rást, je­len­leg a fran­cia had­se­reg ka­pi­tá­nyát, hogy Rabutin­nál és fe­le­sé­gé­nél tisz­te­leg­jen. Ez di­csé­re­tes szo­kás lett vol­na olyan fe­lek kö­zött, ame­lyek­nek ve­zér­lő tá­bor­no­kai ha­son­ló ud­va­ri­as­sá­got szok­tak ta­nú­sí­ta­ni egy­más irán­t, de az er­dé­lyi­ek és a ha­dak egé­szen más­ként gon­dol­koz­tak Forgách vi­sel­ke­dé­sé­ről” (Rá­kó­czi 1985, 160).
Tiszt­jé­ről, Tóth And­rás­ról, Ber­csé­nyi mar­sall is meg­be­csü­lés­sel írt. Harc­té­ri ér­de­me­i­re va­ló te­kin­tet­tel több­ször ter­jesz­tet­te az ural­ko­dó elé Tóth And­rás ez­red­tu­laj­do­no­si ké­rel­mét, kegy­díj­ban va­ló ré­sze­sí­té­sét és elő­lép­te­té­sét, de ma­gán­le­ve­le­zé­s­ében is több­ször em­lí­ti.
Tóth And­rás Chamigny-ben, Kö­zép-Fran­cia­or­szág­ban te­le­pe­dett el. Fe­le­sé­gül vet­te Marie Ernes­tine Pes­se­lier-t, aki­től há­rom gyer­me­ke szü­le­tett. Az if­jabb And­rást ka­to­nai pá­lyá­ra szán­ta. Fe­renc, aki szin­tén ka­to­na­ként kezd­te, ké­sőbb je­len­tős kar­ri­ert fu­tott be; An­na lá­nya sor­sa is­me­ret­len.
1755-ben Ver­gennes gróf, az új kons­tan­ti­ná­po­lyi fran­cia kö­vet meg­kér­te apó­sát, tart­son ve­le. Tóth And­rás utol­só éve­it Kons­tan­ti­ná­poly­ban töl­töt­te és gyak­ran meg­lá­to­gat­ta Ro­dos­tó­ban a még élő buj­do­só hon­fi­tár­sa­it. A ha­lál is ott ér­te 1757. jú­li­us 9-én. A he­lyi ör­mény te­me­tő­ben he­lyez­ték örök nyu­ga­lom­ra. Tóth And­rás éle­te ma­ga is ta­nul­sá­gos, több írás is fog­la­ko­zik ve­le.
Tóth Fe­renc már Fran­cia­or­szág­ban, Chamigny­ben szü­le­tett 1733-ban. Ap­ja mel­lett kez­dett ka­to­nás­kod­ni, az oszt­rák örö­kö­sö­dé­si há­bo­rú több csa­tá­já­ban részt vett és meg is se­be­sült. 1755-ben el­kí­sér­te ap­ját Kons­tan­ti­ná­poly­ba, ahon­nan an­nak ha­lá­la után tért vis­­sza. Egy ide­ig ál­lás nél­kül volt, de több ké­re­lem­mel for­dult az ud­var­hoz. Még el­uta­zá­sa előtt megházas­dot­t. Ne­je, Marie Ram­baud, egy lyo­ni ne­mes lá­nya volt. A ké­sőb­bi­ek so­rán ró­la igen ke­vés adat ma­radt fenn.
Ver­sailles 1767-ben fi­gyelt fel az if­jú dip­lo­ma­tá­ra. A fran­cia ki­rály sze­ret­te vol­na meg­sze­rez­ni a szom­szé­dos neuchateli her­ceg­sé­get, amely ak­kor a po­rosz ki­rály jo­ga­ra alá tar­to­zott. Tóth Fe­ren­cet bíz­ták meg, hogy sze­rez­zen in­for­má­ci­ó­kat a he­lyi ál­la­po­tok­ról. Azért esett rá a vá­lasz­tás, mi­vel ke­le­ten le­he­tő­sé­ge volt megis­mereked­nie a dip­lo­má­cia rej­tel­me­i­vel, mi­köz­ben Eu­ró­pá­ban tel­je­sen is­me­ret­len volt. Négy hó­na­pig tar­tóz­ko­dott a her­ceg­ség te­rü­le­tén, de in­kog­ni­tó­ját nem si­ke­rült meg­őriz­nie és ki­uta­sí­tot­ták az ál­lam te­rü­le­té­ről.
Ez a ku­darc nem tör­te meg pá­lyá­ját. Már a kö­vet­ke­ző év­ben Tóth Fe­ren­cet bíz­ták meg a krí­mi kon­zu­li te­en­dők­kel. Az okot az elő­ző kon­zul le­mon­dá­sa ad­ta, de hely- és nyelv­is­me­re­te va­ló­ban őt tet­te a leg­al­kal­ma­sab­bá er­re a fel­adat­ra. Meg­bízólevelelét – mely alap­ján igen ne­héz fel­adat várt rá – 1767. jú­ni­us 23-án kap­ta kéz­hez. Orosz­or­szág egy­re nö­vek­vő be­fo­lyá­sa a tér­ség­ben sér­tet­te Fran­cia­or­szág ér­de­ke­it. Ha­gyo­má­nyos szö­vet­sé­ge­se­i­re, Len­gyel­or­szág­ra és Tö­rök­or­szág­ra, mind na­gyobb nyo­más ne­he­ze­dett ag­res­­szí­van ter­jesz­ke­dő szom­széd­juk ré­szé­ről. Tóth Fe­renc­nek meg kel­lett őriz­nie Fran­cia­or­szág be­fo­lyá­sát a tér­ség­ben és eh­hez el­en­ged­he­tet­le­nül szük­sé­ges volt, hogy a kán to­vább­ra is tá­mo­gas­sa a Por­tát. Fel­ada­tá­hoz tar­to­zott ezért mi­nél jobb vi­szonyt ki­ala­kí­ta­ni a kán­nal.
Tóth Fe­renc bá­ró 1767. jú­li­us 10-én hagy­ta el Pá­rizst és ok­tó­ber 17-én ér­ke­zett meg Bah­csi­sze­ráj­ba. Oda­ér­ke­zé­se­kor már egy má­sik kán ült a tró­non. Tóth Fe­renc ve­le is meg­pró­bált jó kap­cso­la­tot ki­ala­kí­ta­ni. Nyelv­is­me­re­te és tá­jé­ko­zott­sá­ga nagy­mér­ték­ben se­gí­tet­te eb­ben, a kán há­rom mi­nisz­te­re is em­lé­ke­zett még aty­já­ra. Az új kán­hoz szó­ló meg­bízólevelelében ar­ról is ér­te­sí­tet­ték, hogy ki­tün­tet­ték a Szent La­jos-rend lo­vag­ke­reszt­jé­vel.
Mi­vel a kánt nem si­ke­rült meg­fe­le­lő mér­ték­ben a fran­cia dip­lo­má­cia szol­gá­la­tá­ba ál­lí­ta­ni, 1768 fo­lya­mán egy pa­lo­ta­for­ra­da­lom meg­buk­tat­ta. Az új kán, Krim Gire­j, sok­kal kész­sé­ge­sebb­nek mu­tat­ko­zott.
Köz­ben a po­li­ti­kai hely­zet egy­re job­ban kieleződöt­t. Eb­ben az idő­szak­ban a fő konf­lik­tus­for­rást Len­gyel­or­szág je­len­tet­te. Az or­szá­got egy­re na­gyobb bel­ső el­len­té­tek fe­szí­tet­ték. A köz­pon­ti kor­mány­zat meg­gyen­gült, a ha­ta­lom a mág­ná­sok ke­zé­be ke­rült. Ezek leg­in­kább sa­ját, úgy­ne­ve­zett kar­di­ná­lis jo­ga­ik meg­őr­zé­sét te­kin­tet­ték leg­főbb cél­juk­nak, és ezek kö­zött leg­in­kább a liberum veto meg­tar­tá­sát. Ez azt je­len­tet­te, hogy bár­mely ne­mes meg­aka­dá­lyoz­hat­ta az orszá­gyűlés ha­tá­ro­za­tá­nak el­fo­ga­dá­sát. Ez eb­ben a kor­szak­ban, ami­kor az erő­sö­dő Po­rosz­or­szág és Orosz­or­szág mind job­ban ve­szé­lyez­tet­te Len­gyel­or­szág te­rü­le­ti egy­sé­gét, igen rö­vid­lá­tó po­li­ti­ka volt. Az utób­bi a hét­éves há­bo­rú óta (1756–1763) ka­to­ná­kat is ál­lo­má­soz­ta­tott az or­szág­ban, s az ő tá­mo­ga­tá­sá­val nyer­te el a trónt Poni­a­towsky Szanis­zló is. A vi­szo­nyo­kat ka­o­ti­ku­sab­bá tet­te, hogy a len­gyel ka­to­li­kus fő­ne­mes­ség erő­sen pra­vosz­láv­el­le­nes volt, ami Orosz­or­szág­nak to­váb­bi okot je­len­tett a be­avat­ko­zás­ra. A dis­­szi­den­sek, a más val­lá­sú len­gye­lek, szin­tén bom­lasz­tot­ták az or­szág egy­sé­gét.
A fran­cia dip­lo­má­cia min­dent meg­tett, hogy rá­ve­gye a Por­tát egy orosz­el­le­nes há­bo­rú­ra, an­nak el­le­né­re, hogy lát­ta, a tö­rö­kök fel­ké­szü­let­len­sé­gét. Ha­son­ló fel­ada­tott kel­lett vég­re­haj­ta­nia Tóth Fe­renc­nek is a Krí­mi Kán­ság­ban.
1768 feb­ru­ár­já­ban meg­ala­kult a ba­ri kon­fö­de­rá­ció, a len­gyel mág­ná­sok ki­rály-, dis­­szi­dens- és orosz­el­le­nes cso­port­ja fel­ke­lést hir­de­tett. Kép­vi­se­lő­jük­kel, Kraczin­s­ki és Potoc­ki gróf­fal Krim Girej is tár­gyalt Tóth Fe­renc je­len­lét­ében.
A jog­cí­met a há­bo­rú ki­tö­ré­sé­re Bal­ta tö­rök ha­tár­erőd meg­tá­ma­dá­sa je­len­tet­te. 1769 ja­nu­ár­já­ban a kán is harc­ba szállt, aho­vá Tóth Fe­renc is el­kí­sér­te. A ta­tár had­já­rat fe­le­más si­kert ho­zott, a határ­men­ti te­rü­le­tek fel­ége­té­sé­vel és húsz­erz­er fo­goly el­hur­co­lá­sá­val vég­ző­dött.
Bár a há­bo­rú­ra Orosz­or­szág sem volt tel­je­sen fel­ké­szül­ve, 1769 és 1770 fo­lya­mán si­ke­rült meg­tör­nie a len­gyel el­len­ál­lást és több meg­sem­mi­sí­tő ve­re­sé­get mér­nie a tö­rök hadse­re­g­re is, 1771-ben pe­dig si­ke­rült az egész Krím-fél­szi­ge­tet el­foglani­a.
1769 ele­jén Krim Girej kán vá­rat­la­nul el­ha­lá­lo­zott. Utód­ja vál­toz­ta­tott az or­szág po­li­ti­kai irá­nyult­sá­gán és a bá­ró­nak nem si­ke­rült foly­tat­nia a meg­kez­dett po­li­ti­kát. Fel­szó­lí­tot­ták az or­szág el­ha­gyá­sá­ra, Kons­tan­ti­ná­poly­ba tá­vo­zott.
Tóth Fe­renc 1770 ele­jén ér­ke­zett is­mét az Osz­mán Bi­ro­da­lom szék­vá­ro­sá­ba. Mi­vel ek­kor még dúlt a há­bo­rú, a szul­tán fel­kér­te, ké­szít­sen szá­má­ra ka­to­nai tér­ké­pe­ket. Fel­ada­tá­val igen megeléged­ve, a szul­tán bi­zal­mát meg­nyer­ve más fel­ada­to­kat is bíz­tak rá: a Dar­da­nel­lák erőd­je­i­nek meg­erő­sí­té­sét, a tö­rök tü­zér­ség meg­újí­tá­sát, ágyú­ön­tö­de ala­pí­tá­sát, ten­ge­rész­is­ko­la nyi­tá­sát, pon­ton­híd ter­ve­zé­sét, de a szu­rony hasz­ná­la­tát is ő ve­zet­te be a tö­rök had­se­reg­ben. Ezek a szé­les­kö­rű had­se­reg­re­for­mok ala­poz­ták meg Tóth Fe­renc bá­ró hír­ne­vét, amely ha­ma­ro­san Nyu­gat-Eu­ró­pá­ba is el­ju­tott. Hasz­nos te­vé­keny­sé­gé­nek most is egy új ural­ko­dó trón­lalépése ve­tett vé­get, így 1776-ban vis­­sza­tért Fran­cia­or­szág­ba, ahol meg­kap­ta a bri­ga­dé­ro­si ran­got.
Fran­cia­or­szág­ban is­mét dip­lo­má­ci­ai fel­adat­tal bíz­ták meg. 1777-ben Lev­ante és Berbe­ri­a, a Földöz­i-tenger ke­le­ti és dé­li part­ján fek­vő fran­cia ke­res­ke­del­mi kép­vi­se­le­tek fel­ügye­lő­jé­vé ne­vez­ték ki. Tóth Fe­renc kör­út­ra in­dult Egyip­tom­ba, a Kö­zel­-Ke­let part­vi­dé­ké­re, a gö­rög szi­get­ten­ger­re, s vé­gül Tu­nisz­ba. A ti­zen­négy hó­na­pos út so­rán hi­va­ta­los te­en­dői mel­lett az el­sők kö­zött hív­ta fel a fi­gyel­met a Föld­kö­zi- és a Vö­rös-ten­gert ös­­sze­kö­tő csa­tor­na le­he­tő­sé­gé­re.
Tóth Fe­renc bá­ró 1778-tól nyugálomány­ba vo­nult és meg­ír­ta hí­res emlék­ti­ratait Mémoires du baron de Tott sur les Turcs et les Tartares cím­mel. Utol­só be­osz­tá­sa a douai erőd pa­rancs­no­ki poszt­ja volt, aho­vá 1786-ban ne­vez­ték ki. A for­ra­da­lom má­so­dik évé­ben on­nan tá­voz­nia kel­lett. Az utol­só pil­la­na­tig ki­rály­hű ge­ne­rá­list az ural­ko­dó Svájc­ba küld­te, hogy pró­bál­jon kap­cso­lat­ba lép­ni emig­ráns ro­ja­lis­ta kö­rök­kel. Ezt a fel­ada­tát már nem tud­ta tel­je­sí­te­ni. Svájc­ban ta­lál­ko­zott Bat­thyá­ny Ti­va­dar­ral, aki meg­hív­ta Tarc­safürdőre, ma­gyar­or­szá­gi bir­to­ká­ra. Tóth Fe­renc ek­kor visz­­sza­tért ősei föld­jé­re. Bat­thyá­ny gróf egy há­zat biz­to­sí­tott szá­má­ra, ahol a bá­ró ké­mi­ai kí­sér­le­te­ket vé­gez­he­tett. A ké­ső éj­je­lig ki­szű­rő­dő fény mi­att a hely­be­li­ek Bo­szor­kány­ház­nak ne­vez­ték el azt. Tóth Fe­renc ké­rel­mez­te vis­­sza­ho­no­sí­tá­sát és a szár­ma­zá­sá­ra vo­nat­ko­zó ira­to­kért Nyi­tra vár­me­gyét szó­lí­tot­ta meg. Csak fél évig él­vez­te a nyuglamas éle­tet, 1793. szep­tem­ber 22-én hunyt el. Há­za és sír­ja ma is lát­ha­tó Tarc­safürdőn (Tatzmannsdorf, Auszt­ria).
Tóth Fe­renc bá­ró csa­lád­ja ez­zel fér­fi­ágon ki­halt. A bá­ró­nak két lá­nya szü­le­tett, Zsó­fia Ernesztí­na és Má­ria Fran­cis­ka. Az el­ső Mün­chen­ben lett apá­ca, a má­so­dik előbb Ker­migny vicomt, majd an­nak ha­lá­la után François comte de La Rochefou­cauld fe­le­sé­ge lett. A bá­ró fe­le­sé­ge már ko­ráb­ban el­tá­vo­zott az élők so­rá­ból.
Idő­sebb Tóth And­rás má­sik fi­á­nak, if­jabb Tóth And­rás­nak éle­te ke­vés­bé szí­nes, még­is ka­lan­dok­kal te­li. ő is ka­to­na­ként kezd­te ap­ja mel­lett a Ber­csé­nyi-hu­szár­ez­red­ben. Har­colt a hétves há­bo­rú­ban, de nyug­ta­lan és sze­ren­cse­já­ték­ra haj­la­mos ter­mé­sze­te mi­att ap­ja zá­rat­ta be. Ké­sőbb ka­lan­dor éle­tet él, sor­sa több­ször ös­­sze­hoz­ta Gia­co­mo Ca­sa­no­vá­val, aki sze­mé­lyét há­rom­szor is meg­örö­kí­tet­te em­lék­ira­ta­i­ban. If­jabb Tóth And­rás is vál­lalt dip­lo­má­ci­ai fel­ada­tot. A tár­gyalt orosz–tö­rök há­bo­rú ide­jén Szent­pé­ter­vá­ron tar­tóz­ko­dott. Ké­sőb­bi sor­sa alig is­mert, éle­te vé­gén visz­­sza­tért Fran­cia­or­szág­ba (Tóth 2003a, 86–89).
Tóth Fe­renc bá­ró mun­kás­sá­gá­nak je­len­tő­sé­gét ma már szé­les­kö­rű­en is­me­rik és el­is­me­rik. Alak­ját szá­mon tar­ják mind a ma­gyar, mind a fran­cia en­cik­lo­pé­di­ák és élet­raj­zi le­xi­ko­nok, de leg­fő­kép­pen a tö­rök tör­té­ne­lem­mel fog­lal­ko­zó mun­kák. Az ot­ta­ni te­vé­keny­sé­ge már éle­té­ben sok vi­tát vál­tott ki, so­kan – köz­tük Vol­taire – a Tö­rök Bi­ro­da­lom agó­ni­á­ját meg­hos­­szab­bí­tó em­bert lá­tott ben­ne, má­sok sze­rint sze­mé­lyes, anya­gi elő­nyök­től ve­zet­ve vé­gez­te mun­ká­ját. Te­vé­keny­sé­gé­nek mé­lyebb elem­zé­se után az ilyen vé­le­mé­nye­ket egy­ér­tel­mű­en el kell vet­ni. Tóth Fe­renc ki­zá­ró­lag egyé­ni ér­de­mei mi­att vá­lasz­ta­tott ki a krí­mi kon­zu­li poszt­ra és ott min­dig igye­ke­zett a le­he­tő leg­hí­veb­ben szol­gál­ni a fran­cia ki­rály ér­de­ke­it. Bár fel­ada­ta a krí­mi ta­tá­rok orosz­el­le­nes há­bo­rú­ba va­ló be­le­haj­tá­sa volt, emléi­rataiban mint tisz­ta ter­mé­sze­ti né­pet áb­rá­zol­ta őket és tisz­te­let­tel em­lé­ke­zett meg ural­ko­dó­juk­ról, Krim Gire­jről is.
Tóth Fe­renc tö­rök ka­to­nai re­form­jai sem va­la­mi­lyen önös ér­dek­ből szü­let­tek. A bá­ró Bah­csi­sze­rájt el­hagy­va Kons­tan­ti­ná­poly­ban hi­á­ba vár­ta, hogy a fran­cia ud­var ren­dez­ze hely­ze­tét. Tu­dá­sát is­mer­ve a szul­tán ma­ga kér­te fel, hogy se­gít­sen a sú­lyos ka­to­nai hely­zet­ben, amit ő el­vál­lalt. Ez az ál­la­pot el­ső­sor­ban a fran­cia dip­lo­má­ci­á­nak fe­lelt meg, mi­vel az orosz–tö­rök há­bo­rú leg­in­kább Ver­sailles ér­de­ke volt, de ma­ga hi­va­ta­lo­san még­sem állt had­ban Orosz­or­szág­gal, hiv­talosan nem tá­mo­gat­hat­ta szö­vet­sé­ge­sét, vi­szont Tóth Fe­renc mun­ká­ján ke­resz­tül se­gít­he­tett ne­ki.
An­nak el­le­né­re, hogy a bá­ró ma­gán­em­ber­ként állt a szul­tán szol­gá­la­tá­ban, még­sem ha­son­lít­ha­tó a kor re­ne­gát­ja­i­hoz, akik ka­lan­dor­ként, ott­ho­nu­kat és val­lá­su­kat fel­hagy­va anya­gi ér­dek­ből vál­lal­tak tisz­tet az Osz­mán Bi­ro­da­lom­ban. Mun­ká­ját meg­an­­nyi ne­héz­ség kö­ze­pet­te vé­gez­te, éle­tét har­cok és be­teg­sé­gek ve­szé­lyez­tet­ték, meg­be­csü­lé­se in­kább er­köl­csi, mint anya­gi jel­le­gű volt. A kor­szak is­me­re­té­ben meg­le­pő, még­is ki­je­lent­het­jük, hogy mun­ká­ját ki­zá­ró­lag kö­te­les­ség­tu­dat­ból vé­gez­te. Élet­pá­lyá­ját mind­vé­gig a fran­cia ural­ko­dó­hoz va­ló hű­ség ve­zé­rel­te.
Tóth Fe­renc bá­ró alak­ja ki­emel­ke­dő a fran­cia­or­szá­gi ku­ruc emig­rá­ció kö­zött is. Iga­zán ma­gas po­zí­ci­ó­ba csu­pán ket­ten ju­tot­tak új ha­zá­juk­ban: Ber­csé­nyi Lász­ló gróf és Tóth Fe­renc bá­ró. Míg az el­ső azon­ban, akár­csak a töb­bi emig­ráns, ka­to­nai té­ren lett si­ke­res, az utób­bi több te­rü­le­ten is bi­zo­nyí­tott: ka­to­na­ként, dip­lo­ma­ta­ként, mér­nök­ként, ke­le­ti út­ja so­rán gaz­da­sá­gi szak­em­ber­ként és vé­gül író­ként.
Vé­gül ér­de­mes le­het meg­je­gyez­ni, hogy Tóth Fe­renc mun­kás­sá­gát Vol­taire is jól is­mer­te. Mi­kor az utób­bit az egyik ki­adó fel­kér­te egy ka­to­nai írás vé­le­mé­nye­zé­sé­re, ekkép vá­la­szolt:
Allez au Belze­buth, détéstable libraire,
Portez votre tac­tique au cheva­lier de Tott,
Qui fa­it marcher les Turcs au nom de Sabaot.
C´est lui qui de canons cou­vrant les Dar­d­anelles,
A tuer les chre­tiens instru­it les infidèles.

Menj po­kol­ba, gaz könyv­tá­ros,
Vi­gyed Tac­ticá­dat Tott lo­vag­nak,
Ki Sabaoth´ ne­vé­ben mar­sol­tat­ja a´ Tö­rö­kö­ket.
ő az, ki álgyúkkal rak­ván meg a Dar­d­anellt,
Ta­nít­ja a´ hi­tet­le­ne­ket a´ ke­resz­té­nyek meg­ölé­sé­re.
(bá­ró La­kos Já­nos for­dí­tá­sa)

Tóth Fe­ren­cet tö­rök­or­szá­gi te­vé­keny­sé­ge ré­vén már éle­té­ben jól is­mer­ték, vi­szont az ő és aty­ja, Tóth And­rás száramzása so­ká­ig prob­lé­mát je­len­tett a tör­té­net­írás szá­má­ra. Ma­gyar­or­szá­gon Sán­dor Ist­ván 1791-ben Sok­fé­le cí­mű ki­ad­vá­nyá­ban így ír ró­la: „Ki gon­dol­ta vol­na, hogy ez az em­ber, a ki Frantz Or­szág­ból Tö­rök Or­szág­ba 1770-ik­ben mint Fő Indzsel­lér, és lö­vő szer­szá­mok Tu­dó­sa kül­de­tett, egy Ma­gyar­nak fija vala? Kül­de­tett pe­dig a´ Tö­rök­höz, hogy a´ Pat­tan­tyús mes­ter­sé­get nálok bé-vezetné, ´s őket rea ta­ní­ta­ná. De a´ Tö­rök Tsászár, mihent meg­ér­ke­zett, Dar­da­nel­lák­hoz kül­döt­te, hogy azo­kat job­ban meg-erősítse. Vólt-is ide­je, mert az Oro­szok im­már az Árkipelea­guszt ke­resz­tül ka­sul nyar­gal­ták ha­jó­ik­kal, sőt a´ Dar­da­nel­lák alatt mu­to­gat­ták ma­gu­kat. Tud­ni va­ló pe­dig, hogy a Dar­da­nel­lák­nak azon vá­rak ne­vez­tet­nek Tö­rök Or­szág­ban, mel­lyek a´ ten­ger­nek mind a´ két ré­szé­ről épí­tet­tek, úgy­mint az egyik Eu­ró­pa ré­szé­ről, a´ má­sik pe­dig Ásia ré­szé­ről, s´ mel­lyek az Árkipéla­gus­ból, vagy-is fej­ér ten­ger­ből jö­vő ha­jó­kat gá­tol­ják, s´ to­vább a´ ten­ge­ren Kon­stantz­inápoly fe­lé nem eresz­tik, míg meg nem vizs­gál­tat­nak. Itt Tót Ásia ré­szé­ről kilentz új bás­tyát, Eu­ró­pa reszéről pe­dig he­tet ál­lí­tott-fel. Vala Tót annakelőtte a´ Frantz Or­szá­gi Ki­rály szol­gálatjában, s´ az Indzsel­lérséghez igen jól ér­tett. Fi­ze­té­se vala Tö­rök Or­szág­ban na­pon­ta száz Skúdi vagy Olasz Tal­lér. A ő jó for­go­ló­dá­sa ál­tal nagy gaz­dag­ság­ra ver­te ma­gát. Meg-há­za­so­dott Kon­stanz­inápoly­ban igen jól, ´s egy­szer ´s mind az ő to­váb­bi la­ká­sát ot­tan vá­lasz­tot­ta. A´ Tö­rök Mi­nisz­te­rek­nek meg­mu­tat­tam hogy az ő szer­entsétlen ha­da­ko­zá­sa­ik több­nyi­re a´ föld-mé­rés­nek, föld-írás­nak, épí­tés­nek, s´ egyéb mes­ter­sé­gek­nek tu­dat­lan­sá­gá­ból ered­nek, mel­lyek mái na­pon ok­ve­tet­le­nül szük­sé­ge­sek, hogy valamel­ly Ha­di se­reg a´ há­bo­rú­ban sze­r­entsés lé­gyen. Azon­nal a´ Tsászár meg­parantsolá, hogy egy­né­hány Frantz nyel­vet ér­tő Tö­rök Is­ko­lá­ba jár­na hoz­zá­ja, kik annakután­na egye­be­ket ta­ní­ta­ná­nak, ´s egy gaz­dag Ör­mény Ke­res­ke­dő ál­tal min­den­fé­le főld-mérő esz­kö­zö­ket öszve vé­te­tett, mely­ekre Tót­nak szük­sé­ge vala. Ke­vés idő múl­va hat száz Tö­rök Pat­tanyús állí­ta­tot­t-fel Tót­nak Is­ko­lá­já­ból, kik­nek mind egy­fé­le ruháza­tjok ren­del­te­tett, úgy­mint hos­­szú ve­res kön­tös fe­ke­te haj­tó­kák­kal, ´s gal­léral, vi­lá­gos kék nad­rág, fej­re va­ló kis sip­ka. Ezen Tót­ról az ak­ko­ri Újsá­gok te­le valá­nak, hogy mil­lyen ke­gye­lem­ben lett lé­gyen a´ Tö­rök Ud­var­nál, men­­nyi kintset gyűj­tött ot­tan, s mi­ként ta­ní­tot­ta a´ Tö­rö­kö­ket az ágyú­zás­ra. Az Attya úgy­mint lo­vász Rákótzi Fe­ren­cet szol­gál­ta, ´s ve­le el­hagy­ván ha­zá­ját, Frantz Or­szág­ba, ´s on­nan Tö­rök Or­szág­ba rándúlt. A´ ki fe­lő­le töb­bet tud­ni kí­ván, az ol­vas­sa ál­tal ezen Frantz köny­vét: Mem­oires du Baron Tót a Mas­tricht. 1785” (Sán­dor 1791, 53–55). Ez­után az ér­de­kes, ki­sebb pon­tat­lan­sá­go­kat tar­tal­ma­zó írás után so­ká­ig ér­dek­te­len­ség övez­te Tóth Fe­renc sze­mé­lyét Ma­gyar­or­szá­gon. Az el­ső tu­do­má­nyos ér­té­kű ta­nul­mány 1836-ban lá­tott nap­vi­lá­got a Tu­do­mány­tár ha­sáb­ja­in (La­kos 1836, 129–159). A szer­ző, La­kos Já­nos, pon­tos ké­pet adott a bá­ró te­vé­keny­sé­gé­ről, de csa­lád­já­ról hall­ga­tott. Eb­ben az év­ben je­lent meg Kőrösy Lász­ló írá­sa is, amely­ben a bá­rót né­met­nek mond­ja (Kőrösy 1836, 129).
A kö­vet­ke­ző pub­li­ká­ció Thaly Kál­mán tol­lá­ból szár­ma­zik (Thaly 1888, 95). A pon­tos élet­raj­zi ada­tok mel­lett Tóth And­rást nyi­trainak ne­ve­zi – a for­rás meg­je­lö­lé­se nél­kül –, to­váb­bá Tóth Fe­ren­cet tart­ja Mi­kes Ke­le­men le­ve­lei ha­za­ho­zó­já­nak is.
Eb­ben az idő­szak­ban meg­nőtt a bá­ró sze­mé­lye irán­ti ér­dek­lő­dés és elég ki­me­rí­tő írást pub­li­kált a té­má­ban Jan­kó Já­nos (Jan­kó 1889, 329–344). Toc­sek He­lén Tóth Fe­renc bá­ró alak­ját mint kö­ve­ten­dő pél­dát mu­tat­ja be (Tocsek 1892).
Az ed­di­gi leg­je­len­tő­sebb élet­raj­zot Palóczi Ed­gár készítte el 1916-ban Bá­ró Tóth Fe­renc, a Dar­da­nel­lák meg­erő­sí­tő­je cím­mel (Palóczi 1916). Palóczi ki­me­rí­tő mun­kát vég­zett. A szár­ma­zás­sal kapc­solat­ban át­néz­te a hoz­zá­fér­he­tő ira­to­kat, fel­hasz­nál­ta a még élő, csa­lá­di ha­gyo­má­nyo­kat őr­zők vis­­sza­em­lé­ke­zé­se­it is.
A fran­cia tör­té­net­írás is ér­dek­lő­dött Tóth Fe­renc sze­mé­lye irán­t, fran­cia nyel­ven is je­len­tek meg írá­sok a bá­ró te­vé­keny­ség­ről (lásd 1. jegy­zet­pont), ame­lyek azon­ban ge­ne­a­ló­gi­ai ku­ta­tá­sok­kal nem fog­la­koz­tak.
Amint fen­tebb rá­mu­tat­tunk, már a 18. szá­zad vé­gén is is­mert volt Tóth bá­ró ma­gyar szár­ma­zá­sa, en­nek el­le­né­re ké­sőbb még­is ké­te­lyek me­rül­tek fel. A ma­gyar­or­szá­gi szár­ma­zás a tör­té­nel­mi hát­tér, ill. a ve­ze­ték­név mi­att tu­laj­don­kép­pen nem is volt so­ha iga­zán kér­dé­ses, a nyi­trai ere­det, va­la­mint az elő­név iga­zo­lá­sa még­is pon­to­sabb ku­ta­tást igé­nyelt. Ez­zel a kér­dés­sel az utób­bi idő­ben je­len so­rok író­ja is fog­la­ko­zott (Horbulák 2005, 734–744).
A mai tör­té­né­szek Palócz­itól ki­in­dul­va Tóth And­rást Nyitráról szár­maz­tat­ják, ahol 1698. már­ci­us 26-án szü­le­tett. Ap­ja, Mik­lós, nyi­trai ne­mes volt, aki ko­rán csat­la­ko­zott Rá­kó­czi Fe­renc­hez, a fi­át is a fe­je­de­lem mel­lé ad­ta ne­me­si ap­ród­nak. A csa­lád pon­to­sabb be­so­ro­lá­sa nem is­mert, fel­me­rül­nek a Csá­fordi, Fejér­g­yarmati, Szé­ke­lyi és Nyi­trai elő­ne­vű Tóth csa­lá­dok is (Zachar 1984, 221; Palóczi Ed­gár 1916, 3). Ezen­kí­vül Tóth Fe­renc szom­bat­he­lyi tör­té­nész meg­em­lí­ti, hogy Vas és Za­la me­gyék­ben is él­tek ha­son­ló ne­vű csa­lá­dok, de a nyi­trai szár­ma­zást ő is el­fo­ga­dott­nak tart­ja (Tóth 2001, 32). Szlo­vák tör­té­né­szek – ve­ze­ték­ne­ve alap­ján – egy­ér­tel­mű­en nyi­t­rainak, sőt szlo­vák­nak te­kin­tik Tóth And­rást (Segeš 2004, 21; Daniš 1993, 91).
Palóczi fen­tebb em­lí­tett köny­vé­ben mint­egy negy­ven ol­da­lon, mel­lék­let­tel és csa­lád­fa áb­rá­zo­lá­sá­val mu­tat­ja be ku­ta­tá­sa­i­nak vo­na­lát. Ne­ki még le­he­tő­sé­ge volt egy or­szág ha­tá­ra­in be­lül ta­nul­má­nyoz­ni több le­vél­tá­rat, sőt az ak­kor még élő em­be­re­ken ke­resz­tül a csa­lá­di tra­dí­ci­ók­ra is tá­masz­kod­ha­tott. Fent em­lí­tett ta­nul­má­nyunk­ban meg­pró­bál­tunk rá­mu­tat­ni a Palóczi Ed­gár ál­tal ha­gyott fe­hér fol­tok­ra és el­lent­mon­dás­ok­ra, fel­hasz­nál­ni olyan ira­to­kat, ame­lye­ket ő nem vett fi­gye­lem­be, mind­ezt per­sze amel­lett, hogy mun­ká­ját nagy­ra ér­té­kel­jük.
Az el­ső rész­ben be­mu­tat­tuk, mi­ért vél­te Palóczi egy­ér­tel­mű­en bi­zo­nyí­tott­nak, hogy a ren­del­ke­zés­re ál­ló ada­tok alap­ján bi­zo­nyos Tóth Mik­lós volt Tóth And­rás aty­ja. Palóczi a csa­lád cí­me­ré­ből in­dult ki, majd út­ja Nyitrára ve­ze­tett, ahol az ak­ko­ri főlevéltáros meg­ta­lál­ta Tóth And­rás 1793. má­jus 7-ik­i, a vár­me­gyé­hez in­té­zett kér­vé­nyét, amely­ben Ma­gyar­or­szág­ra va­ló ha­za­tér­te után kér­te, iga­zol­ják ne­me­si szár­ma­zá­sát. Er­re a ké­re­lem­re már más­nap Rud­nyán­szky Pál al­jegy­ző ki­ad­ta a kért ira­tot, va­la­mint az anya­köny­vi ki­vo­na­tot az aláb­bi szö­veg­gel: „1698 már­ci­us 26-án szü­le­tett és meg­ke­resz­telt And­rás, Tóth Mik­lós és An­na gyer­me­ke, ke­reszt­szü­lei Fá­bi­án Mi­hály és Tóth Erszé­bet. Kéz­je­gyem­mel iga­zo­lom. Bleho Jó­zsef nyi­trai plé­bá­nos. Kelt Nyitrán 1793. má­jus 10-én”.2
En­nél a ké­re­lem­nél több kér­dés is fel­me­rül. A kér­vé­nye­ző egy bi­zo­nyos Tóth And­rás tá­bor­nok, Mik­lós fia, aki Nyitráról szár­ma­zik és 1706-ban el kel­lett hagy­nia az or­szá­got, alá­za­to­san fo­lya­mo­dik Nyi­tra vár­me­gye ne­me­si kö­zös­sé­gé­hez, hogy iga­zol­ják ne­me­si szár­ma­zá­sát. A kér­vény­ben fel­so­rolt té­nyek nem tel­je­sen fe­dik a va­ló­sá­got. Alul­írott Tóth And­rás 1793-ban már nem élt és nem is 1706-ban hagy­ta el Ma­gyar­or­szá­got, ha­nem 1711-ben. Palóczi Ed­gár en­nek el­le­né­re nem ké­tel­ke­dik ab­ban, hogy az irat Tóth Fe­renc bá­ró ké­ré­sé­re ké­szült. A bá­ró­nak szük­sé­ge volt va­la­mi­lyen iga­zo­lás­ra ha­za­ér­ke­zé­se után, ugyan­is min­den ira­ta Fran­cia­or­szág­ban ma­radt. A for­rás, amely­re Palóczi hi­vat­ko­zik te­hát nem 1698 kö­rül ke­let­ke­zett, ha­nem Nyi­tra vár­me­gye ad­ta ki 1793. má­jus 10-én Tóth Fe­renc ré­szé­re ne­mes­sé­ge iga­zo­lá­sá­ra.
A Szé­ke­lyi és Nyi­trai Tóth csa­lád kap­cso­la­tá­ról, sa­ját sza­vai sze­rint, csak egy bi­zo­nyí­té­kot ta­lált. Egy per­ben 1782-ben Szé­ke­lyi Tóth Pé­ter II ősei kö­zé so­rol­ja a Mik­sa ál­tal ne­mes­ség­re emelt Nyi­trai Tót­ho­kat.
Palóczi Ed­gár vég­kö­vet­kez­te­té­se: hogy a per­irat fenn­ma­radt ré­szé­ben em­lí­tett Tóth Mi­hály ap­ja-e Tóth And­rás, nem bi­zo­nyít­ha­tó; vi­szont tény­ként is­me­ri el, hogy Michael Thot­th és Nico­laus Thot­th az 1568-ban ne­mes­sé­get szer­zett nyi­trai Tóth Mi­hály le­szár­ma­zot­tai.
Utol­só bi­zo­nyí­ték­ként a ro­kon­ság iga­zo­lá­sá­ra egy tarc­safürdői út­le­írást idéz 1802-ből, mely­ben az író em­lí­ti Tóth Fe­ren­cet és nyi­trai szár­ma­zá­sú­nak mond­ja. Palóczi sze­rint eze­ket az ada­to­kat olyan­tól kel­lett hal­la­nia, aki azt sze­mé­lye­sen a bá­ró­tól tud­hat­ta. Ezen té­nyek és ös­­sze­füg­gé­sek alap­ján szá­má­ra tel­je­sen bi­zo­nyí­tot­tá vállt a csa­lád nyi­trai szár­ma­zá­sa.
A to­váb­bi­ak­ban Palóczi még fog­la­ko­zik a Fejér­g­yarmati csa­lád tör­té­ne­té­vel. Ezen csa­lád tra­dí­ci­ói sze­rint élt egy And­rás ne­vű ősük, aki Tö­rök­or­szág­ban épí­tett vá­ra­kat. Ezen kí­vül mun­ká­já­ban még elő­for­dul­nak a Far­kas és Kot­­tya ve­ze­ték­ne­vek mint fel­té­te­lez­he­tő csa­lá­di kap­cso­la­tok.
Sa­ját ku­ta­tá­sunk szin­tén ge­ne­a­ló­gi­ai mun­kák át­te­kin­té­sé­vel in­dult, majd a Nyi­t­ra Me­gyei Le­vél­tár­ban foly­tató­dot. Palóczi Ed­gár nyom­do­ka­in ha­lad­va át­ku­tat­tuk a „Tóth” ne­vű ne­me­sek jegy­zé­két a 804/XII. fas­ci­cu­lus alat­t. Az ira­tok kö­zött meg­ta­lál­tuk Tóth And­rás anya­köny­vi ki­vo­na­tát; Tóth Fe­renc kér­vé­nyét Nyi­tra vár­me­gye köz­gyű­lés­éhez, mely­nek alá­író­ja­ként Tóth And­rás sze­re­pel; Rud­nyán­szky Pál al­jegy­ző le­ve­lét, amely­ben iga­zol­ja a bá­ró nyi­trai ho­nos­sá­gát, va­la­mint azt a bi­zo­nyos 5. szá­mú per­ira­tot, amely az 1782-es per­re vo­nat­ko­zik.
Ez­után át­néz­tük Fel­ső- és Alsó-Nyitra ne­me­si ös­­sze­írá­sa­it 1669 és 1718 – And­rás és aty­ja Mik­lós „ide­je” kö­zött –, ame­lye­ket Palócz­i, il­let­ve Romhányi főlevéltáros fi­gyel­men kí­vül ha­gyott. Mik­lós és And­rás itt sem sze­re­pel­tek, az egyet­len elő­for­du­lás „Michaël Thot­t” volt. Mi­vel Palóczi meg­em­lí­tet­te Fel­sőköröskényt és Nyi­trai­vánkát is, így át­néz­tük ezek és né­hány kör­nyék­be­li fa­lu ne­me­si ös­­sze­írá­sát. Több Tóth elő­for­du­lás mel­lett itt sem ta­lál­tunk sen­kit a fel­té­te­le­zett sze­mé­lyek kö­zül.
Ami Nyi­tra vá­ros anya­könyv­ét il­le­ti, a fel­jegy­zé­sek az 1700-as év­től ma­rad­tak fenn: az Al­só­vá­ro­séi 1700-tól, a Fel­ső­vá­ro­séi 1787-től. Tóth And­rás ere­de­ti, 1698. már­ci­us 26-ról száramzó anya­köny­vi be­jegy­zé­sé­hez te­hát már nem le­het hoz­zá­jut­ni. Meg­jegy­zen­dő, ma­ga Palóczi Ed­gár sem lát­hat­ta az ere­de­tit, mert az már az ő ide­jé­ben is el­ve­szett (Palóczi 1916, 268–269).
Hogy a ku­ta­tás mi­nél tel­je­sebb le­gyen, át­néz­tük a vá­ros há­zas­sá­gi fel­jegy­zé­se­it is, amely­be Palóczi úgy­szin­tén nem te­kin­tett be­le. A Matric­u­la Cop­u­la­to­rum 1692-től 1740-ig ter­jed. Szá­mom­ra csak az 1692 és 1700 kö­zöt­ti idő­szak volt fon­tos, ami­kor Tóth And­rás szü­lei egy­be­kel­het­tek. A jegy­zék nyolc Tóth ne­ve­ze­tű em­bert em­lít, de kö­zü­lük csak egy­nél je­gyez­tek ne­me­si szár­ma­zá­sú vő­le­gényt, még­pe­dig névsz­erint Mar­t­i­nus Toth ese­té­ben.
A fen­tebb fel­vá­zolt té­nyek alap­ján Tóth And­rás és Tóth Fe­renc nyi­trai szár­ma­zá­sát, sze­rin­tünk, egy­ér­tel­mű­en nem le­het bi­zo­nyí­ta­ni. Palóczi – an­nak el­le­né­re, hogy a prob­lé­mát meg­ol­dott­nak tart­ja – köny­ve csa­lád­fá­in sem áb­rá­zol­ja a köz­vet­len ro­ko­ni kap­cso­la­to­kat az egyes Tóth csa­lá­dok kö­zött. A Zéke­lyi (Szé­ke­lyi), a Fejér­g­yarmati és a Kot­­tya nem­zett­sé­gek kö­zött se­hol sem tün­te­ti fel And­rás vagy Fe­renc ne­vét. Bár a csa­lád­fá­kon sze­re­pel Mik­lós, And­rás és Fe­renc ke­reszt­név, még­is az éle­tre­jazi ada­tok alap­ján egyik sem fe­lel meg a ku­ta­tás­ban sze­rep­lő ala­kok va­la­me­lyik­ének.
A fő érv a nyi­trai szár­ma­zás­sal kap­cso­lat­ban az, hogy Tóth Fe­renc bá­ró köz­vet­le­nül Nyi­tra vár­me­gyét szó­lí­tot­ta meg ne­mes­sé­ge ügyé­ben. Ez az irat ma is lé­te­zik és ugyan mi­ért ép­pen eh­hez a me­gyé­hez for­dul­na, ha nem on­nan szár­maz­na? Csak­hogy né­hány za­va­ró té­nye­ző van a do­log­ban: mi­ért írt ap­ja ne­vé­ben és mi­ért tün­te­tett fel hely­te­len élet­raj­zi ada­to­kat? Palóczi is­me­ri a vá­laszt. Az el­ső el­lent­mon­dást köz­vet­ve cá­fol­ja: a kér­vényt Tóth And­rás ve­zér­őr­nagy ne­vé­ben ír­ták és a tör­té­ne­lem csak egy ve­zér­őr­na­gyot is­mer ilyen né­ven. Má­sod­szor pe­dig ap­ja emig­rá­ci­ó­já­nak dá­tu­mát nem is­mer­te, il­let­ve el­len­ke­ző­leg, ő is­mer­te pon­to­san, és az már ak­kor meg­tör­tént, ami­kor Forgách Si­mon kegy­vesz­tet­té vált, te­hát 1706-ban.
A nyi­trai szár­ma­zást tá­mo­gat­hat­ja az is, hogy a vár­me­gyei köz­gyű­lés már más­nap iga­zol­ta azt. Amint az a ne­me­si ös­­sze­írá­sok alap­ján lát­ha­tó, a kor­szak­ban csak egy Tóth csa­lád­ne­vű ne­mes mu­tat­ha­tó ki a vá­ros­ban, még­pe­dig Tóth Mi­hály. Az­zal a tén­­nyel kap­cso­lat­ban, hogy a vár­me­gyei hi­va­tal­no­kok a kér­vé­nye­ző pon­tat­lan in­for­má­ci­ói alap­ján há­rom em­ber­öl­tő után ké­pe­sek vol­tak mind­ös­­sze egy nap alatt megfe­leni a kér­vé­nye­ző­nek, szkep­ti­ku­sak va­gyunk. Az 1802-es út­le­írá­s­ban elő­for­du­ló ada­tok le­het­nek va­ló­sak, hi­szen a bá­ró va­ló­ban Nyi­tra vár­me­gyé­hez for­dult, de en­nek sem kell bi­zo­nyí­ta­nia az ot­ta­ni szár­ma­zást, mind­ez csu­pán az 1793-ban kel­te­zett ira­tok va­ló­di­sá­gát bi­zo­nyít­ja.
Le­het­sé­ges, hogy név­té­vesz­tés­ről van szó, és az ál­ta­lunk ta­lált Mi­hályt cse­rél­ték fel Mik­lós­ra 1793-ban vagy akár Palóczi ide­jé­ben, a 20. szá­zad ele­jén. Míg az el­ső ke­reszt­név ki­zá­ró­lag a kér­vé­nyen for­dul elő, il­let­ve az ar­ra vá­la­szo­ló iga­zo­lá­so­kon, a má­so­dik keresztenév a ne­me­si jegy­zé­kek­ben több éven át nyo­mon kö­vet­he­tő. A kér­vény­ben vi­szont, mint ahogy már fen­tebb fo­gal­maz­tunk, több el­lent­mon­dás is van.
Bizony­ta­lakodását Palóczi is ki­fe­je­zi köny­ve ele­jén: „Tóth And­rás An­tal va­ló­szí­nű­leg 1698. már­ci­us 26-án szü­le­tett Nyitrán. Aty­ja va­ló­szí­nű­leg Tóth Mik­lós, any­ja An­na as­­szony, kik Nyi­tra fel­ső vá­ro­sá­ban lak­tak [a ki­eme­lé­sek tő­lem – H. Zs.]”(Palóczi 1916, 3).
Min­den bi­zo­nyí­ték, amely a nyi­trai ere­det­ről szól 1793-ból va­ló és köz­ve­tett ada­tok­ból in­dul ki. Ér­te­lem­sze­rű­en a 18. szá­zad vé­gén még lé­tez­het­tek ezt iga­zo­ló fel­jegy­zé­sek, ame­lyek má­ra már nem ma­rad­tak fenn. A ma hoz­zá­fér­he­tő ada­tok alap­ján nem le­het be­bi­zo­nyí­ta­ni, hogy Tóth And­rás 1698. már­ci­us 26-án Nyitrán szü­le­tett, és még ke­vés­bé, hogy ap­ját Mik­lós­nak hív­ták. Ezt a le­he­tő­sé­get ter­mé­sze­te­sen nem le­het ki­zár­ni, vi­szont hoz­zá­fér­he­tő le­vél­tá­ri ada­tok­kal nem le­het bi­zo­nyí­ta­ni.
Tóth And­rás szár­ma­zá­sá­ra vo­nat­ko­zó ku­ta­tá­sunk ered­mé­nyét így fog­lal­hat­juk össze: Tóth And­rás ne­me­si szár­ma­zá­sát bi­zo­nyos­nak te­kint­het­jük, hi­szen más­képp nem le­he­tett vol­na Forgách Si­mon, ké­sőbb pe­dig II. Rá­kó­czi Fe­renc ap­ród­ja, to­váb­bá nem nyer­het­te vol­na el a fran­cia bá­ró­sá­got sem. Tóth And­rás ap­já­nak ke­reszt­ne­vé­vel a 17. és a 18. szá­zad for­du­ló­ján, il­let­ve a 18. szá­zad vé­gén ke­let­ke­zett ira­tok­ban nem ta­lál­koz­tunk. Tóth And­rás nyi­trai szár­ma­zá­sát csak a 18. szá­zad vé­gén ke­let­ke­zett ok­le­ve­lek bi­zo­nyít­ják, vi­szont ezek mint­egy ki­lenc­ven év­vel a szü­le­té­se után ke­let­kez­tek. Ab­ban az idő­ben, ami­kor Tóth Fe­renc ké­rel­mez­te ma­gyar­or­szá­gi szár­ma­zá­sá­nak iga­zo­lá­sát még lé­tez­het­tek olyan ira­tok, ame­lyek alap­ján ezt Nyi­tra vár­me­gye iga­zol­hat­ta, ma vi­szont ezek már nem ku­tat­ha­tók, il­let­ve még nem ke­rül­tek elő. Az el­ső­ként ál­ta­lunk fi­gye­lem­be vett ne­me­si ös­­sze­írá­sok és há­zas­sá­gi fel­jegy­zé­sek mind­ezt nem erő­sí­tik meg. A leg­fon­to­sabb ok a nyi­trai szár­ma­zás­ra, hogy Tóth Fe­renc ép­pen e vár­me­gyét szó­lí­tot­ta meg. Az, hogy ezt egy el­lent­mon­dás­ok­ban bő­vel­ke­dő kér­vény­ben tet­te, to­vább bo­nyo­lít­ja a ké­pet. Ezen té­nyek alap­ján az aláb­bi konk­lú­zió von­ha­tó le: Tóth And­rás aty­ja va­ló­szí­nű­leg nem volt hos­­szabb ide­ig Nyi­t­ra vá­ros pol­gá­ra, és szin­te bi­zo­nyo­san nem on­nan szár­ma­zott. Ha And­rás még­is Nyitrán szü­le­tett vol­na, ez pusz­ta vé­let­len­ként fog­ha­tó fel. Csak gyer­mek­éve­i­nek né­hány rö­vid esz­ten­de­jét tölt­het­te a vá­ros­ban és a vár­me­gyé­vel sem­mi­lyen kap­cso­la­ta nem volt. A sza­bad­ság­harc bu­ká­sa után, mind­ös­­sze ti­zen­há­rom éve­sen, a fe­je­de­lem kí­sé­re­té­vel el­hagy­ta az or­szá­got. Ap­ját sem ak­kor, sem ké­sőbb nem em­lí­tik, ami ar­ra en­ged kö­vet­kez­tet­ni, hogy ak­kor már nem is élt. 1711 után Tóth And­rás éle­té­ben vég­leg el­tű­nik Nyi­tra és töb­bé a Fel­vi­dék­re sem tért vis­­sza.
Tóth Fe­renc bá­ró iro­dal­mi te­vé­keny­sé­ge is igen je­len­tős. A már is­mert em­lék­ira­t­okon kí­vül ko­moly for­rás­ér­ték­kel bír­nak dip­lo­má­cia le­ve­lei is: La mis­sion de Neuchâtel, La mis­sion Crimeé és La mis­sion du Lev­an­t. Ezek je­len­leg a Ver­sailles­-i Vá­ro­si Le­vél­tár Lebaudy-­gyűjteményében talál­hatók.3
Tóth Fe­renc leg­je­len­tő­sebb mű­ve­ként em­lék­ira­ta­it tart­juk szá­mon. Az el­ső fran­cia nyel­vű ki­adás 1784-ben je­lent meg Amsz­ter­dam­ban, majd to­váb­bi négy látot nap­vi­lá­got; még ket­tő Amsz­ter­dam­ban, majd egy-­e­gy Pá­rizs­ban és Maas­tricht­ban. Né­hány év­vel ké­sőbb meg­je­lent a mű an­gol, dán, svéd és né­met nyel­ven. A ké­sőb­bi év­ti­ze­dek­ben rész­ben vagy tel­je­sen meg­je­lent len­gye­lül, oro­szul és tö­rö­kül, de an­gol for­dí­tá­sát ki­ad­ták az Egye­sült Ál­la­mok­ban is.
Az Em­lék­irat­ok a 18. szá­zad vé­gé­nek egyik legolva­sot­tab út­le­írá­sai kö­zé tar­to­zott. A mű ere­de­ti­leg fik­tív le­ve­lek for­má­já­ban író­dott. Az ilyen mis­szilis le­ve­lek már az ókor­ban is nép­sze­rű­ek volt, de a 18. szá­zad fo­lya­mán szá­mos mű, köz­tük em­lék­irat­ok is szü­let­tek ilyen for­má­ban.
Az Em­lék­irat­ok nem egy idő­ben íród­tak. Rö­vid út­le­írás­okon ala­pul­nak, ame­lye­ket a bá­ró elő­ször el­ső kons­tan­ti­ná­po­lyi út­ja so­rán ve­tett pa­pír­ra. Ké­sőbb, a föld­kö­zi-ten­ge­ri út­ja után, eze­ket át­ír­ta, for­má­ju­kat meg­vál­toz­tat­ta.
Az Em­lék­irat­ok öt rész­ből te­vő­dik ös­­sze: be­ve­ze­tés, el­ső kons­tan­ti­ná­po­lyi tar­tóz­ko­dás, krí­mi dip­lo­má­ci­ai út, má­so­dik kons­tan­ti­ná­po­lyi tar­tóz­ko­dás, s vé­gül a lev­an­tei kör­út.
A be­ve­ze­tő rész – Dis­cours prélim­i­naire – Tóth Fe­renc szom­bat­he­lyi tör­té­nész sze­rint tör­té­ne­ti ér­te­ke­zés az em­be­ri civilzá­ciók lé­nye­gé­ről, il­let­ve a ke­le­ti des­po­ti­kus ci­vi­li­zá­ci­ó­kat el­íté­lő pamf­let. Az író vi­tá­ba száll Mon­tes­quieu klí­ma­el­mé­le­té­vel, mi­sze­rint a tár­sa­dal­mak és tör­vé­nyek ki­ala­ku­lá­sá­ra leg­in­kább a ter­mé­sze­ti té­nye­zők hat­nak. A bá­ró ez­zel szem­ben a „lel­ki erők” el­sőbb­sé­gét hir­de­ti, mi­sze­rint az em­be­ri ter­mé­szet az, amely meg­ha­tá­roz­za a tár­sa­dal­mak fej­lő­dé­sét. A szö­veg to­váb­bi ré­sze­i­ben ki­fe­je­zi el­uta­sí­tá­sát a des­po­tiz­mus­sal szem­ben. Ezt a mű más ré­sze­i­ben is még sok­szor meg­te­szi. A be­ve­ze­tés utol­só ol­da­la­in az an­tik ci­vi­li­zá­ci­ó­ról és a tö­rök tár­sa­da­lom­ról el­mél­ke­dik. A so­rok kö­zül egy so­kat ta­pasz­talt, kis­sé csa­ló­dott, de igen bölcs em­ber ké­pe raj­zo­ló­dik ki. Gya­nít­ha­tó, hogy a szö­veg­re az En­cik­lo­pé­dia azo­nos cí­mű ré­sze szol­gált pél­dá­ul. Mind­ket­tő ter­je­del­mes írás és a szer­zők ve­zér­esz­mé­it fe­je­zi ki.
A má­so­dik rész az el­ső kons­tan­ti­ná­po­lyi tar­tóz­ko­dás­ról szól (1755–1763). A szer­ző igen szí­nes ké­pet fest a min­den­na­pi élet­ről, sem­mi sem ke­rü­li el a fi­gyel­mét. Ír az egy­sze­rű em­be­rek­ről és a gaz­da­gok­ról, a vá­ros élel­mi­szer-el­lá­tá­sá­ról; a köz­rend fen­ntartásáról; ar­ról, ho­gyan be­fo­lyá­sol­ja az éle­tet az év­szak­ok vál­to­zá­sa; a be­teg­sé­gek­ről és gyó­gyí­tá­suk­ról. Le­ír­ja a szul­tá­ni ud­vart is, aho­vá be­já­ra­tos volt. So­ro­kat szen­tel a bi­ro­da­lom pénz­ügye­i­nek, ün­ne­pe­i­nek, a szo­ká­sok­nak, a di­vat­nak; szól az ál­la­tok­ról, a rab­szol­gák­ról és sok egyéb ap­ró rész­let­ről.
A har­ma­dik rész krí­mi dip­lo­má­ci­ai küld­te­té­sét be­szé­li el 1767 és 1769 kö­zött. Eb­ben a rész­ben sok táj­le­írás és nép­raj­zi fel­jegy­zés ta­lál­ha­tó, de itt már sze­re­pet kap a po­li­ti­ka is. Az írás leg­ér­de­ke­sebb és leg­gyak­rab­ban idé­zett ré­sze a bá­ró­nak Krim Girej kán­nal va­ló be­szél­ge­té­se. Eb­ben a kánt mint fel­vi­lá­go­sult, a fran­cia kul­tú­ra után ér­dek­lő­dő, bölcs ural­ko­dót lát­juk, aki­nek part­ne­re egy ta­pasz­talt, mű­velt, a he­lyi vi­szo­nyok­ban jár­tas dip­lo­ma­ta.
A ne­gye­di­ki rész Tóth Fe­renc bá­ró re­form­te­vé­keny­sé­gét örö­kí­ti meg. Ezek a ka­to­nai re­for­mok gyak­ran nem má­sok, mint he­ro­i­kus erő­fe­szí­té­sek az el­kor­hadt tö­rök ka­to­nai rend­szer meg­tá­masz­tá­sá­ra. A bá­ró­nak nap mint nap meg kell küz­de­nie a ka­to­nai ve­ze­tők és az egy­sze­rű em­be­rek kö­zö­nyé­vel és hoz­zá nem ér­té­sé­vel. Az itt le­ír­tak alap­ján még pon­to­sabb ké­pet ka­punk az el­ma­ra­dott bi­ro­da­lom­ról.
Az utol­só rész a bá­ró a Föld­kö­zi-ten­ger ke­le­ti me­den­cé­jét érin­tő kör­uta­zá­sát ír­ja le. Eb­ben a rész­ben igen nagy te­ret szen­tel a be­uta­zott or­szá­gok föld­raj­zá­nak, tör­té­nel­mé­nek és tár­sa­dal­mi vi­szo­nya­i­nak, amely­ből ki­emel­ke­dik Egyip­tom le­írá­sa.
Tóth Fe­renc em­lék­ira­ta igen si­ke­res volt a ma­ga ide­jé­ben, er­ről ta­nús­kod­nak a több­szö­ri ki­adá­sok is. A mű meg­je­le­né­sé­nek ide­jé­ben a bá­ró te­vé­keny­sé­ge is­mert volt és vár­ha­tó volt, hogy a szer­ző az ol­va­sók­kal is meg­oszt­ja él­mé­nye­it. A bá­ró az eu­ró­pa­i­ak szá­má­ra tel­je­sen is­me­ret­len, exotikus vi­dé­kek­ről írt. Ép­pen eb­ben az idő­szak­ban kez­dett el­ter­jed­ni az ori­en­ta­lisz­ti­ka, az út­le­írás­ok és a tu­do­má­nyos iro­da­lom. A kor­szak jel­lem­ző iro­dal­mi ága, a pre­romatika, ame­lyet a rous­seau­-i „vis­­sza a ter­mé­szet­hez” jel­lem­zett. A ta­tá­rok le­írá­sa pon­to­san ilyen. A táj­le­írás, az egy­sze­rű em­be­rek áb­rá­zo­lá­sa, az ér­zel­mek ki­fe­je­zé­se, az exotikus né­pek be­mu­ta­tá­sa, a nem­ze­tek fö­löt­ti fran­cia kul­tú­ra elől a nem­ze­ti múlt­hoz va­ló vis­­sza­té­rés jel­le­mez­te a kor­sza­kot. Az em­ber és a ter­mé­szet kap­cso­la­ta az áb­rá­zo­lá­sok kö­zép­pont­já­ba ke­rült. Tóth Fe­renc be­utaz­ta gya­kor­la­ti­lag az egész Osz­mán Bi­ro­dal­mat és mind­er­ről vi­lá­go­san, ért­he­tő­en írt.
Iz­gal­mas a mű idő­áb­rá­zo­lá­sa is. Az író an­nak mú­lá­sát nem jegy­zi fel, né­hány ki­vé­tel­től el­te­kint­ve so­ha­sem ír év­szá­mot. En­nek oka le­het, hogy az ese­mé­nye­ket több év­vel a le­zaj­lá­suk után ve­tet­te pa­pír­ra, ez­zel vi­szont nö­vel­te az írás mű­vé­szi ér­té­két, mi­vel a ke­le­ti em­be­rek éle­té­ben az idő lé­nye­ge­sen ke­ve­sebb sze­re­pet ját­szik.
A dip­lo­má­ci­ai ese­mé­nyek­ről ál­ta­lá­ban ke­vés ol­vas­ha­tó az Em­lék­irat­ok­ban. Ese­ten­ként meg­em­lí­ti ki­vel ta­lál­ko­zott (a ba­ri kon­fö­de­rá­ció kép­vi­se­lő­i­vel, a mál­tai lo­vag­rend nagy­mes­te­ré­vel stb.), de a tár­gya­lá­sok konk­rét ered­mé­nyét nem is­mer­jük meg. A bá­ró szin­te sem­mit sem ír csa­lá­di dol­ga­i­ról.
A so­rok kö­zül egy okos, jó meg­fi­gye­lő ké­pes­sé­gű em­ber bon­ta­ko­zik ki el­lőt­tünk. Tóth Fe­renc le­bi­lin­cse­lő­en ír, még­is tar­tóz­ko­dik a se­ké­lyes szó­ra­koz­ta­tás­tól. Vis­­sza­fo­gott, nem té­ved a kor­szak­ban már elő­for­du­ló ero­ti­kus le­írá­sok te­re­pé­re, ho­lott a sze­ráj is­mer­té­ben meg­te­het­te vol­na. Írá­sá­nak mű­fa­ja leg­in­kább út­le­írás a pre­ro­man­ti­ka jel­lem­ző je­gye­i­vel.
Amint ír­tuk, a mű egyes ré­szei kü­lön­bö­ző idő­szak­ban íród­tak, me­lye­ket a szer­ző ké­sőbb át­írt és ki­egé­szí­tett, de mind­ez csak jav­ított a vég­ső ered­mé­nyen. A mű­nek ezidáig tel­jes ma­gyar for­dí­tá­sa még nem ké­szült el, de an­gol for­dí­tá­sa Szlo­vá­ki­á­ban is hoz­zá­fér­he­tő.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Daniš, Miroslav 1993. Sloven­sko, husári a cárovná. Bratislava, Stim­ul.
Daniš, Miroslav 2001. V službách francúzske­ho krá¾a. His­torická revue, 12. roè. 10. è. 16–17. p.
Dobossy Lász­ló 1963. A fran­cia iro­da­lom tör­té­ne­te. 1–2. köt. Bu­da­pest, Gon­do­lat.
Hor­bulák Zsolt 2005. Ada­lé­kok Tóth Fe­renc bá­ró szár­ma­zá­sá­hoz. Va­si Szem­le, 59. évf. 6. sz. 734–744. p.
Hor­bulák Zsolt 2006. Fran­tišek Tóth – zabud­nutý diplo­mat zo Sloven­s­ka. Zahranièná po­li­ti­ka, 10. roè. 1. è. 13–14. p.
Jan­kó Já­nos (ifj.) 1889. Bá­ró Tóth Fe­renc uta­zá­sa Egyip­tom­ban 1771-ben. Föld­raj­zi Köz­le­mé­nyek, 17. köt. 329–344. p.
Kőrösy Lász­ló 1836. Bá­ró Tót. Hasz­nos Mu­lat­sá­gok, 1836. feb­ru­ár 17., 17. sz., 129. p.
La­kos Já­nos 1836. Em­lé­ke­zet báro Tott Fer­enczre. Tu­do­mány­tár, 2. sz. 129–159. p.
Palóczi Ed­gár 1916. Bá­ró Tóth Fe­renc, a Dar­da­nel­lák meg­erő­sí­tő­je. Bu­da­pest, a Vö­rös Fél­hold tá­mo­ga­tá­sá­ra ala­kult or­szá­gos bi­zott­ság.
Rá­kó­czi Fe­renc 1985. Em­lék­irat­ok. Bu­da­pest, Szép­iro­dal­mi Könyv­ki­adó.
Sán­dor Ist­ván 1791. Tót­ról. Sok­fé­le, 1. évf. 53–55. p.
Segeš, Vla­di­mír (2004): Najm­ladší ku­ruc. Obrana, 12. roè. 9. è. 21. p.
Szerb An­tal 1989. A vilá­gi­radalom tör­té­ne­te. Bu­da­pest, Mag­ve­tő.
Thaly Kál­mán 1888. A Szu­e­zi-csa­tor­na ma­gyar ter­ve­ző­je a mult szá­zad­ban. Egyet­ér­tés, 22. évf. 95. sz.
Toc­sek He­lén 1892. A buj­do­só fia. Bu­da­pest, Méh­n­er Vil­mos ki­adá­sa.
Tóth Fe­renc 2001. Egy tarc­safürdői em­lék. Bá­ró Tóth Fe­renc éle­te és mun­kás­sá­ga. Va­si Szem­le, 55. évf. 1. sz. 31–42. p.
Tóth Fe­renc 2003a. André Tott, un ami de Ca­sa­no­va, cap­i­taine du hus­sard­s. Vivat Hus­sar, no. 38, 86–89. p.
Tóth Fe­renc 2003b. François de Tott (1733–1793) és mű­ve. Egy fel­vi­lá­go­sult dip­lo­ma­ta em­lé­ke­zé­sei. Va­si Szem­le, 57. évf. 6. sz. 713–731. p.
Zachar Jó­zsef 1984. Ide­gen ha­dak­ban. Bu­da­pest, Mag­ve­tő.

Zuzana Poláčková: A szlovák–magyar kapcsolatok néhány európai uniós ország sajtójának és tudományos szakirodalmának tükrében

Je­len ta­nul­mány kö­zép­pont­já­ban a nem­ze­ti­sé­gi kap­cso­la­tok ku­ta­tá­sá­val ös­­sze­füg­gő há­rom alap­ve­tő prob­lé­ma­kör áll: a kö­zép-eu­ró­pai ki­sebb­ség és a több­ség vi­szo­nya, va­la­mint en­nek az Eu­ró­pai Unió-­be­li saj­tó­ban és tu­do­má­nyos mű­vek­ben tet­ten ér­he­tő je­len­lé­te Az el­ső rész­ben a ki­sebb­sé­gek, konk­ré­tan a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok 1989 utá­ni és a ki­lenc­ve­nes évek­re, a Meèiar-ko­r­mányzat idő­szak­ára jel­lem­ző hely­ze­té­nek ér­té­ke­lé­sé­re és ér­zé­ke­lé­sé­re he­lye­ző­dik a hang­súly. A má­so­dik rész té­má­ja Auszt­ria és Hol­lan­dia, a ki­sebb­sé­gi prob­le­ma­ti­ka és a szlo­vák–ma­gyar vi­szony iránt e két or­szág­ban meg­nyil­vá­nu­ló figyelem.1 En­nek tük­ré­ben a ma­guk konk­rét­sá­gá­ban, do­ku­men­tu­mok­kal alá­tá­maszt­va ele­ve­ned­nek meg egyes be­vett szem­lé­le­ti meg­kö­ze­lí­té­sek és a kö­zép-eu­ró­pai és szlo­vá­ki­ai ki­sebb­sé­gi kér­dés fe­lü­le­tes (nem) is­me­re­té­nek je­lei, ame­lyek elem­zé­sét, ál­ta­lá­nos mi­vol­tuk­ban az el­ső rész tar­tal­maz­za. A har­ma­dik rész­ben az eu­ró­pai nem­ze­ti­sé­gi és ki­sebb­sé­gi prob­lé­mák újabb ke­le­tű vizs­gá­la­ti mód­sze­rei és ös­­sze­füg­gé­sei sze­re­pel­nek.
Az eu­ró­pai di­men­zió a vizs­gá­ló­dá­sok­ba új, azo­kat más irány­ba el­moz­dí­tó szem­pon­to­kat visz be­le. Az olyas­faj­ta fo­gal­mak, mint az et­ni­kai konf­lik­tus, az ös­­sze­fér­he­tet­len­ség és az an­ta­go­niz­mu­sok hát­tér­be szo­rul­nak. Túl­súly­ba ke­rül­nek a ré­gi­ón be­lü­li fej­lő­dés­nek, a tár­sa­da­lom de­mok­ra­ti­zá­lá­sá­nak, a ci­vil tár­sa­da­lom ala­ku­lá­sá­nak a kér­dé­sei, s nem utol­só sor­ban ezek­nek a je­len­sé­gek­nek az Eu­ró­pai Unió „ré­gi” és „új” tag­jai ál­tal kép­vi­selt ös­­sze­ha­son­lí­tó meg­íté­lé­sei. A Szlo­vák Köz­tár­sa­ság­ban ez a meg­kö­ze­lí­tés el­ső­sor­ban az eu­ró­pai tör­té­ne­lem, az eu­ró­pai ré­gi­ók, a kö­zép-eu­ró­pai pol­gá­ri ka­te­gó­ri­ák vizs­gá­la­tá­ban, a de­mok­ra­ti­zá­ló­dás el­ért szint­jé­re és a ci­vil tár­sa­da­lom vizs­gá­la­tá­ra irá­nyu­ló tö­rek­vés­ben jut ki­fe­je­zés­re.

Konf­lik­tus­gó­cok a szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok­ban és azok ref­le­xi­ói az uni­ós saj­tó­ban és a tu­do­má­nyos mun­kák­ban

A kom­mu­niz­mus a stra­té­gi­a­i­lag oly fon­tos kö­zép- és ke­let-eu­ró­pai tér­ség­ben 1989-ben be­kö­vet­ke­zett bu­ká­sa után a nyu­gat-eu­ró­pai saj­tó­ban és tu­do­má­nyos mű­vek­ben az egyes nem­ze­tek, ki­sebb­sé­gek és et­ni­kai cso­por­tok kö­zöt­ti fo­ko­zó­dó fe­szült­ség vált ége­tő prob­lé­má­vá. A nyu­gat-eu­ró­pai köz­vé­le­mény szá­má­ra ez nem volt új fej­le­mény, hi­szen már hoz­zá­szo­kott az Észak-Ír­or­szág­ból, a Baszk­föld­ről, Kor­zi­ká­ról stb. ér­ke­zett ha­son­ló hí­rek­hez. Ugyan­ak­kor a „mul­ti­kul­turális” élet­mód, az et­ni­kum­kö­zi együtt­élés a nyu­gat-eu­ró­pai vá­ro­sok­ban – ame­lye­ket az Eu­ró­pán kí­vü­li tér­sé­gek­ből jö­vő be­ván­dor­lás vont ma­ga után – új­faj­ta, a sa­ját kö­ze­gük­ben meg­nyil­vá­nu­ló et­ni­kai ös­­sze­fér­he­tet­len­ség prob­lé­má­ja irán­ti ér­zé­keny­sé­ge­ket hí­vott éle­tre.2 Az egy­ko­ri Ju­go­szlá­vi­án be­lü­li erő­szak el­ural­ko­dá­sa, va­la­mint a volt kom­mu­nis­ta Ke­let-Eu­ró­pa egyéb tér­sé­ge­i­ben je­lent­ke­ző et­ni­kai el­len­té­tek a nyu­gat-eu­ró­pai köz­vé­le­mény, a saj­tó és a szak­em­be­rek szá­má­ra – több ok­ból ki­fo­lyó­lag is – mi­nő­sé­gi­leg új fej­le­mény­nek szá­mí­tot­tak. Az a tény, hogy az ilyes­faj­ta erő­szak és az „ag­res­­szív na­ci­o­na­liz­mus” olyan tér­sé­gek­ben je­lent meg, ame­lyek csak a kö­zel­múlt­ban sza­ba­dul­tak meg a kom­mu­nis­ta rend­szer­től, s ahol tár­sa­dal­mi át­ala­ku­lás ment vég­be, sok­kal in­kább erő­sí­tet­te azt a be­nyo­mást, hogy az ot­ta­ni hely­zet még ked­ve­zőt­le­neb­bül ala­kul­hat, mint a ha­son­ló prob­lé­mák­kal küsz­kö­dő nyu­gat-eu­ró­pai ré­gi­ók­ban. Ma­ga az a tény, hogy az Eu­ró­pai Uni­ón be­lü­li tag­ság el­nye­ré­sé­ért azok a ke­let- és kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok fo­lya­mod­tak, ahol a ki­lenc­ve­nes évek­ben fo­ko­zód­ni kez­dett az et­ni­kai fe­szült­ség, fel­erő­sí­tet­te a nyu­gat-eu­ró­pai köz­vé­le­mény ér­dek­lő­dé­sét e tér­ség fej­le­mé­nye­i­nek fi­gye­lem­mel kí­sé­ré­se irán­t. A két­pó­lu­sú vi­lág fenn­ál­lá­sa ide­jén meg­ho­no­so­dott in­for­má­ció­ín­ség, a kom­mu­ni­ká­ci­ót aka­dá­lyo­zó kor­lá­tok hoz­zá­já­rul­tak ah­hoz, hogy nem­csak a saj­tó­be­li ri­por­to­kat, ha­nem a tu­do­má­nyos jel­le­gű írá­so­kat is bi­zo­nyos elő­í­té­le­tek és be­ideg­ző­dé­sek ha­tot­ták át.3 Az a mód, ahogy az egyes fej­le­mé­nyek­ről tá­jé­koz­tat­tak, a ri­port esz­köz­tá­rá­val fel­erő­sí­tett ér­tel­me­zé­sek­kel egye­tem­ben oly­kor, bár nem min­dig, be­já­ra­tott gon­do­lat­me­ne­ti alá­fes­tést ka­pott. Ugyan­ak­kor a szen­zá­ci­ó­ra éhes ri­por­te­rek, akik igye­kez­tek fel­csi­gáz­ni az ol­va­sók ér­dek­lő­dé­sét, gyak­ran sok­kal sö­té­tebb fény­be ál­lí­tot­ták az egyes hely­ze­te­ket, mint ami­lye­nek azok va­ló­já­ban voltak.4 An­nak el­le­né­re, hogy a „Ke­let-Eu­ró­pa-kép” az eu­ró­pai in­teg­rá­ció fo­lya­ma­tá­ban fo­ko­za­to­san veszt be­ideg­ző­dé­sé­ből és ob­jek­tí­vebb vo­ná­so­kat nyer, nem ér­dek­te­len fel­vet­ni a kér­dést, hogy ezek a Nyu­gat-Eu­ró­pá­ból szár­ma­zó és Ke­let-Eu­ró­pá­ra vo­nat­ko­zó meg­íté­lé­sek men­­nyi­re ob­jek­tí­vek, és men­­nyi­re vi­se­lik ma­gu­kon a szte­re­o­tí­pia je­gye­it. Ezek kö­zül jó pár az el­ső vi­lág­há­bo­rú utá­ni és az utód­ál­lam­ok lét­re­jöt­tét jel­lem­ző idő­szak­ba nyú­lik vis­­sza.
Az új­ság­hí­rek az át­la­gos mű­velt­sé­gű nyu­gat-eu­ró­pai köz­vé­le­mény szá­má­ra kulcs­sze­re­pet ját­sza­nak ab­ban, hogy mi­lyen kép ala­kul ki sze­mük­ben a poszt­kom­mu­nis­ta Eu­ró­pá­ról. Eb­ben a te­kin­tet­ben min­den va­ló­szí­nű­ség sze­rint fon­to­sab­bak, mint az Eu­ró­pai Unió in­téz­mé­nye­i­nek hi­va­ta­los do­ku­men­tu­mai, ame­lyek gyak­ran gé­pi­e­sen és szá­raz stí­lus­ban ké­szül­nek (bár ob­jek­tí­veb­bek), il­let­ve a szak­lap­ok­ban meg­je­le­nő tu­do­má­nyos jel­le­gű írá­sok, ame­lye­ket csak a szak­mai köz­vé­le­mény szűk ré­te­ge ol­vas. A nyu­ga­ti saj­tó elem­zé­se ezért alap­já­ul szol­gál an­nak a lá­tás­mód­nak, kép­nek és op­ti­ká­nak a meg­ér­té­sé­hez, amely­nek ré­vén Nyu­gat-Eu­ró­pa Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pa nem­ze­te­it, azok prob­lé­má­it és konf­lik­tu­sa­it szem­lél­te. A tu­do­má­nyos mun­ka­tár­sak, po­li­to­ló­gu­sok, szo­ci­o­ló­gu­sok, tör­té­né­szek mű­he­lye­i­ből szár­ma­zó fel­dol­go­zá­sok vi­szont fon­tos sze­re­pet ját­sza­nak az et­ni­kai konf­lik­tu­sok mi­ben­lét­ének fel­tá­rá­sá­ban és meg­ol­dá­suk elő­se­gí­té­sé­ben.
Ilyes­faj­ta né­ze­tek ki­ala­kí­tá­sa és meg­lé­te fon­tos al­ko­tó­ele­me volt és lesz a nyu­gat-eu­ró­pai és az uni­ós po­li­ti­ka Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pá­hoz va­ló vi­szo­nyu­lá­sá­nak ki­ala­kí­tá­sá­ban, a köz­vé­le­mény ma­ga­tar­tá­sá­val, va­la­mint a be­vett (ne­ga­tív és po­zi­tív) el­kép­ze­lé­sek­kel együt­t. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség kér­dé­se egyi­ke az ilyen té­mák­nak, ame­lyek köz­re­ját­sza­nak ab­ban, hogy mi­lyen kép ala­kul ki Szlo­vá­ki­á­ról. E ta­nul­mány az adott prob­lé­ma­kör ku­ta­tá­sá­nak je­len­le­gi fá­zi­sá­ban fő­ként a szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok­ra irá­nyu­ló kü­lön­bö­ző lá­tó­szö­gek kér­dé­sé­re szo­rít­ko­zik, a kap­cso­la­tok­ról ki­ala­ku­ló kép kü­lön­bö­ző, a nyu­gat-eu­ró­pai mé­di­á­ban tük­rö­ző­dő as­pek­tu­sa­it tart­va szem előt­t. Nem kom­men­tál­ja azo­kat a ki­ha­tá­so­kat, ame­lyek az ilyes­faj­ta né­ze­tek­ből adód­hat­nak az egyes kor­má­nyok és az Eu­ró­pai Unió szá­má­ra. Eb­ben az ös­­sze­füg­gés­ben a szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok­nak és a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­té­nek több di­men­zi­ó­ja van. Ele­mez­he­tő a szlo­vák több­ség és a szlo­vák kor­mány as­pek­tu­sá­ból (amely­ben a ma­gyar ki­sebb­ség­nek 8 éven át volt kép­vi­se­le­te), va­la­mint a ma­gyar ki­sebb­ség szem­szö­gé­ből. To­váb­bi di­men­zi­ót je­lent a ma­gyar ál­lam ma­ga­tar­tá­sa, va­gyis a kin-s­tate (ez a fo­ga­lom a nyu­ga­ti iro­da­lom­ban ho­no­so­dott meg, és szó sze­rin­ti for­dí­tás­ban „törzs­ál­la­mot” je­lent, il­let­ve va­la­meny­­nyi et­ni­kai ma­gyar „anya­or­szá­gát”), amely erő­tel­jes ér­dek­lő­dést ta­nú­sít a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok hely­ze­te irán­t, fő­ként Szlo­vá­kia, Ro­má­nia és a Vaj­da­ság vo­nat­ko­zá­sá­ban. Az adott prob­lé­ma­kör komp­lex vizs­gá­la­ta meg­kö­ve­te­li az em­lí­tett di­men­zi­ók szem­be­sí­té­sét, és azok ref­le­xi­ó­i­nak a nyu­ga­ti saj­tó­ban és a tu­do­má­nyos mű­vek­ben le­csa­pó­dó tet­ten éré­sét. Az Eu­ró­pai Uni­ó­val és in­téz­mé­nye­i­vel kap­cso­lat­ban hoz­zá kell ten­ni, hogy mind a szlo­vá­kok, mind pe­dig a ma­gya­rok (a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­ka kép­vi­se­lő­i­vel és más in­téz­mé­nye­i­vel egye­tem­ben) rög­vest, amint a ki­lenc­ve­nes évek fo­lya­mán köl­csö­nös konf­lik­tu­sok­ba ke­ve­red­tek (pél­dá­ul an­nak kap­csán, hogy a Szlo­vák Köz­tár­sa­sá­got ne ve­gyék fel az Eu­ró­pa Ta­nács­ba), meg­kí­sé­rel­ték be­fo­lyá­sol­ni a nyu­ga­ti in­téz­mé­nye­ket és a nyu­ga­ti köz­vé­le­ményt. En­nek a szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok­ban be­kö­vet­ke­zett fe­szült­ség­nek a ha­tó­ere­je, ha nem is ha­son­lít­ha­tó a volt Ju­go­szlá­vi­á­ban le­zaj­lott ese­mé­nyek­hez, hoz­zá­já­rult an­nak a Nyu­ga­ton ki­ala­kult be­nyo­más­nak a ter­je­dé­sé­hez, hogy a szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok a ke­let- és kö­zép-eu­ró­pai sta­bi­li­tás meg­bom­lá­sá­nak a for­rá­sá­vá vál­hat­nak. Er­ről ta­nús­kod­nak a nyu­ga­ti saj­tó­ban és tu­do­má­nyos mun­kák­ban meg­je­lent elemzé­sek.5 Eb­ben az ös­­sze­füg­gés­ben meg­ra­gad­ha­tók a szlo­vák–ma­gyar vi­szonyt be­fo­lyá­so­ló sa­já­tos té­nye­zők, ame­lyek ro­vá­sá­ra ír­ha­tó – sok te­kin­tet­ben – a kap­cso­la­tok­ról ki­ala­ku­ló kép el­fer­dí­té­se és el­tor­zí­tá­sa. A nyu­gat-eu­ró­pai saj­tó, a nyil­vá­nos­ság és po­li­ti­kai elem­zők szá­má­ra a szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok a poszt­kom­mu­nis­ta Eu­ró­pa geo­po­li­ti­kai tér­sé­gét jel­lem­ző interetnikus kap­cso­la­tok ti­pi­kus pél­dá­ját je­len­tik. A ki­lenc­ve­nes évek ele­jén a szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok ér­té­ke­lé­sét és a ró­la ki­ala­ku­ló ké­pet há­rom prob­lé­ma­kör be­fo­lyá­sol­ta, ame­lyek nem­csak Ke­let- és Kö­zép-Eu­ró­pa szá­má­ra vol­tak és ma­rad­tak meg­ha­tá­ro­zók a szó ál­ta­lá­no­sabb ér­tel­mé­ben, de Szlo­vá­kia és a ma­gyar ki­sebb­ség szá­má­ra is sa­já­tos je­len­tő­ség­gel bír­nak.
Elő­ször: úgy tű­nik, hogy lé­te­zik köl­csön­ha­tás a vizs­gált or­szág, il­let­ve a tér­ség­ben ural­ko­dó po­li­ti­kai hely­zet, va­gyis a de­mok­rá­cia, a po­li­ti­kai kul­tú­ra és a po­li­ti­kai sta­bi­li­tás fej­lett­sé­ge és akö­zött, ami­lyen mó­don ki­ala­kul az et­ni­kai konf­lik­tus és a nem­ze­ti­sé­gi an­ta­go­niz­mus ké­pe. Ab­ban a spe­ci­fi­kus hely­zet­ben, amely­be Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pa köz­vet­le­nül az 1989-es for­du­lat után ke­rült, ez a kap­cso­lat (va­la­mint az a mód, ahogy ezt Nyu­ga­ton ér­zé­ke­lik) meg­ha­tá­ro­zó je­len­tő­sé­gű lett, már csak a poszt­kom­mu­nis­ta vi­lág­ról fenn­ál­ló kép és a kö­vet­kez­mé­nyek mi­at­ti ag­gá­lyok foly­tán is, ame­lyek az e tér­ség­ben be­kö­vet­ke­ző tény­le­ges et­ni­kai és ál­lam­kö­zi konf­lik­tu­sok­ból adód­ná­nak egész Eu­ró­pa szá­má­ra. Az a mód, ahogy a nyu­gat-eu­ró­pai köz­vé­le­mény az et­ni­kai konf­lik­tu­so­kat ér­zé­kel­te, köz­vet­le­nül kap­cso­ló­dik az adott or­szág bel­po­li­ti­kai vi­szo­nya­i­nak fo­gad­ta­tá­sá­hoz. A poszt­kom­mu­nis­ta or­szá­gok ese­té­ben ez egyet je­lent fő­ként az át­ala­ku­lá­si fo­lya­mat­tal és an­nak elő­re­ha­la­dá­sá­val, il­let­ve a de­mok­rá­cia meg­szi­lár­dí­tá­sá­val és a po­li­ti­kai sta­bi­li­tás­sal. Eb­ben az ös­­sze­füg­gés­ben ér­de­kes és ki­fe­je­ző ere­jű a nyu­gat-eu­ró­pai és a ke­let-eu­ró­pai et­ni­kai konf­lik­tu­sok ér­zé­ke­lé­sé­nek ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa: mind­azo­nál­tal, hogy az észak-ír­or­szá­gi erő­szak ag­res­­szív és drasz­ti­kus meg­íté­lés­ben ré­sze­sült, alig­ha te­kint­he­tő az ál­ta­lá­nos po­li­ti­kai sta­bi­li­tást, avagy a de­mok­ra­ti­kus rend­szert fel­bo­rí­tó lát­le­let­nek, de vég­képp nem szá­mít­ha­tó olyan ve­szély­for­rás­nak, amely Eu­ró­pát fe­nye­get­het­né. Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pa ese­té­ben ez azon­ban más­képp volt. Az ál­lam­kö­zi és et­ni­kai fe­szült­sé­gek eb­ben a tér­ség­ben a struk­tu­rá­lis po­li­ti­kai vál­ság és de­mok­rá­cia­elég­te­len­ség tü­ne­té­nek mi­nő­sül­tek, hos­­szan tar­tó konf­lik­tust, sőt há­bo­rús, Eu­ró­pa egyes tér­sé­ge­it fe­nye­ge­tő ve­szély­sej­tést von­va ma­ga után. Ez a kép két­ség­te­le­nül vi­szony­lag ob­jek­tív a volt Ju­go­szlá­vi­á­hoz vi­szo­nyít­va, de ugyan­ak­kor ha­son­ló is, még ha sok­kal eny­hébb és el­fer­dí­tet­tebb mó­don raj­zo­ló­dik ki, te­kin­tet­tel a kö­zép és ke­let-eu­ró­pai or­szá­gok, így Szlo­vá­kia és Ro­má­nia ma­gyar ki­sebb­sé­ge­i­nek prob­lé­má­já­ra is. A ma­gyar ki­sebb­ség ese­té­ben még a poszt­meèiari Szlo­vá­ki­át il­le­tő­en is túl­súly­ban van (nyil­ván Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban) az a po­li­ti­kai elit, az új­ság­írók és a tu­do­má­nyos ku­ta­tók ál­tal kép­vi­selt né­zet, hogy Szlo­vá­ki­á­ra még nem ke­vés te­en­dő vár, fő­leg az interetnikus kap­cso­la­tok kon­szo­li­dá­lá­sa te­rén és a ve­le ös­­sze­füg­gő in­téz­mé­nyi biz­to­sí­té­kok meg­te­rem­té­sét il­le­tő­en, va­la­mint a po­li­ti­kai és szo­ci­á­lis sta­bi­li­tás terüle­tén.6 An­nak el­le­né­re, hogy a ma­gyar ki­sebb­ség kép­vi­se­lő­i­nek kor­mány­ra ke­rü­lé­sét kö­ve­tő­en és a ma­gyar egye­tem lét­re­ho­zá­sa után sok­kal erő­tel­jes­eb­ben ke­rült elő­tér­be a ro­ma prob­le­ma­ti­ka, amely a ma­gyart je­len­leg be­ár­nyé­kol­ja.
A je­len­le­gi eu­ró­pai ha­tal­mi struk­tú­ra ke­re­té­ben azon­ban fon­tos a Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pá­ról ki­ala­ku­ló kép jel­le­ge. A meg­rög­zött, a köz­vé­le­ményt be­fo­lyá­so­ló meg­íté­lé­sek hos­­szú ide­ig meg­őr­zik élet­ké­pes­sé­gü­ket, és ke­vés­bé ké­pe­sek ru­gal­ma­san re­a­gál­ni az ob­jek­tí­ve po­zi­tív vál­to­zá­sok­ra, nem úgy, mint az eu­ró­pai struk­tú­rák és in­téz­mé­nyek. A kö­zép- és ke­let-eu­ró­pai re­form­or­szá­go­kat gyak­ran po­li­ti­ka­i­lag nem elég­gé sta­bil, a na­ci­o­na­liz­mus örök­sé­gé­vel ter­helt or­szá­gok­ként ke­zel­ték. Eb­ben az ér­te­lem­ben az 1998 utá­ni poszt­meèiari Szlo­vá­kia po­zi­tív ké­pé­nek szem­pont­já­ból rend­kí­vü­li je­len­tő­sé­gű volt, hogy ho­gyan ala­kul a szlo­vák–ma­gyar vi­szony meg­íté­lé­se. S itt erő­tel­je­sen ki­fe­je­zés­re ju­tott az or­szág bel­po­li­ti­kai hely­ze­te és a kül­föld­ön ki­ala­ku­ló ké­pe kö­zöt­ti köl­csön­ha­tás, va­la­mint az a tény, hogy az új, kül­föld­ön po­zi­tív meg­íté­lés­ben ré­sze­sü­lő elit­nek si­ke­rül-e el­ér­nie a szlo­vák–ma­gyar vi­szony várt ja­vu­lá­sát. Más sza­vak­kal: men­­nyi­ben ja­vul­tak az interetnikus vi­szo­nyok, és men­­nyi­ben moz­dult elő­re a ki­sebb­sé­gek in­teg­rá­lá­sa a több­sé­gi tár­sa­da­lom­ba. A kép­hez hoz­zá­tar­to­zik vi­szont a ma­gyar ki­sebb­ség po­li­ti­kai ma­ga­tar­tá­sa, a jo­gos, il­let­ve ke­vés­bé jo­gos kö­ve­te­lé­sek ki­fe­je­zés­re jut­ta­tá­sa és Ma­gyar­or­szág ma­ga­tar­tá­sa. Eb­ben az ös­­sze­füg­gés­ben ki­vált­képp ér­de­kes a ha­tá­ron tú­li ki­sebb­ség tá­mo­ga­tá­sát erő­tel­je­sen ma­gá­ban fog­la­ló ma­gyar bel- és kül­po­li­ti­ka­kép ér­té­ke­lé­sé­nek ala­ku­lá­sa. Or­bán Vik­tor 1998-as vá­lasz­tá­si kam­pá­nyát pél­dá­ul a nyu­ga­ti saj­tó éle­sen bí­rál­ta, ugyan­ak­kor meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a nyu­gat-eu­ró­pai, Ma­gyar­or­szág­gal és ki­sebb­sé­ge­i­vel kap­cso­la­tos szem­lé­let egy­re objek­tíveb­bé vá­lik.
A má­sik, az elő­ző­vel szo­ro­san ös­­sze­füg­gő prob­lé­ma­kört ma­ga a „Kö­zép-Eu­ró­pa”- és „Ke­let-Eu­ró­pa”-fo­ga­lom je­len­ti. A nem­ze­ti­sé­gi kap­cso­la­tok kér­dé­se csu­pán egy azok kö­zül a té­mák kö­zül, ame­lyek a nyu­ga­ti saj­tó­ban és az em­be­rek gon­dol­ko­dá­sá­ban a prob­le­ma­ti­kus „Ke­let-Eu­ró­pá”-hoz kö­tőd­nek. Fon­tos len­ne el­gon­dol­kod­ni azon, mit is ér­te­nek e fo­ga­lom alatt Nyu­ga­ton, és mi­ként vál­to­zott e fo­ga­lom tar­tal­ma 1989 óta. Ez ér­vé­nyes „Kö­zép-Eu­ró­pá”-ra is, amely­nek tar­tal­ma (rész­ben Nyu­ga­ton is) po­zi­tí­vabb ki­csen­gé­sű, mint a geo­po­li­ti­kai meg­ha­tá­ro­zott­sá­gú „Ke­let-Eu­ró­pa”-fo­ga­lom. A kom­mu­niz­mus alól fel­sza­ba­dult kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok azt re­mé­lik, hogy a „Kö­zép-Eu­ró­pa”-fo­ga­lom tar­tal­ma meg­éli az ere­de­ti­hez va­ló új­bó­li si­ke­res vissza­té­rést. Nem elég­gé vi­lá­gos vi­szont, hogy a hi­deg­há­bo­rú éve­i­ből szár­ma­zó „Ke­let-Eu­ró­pa”-fo­ga­lom tény­le­ge­sen ki­ve­szett-e a nyu­gat-eu­ró­pai köz­vé­le­mény szó­tá­rá­ból, és va­ló­ban a pozítí­v­ab­ban ha­tó „Kö­zép-Eu­ró­pa” ke­rült-e – leg­alább­is a vi­seg­rá­di 4-ek vo­nat­ko­zá­sá­ban – helyére.7 A meèiari idő­szak „jó­vol­tá­ból” Szlo­vá­kia szom­szé­da­i­tól, így Cseh­or­szág­tól, Len­gyel­or­szág­tól és Ma­gyar­or­szág­tól el­té­rő meg­íté­lés­ben ré­sze­sült. Mint­hogy a pub­li­cisz­ti­kai nyel­ve­zet kö­vet­ke­ze­te­sen meg­kü­lön­böz­te­ti a „Kö­zép-Eu­ró­pa”- és a „Ke­let-Eu­ró­pa”-fo­gal­mat, kér­dé­ses, mely Eu­ró­pá­hoz so­rol­ták Szlo­vá­ki­át a ki­lenc­ve­nes évek­ben, és ho­vá tar­to­zik ma, s a meèiariz­mus bu­ká­sa elő­idé­zett-e va­la­mi vál­to­zást a „be­so­ro­lás­ban”. Ez ki­vált­képp fon­tos kér­dés – amen­­nyi­ben ös­­sze­ha­son­lít­juk Ro­má­nia és Ma­gyar­or­szág po­zí­ci­ó­ját – a ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­te szem­pont­já­ból, mert ha Szlo­vá­kia „Kö­zép-Eu­ró­pa” ré­szé­nek mi­nő­sül, Ro­má­nia már in­kább „Ke­let-Eu­ró­pá”-hoz tar­to­zó­nak szá­mít. Ha vi­szont Szlo­vá­ki­át „Kö­zép-Eu­ró­pa” tel­jes ér­té­kű al­ko­tó­elem­ének te­kin­tik majd, s ezt a be­osz­tást ma­gu­ké­vá te­szik a nyu­ga­ti pub­li­cis­ták és szak­em­be­rek is, ahogy ezt a kö­zép-eu­ró­pa­i­ak sze­ret­nék, ak­kor va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy a ma­gyar ki­sebb­ség­ről szó­ló tá­jé­koz­ta­tás is tár­gyi­la­go­sabb lesz. Pél­da­ként fel­hoz­ha­tó a Der Stan­dard cí­mű oszt­rák lap­ban meg­je­lent egyik cikk. Auszt­ria szom­szé­dos a vi­seg­rá­di 4-ek or­szá­ga­i­val, és elv­ben a leg­tá­jé­ko­zot­tabb­nak kel­le­ne len­nie e te­kin­tet­ben, és leg­in­kább ér­de­kelt­té kel­le­ne vál­nia a V4-ek to­váb­bi fej­lő­dé­sé­ben. Meg kell vi­szont mon­da­ni, hogy az oszt­rák la­pok Szlo­vá­ki­át, Cseh­or­szá­got és Ma­gyar­or­szá­got Ke­let-Eu­ró­pa ré­szé­nek te­kin­tik. A Der Stan­dard 2003. au­gusz­tus 16-i szá­má­ban köz­zé­tett cikk­ből ki­de­rül, hogy a ke­let­ről jö­vő tu­ris­ták szá­ma (ez alatt el­ső­sor­ban a cseh tu­ris­tá­kat ér­tet­ték, akik­nek lak­he­lye sok est­ben nyu­ga­tabb­ra fek­szik, mint jó né­hány oszt­rák ré­gió) meg­ha­lad­ta a Né­met­or­szág­ból oda­uta­zó tu­ris­ták számát.8
Har­mad­szor: kér­dé­ses, men­­nyi­re ta­nú­sí­tot­tak és ta­nú­sí­ta­nak pár­tat­lan­sá­got, és men­­nyi­re tá­jé­koz­tat­nak ki­egyen­sú­lyo­zot­tan a nyu­gat-eu­ró­pai új­ság­írók a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség­ről. A tár­gyi­la­gos tá­jé­koz­ta­tá­si kész­ség fő­ként a fent em­lí­tett prob­lé­mák­tól és vé­le­ke­dé­sek­től függ, de sze­mé­lyes né­ze­te­ik, ta­pasz­ta­la­ta­ik és in­for­má­ció­for­rá­sa­ik is be­le­ját­sza­nak eb­be mind szlo­vák, mind pe­dig ma­gyar vo­nat­ko­zás­ban. Egye­sek­ben na­gyobb a haj­lan­dó­ság a tár­gyi­la­gos tá­jé­koz­ta­tás­ra, mint má­sok­ban, mert nem ke­rül­nek in­for­má­ció­for­rá­suk ha­tá­sa alá, és nem ke­rí­tik ha­tal­muk­ba őket az el­fo­gult kép­ze­tek, fel­té­te­le­zé­sek és a kü­lön­bö­ző né­ze­tek ér­tel­me­zé­sé­re va­ló kép­te­len­ség te­her­té­te­lei. Ha a prob­lé­mát eb­ből a szem­szög­ből szem­lél­jük, nem is kell, hogy kü­lö­nö­seb­ben meg­lep­jen ben­nün­ket: a ki­lenc­ve­nes évek­ben a szlo­vá­kok és a ma­gya­rok kö­zöt­ti fe­szült­sé­get a nyu­ga­ti új­ság­írók oly­kor nem kel­lő tár­gyi­la­gos­ság­gal ér­tel­mez­ték, és a ma­gya­rok szlo­vá­ki­ai hely­ze­té­ről szó­ló ér­té­ke­lé­se­ket kri­ti­kát­la­nul át­vet­te a nyu­ga­ti saj­tó is.9 An­­nyi azért bi­zo­nyos, hogy a Nyu­ga­tot nem is an­­nyi­ra a szlo­vák és a ma­gyar po­li­ti­ku­sok kö­zöt­ti fe­szült­ség ér­de­kel­te (ami­ből két­ség­te­le­nül több volt, mint az egy­sze­rű em­be­rek kö­ré­ben), ha­nem in­kább az a tény, hogy Szlo­vá­ki­á­ban Meèiar lett a mi­nisz­ter­el­nök. Meg­erő­sö­dött az a fel­té­te­le­zés, hogy ha Meèiar és em­be­rei ve­ze­tik majd Szlo­vá­ki­át, ki­éle­ződ­nek a szlo­vá­kok és a ma­gya­rok kö­zöt­ti el­len­té­tek. De­mok­ra­ti­kus or­szág­ban ter­mé­sze­te­sen a prob­lé­ma min­den bi­zon­­nyal sür­gő­sen meg­ol­dást nyert vol­na, de a meèiari Szlo­vá­ki­á­ban ki­csúsz­ha­tott az el­len­őr­zés alól, ha­son­ló­an, mint az Ju­go­szlá­vi­á­ban tör­tént. Ezek az ös­­sze­tű­zé­sek és nem­ze­ti­leg ki­éle­zett, egyes po­li­ti­ku­sok szá­já­ból el­hang­zó agi­ta­tív szö­ve­gek ha­tá­sa az­zal a kö­vet­kez­mén­­nyel járt, hogy a Nyu­gat a hely­ze­tet sok­kal drá­ma­i­ab­ban szem­lél­te, mint ami­lyen az a va­ló­ság­ban volt. A Meèiar-ko­r­mány a hely­ze­tet csak ne­he­zí­tet­te, és a ma­gya­ro­kat Nyu­ga­ton ál­do­zat­nak te­kin­tet­ték, s a szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok­ban be­állt hely­ze­tet újabb „ke­let-eu­ró­pai” pus­ka­po­ros hor­dó­ként ér­zé­kel­ték.
A kér­dés vi­szont to­vább­ra is ugyan­az: men­­nyi­re vál­to­zott meg a szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok­ra vo­nat­ko­zó szem­lé­let a Meèiar-ko­r­mány 1998-ban be­kö­vet­ke­zett bu­ká­sa után. Min­den va­ló­szí­nű­ség sze­rint meg­vál­to­zott, de még min­dig nem an­­nyi­ra, mint ahogy azt sok szlo­vák óhaj­ta­ná. A meèiari örök­ség még min­dig je­len van, így a ma­gya­ro­kat gyak­rab­ban te­kin­tik ál­do­zat­nak, mint part­ner­nek a szlo­vá­ki­ai de­mok­rá­ci­á­nak a kor­mány ál­tal – amely­nek 2006-ig a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja is tag­ja volt – szor­gal­ma­zott vis­­sza­ál­lí­tá­sát szol­gá­ló pár­be­széd­ben.
A tu­do­má­nyos szak­iro­da­lom­ban a hi­va­tá­sos meg­fi­gye­lők és elem­zők két tí­pu­sát kü­lön­böz­tet­het­jük meg. Az egyik­hez a kor­tör­té­net mű­ve­lői tar­toz­nak (an­go­lul con­tem­po­ray, né­me­tül Zeit­geschichte). Per­sze kér­dé­ses, hogy mi­lyen mér­ték­ben be­fo­lyá­sol­ják őket Seton-Watson és má­sok ré­geb­bi mun­kái, men­­nyi­re hasz­nál­ják a szlo­vá­kok és ma­gya­rok jel­lem­zé­sé­vel kap­cso­la­tos meg­ál­la­pí­tá­so­kat és fo­gal­ma­kat. Más szó­val: men­­nyi­ben haj­lan­dók, il­let­ve ké­pe­sek a kö­zel­múlt tör­té­ne­tét a je­len­hez vi­szo­nyít­va ele­mez­ni, füg­get­len­sé­get meg­őr­ző mód­szer­rel. A má­sik tí­pust a po­li­to­ló­gu­sok, a tár­sa­da­lom­tu­dó­sok, de a Szlo­vá­kia és Kö­zép-Eu­ró­pa prob­le­ma­ti­ká­ját kü­lön­bö­ző szin­ten is­me­rő ér­tel­mi­sé­gi­ek al­kot­ják. Egyes mű­ve­ik szín­vo­na­la ki­elé­gí­tő, a szer­zők kel­lő ku­ta­tá­sok­ra tá­masz­kod­nak, má­sok vi­szont töb­bé-ke­vés­bé fel­szí­ne­sek, csu­pán is­mét­lik a már ko­ráb­ban má­sok ál­tal meg­ír­ta­kat. Amen­­nyi­ben a tör­té­né­szek oly­kor a ré­geb­bi kon­cep­ci­ók ha­tá­sa alá ke­rül­nek Kö­zép-Eu­ró­pa je­len­ko­ri tör­té­ne­té­re vo­nat­ko­zó szem­lé­le­tük­ben, ugyan­ez ér­vé­nyes a po­li­to­ló­gu­sok­ra is, akik szá­má­ra oly­kor nem­csak a fe­lü­le­tes tény­ke­ze­lés fél­re­ve­ze­tő, ha­nem Eu­ró­pa „ke­le­ti” tér­sé­gé­nek sa­já­tos jel­le­gű át­ala­ku­lá­si fo­lya­ma­ta­i­ra vo­nat­ko­zó egyik-má­sik el­mé­le­ti mo­dell is. Eb­ben a vo­nat­ko­zás­ban meg kell je­gyez­ni, hogy a volt szo­ci­a­lis­ta geo­po­li­ti­kai, fej­lő­dés­tör­té­ne­ti és struk­tu­rá­lis (szo­ci­o­ló­gi­ai, gaz­da­sá­gi) jel­lem­zé­sek ob­jek­tív szem­pont­ból tör­té­nő meg­íté­lé­se is el­tér a nyu­gat-eu­ró­pai ál­la­mok ér­té­ke­lé­sé­től. Eb­ben a te­kin­tet­ben fon­tos sze­re­pet ját­szik az „et­ni­kai na­ci­o­na­liz­mus” fo­gal­má­nak el­mé­le­ti konst­ruk­ci­ó­ja, amely a nyu­gat-eu­ró­pai saj­tó­ban és tu­do­má­nyos mű­vek­ben a kö­zép- és ke­let-eu­ró­pai tár­sa­dal­mak im­ma­nens tar­to­zé­ka­ként je­le­nik meg. En­nek po­li­ti­kai esz­köz­ke­ze­lé­se a nyu­gat-eu­ró­pai mé­di­á­ban és tu­do­má­nyos mun­kák­ban a köl­csö­nös kü­lönb­ség­té­tel lé­nye­ges jel­lem­je­gyé­nek szá­mít. A kö­zép-eu­ró­pai „et­ni­kai na­ci­o­na­liz­mus” ér­tel­me­zé­sé­nek és fo­gad­ta­tá­sá­nak fon­tos sze­re­pe van a tár­sa­dal­mi ala­ku­lás di­na­mi­ká­já­nak és fej­lő­dé­si irá­nyá­nak komp­lex ér­té­ke­lé­sé­ben.
Ezek után há­rom kér­dés­kör­re össz­pon­to­sít­va sze­ret­nék át­te­kin­tést nyúj­ta­ni a szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok nyu­gat-eu­ró­pai meg­kö­ze­lí­té­sé­nek ku­ta­tá­sa alap­ján ki­raj­zo­ló­dó kép­ről.
Elő­ször a „Kö­zép-Eu­ró­pá”-t és „Ke­let-Eu­ró­pá”-t, va­la­mint e tér­ség et­ni­kai na­ci­o­na­liz­mu­sát nyu­gat-eu­ró­pai ér­té­ke­lés­be ágyaz­va kí­vá­nom lát­tat­ni. A má­sik, a meg­elő­ző­vel ös­­sze­füg­gő kér­dés­kört ma­ga a Kö­zép-Eu­ró­pa- és Ke­let-Eu­ró­pa-fo­ga­lom je­len­ti. A nem­ze­ti­sé­gi kap­cso­la­tok prob­le­ma­ti­ká­ja csu­pán egyi­ke azok­nak a té­mák­nak, ame­lyek Nyu­ga­ton a saj­tó­ban és az em­be­rek gon­dol­ko­dá­sá­ban a ho­má­lyos „Ke­let-Eu­ró­pa”-fo­ga­lom­hoz kö­tőd­nek. A ma­gyar ki­sebb­ség ké­pe is rész­ben Kö­zép-Eu­ró­pa kü­lön­bö­ző or­szá­ga­i­ról ki­ala­kult tör­té­ne­ti ké­pet tük­rö­zi. Fon­tos meg­is­mer­ni, hogy Nyu­ga­ton mit ér­te­nek ez alatt a fo­ga­lom alat­t, és mi­ként vál­to­zott e fo­ga­lom tar­tal­ma 1989 óta. Har­mad­szor: nem ér­dek­te­len az elem­zők, a tár­sa­da­lom­tu­dó­sok és az új­ság­írók el­fo­gult­sá­ga és szub­jek­ti­viz­mu­sa, va­la­mint a for­rá­sok kér­dé­se sem. Az a fej­le­mény, hogy Szlo­vá­kia nem­rég az Eu­ró­pai Unió tel­jes jo­gú tag­ja lett, min­den va­ló­szí­nű­ség sze­rint vál­to­zást idéz elő a ma­gyar ki­sebb­ség­gel kap­cso­la­tos szem­lé­let­ben és a ró­la ki­raj­zo­ló­dó kép ala­ku­lá­sá­ban. Szlo­vá­kia si­ke­res uni­ós in­teg­rá­ci­ó­ja szem­pont­já­ból a ma­gyar ki­sebb­ség­nek és hely­ze­té­nek a több­sé­gi tár­sa­da­lom sze­mé­ben vég­be­me­nő át­ala­ku­lá­sa fon­tos, a de­mok­rá­cia érett­sé­gé­nek és a po­li­ti­kai kul­tú­ra fej­lett­ség­ének fok­mé­rő­je lesz. Per­sze ez nem azt je­len­ti, hogy az Eu­ró­pai Unió ké­pes len­ne se­gí­te­ni Szlo­vá­ki­á­nak a ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­té­nek meg­ol­dá­sá­ban: más­részt vi­szont a kö­zép- és ke­let-eu­ró­pai interetnikus vi­szo­nyok ke­ze­lé­sé­nek és kon­szo­li­dá­lá­sá­nak me­cha­niz­mu­sai hoz­zá­já­rul­hat­nak az ilyen jel­le­gű kap­cso­la­tok meg­ol­dá­sá­hoz a mul­ti­kul­turális nyu­gat-eu­ró­pai tár­sa­dal­mak­ban. Ugyan­ak­kor va­ló­szí­nű­leg sor ke­rül a mul­ti­kul­turális prob­lé­mák eu­ró­pai leg­ma­ga­sabb szin­tű egye­te­mes stra­té­gi­á­já­nak kialakítására.10
A nyu­ga­ti saj­tó­ban ér­vé­nye­sü­lő tá­jé­koz­ta­tá­si mó­dok vizs­gá­la­ta és a tu­do­má­nyos ter­mé­kek elem­zé­se új szem­lé­le­tet visz be­le an­nak meg­íté­lé­sé­be, hogy mi­lyen mér­ték­ben vál­to­zott meg a szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok­ra, a ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­té­re és Szlo­vá­kia ál­ta­lá­nos po­li­ti­kai sta­bi­li­tá­sá­ra ki­ter­je­dő fel­fo­gás. Ugyan­ak­kor a Szlo­vá­ki­á­ra és bel­ső prob­lé­má­i­ra irá­nyu­ló, kí­vül­ről jö­vő kri­ti­kus szem­lé­let le­he­tő­vé te­he­ti a meg­ol­dá­su­kat szol­gá­ló ob­jek­tí­vebb meg­kö­ze­lí­tést. A nyu­gat-eu­ró­pai saj­tó és tu­do­má­nyos szak­iro­da­lom, amely­re dol­go­za­tom­ban hi­vat­ko­zom, el­ső­sor­ban Auszt­ri­á­ra és Hol­lan­di­á­ra ter­jed ki.
Szlo­vá­kia és a szlo­vák tár­sa­da­lom hol­land és oszt­rák per­ci­pi­á­lá­sa

Az Eu­ró­pai Unió 10 tag­gal tör­tént ki­bő­ví­té­se va­ló­szí­nű­leg a 21. szá­za­di Eu­ró­pa egyik leg­je­len­tő­sebb ak­tu­sa. Bár úgy tűn­het­ne szá­munk­ra, hogy az Eu­ró­pai Unió és an­nak ad­mi­niszt­ra­tív ap­pa­rá­tu­sa a kö­zép- és ke­let-eu­ró­pai fej­lő­dé­si fel­té­te­lek meg­íté­lé­sé­ben kel­lő­kép­pen ob­jek­tív, a leg­na­gyobb prob­lé­mát a volt szov­jet tömb ál­la­ma­i­ban a tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai ál­la­po­tok­ra vo­nat­ko­zó be­rög­ző­dött csö­ke­vé­nyes gon­do­lat­me­ne­tek és le­egy­sze­rű­sí­tő szem­lé­le­tek nyom­vo­na­lá­ba szo­ru­ló, ros­­szul tá­jé­ko­zott új­ság­írók, po­li­ti­ku­sok és egyes fel­szí­nes nyu­gat-eu­ró­pai szak­em­be­rek né­ze­tei je­len­tik.
Szlo­vá­kia hol­land és oszt­rák per­ci­pi­á­lá­sát vizs­gál­va két cso­port­ra össz­pon­to­sí­tom a fi­gyel­met: egy­részt az új­ság­írók­ra és szak­em­be­rek­re, akik mér­ték­adó né­ze­te­ket kép­vi­sel­nek. Eb­ben az ös­­sze­füg­gés­ben meg kell ál­la­pí­ta­ni, hogy mind Auszt­ri­á­nak, mind Hol­lan­di­á­nak je­len­leg van­nak ki­sebb-na­gyobb gond­jai a ki­sebb­sé­gek­kel, mind­két or­szág­ban prob­lé­mát je­len­te­nek az alochton, va­gyis a be­ván­do­rolt ki­sebb­sé­gek. Auszt­ri­á­ban ezt a prob­lé­mát a mé­dia fő­leg Haider po­pu­lis­ta FPÖ-jének (Frei­heit­liche Par­tei Öster­re­ich­s) 1999-es vá­lasz­tá­si győ­zel­mét kö­ve­tő­en és a kor­mány 2000-ben tör­tént meg­ala­ku­lá­sa után kezd­te fes­zeget­ni.11 Auszt­ri­á­ban hi­va­ta­lo­san a kö­vet­ke­ző au­toch­ton (ős­la­kos) ki­sebb­sé­ge­ket tart­ják nyil­ván: hor­vá­tok, szlo­vé­nek, ma­gya­rok, cse­hek, szlo­vá­kok és ro­mák. Ezek az FPÖ kor­mány­ra ke­rü­lé­se után ag­gá­lya­ik­nak ad­tak han­got a ki­sebb­sé­gek tá­mo­ga­tá­sát szol­gá­ló pénz­jut­ta­tás csök­ke­né­se mi­att, s kö­ve­tel­ték a tör­vé­nyes jog­vé­de­lem mó­do­sí­tá­sát, be­le­ért­ve a né­me­tül be­szé­lő la­kos­ság szá­má­ra az oszt­rák ál­la­mot „nem­zet­ál­lam­ként” meg­ha­tá­ro­zó al­kot­mány mó­do­sí­tá­sát is, va­la­mint Auszt­ri­át a több­nem­ze­ti­sé­gű ál­lam­pol­gár­ok ál­la­ma­ként új­ra­de­fi­ni­á­ló al­kot­má­nyos rögzítést.12 Eb­ben az idő­ben a csat­la­ko­zó eu­ró­pai or­szá­gok sok­kal mér­sé­kel­teb­ben re­a­gál­tak a jobb­ol­da­li po­pu­lis­ták rész­vé­te­lé­re a kor­mány­ban, mint ma­ga az Eu­ró­pai Unió, amely szank­ci­ó­kat ve­ze­tett be Auszt­ria el­len. Ki­vé­telt a Cseh Köz­tár­sa­ság mérv­adó na­pi­lap­jai kép­vi­sel­tek, ahol a köz­vé­le­mény el­len­sé­ge­sen vi­sel­te­tett Auszt­ri­á­val szem­ben, fő­ként az oszt­rák rész­ről mind­un­ta­lan le­beg­te­tett Beneš-dekré­tumok és a temelíni atom­erő­mű miat­t.13 Ezért a 2000. év egy­faj­ta át­tö­rést je­len­tett Szlo­vá­kia oszt­rák per­ci­pi­á­lá­sát il­le­tő­en is. Szlo­vá­kia, il­let­ve a szlo­vák kül­po­li­ti­ka, ame­lyet Auszt­ria nem vett tűz alá, te­kin­tély­re tett szert, fő­ként az SPÖ (Sozialistische Par­tei Öster­re­ich­s) és az ÖVP (Öster­re­ichis­che Volkspartei) ber­ke­i­ben. Egyi­de­jű­leg ez mér­sé­kel­te a Szlo­vá­ki­á­val szem­be­ni kri­ti­kai ma­ga­tar­tást, és for­du­la­tot ho­zott a szlo­vák na­ci­o­na­liz­mus ve­szé­lyé­nek meg­íté­lé­sé­ben, hisz ma­gát Auszt­ri­át is szank­ci­ók ér­ték Haider és tár­sai na­ci­o­na­lis­ta és an­ti­sze­mi­ta meg­nyi­lat­ko­zá­sai mi­att. Ez­zel kap­cso­lat­ban ta­lán em­lí­tést ér­de­mel az a tény, hogy 2000-ben a rab­bik vi­lág­kong­res­­szu­sa Bécs he­lyett, ahol ere­de­ti­leg kel­lett vol­na meg­tar­ta­ni, Po­zsony­ban zaj­lott le. Az ok az ag­gá­lyos oszt­rák po­li­ti­kai hely­zet volt, és ezen a bé­csi zsi­dó hit­köz­ség­nek a kong­res­­szus­ra szánt nagy­vo­na­lú pénz­ügyi tá­mo­ga­tá­si aján­la­ta sem­mit sem vál­toz­ta­tot­t.14
Auszt­ri­á­ban az 1989 utá­ni ki­sebb­ség­po­li­ti­ká­nak meg­van­nak a ma­ga te­her­té­te­lei. Az oszt­rák Bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um mel­lett 1993-ban szlo­vák ki­sebb­sé­gi ta­nács ala­kult, a szlo­vá­ko­kat 1993-ban nem­ze­ti­sé­gi ki­sebb­ség­ként is­mer­ték el (né­me­tül Volks­grup­pe). Ugyan­eb­ben az év­ben ki­sebb­sé­gi be­so­ro­lást kap­tak a ro­mák is.15 Er­re vi­szont az oszt­rák na­ci­o­na­lis­ták bom­ba­me­rény­le­tek­kel re­a­gál­tak. 1994-ben bom­ba rob­bant a kla­gen­fur­ti szlo­vén is­ko­lá­ban, és több ki­sebb­sé­gi ak­ti­vis­ta bom­bát tar­tal­ma­zó kül­de­ményt ka­pott. Ezt kö­ve­tő­en még két me­rény­let kö­vet­ke­zett: a hor­vá­tok ál­tal la­kott bur­gen­lan­di Sti­natz köz­ség­ben és a ro­mák ál­tal la­kott Ober­wart­ban, ez utób­bi négy ha­lá­los ál­do­za­tot követelt.16
Ger­hard Baum­gart­ner az Öester­re­ich Geschichte und aktuelle Sit­u­a­tion der Volks­grup­pen­ben ír­ja, hogy az oszt­rák ki­sebb­ség­po­li­ti­ká­nak a kül­po­li­ti­ká­tól va­ló füg­gé­se 1989 után még erő­tel­jes­eb­bé vált. Az év­ti­ze­dek óta tar­tó ha­tár­zár meg­szű­né­se nyo­mán meg­nőtt az ér­dek­lő­dés a ki­sebb­sé­gi nyel­vek irán­t. A Szlo­vá­ki­á­ban meg­ala­kult kor­mányt kon­zer­va­tív­nak és na­ci­o­na­lis­tá­nak nevez­i.17 Több, 1993–1998 kö­zött oszt­rák jo­gá­szok­tól és tör­té­né­szek­től szár­ma­zó és a szlo­vá­ki­ai ki­sebb­sé­gek­kel, te­hát el­ső­sor­ban a ma­gyar ki­sebb­ség­gel fog­lal­ko­zó mun­ká­ban a Meèiar-ko­r­mányt na­ci­o­na­lis­tá­nak mi­nő­sí­tik. Fő­ként a bé­csi Ke­let- és Kö­zép-Eu­ró­pai In­té­zet­ben (Insti­tut für Ost- und Mit­teleu­ropa) szü­le­tett, Ar­nold Sup­pan és Vale­ria Heuberg­ertől szár­ma­zó mű­vek­ben, a gra­zi egye­te­men ok­ta­tó jog­tör­té­nész Josef Marek mun­ká­i­ban, va­la­mint súly­pont­inak szá­mí­ta­nak Ger­ald Stourzha ta­nul­má­nyai is, aki a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség ki­sebb­sé­ge­i­nek prob­lé­má­ját eu­ró­pai és ame­ri­kai ös­­sze­ha­son­lí­tó kon­tex­tus­ban vizs­gál­ja, mi­köz­ben a fő hang­súlyt a de­mok­rá­ci­á­ra és a pol­gá­ri el­vek­re he­lye­zi. A gra­zi Oszt­rák Em­ber­jo­gi In­té­zet ér­de­kes ki­ad­ványt je­len­te­tett meg az et­ni­kai ki­sebb­sé­gek hely­ze­té­vel fog­lal­ko­zó, ne­ves szak­em­be­rek rész­vé­te­lé­vel tar­tott nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­cia anya­gá­ból. Az inns­bruc­ki egye­tem pro­fes­­szo­ra, Christoph Pan elő­adá­sá­ban olyan táb­lá­za­tot is­mer­te­tett, amely az eu­ró­pai ál­la­mo­kat asze­rint kü­lön­böz­te­ti meg, hogy ki­sebb­sé­ge­ik mi­lyen szám­arányt je­len­te­nek az or­szág össz­la­kos­sá­gá­nak lé­lek­szá­má­hoz ké­pest, va­la­mint a sta­bi­li­tás, il­let­ve az egyes or­szá­gok­nak az eu­ró­pai biz­ton­ság szem­pont­já­ból ve­szély­for­rást je­len­tő sze­rep alap­ján. Eb­ben a táb­lá­zat­ban Szlo­vá­kia Ro­má­ni­á­val együtt sze­re­pel az et­ni­kai fe­szült­ség, va­la­mint a több­sé­gi la­kos­ság és a ma­gyar ki­sebb­ség kö­zöt­ti po­ten­ci­á­lis konf­lik­tu­sok meze­jében.18
Az Auszt­ria és Szlo­vá­kia kö­zöt­ti kap­cso­la­tok és men­tá­lis tér­ké­pek cí­mű mun­ká­já­ban Ivan Sip­ták Auszt­ri­á­ban élő szlo­vák szár­ma­zá­sú po­li­to­ló­gus meg­ál­la­pít­ja, hogy az Eu­ró­pai Unió bő­ví­té­se fo­lya­mán az oszt­rák Szlo­vá­kia-kép ala­ku­lá­sá­ban meg­ha­tá­ro­zó a szlo­vák mun­ka­erő be­özön­lé­se mi­at­ti fé­le­lem. Vé­le­mé­nye sze­rint a leg­élet­ké­pe­sebb szte­re­o­tí­pi­ák a hi­deg­há­bo­rú idő­sza­ká­ból szár­maz­nak, és je­len­leg kulcs­sze­re­pet ját­sza­nak az uni­ós át­lag­pol­gár szá­má­ra. Em­lí­tést tesz a li­be­ra­liz­mus hi­á­nyá­ról, a po­li­ti­kai in­sta­bi­li­tás­ról és az autorit­er ha­ta­lom­gya­kor­lás­ról. Sip­ták két oszt­rák vá­ros­ban, Bécs­ben és Graz­ban köz­vé­le­mény-ku­ta­tást vég­zett. Több mint 200 alany­nak tett fel két kér­dést: Mi jut eszé­be a Szlo­vá­kia szót hall­va? Mi­re gon­dol, ha a szlo­vák szót hall­ja? A szlo­vák ál­lam­mal kap­cso­lat­ban az an­ti­de­mok­ra­ti­kus, in­sta­bil, bü­rok­ra­ti­kus jel­zők jöt­tek a meg­kér­de­zet­tek nyel­vé­re. A szlo­vá­kok­ról az a vé­le­mé­nyük, hogy kon­zer­va­tí­vak, si­ker­él­mény nél­kü­li­ek, lop­nak, sze­gé­nyek, na­ci­o­na­lis­ták (fő­ként a ma­gyar ki­sebb­ség­gel szem­ben), dol­go­sak, ven­dég­sze­re­tők. Az oszt­rák Szlo­vá­kia-kép mind­má­ig szte­re­o­tí­pi­ák és a bű­nö­zés­sel, a kor­rup­ci­ó­val és a na­ci­o­na­liz­mus­sal kap­cso­la­tos köz­he­lye­ken ala­pul. Ezt a ké­pet erő­sí­tet­ték az oszt­rák mér­vadó na­pi­lap­ok, ame­lyek bár nem ír­tak so­kat Szlo­vá­ki­á­ról, de fő­ként a Meèiar-ko­r­mányza­tok ide­jén Szlo­vá­ki­át ne­ga­tív be­ál­lí­tás­ba helyezték.19 Sőt, még a vi­szony­lag szlo­vák­ba­rát Cristoph Thanei, a Stan­dard cí­mű lap Po­zsony­ban élő tu­dó­sí­tó­ja is Nation­al­is­tis­ch­er Brand­s­tifter am Wek, antiun­garische Stim­mung­mache und Dek­mälschän­dun­gen in der Slowakei cím­mel je­len­te­tett meg cik­ket Szlovák­iáról.20
A Szlo­vá­ki­á­ról szó­ló ne­ga­tív né­ze­tek ára­da­tá­ban el­is­me­rést ér­dem­lő mun­kát vég­zett Gabriel Matzner-Holzer nagy­kö­vet as­­szony Auszt­ria és Szlo­vá­kia köl­csö­nös meg­is­me­ré­se és kö­ze­le­dé­sük elő­moz­dí­tá­sa ér­de­ké­ben. Si­ke­rült be­mu­tat­nia Szlo­vá­ki­át az oszt­rá­kok­nak Az is­me­ret­len Szlo­vá­kia egy oszt­rák hölgy sze­mé­vel cí­mű szel­le­mes és ér­de­kes köny­vé­ben, mely szlo­vák for­dí­tás­ban is meg­je­lent. Vé­gig­utaz­ta egész Szlo­vá­ki­át, és an­nak ter­mé­sze­ti szép­sé­ge­it egy 2001-re szó­ló kéz­zel fes­tett naptárban örö­kí­tet­te meg. De az ilyes­faj­ta Szlo­vá­kia irán­ti ér­dek­lő­dés és az ös­­sze­füg­gé­sek mé­lyebb meg­is­me­ré­se irán­ti szán­dék mind­ed­dig in­kább ki­vé­tel­nek számít.21
Hol­lan­dia, Auszt­ri­á­tól el­té­rő­en, nem ke­rült szem­be az et­ni­kai an­ta­go­niz­mus tör­té­nel­mi prob­lé­má­já­val. Eb­ben az ös­­sze­füg­gés­ben ta­lán csak a frí­zek hely­ze­te jö­het szám­ba. A fríz nyel­vet mint érint­ke­zé­si nyel­vet mint­egy 300 ezer la­kos hasz­nál­ja Hol­lan­dia észa­ki ré­szén. A frí­zek a hol­land nem­zet ré­szé­nek tart­ják ma­gu­kat, mi­köz­ben a fríz nyelv Hol­lan­di­á­ban – Dá­ni­á­tól és Né­met­or­szág­tól el­té­rő­en – a Fies­land tar­to­mány­ban hi­va­ta­los nyelv­nek szá­mít.
Ugyan­ak­kor je­len­leg Hol­lan­di­á­ban ko­moly prob­lé­mát je­len­te­nek a be­ván­dor­lók, akik a 16 mil­li­ó­nyi össz­la­kos­ság 12%-át te­szik ki. Két al­cso­port­ra oszt­ha­tók: egy­részt a volt gyar­ma­tok­ról szár­ma­zó sze­mé­lyek­re, akik töb­bé-ke­vés­bé in­teg­rá­lód­tak a hol­land tár­sa­da­lom­ba, már csak an­nál fog­va is, hogy be­szél­nek hol­lan­dul; más­részt a ma­rok­kói, a tö­rök­or­szá­gi me­ne­kül­tek­re, akik az 1960-as évek ele­jé­től te­le­ped­tek le Hol­lan­di­á­ban, ezek fő­leg hol­lan­dul nem be­szé­lő mus­zlimok. Ezért in­teg­rá­lá­suk a hol­land tár­sa­da­lom­ba bo­nyo­lul­tabb kér­dés. A 2002 má­ju­sá­ban meg­gyil­kolt po­pu­lis­ta po­li­ti­kai ve­zér, Pima For­tuy­na pél­dá­ja il­luszt­rá­ci­ó­ként jel­zi azt a prob­lé­mát, amel­­lyel az eu­ró­pai tár­sa­da­lom­nak a jö­vő­ben egy­re in­kább szem­be kell majd néz­nie, s amely szo­ro­san ös­­sze­függ Eu­ró­pa bel­biz­ton­sá­gá­val és a ter­ro­riz­mus el­le­ni har­c­cal.22 Ha az et­ni­kai és val­lá­si ki­sebb­ség­hez tar­to­zó be­ván­dor­lók min­den­áron meg akar­ják őriz­ni el­té­rő iden­ti­tá­su­kat, az­az nem haj­lan­dók be­le­egyez­ni ab­ba, hogy el­ke­rül­he­tet­len a be­fo­ga­dó tár­sa­da­lom­ba va­ló in­teg­rá­ló­dás bi­zo­nyos fo­ka, ak­kor fel­me­rül a kér­dés: ho­gyan ke­rül­he­ti el, il­let­ve ké­pes-e el­ke­rül­ni a de­mok­ra­ti­kus struk­tú­rák dez­in­te­grálódását, s egy­ben úr­rá len­ni az as­­szi­mi­lá­lás­ra kép­te­len ki­sebb­ség je­len­lé­tén, amely po­li­ti­kai kö­ve­te­lé­se­i­vel, kul­tu­rá­lis ér­ték­rend­jé­vel és szo­ci­á­lis ma­ga­tar­tá­sá­val ve­szé­lyez­tet­he­ti az eu­ró­pai egyen­súlyt és a szo­ci­á­lis ko­hé­zi­ót. Az eu­ró­pai pol­gá­rok­nak el­ső­ren­dű ér­de­kük fű­ző­dik sta­bil de­mok­ra­ti­kus in­téz­mé­nye­ik és a de­mok­ra­ti­kus po­li­ti­kai kul­tú­ra meg­óvá­sá­hoz, ugyan­ak­kor ve­szé­lyez­te­tett­sé­gi ér­zé­se­ik is tá­mad­nak a nagy­szá­mú emig­ráns cso­por­tok be­özön­lé­se mi­att.
Szlo­vá­kia a töb­bi, szá­mot­te­vő ki­sebb­ség in­teg­rá­lá­sá­ban nagy ta­pasz­ta­la­tok­kal ren­del­ke­ző kö­zép-eu­ró­pai or­szág­hoz ha­son­ló­an ta­lán in­for­má­ció­for­rás­ként és bi­zo­nyos mér­ték­ben pél­da­ként szol­gál­hat­na a fej­lett eu­ró­pai or­szá­gok szá­má­ra a több­ség és a ki­sebb­ség együtt­élé­sé­nek ke­ze­lé­sé­ben. Ter­mé­sze­te­sen nem he­lyez­he­tő egy­azon po­zí­ci­ó­ba pél­dá­ul a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség a mus­zlim be­ván­dor­lók­kal, de ki­ta­pint­ha­tók bi­zo­nyos kö­zös, a ki­épült és épü­lő de­mok­ra­ti­kus in­té­ze­tek egyen­sú­lyá­nak meg­tar­tá­sá­val ös­­sze­füg­gő, az et­ni­kai és a val­lá­si plu­ra­liz­mus­sal, va­la­mint a ki­sebb­sé­gek fo­gya­té­kos in­teg­rá­lá­sá­val konf­ron­tált kö­zös vo­ná­sok.
Szlo­vá­kia hol­land rész­ről jö­vő meg­íté­lé­se so­rán fon­tos a lá­tó­szög be­ál­lí­tá­sa, el­en­ged­he­tet­len a tör­té­ne­ti kö­zeg vizs­gá­la­ta. Hol­lan­dia ha­gyo­má­nyos nyu­gat­ori­en­tált­sá­gá­nál fog­va, te­kin­tet­tel a ten­ge­ren­tú­li ke­res­ke­de­lem és posztkoloniális kap­cso­la­tok­ra, ti­pi­kus nyu­gat-eu­ró­pai or­szág. At­lan­ti irá­nyult­sá­ga foly­tán a szlo­vá­ki­ai po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi vi­szo­nyok irán­ti ér­zék és az ide­vá­gó is­me­re­tek kor­lá­to­zot­tak, ez a geo­po­li­ti­kai tér­ség csak má­sod­la­gos je­len­tő­sé­gű szá­má­ra, csu­pán al­kal­mi, for­du­la­tot je­len­tő ese­mé­nyek kap­csán nyil­vá­nul meg ér­dek­lő­dés irán­ta. Szlo­vá­kia Hol­lan­dia szá­má­ra is­me­ret­len en­ti­tás­nak szá­mí­tott, a kap­cso­la­tok ala­ku­lá­sa a volt Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz kö­tő­dött. Az át­lag hol­lan­di­ai ál­lam­pol­gár – akik­kel mó­dom­ban állt be­szél­get­ni, Szlo­vá­ki­á­nak az EU-ba va­ló be­lé­pé­sét meg­elő­ző­en, majd az EU-ba tör­tént fel­vé­tel­ét kö­ve­tő­en – nem tud­ta, hogy Cseh­szlo­vá­kia már nem lé­te­zik. Szlo­vá­ki­át össze­té­vesz­tik Szlo­vé­ni­á­val, és Cseh­szlo­vá­kia tu­da­tuk­ban el­vá­laszt­ha­tat­la­nul ösz­­sze­fo­nó­dik Prá­gá­val és Ale­xan­der Dubèekkel, eset­leg a prá­gai ta­vas­­szal, a szov­jet meg­szál­lás­sal (több­nyi­re Milan Kun­dera 1968-ról szó­ló nép­sze­rű film­jé­re emlékezve).23 Az Eu­ró­pai Unió bő­ví­té­sét po­zi­tí­van fo­gad­ják, ro­kon­szen­ves, alt­ru­is­ta ma­ga­tar­tást ta­nú­sí­ta­nak az­zal az el­vá­rás­sal, hogy az új ta­gok fel­vé­te­le se­gít­sé­get je­lent Ke­let-Eu­ró­pá­nak, il­let­ve elő­moz­dít­ja a poszt­kom­mu­nis­ta ál­la­mok gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis hely­ze­té­nek ja­ví­tá­sát. Fel­fo­gá­suk­ban Szlo­vá­kia Ke­let-Eu­ró­pá­hoz tar­to­zik. Ez­zel kap­cso­lat­ban utal­ni kell ar­ra, hogy Szlo­vá­kia fen­ti meg­íté­lé­se és be­so­ro­lá­sa ös­­sze­függ Eu­ró­pa volt bi­po­lá­ris meg­osz­tott­sá­gá­val, va­gyis a ke­let­re és nyu­gat­ra osz­tó po­li­ti­kai ha­tár­ral, de Eu­ró­pa geo­grá­fi­ai ala­pon nyug­vó Eu­ró­pa-szem­lé­le­té­vel is. Az Eu­ró­pa nyu­ga­ti te­rü­le­tén fek­vő Hol­lan­di­á­ból néz­ve Szlo­vá­kia va­ló­ban Eu­ró­pa ke­le­ti ré­szé­hez tar­to­zó­nak tűn­het. Ez a szem­lé­let nem ér­tel­mez­he­tő úgy, mint ahogy er­re a ki­lenc­ve­nes évek­ben a Meèiar-ko­r­mányza­tok ide­jén több kül­föl­di, de még ha­zai po­li­ti­kai elem­ző is tö­re­ke­dett, hogy tud­ni­il­lik Szlo­vá­kia Cseh­or­szág­tól és Ma­gyar­or­szág­tól el­té­rő­en sok­kal in­kább Ke­let-Eu­ró­pá­hoz, mint Kö­zép-Eu­ró­pá­hoz tar­tozik.24
Hol­lan­di­á­ban a la­kos­ság rend­kí­vül szűk ré­te­gét kép­vi­se­lik azok az ér­tel­mi­sé­gi­ek, akik rit­kán – fő­leg 1989, il­let­ve 1993 óta, majd ami­kor vé­get ért a meèiari éra és Szlo­vá­kia be­ke­rült az EU-ba – egy-­e­gy írást Szlo­vá­ki­á­ról meg­je­len­tet­nek.25 Je­len­leg ezek­ben az írá­sok­ban Szlo­vá­ki­á­val kap­cso­lat­ban az egy­ko­ri ŠtB (Ál­lam­biz­ton­sá­gi Ha­tó­ság) ar­chí­vu­mi anya­ga­i­nak és az együtt­mű­kö­dők sze­mé­lyi ad­ta­inak meg­je­len­te­té­sé­vel kap­cso­la­tos kér­dé­sek szá­mí­ta­nak ér­de­kes­nek, te­hát a de­mok­rá­cia meg­ala­po­zá­sa és a kom­mu­nis­ta múlt­tal va­ló leszá­molás.26 Ér­te­lem­sze­rű, hogy ma­gá­nak Cseh­szlo­vá­ki­á­nak a per­ci­pi­á­lá­sa fo­ko­za­tos vál­to­zá­so­kon ment ke­resz­tül: a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti gyü­möl­csö­ző fej­lő­dés­ké­pet mu­ta­tó de­mok­rá­ci­á­tól a szov­jet tömb­höz csa­tolt szür­ke­ség­be ve­sző kom­mu­nis­ta or­szá­gon át. A hol­lan­dok 1989 után szem­be­sül­tek a Bal­ká­non ki­tört, vé­res há­bo­rú­ba tor­kol­ló et­ni­kai el­len­té­tek so­ro­za­tá­val. Eh­hez ké­pest Cseh­szlo­vá­kia „bár­so­nyos” szét­vá­lá­sa ked­ve­ző­en ha­tott. Ugyan­ak­kor Koen Koch hol­land po­li­to­ló­gus sze­rint a hol­land új­ság­írók és szak­em­be­rek 1993 utá­ni vé­le­ke­dé­se Szlo­vá­ki­á­ról több­nyi­re ne­ga­tív ki­csen­gé­sű. En­nek okát a fel­szí­nes­ség­ben, a szlo­vá­kok­ról ki­ala­kult ma­gyar szte­re­o­tí­pi­ák ne­ga­tív ha­tá­sá­ban és a me­èia­riz­mus­nál meg­re­ke­dő szem­lé­let­ben lát­ja. Rá­mu­tat ar­ra, hogy míg a ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­té­ről tá­jé­koz­ta­tó hol­land saj­tó be­ál­lí­tott­sá­ga egy­oldalúbb volt – bí­rá­ló élű Szlo­vá­ki­á­val szem­ben, ami egy­be­mos­ta a szél­ső­sé­ges né­ze­te­ket és a nem­ze­ti ér­zé­keny­sé­get –, nél­kü­löz­ve a ma­gyar ol­da­lon is meg­le­vő egyes na­ci­o­na­lis­ta ten­den­ci­ák­kal szem­be­ni kri­ti­kát és a ma­gyar ir­re­den­tiz­mus­tól va­ló fé­le­lem­ből fa­ka­dó szlo­vák be­ideg­ző­dé­sek va­lós sú­lyá­nak ér­zé­ke­lé­sét, Cseh­szlo­vá­kia ket­té­vá­lá­sát il­le­tő­en ob­jek­tí­vebb han­got ütött meg. A köz­tu­dat­ba be­ke­rült az a tény, hogy Cseh­szlo­vá­kia fel­bom­lá­sá­ra nem­csak a „szlo­vák na­ci­o­na­liz­mus” kö­vet­kez­mé­nye­ként ke­rült sor, ha­nem ös­­sze­füg­gött az el­té­rő gaz­da­sá­gi hely­zet­tel, va­la­mint a cseh na­ci­o­na­liz­mus­sal és a cse­hek óha­já­val: csat­la­koz­ni a Nyu­gat­hoz ami­lyen gyor­san csak lehet.27 Más­részt a ma­gyar ki­sebb­ség prob­lé­má­ja a le­het­sé­ges et­ni­kai konf­lik­tu­sok­tól tar­tó túl­zott ag­gá­lyo­kat ger­jesz­tett – a ma­gyar ér­tel­mi­sé­gi­ek­nek a nyu­ga­ti tár­sa­ik­kal jó­val hos­­szabb ide­je tar­tó kap­cso­la­tai foly­tán és a szlo­vák elit­nek a kül­föl­di po­li­ti­kai és tu­do­má­nyos fó­ru­mo­kon hi­ány­zó kel­lő jár­tas­sá­ga következtében.28 A Szlo­vá­kia irán­ti ér­dek­lő­dés 1998-at kö­ve­tő­en meg­csap­pant, a nagy mér­ték­adó na­pi­la­pok­ban, mint ami­lyen pél­dá­ul az NRC Han­dels­blad, úgy­szól­ván nem ta­lál­ha­tó Szlo­vá­ki­á­val és a ma­gyar ki­sebb­ség­gel fog­la­ko­zó va­la­mi­re­va­ló cikk. Szlo­vá­ki­á­ról az ol­csó tu­risz­ti­ka és a csat­la­ko­zó or­szá­gok jö­vő­be­ni tag­sá­ga kap­csán tör­té­nik em­lí­tés, mi­köz­ben az ér­té­ke­lés­ben a gaz­da­sá­gi szfé­ra és a csat­la­ko­zá­si tár­gya­lá­sok so­rán ta­pasz­talt elő­re­ha­la­dás rend­kí­vül ked­ve­ző ki­csen­gést ka­pott. Em­lí­tést ér­de­mel ta­lán René Post­ma hol­land új­ság­író­nő­nek 2002 ok­tó­be­ré­ben az NRC Han­dels­blade­ban meg­je­lent cik­ke, amely­ben Szlo­vá­ki­át az ol­csó tu­risz­ti­ka pa­ra­di­cso­ma­ként igyek­szik be­mu­tat­ni a ro­man­ti­kus Kö­zép-Eu­ró­pa szép­sé­ge­i­re vá­gyó po­ten­ci­á­lis hol­land uta­zók­nak. A cikk te­le van a Szlo­vá­ki­á­val kap­cso­la­tos köz­he­lyek­kel: el­bű­vö­lő ter­mé­sze­ti szép­sé­gek, el­ma­ra­dott har­ma­dik szek­tor, tö­mény al­ko­hol fo­gyasz­tá­sa, te­kin­tély­el­vű­ség­hez iga­zo­dó ma­ga­tar­tás, a ka­to­li­ciz­mus­sal ös­­sze­füg­gő mé­lyen gyö­ke­re­ző konz­er­v­a­tiviz­mus.29 Ez pe­dig a hol­land kál­vi­nis­ták­nak olyan, mint a bi­ká­nak a vö­rös posz­tó.
A Szlo­vá­ki­á­val, il­let­ve a kö­zép-eu­ró­pai ré­gi­ó­val kap­cso­la­tos szte­re­o­tí­pi­ák le­küz­dé­se szem­pont­já­ból fon­tos a szlo­vá­ki­ai tár­sa­dal­mi fej­lő­dést és hely­ze­tet kö­zel­ho­zó tá­jé­ko­zott­ság el­mé­lyí­té­se; to­váb­bi elem­zé­se­ket kell ké­szí­te­ni ar­ról, mi­lyen irány­ban fej­lőd­nek az EU-ba va­ló be­lé­pés után e geo­po­li­ti­kai tér­ség­gel kap­cso­la­tos né­ze­tek és el­kép­ze­lé­sek.
Új tren­dek és irány­za­tok a nem­ze­ti­sé­gi kap­cso­la­tok és a ki­sebb­sé­gi kér­dé­sek ku­ta­tá­sá­ban

A nyu­gat-eu­ró­pai elem­zők és po­li­to­ló­gu­sok sze­rint a kö­zép-eu­ró­pai geo­po­li­ti­kai tér­ség­ben vég­be­me­nő in­teg­rá­ci­ós és re­form­fo­lya­mat ke­re­té­ben „új kör­nye­zet” (new envi­ron­men­t)30 van for­má­ló­dó­ban. A ki­sebb­sé­gek prob­le­ma­ti­ká­já­hoz – ma­gá­ban fog­lal­va a több­sé­gi la­kos­ság­hoz, il­let­ve ah­hoz az or­szág­hoz fű­ző­dő vi­szo­nyu­kat, ahol él­nek, va­la­mint az anya­or­szág irán­ti kö­tő­dé­sü­ket, amel­­lyel ös­­sze­kap­csol­ja őket a kö­zös nyelv és kul­tú­ra – a tu­do­má­nyos köz­le­mé­nyek szer­zői há­rom szem­pont­ból kö­ze­lí­te­nek. Az egyik az euró­paizálás, va­gyis az eu­ró­pai in­téz­mé­nyek ha­tá­sa és am­bi­va­lens jel­le­ge, to­váb­bi szem­pont a tár­sa­da­lom át­ala­ku­lá­sa és de­mok­ra­ti­zá­ló­dá­sa, ami a ki­sebb­sé­gek­kel kap­cso­lat­ban a tu­do­má­nyos mű­vek­ben a pol­gá­ri elv al­kal­ma­zá­sá­nak mó­do­za­ta­ként je­le­nik meg.31 Az eu­ró­pai ki­sebb­sé­gek hely­ze­tét az etnic­itás je­len­le­gi meg­erő­sí­té­sé­nek, fej­lő­dé­sé­nek, a kör­nye­ze­té­re gya­ko­rolt ha­tá­sá­nak és az EU struk­tú­rá­i­ba va­ló imp­li­ká­lá­sá­nak kon­tex­tu­sá­ban is vizs­gá­lat alá ve­tik. Eb­ben a te­kin­tet­ben ta­lán a leg­jel­lem­zőbb pél­dát a ma­gyar stá­tus­tör­vény jelen­ti.32 Az eu­ró­pai in­teg­rá­ció el­mé­lyí­té­sé­ről – a ki­sebb­sé­gek vo­nat­ko­zá­sá­ban – fo­lyó vi­ták so­rán egy­re in­kább elő­tér­be ke­rül a nem­ze­ti, il­let­ve nem­ze­ti­sé­gi ki­sebb­sé­gek és a be­ván­dor­lók hely­ze­té­nek, te­hát az au­toch­ton és az alochton ki­sebb­sé­gek hely­ze­té­nek ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa. E két cso­port meg­kü­lön­böz­te­té­se ál­ta­lá­ban a kö­vet­ke­ző­kép­pen tör­té­nik: a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek ön­igaz­ga­tás és au­to­nó­mia be­ve­ze­té­sé­re tö­re­ked­nek, míg a be­ván­dor­lók csu­pán kul­tu­rá­lis, eset­leg val­lás­gya­kor­lá­si jo­go­kat követel­nek,33 ami­kor is a be­ván­dor­lók az Eu­ró­pai Uni­ón kí­vül ilyen jo­gok­kal nem ren­del­kez­nek. Je­len­leg vi­ta fo­lyik az úgy­ne­ve­zett töb­bes ál­lam­pol­gár­ság­ról, amit szá­mos ál­lam el­uta­sít. Eb­ben az ös­­sze­füg­gés­ben ve­tő­dik fel a ma­gyar stá­tus­tör­vény, amely az ál­lam­pol­gár­ság je­len­leg lé­te­ző kü­lön­bö­ző for­má­i­ról foly­ta­tott vi­tá­ból in­dult ki, mi­köz­ben a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok egye­sí­té­sét és az ál­lam­pol­gár­ság egyik or­szág­ból a má­sik or­szág­ba át­nyú­ló te­rü­le­ten­kí­vü­li­ség­ét szor­gal­maz­ta. Ezt a tör­vényt a ma­gyar Or­szág­gyű­lés 2001. jú­ni­us 19-én fo­gad­ta el, azon­ban a Ve­len­cei Bi­zott­ság (European Comis­sion through Law of the Coun­cil of Europe) je­len­té­sé­ben (Je­len­tés a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek szá­má­ra az anya­ál­lam­ok ál­tal biz­to­sí­tott ked­vez­mé­nyes bá­nás­mód­ról. Jó­vá­hagy­ta a Ve­len­cei Bi­zott­ság 48. ple­ná­ris ülé­se. Ve­len­ce, 2001. ok­tó­ber 19–20.) fel­rót­ta a te­rü­le­ten­kí­vü­li­sé­get, az anya­or­szág és a ho­nos­ság kö­zöt­ti, a ki­sebb­sé­gek­re vo­nat­ko­zó prob­le­ma­ti­kus po­li­ti­kai vi­szony ki­ala­kí­tá­sát, il­let­ve az egy­ol­da­lú­sá­got, te­hát a szom­szé­dok­kal va­ló együtt­mű­kö­dés és meg­ál­la­po­dás hi­á­nyát és a szom­szé­dok kö­zöt­ti jó vi­szony eb­ből kö­vet­ke­ző meg­boly­ga­tá­sát. Ez a tör­vény el­ső­sor­ban a nem­zet­kö­zi kö­zös­ség ha­tá­sá­ra, két év­vel ké­sőbb, 2003-ban Ma­gyar­or­szá­gon mó­do­sult. A je­len­le­gi nyu­gat-eu­ró­pai tu­do­má­nyos szak­iro­da­lom – fő­ként az an­gol, a hol­land és a fran­cia is – a kö­zép-eu­ró­pai ma­gyar ki­sebb­ség prob­le­ma­ti­ká­ját – el­ső­sor­ban Szlo­vá­ki­á­ban és Ro­má­ni­á­ban – en­nek a tör­vény­nek a priz­má­ján ke­resz­tül szem­lé­li. Pél­da­ként meg­em­lít­he­tő a Poli­tique étrange`re cí­mű fo­lyó­irat­ban (ki­ad­ja az L’in­sti­tut Français des Rela­tions Inter­na­tionales) meg­je­lent cik­kek, ame­lyek meg­üt­köz­tek azon, hogy Ma­gyar­or­szág szu­ve­rén or­szág­ként el­fo­gad­ta az eu­ró­pai in­téz­mény ki­fo­gá­sa­it. Más­részt vi­szont a szer­zők el­töp­reng­tek azon, hogy va­jon Ma­gyar­or­szág­nak nem kel­le­ne-e szor­gal­maz­nia a ki­sebb­sé­gi jo­gok rög­zí­té­sét az eu­ró­pai alkot­mány­szerződés­ben.34 A 2004. de­cem­ber 5-én meg­tar­tott, a Ma­gya­rok Vi­lág­szö­vet­sé­ge ál­tal Ma­gyar­or­szá­gon a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról kez­de­mé­nye­zett nép­sza­va­zást az em­lí­tett cik­kek­ben pa­ra­dox mó­don gyak­ran az eu­ró­pa­i­ság­nak a na­ci­o­na­liz­mus fe­let­ti győ­zel­me­ként aposzt­ro­fál­ták. A fran­ci­ák ke­rül­ték az anya­or­szág és a nem­zet­rész ki­fe­je­zést, és ha­son­ló­an, mint a szlo­vák nyelv­ben, a les minorités hon­grois­es hors des fron­tie`res vagy a les minorite d’outre-fron­tie`res (ha­tá­ron tú­li vagy ha­tá­ron kí­vü­li ki­sebb­sé­gek) fo­gal­mat hasz­nál­ják. Eb­ben az ös­­sze­füg­gés­ben pél­da­ként kí­nál­ko­zik, hogy az anglofón iro­da­lom­ban a kin-mi­nor­i­ty fo­ga­lom hasz­ná­la­tos és Ma­gyar­or­szág szá­má­ra a kin-s­tate, il­let­ve home-­s­tate ki­fe­je­zés. E há­rom ter­mi­nust (kin-mi­nor­i­ty, kin-s­tate, home-­s­tate) hi­va­ta­lo­san hasz­nál­ta a Ve­len­cei Bi­zott­ság az anya­or­szág, te­hát Ma­gyar­or­szág ál­tal a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek­nek nyúj­tott elő­nyök biz­to­sí­tá­sá­ról szó­ló hi­va­ta­los je­len­tés­ben. Ez az ál­lí­tás sze­re­pel a ja­pán, a ma­gyar­or­szá­gi, a nagy-bri­tan­ni­ai, a szlo­vá­ki­ai és a ro­má­ni­ai sze­mé­lyek­ből ál­ló szer­zői kö­zös­ség pub­li­ká­ci­ó­já­ban, amely az em­lí­tett tör­vényt a The Hun­gar­i­an Sta­tus Law Nation Bu­il­ding and/or Minor­i­ty Pro­tec­tion cí­mű kö­tet­ben bí­rá­ló­an értéke­li.35 Jó­ma­gam ez­zel a ki­fe­je­zés­sel már 1999-ben ta­lál­koz­tam egy bolzanói nyá­ri egye­te­men, ahol ma­gá­tól ér­te­tő­dő­en hasz­nál­ták an­go­lul a ma­gyar, az olasz és az oszt­rák tár­sa­da­lom­ku­ta­tók. Fel­té­te­le­zé­sem sze­rint a ma­gyar nyelv­ből an­gol­ba át­vett tü­kör­for­dí­tás­ról van szó, nem pe­dig for­dít­va. A ma­gyar nyelv­ben anya­or­szá­got, ma­gyar nem­zet­részt, il­let­ve ha­tá­ron tú­li ma­gya­ro­kat em­le­get­nek, ha a Ma­gyar­or­szág­gal szom­szé­dos or­szá­gok­ban élő ma­gya­rok­ra gon­dol­nak, mert az USA-ban és Ka­na­dá­ban élő ma­gya­rok kül­föl­di ma­gya­rok­nak szá­mí­ta­nak. Be­val­lom, hogy eb­ben a kér­dés­ben za­var­ba ke­rül­tem, hogy mi­ként for­dít­ha­tom szlo­vák­ra. A Szlo­vák Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Et­nog­rá­fi­ai In­té­ze­té­ben kö­zöl­ték, hogy ilyen ter­mi­nus­sal nem ta­lál­koz­tak.
A ki­sebb­sé­gek­ről fo­lyó eu­ró­pai vi­ta ter­mé­sze­te­sen rend­kí­vül ki­ter­jedt, ezért el­ső­sor­ban a szín­vo­na­las inter­netes fo­lyó­irat­ok­ra össz­pon­to­sí­tot­tam. Mun­ka­tár­sa­ik az eu­ró­pai prob­le­ma­ti­ka el­is­mert tu­dós szak­ér­tői kö­zé tar­toz­nak. Tud­ni kell, hogy az inter­netes fo­lyó­irat­ok­nak meg­van a nyom­dai vál­to­za­tuk is, ame­lyek csak kül­ső­leg kü­lön­böz­nek az inter­netes ki­adás­tól. Kez­det­ként az adott kér­dés­kör­rel fog­lal­ko­zó, az eu­ró­pai tu­do­má­nyos me­zőny­ben leg­je­len­tő­sebb­nek szá­mí­tó né­hány in­téz­mény pro­duk­ci­ó­já­nak, el­ső­sor­ban az alap­ve­tő el­iga­zo­dást nyúj­tó Jor­nal of Eth­nop­o­l­i­tics and Minor­i­ty Issues in Europe Eth­nop­o­lics anya­ga­i­nak és köz­le­mé­nye­i­nek elem­zé­sé­re tö­re­ked­tem, ame­lye­ket a né­met­or­szá­gi Flens­burg­ban mű­kö­dő Euro­pean Cent­re for Minor­i­ty Issues je­len­tet meg az inter­neten. A szer­zők a ki­sebb­sé­gi aka­dé­mi­ai in­téz­mé­nyek és nem­zet­kö­zi szer­ve­ze­tek is­mert, a ki­sebb­sé­gi jo­gok­kal a vi­lág min­den tá­já­ra ki­ter­je­dő­en fog­lal­ko­zó tu­dós sze­mé­lyi­sé­gei. Töb­ben kö­zü­lük Ve­len­cé­ben az Eu­ró­pai Ta­nul­má­nyok Köz­pont­já­ban vé­gez­tek ku­ta­tá­so­kat, írá­sa­ik­kal az elő­ke­lő eu­ró­pai és USA-be­li tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­irat­ok­ban sze­re­pel­nek. Ter­mé­sze­te­sen pub­li­kál­nak a Queen’s papers on Euro­peani­sa­tion lon­do­ni inter­netes fo­lyó­irat­ban is. Az ox­for­di St. Antho­ny’ s Col­lege-ben a ki­sebb­sé­gek és a pol­gá­ri ér­té­kek kö­zöt­ti kap­cso­la­tok kér­dés­kö­ré­ben rend­sze­res sze­mi­ná­ri­u­mo­kat tar­ta­nak, ame­lyek­nek ál­lan­dó részt­ve­vői van­nak. A Jor­nal of Eth­nop­o­l­i­tics and Minor­i­ty Issues in Europe reep­rezen­tatív min­tá­ját nyújt­ja a ki­sebb­sé­gek­ről, va­la­mint az adott or­szá­gon vagy ré­gi­ón és az Eu­ró­pai Uni­ón be­lü­li hely­ze­tük­ről fo­lyó eu­ró­pai vi­ták­ban el­hang­zott né­ze­tek­nek.
A vizs­gált cik­kek­ben al­kal­ma­zott mód­szer­tan­ról ös­­sze­fog­la­ló­an az aláb­bi­ak mond­ha­tók el. Elő­ször is az írá­sok több­sé­ge az iro­dal­mat an­go­lul idé­zi, ab­ban az eset­ben is, ha az Eu­ró­pai Unió ke­le­ti or­szá­ga­i­nak prob­le­ma­ti­ká­ját fe­sze­ge­tik, na­gyon ke­vés olyan szer­ző sze­re­pel, aki ha­zai ere­de­tű ta­nul­mányt ele­mez­ne, va­gyis a ki­sebb­sé­gi kér­dés eu­ró­pai ta­nul­má­nyo­zá­sá­val fog­lal­ko­zó szer­ző­ket, fő­ként a ha­son­ló té­má­kon dol­go­zó kol­lé­gá­i­kat idé­zik. Ér­te­lem­sze­rű, hogy az em­ber­jo­gi és a ki­sebb­sé­gi prob­le­ma­ti­ka szé­le­sebb kö­rű in­ter­disz­cip­li­ná­ris meg­kö­ze­lí­tést kí­ván, nél­kü­le ugyan­is nem ra­gad­ha­tók meg az adott or­szág­ban és a ré­gi­ón be­lü­li kö­rül­mé­nyek, a ki­sebb­sé­gek éle­té­nek va­lós meg­ha­tá­ro­zói, te­hát a ki­sebb­sé­gi lét mi­nő­sé­gét meg­sza­bó komp­lex té­nye­zők. Mind­ez a nem­zet­kö­zi jog­nak és az adott or­szág tör­vény­ho­zá­sá­nak szint­jén fo­lyó elem­zést kí­ván, azt a gya­kor­la­tot vizs­gál­va, hogy a ki­sebb­sé­gek mi­lyen kö­rül­mé­nyek kö­zött ér­vé­nye­sít­he­tik és vé­gül is mi­ként ér­vé­nye­sí­tik jo­ga­i­kat a gya­kor­lat­ban. Te­hát el­ke­rül­he­tet­len a szé­les kö­rű mun­ka­cso­port­ok lét­re­ho­zá­sa, a hoz­zá­fér­he­tő iro­da­lom és for­rás­anyag ta­nul­má­nyo­zá­sa. Az írá­sok­ból gyak­ran hi­ány­zik az alul­ról fel­fe­lé ha­la­dó épít­ke­zés, el­sik­kad vagy fi­gyel­men kí­vül re­ked a vizs­gált ob­jek­tum kez­de­mé­nye­ző sze­re­pe, ha azt ma­gát is nem szub­jek­tum­ként ke­ze­lik. Ezért hat­nak az írá­sok­ban egyes konk­lú­zi­ók és meg­ál­la­pí­tá­sok üres­nek, mi­vel csak nem­zet­kö­zi jo­gi és fi­lo­zó­fi­ai sí­kon mo­zog­nak, kol­lé­gá­ik meg­ál­la­pí­tá­sa­i­ra ha­gyat­koz­nak, akik­nek a mű­ve­it is­me­rik, s ezek több­nyi­re an­gol nyel­vű­ek. Ke­vés szer­ző ve­szi azt a fá­rad­sá­got, hogy el­ol­vas­sa azok­ról az or­szá­gok­ról szó­ló ha­zai ere­de­tű mű­ve­ket, ame­lye­ket mun­ká­ik­ban ös­­sze­ha­son­lí­ta­nak. Ugyan­ak­kor egy­más­sal ösz­­sze nem ha­son­lít­ha­tó or­szá­go­kat von­nak pár­hu­zam­ba. Il­luszt­rá­ci­ó­ként ki­emel­he­tők azok a gon­do­la­tok, ame­lyek a Cen­ter for Strate­gies and Inter­naion­al Stud­ies in Wa­shing­ton D. C. ke­let-eu­ró­pai pro­jek­tu­mát irá­nyí­tó igaz­ga­tó­já­tól, Buga­jskitől szár­maz­nak. Egyik cik­ké­ben azt fej­te­get­te, hogy a kö­zép-eu­ró­pai ré­gi­ó­ban két el­len­té­tes fej­lő­dé­si trend és irány­zat vet­he­tő ös­­sze: az ön­igaz­ga­tás erő­sö­dé­se a ki­sebb­sé­gek kö­ré­ben és az etnic­itás mint ál­lam­szer­ve­zé­si elv elő­tér­be kerülése,36 más­részt vi­szont a de­mok­ra­ti­zá­lás in­téz­mé­nyi szin­tű el­mé­lyü­lé­se és a nem­zet­kö­zi szer­ve­ze­tek­ben be­töl­tött tag­sá­gi sze­rep foly­tán a pol­gá­ri elv – az etnic­itású de­fi­ni­á­lás­sal szem­ben – erő­tel­je­sebb hang­sú­lyo­kat kí­ván. Buga­js­ki a ma­gya­rok szlo­vá­ki­ai hely­ze­tét ki­elé­gí­tő­nek tart­ja. Meg­ál­la­pít­ja, hogy a nagy ha­tár men­ti ki­sebb­sé­gek lé­te a plu­ra­lis­ta Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pa gyak­ran di­ver­gens fej­lő­dé­si trend­jei kö­zöt­ti tér­hez kö­tő­dik. A több­sé­gi la­kos­ság na­ci­o­na­liz­mu­sa idéz­te elő, hogy a ma­gyar ki­sebb­ség a Szlo­vá­ki­á­ban ki­ala­kult új, 1998 utá­ni kö­rül­mé­nyek­re a po­li­ti­kai kom­mu­ni­ká­ció mód­sze­re­i­nek or­szá­gos és kom­mu­ná­lis szin­ten szor­gal­ma­zott ja­ví­tá­sá­val re­a­gált. Ez vis­­sza­hat iden­ti­tá­sá­nak és et­ni­kai ho­va­tar­to­zá­sá­nak erő­sí­té­sé­re, ami vi­szont a több­sé­gi po­li­ti­kai elit és la­kos­ság ré­szé­ről a ki­sebb­sé­gek pol­gá­ri jo­ga­i­nak tel­jes ér­té­kű fej­lő­dé­sét gát­ló bi­zal­mat­lan­sá­got vált ki. Az Eu­ró­pai Unió a tisz­tán pol­gá­ri, nem­ze­ti vagy kul­tu­rá­lis be­üté­sek­től men­tes el­vet szor­gal­maz­za. Buga­js­ki em­lí­tett cik­ké­nek ér­té­két né­mi­leg csök­ken­ti, hogy a ma­gyar ki­sebb­ség­nek Szlo­vá­ki­án be­lü­li hely­ze­tét a bal­ká­ni al­bán és ro­ma ki­sebb­sé­gé­hez ha­son­lít­ja. Egy­re bi­zo­nyo­sabb, hogy a kö­zép- és ke­let-eu­ró­pai ki­sebb­sé­gek kom­pa­ra­tív vizs­gá­la­tá­ra irá­nyu­ló elem­zé­sek, je­le­sül a ma­gyar, az al­bán és a ro­ma ki­sebb­sé­gek ese­té­ben (ez a há­rom ki­sebb­ség je­len­leg a nyu­gat-eu­ró­pai és ame­ri­kai szer­zők ér­dek­lő­dé­sé­nek ked­velt tár­gya) nem te­szik le­he­tő­vé a ki­sebb­sé­gek hely­ze­té­ben meg­le­vő kü­lönb­sé­gek meg­ra­ga­dá­sát. A konk­lú­zi­ó­ként sze­rep­lő ál­ta­lá­no­sí­tó meg­ál­la­pí­tá­sok a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­sé­get a ko­szo­vói al­bá­no­ké­val azo­nos hely­zet­be ál­lít­ják, ami­vel ter­mé­sze­te­sen a szlo­vá­ki­ai ki­sebb­ség­po­li­ti­kát a Bal­kán fe­lé tol­ják. A szlo­vá­ki­ai et­ni­kai konf­lik­tus po­ten­ci­á­lis ve­szé­lye így más for­má­kat és tar­tal­mat ölt. Rá­adá­sul a szer­zők nem ve­szik fi­gye­lem­be a nem­ze­ti­sé­gi prob­le­ma­ti­ká­nak az adott or­szá­gon be­lü­li, 1989 előt­ti re­á­lis ál­la­po­tát, mun­ká­ik­ból hi­ány­zik va­la­mi­fé­le tö­mör tör­té­ne­ti vis­­sza­pil­lan­tás. Is­me­re­tes, hogy a ki­sebb­sé­gek a szo­ci­a­liz­mus idő­sza­ká­ban bi­zo­nyos vív­má­nyok­kal ren­del­kez­tek: vol­tak is­ko­lá­ik, kul­tu­rá­lis in­téz­mé­nye­ik. A szer­zők túl­nyo­mó több­sé­ge a ki­sebb­sé­ge­ket meg­il­le­tő kor­lát­lan jo­gok meg­adá­sá­nak hí­ve, a te­rü­le­ti au­to­nó­mi­át is be­le­ért­ve, te­kin­tet nél­kül a geo­po­li­ti­kai, a kul­tu­rá­lis és a tör­té­ne­ti kö­zeg sa­já­tos­sá­ga­i­ra. Azon­ban ki­vé­te­lek is lé­tez­nek. Stephen Deets a Mar­guette Uni­ver­si­ty mun­ka­tár­sa bí­rál­ja az is­mert fi­lo­zó­fust, Vill Kym­lick­át és azt a té­mát fe­sze­ge­tő cik­két, hogy ex­por­tál­ha­tó-e a li­be­rá­lis plu­ra­liz­mus Nyu­gat­ról Közép-Európába.37 Írá­sá­ban az­zal ér­vel, hogy a li­be­rá­lis de­mok­rá­cia nem ké­pes a gya­kor­lat­ban al­kal­maz­ni az olyan új legis­zlatív in­téz­ke­dé­se­ken ala­pu­ló meg­kö­ze­lí­tést, amely biz­to­sí­ta­ná a ki­sebb­sé­gek­nek nem­csak a tör­vény előt­ti, ha­nem a min­den­nap­ok gya­kor­la­tá­ban is meg­va­ló­su­ló egyen­jo­gú­sá­gát. Ugyan­csak he­lyén­va­ló ész­re­vé­tel­ről van itt szó, mert is­me­re­tes, hogy a leg­kö­vet­ke­ze­te­seb­ben ki­dol­go­zott és mó­do­sí­tott legis­zlatív nor­mák sem ga­ran­tál­ják a ki­sebb­sé­gek hely­ze­té­nek ja­vu­lá­sát a min­den­na­pi élet­ben. Deets olyan mo­dellt szor­gal­maz, amely sza­va­tol­ja a ki­sebb­sé­gek po­li­ti­kai ér­dek­vé­del­mét és po­li­ti­kai je­len­lét­ét. Elő­tér­be he­lye­zi te­hát a po­li­ti­kai rész­vé­tel fon­tos­sá­gát és a ki­sebb­sé­gek po­li­ti­kai kép­vi­se­le­tét mint a ki­sebb­sé­gi iden­ti­tás meg­őr­zé­sé­nek el­en­ged­he­tet­len feltételét.38 Kym­lic­ka an­nak a té­zis­nek a hí­ve, hogy a mul­ti­kul­tur­al­iz­mus nyu­gat-eu­ró­pai ké­pé­ben tör­té­nő el­fo­ga­dá­sa ele­ve együtt kell, hogy jár­jon a te­rü­le­ti au­to­nó­mia el­ke­rül­he­tet­len­sé­gé­nek el­fo­ga­dá­sá­val. A mul­ti­kul­tur­al­iz­must mint a mér­vadó ki­sebb­sé­gek po­li­ti­kai és jo­gi el­is­me­ré­sét ga­ran­tá­ló po­li­ti­ká­val egyet­ér­tő ke­let-eu­ró­pai szer­zők Kym­lic­ka iga­zá­ról ta­nús­kod­nak ab­ban az ér­te­lem­ben, hogy a mul­ti­kul­tur­al­iz­mus­sal si­ke­rült két irány­ban új­ra­de­fi­ni­ál­ni és be­fo­lyá­sol­ni a nyil­vá­nos dis­kur­zust. El­ső­sor­ban az igaz­sá­gos­ság de­fi­ní­ci­ó­já­nak ki­szé­le­sí­té­sé­ről van szó, amely­nek ér­tel­me­zé­se már a la­kos­ság egyes cso­port­ja­i­ra vo­nat­ko­zó tör­vé­nyek és jo­gi nor­mák kö­zöt­ti kü­lönb­sé­ge­ket fi­gye­lem­be ve­vő ter­mi­nu­sok ke­re­te­i­ben tör­té­nik. Ilyen irány­ban fo­lyik je­len­leg vi­ta ar­ról, hogy va­jon az igaz­sá­gos­ság min­den­ki szá­má­ra kö­zös tör­vé­nye­ket kí­ván, avagy kü­lön tör­vé­nye­ket a kü­lön­bö­ző cso­por­tok szá­má­ra. Az igaz­sá­gos meg­ol­dást eset­ről est­re kell meg­ta­lál­ni, s nem elő­re meg­ha­tá­ro­zott ki­in­du­ló­pont alapján.39 Más­fe­lől vi­szont az EBESZ ki­sebb­ség­ügyi fő­fel­ügye­lő­je, a gya­kor­la­ti ta­pasz­ta­la­tok­kal ren­del­ke­ző Wal­ter A. Kemp, rend­kí­vül ak­tu­á­lis prob­lé­mán töp­reng, ami­kor ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re jut, hogy a nem­ze­ti iden­ti­tás hoz­zá­já­rul a szo­ci­á­lis ko­hé­zió és a nem­zet­kö­zi biz­ton­sá­gi rend­szer eró­zi­ó­já­hoz. Kym­lic­ka meg­kö­ze­lí­té­sét ele­mez­ve meg­ál­la­pít­ja, hogy az a ki­sebb­sé­gek szá­má­ra kol­lek­tív jo­go­kat for­szí­ro­zó el­ven ala­pul, s bár fi­lo­zó­fi­a­i­lag kö­vet­ke­ze­tes, olyan kö­vet­kez­mé­nyek­kel jár­hat, ame­lyek meg­bont­hat­ják a tár­sa­dal­mon be­lü­li együtt­élést. Kym­lic­ka sze­rint a mul­tiet­nikus ál­lam leg­főbb cél­ja a szét­ága­zá­sok in­teg­rá­lá­sa és a tár­sa­dal­mi meg­ál­la­po­dás. Kemp ugyan­ak­kor alá­húz­za, hogy a nem­ze­ti cso­por­tok­ra össz­pon­to­sí­tó po­li­ti­ka az in­teg­rá­ció ke­rék­kö­tő­jé­vé vál­hat. Óv a ha­tá­ro­kon át­íve­lő nem­ze­ti ér­de­kek vé­del­mé­nek kö­vet­kez­mé­nye­i­től (lásd a ma­gyar po­li­ti­kai elit­nek a kö­zép-eu­ró­pai ma­gyar ki­sebb­sé­gek szá­má­ra ket­tős ál­lam­pol­gár­sá­got szor­gal­ma­zó igye­ke­ze­tét), és bí­rá­ló­an vi­szo­nyul a kin-s­tate és kin-­monor­i­ty foga­lomhoz.40 Az em­lí­tett ta­nul­má­nyok meg­egyez­nek ab­ban, hogy az Eu­ró­pai Uni­ó­nak a ki­sebb­sé­gek­kel szem­be­ni gya­kor­la­ta és po­li­ti­ká­ja nem kon­zisz­tens. Több írás­ban is­mét­lő­dik az a meg­ál­la­pí­tás, hogy a ki­sebb­ség­vé­de­lem 1918 óta tu­laj­don­kép­pen nem vál­to­zott. A vizs­gált írá­sok szer­zői ér­té­ke­lik né­mely po­li­ti­kus­nak és ki­sebb­sé­get kép­vi­se­lő sze­mély­nek ar­ra irá­nyu­ló igye­ke­ze­tét, hogy a ki­sebb­sé­gek az eu­ró­pai in­téz­mé­nyek­ben kol­lek­tív jo­go­kat kap­ja­nak. Ez a tö­rek­vés bí­rá­lat­tal ta­lál­ko­zik, ugyan­is a szak­ér­tők több­sé­ge a mul­ti­kul­turális plu­ra­li­tást ke­zel­ni ké­pes, erős, de­mok­ra­ti­kus ál­lam­mo­dellt szor­gal­maz. Ezek­ben az írá­sok­ban az a fon­tos kér­dés is sze­re­pel, hogy az Eu­ró­pai Unió mi­lyen be­fo­lyást gya­ko­rol a ki­sebb­ség­vé­de­lem­re a csat­la­ko­zó or­szá­gok­ban, majd az Eu­ró­pai Unió új tag­ál­la­ma­i­ban. Eb­ben az ös­­sze­füg­gés­ben fi­gyel­met ér­de­mel, hogy a nem­zet­kö­zi kö­zös­ség ki­emel­ke­dő sze­re­pet ját­szott a kö­zép-eu­ró­pai re­form­fo­lya­ma­ton át­me­nő or­szá­go­kon be­lü­li ki­sebb­ség­vé­del­mi jo­gok in­téz­mé­nye­sü­lé­sé­ben, ki­szé­le­sí­té­sé­ben és el­mé­lyí­té­sé­ben. Emögött ama egy­sze­rű tény hú­zó­dott meg, hogy a ki­sebb­sé­gi jog­vé­de­lem ja­vu­lá­sa nél­kül nem lesz mód be­jut­ni a fel­té­te­le­zett idő­ke­re­tek kö­zött az Eu­ró­pai Uni­ó­ba. En­nek a kér­dés­nek a meg­ol­dá­sá­ra irá­nyu­ló leg­újabb bul­gá­ri­ai, ro­má­ni­ai és szlo­vá­ki­ai ten­den­ci­ák elem­zé­se alap­ján a Mün­che­ni Egye­tem Alkal­ma­zot Po­li­ti­kai Ku­ta­tá­sok­kal Fog­lal­ko­zó Köz­pont­já­nak mun­ka­tár­sa, Mar­tin Bru­sis pél­dá­ul meg­ál­la­pít­ja, hogy bár a fen­ti or­szá­gok egyi­ké­ben sem si­ke­rült el­fo­gad­tat­ni a ki­sebb­sé­gek kö­zös­sé­gi vol­tá­nak té­zi­sét, va­la­men­­nyi­ben a „ha­ta­lom­meg­osz­tás” mo­dell­je ke­re­ke­dett felül, amit a szer­ző a „tár­su­lá­si mo­dell”-el (consoc­cia­tion­al mod­el) azo­no­sí­tott, ahogy azt Arend Lijphart iden­ti­fikál­ta.41 A de­mok­rá­cia és az et­ni­kai, val­lá­si és kul­tu­rá­lis kü­lönb­sé­ge­ket mu­ta­tó tár­sa­dal­mak ha­ta­lom­gya­kor­lá­sá­nak mo­dell­je­ként jel­le­mez­te, mely­nek ti­pi­kus je­gyei köz­zé ta­ro­zik a plu­rá­lis tár­sa­da­lom va­la­men­­nyi je­len­tős al­ko­tó­elem­ének po­li­ti­kai ve­ze­tő­ egyé­ni­sé­ge­it kép­vi­se­lő nagy­ko­a­lí­ció, to­váb­bá va­la­men­­nyi ko­a­lí­ci­ós part­ner vé­tó­jo­ga, mind­egyik al­ko­tó­elem ma­gas fo­kú, sa­ját ügye­i­ben il­le­té­kes au­to­nó­mi­á­ja, a po­li­ti­kai ha­ta­lom­ban va­ló rész­vé­tel meg­ha­tá­ro­zó nor­má­já­nak szá­mí­tó ará­nyos­ság, a ki­ne­ve­zé­sen ala­pu­ló ál­lam­igaz­ga­tás és a köz­ja­vak­ból tör­té­nő részesedés.42 Bru­sis elem­zé­se a jog­tu­do­mány mű­ve­lő­i­nek írá­sa­i­val ös­­sze­ha­son­lít­va sok­kal in­kább az interetnikus po­li­ti­kai kap­cso­la­tok­ra össz­pon­to­sít­ja fi­gyel­mét, ke­vés­bé az át­ala­ku­lás út­ján ha­la­dó or­szá­gok ki­sebb­ség­vé­del­mi imp­le­men­tá­ci­ó­já­nak az elem­zé­sé­re. Írá­sá­ban to­váb­bá vizs­gá­lat tár­gyá­vá te­szi az Eu­ró­pai Uni­ó­nak ezen or­szá­gok ha­zai interetnikus po­li­ti­kai kap­cso­la­ta­i­ra gya­ko­rolt ha­tá­sát. Meg­ál­la­pít­ja, a töb­bi szer­ző­höz ha­son­ló­an, hogy az Eu­ró­pai Unió, bár nem ren­del­ke­zett és nem is ren­del­ke­zik sa­ját ki­sebb­sé­gi jog­vé­del­mi kó­dex­szel, ké­pes volt ru­gal­ma­sab­ban hat­ni ezek­re az or­szá­gok­ra, mint pél­dá­ul az Eu­ró­pa Ta­nács vagy az EBESZ. Bru­sis két olyan irány­vo­na­lat em­lít – biz­ton­ság és ki­sebb­ség­vé­de­lem, a több­ség és a ki­sebb­sé­gek együtt­élé­sé­nek a ki­sebb­sé­gek po­li­ti­kai rész­vé­te­lén ala­pu­ló ja­ví­tá­sa –, ame­lyek az idő tájt az Eu­ró­pai Unió ré­szé­ről ér­vényt sze­rez­tek az „eu­roen­tellek­tüelek” elem­zé­se­i­nek tár­gyát ké­pe­ző csat­la­ko­zó or­szá­gok­kal és in­téz­mé­nyek­kel szem­ben.
Peter Ver­meer­sch, a leu­veni Insti­tut of Inter­na­tion­al and Euro­pean Pol­i­cy mun­ka­tár­sa elem­zé­sé­ben megál­lapít­ja,43 mi­vel­hogy ma­gá­n az EU-n be­lül – a 15 ere­de­ti ál­lam kö­zött – nagy kü­lönb­sé­gek van­nak a ki­sebb­sé­gi po­li­ti­kát il­le­tő­en, az EU in­téz­mé­nyei kény­te­le­nek vol­tak ma­nő­ve­re­zé­si te­ret biz­to­sí­ta­ni az új ta­gok­nak is. Ilyen ér­te­lem­ben hoz­za fel az EU-nak azon aján­lá­sát, hogy tör­vé­nyi­leg rög­zí­te­ni kell a csat­la­ko­zó or­szá­gok ki­sebb­sé­gei szá­má­ra a kol­lek­tív jo­go­kat, ugyan­ak­kor ar­ra is rá­mu­tat, hogy ugyan­ezt nem kö­ve­tel­te az ere­de­ti ta­gok­tól. Eb­ben a te­kin­tet­ben Eu­ró­pá­ban még to­vább él a nagy­ha­tal­mak és a kis­ál­la­mok sze­rin­ti meg­kü­lön­böz­te­tés, amely mai for­má­já­ban az el­ső vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en kris­tá­lyo­so­dott ki. Vé­ge­ze­tül Ver­meer­sch ér­té­ke­li az EU-nak a ki­sebb­ség­vé­de­lem te­rü­le­tén ér­vé­nye­sü­lő prag­ma­ti­kus ma­ga­tar­tá­sát, ami ab­ban rej­lik, hogy már nem ta­nú­sít olyan élénk ér­dek­lő­dést a te­rü­le­ti et­ni­kai ki­sebb­sé­gek kér­dé­se irán­t, in­kább a ro­ma­kér­dés meg­ol­dá­sá­ra össz­pon­to­sít­ja fi­gyel­mét, ami jócs­kán függ a mig­rá­ci­ó­tól, a me­ne­dék­nyúj­tás­tól, az eu­ró­pai la­kos­ság­nak a be­ván­dor­lók be­özön­lé­sé­től tar­tó ag­gá­lya­i­tól. Te­hát az alochton ki­sebb­sé­gek­kel kap­cso­la­tos prob­lé­mák­tól, ame­lyek az EU ere­de­ti or­szá­ga­i­nak a te­her­té­te­lei.
Az et­ni­kai és pol­gá­ri ka­te­gó­ri­á­já­nak kap­cso­la­ta, an­nak az euró­paizálás kon­tex­tu­sá­ban tör­té­nő elem­zé­se je­len­leg szá­mos olyan vi­ta ve­le­já­ró­ja, ame­lyek a pol­gá­ri ér­té­kek­ről, az eu­ró­pai ál­lam­pol­gár­ság­ról, az ál­lam­pol­gár­ság­ról, a ki­sebb­sé­gek ál­lam­pol­gá­ri jo­ga­i­ról foly­nak. Ezek kö­zé so­rol­ha­tó az a vé­le­mény­cse­re, mely 2001 ja­nu­ár­já­ban zaj­lott le Ox­ford­ban. Részt­ve­vői – an­go­lok, né­me­tek, spa­nyo­lok, por­tu­gá­lok – a pol­gá­ri elv mi­ben­lé­té­vel fog­la­koz­va egyetértő­leg meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy je­len­leg a pol­gá­ri elv ér­tel­me­zé­sé­nek két meg­kö­ze­lí­té­si mód­ja kü­lön­böz­tet­he­tő meg. Egy­részt a pol­gá­ri ka­te­gó­ria mint jo­gi stá­tus, s eb­ből a szem­pont­ból David Mil­ler az ang­li­ai Depart­ment of Phi­los­o­phy Uni­ver­si­ty of War­vick mun­ka­tár­sa nem lát prob­lé­mát a pol­gá­ri elv­nek a tár­sa­da­lom­ban va­ló ér­vé­nye­sí­té­sé­ben. Ugyan­ak­kor a pol­gá­ri elv­nek a szo­ci­á­lis-po­li­ti­kai sze­re­pé­re hív­ja fel a fi­gyel­met. Eb­ben az ér­te­lem­ben a pol­gá­ri ka­te­gó­ria az in­teg­rá­ció po­ten­ci­á­lis for­rá­sa­ként je­le­nik meg a tár­sa­da­lom és az ál­la­mi szer­ve­ző­dé­sek szá­má­ra, ame­lyek erő­tel­je­sen szer­te­ága­zó­dó­ak. David Mil­ler az eu­ró­pai pol­gá­ri el­vet több­szin­tű je­len­ség­ként jel­lem­zi, mely eu­ró­pai, ál­la­mi és ál­la­mon be­lü­li szin­ten lé­te­zik, ami­kor is la­kos­sá­gi cso­por­tok ki­sebb­sé­gi jo­gok­kal ren­del­kez­nek. Alul­ról fel­fe­lé ha­lad­va az ál­la­mi­tól az EU fe­lé a pol­gá­ri elv ve­szít a kul­tu­rá­lis sa­já­tos­sá­ga­i­ból, és tisz­tán pol­gá­ri fo­gal­mat ölt. El­len­ke­ző irány­ban, fe­lül­ről le­fe­lé ha­lad­va a pol­gá­ri elv kul­tu­rá­lis meg­ha­tá­ro­zók­kal gaz­da­go­dik. Az el­lent­mon­dást ab­ban lát­ja, hogy az Eu­ró­pai Uni­ón be­lü­li pol­gá­ri elv azon az elő­fel­té­te­le­zé­sen ala­pul, hogy a kul­tú­ra ir­re­le­váns (lásd az EU alap­jo­ga­i­nak char­tá­ját, az eu­ró­pai alkot­mánysz­erződést).44 Fel­te­szi a kér­dést: ha az EU egy­fe­lől kor­lá­toz­za az ál­la­mi szu­ve­re­ni­tást, ez azt je­len­te­né, hogy kor­lá­toz­za a ki­sebb­sé­gi cso­por­tok szu­ve­re­ni­tá­sát is? Tér nyí­lik e ez­zel a ki­sebb­sé­gek szá­má­ra az EU-szer­vek­kel va­ló köz­vet­len kom­mu­ni­ká­lás elő­se­gí­té­sé­hez, jobb lesz ez a ki­sebb­ség­vé­de­lem szá­má­ra? Az eu­ró­pai in­teg­rá­ció el­mé­lyí­té­sé­ről fo­lyó vi­tá­ban te­hát egy­re in­kább el­to­ló­dik a hang­súly a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek, il­let­ve a nem­ze­ti­sé­gi ki­sebb­sé­gek és a be­ván­dor­lók jo­ga­i­nak, az au­toch­ton és alach­ton ki­sebb­sé­gek jo­ga­i­nak ös­­sze­ha­son­lí­tá­sá­ra, te­hát az au­to­nó­mia kö­ve­te­lé­sé­re egy­fe­lől és a nyel­vi, a kul­tu­rá­lis, eset­leg a val­lás­gya­kor­lá­si jo­gok­ra más­fe­lől. Ugyan­ak­kor a be­ván­dor­lók kö­zött is kü­lönb­sé­gek van­nak: az Eu­ró­pai or­szá­gok­ból szár­ma­zó be­ván­dor­lók pol­gá­ri jo­gok­kal ren­del­kez­nek, míg vi­szont az Eu­ró­pai Uni­ón kí­vül­ről ér­ke­ző be­ván­dor­lók pol­gá­ri jo­gok­kal nem ren­del­kez­nek. A re­form­fo­lya­ma­ton át­me­nő, va­la­mint a fej­lett eu­ró­pai or­szá­gok a 21. szá­zad ele­jén kény­te­le­nek szem­be­néz­ni a glo­bá­lis ver­seny és mo­bi­li­tás ne­ga­tív kö­vet­kez­mé­nye­i­vel, ame­lyek szo­ci­á­lis és po­li­ti­kai bi­zony­ta­lan­ság­gal, az et­ni­kai és kul­tu­rá­lis konf­lik­tu­sok ve­szé­lyé­nek nö­ve­ke­dé­sé­vel jár­nak együt­t, ki­e­gé­szül­ve a nem­ze­ti ál­lam és a nem­ze­ti kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok meg­erő­sö­dé­sé­vel ös­­sze­kap­cso­ló­dó anak­ro­niz­mus­sal. Szá­mos eu­ró­pai or­szág­nak meg kell bé­kül­nie a nem­ze­ti iden­ti­tás és a glo­bá­lis kul­tu­rá­lis nyi­tott­ság kö­zöt­ti egyen­súly­ke­re­sés­sel. Az Eu­ró­pai Unió ki­bő­ví­té­sé­nek, in­téz­mé­nyi meg­erő­sí­té­sé­nek, ho­mo­ge­ni­zá­lá­sá­nak a ter­ve­ze­te ré­sze en­nek a fo­lya­mat­nak. A kö­zös Eu­ró­pá­ban a kü­lön­bö­ző nem­ze­tek és nem­ze­ti­sé­gek, a vi­lág más tá­ja­i­ról ér­ke­ző be­ván­dor­lók­kal egye­tem­ben kény­te­le­nek lesz­nek ki­ala­kí­ta­ni egy­faj­ta modus viven­dit. A Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban fo­lyó tu­do­má­nyos és tár­sa­dal­mi dis­kur­zus szám­ba ve­szi azo­kat az ag­gá­lyo­kat és po­ten­ci­á­lis ve­szé­lye­ket, ame­lyek­kel épp Eu­ró­pá­nak eb­ben a geo­po­li­ti­kai tér­ségé­ben leg­in­kább szem­be­ke­rül­nek. Ezért úgy vé­lem, hogy a ki­sebb­sé­gek­ről s a pol­gá­ri ér­té­kek­ről fo­lyó eu­ró­pai vi­tá­ba, akár írá­sos for­má­ban, akár nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­á­kon tar­tott elő­adá­sok­kal erő­tel­jes­eb­ben be kel­le­ne, hogy kap­cso­lód­ja­nak az Eu­ró­pai Unió leg­újabb tag­ál­la­ma­i­nak szak­ér­tői is. Így az in­teg­rá­cióról és az együtt­élés­ről zaj­ló vi­tát mar­kán­san gaz­da­gít­hat­ják, el­mé­lyít­he­tik, konk­ré­tab­bá te­he­tik és ele­ven, a legis­zlatív és tár­sa­dal­mi gya­kor­lat­ban szer­zett ta­pasz­ta­la­tok­kal gaz­da­gít­hat­ják.

 

Kiss József: Az ideológiai sablonoktól a történelemértelmezés pluralizmusáig

Ez­zel a cím­mel je­lent meg a cseh­or­szá­gi Jelenko­rtörténeti In­té­zet­nek (Ús­tav soudo­bých dìjín) a Cseh­szlo­vá­kia má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni tör­té­ne­té­vel kap­cso­la­tos szov­jet és orosz mun­kák szem­lé­le­ti át­ala­ku­lá­sát vé­gig­kí­sé­rő ta­nul­mánya (Kolenovská, Daniela: Od ide­o­log­ick­ých šablon k plu­ral­itì his­torick­ých inter­pre­tací. Soudobé dìjiny, 2006, 1–2. sz. 50–81. p.).
A prá­gai Kár­oly Egye­tem dok­to­ran­du­sá­nak, Daniela Kolen­ovská­nak a ta­nul­má­nya a jegy­zet­ap­pa­rá­tus­ban fel­vo­nul­tat­ja az is­mer­te­té­sek­hez, ér­té­ke­lé­sek­hez és elem­zé­sek­hez kap­cso­ló­dó úgy­szól­ván tel­jes mérv­adó bib­li­og­rá­fi­át. Az írás már csak en­nél fog­va is fi­gyel­met ér­de­mel, hi­szen az 1989 után meg­je­lent orosz mo­nog­rá­fi­ák és ta­nul­mány­kö­te­tek a szlo­vá­ki­ai és cseh­or­szá­gi könyv­tá­rak­ból szin­te tel­je­sen hi­á­nyoz­nak. A szer­ző min­den va­ló­szí­nű­ség sze­rint sze­mé­lyes kap­cso­la­tok ré­vén ta­nul­má­nyoz­hat­ta azo­kat, ezért az írá­sá­hoz fűz­he­tő ész­re­vé­te­lek le­he­tő­sé­gét erő­sen be­ha­tá­rol­ja az ál­ta­la bir­to­kolt is­me­ret­anyag. Az eset­le­ges, er­re itt re­a­gá­ló, oly­kor sa­ját ol­vas­mány­él­mé­nyek­kel és sze­mé­lyes él­mé­nyek­kel ki­e­gé­szü­lő kom­men­tá­rok nem vál­lal­koz­hat­nak ér­dem­le­ges kri­ti­kai, ne­tán po­le­mi­kus vé­le­mény­nyil­vá­ní­tás­ra. Per­sze ez nem je­lent azo­no­su­lást Kolen­ovská gon­do­lat­me­ne­té­vel, fő­leg azok­ban az ese­tek­ben, ahol ezt nem si­ke­rül kel­lő­kép­pen ér­zé­kel­tet­ni a Szemle ol­va­sói szá­má­ra.
A fel­dol­go­zás túl­nyo­mó ré­sze az ér­tel­me­zé­sek­ben 1989 után be­kö­vet­ke­zett pa­ra­dig­ma­vál­tás­sal fog­lal­ko­zik, s a fo­lya­ma­tok és mű­egye­dek jel­lem­zé­sé­ben át­fe­di egy­mást a ki­fe­je­zet­ten kap­cso­lat­tör­té­ne­ti mun­kák­ra kon­cent­rá­ló elem­zés a Cseh­szlo­vá­kia tör­té­nel­mé­vel fog­lal­ko­zó be­ál­lí­tott­ság nyo­mon kí­sé­ré­sé­vel.
A kor­sza­ko­lá­son be­lül az 1945-től 1953-ig ter­je­dő idő­szak­nak a tük­rö­ző­dé­se do­mi­nál. Ér­de­kes, hogy itt a szer­ző nem von éles ha­tár­vo­na­lat a kom­mu­nis­ta ha­ta­lom meg­te­rem­té­se előt­ti évek és a kom­mu­nis­ta rend­szer ki­épü­lé­se kö­zött. Ez nyil­ván ab­ból adó­dik, hogy a Sztá­lin ha­lá­lá­ig ter­je­dő idő­köz a szer­ző meg­lá­tá­sa sze­rint nem ho­zott kü­lö­nö­sebb for­du­la­tot ab­ban a meg­kö­ze­lí­tés­ben, aho­gyan Cseh­szlo­vá­kia a szov­jet tör­té­né­szek fo­ko­zott ér­dek­lő­dé­sé­nek op­ti­ká­já­ban sze­re­pelt. Er­re csak a ké­sőb­bi idő­szak­ok­ban ke­rült sor. A szov­jet szer­zők mun­ká­i­ban ugyan­is hos­­szú ide­ig Cseh­szlo­vá­ki­á­nak a Mün­chen előt­ti ha­tá­rok kö­zött tör­tént meg­újí­tá­sá­val ös­­sze­füg­gő cseh­szlo­vák, il­let­ve cseh szov­jet­ba­rát plat­form fo­lya­ma­tos meg­lé­te erő­tel­jes sze­rep­hez ju­tott. Kolen­ovská igyek­szik be­mu­tat­ni az egyes idő­szak­ok ko­ra­be­li tör­té­né­szi ön­ref­le­xi­ó­ját a rend­szer­vál­tás idő­sza­ká­ból vis­­sza­ve­tü­lő ret­ros­pek­tív kor­rek­ci­ók­kal, il­let­ve pa­ra­dig­ma­vál­tás­sal pár­hu­za­mo­san.
Kolen­ovská a nyolc­va­nas évek vé­gé­től és a ki­lenc­ve­nes évek ele­jé­től ere­dez­te­ti a há­bo­rú utá­ni szov­jet po­li­ti­ka va­ló­di cél­ja­i­val kap­cso­la­tos el­ső ké­te­lyek je­lent­ke­zé­sét. Rá­mu­tat ar­ra, hogy a ku­ta­tók fi­gyel­me egy­re in­kább ki­ter­jedt az erő­sza­kos mód­sze­rek­kel tör­tént vál­to­zá­sok­ra, a kom­mu­nis­ta tár­sadalom­felfogás al­ter­na­tí­vá­i­ra és a kom­mu­nis­ták győ­zel­mé­nek oka­i­ra. A szov­jet ar­chí­vu­mok­ban hoz­zá­fér­he­tő­vé vá­ló do­ku­men­tu­mok­ra tá­masz­kod­va 1993-ban Moszk­vá­ban meg­je­lent az el­ső cen­zú­rá­zat­lan ki­ad­vány, amely a há­bo­rú utá­ni kö­zép- és ke­let-eu­ró­pai re­a­li­tá­so­kat új szem­lé­let alap­ján igye­ke­zett lát­tat­ni. Éles meg­vi­lá­gí­tás­ba ke­rült a bel­ső és kül­ső té­nye­zők­nek, il­let­ve meg­ha­tá­ro­zók­nak a tér­ség­be­li or­szá­gok po­li­ti­kai-tár­sa­dal­mi vi­szo­nya­it ala­kí­tó sze­re­pe. Im­már nem­csak fel­té­te­le­zé­sek, ha­nem a tit­ko­sí­tás alól fel­ol­dott do­ku­men­tu­mok alap­ján több tör­té­nész ar­ra a meg­győ­ző­dés­re ju­tott, hogy a kül­ső té­nye­zők ha­tá­sa olyan erős volt, hogy a bel­ső fel­té­te­lek nem ját­szot­tak ko­mo­lyabb sze­re­pet. Vé­le­mé­nyük sze­rint a jö­vő már a há­bo­rú fo­lya­mán el­dőlt, az ak­kor meg­kö­tött nem­zet­kö­zi egyez­mé­nyek Moszk­va szá­má­ra le­he­tő­sé­get biz­to­sí­tot­tak a sa­ját ér­dek­szfé­rá­já­ba tar­to­zó or­szá­gok bel­po­li­ti­ká­já­nak köz­vet­len be­fo­lyá­so­lá­sá­ra. Kolen­ov­ská utal Leonyid Gib­ian­szk­ij ta­nul­má­nyá­ra, aki ar­ra is fel­hív­ta a fi­gyel­met, hogy a kö­zép- és ke­let-eu­ró­pai or­szá­gok­ban be­kö­vet­ke­zett fej­le­mé­nyek so­rán az egyes ha­tás­ele­mek ös­­sze­fo­nód­tak, s ne­héz meg­von­ni a ha­tárt a kül­ső és bel­ső té­nye­zők ha­tó­ere­je kö­zött, il­let­ve pon­to­san meg­ál­la­pí­ta­ni, hogy mi­kor me­lyik ke­re­ke­dett felül.
A bel­ső vi­szo­nyok­kal kap­cso­lat­ban Kolen­ovská a Nem­zet­kö­zi Gaz­da­sá­gi és Po­li­ti­kai In­té­zet mun­ka­tár­sa­i­nak meg­ál­la­pí­tá­sa­i­ra hi­vat­ko­zik. Ezek lé­nye­ge, hogy a há­bo­rú után rö­vid ide­ig kor­lá­to­zott kép­vi­se­le­ti de­mok­rá­cia bi­zo­nyos is­mér­ve­i­vel ren­del­ke­ző rend­sze­rek – ahogy ír­ja – „ma­guk­ban fog­lal­ták a ki­bon­ta­ko­zás több, ter­mé­sze­te­sen a pol­gá­ri de­mok­ra­ti­kus re­zsim fel­újí­tá­sá­nak irá­nyá­ba ha­la­dó vál­to­za­tát”. Eh­hez kap­cso­lód­va ki­tér ar­ra, hogy a meg nem va­ló­sult el­kép­ze­lé­sek kö­zött az orosz tör­té­né­szek a ki­lenc­ve­nes évek ele­jén iga­zi hord­erőt a pár­tok fe­lett ál­ló „osz­tály­nél­kü­li” de­mok­ra­ti­kus szo­ci­a­liz­mus kon­cep­ci­ó­já­nak tu­laj­do­ní­tot­tak. Eb­ben az egye­dü­li re­á­lis al­ter­na­tí­va esé­lye­i­vel – az orosz tör­té­né­szek meg­íté­lé­se sze­rint – a masary­ki fo­gan­ta­tá­sú nem­ze­ti szo­ci­a­lis­ta esz­me ren­del­ke­zett. Az alap­ve­tő gaz­da­sá­gi kér­dé­sek po­li­ti­zá­lá­sá­nak fe­szült lég­kör­ében azon­ban nem ve­het­ték fel a ver­senyt a kom­mu­nis­ták azon­na­li hasz­not ígé­rő po­li­ti­ká­já­val, és el­vesz­tet­ték a tár­sa­dal­mi tá­mo­ga­tást. Ez­zel kap­cso­lat­ban – Kolen­ovská írá­sá­nak fé­nyé­ben – alig­ha­nem meg­le­pő­nek szá­mít az a pa­ra­dox sze­rep, ame­lyet a cseh­szlo­vá­ki­ai re­gi­o­ná­lis vi­szo­nyok vizs­gá­la­ta és ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa alap­ján Tat­jana Volotk­i­na tör­té­nész mun­ká­já­ban a szo­ci­ál­de­mok­rá­cia kap. Volotk­i­na né­ze­te sze­rint ez a párt – mi­vel az el­len­ál­lá­si moz­ga­lom­ban szer­zett ér­de­mek­kel sem di­cse­ked­he­tett, s tag­ja­i­nak jó ré­sze át­pár­tolt a kom­mu­nis­ták­hoz – sok­kal ra­di­ká­li­sabb prog­ra­mot fo­gal­ma­zott meg, mint ma­guk a kom­mu­nis­ták. S így a tár­sa­da­lom há­bo­rú utá­ni ál­ta­lá­nos szo­ci­á­lis és ha­za­fi­as fel­buz­du­lá­sa kö­ze­pet­te a szo­ci­ál­de­mok­ra­ta párt a szak­szer­ve­ze­tek­kel együtt lett a szov­jet min­ta irá­nyá­ba mu­ta­tó, a to­ta­li­ta­riz­mus irán­ti, bal­ol­da­li tü­rel­met­len­ség­ből táp­lál­ko­zó szim­pá­tia leg­ra­di­ká­li­sabb meg­tes­te­sí­tő­je. A kom­mu­nis­ta párt vi­szont a szo­ci­a­liz­mus­nak a fo­ko­za­tos át­me­net irány­elv­éhez iga­zo­dó sa­já­tos út­ján igye­ke­zett ha­lad­ni. Ezt az irány­vé­telt – amit már a párt­ál­la­mi cseh­szlo­vák tör­té­net­írás sem rej­tett vé­ka alá – az an­ti­fa­sisz­ta ko­a­lí­ció fel­bom­lá­sa után ad­ta fel a gottwal­di párt­ve­ze­tés.
Kolen­ovská úgy lát­ja, hogy alap­ve­tő­en a nem­zet­kö­zi hely­zet meg­vál­to­zá­sá­hoz kap­cso­ló­dik a kor­szak­kal fog­lal­ko­zó tör­té­né­szek mun­ká­i­ban a szov­jet min­ta ka­no­ni­zá­lá­sá­nak el­sza­ba­du­lá­sa és fe­lül­ke­re­ke­dé­se. Ugyan­ak­kor en­nek mér­té­két szo­ros ös­­sze­füg­gés­be hoz­zák a bel­ső po­li­ti­kai erők, így a kom­mu­nis­ta párt el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti ta­pasz­ta­la­ta­i­nak in­ga­tag­sá­gá­val. Gali­na Murasko, aki­nek mun­kás­sá­gá­ban év­ti­ze­de­ken át elő­tér­ben állt a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni cseh­szlo­vák–szov­jet kap­cso­la­tok vizs­gá­la­ta, el­len­vé­le­ményt fo­gal­ma­zott meg a kény­szer­pá­lya kér­dé­sé­ben. Murasko két­ség­be von­ta, hogy a cseh­szlo­vák tár­sa­da­lom az 1940-es évek má­so­dik fe­lé­ben tel­jes mér­ték­ben a nem­zet­kö­zi ese­mé­nyek szo­rí­tá­sá­ba ke­rült, kép­te­len­né vál­va bár­mi­ne­mű be­fo­lyást gya­ko­rol­ni a bel­ső hely­zet ala­ku­lá­sá­ra. Fel­hoz­ta Finn­or­szág és Auszt­ria ese­tét, bi­zo­nyí­té­kul ar­ra, hogy a tér­sé­get il­le­tő­en a szov­jet ak­ció­ter­vek szi­go­rú­an meg­sza­bott for­má­ban nem lé­tez­tek, le­he­tő­vé tet­ték a tár­sa­da­lom és az elit er­köl­csi-pszi­cho­ló­gi­ai ér­té­ke­i­nek ér­vé­nye­sí­té­sét. Ez­zel kap­cso­lat­ban Kolen­ovská em­lí­tést tesz Alek­szan­dr Subin ál­lí­tá­sá­ról, amely sze­rint a kom­mu­nis­ták győ­zel­mé­hez az utat két fér­fiú nyi­tot­ta meg: Lud­vík Svo­bo­da, ami­kor nem mer­te ve­lük szem­ben be­vet­ni a had­se­re­get, és Edvard Beneš, aki bí­zott Gottwald prag­ma­tiz­mu­sá­ban és ab­ban a ké­pes­sé­gé­ben, hogy ké­pes lesz ke­resz­tül­vin­ni a szo­ci­a­liz­mus­hoz ve­ze­tő nem­ze­ti út irány­vo­na­lát. „Na­iv po­li­ti­kus volt-e Beneš, aki kár­hoz­ta­tást ér­de­mel rö­vid­lá­tá­sá­ért, Sztá­lin ide­a­li­zá­lá­sá­ért és komp­ro­mis­­szum­kész­sé­gé­ért? Po­li­ti­kai kar­ri­er­je a ha­za­áru­ló ese­te-e, avagy nem volt vá­lasz­tá­sa az adott nem­zet­kö­zi és bel­po­li­ti­kai hely­zet­ben?” – kér­de­zi Daniela Kolen­ovská, hang­sú­lyoz­va, hogy ilyen és eh­hez ha­son­ló kér­dé­se­ket is fel­tesz az orosz tör­té­net­tu­do­mány, csak­hogy egy­ér­tel­mű vá­laszt er­re nem adot­t. S eh­hez rög­tön hoz­zá­te­szi: az ilyen irá­nyú kí­sér­let ugyan­is nem ke­rül­he­ti meg azok­nak a tör­té­né­szek­nek az ál­lí­tá­sa­it, akik sze­rint Cseh­szlo­vá­kia sor­sá­ról a szov­jet ka­to­nai in­ter­ven­ció fe­nye­ge­tő ve­szé­lye dön­tött, amit Valer­ian Zorin prá­gai nagy­kö­vet he­lye­zett ki­lá­tás­ba 1948 feb­ru­ár­já­ban. A feb­ru­á­ri ese­mé­nyek – te­kint­ve azt né­ző­pont­tól füg­gő­en győ­ze­lem­nek, po­li­ti­kai vál­ság­nak vagy po­li­ti­kai puccs­nak – az an­ti­fa­sisz­ta ko­a­lí­ció fel­bom­lá­sá­val já­ró szov­jet biz­ton­ság­po­li­ti­kai ér­de­ke­ket érin­tet­tek. Kolen­ovská sze­rint va­la­men­­nyi mai orosz tör­té­nész egyet­ért ab­ban, hogy a há­bo­rú után a Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pá­val szem­be­ni szov­jet po­li­ti­ka szá­má­ra az a tö­rek­vés volt meg­ha­tá­ro­zó, hogy nyu­ga­ti ha­tá­ra­in olyan ba­rá­ti or­szá­gok­ból ál­ló öve­ze­tet ala­kít­son ki, amely el­há­rí­ta­ná az el­szi­ge­te­lés, il­let­ve a vá­rat­lan meg­tá­ma­dás ve­szé­lyét. A nem­zet­kö­zi hely­zet ki­éle­ző­dé­se 1947-ben ezt a biz­ton­ság­po­li­ti­kai koc­ká­za­tot hoz­ta úgy­mond test­kö­zel­be.
S eh­hez ké­pest osz­la­nak meg Kolen­ovská sze­rint az orosz tör­té­né­szek vé­le­mé­nyei a tér­ség or­szá­ga­i­nak s köz­tük Cseh­szlo­vá­ki­á­nak a bel­ső vi­szo­nya­i­ra gya­ko­rolt szov­jet ha­tás meg­íté­lé­sét il­le­tő­en. A már em­lí­tett Alek­szan­dr Subin úgy vé­le­ke­dik, hogy Moszk­va a cseh­szlo­vák kom­mu­nis­ták szá­má­ra 1948-ig csu­pán ins­pi­rá­ci­ót je­len­tett, nem konk­rét in­téz­ke­dé­sek fo­ga­na­to­sí­tá­sá­val meg­va­ló­su­ló nyo­más gya­kor­lá­sát, s a Szov­jet­unió meg­fi­gye­lői sze­rep­kör­ben lé­pett fel. Má­sok vi­szont ar­ra mu­tat­nak rá, hogy a fel­sza­ba­dí­tó szov­jet csa­pa­tok nyo­má­ban kez­det­től fog­va ott vol­tak a szov­jet biz­ton­sá­gi szer­vek, s a bel­po­li­ti­ka a Kreml­ben szü­le­tett re­cep­tek sze­rint uta­sí­tá­sok kény­szer­ha­tá­sa alatt ala­kult, így Cseh­szlo­vá­ki­á­ban 1948 feb­ru­ár­ja már csak egy fo­lya­mat be­te­tő­zé­se volt.
Idő­be­li hé­zag tá­madt Kolen­ovská írá­sá­ban az 1953 utá­ni csak­nem két év­ti­zed­nyi cseh­szlo­vák–szov­jet kap­cso­la­ta­it il­le­tő­en. A ko­ra­be­li re­a­gá­lá­sok­ról sum­más, né­hány mon­da­tos em­lí­tést té­ve – né­ze­te sze­rint – e kap­cso­la­tok­ban, 1956-ot is be­le­ért­ve, nem adód­tak kü­lö­nö­sebb prob­lé­mák, így kon­cep­ci­o­ná­lis lá­tás­mód irán­ti igé­nyek nem is je­lent­kez­tek. Az 1968–1970 kö­zöt­ti fej­le­mé­nyek ér­té­ke­lé­sé­hez pe­dig A párt­ban és a tár­sa­da­lom­ban ki­ala­kult vál­ság­nak a CSKP XIV. kong­res­­szu­sa utá­ni ta­nul­sá­gai cí­mű do­ku­men­tum szá­mí­tott egye­dü­li, min­den­ha­tó irány­elv­ként mind cseh­szlo­vák, mind szov­jet ol­da­lon. A hat­va­nas évek má­so­dik fe­le és az 1968 irán­ti ér­dek­lő­dés ké­sőbb je­lent­ke­zett. S ez az elem­zés szint­jén – Kolen­ovská sze­rint – nem is an­­nyi­ra a gor­ba­cso­vi nyi­tás­hoz, a pe­reszt­roj­ká­hoz kap­cso­ló­dott, ha­nem a szov­jet tömb fel­bom­lá­sát kö­ve­tő­en élén­kült meg.
Az 1968-as de­mok­ra­ti­zá­lá­si kí­sér­let és an­nak vég­ki­me­ne­te­le a ki­lenc­ve­nes évek ele­jén pub­li­ká­ló tör­té­né­szek szá­má­ra – Kolen­ovská lá­tó­szög­ében – a szov­jet kül­po­li­ti­ka sza­bá­lya­i­nak ki­mun­ká­lá­sa szem­pont­já­ból vált ér­de­kes­sé. A kor­lá­to­zott szu­ve­re­ni­tás­ról tar­tott 1991-es lib­li­cei kon­fe­ren­ci­án Jurij Novopasin fel­szó­lí­tot­ta Gor­bacsovot, hogy in­téz­zen Prá­gá­hoz bo­csá­nat­ké­rést, ugyan­ak­kor fel­hív­ta a fi­gyel­met a le­vél­tá­ri anya­gok köz­zé­té­tel­ének a fon­tos­sá­gá­ra. A vo­nat­ko­zó do­ku­men­tu­mok egy ré­sze 1993-ban vált ku­tat­ha­tó­vá. Ezek alap­ján ju­tott az Orosz Fö­de­rá­ció Ál­la­mi Le­vél­tá­ri Szol­gá­la­tá­nak ak­ko­ri ve­ze­tő­je, Ru­dolf Piho­ja ar­ra a meg­ál­la­pí­tás­ra, hogy Brezs­nyev 1968. má­jus vé­gé­ig da­colt a ra­di­ká­lis lé­pé­se­ket kö­ve­te­lők­kel szem­ben.
Kolen­ovská meg­pró­bál be­ha­tol­ni a cseh­szlo­vá­ki­ai be­avat­ko­zás hát­te­ré­ben zaj­ló, a dön­tés­ho­za­tal­lal kap­cso­la­tos sze­mé­lyi ma­ga­tar­tá­sok orosz­or­­szá­gi meg­íté­lé­sé­nek szö­ve­vé­nyé­be. Úgy lát­ja, hogy az egyé­ni meg­kö­ze­lí­té­se­ken túl­me­nő­en a szer­zők több­sé­ge el­uta­sít­ja azt az ál­lás­pon­tot, mely sze­rint a szov­jet ve­ze­tés­nek az adott nem­zet­kö­zi hely­zet­ben le­he­tett vol­na más vá­lasz­tá­si le­he­tő­sé­ge. Cseh­szlo­vá­kia geo­po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi és stra­té­gi­ai szem­pont­ból a szov­jet tömb fon­tos al­ko­tó­ré­sze volt. A ha­tal­mi mo­no­pó­li­um ve­szély­be ke­rü­lé­se – ahogy Kolen­ovská ír­ja – a szov­jet ve­ze­tés­ben ösz­tö­nös ag­res­­szív ön­vé­del­mi re­ak­ci­ót vál­tott ki. Az 1968-as fej­le­mé­nyek­kel fog­lal­ko­zó szer­zők Cseh­szlo­vá­kia Kom­mu­nis­ta Párt­já­nak (CSKP) Ak­ció­prog­ram­já­ban meg­fo­gal­ma­zott, a cseh­szlo­vá­ki­ai szo­ci­ál­de­mok­ra­ta mo­dell irá­nyá­ba mu­ta­tó el­kép­ze­lé­sek meg­hi­ú­su­lá­sát nem Dubèek hi­bá­i­val ma­gya­ráz­zák, ha­nem a szov­jet ve­ze­tők ön­ér­de­ké­re, sa­ját po­zí­ci­ó­ik vé­del­mé­re irá­nyu­ló ma­ga­tar­tá­sá­ban lát­ják. Ez­zel a szem­lé­let­tel nincs össz­hang­ban az a vé­le­mény, me­lyet – Kolen­ovská sze­rint – kol­lé­gái né­ze­te­i­re is kon­cep­ci­o­ná­lis ala­po­kon re­a­gál­va Mi­ha­il Latisz még 1998-ban fo­gal­ma­zott meg. Fej­te­ge­té­se­i­ben Latisz a gottwal­di idő­szak­ba nyú­lik vis­­sza. Sze­rin­te az orosz tör­té­né­szek szá­má­ra el­sik­kad az a Gottwald ha­lá­la utá­ni tö­rek­vés, hogy a ve­ze­tés új uta­kat-mó­do­kat ta­lál­jon a la­kos­ság és a kor­mány­zat kö­zöt­ti egyet­ér­tés ki­ala­kí­tá­sá­ra. Novot­ný ezt a gaz­da­sá­gi in­téz­ke­dé­sek­től re­mél­te, de nem járt si­ker­rel.
To­vább­gon­dol­ko­dás­ra kész­tet­het­nek vi­szont a már em­lí­tett Nem­zet­kö­zi Gaz­da­sá­gi és Po­li­ti­kai Ta­nul­má­nyok In­té­ze­té­ben fo­gant né­ze­tek. Ezek­ből Kolen­ovská azt eme­li ki, hogy az ak­ció­prog­ram he­lyett Lud­vík Vac­ulík Két­ezer szó cí­mű ki­ált­vá­nyá­nak tu­laj­do­ní­ta­nak iga­zi je­len­tő­sé­get. Sze­rin­tük az el­en­ged­he­tet­len gaz­da­sá­gi re­for­mok­ról fo­lyó szé­les kö­rű vi­ta ön­ger­jesz­tő mó­don olyan be­fo­lyást gya­ko­rolt a köz­gon­dol­ko­dás­ra, hogy vé­gül meg­fo­gal­ma­zó­dott a szo­ci­a­liz­mus szov­jet min­tá­tól el­té­rő, nyu­gat-eu­ró­pai in­dít­ta­tá­sú mo­dell­jé­nek kö­ve­tel­mé­nye. E prog­ram men­tén sza­kadt ket­té a CSKP.
A né­ze­tek pa­let­tá­ján a ki­lenc­ve­nes évek kö­ze­pén je­lent­ke­zett új szín­folt­ként ér­zé­ke­li Kolen­ovská, hogy a gaz­da­ság­köz­pon­tú meg­kö­ze­lí­té­sek he­lyett – ahogy ír­ja – elő­tér­be ke­rül­nek a lát­szó­lag je­len­ték­te­le­nebb in­dí­té­kok­ból ki­in­du­ló mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti ér­tel­me­zé­sek. Ezek gon­do­la­me­ne­te ar­ra épült, hogy a ha­ta­lom­nak az öt­ve­nes évek kö­ze­pén el­kez­dő­dött meg­gyen­gü­lé­se foly­tán az ér­tel­mi­ség meg­kí­sé­rel­te fe­lül­bí­rál­ni a há­bo­rú utá­ni idő­szak ér­té­ke­lé­sét. Szvet­lana Ver­laimov bohemista sze­rint az ér­tel­mi­ség szá­má­ra az en­ge­del­mes­ség meg­ta­ga­dá­sát sza­bad tár­sa­dal­mi po­zí­ci­ó­ja, je­len­tős mér­té­kű anya­gi füg­get­len­sé­ge – me­lyet a re­zsim a kor­rum­pá­lá­suk­ra szánt esz­kö­zök­ből biz­to­sí­tott – tet­te le­he­tő­vé.
Nem szá­mít fel­fe­de­zés ere­jű­nek Kolen­ovská írá­sá­ban, hogy a het­ve­nes és nyolc­va­nas évek idő­sza­ka – a gor­ba­cso­vi nyi­tá­sig – a szov­jet tör­té­net­tu­do­mány­ban a cseh­szlo­vá­ki­a­i­hoz ha­son­ló­an „nor­mal­izá­ció­nak” szá­mí­tott. En­nek fő vo­ná­sa Cseh­szlo­vá­ki­á­ban a kom­mu­nis­ta re­zsim ki­épü­lé­sé­nek dog­má­i­hoz és mód­sze­re­i­hez va­ló vis­­sza­té­rés volt. A po­li­ti­kai irány­vé­tel el­vi meg­ala­po­zá­sa át­vet­te a fej­lett szo­ci­a­lis­ta tár­sa­da­lom épí­té­sé­nek brezs­nye­vi té­zi­sét, ami a husá­ki ve­ze­tés ál­tal suly­kolt po­li­ti­kai prog­ram­ban együtt járt a – ko­ra­be­li fra­ze­o­ló­gi­á­ja sze­rint – „párt ve­ze­tő sze­re­pé­nek erő­sí­té­sé­vel, az an­ti­szo­ci­a­lis­ta és op­por­tu­nis­ta né­ze­tek és meg­nyi­lat­ko­zá­sok el­le­ni kö­vet­ke­ze­tes harc­cal”. Ez­zel kap­cso­lat­ban Kolen­ovská fi­gyel­mét el­ke­rül­te, hogy a szov­jet po­li­ti­ka új­bó­li má­so­lá­sa so­rán az ide­o­ló­gi­ai élet­ben né­mi za­vart kel­tett a „szov­jet nép” ka­te­gó­ri­á­já­nak eről­te­té­se, ami gya­kor­la­ti­lag egyet je­len­tett a szov­jet­uni­ó­be­li nem­ze­tek úgy­mond új kö­zös­sé­gi mi­nő­sé­get te­rem­tő ös­­sze­ol­va­dá­sá­val.
Kolen­ovská elem­zé­se er­ről nem szól, pe­dig lá­ten­sen nem kis ag­gá­lyo­kat vál­tott ki a ko­ra­be­li, fő­ként szlo­vá­ki­ai ide­o­ló­gi­ai élet­ben, mert ana­lóg mó­don a „cseh­szlo­vák szo­ci­a­lis­ta nép” ilyen ér­tel­me­zé­sű ka­te­gó­ri­á­ja ugyan­csak em­lé­kez­te­tett a beneši csehs­zlo­vak­iz­mus­nak – gya­kor­la­ti­lag cseh fenn­ha­tó­sá­got je­len­tő – kon­cep­ci­ó­já­ra. Ma­ga e mű­vi, Cseh­szlo­vá­ki­á­ban csak szor­dí­nó­val fe­sze­ge­tett kép­ződ­mény azon­ban a po­li­ti­kai élet­ben na­gyon is erő­tel­je­sen je­len­le­vő prog­ram­elv­re, „a nem­ze­tek és nem­ze­ti­sé­gek fej­lő­dé­sé­nek és kö­ze­le­dé­sé­nek” elő­moz­dí­tá­sá­ra épült. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­gal kap­cso­lat­ban eb­ből táp­lál­ko­zott a sa­já­tos­sá­gok el­is­me­ré­sé­re igényt tar­tó kö­ve­tel­mé­nyek­kel szem­be­ni in­to­le­ran­cia, a ma­gyar nem­ze­ti­ség kö­zös­sé­gi mi­vol­tá­nak sem­mi­be­vé­te­le, a nem­ze­ti­sé­gi lét in­téz­mé­nyes ki­tel­je­se­dé­sé­nek aka­dá­lyo­zá­sa.
Úgy­szin­tén a cseh­szlo­vá­ki­ai ide­o­ló­gi­ai élet de­ge­ne­rá­ló­dá­sá­nak egy, csak szű­kebb kö­rök­ben is­mert­té vált, s Kolen­ovská szá­má­ra – már csak ko­rá­nál fog­va is – is­me­ret­len ki­rí­vó ese­te kap­cso­ló­dik a több­kö­te­tes cseh­szlo­vá­ki­ai párt­tör­té­net kál­vá­ri­á­já­hoz. A fel­dol­go­zás majd 15 éven át ké­szült, de vé­gül is tor­zó­ban ma­radt, min­den va­ló­szí­nű­ség sze­rint a leg­fel­sőbb ve­ze­té­sen be­lü­li sze­mé­lyi el­len­té­tek meg­ide­o­lo­gi­zá­lá­sa mi­att. A ve­ze­tés nem átal­lot­ta elő­ze­tes vé­le­mé­nye­zés­re fel­kér­ni a szov­jet tör­té­né­sze­ket. Ez a lé­pés gya­kor­la­ti­lag egyet je­len­tett egy szov­jet cen­zú­rá­zás ki­kö­nyör­gé­sé­nek oly­an­­nyi­ra pél­dát­lan szer­vi­liz­mu­sá­val, hogy a szov­jet tör­té­né­szek kö­ré­ben is ér­tet­len­ség­gel ta­lál­ko­zott. Ki­vált­képp ak­kor, ami­kor szem­be­sül­tek a cseh­szlo­vák kon­szo­li­dá­ció „ho­za­dé­ká­val”, s el­ké­ped­ve éb­red­tek rá, hogy azok a hat­va­nas évek­be­li cseh­szlo­vá­ki­ai szem­lé­le­ti új­don­sá­gok, ame­lyek szá­muk­ra is ösz­tön­ző­en ha­tot­tak, egy­sze­rű­en ki­vesz­tek a cseh­szlo­vá­ki­ai tör­té­net­írás­ból, s új­ból meg­ele­ve­ned­tek azok a dog­ma­ti­kus ér­té­ke­lé­sek, ame­lye­ket ők ma­guk is, ha nem is túl lát­vá­nyo­san, igye­kez­tek ki­ke­rül­ni.
Gor­ba­csov fel­lé­pé­se ide­jén a ko­ráb­bi azo­nos hul­lámhoss­zot fel­vál­tot­ta a va­kon kö­ve­tett „szov­jet ta­pasz­ta­la­tok” ne­ga­tív bí­rá­la­ta – ál­la­pít­ja meg Kolen­ovská. S eh­hez te­gyük hoz­zá: ugyan­csak rész­le­tek­be me­nő vizs­gá­ló­dást igé­nyel­ne, hogy le­csa­pó­dott-e ez a tör­té­net­tu­do­má­nyi ber­kek­ben is. Ki­vált­képp ér­de­kes le­het, hogy fel­kel­tet­te-e a szov­jet tör­té­né­szek fi­gyel­mét az a tény, hogy – amint ez Gor­ba­csov vis­­sza­em­lé­ke­zé­se­i­ből ki­de­rül – a szov­jet fő­tit­kár Gustáv Husák an­ti­fa­sisz­ta múlt­ja alap­ján tő­le vár­ta – szem­be­ál­lít­va sze­mé­lyét (alap­ta­la­nul!) Vasil Bi¾akkal – a cseh­szlo­vá­ki­ai ki­bon­ta­ko­zás el­in­dí­tá­sát a pe­reszt­roj­ka és a glasz­noszty szel­le­mé­ben. Kolen­ovská vi­szont fel­hív­ja a fi­gyel­met ar­ra, hogy Ivan Pop a ki­lenc­ve­nes évek kö­ze­pén meg­raj­zol­ta Husák em­be­ri csőd­jét, a Moszk­vá­nak ön­kén­te­sen fel­kí­nál­ko­zó s vég­ső so­ron a nem­ze­ti ér­de­kek el­áru­lá­sát meg­tes­te­sí­tő ma­ga­tar­tá­sát.
A pe­reszt­roj­ka idő­sza­ká­ban Cseh­szlo­vá­ki­á­ban – Kolevská sze­rint – ta­lán még szak­mai kö­rök­ben is el­ke­rül­te a fi­gyel­met, hogy a Szov­jet­uni­ó­ban, fő­ként gaz­da­ság­ku­ta­tói ber­kek­ben rá­mu­tat­tak az al­ter­na­tív struk­tú­rák ere­jé­re, s azok ha­tá­sá­nak ki­emelt fon­tos­sá­got tu­laj­do­nít­va szor­gal­maz­ták a cseh­szlo­vá­ki­ai ve­ze­tés­vál­tást. Egy kan­di­dá­tu­si dis­­szer­tá­ci­ó­ra hi­vat­koz­va utal ar­ra: szűk szak­mai ber­kek­ben épp Cseh­szlo­vá­kia pél­dá­ján si­ke­rült már ak­kor­tájt ki­mu­tat­ni, hogy a szo­ci­a­lis­ta mo­der­ni­zá­ció, az ere­de­ti fej­lett­sé­gi szín­vo­nal­tól füg­get­le­nül ál­ta­lá­nos tár­sa­dal­mi vál­ság­hoz, a szel­le­mi po­ten­ci­ál ele­rőt­le­ne­dés­éhez ve­zet.
Kolen­ovská sze­rint köz­vet­le­nül a rend­szer­vál­tás után a szov­jet szak­em­be­rek a vál­to­zá­sok oka­it a szo­ci­o­ló­gi­ai tör­vény­sze­rű­sé­gek ér­vé­nye­sü­lé­sé­ben, a szov­jet tömb gaz­da­sá­gi el­ma­ra­dott­sá­gá­ban ke­res­ték. A po­li­to­ló­gia fe­lé haj­ló tör­té­ne­ti pub­li­cisz­ti­ka Cseh­szlo­vá­kia meg­ol­dat­lan nem­ze­ti­sé­gi prob­lé­má­it te­kin­tet­te alap­ve­tő té­nye­ző­nek. Ugyan­ak­kor fel­erő­söd­tek a gaz­da­sá­gi prob­lé­mák­nak a rend­szer­vál­tás utá­ni to­vább­élé­sé­re rá­mu­ta­tó ér­tel­me­zé­sek, ame­lyek az ak­kor még csak ki­bon­ta­ko­zó­ban, csí­rá­juk­ban mu­tat­ko­zó fo­lya­ma­tok meg­ra­ga­dá­sá­ra épül­tek. S itt – Kolen­ovskát ol­vas­va – ön­kén­te­le­nül is kí­sért a fel­te­vés: ez­zel a ku­ta­tók, ta­lán anél­kül, hogy gon­dol­ko­dá­suk­ban tu­da­to­sult vol­na, a kor­tör­té­net mind­má­ig ki­for­rat­lan mód­sze­re­i­nek al­kal­ma­zá­sá­val kí­sér­le­tez­tek, a ko­ra­be­li je­len­ben be­ha­tá­ro­ló­dó, kel­lő idő­be­li táv­lat nél­kü­li ér­té­ke­lé­sek­re vál­lal­koz­va.
Kolen­ovská rá­mu­tat ar­ra, hogy a gaz­da­ság­tör­té­né­szek az új jobb­ol­da­li kor­mány in­téz­ke­dé­se­it mi­nő­sít­ve, azok ered­mé­nye­i­nek prob­le­ma­ti­kus vol­tá­ra irá­nyí­tot­ták a fi­gyel­met, ami – sze­rin­tük – a szo­ci­ál­de­mok­ra­ta ér­té­kek fel­erő­sö­dé­sé­hez ve­ze­tett a vá­lasz­tók kö­ré­ben. Kri­ti­kai meg­íté­lés­ben ré­sze­sült a poszt­kom­mu­nis­ta elit jel­lem­zé­se is. Kolen­ovská il­luszt­rá­ci­ó­ként a Václav Havel sze­mé­lyé­hez va­ló am­bi­va­lens vi­szo­nyu­lást hoz­ta fel, mely az el­len­for­ra­dal­má­ri mi­nő­sí­tés­től a „trón­ra ke­rült” mély ér­zé­sű hu­ma­nis­ta er­köl­csi ér­té­ke­ket meg­tes­te­sí­tő sze­mé­lyi­ség­je­gye­i­nek hang­sú­lyo­zá­sá­ig ter­jed.
Kü­lön fi­gyel­met szen­tel Kolen­ovská an­nak a kér­dés­nek, hogy az orosz tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi mun­kák­ban a ki­lenc­ve­nes évek kö­ze­pé­től el­kez­dő­dött a kö­zép- és ke­let-eu­ró­pai tér­ség új­ra­gon­do­lá­sá­nak fo­lya­ma­ta. Alek­szej Mil­ler ob­jek­tív adott­ság­ként ke­ze­li e ré­gió po­li­ti­kai és kul­tu­rá­lis sa­já­tos­sá­ga­it, s fel­szó­lít az eb­ből ki­in­du­ló Ke­let és Nyu­gat kö­zöt­ti, a re­gi­o­ná­lis iden­ti­tás for­má­ló­dá­sát szol­gá­ló pár­be­széd foly­ta­tá­sá­ra. Tofik Iszlam­ov­val együtt tra­gi­kus­nak tart­ja e tér­ség két vi­lág­há­bo­rú okoz­ta nem­ze­ti szét­for­gá­csolt­sá­gá­nak kö­vet­kez­mé­nye­it. Iszlam­ov sze­mé­lyé­ben – ami per­sze Kolen­ovská írá­sá­ból nem de­rül ki – Tarle egy­ko­ri ta­nít­vá­nya, a bu­da­pes­ti tör­té­nész­kö­rök­ben ott­ho­no­san moz­gó szé­les lá­tó­kö­rű szak­em­ber fi­gyel­mez­tet a nem­ze­ti­sé­gi kér­dés fon­tos­sá­gá­ra. Ki­tér vi­szont Kolen­ovská a cseh­szlo­vá­ki­ai nem­ze­ti­sé­gi vi­szo­nyok sze­re­pé­re. Rá­mu­tat a „nor­mal­izá­ciós” gya­kor­lat­nak a fö­de­rá­ci­ón be­lü­li, a két or­szág­rész kö­zöt­ti kü­lönb­sé­gek el­tus­so­lá­sá­ra irá­nyu­ló igye­ke­ze­té­re. Az ál­la­mi kü­lön­vá­lást az orosz tör­té­né­szek erő­sen Václav Klaus sze­mé­lyé­hez kö­tik, s azt a re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dést meg­ne­he­zí­tő, az utód­kor­má­nyok nem­zet­kö­zi hely­ze­tét és a ki­sebb­sé­gek­kel szem­be­ni po­zí­ci­ó­it bo­nyo­lí­tó fej­le­mény­ként ér­té­ke­lik.
A bib­li­og­rá­fi­ai jegy­ze­tek­ben buk­kan fel, hogy a ki­lenc­ve­nes évek kö­ze­pén meg­je­lent, a ke­let-eu­ró­pai nem­ze­ti­sé­gi vi­szo­nyok­kal fog­lal­ko­zó egyik kö­tet­ben a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­té­ről szó­ló ta­nul­mány is nap­vi­lá­got lá­tott (Harcijeva, G. J.: O polozsenyii venger­szko­go mensin­szt­va v Cseho-Szlovakii. In Grisi­na, R. – Jeresc­senko, M.. D. (ed): Nacional­nij voprosz v Vosz­toc­snej Jevrope. Pros­zlo­je i na­sz­to­­jasc­se­je. Moszk­va, Szbornyik sztatye­j, 1955, 270–280. p.)
Daniela Kolen­ovská ös­­szeg­zé­se sze­rint a Cseh­szlo­vá­ki­á­val kap­cso­la­tos, a rend­szer­vál­tás utá­ni orosz vizs­gá­ló­dá­sok­ban és ér­té­ke­lé­sek­ben két irány­vo­nal ér­he­tő tet­ten. Az egyi­ket a szov­jet ér­tel­me­zé­sű, min­den vál­to­zás­hoz ne­ga­tí­van vi­szo­nyu­ló mar­xiz­mus utó­ha­tá­sa jel­lem­zi, a má­sik szem­lé­le­ti irány­nak a hí­vei a 20. szá­zad het­ve­nes és nyolc­va­nas éve­it a ha­nyat­lás idő­sza­ká­nak te­kin­tik, ame­lyet csak egy ra­di­ká­lis for­du­lat ál­lít­ha­tott meg. Ez utób­bi szer­zők Kolen­ovská sze­rint vi­lág­mé­re­tű ösz­­sze­füg­gé­sek­be ágyaz­va ér­tel­me­zik az ese­mé­nye­ket, van át­te­kin­té­sük a nyu­ga­ti szak­iro­da­lom­ról, s az 1989 utá­ni cseh­szlo­vá­ki­ai fej­le­mé­nyek­ben egy­aránt ér­zé­ke­lik a po­zi­tí­vu­mo­kat és ne­ga­tí­vu­mo­kat.
Kolen­ovská fel­té­te­le­zé­se sze­rint a Cseh­szlo­vá­kia 1945 utá­ni tör­té­nel­mé­vel fog­lal­ko­zó orosz­or­szá­gi ku­ta­tá­sok Szlo­vá­ki­á­nak és Cseh­or­szág­nak az Eu­ró­pai Uni­ó­ba tör­tént be­lé­pé­se nyo­mán az ed­di­gi­nél még na­gyobb mér­ték­ben be­ta­go­zód­nak majd a Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pa egé­szé­nek ku­ta­tá­sát tem­atizáló ke­re­tek köz­zé. Ép­pen ezért elég­te­len­nek tart­ja e tér­ség tör­té­né­sze­i­nek együtt­mű­kö­dé­sét. Az 1989 után meg­je­lent mun­kák sze­rin­te a tá­gabb re­gi­o­ná­lis fo­lya­ma­tok meg­ra­ga­dá­sá­ra irá­nyul­nak, ami az egyes or­szá­go­kat te­kint­ve sze­lek­tív meg­kö­ze­lí­té­sek­hez ve­zet. Va­gyis a ku­ta­tás az ál­ta­lá­nos tren­dek­hez ke­res, sok­szor il­luszt­ra­tív sze­re­pet be­töl­tő sa­já­tos­sá­go­kat. Így az ös­­sze­ha­son­lí­tás nem az egyes or­szá­gok tör­té­né­sze­i­nek az adott idő­szak ku­ta­tá­sá­ban el­ért komp­lex ered­mé­nye­i­re tá­masz­kod­nak, s az egyes or­szá­gok tör­té­né­sze­i­nek vizs­gá­ló­dá­sá­ba nem ve­tül be­le ele­ve a tér­ség töb­bi or­szá­gá­ban fo­lyó ku­ta­tá­sok­ból le­szűr­he­tő is­me­re­tek ösz­tön­ző ere­je.
Az orosz ku­ta­tá­so­kat il­le­tő­en rá­adá­sul – ahogy Kolen­ovská ír­ja – te­kin­tet­be kell ven­ni a kö­zép és ke­let-eu­ró­pai fo­lya­ma­tok­ban a nem­zet­kö­zi hely­zet ala­ku­lá­sá­nak meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet tu­laj­do­ní­tó orosz gon­dol­ko­dás­mó­dot. En­nek ve­le­já­ró­ja az orosz ki­vé­te­les­ség­ről ki­ala­kult meg­győ­ző­dés, mely kü­lön jo­got for­mál az oro­szok szá­má­ra nem­csak sa­ját bel­ső fej­lő­dé­sük meg­íté­lé­sé­re, ha­nem a vi­lág ügye­i­be va­ló be­le­szó­lás­ra is.
Eb­ben a hely­zet­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szel­le­mi élet és köz­gon­dol­ko­dás ala­ku­lá­sá­nak szem­pont­já­ból nem le­be­csü­len­dő, hogy mi­lyen sze­re­pet kap­hat (ha egy­ál­ta­lán kap) e ki­sebb­ség hely­ze­té­nek meg­íté­lé­se. A fel­nö­vek­vő fi­a­tal ma­gyar tör­té­nész­nem­ze­dék­re vár – an­nak el­le­né­re, hogy el­sza­kadt az orosz nyel­vi kö­zeg­től – en­nek a prob­lé­ma­kör­nek a fi­gye­lem­mel kí­sé­ré­se. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ön­nön tör­té­nel­mé­vel fog­lal­ko­zó írá­sok­ban egy­re in­kább ki­fe­je­zés­re jut, hogy ki­vált­képp eb­ben a te­kin­tet­ben lé­te­zik nem­csak anya­or­szá­gi, szlo­vák, cseh meg­íté­lés, ha­nem sa­já­tos ki­sebb­sé­gi ma­gyar szem­lé­let is. Az er­re épü­lő ki­sebb­sé­gi iden­ti­tás­for­má­lás szá­má­ra így nem­csak az eu­ró­pai in­teg­rá­ci­ós kö­zeg fel­té­tel­rend­sze­ré­nek a vizs­gá­la­ta te­kint­he­tő fon­tos­nak, ha­nem a vi­lág­po­li­ti­kán be­lü­li fo­lya­ma­tok erő­vi­szo­nyo­kat ala­kí­tó sze­re­pé­nek szem előtt tar­tá­sa is. Már­pe­dig eb­ben a te­kin­tet­ben a mai Orosz Fö­de­rá­ció po­li­ti­ká­ja nem men­tes a vá­rat­lan for­du­la­tok­tól.

A Filozofia 2006-os évfolyama (Mészáros András)

Az aláb­bi­ak­ban a Filo­zofia cí­mű szlo­vák nyel­vű fi­lo­zó­fi­ai fo­lyó­irat ta­va­lyi szá­ma­it mu­tat­juk be. Min­de­nek­előtt azon­ban rö­vi­den ma­gá­ról a fo­lyó­irat­ról: Az előd­jé­nek szá­mí­tó Philo­soph­i­ca slo­va­ca, va­la­mint a múlt szá­zad öt­ve­nes éve­i­ben kü­lön­bö­ző el­ne­ve­zé­sek alatt (Filozofický zborník SAVU; Filo­zofický èasopis Filo­zofick­ého ústavu SAV; Sloven­ský filo­zofický èasopis; Otázky marx­i­stick­ej filo­zofie, vé­ge­ze­tül 1966-tól a je­len­le­gi cím­mel) meg­je­le­nő lap a ta­va­lyi év­ben 61. év­fo­lya­má­ba lé­pett. Az utol­só nagy vál­to­zá­son 1990-ben ment át, de ez nem az el­ne­ve­zést, ha­nem az irá­nyult­sá­got érin­tet­te. Az­óta va­ló­ban a szlo­vák fi­lo­zó­fia tény­le­ges ke­reszt­met­szet­ét nyújt­ja, ezért be­lő­le ki­ol­vas­ha­tó a szlo­vák fi­lo­zó­fia ál­la­po­ta is. Bár igaz, hogy az ana­li­ti­kus fi­lo­zó­fia és a lo­gi­ka, va­la­mint a tu­do­mány­fi­lo­zó­fia kép­vi­se­lői fő­ként az Organon F cí­mű, 1994 óta meg­je­le­nő fo­lyó­irat­ban pub­li­kál­nak. A Filo­zofiát je­len­leg a Szlo­vák Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Fi­lo­zó­fi­ai In­té­ze­te ad­ja ki évi tíz szám­ban, szá­mon­ként hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen 90 ol­dal ter­je­de­lem­ben. A ki­lenc­ve­nes évek el­ső fe­lé­től a nem­zet­kö­zi adat­bá­zis­ok­ban nyil­ván­tar­tott fo­lyó­irat­ról van szó (Arts & Human­i­ties Cita­tion In­dex; Research Alert; Cur­rent Contens/Arts & Human­i­ties etc.), ez­zel kap­cso­lat­ban min­den ta­nul­mány elő­ze­tes ano­nim el­bí­rá­lás alá esik, és csat­la­ko­zik hoz­zá egy an­gol nyel­vű re­zü­mé is.
A Filo­zofiá­nak az el­múlt év­ben há­rom monotem­atikus szá­ma je­lent meg. Az el­ső szám a fe­no­me­no­ló­gi­ai ku­ta­tó­cso­port ta­nul­má­nya­it je­len­tet­te meg. Mind a Ta­nul­má­nyok, mind pe­dig az Es­­szék, a Do­ku­men­tu­mok és a Re­cen­zi­ók ro­vat fő­ként Husserl élet­mű­vé­vel fog­lal­ko­zik, de fi­gye­lem­re mél­tó Jozef Piaèeknek az a ta­nul­má­nya is, ame­lyik a Hei­deg­ger szö­ve­ge­i­nek és ter­mi­no­ló­gi­á­já­nak for­dí­tá­sa­kor meg­je­le­nő, tran­s­zla­toló­giai és nem­ze­ti fi­lo­zó­fi­ai szem­pon­to­kat érin­tő prob­lé­má­kat fe­sze­get. A nyol­ca­dik szám (a po­zso­nyi Fran­cia Kul­tu­rá­lis In­té­zet tá­mo­ga­tá­sá­val je­lent meg) Emanuel Lev­inas gon­do­lat­rend­sze­rét jár­ja kö­rül, és pub­li­kál­ja Lev­inas­nak a me­ne­kü­lés­ről szó­ló es­­szé­jét is. A ti­ze­dik szám­ban már ha­gyo­má­nyo­san a fi­lo­zó­fia­tör­té­ne­ti ku­ta­tó­cso­port dol­go­za­tai je­len­nek meg. Ezek a 19. és 20. szá­za­di szlo­vák, il­let­ve volt fel­ső-ma­gyar­or­szá­gi fi­lo­zó­fia kü­lön­bö­ző as­pek­tu­sa­it tár­gyal­ják. Kö­zü­lük két ta­nul­mányt eme­lünk ki: az egyik­ben Milan Zigo dol­goz­za fel a Szlo­vák Fi­lo­zó­fi­ai Tár­sa­ság (ma­jd: Tár­su­lás) negy­ven­éves tör­té­ne­tét, a má­sik­ban pe­dig Mar­cel Mar­tinkoviè dok­to­ri dis­­szer­tá­ci­ó­já­nak egy rész­le­te fog­lal­ko­zik az ún. Új Is­ko­la kép­vi­se­lő­i­nek az 1860-as évek ma­gyar li­be­ra­liz­mu­sá­val ro­kon né­ze­te­i­vel. Az ötö­dik szám sú­rol­ja a monotem­atikussá­got az­zal, hogy a kas­sai Šafárik Egye­tem Ter­mé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rán újon­nan ala­kult fi­lo­zó­fi­ai tan­szék mun­ka­tár­sa­i­nak dol­go­za­ta­it köz­li, ame­lyek Leib­niz, Hei­deg­ger, Husserl és Patoè­ka mun­kás­sá­gá­nak bi­zo­nyos von­za­ta­it elem­zik.
A töb­bi szám ta­nul­má­nyai el­té­rő fi­lo­zó­fi­ai disz­cip­lí­ná­kat érin­te­nek. Fel­so­ro­lás nél­kül em­lít­he­tem meg, hogy van­nak köz­tük fi­lo­zó­fia­tör­té­ne­ti, az ana­li­ti­kus fi­lo­zó­fia kö­ré­be tar­to­zó, eti­kai kér­dé­se­ket tár­gya­ló és az al­kal­ma­zott fi­lo­zó­fi­á­ba so­rol­ha­tó írá­sok is. A Filo­zofia sa­já­tos­sá­ga, hogy gyak­ran je­len­nek meg ben­ne ka­to­li­kus és evan­gé­li­kus te­o­ló­gu­sok, va­la­mint val­lás­fi­lo­zó­fu­sok tol­lá­ból szár­ma­zó ta­nul­má­nyok is (Peter Fot­ta, Peter Volek, Ka­rol Nan­drásky, Fran­tišek Ábel).
A he­te­dik szám­mal vált meg a fő­szer­kesz­tői poszt­tól a rend­szer­vál­tás óta a Filo­zofia ar­cu­la­tát meg­ha­tá­ro­zó Fran­tišek Novosád, aki a szlo­vák fi­lo­zó­fia egyik meg­ha­tá­ro­zó egyé­ni­sé­ge. He­lyét Dag­mar Smreková, az SZTA Fi­lo­zó­fi­ai In­té­ze­té­nek fő­ként er­kölcs­fi­lo­zó­fi­á­val fog­lal­ko­zó mun­ka­tár­sa fog­lal­ta el. Az el­kö­vet­ke­ző idő­szak mu­tat­ja majd meg, men­­nyi­ben és mi­lyen mó­don érin­ti ez a vál­tás a fo­lyó­irat irá­nyult­sá­gát és szín­vo­na­lát.
Mé­szá­ros And­rás

Organon F – az analitikus filozófia folyóirata (Marián Zouhar)

Az Organon F el­ne­ve­zé­sű fo­lyó­irat azon né­hány kö­zép-eu­ró­pai szak­fo­lyó­irat kö­zé tar­to­zik, ame­lyek fej­léc­ükön hor­doz­zák az „ana­li­ti­kus fi­lo­zó­fia” jel­lem­zést. Ne­gyed­éven­te je­le­nik meg, és a ben­ne pub­li­kált ta­nul­má­nyok az ana­li­ti­kus fi­lo­zó­fia kü­lön­bö­ző te­rü­le­te­i­hez – a nyelv­fi­lo­zó­fi­á­hoz, a fi­lo­zó­fi­ai lo­gi­ká­hoz, a tu­do­mány­fi­lo­zó­fi­á­hoz, a me­to­do­ló­gi­á­hoz – tar­to­zó té­má­kat érin­tik. A la­pot a Szlo­vák Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Fi­lo­zó­fi­ai In­té­ze­te 1994-ben in­dí­tot­ta el. A vál­lal­ko­zás szel­le­mi aty­ja és el­in­dí­tó­ja, több éven ke­resz­tül a lap fő­szer­kesz­tő­je, Pavel Cmorej volt az, aki a leg­na­gyobb részt vál­lal­ta a meg­va­ló­sí­tás­ból is. Az Organon F je­len­leg nem­csak a szlo­vák, ha­nem a cseh szer­zők és ol­va­sók ré­szé­ről is el­is­mert szak­fo­lyó­irat­nak szá­mít. A szer­kesz­tő­ség ar­ra tö­rek­szik, hogy a fo­lyó­irat Kö­zép-Eu­ró­pa más or­szá­ga­i­nak fi­lo­zó­fu­sai közt is is­mert­té vál­jon.
Az utób­bi évek­ben a lap több po­zi­tív vál­to­zá­son ment át. A 2005. év har­ma­dik szá­má­tól kez­dő­dő­en a Cseh Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Fi­lo­zó­fi­ai In­té­ze­te az Organon F társ­ki­adó­já­vá vált, és ez­zel meg­erő­sö­dött a fo­lyó­irat nem­zet­kö­zi hát­te­re. A fo­lyó­irat­ban kez­de­tek­től he­lyet kap­tak az an­gol nyel­ven írt ta­nul­má­nyok, az utób­bi évek­ben pe­dig nem­csak a szlo­vák és cseh, ha­nem a kül­föl­di (tö­rök­or­szá­gi, USA-be­li, hol­lan­di­ai, irá­ni stb.) szer­zők an­gol nyel­vű írá­sa­i­nak a szá­ma is nőtt. A fo­lyó­irat­nak si­ke­rült be­jut­nia a je­len­tő­sebb nem­zet­kö­zi adat­bá­zis­ok­ba is: 2006-tól a Philoso­pher’s In­dex, va­la­mint az Arts & Human­i­ties Cita­tion In­dex és a Cur­rent Contens/Arts & Human­i­ties adat­bá­zi­sa­i­ba. A ter­je­de­lem pe­dig 120 ol­dal­ról 140-re emel­ke­dett.
Az Organon F kulcs­fon­tos­sá­gú ro­va­tai: Ta­nul­má­nyok (Papers), ame­lyek kö­zé az ere­de­ti ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­it be­mu­ta­tó dol­go­za­tok ke­rül­nek; Vi­ták (Discussions), ahol a fo­lyó­irat­ban meg­je­lent ta­nul­má­nyok­ra re­a­gá­ló írá­sok je­len­nek meg; Re­cen­zi­ók (Reviews). Eze­ken túl rend­sze­res a Szem­le (Views) is, ame­lyen be­lül a fi­lo­zó­fia kü­lön­bö­ző te­rü­le­te­i­be va­ló be­ve­ze­té­sek je­len­nek meg az­zal a cél­lal, hogy a ke­vés­bé benn­fen­tes ol­va­sók és a di­á­kok meg­is­mer­ked­hes­se­nek az adott disz­cip­lí­nák fo­gal­mi ap­pa­rá­tu­sá­val és leg­je­len­tő­sebb el­mé­le­te­i­vel. Idő­köz­ön­ként a For­dí­tá­sok (Translations) ro­vat is meg­je­le­nik az ana­li­ti­kus fi­lo­zó­fia és a fi­lo­zó­fi­ai lo­gi­ka alap­ve­tő szö­ve­ge­i­nek for­dí­tá­sa­i­val. Ere­de­ti­leg ez is ál­lan­dó ré­sze volt a fo­lyó­irat­nak, de ami­ó­ta meg­növekedett az an­gol nyel­vű ta­nul­má­nyok szá­ma, az an­gol­ból vagy né­met­ből szlo­vák­ra vagy cseh­re for­dí­tott írá­sok meg­rit­kul­tak. Idő­sza­kos a Mis­cel­lanea cí­mű ro­vat is, ame­lyen be­lül kon­fe­ren­cia­be­ha­ran­go­zók, il­let­ve -be­szá­mo­lók és in­for­má­ci­ók je­len­nek meg.
2006-ban a Ta­nul­má­nyok ro­vat­ban 17 írás je­lent meg, ame­lyek kö­zül 12 an­gol, 3 szlo­vák, 2 pe­dig cseh nyel­vű volt. Ezek a kö­vet­ke­ző te­rü­le­te­ket fed­ték le: sze­man­ti­ka (Cmorej, Pavel: Prop­er Names and Apos­te­ri­or­i­ty of Iden­ti­ty Sen­tences [szlo­vá­kul]; Duží, Marie – Jes­persen, Björn – Mater­na, Pavel: Points of View from a Log­i­cal Per­spec­tive; Inan, Ilhan: The „Referential” and the „Attributive”: Two Dis­tinc­tions for the Price of One; Jes­persen, Björn: The Phone Booth Puz­zle); ana­li­ti­kus episz­te­moló­gia (Marvan, Tomáš: Obsta­cles to the Rel­a­tiv­i­ty of Truth; Šíp, Radim: Truth from the Prag­mat­ic Point of View [cse­hül]; Talmont-Kaminski, Kon­rad: Think­ing Reeds and the Ideal of Rea­son: Out­line of a Nat­u­ral­ized Epis­te­mol­o­gy); ana­li­ti­kus on­to­ló­gia (Riška, Augustín: A Logical-Pragmatic The­o­ry of Object­s; Riška, Augustín: Exis­tence, Appear­ance and Acquain­tance; Schmidt, Mar­tin: How [Not] to Make Stat­ic Ti­me Pass­ing); tu­do­mány­fi­lo­zó­fia (Dubnièka, Ján: Space, Ti­me and Quan­tum Grav­i­ta­tion [szlo­vá­kul]; Sousedík, Prokop: Rig­ori­sa­tion of the Infin­i­tes­i­mal Cal­cu­lus and the Lin­guis­tic Turn [cse­hül]; Zeleòák, Eugen: On Prag­mat­ic and Non-Pragmatic Con­cept of Expla­na­tion); fi­lo­zó­fia­tör­té­net (Baòas, Ján: Al­bert the Great as a Sci­en­tist; Èana, Tomáš: „Grammar Rule” in Later Wittgen­stein [szlo­vá­kul]; Dostálová, Lud­mi­la: Aris­tot­le on Lan­guage Par­al­o­gis­m; Gálik, Dušan: Induc­tion in Aris­to­tle’s Sys­tem of Sci­en­tif­ic Knowl­edge).
Emel­lett 10 írás je­lent meg a Vi­ták ro­vat­ban, va­la­mint 12 re­cen­zió. A fo­lyó­irat kö­zöl­te Alfréd Tarsky The Estab­lish­ment of Sci­en­tif­ic Seman­tics cí­mű ta­nul­má­nyá­nak cseh nyel­vű vál­to­za­tát is. A Szem­le ro­vat­ban Mar­ián Zouhar Quan­tifi­ca­tion in Nat­u­ral Lan­guage cí­mű so­ro­za­tá­nak négy foly­ta­tá­sa je­lent meg, a Mis­cel­lanea ro­vat pe­dig 4 írást kö­zölt.
Az Organon F cé­lul tűz­te ki más eu­ró­pai ana­li­ti­kus fi­lo­zó­fu­sok be­vo­ná­sát is te­vé­keny­sé­gé­be. A szer­kesz­tő­ség a cseh fi­lo­zó­fu­sok mel­lett szí­ve­sen együtt­mű­köd­ne a len­gyel, a ma­gyar és más nem­ze­ti­sé­gű fi­lo­zó­fu­sok­kal is.

Mar­ián Zouhar

Fenyvesi Anna (szerk.): A határon túli magyar nyelvváltozatok (Mészáros Tímea)

Feny­ve­si, An­na (ed.): Hun­gar­i­an Lan­guage Con­tact Out­side Hun­ga­ry. Stud­ies on Hun­gar­i­an as a minor­i­ty lan­guage. Ams­ter­dam– Phi­la­del­phia, John Ben­jamins Publi­shing Com­­pa­ny, 2005, 424 p.

A Feny­ve­si An­na szer­kesz­té­sé­ben meg­je­lent vas­kos, an­gol nyel­vű ta­nul­mány­kö­tet az­zal a cél­lal ké­szült, hogy át­fo­gó ké­pet nyújt­son a ki­sebb­sé­gi ma­gyar be­szé­lő­kö­zös­sé­gek­ről és azok nyelv­hasz­ná­la­tá­ról. A könyv a John Ben­jamins gon­do­zá­sá­ban je­lent meg, amely a tu­do­má­nyos köny­vek pi­a­cán a leg­je­len­tő­sebb könyv­ki­adó. A kö­tet je­len­tő­sé­ge ab­ban áll, hogy elő­ször nyújt le­he­tő­sé­get ar­ra, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyelv­vál­to­za­tok­kal kap­cso­la­tos ku­ta­tá­si ered­mé­nyek an­gol nyel­ven, egy jó­val na­gyobb ol­va­só­kö­zön­ség szá­má­ra is hoz­zá­fér­he­tő­vé vál­ja­nak. Aho­gyan Feny­ve­si An­na be­ve­ze­tő­jé­ből ki­de­rül, a kö­tet to­váb­bi cél­ja a szo­ci­ol­ingvisztikai vál­to­zók és a nyel­vi vál­to­zás kü­lön­fé­le as­pek­tu­sa­i­nak le­írá­sa volt.
A könyv ún. „ke­ret­ta­nul­má­nya­it” két ne­ves kül­föl­di nyel­vész jegy­zi: Sarah G. Thoma­son, a Michi­gani Egye­tem pro­fes­­szo­ra ab­ból in­dul ki, hogy a ma­gyar nyelv min­dig va­la­mi­lyen in­do­eu­ró­pai nyelv­vel (ger­mán, szláv stb.) kerül(t) kon­tak­tus­hely­zet­be, így azo­kat a ti­po­ló­gi­ai ha­son­ló­sá­go­kat és kü­lönb­sé­ge­ket elem­zi, ame­lyek a ma­gyar és a re­le­váns in­do­eu­ró­pai nyel­vek kö­zött ta­lál­ha­tók, s eb­ből kö­vet­kez­tet azok­ra az elő­re meg­jó­sol­ha­tó vál­to­zá­sok­ra, ame­lyek a kon­tak­tus­hely­zet ha­tá­sá­ra a ma­gyar nyelv­ben vég­be­men­nek. Casper de Groot, az Amsz­ter­da­mi Egye­tem ta­ná­ra nyelv­ti­po­ló­gi­ai szem­pont­ból ös­­szeg­zi a nyel­vi vál­to­zá­sok kö­zös je­gye­it, ös­­sze­kap­csol­va ez­zel a nyelv­ti­po­ló­gia és a kon­tak­tus­nyel­vé­szet mód­sze­re­it.
A ta­nul­má­nyok nagy ré­sze az 1995–96-ban Kont­ra Mik­lós ve­ze­té­sé­vel meg­va­ló­sult szo­ci­ol­ingvisztikai ku­ta­tás ada­ta­i­ra épül, mely­nek cél­ja a ma­gyar­or­szá­gi és ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyelv­vál­to­za­tok vizs­gá­la­ta és le­írá­sa volt. A 846 adat­köz­lő­vel vég­zett ku­ta­tás­ról Kont­ra Mik­lós ta­nul­má­nyá­ban ol­vas­ha­tunk bő­veb­ben.
A vizs­gá­lat­hoz kap­cso­ló­dó per­e­morszá­gokról szó­ló fe­je­ze­tek szer­zői a kö­vet­ke­zők: Lanstyák Ist­ván és Szabómi­há­ly Gi­zel­la (Szlo­vá­kia), Cser­nic­skó Ist­ván (Uk­raj­na), Be­nő At­ti­la és Szil­ágyi N. Sán­dor (Ro­má­nia), Göncz La­jos és Vö­rös Ot­tó (Szer­bia és Szlo­vé­nia), Bodó Csa­nád (Auszt­ria). A kö­tet to­váb­bi fe­je­ze­tek­kel egé­szül ki a csán­gók­ról (Sán­dor Klá­ra), az egye­sült ál­la­mok­be­li (Feny­ve­si An­na) és az auszt­rá­li­ai (Ko­vács Mag­dol­na) ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat­ról. Ter­mé­sze­te­sen más or­szá­gok­ban is ta­lál­ha­tó na­gyobb lé­lek­szá­mú ma­gyar nyel­vű kö­zös­ség, pl. Ka­na­dá­ban, Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban, Dél-Ame­ri­ká­ban, de ezek nyelv­hasz­ná­la­tá­ról még nem ké­szül­tek át­fo­gó elem­zé­sek. A vaj­da­sá­gi, kár­pát­al­jai és fel­vi­dé­ki ma­gyar nyelv­vál­to­za­tok­ról vi­szont – szá­mos ta­nul­mány mel­lett – már egy-­e­gy kö­tet is meg­je­lent (lásd Cser­nic­skó Ist­ván: A ma­gyar nyelv Uk­raj­ná­ban [Kár­pát­al­ján]. Bu­da­pest, Osiris Ki­adó–MTA Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Mű­hely, 1998; Göncz La­jos: A ma­gyar nyelv Ju­go­szlá­vi­á­ban [Vaj­da­ság­ban]. Budapest–Újvidék, Osiris Ki­adó–Fo­rum Könyv­ki­adó–MTA Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Mű­hely, 1999; Lanstyák Ist­ván: A ma­gyar nyelv Szlo­vá­ki­á­ban. Bu­da­pest–Po­zsony, Osiris Kiadó–Kalligram Ki­adó–MTA Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Mű­hely, 2000).
Mind­egyik ta­nul­mány két­fé­le szem­pont­ból mu­tat­ja be az adott be­szé­lő­kö­zös­sé­get és az ál­ta­la hasz­nált nyelv­vál­to­za­tot: a makros­zo­ci­ol­ingvisztikai ada­tok­ból ké­pet ka­punk a kö­zös­ség tör­té­nel­mi, de­mog­rá­fi­ai és gaz­da­sá­gi jel­lem­ző­i­ről, az adott or­szág nyelv­po­li­ti­ká­já­ról, a ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat szín­te­rek sze­rin­ti meg­osz­lá­sá­ról és a nyelv­meg­tar­tás, ill. a nyelv­cse­re ál­la­po­tá­ról. A mikros­zo­ci­ol­ingvisztikai ada­tok a két­nyel­vű­sé­gi hely­zet nyel­vi kö­vet­kez­mé­nye­i­ről ad­nak szá­mot, be­mu­tat­va a kód­vál­tá­si szo­ká­so­kat és kü­lön­fé­le kon­tak­tus­je­len­sé­ge­ket (a köl­csön­zés faj­tá­it és a nyelvc­sere­he­lyzetben je­lent­ke­ző ma­rad­vány­ha­tás pél­dá­it).
A kö­tet­ben vizs­gált nyelv­vál­to­za­to­kat a kö­zös­ség lé­lek­szá­ma és a ki­sebb­sé­gi hely­zet ki­ala­ku­lá­sá­nak mód­ja sze­rint négy cso­port­ba so­rol­hat­juk, me­lye­ken ke­resz­tül be­mu­tat­ha­tók az anya­nyelv­hasz­ná­lat jel­lem­zői:
1. Az el­ső cso­port­ba azo­kat a re­la­tí­ve nagy lé­lek­szá­mú ma­gyar be­szé­lő­kö­zös­sé­ge­ket so­rol­hat­juk, ame­lyek a Kár­pát-me­den­ce per­e­morszá­gaiban (Szlo­vá­ki­á­ban, Uk­raj­ná­ban, Ro­má­ni­á­ban és Szer­bi­á­ban) ős­ho­nos ki­sebb­ség­ként él­nek. Az ál­ta­luk hasz­nált nyelv­vál­to­zat egy kö­te­ten be­lü­li, ha­son­ló jel­le­gű be­mu­ta­tá­sa le­he­tő­sé­get nyújt a ré­gi­ón­kén­ti nyelv­hasz­ná­lat olyan as­pek­tu­sa­i­nak ös­­sze­ha­son­lí­tá­sá­ra, mint az ok­ta­tás, a nyelv­po­li­ti­ka, az azo­nos­ság­tu­dat és az at­ti­tűd. Az ide so­rolt be­szé­lő­kö­zös­sé­gek­re ál­ta­lá­ban a mag­yardom­ináns két­nyel­vű­ség jel­lem­ző, azo­kon a te­le­pü­lé­se­ken vi­szont, ahol a ma­gya­rok ki­sebb­ség­ként vagy szór­vány­ban él­nek, gyak­rab­ban for­dul elő a ba­lansz két­nyel­vű­ség.
2. A má­so­dik cso­por­tot az auszt­ri­ai és a szlo­vé­ni­ai ma­gyar be­szé­lő­kö­zös­ség al­kot­ja, amely szin­tén ős­ho­nos ki­sebb­ség­ként él, de kis lé­lek­szá­mú, tag­jai a má­sod­nyel­vet ál­ta­lá­ban job­ban be­szé­lik, s a kö­zös­ség­ben a nyelv­vesz­tés gya­ko­ri je­len­ség.
3. A har­ma­dik cso­port­ba az egye­sült ál­la­mok­be­li és az auszt­rá­li­ai ma­gyar be­ván­dor­ló ki­sebb­ség ke­rül. Az anya­or­szág­tól va­ló föld­raj­zi és in­ter­ak­ci­ós tá­vol­ság, va­la­mint az or­szá­gon be­lü­li szét­szórt­ság je­len­tő­sen be­fo­lyá­sol­ja a ki­sebb­sé­gi nyelv fej­lő­dé­sét és a nyelv­cse­rét.
4. A csán­gók sok­fé­le szem­pont­ból spe­ci­á­lis kö­zös­sé­get al­kot­nak, így az ő nyelv­hasz­ná­la­tuk kü­lön vizs­gá­lat tár­gyát ké­pe­zi.
Amint fen­tebb je­lez­tem, a to­váb­bi­ak­ban a nyelv­hasz­ná­la­tot be­fo­lyá­so­ló té­nye­zők kö­zül az ok­ta­tá­si és a nyelv­po­li­ti­kai kér­dé­sek­re té­rek ki. A ki­sebb­sé­gi nyel­vek meg­ma­ra­dá­sá­nak, ill. a nyelv­meg­tar­tás­nak egyik leg­fon­to­sabb té­nye­ző­je az anya­nyel­vű ok­ta­tás. Ál­ta­lá­nos­ság­ban el­mond­ha­tó, hogy a Fel­vi­dé­ken, a Kár­pát­al­ján, a Vaj­da­ság­ban és Er­dély­ben a ma­gyar anya­nyel­vű gyer­me­kek kb. 20%-a több­sé­gi nyel­vű ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ba jár. Ez az arány jó­val na­gyobb a kö­zép­is­ko­lák és a szak­mun­kás­kép­zők ese­té­ben. A több­sé­gi nyelv (mint egyet­len hi­va­ta­los nyelv) ki­vált­sá­gos hely­ze­te nö­ve­li an­nak tár­sa­dal­mi presz­tí­zsét, és adott eset­ben be­fo­lyá­sol­ja a ki­sebb­sé­gi be­szé­lők is­ko­la­vá­lasz­tá­sát. So­kan a több­sé­gi nyelv tö­ké­le­tes is­me­re­tét és az azon tör­té­nő ta­nu­lást a kön­­nyebb bol­do­gu­lás fel­té­tel­ének tart­ják. Más­részt vi­szont a mag­yardom­ináns gyer­mek az is­ko­lá­ba ke­rül­ve a má­sod­nyel­vet nem be­szé­li anya­nyel­vi szin­ten, ros­­szul tel­je­sít, s ez ön­ér­té­ke­lé­si és iden­ti­tás­be­li za­vart okoz­hat. Ta­nul­má­nyuk­ban Lanstyák Ist­ván és Szabómi­há­ly Gi­zel­la rá­mu­tat­nak ar­ra, hogy a szlovák­dom­ináns két­nyel­vű­vé vá­lás és a nyelv­vál­tás is jó­val gya­ko­ribb a szlo­vák is­ko­lá­ba já­rók ese­té­ben, va­la­mint a pe­rem­te­rü­le­te­ken, ahol a ma­gyar is­ko­lák el­tű­nő­ben van­nak.
Az ok­ta­tás má­sik ne­u­ral­gi­kus pont­ja a több­sé­gi nyelv ta­nu­lá­sa. Kont­ra Mik­lós hang­sú­lyoz­za, hogy a több­sé­gi nyel­vet a má­sod­nyelv-ok­ta­tás mód­sze­re­i­vel, ide­gen nyelv­ként kel­le­ne ta­ní­ta­ni. Ro­má­ni­á­ban az al­só ta­go­zat 4 osz­tá­lyán kí­vül a ro­mán nyelv és iro­da­lom tan­tárgy ese­té­ben ugyan­azt a tan­ter­vet kell hasz­nál­ni a ro­mán és a ma­gyar tan­nyel­vű is­ko­lák­ban. A kö­zép­is­ko­lai ok­ta­tás­ban vi­szont nem­csak a tan­terv egye­zik, ha­nem a tan­köny­vek is ugyan­azok. A Vaj­da­ság­ban és Kár­pát­al­ján a ma­gya­rul be­szé­lő szer­b-, ill. uk­rán­nyelv-ta­ná­rok és a meg­fe­le­lő tan­köny­vek hi­á­nya okoz gon­dot. Szlo­vá­ki­á­ban a hely­zet sok­kal jobb. Az 1991-től ér­vé­nyes szlo­vák­nyelv-ok­ta­tá­si kon­cep­ció ér­tel­mé­ben a ma­gyar is­ko­lák­ban a szlo­vá­kot az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sá­nak mód­sze­rei sze­rint kell ok­tat­ni, a kö­ve­tel­mé­nyek te­kin­te­té­ben vi­szont azt kell fi­gye­lem­be ven­ni, hogy az it­te­ni ma­gya­rok szá­má­ra a szlo­vák mint hi­va­ta­los nyelv is­me­re­te szük­sé­ges.
A nyel­vi ki­sebb­sé­gek éle­tét nagy­ban be­fo­lyá­sol­ja az adott or­szág nyelv­po­li­ti­ká­ja. Szlo­vá­ki­á­ban az 1999-től ér­vé­nyes ki­sebb­sé­gi nyelv­tör­vény le­he­tő­vé te­szi a ki­sebb­sé­gi nyel­vek hasz­ná­la­tát azo­kon a te­le­pü­lé­se­ken, ahol az adott nem­ze­ti ki­sebb­ség­hez tar­to­zó la­kos­ság rész­ará­nya el­éri a 20%-ot. Az Uk­raj­ná­ban ha­tá­lyos nyelv­tör­vény a hi­va­ta­li nyelv­hasz­ná­la­tot azo­kon a te­rü­le­te­ken te­szi le­he­tő­vé, ahol a la­kos­ság több­sé­ge ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű. A ro­mán köz­igaz­ga­tá­si tör­vény ér­tel­mé­ben a ki­sebb­sé­gi nyel­vek hasz­nál­ha­tók a köz­igaz­ga­tás­ban, a Vaj­da­ság­ban pe­dig az ún. tar­to­má­nyi sta­tú­tum ad er­re le­he­tő­sé­get. A gya­kor­lat­ban azon­ban ez sok­szor más­képp vagy egy­ál­ta­lán nem mű­kö­dik.
Az auszt­ri­ai és a szlo­vé­ni­ai a leg­ke­vés­bé diszk­ri­mi­nált cso­port­jai a ma­gyar ki­sebb­ség­nek. Szlo­vé­ni­á­ban a ma­gya­rok lak­ta te­rü­le­ten a ma­gyar hi­va­ta­los nyelv. Két­nyel­vű ok­ta­tás is lé­te­zik va­la­mi­lyen for­má­ban mind­két or­szág­ban. En­nek el­le­né­re a ma­gyar nyelv hasz­ná­la­ta ezek­ben a kö­zös­sé­gek­ben in­kább a pri­vát szín­te­rek­re, a ma­gán­szfé­rá­ra kor­lá­to­zó­dik, a fi­a­ta­labb nem­ze­dék na­gyobb tu­dás­sal ren­del­ke­zik a több­sé­gi nyel­ven, s ez a fo­lya­mat a kö­zös­ség ese­té­ben a nyelv­cse­re fe­lé mu­tat. Auszt­ri­á­ban azon­ban az utób­bi más­fél év­ti­zed­ben ér­de­kes és biz­ta­tó fo­lya­mat fi­gyel­he­tő meg. Ko­ráb­ban a fo­ko­za­tos nyelv­cse­re út­já­ra lé­pett ma­gyar be­szé­lő­kö­zös­ség szá­má­ra a né­met nyelv­tu­dás volt a bol­do­gu­lás és a mo­der­ni­zá­ló­dás esz­kö­ze. Az anya­or­szág­tól va­ló izo­lált­ság év­ti­ze­dei után, a rend­szer­vál­tás kö­vet­kez­té­ben azon­ban meg­nőtt a ha­tá­ron át­nyú­ló gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok szá­ma, erő­sö­dött a tömb­ma­gyar­ság­hoz fű­ző­dő vi­szony, s a ma­gyar nyelv presz­tí­zse is nőtt. Sta­tisz­ti­kai ada­tok bi­zo­nyít­ják, hogy a fi­a­ta­labb ge­ne­rá­ció tag­jai több szín­té­ren hasz­nál­ják a ma­gyart az idő­seb­bek­nél. Az auszt­ri­ai ma­gyar­ság­gal kap­cso­lat­ban meg kell je­gyez­nünk azt is, hogy a Bur­gen­land­ban élő ős­ho­nos ki­sebb­ség mel­lett az or­szág­ban szá­mot­te­vő be­ván­dor­ló ki­sebb­ség is él (fő­ként Bécs­ben). Ná­luk a nyelv­meg­tar­tás igé­nye nem olyan erős, s nagy­ban függ at­tól, mi­lyen szo­ros a kap­cso­la­tuk a he­lyi ma­gyar kö­zös­ség­gel.
A két­nyel­vű­ség nyelv­hasz­ná­la­ti meg­nyil­vá­nu­lá­sa­i­nak tár­gya­lá­sa­kor a szer­zők ha­son­ló sor­rend­ben tár­gyal­ják az ide tar­to­zó je­len­sé­ge­ket. A leg­szisz­te­ma­ti­ku­sabb és leg­rész­le­te­sebb elem­zést a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­vál­to­zat­ról ta­lál­juk. Lanstyák Ist­ván és Szabómi­há­ly Gi­zel­la a két­nyel­vű­ek nyel­vi vi­sel­ke­dé­sé­nek ál­ta­lá­nos je­gye­it is ös­­szeg­zik. Ha a be­szé­lő nem hasz­nál­ja anya­nyelv­ét bi­zo­nyos szín­te­re­ken, eset­leg va­la­mely nyel­vi for­má­val, sza­bál­­lyal vagy re­gisz­ter­rel rit­káb­ban ta­lál­ko­zik, mind­ez nyel­vi bi­zony­ta­lan­ság­hoz ve­zet­het. A két­nyel­vű be­szé­lő ösz­tö­nös nyel­vi tu­dá­sá­nak elég­te­len­sé­ge ki­vál­tó oka le­het olyan je­len­sé­gek­nek, mint a túl­ál­ta­lá­no­sí­tás (a nyelv­ta­ni sza­bá­lyok­nak sa­ját ér­vé­nyes­sé­gi kö­rü­kön kí­vü­li al­kal­ma­zá­sa), az egy­sze­rű­sí­tés (bo­nyo­lul­tabb nyelv­ta­ni sza­bá­lyok al­kal­ma­zá­sá­nak el­mu­lasz­tá­sa), a túl­he­lyes­bí­tés vagy hip­perko­r­rek­ció (a presz­tízs­vál­to­zat ál­ta­lá­no­sí­tó hasz­ná­la­ta, pl. a vá­laszt­ja meg fel­szó­lí­tó mó­dú hasz­ná­la­ta), a hiper­pur­iz­mus (az ide­gen sza­vak túl­zott ke­rü­lé­se kö­vet­kez­té­ben sa­ját al­ko­tá­sú sza­vak hasz­ná­la­ta) és a nor­matúl­tel­jesítés. Az utób­bi je­len­ség nem jár együtt nor­mán kí­vü­li for­mák hasz­ná­la­tá­val, ha­nem csu­pán gya­ko­ri­sá­gi el­té­rés­ként je­lent­ke­zik egy cso­port nyelv­hasz­ná­la­tá­ban. Két­nyel­vű­sé­gi hely­zet­ben ez azt je­len­ti, hogy a két­nyel­vű be­szé­lő­kö­zös­ség teszt­hely­zet­ben több vál­to­zó presz­tízs­vál­to­za­tát gyak­rab­ban hasz­nál­ja, mint az egy­nyel­vű kö­zös­ség, pe­dig in­for­má­lis hely­ze­tek­ben ez for­dít­va van. A je­len­ség oka az, hogy a ma­gyar nyelv a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok azo­nos­ság­tu­da­tá­nak köz­pon­ti ele­me, és a stan­dard nor­ma fo­ko­zott ér­vé­nye­sí­té­se a ma­gyar nem­zet­tel va­ló azo­no­su­lás szim­bo­li­kus ki­fe­je­ző­dé­se­ként is ér­tel­mez­he­tő (vö. Lanstyák 2000, 191).
To­váb­bi két fon­tos je­len­ség a nyel­vi lap­szus és a nyel­vi hi­ány. Az előb­bi ki­fe­je­zés olyan ese­tek­re utal, mi­kor a be­szé­lő át­me­ne­ti­leg nem tud fel­idéz­ni egy szót vagy egy nyelv­ta­ni for­mát, míg a nyel­vi hi­ány ese­té­ben az adott szó, szer­ke­zet vagy re­gisz­ter nem is ré­sze a be­szé­lő nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­já­nak, s ez idő­vel nyelv­le­épü­lés­hez, ill. nyelv­vesz­tés­hez ve­zet­het. Kont­ra Mik­lós is hang­sú­lyoz­za ezek vizs­gá­la­tá­nak fon­tos­sá­gát, mert ez elő­fel­té­te­le le­het az ún. nyel­vi re­ha­bi­li­tá­ci­ó­nak, va­gyis azok­nak a nyelv­ter­ve­zé­si tö­rek­vé­sek­nek, ame­lyek bi­zo­nyos re­gisz­te­rek le­épü­lé­sét aka­dá­lyoz­zák meg.
A per­e­morszá­gok nyelv­hasz­ná­la­tát be­mu­ta­tó szer­zők leg­rész­le­te­seb­ben a köl­csön­zés kü­lön­fé­le faj­tá­i­val fog­lal­koz­nak. Bi­zo­nyos má­sod­nyel­vi ele­mek ele­in­te csak in­ter­fe­ren­cia­je­len­ség­ként, egy­faj­ta bot­lás­ként ke­rül­nek be a kö­zös­ség nyelv­hasz­ná­la­tá­ba. Ké­sőbb ezek az új ala­ku­la­tok be­épül­het­nek az adott nyelv­vál­to­zat rend­sze­ré­be, s nor­ma­tív­vá vál­hat­nak. Ezt a fo­lya­ma­tot, ill. an­nak vég­ered­mény­ét ne­vez­zük köl­csön­zés­nek, amely leg­in­kább az adott nyelv­vál­to­zat szó­kész­le­tében mu­tat­ko­zik meg. A szó­köl­csön­zés leg­fel­tű­nőbb for­má­ját a di­rekt köl­csön­szók kép­vi­se­lik (pl. Fel­vi­dék [Fv] párki ’virsli’; Kár­pát­al­ja [Ka] kras­zov­ki ’edző­cipő’; Er­dély [Er] ápárát ’készülék’; Vaj­da­ság [Va] ko­mi­tét ’bi­zottság’), de gya­ko­ri­ak a han­ga­lak­köl­csön­zés ese­tei (pl. Fv, Ka, Er bufet ’büfé’; Fv prax; Ka prak­ti­ka és Va prak­sza ’sza­k­mai gya­kor­lat’), a tü­kör­sza­vak és tü­kör­ki­fe­je­zé­sek (pl. Fv táv­ok­ta­tás ’levelező ok­ta­tás’; Va vert pénz ’pénzérme’), a hib­rid köl­csön­sza­vak (pl. Fv víberliszt ’rétes­liszt’; Ka kibrakkol ’ki­dob’) és a tü­kör­je­len­té­sek is, mi­kor egy szó egy má­sod­nyel­vi elem ha­tá­sá­ra új je­len­tés­re tesz szert (pl. Fv ak­ció ’kul­turális ren­dez­vény’; Fv, Er, Va blokk ’tömb­ház’; Fv, Ka, Er, Va szi­rup ’ször­p’). Be­nő At­ti­la és Szil­ágyi N. Sán­dor sze­rint a di­rekt köl­csön­szók hasz­ná­la­tát nagy­ban be­fo­lyá­sol­ja a vi­zu­á­lis kör­nye­zet, az a tény, hogy a ki­sebb­sé­gi be­szé­lő sok je­len­ség má­sod­nyel­vi meg­ne­ve­zé­sé­vel ta­lál­ko­zik gyak­rab­ban a min­den­na­pi élet­ben (hi­va­ta­los do­ku­men­tu­mok, fel­irat­ok, rek­lá­mok for­má­já­ban).
Az alak­ta­ni köl­csön­zés ese­té­ben köz­vet­len köl­csön­zés­ről nem be­szél­he­tünk a per­e­morszá­gok nyelv­vál­to­za­ta­it tár­gyal­va, de meg­em­lít­het­jük a má­sod­nyelv ha­tá­sai kö­zül a ki­csi­nyí­tő kép­zős for­mák gya­ko­ribb hasz­ná­la­tát. A mon­dat­ta­ni köl­csön­zés is in­kább gya­ko­ri­sá­gi kü­lönb­sé­gek for­má­já­ban nyil­vá­nul meg. Mind­egyik szer­ző ki­tér ar­ra a kü­lönb­ség­re, amely az egyes, ill. a töb­bes szá­mú ala­kok hasz­ná­la­ta kö­zött mu­tat­ko­zik meg. A ma­gyar nyelv­ben a men­­nyi­ség­jel­ző után a jel­zett szó ál­ta­lá­ban egyes szám­ban áll, to­váb­bá a több azo­nos vagy ha­son­ló da­rab­ból ál­ló dol­gok sok­szor egyes szám­ban sze­re­pel­nek, szem­ben az in­do­eu­ró­pai nyel­vek­kel. A több­sé­gi nyel­vek ha­tá­sá­ra azon­ban a két­nyel­vű be­szé­lők nyelv­hasz­ná­la­tá­ban gyak­rab­ban ta­lál­ko­zunk töb­bes szá­mú ala­kok­kal (pl. fáj­nak a lá­ba­im). A mon­dat­ta­ni köl­csön­zés má­sik jel­leg­ze­tes pél­dá­ja a női fog­lal­ko­zás­ne­vek­nél je­lent­ke­ző ún. fem­i­nizálás. Bár egyes, nők­höz kö­tő­dő fog­lal­ko­zás­ne­vek a ma­gyar­ban is min­dig -nő utó­ta­got kap­nak (pl. mo­só­nő, óvó­nő), má­sok – fő­ként, ha a be­széd­hely­zet­ből vagy a szö­veg­ös­­sze­füg­gés­ből vi­lá­gos, hogy nő­ről van szó – rend­sze­rint ge­ne­ri­kus (az­az -nő utó­tag nél­kü­li) for­má­juk­ban hasz­ná­la­to­sak (pl. ka­la­uz, spor­to­ló). Ez­zel szem­ben a ro­mán nyelv­ben és a szláv nyel­vek­ben – ame­lyek há­rom nyelv­ta­ni ne­met kü­lön­böz­tet­nek meg – a nem­re va­ló uta­lás kö­te­le­ző, s ez a tény be­fo­lyá­sol­hat­ja a -nő utó­ta­gú for­mák elő­for­du­lá­si gya­ko­ri­sá­gát a ma­gyar nyelv ha­tá­ron tú­li vál­to­za­ta­i­ban.
A ta­nul­má­nyok alap­já­ul szol­gá­ló szo­ci­o­lingvisztikai ku­ta­tá­sok­ban rá­kér­dez­tek az adat­köz­lők or­szá­gok­hoz va­ló kö­tő­dé­sé­re és sa­ját nyel­vük­höz, nyelv­vál­to­za­tuk­hoz fű­ző­dő at­ti­tűd­jük­re is. A ki­sebb­ség­ben élő ma­gya­rok leg­na­gyobb ré­sze sa­ját szü­lő­föld­jé­hez ra­gasz­ko­dik leg­in­kább, azt tart­ja ha­zá­já­nak. Ar­ra a kér­dés­re, hogy az adat­köz­lő sze­rint hol be­szél­nek a leg­szeb­ben ma­gya­rul, a kü­lön­bö­ző ré­gi­ók­ban el­té­rő vá­la­szok szü­let­tek. Az össze­sí­tett ered­mény a nyelv­vál­to­za­tok presz­tí­zsét il­le­tő­en a kö­vet­ke­ző: 1. Er­dély, 2. Bu­da­pest, 3. a ma­gyar­or­szá­gi vi­dé­ki vá­ro­sok, 4. Kár­pát­al­ja, 5. ma­gyar­or­szá­gi fal­vak, 6. Vaj­da­ság, 7. Szlo­vá­kia, 8. Szlo­vé­nia, 9. Bur­gen­land. Ha ös­­sze­ha­son­lít­juk, hogy a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok hány szá­za­lé­ka tar­tot­ta a sa­ját nyelv­vál­to­za­tát a leg­szebb­nek, a kö­vet­ke­ző ered­ményt kap­juk: Er­dély­ben az adat­köz­lők 75,7%-a, Kár­pát­al­ján 55,9%-a, a Vaj­da­ság­ban 25,9%-a, Szlo­vá­ki­á­ban vi­szont az adat­köz­lők csak 6,5%-a tart­ja sa­ját nyelv­vál­to­za­tát a leg­szebb­nek. Szlo­vá­ki­á­ban a stan­dard ma­gyar­nak van a leg­na­gyobb presz­tí­zse. A be­szé­lők el­sőd­le­ges nyelv­vál­to­za­tá­ban nyelv­já­rá­si ele­mek és kon­tak­tus­vál­to­za­tok for­dul­nak elő, s ezek meg­bé­lyeg­zett­sé­ge hoz­zá­já­rul­hat eh­hez az at­ti­tűd­höz.
Az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok­ban kb. 900 ezer em­ber vall­ja ma­gát ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­nek. A sta­tisz­ti­kai ada­tok­ból meg­tud­hat­juk, hogy eb­ből kb. 120 ez­ren hasz­nál­ják a ma­gyar nyel­vet az ott­ho­ni kom­mu­ni­ká­ci­ó­ban. Az auszt­rá­li­ai ma­gya­rok szá­mát pon­to­san nem tud­juk, ugyan­is a nép­szám­lá­lás­kor csak a szü­le­té­si hely­re kér­dez­nek rá. A be­csült ada­tok sze­rint kb. 55-75 ezer a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek szá­ma, eb­ből kb. 30 ez­ren hasz­nál­ják is a ma­gyar nyel­vet. Az Eu­ró­pá­ból be­ván­do­rolt ki­sebb­sé­gek­ről ál­ta­lá­nos­ság­ban el­mond­ha­tó, hogy há­rom ge­ne­rá­ció alatt le­zaj­lik a nyelv­cse­re. A kon­tak­tus­hely­zet­ben lé­vő be­szé­lő­kö­zös­ség fo­ko­za­to­san tér át a má­sik nyelv­re, a má­sod­nyelv egy­re in­kább ter­jed az el­ső nyelv ro­vá­sá­ra, a má­so­dik ge­ne­rá­ció már angoldom­ináns két­nyel­vű, a har­ma­dik ge­ne­rá­ció leg­több tag­ja pe­dig már több­sé­gi egy­nyel­vű. Az USA-ban a má­sod-, ill. har­mad­ge­ne­rá­ci­ós ma­gya­rok­nak csak 7%-a hasz­nál­ja a ma­gyar nyel­vet. Az Egye­sült Ál­la­mok­ban a ma­gyar nyelv ok­ta­tá­sá­nak egye­dü­li szín­te­re a cser­ké­szet, de az is csak nyá­ri tá­bo­rok for­má­já­ban va­ló­sul meg. A ma­gyar mint ide­gen nyelv kur­zu­sa­it pe­dig több­nyi­re nem a ma­gyar szár­ma­zá­sú­ak lá­to­gat­ják. Van­nak egyéb le­he­tő­sé­gek is a ma­gyar nyelv meg­tar­tá­sá­ra az in­for­má­lis szer­ve­ze­ti élet és a val­lás­gya­kor­lás te­rü­le­tén. A ma­gyar szer­ve­ze­tek ren­dez­vé­nye­it azon­ban a ma­gyar kö­zös­ség­nek csak a tö­re­dé­ke lá­to­gat­ja.
A per­e­morszá­gok nyelv­vál­to­za­ta­i­val ösz­­sze­ha­son­lít­va a má­sod­nyelv ha­tá­sa jó­val erő­tel­je­sebb az auszt­rá­li­ai és az ame­ri­kai ma­gya­rok nyelv­hasz­ná­la­tá­ban. Az előb­bi kon­tak­tus­vál­to­za­tok ese­té­ben a több­sé­gi nyelv ha­tá­sa leg­in­kább a szó­kin­cset érin­ti, az utób­bi­ak ese­té­ben – fő­ként a má­sod­ge­ne­rá­ci­ós be­szé­lők nyelv­hasz­ná­la­tá­ban – a szó­köl­csön­zé­sen kí­vül a hang­ta­ni, alak­ta­ni és mon­dat­ta­ni köl­csön­zés szá­mos pél­dá­já­val is ta­lál­koz­ha­tunk. Olyan kon­tak­tus­je­len­sé­gek fi­gyel­he­tők meg pél­dá­ul, mint a szó ele­ji hang­súly el­to­ló­dá­sa, az el­dön­ten­dő kér­dé­sek emel­ke­dő hang­lej­té­sű­vé vá­lá­sa, az ala­nyi és a tár­gyas ra­go­zás össze­ke­ve­re­dé­se, az ige­kö­tők és a bir­to­kos sze­mély­je­lek el­tű­né­se, az eset­ra­go­zás le­egy­sze­rű­sö­dé­se. A leg­több má­sod­ge­ne­rá­ci­ós ma­gyar bi­zony­ta­lan a te­ge­zés/ma­gá­zás meg­kü­lön­böz­te­té­sét és hasz­ná­la­tát il­le­tő­en is.
A csán­gók kö­zös­sé­gét Eu­ró­pa egyik leg­ta­lá­nyo­sabb, leg­ér­de­ke­sebb és egy­ben leg­ke­vés­bé is­mert kö­zös­sé­gé­nek tart­ják. Hosz­­szú év­szá­zad­okon ke­resz­tül a ro­mán ál­lam és a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház erős po­li­ti­kai nyo­más alatt tar­tot­ta a csán­gó­kat. A kö­zös­ség lé­lek­szám­ára a nép­szám­lá­lá­si ada­tok­ból nem le­het kö­vet­kez­tet­ni, mert na­gyon sok eset­ben a ro­mán kérdezőbiz­tosok au­to­ma­ti­ku­san a ro­mánt je­löl­ték meg nem­ze­ti­ség­ként. Mold­vá­ban azon­ban a csán­gók al­kot­ják a ró­mai ka­to­li­kus kö­zös­sé­get, an­nak lé­lek­szá­ma pe­dig 240 ezer. Eb­ből kb. 50 ez­ren be­szél­nek va­la­mi­lyen csán­gó nyelv­já­rást. A nyelv­cse­re­fo­lya­mat utol­só fá­zi­sát fi­gyel­het­jük meg eb­ben a kö­zös­ség­ben, hi­szen azok­ban a fal­vak­ban is, ahol majd­nem min­den­ki két­nyel­vű, a 35 éven alu­li­ak ro­má­nul be­szél­nek egy­más­sal, s a fi­a­tal­ko­rú­ak nagy ré­sze már ro­mán egy­nyel­vű. A rend­szer­vál­tás óta több­fé­le for­má­ban fel­me­rült a „csán­gók meg­men­té­sé­nek” ide­á­ja. A kon­cep­ció nél­kü­li, po­li­ti­ka­i­lag mo­ti­vált in­téz­ke­dé­sek azon­ban csak ron­tot­tak a hely­ze­ten. Sán­dor Klá­ra azt hang­sú­lyoz­za, hogy rend­kí­vül ér­zé­ke­nyen és kö­rül­te­kin­tő­en kell ke­zel­ni ezt a prob­lé­mát, fi­gye­lem­be vé­ve azt a tényt, hogy a ro­mán as­­szi­mi­lá­ló po­li­ti­ka to­vább­ra is él, és a csán­gók nagy ré­sze nem sze­ret­ne kö­zös­sé­get vál­lal­ni a ma­gya­rok­kal.
A be­mu­ta­tott kö­te­tet rend­kí­vül igé­nyes és kö­rül­te­kin­tő szer­kesz­tés jel­lem­zi. Mind­egyik ta­nul­mány az utób­bi év­ti­zed gyűj­tő­mun­ká­ját, ku­ta­tá­sa­it és elem­zé­se­it fog­lal­ja ös­­sze. Az an­go­lul ol­va­só ér­dek­lő­dők min­dent meg­tud­hat­nak be­lő­le, amit a ki­sebb­ség­ben élő, a ma­gyar nyelv va­la­mi­lyen kon­tak­tus­vál­to­za­tát be­szé­lő ma­gyar­ság nyel­vi hely­ze­té­ről ré­gi­ón­ként tud­ni le­het. A ta­nul­má­nyok té­ma­kö­re­i­nek pár­hu­za­mos szer­kesz­té­se le­he­tő­sé­get nyújt a ré­gi­ók nyelv­hasz­ná­la­tá­nak ös­­sze­ha­son­lí­tá­sá­ra is.
Mé­szá­ros Tí­mea

Paládi-Kovács Attila (szerk.): A nemzetiségek néprajzi felfedezői (Kocsis Aranka)

A nem­ze­ti­sé­gek nép­raj­zi fel­fe­de­zõi. Vá­lo­gat­ta, szer­kesz­tet­te, az élet­raj­zo­kat és a be­ve­ze­tõ ta­nul­mányt ír­ta Paládi-Kovács At­ti­la. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 2006, 323 p.

Kü­lö­nös, a sors akár gro­teszk fin­to­ra­ként is ér­tel­mez­he­tõ vol­na, hogy mi­köz­ben a fe­u­da­liz­mus hos­­szú év­szá­za­dai alatt a ren­di tár­sa­da­lom ki­vált­sá­gos, ne­me­si ré­te­ge­in kí­vül re­ked­tek nagy tö­me­gei, az al­só nép­ré­te­gek, a pa­raszt­ság nem tar­toz­tak be­le a nem­zet, a po­li­ti­kai nem­zet fo­gal­má­ba, a kor leg­vé­gén, a 18. szá­zad utol­só év­ti­ze­de­i­tõl for­má­lód­ni kez­dõ tu­do­mány­ág, a nép­rajz még­sem ke­rül­te meg az ek­ko­ri­ban fõ­leg a szép­iro­da­lom­ban, még in­kább a sta­tisz­ti­kai írá­sok­ban egy­re gyak­rab­ban elõ­ke­rü­lõ kér­dést, a nem­ze­ti jel­lem mi­ben­lét­ének dol­gát, ha­nem mû­ve­lõi le­írá­sa­ik­ban ép­pen hogy a nép­ben, a né­pi mû­velt­ség­ben ke­res­ték an­nak for­rá­sa­it. Így a tu­do­mány­tör­té­net ál­tal a mai ér­te­lem­ben vett el­sõ önál­ló nép­raj­zi dol­go­zat­nak te­kin­tett, a Tu­do­má­nyos Gyûj­te­mény el­sõ év­fo­lya­má­ban (1817) Hor­vát Ist­ván tör­té­nész ál­tal köz­zé­tett, a pa­ló­cok is­mer­te­té­sé­re fel­hí­vó pá­lyá­zat­ra be­ér­ke­zett egyet­len mû, Sze­der Fá­bi­án ben­cés szer­ze­tes mun­ká­já­nak prog­ram­adá­sa sem irá­nyult más­ra, mint a nem­ze­ti ka­rak­ter tá­jan­kén­ti szí­ne­i­nek föl­tá­rá­sá­ra. „Nem­ze­tünk bõ­vebb is­me­re­te vé­gett szük­sé­ges vol­na ha­zánk­nak min­den tája­beli ne­ve­ze­te­sebb né­pe­it egyen­ként szem­re ven­nünk, és azok­nak va­la­men­­nyi kü­lö­nös­sé­ge­it fel­je­gyez­nünk” (Sze­der Fá­bi­án: A Palóc­zok. Tu­do­má­nyos Gyûj­te­mény, 3. évf. (1819) 26. p.). A „né­pi” egy­részt a ré­gi­ség, „õsi”-ség mi­att ke­rült az ér­dek­lõ­dés elõ­te­ré­be, mi­u­tán a ko­ra­be­li fel­fo­gás az „õsi” ha­gyo­má­nyok õr­zõ­i­nek el­sõ­sor­ban és leg­fõ­kép­pen a „nép”-et te­kin­tet­te, más­részt a ple­be­jus kö­tõ­dé­sek mi­att. A nem­ze­ti jel­leg leg­fõbb mu­ta­tói las­san ép­pen a nép­szo­kás­ok, a hi­e­del­mek, a da­lok, a tán­cok let­tek, és an­nál in­kább nem­ze­ti­nek te­kin­tet­tek egy-­e­gy je­len­sé­get, mi­nél mé­lyebb­re tud­ták a gyö­ke­re­it vis­­sza­ve­tí­te­ni. Ugyan­ak­kor azon­ban a tá­jak „ne­ve­ze­te­sebb” né­pei kö­zött ko­ránt­sem csak a ma­gyar fe­lé for­dult fi­gye­lem­mel a mû­velt kö­zön­ség és a tu­do­má­nyos­ság, ha­nem leg­alább an­­nyi­ra ér­dek­lõ­dött az or­szág nem ma­gyar nem­ze­ti­sé­gei iránt is. Mind­eb­ben je­len­tõs sze­re­pe le­he­tett an­nak az igény­nek, amely a pol­gá­ri át­ala­ku­lás kez­de­tén – és a na­ci­o­na­liz­mu­sok ál­ta­lá­nos elõ­re­tö­ré­sé­nek ide­jén – a nép, a nem­zet, a nem­ze­ti­ség fo­gal­má­nak új, vi­lá­gos ér­tel­met kí­vánt ad­ni. Így tör­tén­he­tett – egy kö­vet­ke­zõ kü­lö­nös sa­já­tos­sá­ga­ként a kor szel­le­mé­nek –, hogy a 19. szá­zad el­sõ fe­lé­nek a tör­té­ne­ti Ma­gyar­or­szág más nyel­vû né­pe­i­rõl szó­ló et­nog­rá­fi­ai iro­dal­ma vé­gül gaz­da­gabb lett a ma­gya­ré­nál.
Eb­bõl a gaz­dag ter­més­bõl nyújt bõ vá­lo­ga­tást Paládi-Kovács At­ti­la az Aka­dé­mi­ai Ki­adó­nál 2006 ta­va­szán meg­je­lent, de mond­hat­ni, rég­óta várt, mert rég­rõl el­ma­radt könyv­ben, A nem­ze­ti­sé­gek nép­raj­zi fel­fe­de­zõi cí­mû kö­tet­ben.
Nagy si­ker volt an­nak ide­jén, a het­ve­nes-nyolc­va­nas évek­ben a Gon­do­lat Ki­adó­nál meg­je­le­nõ A ma­gyar nép­rajz klas­­szi­ku­sai cí­mû so­ro­zat. Az egyes kö­te­tek vá­lo­ga­tá­sa­i­ban a ma­gyar nép­raj­zi iro­da­lom kez­de­te­i­nek ma már fel­be­csül­he­tet­len ér­té­kû for­rás­anya­gá­ból ka­pott íze­lí­tõt az ér­dek­lõ­dõ, olyan mun­ká­kat ol­vas­ha­tott – vagy leg­alább rész­le­te­ket be­lõ­lük –, ame­lyek ad­dig szin­te hoz­zá­fér­he­tet­le­nek vol­tak szá­má­ra, eset­leg meg sem je­len­tek ma­gya­rul; mint pl. Cornides Dá­ni­el la­tin nyel­ven írt mun­ká­ja az Ér­te­ke­zés a ré­gi ma­gya­rok val­lá­sá­ról, Ipo­lyi Ar­nold mo­nu­men­tá­lis mû­ve a Ma­gyar mi­to­ló­gia vagy Reg­u­ly An­tal Vám­béry Ár­min ta­nul­má­nyai (ame­lyek kö­zül né­há­nyat az­óta, a rend­szer­vál­to­zást kö­ve­tõ­en sze­ren­csés mó­don meg­vál­to­zott könyv­ki­adá­si le­he­tõ­sé­gek kö­zött önál­ló­an is, eset­leg rep­rint for­má­ban új­ra ki­ad­tak). Az õsi ma­gyar hit­vi­lág, a finn­ugor õs­ha­za nyo­má­ban, az õsi tár­sa­dal­ma­kat, mes­­szi né­pe­ket, a ma­gyar tá­ja­kat, a nép­éle­tet ku­ta­tó út­tö­rõk ered­mé­nye­it és el­mé­le­te­it, he­lyen­ként tu­do­má­nyos fur­csa­sá­ga­it, na­iv el­kép­ze­lé­se­it is be­mu­ta­tó te­ma­ti­kus kö­te­tek mel­lé so­ra­ko­zik most Paládi-Kovács At­ti­la vá­lo­ga­tá­sa.
A könyv a ma­gyar­or­szá­gi nem­ze­ti­sé­gek 19. szá­zad ele­ji iro­dal­má­ból mu­tat be sze­mel­vé­nye­ket, el­sõ­sor­ban a mai Ma­gyar­or­szág te­rü­le­té­re vo­nat­ko­zó­an, és fõ­leg a ke­vés­bé is­mert és mind­má­ig ne­he­zen hoz­zá­fér­he­tõ mun­kák­ból, ame­lyek szer­zõi tu­do­mány­ban jár­tas, mû­velt lel­ké­szek, or­vo­sok, ügy­vé­dek, jegy­zõk, egye­te­mi ta­ná­rok, de hír­lap­írók, al­kal­mi uta­zók is akad­nak köz­tük. Olya­nok, akik ma­guk is az adott nem­ze­ti­ség­hez tar­to­zó­ként, eset­leg rég­óta köz­tük szol­gá­la­tot tel­je­sí­tõ­ként anya­nyel­vi szin­ten vagy leg­alább­is jól be­szél­ték an­nak nyel­vét, is­mer­ték kul­tú­rá­ját, vagy aki­ket el­sõ­sor­ban a kí­ván­csi­ság ve­ze­tett, s út­juk so­rán csak köz­ve­tí­tõk se­gít­sé­gé­vel tud­tak tá­jé­ko­zód­ni és in­for­má­ci­ó­kat gyûj­te­ni. A ma is köz­is­mert és vi­szony­lag köny­nyen el­ér­he­tõ nagy le­író sta­tisz­ti­kai mû­vek­bõl, mint Kora­bin­szky Já­nos Má­tyás, Nagy La­jos vagy Bél Má­tyás orszá­gleírá­sai, ame­lyek mind­egyi­ke a ma­gyar mel­lett ugyan­csak bõ­ven tár­gyal­ja a nem­ze­ti­sé­gi né­pes­ség élet­vi­szo­nya­it is, el­ér­he­tõ­sé­gük mi­att sem szem­lé­zett a vá­lo­ga­tó. Ki­ma­radt a kö­tet­bõl a tör­té­ne­ti Ma­gyar­or­szág nem ma­gyar né­pe­i­nek egyik leg­is­mer­tebb ko­ra­be­li ku­ta­tó­ja, Csaplovics Já­nos is, mi­u­tán az õ je­len­tõ­sebb mun­kái ma már szin­tén hoz­zá­fér­he­tõ­ek. Vi­szont be­ke­rült egy rész­let a kor­szak egyik leg­jobb me­gye­mo­nog­rá­fi­á­já­ból, az ochti­nai lel­kész Bartholo­maei­des Lász­ló Lõ­csén meg­je­lent ne­ve­ze­tes mun­ká­já­ból, a Noti­tia Gömörien­sis­bõl (tel­jes cí­mén: Inclyti Supe­ri­oris Hun­gari­ae Comi­ta­tus Gömörien­sis noti­tia his­tori­co-­geo­graph­ico-s­ta­tis­ti­ca [A fel­sõ-ma­gyar­or­szá­gi Gömör me­gye tör­té­ne­ti, föld­raj­zi, sta­tisz­ti­kai le­írá­sa] 1806–1808), amely az észa­k-gömöri szlo­vák­ság leg­jobb ko­ra­be­li nép­le­írá­sa, s ame­lyet a mai szlo­vák nép­rajz­tu­do­mány is nagy­ra ér­té­kel. A té­má­ju­kat tu­do­má­nyos igén­­nyel fel­dol­go­zó szer­zõk Paládi-Kovács At­ti­la be­ve­ze­tõ ta­nul­má­nyá­nak ér­té­ke­lé­se sze­rint el­sõ­sor­ban azok a kö­tet­ben, akik a ha­zai evan­gé­li­kus is­ko­lák ne­velt­je­i­ként né­met­or­szá­gi egye­te­me­ken foly­tat­tak ta­nul­má­nyo­kat, és ott sze­rez­tek jár­tas­sá­got ko­ruk tu­do­má­nyos­sá­gá­ban. Így Bartholo­maei­des Lász­ló mel­lett Skol­ka And­rás Liptó me­gyei szü­le­té­sû ta­nár, Mezõ­berény és Bé­kés me­gye más te­le­pü­lé­sei­nek, va­la­mint Újver­bász kör­nyé­ké­nek hely­tör­té­ne­ti ku­ta­tó­ja. A ha­zai evan­gé­li­kus is­ko­lák ma­gas szín­vo­na­lá­val és né­met­or­szá­gi kap­cso­la­ta­i­val is össze­függ Paládi-Kovács At­ti­la sze­rint az a tény, hogy a né­me­tek, a szlo­vá­kok és a ma­gya­rok nép­is­me­re­ti le­írá­sa meg­elõz­te a töb­bi nem­ze­ti­sé­gét az or­szág­ban, a ven­de­két, a rá­co­két, a bu­nye­vá­co­két, a ru­szi­no­két, az olá­ho­két, a ci­gá­nyo­két, a bol­gá­ro­két, az oro­szo­két stb.
A tu­do­má­nyos igé­nyû és ke­vés­bé tu­do­má­nyos írá­sok a kö­tet­ben egy­aránt for­rás­ér­té­kû­ek a mai ku­ta­tók és ér­dek­lõ­dõk szá­má­ra, s nem­csak a ma­gyar­or­szá­gi­ak, ha­nem a szom­szé­dos or­szá­gok­ban élõk szá­má­ra is. Azért is, mert – amint Paládi-Kovács At­ti­la ír­ja – az adott tá­ji, nem­ze­ti­sé­gi cso­por­tok­ról, nyel­vük­rõl, kul­tú­rá­juk­ról sok eset­ben ezek a re­form­kor­ban már nagy­részt ma­gyar (eset­leg la­tin vagy né­met) nyel­ven írt mun­kák az egye­dü­li hír­adás­ok, szlo­vák, szlo­vén, hor­vát, ru­szin, ro­mán nyel­ven ek­kor még nem kö­zöl­tek ró­luk is­mer­te­té­se­ket.
A nép­élet, a né­pi kul­tú­ra vagy a nyelv iránt ér­dek­lõ­dõk mel­lett ér­té­kes is­me­re­tek­kel, ada­tok­kal szol­gál­hat­nak e 19. szá­zad el­sõ fe­lé­ben író­dott mun­kák azok szá­má­ra is, aki­ket a na­ci­o­na­liz­mus kér­dé­se fog­lal­koz­tat a tör­té­ne­ti Ma­gyar­or­szá­gon. A „né­me­te­sí­tés” vagy a „ma­gya­ro­sí­tás” kér­dés­kö­rét eset­leg ár­nyal­hat­ják az „olá­ho­so­dás”-nak, a „tó­to­so­dás”-nak, a „né­me­te­se­dés”-nek, a „ma­gya­ro­so­dás”-nak e ko­ra­be­li le­írá­sok­ból ki­tû­nõ ter­mé­sze­tes fo­lya­ma­tai, s mind e fo­lya­ma­tok­kal ös­­sze­füg­gés­ben a gaz­da­sá­gi ha­ta­lom vagy akár a di­vat sze­re­pe a kul­tú­rá­ban. A kul­tu­rá­lis ja­vak ter­je­dé­se, az as­­szi­mi­lá­ci­ós fo­lya­ma­tok, a két­nyel­vû­ség kér­dé­se iránt ér­dek­lõ­dõk szá­má­ra ugyan­csak bõ­sé­ges for­rás­ként kí­nál­ko­zik több dol­go­zat a kö­tet­ben, de ér­té­kes meg­fi­gye­lé­sek­re buk­kan­hat az ol­va­só pél­dá­ul a nyelv­ta­nu­lás mo­ti­vá­ci­ó­já­ra vagy a nyelv­szi­ge­tek la­kos­sá­gá­nak nyelv­hasz­ná­lat­ára vo­nat­ko­zó­an is.
A kö­tet hasz­nál­ha­tó­sá­gát, a ben­ne va­ló tá­jé­ko­zó­dást gaz­dag tárgy­mu­ta­tó se­gí­ti.

Ko­csis Aran­ka

Ormos Mária: A gazdasági világválság magyar visszhangja (1929–1936) (Gaucsík István)

Or­mos Má­ria: A gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­ság ma­gyar vissz­hang­ja (1929–1936). Bu­da­pest, Eöt­vös Kiadó–PolgART Könyv­ki­adó, 2004, 378 p.

A gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­ság ta­lán az egyik leg­ked­vel­tebb té­má­ja a gaz­da­ság­tör­té­net­nek. En­nek el­le­né­re, aho­gyan Rondo E. Cameron fo­gal­maz nagyívű vi­lág­gaz­da­sá­gi át­te­kin­té­sé­ben (A vi­lág­gaz­da­ság rö­vid tör­té­ne­te a kő­kor­szak­tól nap­ja­in­kig. Bu­da­pest, Ta­len­tum Kft., 1994, 424–425. p. /Maecenas könyvek./), egy­ér­tel­mű vá­laszt a ku­ta­tók nem tud­nak ad­ni ar­ra a kér­dés­re, hogy mi ve­ze­tett eh­hez a vál­ság­hoz. A vé­le­mé­nyek ugyan­is el­tér­nek, nincs egyet­ér­tés, hogy több nem­zet­kö­zi szin­tű po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi té­nye­ző egy­más­ra ha­tá­sa okoz­ta-e ezt a tár­sa­dal­mi­lag is dön­tő fon­tos­sá­gú ese­mény­so­ro­za­tot, eset­leg a pénz­ügyi fo­lya­ma­tok, a me­ző­gaz­da­ság de­pres­­szi­ó­ja vagy a fo­gyasz­tás vis­­sza­esé­se. Az okok kö­zé so­rol­ják töb­bek kö­zött az el­ső vi­lág­há­bo­rú utá­ni ren­de­zé­si fo­lya­mat nem­zet­ál­la­mi cél­ki­tű­zé­se­it, a gaz­da­sá­gi té­nye­zők po­li­ti­ku­sok ál­ta­li ig­no­rá­lá­sát, de a kis­ál­la­mi gaz­da­sá­gi na­ci­o­na­liz­mu­sok aka­dá­lya­it, a jó­vá­té­te­lek ügyét vagy az arany­va­lu­ta ös­­sze­om­lá­sát, ill. a szűk­lá­tó­kö­rű nem­ze­ti gaz­da­ság­po­li­ti­ká­kat.
Or­mos Má­ria leg­újabb kö­te­te a fen­ti­ek­ben em­lí­tet­tek mi­att azért is ér­de­kes és iz­gal­mas ol­vas­mány, mert egé­szen más meg­kö­ze­lí­tést vá­laszt, nem ír a gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­ság­ról, ha­nem ol­va­sa­tá­ban a vál­ság a kor­szak egyik leg­na­gyobb tár­sa­dal­mi és szel­le­mi ki­hí­vá­sa­ként és víz­vá­lasz­tó­ja­ként je­le­nik meg. Elem­zé­sé­nek köz­pon­ti té­má­ja ugyan a gaz­da­ság, azon­ban azt vizs­gál­ja, hogy a ma­gyar ér­tel­mi­ség, ho­gyan re­a­gált és mi­lyen vá­la­szo­kat adott er­re a je­len­ség­re. A szer­ző egy el­sül­­lyedt és el­fe­lej­tett in­tel­lek­tu­á­lis vi­lá­got tár elénk: „Ti­pi­kus­nak te­kint­he­tő, hogy a ma­gyar tör­té­ne­lem nagy meg­ráz­kód­ta­tá­sai rend­re ma­guk alá te­met­ték az ép­pen nem »poli­tikaképes« író-vi­tá­zó ér­tel­mi­sé­gi kö­zös­sé­ge­ket, ame­lyek pe­dig bő­vel­ked­tek mű­velt, ol­va­sott és bá­tor gon­dol­ko­dók­ban, akik új esz­mé­ket ér­lel­tek, vagy nem ri­ad­tak visz­sza az új ide­ák meg­va­ló­sí­tá­sá­tól” (9. p.). Ér­ve­lé­se sze­rint a 20. szá­za­di ma­gyar szel­le­mi kon­ti­nu­i­tás több­ször meg­sza­kadt, az előz­mé­nyek­ről az utó­dok vagy nem akar­tak tud­ni, vagy pe­dig párt­ál­lás­tól és nem­ze­ti­ség­től füg­gő­en ma­radt a tu­da­tos fe­lej­tés és fer­dí­tés. Az is­me­ret­le­nek al­kot­ta cso­por­to­kat is el­fe­lej­tet­ték, hi­szen mun­kás­sá­guk­ról ko­ruk­ban is csak a szű­kebb szak­ma tu­dott. (Men­­nyi­re fo­ko­zot­tan ér­vé­nyes ez a min­dig új­ra­kez­dé­sek­kel küsz­kö­dő szlo­vá­ki­ai ma­gyar ér­tel­mi­ség­re és an­nak iden­ti­tás­ala­ku­lá­sá­ra!). Or­mos esz­me- és szel­lem­tör­té­ne­ti meg­kö­ze­lí­té­se az 1930-as évek­be­li szel­le­mi elő­fu­tár­ok és áram­la­tok új­ra­fel­fe­de­zé­sé­re in­vi­tál­ja az ol­va­sót. Az ál­ta­la nem ti­pi­kus­nak aposzt­ro­fált gon­do­la­to­kat, az „etatikus, an­ti­ka­pi­ta­lis­ta és an­ti­sze­mi­ta áram­la­tok köz­vet­len” elő­de­it is mér­leg­re te­szi.
A kö­tet nyolc fe­je­zet­re ta­gol­va te­kin­ti át a vál­ság ke­let­ke­zé­sét, az er­re adott nem­zet­kö­zi és ma­gyar­or­szá­gi vá­la­szo­kat, az irány­adó esz­mék ha­tá­sa­it, a ka­pi­ta­liz­mus­ról foly­ta­tott vi­tá­kat és a nem­ze­ti fel­emel­ke­dés po­li­ti­kai, tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi buk­ta­tó­it, aka­dá­lya­it. A gaz­da­ság mű­kö­dé­si za­va­ra­i­ról és a to­vább­gyű­rű­ző prob­lé­mák­ról már az el­ső vi­lág­há­bo­rú előtt szü­let­tek szel­le­mi elő­re­jel­zé­sek és szak­mai mun­kák, de a dön­tés­ho­zók eze­ket fi­gyel­men kí­vül hagy­ták. A „sza­bad ke­res­ke­de­lem” már nem lé­te­zett, a va­ló­ság­ban kö­tött, vé­dő­vá­mos ver­sen­gés folyt a nem­ze­ti cé­lo­kat kö­ve­tő or­szá­gok kö­zött, és hát köz­tu­do­má­sú: a bé­ke­kon­fe­ren­ci­án a gaz­da­sá­gi szem­pon­to­kat alá­ren­del­ték a po­li­ti­kai és ka­to­nai cé­lok­nak. A szer­ző im­po­záns érv­anyag­gal tá­maszt­ja alá meg­ál­la­pí­tá­sát, mely sze­rint az igen­csak in­ga­tag eu­ró­pai gaz­da­sá­gi hely­ze­tet 1919 és 1925 kö­zött, amely idő­szak­ban az egyes ál­la­mok a nem­zet­gaz­da­ság át­ala­kí­tá­sá­val ve­sződ­tek, az „egyen­súly­ta­lan­ság” kon­szo­li­dá­ló­dá­sa jel­le­mez­te. A rö­vid ide­ig tar­tó és csak né­hány or­szá­got érin­tő fel­len­dü­lés át­me­ne­ti jel­le­gű és kor­lá­to­zott volt, a ke­let-eu­ró­pai kis­ál­la­mok gaz­da­sá­gi le­sza­ka­dá­sa és Eu­ró­pa le­ma­ra­dá­sa Ame­ri­ka mö­gött mind­job­ban ta­pasz­tal­ha­tó­vá vált. A vál­ság­je­lek­re adott gaz­da­ság­po­li­ti­kai vá­la­szok át­te­kin­té­sé­nél Or­mos, a kor­szak kü­lön­bö­ző irány­za­ta­i­nak tisz­tá­zat­lan­sá­ga foly­tán, sa­ját fo­ga­lom­hasz­ná­la­tát rög­zí­ti, egy­ben a tör­té­ne­ti hát­te­ret és a szel­lem­tör­té­ne­ti gyö­ke­re­ket is elem­zi (pl. a spa­nyol és az olasz kor­po­rá­ció esz­mé­je vis­­sza­ve­zet­he­tő egy­részt a ka­to­li­kus Rerum Novarum­ra, más­részt a szin­di­ka­liz­mus­ra). Neo­li­be­ra­liz­mus alatt az 1930-as évek re­form­ja­it és az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás de­mok­ra­ti­kus ke­re­tek kö­zött va­ló meg­va­ló­sí­tá­sát ér­ti. A terv­gaz­da­ság vagy irá­nyí­tott gaz­da­ság a köz­pon­to­sí­tott, ál­la­mi ter­ve­zé­sű és irá­nyí­tá­sú gaz­da­sá­got je­len­ti, amely­nél kü­lönb­sé­get tesz a sztá­li­ni mo­dell, a né­met nem­ze­ti­szo­ci­a­lis­ta és a fa­sisz­ta kor­po­rá­ci­ós rend­sze­rek kö­zött (de ezen gaz­da­ság­po­li­ti­kák egyes rész­ele­me­it a nem dik­ta­torikus be­ren­dez­ke­dé­sű ál­la­mok­ban is meg­ta­lál­hat­juk, lásd pl. Cseh­szlo­vá­ki­át). A ko­ra­be­li vé­le­mé­nyek meg­osz­lot­tak a de­mok­ra­ti­kus és dik­ta­torikus rend­sze­rek gaz­da­ság­po­li­ti­kai kí­sér­le­te­i­ről, a gaz­da­sá­gi éle­tet nem te­kin­tet­ték elő­re meg­ter­vez­he­tő­nek, ki­szá­mít­ha­tó­nak. Má­sok a köz­pon­to­sí­tott, terv­gaz­dál­ko­dá­si mo­del­lek bu­ká­sát jó­sol­ták és egye­sek sze­rint a ha­gyo­má­nyos ele­mek meg­őr­zé­se, ki­sebb kor­rek­ci­ók be­épí­té­sé­vel ki­ve­zet­he­tett vol­na a vál­ság­ból, megint má­sok „ek­lek­ti­kus” né­ze­te­ket val­lot­tak. A ma­gyar ér­tel­mi­ség szű­keb­ben vé­ve két irány­za­tot kép­vi­selt, egy­részt az oszt­rák li­be­rá­lis utat kö­vet­ték (Heller Far­kas, Navratil Ákos), más­részt a né­met is­ko­lát (Surányi-Unger Ti­va­dar). A két cso­port vi­tá­i­nak köz­pon­ti ele­mét és gor­di­u­szi cso­mó­ját az ál­la­mi bevatkozás mód­ja és mér­té­ke al­kot­ta, de „bi­zony­ta­lan ma­radt az esz­köz, az irány”.
A kor­szak köz­gaz­da­sá­gi irány­za­ta­i­nak szí­nes pa­let­tá­ját is át­te­kin­ti, ame­lyek a ha­gyo­má­nyos li­be­rá­lis el­ve­ket vé­del­mez­ték (Max Weber), vi­tat­ták (Keynes) vagy a tő­kés rend­szer kor­rek­ci­ó­ját, át­ala­kí­tá­sát kez­de­mé­nyez­ték (Hendrik De Man­n). A köz­gaz­dász­ok és pénz­ügyi szak­em­be­rek kon­cep­ci­ói azon­ban, a nem­ze­ti el­zár­kó­zás és a dik­ta­torikus re­zsi­mek okoz­ta „gaz­da­sá­gi ano­má­li­ák” (a fa­ji­sá­gon nyug­vó ger­mán eu­ró­pai rend, olasz bi­ro­dal­mi au­tar­kia, szov­jet különút) nem ju­tot­tak (jut­hat­tak) el a konk­rét prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­ig, ke­ze­lé­sé­ig. A szer­ző ezek után te­szi fel a leg­ne­he­zebb kér­dést: mi le­he­tett egy kis or­szág stra­té­gi­á­ja eb­ben a kény­szer­hely­zet­ben? És nem­csak Ma­gyar­or­szá­gé, ha­nem mind­egyik ke­let-eu­ró­pai ál­la­mé, hi­szen a gaz­da­ság prob­lé­mái na­gyon ha­son­ló­ak vol­tak (pi­ac­vesz­té­sek, a nem­zet­gaz­da­ság­ok szer­ve­zé­se, szer­ke­zet­át­ala­kí­tás­ok, a me­ző­gaz­da­sá­gi ter­me­lés za­va­rai). Egye­dü­li út a re­gi­o­ná­lis szin­tű és két­ol­da­lú meg­ol­dá­sok ke­re­sé­se le­he­tett vol­na. Konk­rét ja­vas­la­tok is szü­let­tek a Du­na-völ­gyi együtt­mű­kö­dés és gaz­da­sá­gi in­teg­rá­ció ki­ala­kí­tá­sá­ra, de ezek­kel az al­ter­na­tí­vák­kal szem­ben a kül­po­li­ti­kai szem­pon­tok és ér­de­kek erő­seb­bek­nek bi­zo­nyul­tak, a kö­zép- vagy ke­let-eu­ró­pai tér­ben a nem­ze­ti ön­cé­lú­ság, az el­zár­kó­zás gon­do­la­ta győ­zött.
Szá­mom­ra a ha­gyo­má­nyos és neo­li­be­rá­lis esz­me­rend­sze­rek tár­gya­lá­sa és az oszt­rák, né­met és an­gol­szász köz­gaz­da­sá­gi el­mé­le­tek kép­vi­se­lő­i­nek a be­mu­ta­tá­sa volt a legérdek­feszítőb­b. Kü­lön­bö­ző po­li­ti­kai irá­nyult­sá­gú, (új)liberális, szo­ci­ál­de­mok­ra­ta, ka­to­li­kus, kon­zer­va­tív szer­zők­kel fog­lal­ko­zik, akik kö­zött hi­va­tá­sos, ta­nult köz­gaz­dá­szo­kat, gaz­da­sá­gi te­rü­le­tek szak­ér­tő­it, szo­ro­san a szak­mák­hoz nem kö­tő­dő író­kat és di­let­tán­so­kat is ta­lál­ha­tunk. Or­mos rész­le­tek­be me­nő­en tár­gyal­ja az egyes vé­le­mé­nye­ket, a gaz­da­ság mo­der­ni­zá­ci­ó­já­ra, a ter­me­lé­keny­ség nö­ve­lé­sé­re, ra­ci­o­na­li­zá­lá­sá­ra vo­nat­ko­zó meg­ala­po­zott és té­ves el­kép­ze­lé­se­ket, és fel­hív­ja a fi­gyel­met a né­hol bur­kol­tan vagy nyíl­tab­ban fel­buk­ka­nó ve­szé­lyes, vo­lun­ta­ris­ta gon­do­lat­me­ne­tek­re is. A ma­gyar­or­szá­gi köz­gaz­dász­szak­ma esz­me­tör­té­ne­ti ho­za­dé­kát a kö­vet­ke­ző­kép­pen ös­­szeg­zi. A gon­dol­ko­dók egy do­log­ban egyet­ér­tet­tek: a vi­lág­gaz­da­ság ki­épü­lé­sé­nek a szem­ta­núi vol­tak, ezért a gaz­da­sá­gi kér­dé­sek szé­le­sebb kö­rű kon­szen­zust, nem­zet­kö­zi és ál­la­mi szin­tű ke­ze­lést igé­nyel­tek. (Há­rom szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ző­ről tu­dok, aki ezek­kel a kér­dé­sek­kel fog­lal­ko­zott: Ka­do­sa Pál, Tar­ján Ödön és Far­kas Gejza­.) A li­be­rá­lis köz­gaz­dász­ok be­le­nyu­god­tak a mind­job­ban erő­sö­dő ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás­ba, de a pa­rancs­ural­mi po­li­ti­kai szán­dé­ko­kat el­uta­sí­tot­ták. A prob­lé­mák meg­ol­dá­si mód­ját a fog­lal­koz­ta­tás­ban, a fo­gyasz­tás­ban és a pénz­for­ga­tás­ban je­löl­ték meg. Az 1930-as évek vé­gé­re meg­lá­tá­sa sze­rint egy új li­be­rá­lis esz­me­rend­szer nem tu­dott ér­vény­re jut­ni, így a dik­tatúraközeli esz­mék ke­rül­tek túl­súly­ba. Meg­je­gyez­het­jük, hogy en­nek meg­vol­tak a szlo­vá­ki­ai ma­gyar kép­vi­se­lői is, gon­dol­junk csak Han­tos Lász­ló ek­kor szü­le­tett né­hány gaz­da­ság­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyá­ra, a po­li­ti­ká­ban Jaross An­dor­ra vagy Naranc­sik Im­ré­re.
Egé­szen új meg­kö­ze­lí­tés­be ke­rült az ál­lam gaz­da­sá­gi sze­re­pe és a par­la­men­ta­riz­mus fenn­tar­tá­sa és to­váb­bi sor­sa. Az újliberálisok és az ah­hoz kö­ze­lí­tő el­mé­le­tek a par­la­men­tá­ris rend­szer fenn­tar­tá­sát és a pol­gá­ri sza­bad­ság­jog­ok meg­őr­zé­sét tar­tot­ták fon­tos­nak, az ál­lam sze­rep­vál­la­lá­sát rész­le­ges­nek és kor­lá­to­zott­nak te­kin­tet­ték. A li­be­ra­liz­mus (és egy­ben a ka­pi­ta­liz­mus) el­len­sé­gei az 1930-as évek ele­jén még nem ren­del­kez­tek sem moz­gá­si tér­rel (a kom­mu­nis­ta párt be­til­tá­sa), sem tö­meg­bá­zis­sal (szél­ső­jobb­ol­dal), a szo­ci­ál­de­mok­ra­ták a li­be­rá­li­sok­kal együtt vé­de­ke­ző po­zí­ci­ó­ba szo­rul­tak. Az iga­zi ra­di­ka­liz­must, te­hát a tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai újí­tást, mégha óva­to­san is, a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ták kép­vi­sel­ték. Az an­ti­ka­pi­ta­lis­ta és antiliberális tá­bo­ron be­lül a szer­ző két irány­vo­na­lat kü­lön­böz­tet meg. Az egyik az ér­dek­kép­vi­se­le­ti (ren­di, ko­ope­ra­tív) szem­lé­let, a má­sik az el­túl­zott eta­tiz­mus, a to­tá­lis ál­lam esz­mé­nye, amit pl. Göm­bös Gyu­la a mo­der­ni­zá­ció le­té­te­mé­nye­se­ként mu­ta­tott be. Beth­len Ist­ván 1934-es „tör­té­net­fi­lo­zó­fi­ai fej­te­ge­té­sé”-vel szin­tén fog­lal­ko­zik, amely lé­nye­gé­ben a gaz­da­ság ál­la­mi irá­nyí­tá­sát fo­gad­ta el, de a sza­bad­ság­jog­ok kor­lá­to­zott fenn­tar­tá­sa mel­lett.
A to­váb­bi fej­le­mé­nyek köz­is­mer­tek. Szek­fű Gyu­la Há­rom nem­ze­dé­ke (1920) adott „a tu­do­má­nyos kö­rök­ben és egyút­tal tár­sa­dal­mi­lag ér­vé­nyes be­lé­pőt” az an­ti­sze­mi­ta re­to­ri­ká­nak. Itt Or­mos több té­nye­ző egymás­ra­hatását vá­zol­ja. A vi­lág­vál­ság az ér­dek­lő­dés elő­te­ré­be tol­ta a tő­két (ban­kok, ban­ká­rok, kar­tel­lek), amely pe­dig jó­részt a zsi­dó­ság­hoz kö­tő­dött, így a bűn­ba­kot kön­­nyű volt meg­ta­lál­ni. A ma­gyar gaz­da­ság nem­zet­kö­zi pénz­ügyi kö­tő­dé­sei ek­kor kezd­tek meg­szűn­ni, ezért me­rült fel a „zsi­dó nagy­tő­ke” sze­re­pé­nek és szük­sé­ges­sé­gé­nek a meg­kér­dő­je­le­zé­se. Har­ma­dik té­nye­ző­ként a Göm­bös-cso­port an­ti­sze­mi­tiz­mu­sát je­lö­li meg.
A ka­to­li­ciz­mus, amely a szo­ci­á­lis szo­li­da­ri­tás­ra fek­tetett nagy hang­súlyt, egy­aránt bí­rál­ta a li­be­ra­liz­must és a szo­ci­a­liz­must, ép­pen azért, mert ezek mö­gött a zsi­dó­kat sej­tet­te, de a ke­resz­tény szer­zők nem vet­ték fi­gye­lem­be a kor­szak­ban jól ki­ta­pint­ha­tó vál­to­zá­so­kat: a bí­rált li­be­ra­liz­mus már rég a múl­té volt, a szo­ci­ál­de­mok­rá­cia azo­no­sí­tott for­má­ja pe­dig már nem lé­te­zett. A hit­le­riz­must ugyan a ka­to­li­kus gon­dol­ko­dók el­uta­sí­tot­ták, Kovrig Bé­la sza­va­i­val, a hit­le­riz­mus nem volt sem nem­ze­ti, sem szo­ci­a­lis­ta, de itt idéz­zük in­kább Or­most: „[M]iként […] hall­gat­tak az egy­há­zat oly kö­zel­ről érin­tő nem­ze­ti­szo­ci­a­lis­ta támdá­sok kér­dé­sé­ben, a ké­sőb­bi­ek­ben is óv­ták lát­szó­la­gos sem­le­ges­sé­gü­ket, il­let­ve mind­un­ta­lan de­monst­rál­ták a ma­gyar ál­lam­hoz va­ló kö­ze­li­sé­gü­ket. Mind­emel­lett a ka­to­li­kus szer­zők és egy­há­zi ve­ze­tők egy ré­sze […] szel­le­mi­leg is utat nyi­tott a ná­ci ide­o­ló­gia egy sze­le­té­nek, ép­pen an­nak, amely a zsi­dók­ra és az ő tör­té­nel­mi »bűneikre« irá­nyult. Bár ők ezt nem fa­ji, ha­nem te­o­ló­gi­ai, tör­té­nel­mi és lé­lek­ta­ni ala­pon tet­ték, az el­ha­tá­ro­ló­dás alap­ja­it még­is meg­ve­tet­ték” (238. p.). (Ami a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vi­szo­nyo­kat il­le­ti, ér­de­mes és ta­nul­sá­gos át­la­poz­ni az Új Élet 1938 szep­tem­be­ri és ok­tó­be­ri szá­má­ban meg­je­lent írá­so­kat!) A kö­tet tisz­táz­za a ka­to­li­kus ren­di el­gon­do­lá­sok kü­lön­ál­lá­sát és szel­le­mi gyö­ke­re­i­nek más­sá­gát az olasz kor­po­ratív min­ták­kal, ill. a Göm­bös-fé­le prog­ram­mal szem­ben. Ös­­szeg­zé­sül el­mond­ha­tó, a ren­di­ség­nek vagy a kor­po­rá­ci­ók­nak nem volt Ma­gyar­or­szá­gon tá­mo­ga­tott­sá­ga.
A kö­tet utol­só két fe­je­ze­te a szél­ső­jobb­ol­da­li ra­di­ka­liz­mus ál­tal han­goz­ta­tott, kö­ve­telt autarkikus el­kép­ze­lé­se­ket és a ma­gyar­or­szá­gi me­ző­gaz­da­ság hely­ze­té­vel fog­lal­ko­zó vé­le­mé­nye­ket mu­tat­ja be. Az agrári­um két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti sú­lyos prob­lé­má­i­ról (ala­csony ter­me­lé­keny­ség, el­avult bir­tok­struk­tú­ra, be­szű­kült bel­ső pi­ac, el­ma­radt tech­ni­kai fej­lesz­tés stb.) ér­zék­le­tes ké­pet fest. Elem­zé­sé­nek vég­kö­vet­kez­te­té­se: „A nagy ag­rár­vi­ta te­hát mind­ös­­sze esz­mé­ket és ja­vas­la­to­kat ter­melt ki, meg­ol­dá­so­kat azon­ban nem ho­zott. […] A mo­der­ni­zá­lás to­vább­ra is el­ma­radt” (331. p.). Meg­lá­tá­sa sze­rint a me­ző­gaz­da­ság fej­lesz­té­se el­kép­zel­he­tet­len volt az ipar fej­lesz­té­se nél­kül, ill. mind­két szfé­rát egyi­de­jű­leg kel­let vol­na mo­der­ni­zál­ni (Mikos Fe­renc, Var­ga Ist­ván, Led­er­er Mik­lós, Lip­ták Mik­lós és má­sok érv­rend­sze­rét tag­lal­ja rész­le­te­seb­ben).
Or­mos Má­ria ér­té­ke­lé­se lénye­gretörő és szin­te­ti­zá­ló. Egy­aránt rá­mu­tat a nem­ze­ti au­tar­kia gon­do­la­tá­nak zsák­ut­cá­já­ra, hi­szen a tár­gyalt kor­szak­ban már lé­te­zett a vi­lág­gaz­da­ság, és egy nem­ze­ti gaz­da­ság en­nek ki­szol­gál­ta­tott­ja volt, ugyan­ak­kor „kon­dí­ci­ó­ja” a nagy­ha­tal­mak gaz­da­ság­po­li­ti­ká­já­tól is füg­gött. A kö­tet­ben fel­vo­nul­ta­tott köz­gaz­da­sá­gi szak­em­be­rek­ről po­zi­tí­van ír, ki­eme­li tá­jé­ko­zott­sá­gu­kat, fel­ké­szült­sé­gü­ket, és kö­vet­kez­te­té­se­ik kö­zös ne­ve­ző­jét ab­ban lát­ja, hogy el­is­mer­ték az ál­lam­nak a gaz­da­sá­gi élet­be va­ló be­avat­ko­zás jo­gát, emel­lett több fon­tos kér­dés­re is fel­hív­ták a fi­gyel­met (az arany­va­lu­ta-rend­szer meg­vál­toz­ta­tá­sa, a me­ző­gaz­da­ság tá­mo­ga­tá­sa, az Eu­ró­pa–Ame­ri­ka vi­szony, a szov­jet­kér­dés). Csak ele­nyé­sző és nem szak­ma­be­li, di­let­táns ki­sebb­ség tá­mo­gat­ta az ál­la­mi, fa­sisz­ta, nem­ze­ti­szo­ci­a­lis­ta diri­giz­must.
A szer­zői üze­net a je­len­nek is szól: a két vi­lág­há­bo­rú kö­zött ki­ala­ku­ló vi­lág­gaz­da­ság glo­ba­li­zá­ló­dá­sát a fo­gyasz­tás nö­ve­ke­dé­se alapoz(hat)­ta meg, ko­runk­ban pe­dig a fej­lő­dő gaz­da­sá­got szin­tén a fo­gyasz­tás és a fog­lal­koz­ta­tott­ság nö­ve­lé­se biz­to­sít­ja, de egy­ben kul­tu­rá­lis uni­for­mi­zá­ló­dás is fo­lyik. A könyv vé­gén na­gyon hasz­nos név­mu­ta­tó és egy rö­vid tá­jé­koz­ta­tó ta­lál­ha­tó a leg­fon­to­sabb ma­gyar gaz­da­ság­tör­té­ne­ti mű­vek­ről.
Gaucsík Ist­ván

Archivum Sala. A Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának Évkönyve (Pokreis Hildegarda)

Archivum Sala. A Po­zso­nyi Ál­la­mi Le­vél­tár Vágsellyei Fi­ók­le­vél­tá­rá­nak Év­köny­ve. So­ro­zat­szer­kesz­tő: Novák Ve­ro­ni­ka. Szer­kesz­tet­te: Gaucsík Ist­ván–Gál Mar­git. Vág­sellye, Po­zso­nyi Ál­la­mi Le­vél­tár Vágsellyei Fi­ók­le­vél­tár, 2004, 247 p. /Levéltári év­könyv, 1./

Szlo­vá­ki­á­ban alig ta­lál­koz­ha­tunk a le­vél­tá­rak te­vé­keny­sé­gét és mun­ká­juk ered­mé­nye­it be­mu­ta­tó ki­ad­vány­ok­kal. Több­nyel­vű vagy ese­tünk­ben két­nyel­vű, szlo­vá­kul és ma­gya­rul meg­je­le­nő kö­te­tek pe­dig nem is lé­tez­nek. A Po­zso­nyi Ál­la­mi Le­vél­tár Vágsellyei Fi­ók­le­vél­tá­rá­nak az el­ső év­köny­ve ezt a hi­ányt pró­bál­ja pó­tol­ni, ilyen szem­pont­ból a kez­de­mé­nye­zés je­len­tő­sé­ge vi­tat­ha­tat­lan. Az év­könyv, amely bo­rí­tó­ján az Ad usum publicum ki­fe­je­zést vi­se­li, és amely egy­ben a le­vél­tár mot­tó­ja, a Bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um és Csáky Pál ak­ko­ri mi­nisz­ter­el­nök-he­lyet­tes tá­mo­ga­tá­sá­val je­lent meg. A kö­tet szer­ke­ze­ti fel­épí­té­se a kö­vet­ke­ző: Be­ve­ze­tés, Be­szá­mo­ló, Ta­nul­má­nyok, For­rá­sok, Könyv­is­mer­te­té­sek, re­cen­zi­ók. A ki­ad­vány szlo­vák nyel­ven is meg­je­lent.
A le­vél­tá­rak alap­ve­tő fel­ada­tai kö­zé tar­to­zik a le­vél­tá­ri fondok és do­ku­men­tu­mok meg­őr­zé­se, gyűj­té­se és fel­dol­go­zá­sa, ku­tat­ha­tó­sá­guk biz­to­sí­tá­sa. A be­ve­ze­tő­ben Novák Ve­ro­ni­ka, a le­vél­tár igaz­ga­tó­nő­je er­re is ki­tér és rö­vi­den is­mer­te­ti a kö­tet tar­tal­mát, ugyan­ak­kor vá­zol­ja a le­vél­tár múlt­be­li szak­mai te­vé­keny­sé­gét és a mos­ta­ni ku­ta­tá­si-fel­dol­go­zá­si stra­té­gi­á­kat. A vágsellyei tu­do­má­nyos mű­hely 1995-től rend­sze­re­sen szer­vez szak­mai ren­dez­vé­nye­ket és ki­ál­lí­tá­so­kat. Az ed­di­gi kon­fe­ren­ci­á­kon el­hang­zott elő­adá­so­kat azon­ban még nem si­ke­rült meg­je­len­tet­ni, ezért me­rült fel egy önál­ló kö­tet gon­do­la­ta.
A le­vél­tár te­vé­keny­sé­gé­ről szó­ló be­szá­mo­ló be­mu­tat­ja a le­vél­tár mű­kö­dé­sét, szer­ke­ze­ti fel­épí­té­sét. Az iro­dák, ill. a rak­tár­he­lyi­sé­gek a vágsellyei műemlékjellegű épü­let­ben, a Páz­mány Pé­ter-fé­le kas­tély­ban ta­lál­ha­tók. A kislúcsi ki­ren­delt­ség­ben, a Pálffy-kastélyban szin­tén rak­tá­rak kap­nak he­lyet. A be­szá­mo­ló­ban az igaz­ga­tó­nő ki­tér a fondképző szer­vek, az irat­ke­ze­lés és se­lej­te­zés el­len­őr­zé­sé­nek fon­tos­sá­gá­ra, a le­vél­tá­ri gyűj­te­mé­nyek fel­dol­go­zá­sá­nak me­ne­té­re, va­la­mint a se­géd­le­tek ki­dol­go­zá­sá­ra, a ku­ta­tó­szol­gá­lat­ra és a le­vél­tá­ri do­ku­men­tu­mok köz­igaz­ga­tá­si cé­lok­ra va­ló ki­hasz­ná­lá­sá­ra. A vágsellyei le­vél­tá­ros­ok tu­do­má­nyos pub­li­ká­ci­ó­i­ról és egyéb kul­tu­rá­lis, köz­mű­ve­lő­dé­si jel­le­gű írá­sa­i­ról ki­sebb bib­li­og­rá­fi­ai jegy­zék ad szá­mot. Novák Ve­ro­ni­ka kü­lön fe­je­zet­ben fog­lal­ko­zik a le­vél­tá­ri ira­tok vé­del­mé­vel, a le­vél­tár tech­ni­kai-mű­sza­ki fel­sze­relt­sé­gé­vel, a könyv­tá­ri mun­kák­kal, va­la­mint az igaz­ga­tá­si és gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­gek­kel.
Az év­könyv a 2003. szep­tem­ber 12-én, II. Rá­kó­czi Fe­renc sza­bad­ság­har­cá­nak 300. év­for­du­ló­já­nak tisz­te­le­té­re ren­de­zett nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­so­kat tar­tal­maz­za, ta­nul­má­nyok for­má­já­ban. A Rá­kó­czi­-sza­bad­ság­harc előz­mé­nye­i­vel Ölveti Gá­bor fog­lal­ko­zik. Ta­nul­má­nyá­ban pár­hu­za­mot von az el­szi­ge­tel­ten lé­te­ző buj­do­só moz­ga­lom és a Habs­burg-el­le­nes fegy­ve­res harc­cá te­re­bé­lye­se­dő ku­ruc fel­ke­lé­sek, a kül­föl­di po­li­ti­kai, ill. ál­lam­ha­tal­mi tö­rek­vé­sek és a füg­get­len ma­gyar ál­la­mi­ság meg­te­rem­té­sé­ért foly­ta­tott har­cok kö­zött. Henzsel Ágo­ta a Sza­bolcs me­gyei ese­mé­nye­ket mu­tat­ja be és a Rá­kó­czi­-sza­bad­ság­harc he­lyi vo­nat­ko­zá­sa­i­ról ér­te­ke­zik. A 17–18. szá­zad for­du­ló­ján be­kö­vet­ke­zett po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi hely­zet­re is ki­tér. Ezek­ről na­gyon fon­tos ada­tok ta­lál­ha­tók a sza­bol­csi me­gye­gyű­lé­sek jegy­ző­köny­ve­i­ben. A be­jegy­zé­sek pon­to­san nyo­mon kö­ve­tik a ka­to­nai had­mű­ve­le­te­ket és a csa­pa­tok el­lá­tá­sa kö­rül fel­me­rü­lő gon­do­kat.
A Po­zsony me­gyei ese­mé­nyek­kel Ivan Mrva fog­lal­ko­zik be­ha­tób­ban. Ki­eme­li a te­rü­let stra­té­gi­ai és ha­dá­sza­ti je­len­tő­sé­gét. Ap­ró­lé­ko­san tá­jé­koz­tat az egyes had­moz­du­lat­ok­ról és azok ka­to­nai és tár­sa­dal­mi kö­vet­kez­mé­nye­i­ről, egy­ben a bé­ke­kö­tés kö­rül­mé­nye­it és a bé­ke­fel­té­te­le­ket is elem­zi. Mar­ta Dobrot­ková az 1704-es nagy­szom­ba­ti csa­tát is­mer­te­ti. A ku­ruc és la­banc csa­pa­tok 1704. de­cem­ber 26-án ta­lál­koz­tak a Ge­ren­csér, Pozsonyfehéregyház és Nagy­szom­bat köz­ti me­ző­kön. A ki­me­rí­tő hely­zet­je­len­tés szin­te órá­ról-órá­ra mu­tat­ja be az üt­kö­ze­tet. A mel­lék­let­ben kö­zölt, Ocskay Lász­lót ide­a­li­zá­ló szlo­vák tör­té­ne­ti ének a szlo­vák­ság fon­tos sze­rep­vál­la­lá­sát bi­zo­nyít­ja a sza­bad­ság­harc­ban.
II. Rá­kó­czi Fe­renc há­rom tá­bor­no­ká­nak (Bot­­tyán Já­nos, Ber­csé­nyi Mik­lós, Ocskay Lász­ló) élet­út­já­val és ka­to­nai kar­ri­er­jé­vel Gál Mar­git fog­lal­ko­zik. Ma­da­rász La­jos ta­nul­má­nya a veszp­ré­mi szlo­vák telepesfalvak ki­ala­ku­lá­sát kí­sé­ri fi­gye­lem­mel. A 17. szá­zad ele­jé­re a me­gye há­rom­ne­gyed ré­sze a más­fél év­szá­za­dig tar­tó tö­rök meg­szál­lás alatt szin­te tel­je­sen el­nép­te­le­ne­dett. A me­gye új­já­é­le­dé­sé­nek alap­já­ul szol­gá­ló te­le­pí­té­sek a szat­má­ri bé­ke­kö­tés után szin­te azon­nal meg­kez­dőd­tek. II. Rá­kó­czi Fe­renc sza­bad­ság­har­cá­nak mátyusföldi ese­mé­nye­i­ről Novák Ve­ro­ni­ka re­fe­rál. A szer­ző nem­csak a ku­ruc-la­banc ös­­sze­üt­kö­zé­sek­nek szen­tel fi­gyel­met, ha­nem a fal­vak la­kos­sá­gát súj­tó, mind­job­ban fo­ko­zó­dó, a ka­to­na­ság el­szál­lá­so­lá­sá­val és el­lá­tá­sá­val ös­­sze­füg­gő ter­hek­nek is. A ko­ra­be­li kár­je­len­té­sek pon­tos ké­pet nyúj­ta­nak az egyes köz­sé­gek la­kos­sá­gá­nak anya­gi meg­ter­helt­sé­gé­ről.
Az év­könyv­ben meg­ta­lál­ha­tó még a mátyusföldi ré­gi­ó­ra vo­nat­ko­zó kár­ös­­sze­írás is, amely a kö­tet­ben je­len­tős he­lyet fog­lal el (86 ol­dalt). A for­rást, amely va­ló­szí­nű­leg 1707-ből szár­ma­zik, a nyitrai le­vél­tár­ban őr­zik, a me­gyei anyag­ban. Nyel­ve­ze­te ma­gyar, táj­nyel­vi ele­mek­kel és la­tin be­tol­dá­sok­kal ke­ve­red­ve. A tör­té­né­szek mel­lett a nyel­vé­szek is bi­zo­nyá­ra meg­örül­nek majd a szö­veg­nek, amely hí­ven tük­rö­zi a ko­ra­be­li ki­fe­je­zé­se­ket és he­lyes­írá­si szo­ká­so­kat. A ke­vés­bé tá­jé­ko­zott ol­va­sót se­gí­tik a láb­jegy­zet­ben ta­lál­ha­tó in­for­má­ci­ók.
A szlo­vák le­vél­tá­ri szak­iro­da­lom egyik újabb ter­mé­sét, a szlo­vá­ki­ai le­vél­tá­rak fondjairól négy kö­tet­ben, 2000–2001 kö­zött meg­je­lent ös­­sze­fog­la­ló mun­kát, Gaucsík Ist­ván is­mer­te­ti. Az át­te­kin­tés ugyan az 1997-es ada­to­kat tar­tal­maz­za, azon­ban a ku­ta­tók szá­má­ra még min­dig az egyik leg­hasz­nál­ha­tóbb ké­zi­könyv a szlo­vák le­vél­tá­ri rend­szer fel­épí­té­sé­ről, az osz­tá­lyo­zá­si fő­cso­port­ok­ról, ill. a konk­rét fondokról és gyűj­te­mé­nyek­ről. Az év­könyv vé­gén a szer­zők név­so­ra és mun­ka­he­lye, va­la­mint a tar­ta­lom­jegy­zék ta­lál­ha­tó.